sveasauvageon

[matekonkol]

megjelent egy új cikkem, hosszabb, személyesebb és politikaibb, mint az eddigiek

(és mivel a facebook profilomat feltörték, majd emiatt letiltottak, és még kb. 1 napot adok a jóságos vállalatnak, hogy visszaadja, mielőtt újrakezdem az ottani életemet) először itt osztom meg:

"Holnapra leforgatjuk az egész világot

Rendezői ars poetica bal szemmel"

Idézeteket tartalmaz Fehér Renátótól, Vida Kamillától, ifjabb Pliniustól, Buka Virágtól, a Bëlgától, Dziga Vertovtól, Tamás Gáspár Miklóstól, Jean-Luc Godard-tól, Lovasi Andrástól, Bagi Zsolttól, Douglas Adamstől, Alejandro Jodorowskytól és József Attilától. (A Macskafogó végül kikerült.)

ajánlom a cikk második felében szereplő Simor Kamilla-esszét is, izgalmas párt alkot a két írás.

kövessétek a szem új folyamát, az új szemet.

[napimagazinn-blog]

http://www.napimagazin.hu/atadtak-a-savaria-filmszemle-dijait/

New Post has been published on http://www.napimagazin.hu/atadtak-a-savaria-filmszemle-dijait/

Átadták a Savaria Filmszemle díjait

Átadták szerdán a díjakat a IV. Savaria Filmszemlén, amelyre dokumentumfilm, kisjátékfilm és filmetűd kategóriában 140 alkotást neveztek idén az alkotók.

Kollarik Tamás, a médiatanács tagja, a Magyar média mecenatúra program koordinátora a díjátadón elmondta: a médiatanács a kezdetek óta támogatja a Savaria Filmszemlét, idén másfél millió forintot ajánlottak fel a kategóriagyőztes alkotók díjazására.

Hozzátette: a médiatanács több éve működteti a Magyar média mecenatúra programot, amely amellett, hogy az ország legnagyobb, televíziókat és rádiókat támogató integrált médiatámogatási rendszere, filmeket, alkotói műhelyeket is támogat.

Szavai szerint a médiatanács eddig összesen 9 milliárd forint értékben 913 magyar kortárs film elkészítéséhez nyújtott támogatást, a támogatott filmek több mint 800 hazai és nemzetközi fesztiválról több mint 300 díjat hoztak el.

András Ferenc Balázs Béla- és Kossuth-díjas filmrendező, a filmszemle zsűrijének tagja úgy fogalmazott: a hazai filmélet napjainkban megújuláson megy keresztül, újra az a klasszikus, igazi értékeket felmutatni képes magyar film van “serkenőben”, mint amilyenek annak idején Szőcs István, Fábri Zoltán, Ranódy László, Sára Sándor és Kósa Ferenc filmjei voltak.

Hozzátette: ma már nincs olyan, hogy amatőr film, szerinte a Savaria Filmszemlére benevezett alkotók is birtokában vannak a filmkészítéshez szükséges tudásnak és mondanivalónak.

Dokumentumfilm kategóriában Molnár G. Tamás: Álljon meg a menet! című filmje kapta az első helyezettnek járó díjat, Katona Zsuzsa: A nevezetes névtelen című alkotása lett a második és a Crossborder Film Kft.: Kötél a mélyben című filmje végzett a harmadik helyen.

A kisjátékfilmek között Mitnyan Zoltán: Itt és Most! című filmje kapott első díjat, Gál Sándor: Lépj tovább! című filmje lett a második, a harmadik helyen pedig Konkol Máté: Kikelet című filmalkotása végzett.

Filmetűd kategóriában Körtési András: Hide The Pain Harold című filmjét találták a legjobbnak, a második helyen Baranyi Ágnes: Bárcsak című filmje végzett, míg a harmadik díjat Mészáros T. László: A tolvaj című filmjének ítélték oda.

Az idei Savaria Filmszemlén a reformáció 500. évfordulója alkalmából külön kategóriát hirdettek a reformációról szóló filmeknek. A beérkezettek közül első díjat kapott Czencz József: Mulieres in ecclesia tacent című alkotása, második helyen végzett Tenki Zoltán, Kása Gábor: A kálomisták útja című filmje, a harmadik pedig Varga József: Morfózis című alkotása lett.

