#korom

[mwagneto]

re: nadrág poszt nagyon hasonló kínjaim vannak :(( még asszem tavaly vettem egy Nagyon Jó cargo nadrágot C&A-ban, az azóta is 10/10, de nagyon szerettem volna egy feketét is, de sehol se találok hasonló minőséget :(

overall a C&A hit or miss, de érdemes lehet megnézni, a férfi nadrágjaikat nem nagyon vágom tho (pedig amúgy szerintem a női cuccok double suck és szívesebben vennék férfit csak my ass is too fat and my thighs won't quit :()

ooo amúgy ez jó ötlet a c&a-ba kb sose megyek szóval lehet megéri megnézni csak ott is ettől félek hogy ott hagyom a vesémet vmi nadrágért amiről 1 hét után kiderül hogy wc papírból van

[queenie-the-court-jester]

oc kink list 2

Mdni🌺 enjoy (this is highly nsfw)

dog hybrids;

Brutus: knotting, breeding, impact play, scenting and marking

dolly: risky play, femdom, light bondage, dirty talk, praise

Bladviba: vanilla mf. BORINGG. atleast his aftercare is amazing

molly is technically a minor, so skipping

Sweet pea too

bubba: choking, knotting, dirty talk, degradation

Cat hybrids;

Princess: pillow princess all the way. Lactation kink, bratty sub, bondage, spanking,

Prince: breeding kink, scenting, marking, a little bit of an exhibitionist, mild humiliation

King: sadistic, heavy bondage, sensory deprivation, non-con roleplay, impact play, daddy kink, spanking, loves making his s/o cry, humiliation, jealousy sex. He likes doing all these things to his darling, but doesn't like it when his darling asks to return the favor

cow & bull hybrids;

big daddy: dilf. daddy kink, soft dom, breeding, tummy cock bulge, overstimulation

Mrs.bené: milf. Mommy kink, soft dom, lactation kink, threesome, edging

ms.blackberry: spanking, degrading/praising, light bondage, lactation kink, roleplay

Ms.polly: hunter/prey dynamic, blood kink, knife play, marking, body writing, high libido

ms.frufru: food play, squirting, teasing, edging, orgasm denial, overstimulation

Ms.vivian: soft dom, praising, very vanilla

Johnny: cock warming, overstimulation, breeding, lactation kink, impact play

Centaurs;

jacqueline: service top, soft dom, cunnilingus, overstimulation

timothy: brat taming, power bottom, tummy cock bulge, cum inflation, brutal sex, marking, slapping, degrading

maya is a Minor

casper: praising, doesn't say much during sex, pining, overstimulation, spit swapping

miguel: let him tap it he'll cum immediately. Dirty talk, whiny switch, screams too much, very sensitive, leaks so much precum, foreplay, cum smearing

harmony: this motherfucker has so many kinks. Roleplay, impact play, cunnilingus, face sitting, edging, orgasm denial, cock slapping, breeding, cum inflation, tummy cock bulge, power top, overstimulation, marking, brutal sex

Harpies;

Sydney: ver sensitive. Cums easily. Whiny bottom brat. Very vocal In bed

Evangeline: vanilla #3. Breeding

gabriel: bratty top, degrading, impact play, jealous sex, overstimulation, dumbification, breeding

fajarah: aroace #2!!

foolish: cunnilingus, whiny bottom, cock rings, overstimulation, orgasm denial

simon: gentle dom, slow sensual sex, praising, teasing, long foreplay, overstimulation, scenting, breeding

merfolk;

Koi quintuplets: they all like taking special roles in pleasuring you. Tancho and korom take turns bullying your poor hole. Kiko and Hime take turns riding your face or fingers, tsu sucks your nipples and fucks your throat

Mason: slow sensual sex, very quiet, overstimulation, breeding

goats;

sally: vanilla #4

Opal: pillow princess, needy bottom, lactation kink, roleplay

Sasha: exhibition, praising, dommy mommy

Kim: switch, soft dom, gentle sensual sex, very vocal

Sheep;

poka and juniper: threesome, breeding, cunnilingus, scissoring, overstimulation, dirty talk, needy switches, light bondage

violet: gentle dom, praising, slow sensual sex, scissoring, face sitting

Azucar is a minor

wehrner: vanilla #5

Wolf pack;

roxy: soft dom, rough sex, knotting, breeding, cum inflation, breeding, overstimulation

