Elkezdem mindjárt talán nomád dalom - most.
Tuskó óda alakul, legalábbis sikerét tekintve ezt tudnám mondani, igen.
Nem, mondhatnám még galád dalnak, körülbelül.
Lenézhetsz, szerintem meg gurítok két tokajit, te ezzel lemaradsz szintemről.
Lejtőről lefelé, épp pont te esel le.
Ezzel lezárom monológom - most.
Ki akarom faragni
a gondolataimat,
akár egy szobrot.
A versnél is
- mint az embernél -
a forma fog meg,
aztán a tartalom.
Lehet karcsú
vagy teltebb.
Külsőre vonzó,
de legbelül üres
és unalmas.
Végső soron
a megítélésünkön
múlik,
magával ragad-e
vagy feledésbe merül.
Van, kinek elég,
ha jól cseng
és sorok végén
ott vár a rím.
Van, kinek az
kell, hogy hasson,
hogy utána percekig
csak bambulhasson.
Alig pár tucat ember - a többség helyi bámészkodók, akik azt sem tudták, ki volt József Attila - gyűlt össze a 20. század legnagyobb magyar költőjének temetésén 1937. december 5-én. Amin már megjelenni is gyanús volt a Horthy-rezsim szemében. Olyannyira, hogy még a csendőrséget is kivezényelték.
Hiányoztak mind a hivatalos közélet tekintélyei, mind az irodalom nagyságai. Budapestről csupán egy maroknyi írástudó jött el, akiket a mai zsargonban úgy neveznének, hogy "hazaáruló ballibsik". Akik közé József Attila is tartozott. Küzdőtársak és barátok. Akik végig kitartottak mellette, annak ellenére, hogy a betegsége miatt nem volt könnyű eset. Nagyon nem.
A temetésről Faludy György beszámolója maradt fenn, aki maga is jelen volt.
"Arra gondoltam: mi vagyunk a bolondok, néhányan itt, meg a hatvan vagy nyolcvan ember az országban – mert nincs több –, akik Attila nagyságában hiszünk," írta. "A millióknak van igaza, akik nem hisznek benne. És mit hoz a jövő? Hitlert és cselédeit, akik Attila emlékével együtt minket is elmosnak. Ahogy a többit néztem, úgy sejtettem: ők is valami hasonlót gondolnak."
Eltűnődöm, milyen magányos történelmi pillanat lehetett ez ezeknek a keveseknek. A vihar előtti csend. Nem csak József Attilát temették, de egy egész korszakot. A maga lelkesedéseivel és illúzióival. A reményt, hogy Magyarországon, záros határidőn belül, ha nem is nyugati típusú szabadság és jólét teremthető, de legalább helyes vágányra lehet terelni a dolgokat. Ahol már sínen lehetünk.
Ezzel szemben a vonat bizony kegyetlenül elgázolta József Attilát. Nem csak a valódi vonat, aminek a vezetője nem tehetett semmiről. Hanem az ország vonatja. Amit annak masinisztái végzetes felelőtlenséggel vezettek vakvágányra és siklattak ki.
A vakvágányok országa vagyunk. Akkor is és azóta is. Fertelmes meggyőződéssel tudunk robogni hamis délibábokat kergetve a világ pöcegödrei felé. Habzó szájjal megtagadni mindazt, amit a történelem megtanított nekünk a szabadságról és a szolidaritásról.
Vajon volt ez valaha másként a magyar történelemben? Vajon bármely adott történelmi korszakban nem csupán pár tucat ember értette meg ezeket az értékeket, és cselekedett ezeknek megfelelően? Vajon nem mindig is magányosan és elszigetelten küzdöttek azok, akiket a saját korukban a tömegek kivetettek magukból, mint holdkórost, de akiknek később mindig rendre igaza lett? Akiket vagy teljesen elfelejtettek, vagy, ami még rosszabb, akikből később hamis bálványt faragtak? Akiknek az örökségét kisajátították és a saját szája ízük szerint csócsálták meg a különféle rezsimek és kurzusok? Mint tették, teszik Petőfivel, Adyval és József Attilával.
A temetés végül "simán zajlott le", egészen addig, amíg Horváth Béla, a József Attiláék lapjában, a Szép Szóban gyakran publikáló katolikus költő, fel nem olvasta saját, "valóban lázas hangú" költeményét. Őt a temetés után a csendőrök kéz- és lábbilincsben vitték el "lázítás" gyanújával. Tragikomikus fordulat, hogy a Levegőt! című vers költőjének temetéséről egy verset felolvasó költőtársat vasban hurcoltak el.
Horváth verse így kezdődik:
"Bolond világot oktatott, bolondokat, vagy banditákat,
Okos szívében jajgatott a világ töredelme.
A meggyalázott nemzetért volt homlokán gyalázat
S a csattogó vonat a csontját követelte.
Mert élni nem lehet ily bölcsen és merészen.