Szintén külön kategóriába várták az idei filmszemlén a kerékpáros témájú filmeket, ezek közül a Magyar Kerékpárosklub: I Bike Budapest közösségi videó 2015 című filmet találták a legjobbnak, második helyen végzett Lőrincz Mátyás: Élj utol, ha tudsz! című alkotása, harmadik díjat nyert Szekeres Kriszta: Nagycenk biciklivel című munkája. A kerékpáros kategória díjait Révész Máriusz kerékpározásért és aktív kikapcsolódásért felelős kormánybiztos adta át.

[konkol-mate]

Csináltam egy bemutatkozó videót. Ha valaki még nem ismer, nézze meg szeretettel:

[matekonkol]

2022 a függetlenfilmek* jegyében telt.

Szeretek a terveimről és a közeljövőről posztolni, de ezúttal két olyan projekt együttállásáról írhatok, amiket a 2021-es írás és előkészítés után be is fejeztünk.

Röviden: elkészült a Ki mint veti ágyát / Reap What You Sow! A 20 perces esszéfilm egy Pestre éppen fölkerült lány egy hetén keresztül problematizál többek közt kulturális migrációt, bántalmazást, kizsákmányolást. A film mögött álló elképzelésekről nemrég adtam le egy esszét, ami bizonyára hamarosan meg is jelenik.

Nem tudok elég hálás lenni a főszereplőknek, Szőke Abigélnek és Hegyi Barbarának, az alkotótársaimnak, Papp Tamásnak, Vida Orsinak és Andella Mirtillnek, és minden további szereplőnek és stábtagnak, akiket sokszor fogok még felsorolni, különösen, hogy a függetlenfilmek léte többek közt a fizetetlen és láthatatlan munkának köszönhető. (Itt szerepel mindenki: Ki mint veti ágyát / Reap What You Sow)

Januárban forgattunk a megtakarításaimból, aztán pár hónapon belül az utómunkákkal is elkészültünk. Az év végén három zárt körű vetítést is szerveztünk neki – egyet a stáb, egyet a Szikra Mozgalom, egyet a Társadalomelméleti Kollégium tagjai számára –, hiszen az ilyen találkozások és beszélgetések a legizgalmasabbak egy film életében. Így amellett, hogy jelenleg forgalmazót keresünk, azt is elkezdjük szervezni januártól, hogy miként lehetne minél több középiskolában vetíteni a filmet.

***

A másik nagy esemény, hogy a Fordulat folyóirat 30. számában (Kultúra és kapitalizmus) megjelent az első tudományosabb baloldali írásom, többek közt arról, hogy *bárhogy csavarjuk, nincsen teljes függetlenség; hogy állami támogatás nélkül hirtelen "sok" és "jó" fikciós mozifilm készült, amint a Filmalap színre lépett; hogy az "ellenzéki" filmesek is individualistán gondolkoznak; hogy milyen az Ernelláék Farkaséknál politikai gazdaságtana. Az a címe az írásnak, hogy REMÉLEM, LEGKÖZELEBB SIKERÜL PÁLYÁZNOD és hamarosan publikus lesz online is (de persze bárkinek elküldöm, ahogy eddig is).

A Fordulat-sztori egyfelől azért aktuális, mert a napokban olvastam a Replikában András Csaba nagyon időszerű, izgalmas és inspiráló kritikáját a 30. lapszámról (amiben röviden az én cikkemet is említi). Ez az alábbi linken elérhető, illetve ajánlom a kapcsolódó eseményt: Replika 125 lapszámbemutató – “Rassz” és Osztály

Másfelől a terveim közt van a kortárs magyar filmipar alternatív útjainak kutatása, többek közt az érdekvédelemmel, a szervizprodukciókkal, "amatőr"-, dokumentum-, animációs- és rövidfilmekkel, illetve természetesen egy filmes mozgalom szervezésével is foglalkozva. Ehhez jelenleg szerző- és szerkesztőtársakat keresek.

***

Összességében elmondhatom, hogy 2022-ben először egész közel kerültem a számomra ideális működéshez: hogy a filmes, pedagógiai és mozgalmi munka egyetlen tevékenységben találkozzon. Soha rosszabb évet!

***

[Kell néha disclaimert kihelyeznem arról, hogy Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzata pálykezdő ösztöndíjat nyújt nekem. Ezennel feltüntetem.]

[Fotók: Takács Borisz és Hortobágyi Júlia]

[matekonkol]

Egyik kedvenc Agnès Varda-filmemet nézzük egy hét múlva a Mérce filmklubján a Gólyában.