Milo: soft dom, lactation kink, knotting, breeding, dry humping, cunnilingus

silas: daddy kink, spanking, praising, knotting, overstimulation, edging, orgasm denial

kiki: knotting, brutal sex, humping, impact play, knotting, marking

Extras;

Coachella: breeding, Marathon sex, oviposition, degradation, teasing, edging

Cotton: Marathon sex, intense breeding kink, mommy kink, impact play, degradation/praising, cunnilingus, edging, whiny switch

[borharisnya]

a faszim, akit csak

pár hetente látok, és AKI SÜT NEKEM KENYERET, 18 éves korom óta egy tejbegrízt se főzött nekem senki, hagyott itt kovászt. és aztán elment most igazán nagyon sok hetekre, én meg jól elfelejtettem a kovászt etetni. de most napok óta küzdök már érte és ÉL, FLÓRIKA ÉL, örüljetek velem!

[starmythelonesurvivor]

Kezdek félőrülté válni az izoláltságtól, egyedül vagyok itt másfél hete. Tegnap éjjel seprűvel mentem ki az előkertbe, mert valami iszonyat hangosan, és ijesztően zörgött. Egy macska játszott valami zacskóval…már elmentem háromszor randizni a színházas fickóval, akit annyira nem is kedveltem. Pár napja elhívott a Tisza-parti házába, nem akartam elfogadni, de ott visszhangzott a fejemben, amit a barátaim mondtak, hogy adjak esélyt, meg nagyon be vagyok zárkózva…hát igazán kár volt, nyilván tudtam, hogy rám fog mászni. Hangoztatta, hogy mennyire domináns, hát lófaszt, én irányítottam azt a keveset, közben a fejemben kizónoltam, valami arctalan, romantikus álomképre gondoltam közben, visszatértem a tini korom ártatlan, megfoghatatlan ideáljai közé. Próbáltam nem kurvának érezni magam. Reggel bejelentette, hogy nem megyünk a környéken programra, miért vinne engem oda, ahova én szeretném, ő hozzánk akar jönni a tóra, és az lesz, amit ő mond. Kétszer elmondtam szépen, érvekkel, hogy ez nekem így még nem oké. Az volt rá a válasza, de ő ezt akarja, és amúgy is, ő mennyire kiszolgált most engem, reggel még egy kávét is kértem, nagyok az igényeim, ő azt csinálja amit ő akar, és ő amúgy nagyon komolyan akarja velem, én más vagyok, rögtön látszik bla bla. Elkezdtem remegni, haragot éreztem magammal szemben, hogy a belső ellenkezés ellenére belementem ebbe, és meggyőztem magamat, adjak neki egy esélyt. Felálltam, hogy közöljem, ha tényleg ma arra az egy helyre hajlandó menni, ahova én egyedül nem szeretnék, mert még nem tartunk ott, akkor le is út fel is út, én itt befejeztem. Elvitt kocsival, mert ő úgyis a “mi” tavunkra jön ma fürdeni, őt nem tudom lekorlátozni. Közben próbált volna még tapizni, de fel volt háborodva, hogy ellököm. 150-el ment az országúton, szorítottam nagyanyám medálját, nem szóltam, tudtam csak rosszabb lenne. Közben kaptam az ívet, hogy ő engem mennyire vendégül látott, és elkényeztett vagyok, nincs empátiám sem. A falu-város szélén rögtön szóltam, hogy álljon meg, itt kiszállok. Visszahajoltam, ránéztem, és rezignált hangom benyögtem, hogy fogja fel úgy, ledolgoztam a koszt-kvártély árát, és becsaptam az ajtót. Ennyit az újabb faszkalapról. Még aznap bejelentkezett, hogy beszélne akar velem az első nagy szerelmem, 5-6 évvel ezelőttről, másnap R ugrott ki, izomlázig eveztünk párosban, beszélgettünk, tegnap kiolvastam egy 360 oldalas könyvet, és marha rosszul éreztem magam, bugyogott fel minden, a múlt, amit sikeresen elástam magamban. Nem tudom, hogy vagyok, sok minden történik, mégis olyan mozdulatlannak érzem az egészet.