Nem bírhat ennyi tisztaságot a gonosz világ,
Harminckét évig állt a földön mennyire készen,
Hát Istenem, most gyógyítgassad csókjaiddal József Attilát!"
Veszélyes lázítás bizony. Bolondoknak nevezni a bolondokat, banditáknak a banditákat. Akik meggyalázták a nemzetet. Veszélyes megírni, hogy József Attilát nem a vonat ölte meg, hanem a gonosz világ, ami nem bírt ennyi tisztaságot. Amiben nem lehet ily bölcsen és merészen élni.
Jelképes az is, hogyan végezte az a kevés kortárs - fehérek közt az európaiak - akik valóban megértették József Attila jelentőségét, és akik vele együtt követeltek levegőt egy egyre áporodottabb levegőjű korban.
"Temetése résztvevőit nem kísérte szerencse," írta Faludy. "Röviddel Attila halála után Remenyik Zsiga kivándorolt az Egyesült Államokba, Ignotus Londonba, Fejtő, Hatvany, Német Andor és én Franciaországba. K. Havas Gézát német SS lőtte le, Mónus Illést a nyilasok gyilkolták meg, és Gáspár Zoltánt, mikor 1945 februárjában kijött egy budai házból és boldogan szétnézett, hogy vége a háborúnak, eltévedt golyó találta homlokon."
József Attilát a mai kurzus se lenyelni, se kiköpni nem tudja. Meg lehet próbálni eltorzítani és cenzúrázni az örökségét, egy NER-konform, fékezett habzású verzióját tanítani középiskolás fokon. Teljesen megtagadni nem lehet. Szobrát nem merték eltávolítani a többivel együtt a Parlament mellől. Bár a teret 44-es állapotában újraálmodók bizonyára legszívesebben szabadultak volna tőle, és helyére egy Wass Albert szobrot emelnének.
Ott ül a rakodóparton, korok múlásának néma tanúja. Mint az ország rossz lelkiismerete. Akkor is ott ül, ha a szabad levegő szerelmesei közül egyre többen vándorolnak el megint. Kényelmetlen emlékeket ébreszt azokban, akik felejtenének. Hogy lehetne másként élni. Hogy szülhetne a szabadság is rendet. Komor tekintetével nézi, csak nézi, hogy úszik el a dinnyehéj, hallgatja sorsába merülten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Hamarosan jön JÖN sőt JÖÖÖNNN!!! Jön a műsor, ami kicsit portré, kicsit vers és irodalom, kicsit költőMATA. Minden péntek este rövid, vágott verzióban a radiocafé-n, aztán pár napra rá teljes, vágatlan verzióban a Youtube-on és a Spotify-on. Az első adás előtt szólok, promózok, hírtverek. #Költőmata #költészet #vers #kortárs #irodalom #kortársköltészet #kortarsirodalom #podcast #radiocafe
Próbálom megfogalmazni
az érzést,
mikor random
elkap az ihletettség.
Ez olyan, hogy
csak fekszel
a tengerpart
mellett
és nézed
a faleveleken
átszűrődő
napsugarakat.
Megáll az idő
pár percre.
Azt kívánod,
örökre maradjon így.
Bárcsak mindenki
élvezné az életet
és a hétköznapokba
megbújó szépségeket.
Négyszámos EP-vel és egy különleges turnéval köszönti az őszt a Margaret Island
Az Idegszálaival című új EP izgalmas feldolgozások sora: két vers, egy népdal és egy vendégszöveg megzenésítése található rajta, melynek szerzője Palya Bea énekesnő. A most megjelenő kislemez a Margaret Island őszi, „Szabadon szép a tánc” elnevezésű turnéjának előfutára.
Zenészbarátok, költők gondolatainak és népdalfeldolgozásoknak adtak új zenei köntöst Idegszálaival (A végső türelem is idekötöz) című EP-jén a Margaret Island tagjai, akik az alkotási folyamat közben kiléptek a komfortzónájukból is. „A szerzeményeink általában egy zenei ötletből, dallamból születnek, ritkán dolgozunk kész szöveggel. Most azonban mind a négy szám esetében ez történt” – meséli az együttes gitárosa, Füstös Bálint. „Néha mások gondolatain keresztül kerülhetünk közelebb önmagunkhoz” – teszi hozzá az énekesnő, Lábas Viki, aki szerint a most megjelenő anyag készítése lehetőséget adott nekik az önreflexióra is. „A saját megéléseinket és az upliftingebb számainkat a tizedik születésnapunk kapcsán megjelenő stúdiólemezünkre tartogatjuk a jövő évre” – ígéri.