Kiábrándulás '68-ból? Csavargó-romantika? Hajléktalan nők kiszolgáltatottsága? Mindez egyben. 💔

Kovács Verát (Utcáról Lakásba Egyesület) és engem kérdez utána Kőszeghy Ferenc 💥

Gyertek: Sem fedél, sem törvény (1985) - Mérce filmklub ⚠️

[matekonkol]

Megjelent egy (első?) angol nyelvű kritika a kultúrás Fordulat lapszámról, ami nagy örömömre a legtöbb recenzióval szemben behatóan foglalkozik a magyar filmiparról szóló tanulmányommal is (nem úgy, mint a magyar filmszakma, ahol sajnos semelyik lap nem élt a párbeszéd lehetőségével).

Idézem itt hosszabban ezt a szakaszt a LeftEast-cikkből:

"Next, “I Hope Next Time You Will Manage to Apply ” grapples with the issue of ‘independence’ in the film industry and its dilemmas within the contemporary Hungarian scene. Due to limitations such as language and the still miniscule private capital involved, film production (a grossly expensive form of culture) in a small country like Hungary has been historically funded by the state through an ever-changing institutional framework. Author Máté Konkol shows that, surprisingly, during the ten years of the existence of Orbán regime’s funding body, the National Film Fund (NFI), almost 30% of feature-length films were ‘independent’ productions. This was due to the fact that NFI allocated most of its budget to popular productions aligned with the regime’s ideological values, benefiting a small and interconnected slice of the field, leading to a wide-scale refusal of filmmakers to apply for state funding. Konkol focuses on this 30%, examining ‘independently’ produced films through a Bourdieuian lens, where independence refers to the productions’ funding schemes (as opposed to aesthetic decisions, regarding which the author discusses the term autonomy and concludes that it is always-already a ‘relative autonomy’ one can talk about, given the interplay of various dependencies in the production process). Due to the lack of financial resources, these indy productions have been forced to adapt to conditions of scarcity. Using the social and cultural capital of the already well-known filmmakers, many of them managed to access the technical means of production for (almost) free, and employed staff based on ‘deferred payments’ or on a volunteer basis (free labour). Konkol offers real-world insight to the reader by analysing the production (and distribution) of a feature he worked on as the director’s assistant. The case study reveals that, although the director (Szabolcs Hajdu) was already locally and internationally renowned, the film had a very low production budget (Hajdu did not apply for NFI funds). The film was produced by the free labour of the director’s students (at a private art university), and went on to win the Karlovy Vary film festival. The author claims that the students who made the film did not feel that they were exploited in the production process, as the lack of remuneration was compensated with gains in cultural capital, and thus, future opportunities.

In his conclusion, Konkol identifies the urgent need for a movement that would oppose the structures and standards of the film industry set by patriarchal capitalism. He claims that for this, a new network ought to be organised that is integrated into a wider network of the ‘solidarity economy’, is open, and allows for the participation of those currently outside elite circles.

I cannot agree more. For this to happen, I believe, we must confront not only the far-right, ethnonationalist post-fascists, but also the liberal elites who still claim the position of the makers of ‘good culture’, while remaining blind to the slew of exploitation they perpetuate for the sake of the end product and success for the few."

[matekonkol]

Császi Ádám: Háromezer számozott darab (2023)

Régóta nem hagytam ki ennyi időt (8 napot) filmnézés és filmnaplózás közt. Ennek több oka is van: a kézenfekvő magyarázat az, hogy annyira tetszett a film, hogy nincs kérdésem, nincs nagy hiányérzetem -- legfeljebb annyi, hogy minden karakterrel töltöttem volna több időt még és az egész filmet néztem volna még egyszer ennyi ideig. Gratulálok, köszönöm, és várom az újranézést.

A másik része a dolognak, hogy én a cigánytémában nem vagyok elég képzett, tapasztalt pedig pláne nem. Egy olyan filmnél, ami a megszólalás lehetőségeit keresi és kritizálja egyszerre, nehéz volt nem azzal kezdeni a megszólalást, hogy a beszélői pozícióm és privilégiumaim interszekcionális, újbaloldali közegekben olykor rituálisan végzett önkritikájával kezdjem. Pedig létfontosságú, hogy ahogy a feminizmusért tennie, változtatnia, küzdenie kell férfiaknak is, az osztálytársadalom meghaladásáért a polgári családból jövőknek is, a heteronormativitás ellen annak kedvezményezettjeinek is, úgy az antirasszizmusért a fehéreknek is.