[munchausenparokaja]

Első – és véletlen – félmratonom története

Azt hiszem, hogy ezt úgy mondják, hogy világéletemben küzdöttem a súlyommal. De valójában úgy kellene mondanom, hogy sokáig voltam veszélyesen elhízott (16 évesen 137 kilós, akkor mentem egy évre cserediáknak külföldre, a háziorvos viszont nem merte a valódi számot a papíromra írni, mert attól félt, hogy akkor nem engednek kiutazni), azóta pedig testképzavaros.

Lövésem sincs, hogy 16 éves korom óta mikor hány kiló voltam, egyszer olyan 18-19 évesen az akkori csajom ráállított egy mérlegre, de az emlékezetem kitörölte a számot, mindig hullámzott, épp hogy érzem magam a bőrömben.

Mindig edzettem, voltak konditeremben járós, voltak úszós, focis, kosárlabdázós időszakaim, hol erőteljesebben, hol csak a lelkiismeretem elfedendő.

Tavaly ősszel épp mélyebben voltam, a munka sok, a kaja is, az edzés kevés, de gondoltam, jön az ősz, pulcsi és kabát megoldja. Megoldotta volna, ha épp össze tudom magamon húzni, azt, amit egy évvel előtte gond nélkül. Reménykedtem, hogy senki nem veszi észre, de amikor a feleségemmel épp El Greco kiállításra mentünk, ahol összefutottunk öcsémmel is, kendőzetlenül elmondta, hogy hát a kabát tavaly még összeért, most meg csak azt hiszem, hogy lazán hordom, de látszik rajtam, hogy feszít – kívül, belül.

Akkor elkezdtem először csak az étrendemen változtatni (mára ott tartok, hogy az esetek 95%-ában tartom magam a napi 1800 kalóriához, és napi két főtt tojást leszámítva vegán vagyok), majd pedig jött a testmozgás rendszeresítése (szintén mára már minimum heti 7, de van, hogy heti 10 testmozgás, aminek a fele kardió, másik fele súlyzós.)

Futni úgy igazából soha nem futottam valami sokat, 5 kilométer simán ment mindig, de 8-nál már azt hittem, én nyugdíjazom egyszerre Usain Boltot és Eliud Kipchogét. A 10 kilométerre gondolni sem mertem.

Idén október elején néztem ki egy jövő tavaszi futást, gondoltam, fél év alatt fel tudok készülni, de már a hónap végén azt vettem észre, gond nélkül megy 10 kilométer, november közepére a 15, a végére pedig egyszer ment 18 is.

Advent 3. vasárnapján reggel benyomtam egy banánt és mondtam a feleségemnek, elindulok futni (aznap focizni szoktam, de valamiért nem jött össze két csapatra való), a tervem csak annyi volt, hogy a Mechwartról elfutok le a rakpartra, el a Szabadság hídig, ott át, majd vissza a Margit hídon át haza, ez kb. 10 kilométer, de még indulás előtt megjegyeztem itthon, lehet, menne a Petőfi hídig is, de mondta a feleségem, okos legyek inkább, ne bátor, meg a cipőm is tízes etapokra van kalibrálva. Mindenesetre mondtam, olyan 1-1,5 óra múlva jövök.

Még messze volt a Szabadság híd, de éreztem, simán fog menni a Petőfi is, csak azt bántam, hogy semmilyen folyadék nem volt nálam, a pesti oldalon visszafelé futva pedig már a Lánchídnál éreztem, hogy ha ráteszek egy Szigetkört, akkor az a 15 nem is lesz rossz mára.

Hihetetlen amúgy, mennyi mindenen nem tud gondolkodni az ember futás közben, nagyon sok ideje van, én amíg nem értem be a Margit-szigetre átalagos dolgokon agyaltam: milyen jó, hogy hétvégén alig kellett dolgoznom, minden étrendem felrúgva de megennék egy tocsogós hamburgert majd (végül helyette erőleves lett és tonhal meg rizs), mi vár rám a kampányban, hétfőn milyen mentingjeim lesznek, stb.

A Szigeten, a hátsó egyenesben éreztem, hogy soha ilyen könnyedséggel nem futottam – pedig ilyenkorra már biztos elszállt annak az egy szem banánnak a hatása, rém ostoba dolog volt a részemről, de tényleg nem ekkora futást terveztem –, talán még egy Szigetkör van bennem, és akkor már az 20 kilométer, ami majdnem egy félmaraton. És akkor már egészen más gondolataim voltak, mint néhány perccel korábban, belegondoltam abba, hogy le fogom írni a feleségemnek cseten, hogy lefutottam egy félmaratont, édesanyám emlékére gondoltam, meg imádkoztam.