A címadó felvételben például Csoóri Sándor Idegszálaival a szél verséből emeltek ki és ollóztak össze részleteket, gondolatokat, az Esti sugárkoszorú Tóth Árpád azonos című versének megzenésítése, míg a Fúvom az énekem Viki egyik kedvenc somogyi népdalának feldolgozása, melynek hangulata azonnal magával ragadta a csapatot. „Gyorsan kigurult belőle a saját verziónk” – mondja Bálint. A Zabolátlan szövegét és dallamát pedig Palya Beától kapták ajándékba, akivel korábban együtt adták elő A rab gólyát a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. „Beát foglalkoztatta az a zabolátlanság, amivel a mai napig meg kell küzdenem” – vallja be nevetve Viki, Bálint pedig úgy látja, Bea jól meg tudta ragadni Viki világát a dalban. „Mi is könnyedén rá tudtunk csatlakozni, végül teljesen a saját képünkre formáltuk.”
A Margaret Island a negyedik nagylemezükhöz hasonlóan az Idegszálaival című EP-n is Toldi Miklós producerrel közösen dolgozott. „Nagyon közel áll hozzám az zeneiség, amivel megfogtuk ezeket a dalokat” – emeli ki Viki. „Alig vártuk, hogy végre megjelenjen ez az EP, az egyik legelgondolkodtatóbb és legmélyebb anyagunknak tartom. Figyelem, ez komoly lesz és mélyre megy” – figyelmeztet mindenkit mosolyogva. „Most már elárulhatom, imádok ezekre a felvételekre táncolni, szeretem azt a koreográfiát, amit a Szegedi Kortárs Balett társulatának tagja, Czár Gergely álmodott meg hozzájuk. A tánc segítségével még színesebben tudjuk kifejezni az érzéseinket.”
Az Idegszálaival EP ugyanis a Margaret Island október 14-én kezdődő, „Szabadon szép a tánc” elnevezésű nyolcállomásos turnéjának előfutára, melyben a zene mellett a mozgásművészet is központi szerepet kap a Szegedi Kortárs Balett közreműködésével, ráadásul Viki is táncolni fog. Margaret Island – „Szabadon szép a tánc” országos turné a Szegedi Kortárs Balett közreműködésével:
Október 14. – Veszprém, Hangvilla
Október 20. – Miskolc, Művészetek Háza
Október 21. – Debrecen, Kölcsey Központ
Október 23. – Szeged, Nemzeti Színház
Október 28. – Kecskemét, Hírös Agóra
Október 29. – Gödöllő, Művészetek Háza
November 12. – Győr, Molnár Vid Bertalan Művelődési Központ
November 16. – Pécs, Kodály Központ
Read the full article
Afelől nincsenek kétségeim, hogy az írás tanítható, afelől már inkább vannak, hogy nem az olvasás tanításával kéne-e inkább foglalkoznunk. A magas szintű vers- és prózaolvasással. A hetvenes-nyolcvanas években olvasótáborokat szerveztek, most írótáborokat szokás. Igaz, akkor is volt szó az írásról, mint ahogy most is van az olvasásról. Mindemellett érzek valami deficitet a kortárs és a klasszikus irodalom ismeretében, az általános műveltség iránti igényben.
Fantasztikus volt az első 10 vendégem mindegyike a “Hozz egy verset” c. műsoromban. Hálás vagyok nekik, hogy eljöttek hozzám és nektek, hogy nézitek/hallgatjátok 🙏 Iratkozzatok fel a YouTube és Spotify csatornáimra‼️ köszi @radiocafe98_official #költőmata #költészet #vers #kortárs #irodalom #kortársköltészet #kortarsirodalom #könyv #könyvmoly #mutimitolvasol #vanidomolvasni #radio #podcast
A dobozon kívül vagy belül lenni mindig ellentétes térélmény. A valóság egy része rejtve marad, lehet, hogy pont azt nem látjuk, aminek megismerésére a vágyaink irányulnak. A doboz minket is elfed, vagy épp felöltöztet. Becsomagol, tartalmi összefüggéseket rejt, de az is lehet, hogy teljesen üres és csak önmaga kihasználatlan funkciójaként van jelen.
Hogyan vezet el a tartalomig az aprólékos vizsgálódás, a felszín rétegeinek lassú lefejtése? Imreh Sándor és Koppányi Péter a kortárs rajz eszközeivel rögzíti a be- és kirekesztő falak jelenlétét, a takarás misztikumát. A BOX című kiállításon a helyspecifikus munkák párbeszédbe lépnek a képi absztrakció és az utcaszagú realitás határán navigáló grafikákkal.
Bekerített erdő címmel mutat be költői műsort a VerShaker YouTube-csatorna
Hogyan született és tűnt el egyik napról a másikra a kiváló kortárs költő, Karádi Márton? Hogyan szólít meg minket a vers, életre kelve a papíron? Milyen közös belső világ alakul ki két összezárt fiatal lányban, ami drámaírásra készteti őket? A VerShaker legújabb műsorának bevezető beszélgetésében többek között ezekre is fény derül.
“Talán azért nem tudunk közelebb kerülni egymáshoz,
mert…