Nem az a kérdés, hogy miért beszélhetek én vagy Császi Ádám vagy bárki cigányokról, hanem az, hogy mit mondunk, és amit mondunk, azok tettekké válnak-e (vagy megmaradnak virtue signaling szintjén), közösségben/népben gondolkodnunk-e (vagy lehajolás, sajnálat, stb marad a tett), és hogy az önmagában nem elégséges, sőt, kizsákmányoló reprezentáción túl tud-e a tett emancipáció, részvételiség is lenni.

Minden igaz tehát, amit Nefelejcs Gergő írt a Tetten a filmről és András Csaba az új szemen (nagyon ajánlom mindkét cikket!), és kivételesen örülök, hogy a film előtt olvastam a két baloldali keretezését -- ugyanis (sajnos?) szinte figyelemelterelő módon esztétikus és érdekes maga a posztmodern játékosság, a forma, a filmnyelv is; illetve a játékosság miatt elég könnyen nézhető ironikus, poénos, liberális, polgárpukkasztó öncélként is.

Bárcsak lenne valamilyen témában egyszer bátorságom egy ilyen filmet csinálni. A Ki mint veti ágyát kezdeti ötlete majdnem egy hasonló, negyedik falat sorozatosan megtörő, brechti videóesszé lett, de inkább az elkötelezett realizmus irányába írtam tovább. A következő filmünk eggyel önreflexívebb és kizökkentőbb lesz, de még várat magára a kiáltvány.

Amúgy ahogy látom, három fun fact mellett elment a legtöbb kritika: hogy a rasszista rendezőt alakító Horváth Kristóf is cigány; hogy a színházigazgatót alakító Wieland Speck a Berlinale elmúlt 30 évének egyik legbefolyásosabb szekcióvezetője, off screen is hivatásos kapuőr; és hogy a riportereket szinte mind Budapestre immigrált színészek játsszák.

[matekonkol]

2022 filmnapló #109: A munkásosztály a paradicsomba megy

miután egy Szikrás csetben fölmerült ez a film, tartogattam, hogy belenézzek, és végül sajnos -- szokásaimtól teljesen eltérően -- részletekben néztem meg. nagy kár, mert jobb ez a film, mint amilyennek az első fél óra alapján tűnik. 

egyfelől az van, hogy elég direkten fogalmaz, és hogy a főszereplő egy agresszív, hímsoviniszta alak, aki rosszul bánik a feleségeivel és a gyerekeivel is, és még csak nem is szolidáris az osztályközösségével. ráadásul elég előítéletesnek abban, ahogy a munkásokat hangos, bunkó, türelmetlen embereknek ábrázolja. ez a tömegjelenetek és "megbeszélések" kakofóniájában élményként is zavaró, de baloldali projektként is inkább kontraproduktív szerintem. (az a prostitúciós jelenet különösen bántó és fölösleges.)

másfelől viszont a direkt fogalmazás valahol az emancipatorikus filmművészet konszenzuális irányzatának inherens, kötelező része: ne lehessen félreérteni, ne kelljen sorok között olvasni, legyen alacsony a belépési küszöb, vagyis lehessen a munkásosztály a célközönség. a szexizmus és az erőszak hiteles, de bár ne lenne az. (ezért kell pl. női munkásokról filmet csinálni (1) (2) (3))

szakmailag eléggé rendben van a film, ahogy erre fokozatosan rájöttem. a könyörtelen, gépies filmzene szerzője Ennio Morricone, az operatőr pedig még annak az áldásos kornak a gyermeke, amikor első sorban hosszú kocsizásokban és svenkelésekben fogalmaztak. így az első, cinikus (tévéfilmes) asszociációm után egyre inkább a '70-es évek magyar filmjei jutottak eszembe Jancsótól Sándor Pálon át az Ismeri a szandi mandit?-ig. 

na persze azért is, mert a kisember keserédes drámája és megcsömörlése nagyon ismerős itthonról is (annyira, hogy azt hittem, öngyilkos lesz a végén a főszereplő). vannak tehát erős jelenetei, például az elmegyógyintézeti találkozó, a szakszervezeti gyűlés, a sztrájk, a fölösleges konzumtárgyak selejtezése, a diákmozgalmárokkal való találkozás. és persze a vége.