Hatalmas szenvedés volt a második Szigetkör, annál már csak az a maradék egy kilométer volt újra a rakpart budai oldalán, hogy meglegyen a félmaraton.

1:54:58 lett a vége a 21,11 kilométernek, ami kicsivel több is, mint amennyi egy félmaraton. Március végén újra megpórbálom. De addig ennyit biztos, hogy nem futok, aznap egész délután, de még kicsit másnap is tök szarul voltam, hiába a nyújtás, a masszázshenger, és -pisztoly, a másnap kora reggeli laza biciklizés, ezt legközelebb csak okosabban fogom tudni csinálni.

[sztupy]

A móros threadben említette meg @k0vasz kolléga hogy miért nem arról cikkeznek, hogy egy random ózdi gyerek jutott el a Yale-ra, úgyhogy gondoltam meg is nézem mi lehet Marcival, az én korom nagy hírességéről, akinek korántsem volt annyira szerencsés anyagi háttere, mint Mórnak

TL;DR: egy átlagos szoftverfejlesztő lett belőle, és a Yale vagy MIT helyett a Miskolci Egyetem jutott neki.

Marcit amúgy személyesen is ismertem, amikor a Földes informatikatanárának a mája végképp feladta a szolgálatot a sok pálinkától, akkor ugye keresni kellett a Marcinak új IT magántanárt, és hát a Herman-ra esett a választás, ahol pedig részben úgy lett megoldva a dolog, hogy "Szilárdkám itt van a Marci, segíts neki te is".

(Arra már nem emlékszem hogy miben korrepetáltam, az egyik régi posztomban azt mondtam a többdimenziós tömbök voltak a téma, de szerintem az valaki mással lehetett, Marcival talán inkább egy ilyen LPT portra szerelhető ledsor kijelzővel játszottunk)

Mindenesetre amire ki akarok lyukadni, hogy lehet, hogy Mór okos gyerek, de az is biztos hogy a szülei nem szoptak soha azzal, hogy a gyereküknek az egyetlen magántanár egy kb. 3 évvel idősebb gyerek lesz csak a környéken. Ha Marci mögött hasonló hátszél lett volna, akkor esélyesebb, hogy az MIT-ra járna ösztöndíjjal.

A Telexnek meg a kurva anyját hogy ilyen nemhírekkel foglalkozik akkor amikor a magyar oktatás még nagyobb hulladék állapotban van, mint amikor én meg a Marci tanultunk benne

[greenteaforbreakfast]

Mørketiden

Szóval így a sötét időszak második felét taposva azt kell hogy mondjam, hogy én ezt egyáltalán nem bánom. Semmi negatív hatással nincs rám, még a fáradtságomat sem tudom 100%-ban erre fogni, hiszen kb 16 éves korom óta fáradt vagyok :D

Na de hogy az a nordic filter a telefonok fényképezőjében nem véletlen kapta ezt a nevet. Ilyen fantasztikusan gyönyörű minden abban a 3 órában, amikor nem tök sötét van. Imádom.

[frisbys-artwork]

Dr. Korom Portraits

Here are some "filler" and "professional" pictures of Dr. Korom in his younger years. You have him at 20 years old getting his nursing degree, at 35 now as a doctor and neurosurgeon, then 45 years old still working on the nervous system, and lastly at a big 55 years old; a few years before he semi-retired and stepped down as a primary care doctor. As you can see, he's always loved burgundy colored scrubs, and never fails to have a pen on him.

I usually love doing these younger pieces for my much older men. Gives them more story and depth.

Click here if you'd like to read more about Dr. Utt.

