#lélektelen

[csaklegyazenyeem]

Miért ne gyűlölném? Hisz a legrosszabbat tette velem, amit az ember a másikkal megtehet. Elhitette velem hogy szeret, és szüksége van rám, aztán bebizonyította, hogy hazugság az egész.

[theblack-dread]

Egy gondolat elsuhan...

Ha minden olyan ember, akit szerettünk, de az életünk egyes szakaszaiban elhagyott és elvitt belőlünk egy darabot. Akkor most mi maradt belőlünk?

Kik vagyunk mi? Lélektelen testek, akik az elhagyás érzésével küzdenek? Akik egy új ember megismerésével egyből azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy ő mikor fog lelépni?

Vajon akik a jövőben elhagynak minket, ők mit fognak elvinni, ha már mindent elvittek belőlünk?

Mit követtünk el, hogy ez a mi sorsunk?

/2024.06.14. 23:00/

[harompontkilenc]

Jaj én most nagyon jót röhögök, ahogy a lélektelen korrupt kis gecik egymással marakodnak. Ez az egyetlen részlet, ami számomra érdekes az újabb "melegellenes, de titokban meleg fidesz-kdnp-féreg" botrányból.

[szivtelenkisgeci02]

Január 9.

Kérlek legyél az enyém..lélektelen vagyok rég

Mióta nem láttalak..

[nemtudomnemaradj]

Emberi érzések?

A pillanat amikor már Csak mások miatt vagy életben Nem magad miatt Mert te akarnál élni Nem. Csak azért mert nem akarsz Sebeket okozni Nem akarsz Fájdalmat, Nekik azoknak akik szeretnek Törődnek veled

Így hát Élsz Ambíciók, ötletek, akarat nélkül Mint egy bábu Amit már csak a sors mozgat Játszod a szereped Hogy minél kevesebbet lássanak

Ne lássanak annak a lélektelen lénynek Aki te vagy Mert hát az fájna nekik Az ő "Kicsi lányuk" "Barátnőjük" "Szerelmük" "Legjobb barátjuk" Ilyenné lett Egy lelketlen fél halott lénnyé Aki már csak Majmolja Az emberi érzéseket.

-Lily

[hicapacity]

Love is not a feeling, it is an ability - a response-ability and a responsibility. Nehéz ezt a mondatot lefordítani jól magyarra: a szeretet nem egy érzés, hanem egy képesség - felelni-képesség és felelősség.

Mert a szeretet nem csak az a kellemes, bizsergő érzés, ami elfog bennünket akkor, amikor egy szívünknek különösen kedves emberrel éppen tök jól és simán mennek a dolgok. Amikor legszívesebben megölelgetnénk, és elmondanánk neki, hogy annyira de annyira szeretjük. 

Ha csak ez lenne - akkor nem lenne több egy kémiai rush-nál, egy hangulatnál, amit egy kellemes, stimuláló élmény kapcsán, különféle agyi ingerületátvivő anyagok kiválasztásával párhuzamosan tapasztalnánk meg. Egy pillanatnyi tudatállapot-változás lenne. És csak addig szeretnénk az adott embert, amíg csak kellemes élmények kapcsolódnak hozzá.  

A szeretet azonban, ami valóban megérdemli ezt a nevet, egy tartós tudatállapot- és viselkedésváltozással jár. És akkor is megnyilvánul - sőt, csak akkor lehet a leginkább nyomon követni - ha nincs kellemes, stimuláló élmény a másik emberi lénnyel kapcsolatban. Hanem mondjuk egy kimondottan kellemetlen, kényelmetlen érzésben, helyzetben vagyunk. Amikor a legszívesebben megráznánk, hogy figyelj már hé, hogy nem tudod te úgy látni a dolgokat, ahogy én, miért bántasz, miért nem hagysz békén stb.

És a szeretet képesség-jellege az ilyen helyzetekben nyilvánul meg igazán. Abban, hogy az ember képes felülírni azokat a kémiai üzeneteket, amelyek kitörésre készülő tűzhányóhoz teszik hasonlatossá az elméjét. A zsigeri, önző indulati reflexek helyett ad egy átgondolt, tompított reakciót. Vagy ha mégis kitör, akkor képes felülbírálni magát és visszavenni az arcából. Képes lemondani. Képes elengedni a haragot, nem ragaszkodni a sérelemhez. Képes perspektívát váltani és a másik helyébe képzelni magát.

A szeretet képesség arra, hogy kedves, együttérző reakciót adjunk még akkor is, amikor éppen nem értünk egyet, amikor éppen konfliktusba kerülünk. Ez a képesség nem születik velünk. Ezt a képességet meg kell tanulnunk. És ma már tudjuk, hogy az agyunk fejlődésének a legkritikusabb szakasza éppen az első éveinkben van, amikor a szülővel/gondviselővel kell megtanulnunk ezt a képességet. Eleinte persze még nem megy jól: a szülő-gyermek kapcsolat nagyon asszimetrikus. Hiszen az emberi agynak a komplex gondolatokért és érzelmekért felelős szuperfejlett része, a külső agykéreg a gyermekkorban még kialakulatlan. De a szeretetre való képességünk folyamatosan fejlődik, és ha megkapjuk a megfelelő gondoskodást és figyelmet, akkor fiatal felnőttként már képesek leszünk érett, szimmetrikus, kölcsönösségen alapuló emberi kapcsolatokat létrehozni.