+1 csúcs pillanat: amikor hógolyókkal dobálják meg a munkások helyett a szakszervezet érdekeit védő értelmiségit :D

a film rendezője Elio Petri, akiről ugyan nem hallottam korábban, de az előző évben Oscart nyert Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében című filmje, ez a film pedig Arany Pálmát. trilógiájának harmadik darabjáról ezt írja az imdb: "being a neurotic Marxist has its drawbacks." you can say that again!

magyarul itt látható: www.youtube.com/watch?v=-z1scSkEfss

(arra kíváncsi lennék, hogy mivel a magyar verzió csak 1:50 hosszú, és az olasz állítólag 1:56, kivágattak-e valamit a kedves vezetők, miközben nagynak mondható gyorsasággal, a megjelenés után bő fél évvel szinkronizálták, majd egy éven belül forgalmazták is itthon.)

[matekonkol]

Kécza András: Ott torony volt (2022)

Technikailag: felháborítóan ócskán néz ki és pocsékul is hangzik. Érdektelen várositévés beszélő fejek sorjáznak egymás után, néha kiég a kép, néha a kameraman újrakomponálását benne hagyja a vágó, és Víg motyogását az istennek sem feliratoznák egy percre sem (és a Filmión nincs felirat hallássérülteknek sem, ki tudja miért). Ha egy film technikailag élvezhetetlen, akkor nehéz a többi részét értékelni.

Tartalmilag (rendezőileg/riporterileg): nem értem, miért gondoljuk, hogy egy ember portréjának megfestéséhez elegendő, ha az alany fogja az ecsetet. A kérdező pedig nem csak nincs jelen, de látszólag nem is konfrontáló, kutakodó, kritikus. Az izgalmas Partizán-életútinterjúk korában egy ilyet gurítani és dokumentumfilmnek nevezni erősen túlzás, de minimum anakronisztikus. Legalább az (alkotó)társakat kérdezhették volna, ahogy a Bereményi-imázsfilmben relatíve megpróbálták.

És például a különböző szerhasználatok, vagy a Mocskos idők doksi alapján (amiről itt írtam pár kéretlen szót) elég para "Dönci" (gitáros és barát) problematizálása elég nagy lépés lett volna azért, hogy legyen jelentősége ennek a filmnek. (Vagy amúgy: hogy amíg ő a Sátántangón dolgozott és megözvegyült, ki foglalkozott a sok gyerekével. Arról valahogy nincs szó, hogy milyen apa lett, pedig érdekes lenne.)

A szekta kritikája és a Tarr-filmekről mesélő második fele a filmnek egész érdekes volt, de összességében nem értem, hogy ez miért készülhetett el ilyen színvonalon.

https://linktr.ee/matekonkol

[matekonkol]

Szőke Abigél a Filmhu kérdéseire válaszolt A besúgó sorozat kapcsán, és neki köszönhetően ez a cikk lett az első hivatalos hír a filmünkről ❤️

"Milyen kisfilmben láthatunk legközelebb?

A besúgó után forgattam közvetlenül Ladányi Jancsó Jákob az Elveszíthető dolgok szeretete című rövidfilmjét. Nagyon érdekes munkafolyamat volt, szerettem csinálni, komoly munkafolyamat volt, valószínüleg nyáron lesz látható a közönség számára. Konkol Mátéval megint együtt dolgoztunk, remélem hamarosan láthatjátok a Budapest, zárt város folytatását, a Ki mint veti ágyát című rövidfilmet. Máté teljesen saját büdzséből forgatott, de erről majd remélem bővebben beszámol ő egy másik interjúban."

[matekonkol]

AZ ÚJ Fordulat SZÁM TARTALMÁBÓL #8

Konkol Máté: „Remélem, legközelebb sikerül pályáznod” Függetlenség a filmiparban, és ennek kortárs magyar dilemmái

A Nemzeti Filmalap 2011-es felállítása óta a független finanszírozású filmek száma jelentősen megugrott, Konkol Máté cikke vizsgálatának tárgyát ezek a filmek jelentik. A tanulmány arra keresi a választ, hogy létezhet-e egyáltalán a mindenkori hatalomtól független filmgyártás, az ilyen filmek milyen körülmények között készülnek el, valamint azt is vizsgálja, hogy az így készült filmek mennyire követik vagy éppen szakadnak el a megszokott műfaji formáktól.