[nitta86]

Van több olyan ruhadarabom is amit eredetileg férfiaknak készítettek. Cipők, pulcsik, pólók, néhány nadrág. Mondjuk egy része inkább uniszex, de a férfiosztályon vettem őket. Az a fura, hogy kb. 30 éves koromig még cipőből is csak nőit mertem venni, pedig az 41-es széles lábbal néha kihívás volt. Aztán megtört a jég és először cipőből lett olyanom, ami végre nem keskeny a lábamra, nagyon élvezem, utána meg vettem egy férfipulcsit, amit azóta is szeretek. Azért szántam el magam erre a lépésre, mert a női pulcsik nagyon kényelmetlenek voltak és nem melegítettek. Később próbálkoztam férfi farmerekkel is, örültem, hogy van zsebük, de sajnos nem állnak jól és nem is kényelmesek, szóval farmerből maradok a nőinél. Viszont rájöttem hogy a cargo short egy nagyon jó találmány, kényelmes, rengeteg zsebbel, aztán felfedeztem a mintás férfipólókat is és hát élmény hogy 12 éves korom óta először nem akar megfojtani a ruházatom.

Szóval a teszt eredménye eddig, hogy a férfiruhák sokkal kényelmesebbek és kicsit drágábbak, de ez megéri mert sokkal tartósabbak. És senki nem szólt be a férficuccaimra, sőt sztem az edzőcipőnél és a pulcsinál észre se veszik, meg pólónál is divatosnak számít a bővebb fazon.

Ami nagyon meglepő, hogy mennyivel tartósabb minden. Egy szezon helyett 5-10 évet is kibír 1-1 nem túl drága pl. C und A-s vagy H und M-es darab, cipőből a sportdirectes férfiedzőcipő nagyon vízhatlan, amit pl. az általam eddig próbált női cipők közül csak a Mountexben vett nagyon drágák tudtak. Szóval ez ilyen lifehack, hogy egész jó áron lehet tartósabb ruhákat venni, és ha éppen nőiesebben szeretnék kinézni, akkor pl nadrágból vagy pólóból felveszek egy cukibb darabot, vagy lila kabátot veszek az egészre stb.

[csacskamacskamocska]

Káros-e a Férfiak klubja

Ez most egy hosszú bejegyzés lesz, és ahogy nézem, nagyon cselesen csak a végén van szó a Férfiak klubjáról. Szóval teszek ide egy ilyen fekvőrendőrt:

Ha végiggondolom, hogy mióta foglalkoztat a pszichológia, akkor azt kell mondja, hogy 14 éves korom óta. Csak akkor még nem tudtam, hogy így hívják. Önismereti útkeresés volt, csak azt sem tudtam, hogy úgy hívják. Mindenbe belekóstoltam, sok mindent megismertem, rengeteget olvastam és boldoggá tettek a felfedezések. De nem bírt magába ragasztani semmi. Mindig lettek újabb kérdéseim, amire csak akkor kaphattam volna választ, ha nagyon mélyen belemegyek az adott vallásba, filozófiába, ha elköteleződöm. De azt nem bírtam. Nem bírtam a külsőségeket, a rituálékat (később megértettem a szerepüket, de továbbra is bohóckodásnak tűnt), kerestem azt ahol ezek nincsenek. Büszke voltam a belső vágyra, hogy megismerjem a létezést, Istent, az élet értelmét. És nagyon sokszor azt hittem, hogy már értem. :) :) Nagyon fiatal voltam.

És végül így maradtam. Kereső, kételkedő, a járt utakat is újrafelfedező, megszállott nézőpontváltó mániákus turkáló, hogy mi van még lejjebb, még mélyebben az emberben. Mi mozgatja, milyen (parazita) érzelmek rakódnak egymásra ahhoz, hogy átmenetileg megmagyarázza magának a szart, amiben él, miért, hogyan határozza meg az értelem és az érzelem, és van-e megoldás a lelki békére a társadalmi nyomás ellenére, és az értelmes boldog életre.

Beszégettünk itt róla, hogy a 21. század a pszichológia kora. Így igaz. És az érzelmi, pszichológiai sarlatánkodásé. Aki megoldja az aktuális élethelyzetét (értsd, talál rá egy jó magyarázatot, egy kényelmes választ), az holnaptól oktatni fog róla másokat. Ha kalapácsod van, mindent szögnek látsz. Az összes barátnőm, aki elbaszta a házasságát, az párkapcsolati kóccsá képezte magát. Amelyiknek az öregedés a pánikja, ő szintén életvezetési tanácsadó lett idősödő nőknek. A férfiismerőseim inkább reikimesterek lettek, a férfiak még mindig jobban szeretik az önismeret helyett a külső erők megismerésére helyezni a hangsúlyt. (nem én mondom ezt, a kutatások) Aki nem remél tartós, mély kapcsolatot, az azt oktatja, hogy hogyan légy boldog egyedül. Hisznek benne mindannyian!