De a szeretet, mint képesség kifejlődése, megtanulása nem szükségszerű. Ha az ember nem vagy nem jól tanul meg szeretni, mert őt sem jól szerették, akkor is át tudja élni a különös bizsergető érzést, a vonzódást és rokonszenvet egy másik emberi lény iránt. Egy sérült ember is tud szerelmes lenni és szeretni ebben az értelemben - egyáltalán nem feltétlenül érzéketlen. De amikor a kapcsolat érik, és szükségszerűen megjelennek a súrlódások, konfliktusok, akkor a kellemes stimulusok hiányával nem tud mit kezdeni. Nem tud megfelelő kedves, együttérző reakciót adni, csak a saját sérelmét dédelgeti, és a bizsergő érzés megszűnését úgy értelmezi, hogy a másik emberben van a hiba. Vagy esetleg, ami szintén gyakori: hogy önmagában van a hiba. Hogy selejtes, hibás, rossz ember. És a kellemes bizsergő érzés, amit szeretetnek hisz, egyébként még annyi sokkal könnyebb és kényelmesebb úton elérhető: drogok, lélektelen szex, sorozatok, bulik, munka.

Nem sajátította el a felelni-képességet - és a felelősséget egy másik emberi lény iránt. És ami fontos: saját maga iránt sem. Mert aki magát nem tudja szeretni, az mást sem. És be fogja vonzani azokat az embereket, akik hasonlóak ebben hozzá.

Ahogy Thich Nhat Hanh, az egyik kedvenc buddhista gondolkodóm írta: "Ha anélkül szeretünk, hogy tudnánk, hogyan kell, azzal megsebezzük az embert, akit szeretünk." Ez az egész persze nem fekete-fehér. Az embereket nem lehet "traumatizált" meg "nem traumatizált", sérült és "ép", "normális" és nem normális skatulyákba tenni. Inkább olyan ez, mint egy spektrum. És a képességünk, hogy szeressünk, változhat. Fejlődünk, tanulunk egész életünkben. Hibázunk és megbotlunk. Nem csak kenyérrel él az ember - hanem szellemi táplálékkal is. De aki szellemi táplálékot gyárt, annak is vannak kenyérgondjai.

[metalindex-hu]

Vertebra Atlantis – A Dialogue With The Eeriest Sublime (2023)

Vertebra Atlantis – A Dialogue With The Eeriest Sublime (2023) - https://metalindex.hu/2023/11/08/vertebra-atlantis-a-dialogue-with-the-eeriest-sublime-2023/ -

A modern metal éra egyik legmarkánsabban megjelenő jelensége a szélsőségek olyan kutatása, melyben alapvető elemként jelenik meg a disszonancia és a vele járó kiszámíthatatlanság. Saját ízlésem okán ezeket az anyagokat nagyon nehezen tudom megemészteni és jellemzően nem állnak a meghallgatásra váró lemezek piramisának csúcsán, de időnként vágyom az általuk keltett másság, furcsaság érzésére. A szűrőn tehát kevés anyag tud “átcsusszanni”, de ezek a kivételek rendre megtalálnak maguknak és letaglóznak. Ebben a szellemiségben alkot az olasz Vertebra Atlantis csapata is, akiknek második nagylemezét az I, Voidhanger kiadója vette a szárnyai alá. Úgy gondolom, hogy ez az istálló az igazán minőségi, de gyakorlatilag a végletekig kísérletező extrém bandák egyik fellegvára már jó ideje, így egy kicsit félve is ugrottam neki a promók közötti böngészés közben a hallgatásnak. Sokat lendített a dolgon a szép, letisztult albumborító és azon is meglepődtem, hogy maga az alkotás sem igazán azt a célt tűzte ki maga elé, hogy az élvezhetőség határvonalán egyensúlyozva próbáljon meg rajongókat szerezni magának. Ennek az lehet a legfőbb oka, hogy a trióként működő zenekar tagjai nem állnak messze a hagyományosabb fémzene világától, részükről ez a projekt pedig saját határaiknak, képességeiknek feszegetését jelentheti.

A pályafutását 2019-ben kezdő formáció, rutinos zenészek révén, nem is tökölt sokat, már 2021-ben bemutatkozott Lustral Purge In Cerulean Bliss című korongjával, amit egyelőre csak belehallgatás szintjén, az összehasonlítás miatt füleltem meg, de még fogok neki nagyobb időkeretet is szentelni. Annyi bizonyos, hogy a fejlődés nagy léptékű, persze nem kifejezetten a hangszeres kvalitások tekintetében, hanem érettség, dalszerzés szempontjából. A csapat atyja Gabriele Gramaglia, aki a progresszív, post-black vonalon mozog leginkább (Turris Eburnea, The Clearing Path, Summit, Hadit), de a némileg old schoolba hajló death metal sem áll rosszul neki (Cosmic Putrefaction). Hasonlókat lehetne leírni Riccardo Nioin dobosról, aki itt-ott a vokálba is besegít, mivel szintén kipróbálta már magát death metal és black metal oldalon is. A banda Gianluca Stagni basszerrel vált teljessé, akinek ez az első komolyabb projektje, de semmivel sem teljesít társai alatt. 