Ha érdekel a téma, gyere el a Kultúra és kapitalizmus lapszám bemutatójára a Gólyába május 4-én: https://www.facebook.com/events/3114467742134794

Ha a többi tanulmányra is kíváncsi vagy, akkor pedig itt tudsz előfizetni az új lapszámra, melyet a bemutatón át is vehetsz majd: www.patreon.com/fordulat

[matekonkol]

Az első hivatalos kép KI MINT VETI ÁGYÁT című filmünkből, ami már a célegyenesben jár, kész a vágás, és készül a filmzene, a trailer, a poszter :)

Fotó: Hortobágyi Juli

Instán is követhetitek a projektünk alakulását: @kimintvetiagyat

[matekonkol]

BUDAPEST, ZÁRT VÁROS c. filmünk következő vetítései:

⭐️ [október 7. Szabadka] 67. Országos Függetlenfilm Fesztivál ⭐️ [október 12. Budapest] TEATRO di fragola ⭐️ [október 15. Debrecen] Malter Filmfesztivál 2022 ⭐️ [október 29. Budapest] zártkörű 🤫😉

Köszönjük a kitartó érdeklődést ❤️

[matekonkol]

megjelent az első hír a tanulmányomról! :3

[matekonkol]

Tegnap délután, miközben életemben másfeledszer adtam elő egyetemistáknak (Barna Emília meghívására a BME-n) és küzdöttem lefele az imposztor-szindrómámat, ami attól van, hogy akadémikusok munkái közt lesz publikálva a függetlenfilmes tanulmányom, a folyóirat lapszámának bemutatója is kapott egy eseményt facebookon. A Fordulat 30: KULTÚRA ÉS KAPITALIZMUS május 4-től kapható, a bemutató persze a Gólyában lesz. A cikkem címe: „REMÉLEM, LEGKÖZELEBB SIKERÜL PÁLYÁZNOD” – Függetlenség a filmiparban, és ennek kortárs magyar dilemmái. Absztrakt:

Magyarországon a 2011-ben felállított Nemzeti Filmalap rendelkezett a mozifilmekre fordítható összegek felett kilenc éven át. Ebben az intézménytörténeti korszakban különböző körülmények mennyiségi ugrást eredményeztek a nem állami támogatásból forgatott filmek terén: nagyjából minden harmadik magyar film lett független finanszírozású. Ezeket a produkciókat abból a szempontból vizsgálom, hogy a függő–független spektrumon hol helyezkednek el. Egyrészt törekednek-e radikális esztétikára, vagy ellenkezőleg, műfaji formákat imitálnak. Másrészt tanulmányom azt a tágabb kérdést is érinti, hogy létrejöhet-e a mindenkori hatalomtól független filmgyártás, vagy még a politizáló film is egy reakció, ellendiskurzus marad csupán. Végül esettanulmányként Hajdu Szabolcs 2016-ban megjelent, Ernelláék Farkaséknál című filmjén keresztül elemzem közelebbről a feljebb felsorolt kérdéseket, valamint azt, hogy milyen informális munka és szimbolikus erőforrások szükségesek egy független film elkészüléséhez.

[matekonkol]

végre bemutatjuk BUDAPEST, ZÁRT VÁROS című filmünket ✨

A színes generációs élményeinkkel számot vető rövidfilm premierje a Friss Hús fesztiválon lesz, MOZIBAN, május 29-én 21:00-kor (ismétlés: június 1. 17:00).

Jegyek már kaphatóak: https://toldimozi.hu/filmek/friss-hus-2021-queer-dreams

Kérlek, jelezzetek vissza ezen az eseményen, hogy a barátaitok is tudjanak róla: "Budapest, zárt város" premier a Friss Húson  

Íme a poszter, a napokban a trailert is megmutatom :3

Ja, és csináltam egy insta-profilt is, ha csak direkt a filmet követnétek, nem engem :) https://www.instagram.com/budapest_zart_varos_film/

Főszerepben: Katona Péter Dániel, Adam Wadsworth, Bíró Panna Dominika Írta és rendezte: Konkol Máté Operatőr: Papp Tamás Vágó: Gyarmati Lili, Konkol Máté Hangmérnök: Markos Levente Animáció: Rebák Tamás Producer: Osváth Gábor, Zachar Balázs, Romwalter Judit Poszter: Kovács Hedvig Zene: Anna & the Barbies, Dope Calypso, Csjlla, Warshow