Egyszer valaki azon háborgott, hogy mit tudhat a Pál Feri, mint katolikus pap a párkapcsolati problémákról. Szerintem, 20 év aktív terápiával eltöltött idő után legalább annyit, mint az, a nem katolikus pap pszichológus, aki túljutott egy szar házasságon és többet nem lépett kapcsolatra, csak mások szar kapcsolataival foglalkozik. Őket sosem kérdőjelezi meg senki.

Rengeteget, de tényleg rengeteget tévednek a sokat idézett pszichológusok is. Popper, Feldmár, Csernus, stb. Mindenkinek van egy saját fókusza, érdeklődési köre, vesszőparipája és ami azon kívül van, ott nem tud kiemelkedőt alkotni. Van ugyan rendszer abban ahogy vagyunk, de mégis egyediek vagyunk mind.

Jó, hogy annyi önismereti könyv és pszichológiai ismeretterjesztő kiadvány, előadás van. Akkor is jó, ha az emberek e miatt elkezdenek szakszavakkal dobálózni és a saját szűk ismereteikkel rendszereket építeni. mert ha egyetlen problémát meg tudnak oldani a saját életükben, az már jó. ha miattuk bárki érdeklődése felébred a változtatás iránt, az már jó. De a női magazinokat az emberiség ellenségeinek tartom. Oké, hogy nem atomtudósoknak íródnak, de a cikkeik 90%-a konkrétan káros.

Nagyon nehéz eldönteni, hogy mi minőségi és mi nem.

Néha elém kerül a Férfiak klubja. Úgy szokott lenni, hogy meghallgatok valamit, hú, ez komoly, ez nagyon jó, és nézem, baszki ez megint a Férfiak klubja. :/ Miért baj ez nekem? Mert eleinte és még most is egy nehezen meghatározható "hitvallású" dologról van szó. Konzervatív? Dolgokban igen. hímsoviniszta? fasz tudja, valójában még sosem érzékeltem bármennyire kerestem. Próbál tartást adni a férfiaknak. Igyekszik férfi módra megfogni az érzelmi problémáikat. Ez nagyon jó! Egy férfias kiállású és stílusú férfinak talán jobban hisznek. Egyenlőséget hirdet, de a férfi szerepet mégis mintha kicsit magasabbra emelné. Azért kell változnod, gyógyulnod, magadra találnod, hogy erős partner tudj lenni. Akkor vagy férfi. És a nők az erős (tartással rendelkező) férfiakhoz vonzódnak. A női lágyság (jajj szívem, hát nem lenne jobb...?) és a hiszti helyett (ezt nem bírom tovább, hogy te így...!) férfiak mesélnek férfiaknak a saját megküzdéseikről. Közben valahogy mégis, mintha a jóféle dolgok között valami nem jó dolgok lennének elrejtve, amit sejtek, de nem ismerek fel. Ha sokat hallgatnám, lehet beszippantana. Nem szeretném. mert amúgy, ja, engem is vonz a férfidominancia, ami ellen aztán kézzel lábbal tiltakozom. Mert mi a férfidominancia, ami vonz? Hogy átölelnek és azt mondják: gyönyörű vagy, imádom azt amilyen vagy, örülök, hogy együtt vagyunk, mert nem akarnék nélküled élni. (az érzelmek és vágyak kifejezése, hihetetlen erőt sugároz. A nyominger pasik nem képesek erre) A másik pedig a „Ne aggódj, együtt megoldjuk” csak a gondolat, hogy van kire támaszkodni, elképesztő erőt tud adni. nekem legalábbis.

Elnézést, hogy ennyire hosszú lett. A lényeg az, hogy én nem akarok tanítani senkit. Olvasok, keresek, kutatok, meghallgatok sok mindent és vallom, hogy bárhonnan fel lehet csipegetni fontos meg érdekes dolgokat. Kivéve a női magazinokat! Azokat fel kéne gyújtani!

[udv-wilson]

Azt hiszem, annak a titka, hogy ne dőljön le egy bálvány, az, hogy nem kell közelről megismerni.

Egészen kicsi korom óta szeretek rajongani. Őszintén, gyermeki módon. Elbűvöl a mese. Különben is, mi, emberek, szeretjük a meséket, még az őskorból maradt ez ránk.