A bla-bla után nézzük, miről is van szó. Fekete fém, halálfém keverékével találjuk szembe magunkat, ahogy az sejthető volt, ám a Vertebra Atlantis esetében ezen műfajok kísérletezős, hangulatos, néhol technikás egyvelegével találkozhatunk, nem véletlenül aggatták magukra az experimental jelzőt sem. Az összképbe befigyel némi fapados (néhány billentyű) szimfonikus, ambient hatás, a kavargó dobok révén egy csipetnyi jazz, atmoszférikus black metal andalgás, fuvola, tiszta ének és kórusok is, az anyag erejét mégsem a mérhetetlen változatosság adja, hanem annak mikéntje, ahogy ezeket a zenekar precízen és zökkenőmentesen összefésülte egyetlen hatásos zenei masszává. Egy pillanatra sem válik elérhetetlenné, megterhelővé és úgy gondolom, hogy akár a régi értékek kedvelői is bőséggel megtalálhatják benne a számításaikat. A zene mellett mindenképp meg kell említenem az ének változatosságát, hiszen már említettem a tiszta éneket, ami roppant hangulatos, de extrém vonalon is van mire feszítenie a hordának. Legyen szó a hörgésről, károgásról, mindkettőben széles spektrum mutatja meg magát. Ez különösen értékes számomra, mert rengeteg hasonló projekt szokott megbukni nálam az összetett zenei rendszerek mellett elkövetett lélektelen, unalmas vokális teljesítmények miatt. Lehet, valakinek furcsának hat majd, de a lemezt záró címadó dal például teljesen a tiszta vokálra támaszkodik és egyáltalán nem válik zavaróvá, sőt, az egyik legjobb szerzeménnyé válik. Ez sem a véletlen műve, mert az A Dialogue With The Eeriest Sublime gyakorlatilag fokozatosan bontakozik ki, tételről tételre hoz be új megoldásokat, elemeket, így nem unalmassá válik, hanem egyre jobban magával ragad. 

Manapság hetente jelenik meg akár több olyan nagylemez is, amely a végletekig kívánja fokozni a elidegenítést és a kacifántos hangszerelést a káoszra való törekvés mellett, így nagy eséllyel el is fog veszni a Vertebra Atlantis a dömpingben. Egy hallgatással adjátok meg neki az esélyt, mert rengeteg kreatív, nem mellesleg élvezetes ötlet üti fel a fejét a barátságos 45 perces játékidőn belül. Ha valaki nem akar beleugrani a mélyvízbe, csak egy kortyot inna a disszonancia és az egyediségre való törekvés növekvő tengeréből, annak ez egy kiváló bevezető lemez lehet. Hiányérzetet egyedül a hangzás terén éreztem, mert a borítóképhez és a zenéhez mérten “langyosnak” mondanám. Valamivel több élesség, csilingelés kifejezetten jót tett volna a produkciónak.

[beallva-irok-faszsagokat]

De ez már régen nem élet, csak leutánoztuk a létezést,

hogy érezzük mint mások, de ettől kaptunk mérgezést.

[csaklegyazenyeem]

most el kell rendeznem ezt magamban, el kell rendezzelek magamban.

[fright03]

Hogy már nem vagy többé, mintha egy lélektelen test járkálna az utcán.. Csak az üresség.

🍷

[derekbatorottelet]

Béke

Egy hosszú nap után, amikor felidegesített mindenki, és eleged van mindenből, a legjobb érzés hazajönni, a fejedre tenni a fejhallgatót, és feltekerni a maxra a hangerőt, amíg a zene el nem üvölti a fájdalmadat.

[messy-caramelgum]

Élem az életem:

Boldog szemekkel,mosolygó arcal,

Lélek nélkül,beleszakadt szívvel.

[lassan-de-biztosan]

The uselessness of existence hurts the soul. Why am i in pain when i have none?

A létezés hiábavalósága sérti a lelket. Miért fáj ez ha nekem nincsen?

[veistigar]

Minden elkezdődik valahol. Legtöbbször az első “NAGY” szerelem. Ami törékeny és sokszor nem hosszú életű. S mikor vége lesz csak egy nagy semmi marad utána. Széttör nem tudod mit csinálj. S ha igazán szereted és úgy lett vége. Akkor elindultál egy olyan úton ami lassan fel emészt.

[idontwannabeal0ne]

Már csak haldoklok üres testemben...

Mert te is ott hagytál némán az nap délután

Egyedül,

Magányosan.

Mikor szükségem lett volna rád..