Ma ifjúkorom nagy filmhőse veszi a kalapját, az ostorát, és elköszön, elbúcsúzik. Vége lesz a kalandoknak.

Félek, sőt rettegek attól, hogy ez a mese nem lesz jó, és marad a csalódottság: lám, túl közel kerültem a bálványhoz, és az ha nem is dőlt le, de megingott.

Szóval, Indi, kapjuk össze magunkat, én nagyon-nagyon drukkolok neked, hogy a kaland, a mese jó legyen.

Este találkozunk!

Ps.: Köszönöm az elmúlt 40 évet! Akármilyen is lesz az utolsó kalandod, tudom, hogy nagyon jó leszel benne, Indi! Mindig is az voltál.

[spraystory]

“Imádom Apu története”

Mielőtt a graffiti világába elvesztem volna, kiskamasz korom óta figyeltem a mindenféle falfirkákat, együttesneveket, neveket, vagy sokszor számomra értelmetlen írásokat. Csepelen nőttem fel, ahonnan a belvárosba kellett járni hogy az ember találkozhasson bármilyen kultrális történéssel, szórakozni, csajozni stb.  A csepeli hév-végállomásnál volt egy amolyan szolgátató-ház ( ha jól emlékszem ELMÜ épület volt akkoriban ) ami mellett egy fehér faldarabon, barna festékkel, ecsettel annyi volt írva hogy: “imádom apu” . Éveken át néztem és sokszor eszembe jutott, mi a fene lehet ez az írás. El nem tudtam képzelni mit akart üzenni a készítője. Imádom apu. Mi lehet ez? Vagy másfél évtizeddel később, akkor már csak látogatóbn Csepelen járva találkoztam egy gyerekkori haverommal aki akkor már tudott róla hogy fújok és főleg erről beszélgettünk. Szóba jött hogy szerinte mi a szép, mi a nem szép ( szokásos ) és mivel épp a hévhez közel voltunk, ráterelődött a téma többek között erre az “Imádom apu” feliratra. Meglepetésemre felkiáltott: - Ó hát én ezt vágom! Hát azokat a házakat a “XY” bátyjáék építették, az idősebb “XY” ott melózott és talált egy doboz festéket, gondolta diliből kiírja: “ IMÁDOM A PUNIT “ De a művezető aki még ott volt, rajtakapta, így csak az A PU- ig jutott el.

Ez volt hát Imádom apu legendája. (kb 1989-2000-es évekig)

1.kép : Chaos, Snooze, Hudson, Shep, Solo - OMC crew 1996 Ferenciek tere

2.kép : nyomokban felfedezhető barnával az "imádom apu" felirat, Csepel, hév végállomás

#budapest

#graffiti

[wandering-thoughts-blog]

Szeptember 28.

Érdekes nap. Emberi sorsok.

Szabadnapos voltam.

Olyan sokminden járt a fejemben.

Hol siklott ki az életem?

Valószínűleg már 10 éves koromban elkezdődött a borderline betegség kialakulása nálam.

Amikor a nővérem kezét fogtam, hogy betudja adagolni magának az aznapi heroin adagját.

Kisujj esküt tettem, hogy soha nem köpöm be.

Azt mondta, ha egyszer felnövök megtudom, mit jelent az orgazmus szó.

Mára már tudom.

Azt mondta : Timi, drága egyetlen húgocskám, minden alkalommal, mikor ezt teszem. Boldogság járja át a testem, mintha ezer orgazmusom lenne egyszerre.

Egyébként egy csodás lány volt, okos, szép.

Mindig felnéztem rá. A környezetem is.

Soha nem érhettem a nyomába.

20 éves korára, meg volt mindene, mama kedvence, örökölt házat. Autót, modellkedett, volt szakmája, tanult volt, jogosítványa. Minden alap tőkéje egy normális élethez.

Mentális betegségeket kaptam, örökségem ; egy halom tartozás, omló állapotban lévő falusi viskó, szorongás, depresszió, nulla önértékelés, megfelelési kényszer, naphosszat sorolhatnám eme értékes csodás dolgokat.

10 éves voltam mikor meghalt túladagolásban.

22 éves vagyok, nem jutottam még semmire, küzdök a mindennapokkal, 16 éves korom óta nem telt el nap, hogy ne dolgoztam volna.

Minden rosszban van valami jó, megtanultam ideje korán felnevelni magam.

Ő volt a tökéletesség megtestesülője én pedig a szerencsétlen, a semmirekellő, a csúnya.

Bár te haltál volna meg helyette.

A heroin függőség rossz aljas s sírba visz hamar.

Mára már azt kívánom, bár én haltam volna meg helyette.

@wandering-thoughts-blog

[megtudommagyarazni]

Hogyan tovább?

Jelentősen túlnőtt önmagán az ügy, szándékaim ellenére.

Elsőre ezt írtam:

Ez egy egyolvasós (én) blog volt, néha reblogoltam dolgokat innen-onnan, szép, érdekes vagy különös képeket, írásokat, eltevésre, újranézésre. Megvoltam. Aztán megírtam azt a pár ezeréves kamionos sztorit, és egyik napról a másikra száz feletti követőm lett. Özönlöttek persze a kommentek, sok anon is. Ez megijesztett. A legtöbben tetszésüket fejezték ki, bíztattak. Néhány becsmérlő, gyalázkodó üzenetet is kaptam.

"ird már továb te csicska it várunk 2 napja" "az nem ugy volt" "nehogy aszt várdd hogy elhigyem hüjegyerek"

Kinek milyen érzékenységét és mivel sértettem meg, nem sejtem. Tudom, szarjam le, de nem ilyen egyszerű. Nem tudom ezt kezelni, nem is akarom.

Ez az ország katasztrofális állapotban van. Mély, meredek falú gödörben. Morálisan, emberileg, gazdaságilag. Most látom igazán, mióta leszálltam kocsiról. Na, ez az igazán ijesztő. Azelőtt 4-6 hetet töltöttem úton, egy hetet-10 napot itthon. Mit érdekelt, mi van itthon? Egy darabig hallgattam még a Kossuthot is, amíg lehetett, még Madridnál és Istanbulnál is bejött az Esti Krónika, de a NER kicombosodása után abbahagytam. Kinn éltem az európai utakon, a német, francia, dán, norvég, finn, olasz, spanyol Aldiban, Lidlben, Realban, SuperMarchéban, HyperU-ban, Carrefourban, Heijnben, Eroskiban vásároltam, általában olcsóbban, de legalábbis jobb minőségű kajákat, mint itthon. Mikor hazajöttem, egy hétre-tíz napra, repültem ki Belgiumba az unokámhoz, aztán a két unokámhoz, végül a háromhoz.

A korom: 65 vagyok. Ez nem bűn vagy hiba. Nem is erény. Állapot. Nem tehetek róla. Jobb volt 30-nak lenni. Aki ezzel agebullyingolt, annak is kívánom, hogy érje meg a 65-öt, nem olyan gáz. Amúgy, anélkül hogy festeném magam, úgy vélem, hogy a gondolkodásom, mentális és erkölcsi állapotom még ma is élénkebb, egészségesebb, világnézetem realistább, mint egy random fideszesnek. Ja, és tudok helyesen írni! Pedig én is egy tó fenekén, kartondobozban nőttem fel, és hideg salakot ettünk.

Persze, a negyven év tengelyen azért látszik. Az elején még nem volt légrugó, meg hidraulikus és ergonómikus pilótaülés, meg gps, meg mobil, tempomat, ráfutásgátló, sávasszisztens, automata váltó, rolós ponyvás pót, de még elektromos ablak, légkondi, hűtő sem (igaz, tachográf sem). Nem sok ép ízületem maradt. De a fejemben nincs ízület!

Oda jutottam ki, hogy botorság volna azt kérni, hogy 'légyszi, kövessetek ki', 'légyszi, ne kövessetek be', és újra élvezni az egyszemélyes megfigyelő nyugalmas státuszát. Eseménytelen, dögunalmas, szürke (csak kamuzok) évtizedek jöttek az iráni időszak után.

Let we see how is it working. Aztán még mindig törölhetem a picsába az egészet.

[oldmacykerenew]

Imádom ezt a látványt🙈❤️❤️ Ez a kedvenc útszakaszom kislány korom óta. Ősszel és télen a legszebb… persze, itt is ritkított Mészáros a fákból a SAMSUNG miatt, de még így is a legszebb! ❤️❄️❄️❄️