#mámoros

[vagyokolyannaiv]

-Tudod néha azért hiányzol és visszasírlak…

Lezárom a telefonom. Elkéstél.

Azt hiszem valahol most felkacag az a kislány, akit majdnem tönkretettél. Valahol most nevet. Nevet hiszen, néhány éve bele betegedett abba, hogy ilyen üzenetet kapjon tőled. De nem kapta meg.

Viccesen működik az élet. Tényleg mindig elhozza azokat a mondatokat, amiket hallanunk kell, azokat a képkockákat, amiket látnunk kell, azokat az érzéseket, amiket éreznünk kell.

Valószínűleg te ezt egy ártatlan mámoros pillanatod gyengeségeként egy őszinte kis üzenetnek szántad, de fogalmad sincs róla, hogy meggyógyítottál vele egy gyermek lelket, amit nem is olyan rég Te törtél össze.

-Köszönöm. Mindent.

[gyurottpapir]

Kirázott a hideg mikor arra gondoltam, hogy ma megvágom magam. Mámoros…

@gyurottpapir

[marker-of-glittering-stars]

Hi hi babagrillek, megjött az ichlet, aztán ismét költök, csak ezúttal Aventio fanficet, perpill ök a legújabb hyperfixation-om, so enjoy.

All figured out!- első rész

Aventurine széles mosolyyal tért be a 'hotelszobájába'. Ahhoz képest, hogy milyen szélesen vigyorgott, minden volt, csak boldog nem. Szétszedte az ideg és a frusztráció, hogy az a titokzatos nőszemély beleavatkozott a munkájába. Valahogy ismerős volt szeme szúros villanása, az tűhegyes tekintet mely egészen Aventurine lelkéig belátott, nézésének fenyegetésével félelmet akart benne elültetni. Azonban sikertelenül, említett szerencsejátékos átélt már ezerszer rosszabbakat is, a félelem helyett szétettte a méreg. Acheron-

"Úgy látszik, nem vált be a terved."

Aventurine-t a gondolataiból partnerének frusztrált hangja szakította ki. Tekintetét felkapta, az ijesztően "vidám" mosolya egy pillanatra megremegett, majd visszatért előző állásába.

"Terv? Milyen terv, Doktor?"

Ratio szemforgatása várható volt. Homlokát a tenyerébe temetve rázta a fejét.

"Aventurine, ne játszd a tudatlant."

"Nahát, obzerváns, mint mindig!" A széles mosolya egy apró grimaszba vágott át. "Bár kiszámítható volt, hogy előbb-utóbb kiszúrod."

Aventurine mint valami ártatlan lélek, háta mögé helyezte karjait, ujjait összefonta, majd Ratio mellett elhaladva közelített a hotelszoba hatalmas ablakához. Ratio mintha a fények ezrét látta volna tükröződni a szerencsejátékos halott szemeiben egy pár pillanatra. Azonban ő is drámaian hátat fordított, nem ez volt a tökéletes pillanat Aventurine elemzésére. Lassú léptekkel megindult a kijárat felé.

"Doktor." Ratio megállt. "Nem gondolod, hogy igen illetlen szokás csak úgy lelépni beszélgetés közben?" Aventurine félig felé fordult, a hangja a gyötrött és játékos között ingadozott.

"Nincs miről beszélnünk, Aventurine. Vissza kell térjek helyzetjelentést adni, hogy 'valaki' teljesen elszúrta az előre megbeszélt tervet."

Szavai mérgesebbnek hangzottak kelleténél, hiszen annak ellenére, hogy közbeavatkozott, nem tett tönkre semmit. Azonban az álca korai leleplezése mégsem a legjobb ötlet, mégis sikerült egy problémás tényezőt bemérnie, aki akár a terv legvégén is belerondíthatott volna.

"Relax, mit is ér egy pár haszontalan kis kövecske?" Könnyed hangneme ellenére mégis tisztában volt az ezt követő rideg válasszal.

"Aventurine."-Ratio éles tekintete fúródott az övébe.-"Emlékeztesselek hogy ki is vagy a kövek nélkül? Csak egy valaki, akit az IPC halálra ítélt."

Aventurine mosolya egy pillanatra megingott, majd visszatért a kísérteties állásába. Ratio tudatába a kép beleégett, a mindig mosolygó szőke elkeseredett képe meglepően szívfacsaró látvány volt.

"Ratio... ma este..." Mire viszont hátrafordult, hogy szemei találkozhassanak a doktoréval, addigra az említett, mint a kámfor, eltűnt.

"Úgy látszik megint egyedül maradtam. Hah." A szőke száján akaratlanul is keserű nevetés tört ki. Kellett neki reménykedni... Mindegy is, most nem erre kéne koncentrálnia. Hamarosan ismét meglátogatja a Névteleneket, azonban legközelebb kicsit sem tervezett olyan vendégszeretőnek tűnni, mint most. Ha az a nő nem lett volna, már rég el is intézte volna az összeset, de valahogy a sors utál kedvezni Aventurine-nek.

...

A mámoros eget immár sötétség borította. Aventurine még mindig Ratio hotelszobájában tengette az időt. Most, hogy a Stellarion hordozó Névtelen, pontosabban Stelle befoglalta a hotelszobáját, nagyon nem is volt más választása, mint ott fetrengeni, majd esetlegesen megkérni Ratio-t, hogy ha más nem is, de legalább költözködhessen be hozzá a hátralévő időben. Még nem volt kedve átkelni az álmok világába, már egy jó pár órája az ajtót kémleli, hátha végre betoppan társa. Azonban semmi, Ratio órák óta kelletlenkedik. Vagy lehetséges ő már a másik oldalon van? Bár megvan rá a lehetőség, a szőke mégis kétli. Épp a kanapén hemperegve lógatta lábait, amikor az ajtót kattanását hallotta. Fejét egyből felkapta és azzal a lendülettel fel is pattant a kényelmes bútorral. Napszemüvege azon nyomban a helyére került, mintha a szemei miatt förtelmes látványt nyújtanának, mintha takarni akarná őket. Bár Aventurine képben volt azzal, hogy rengeteg ember oda- meg vissza volt érte, nem egyszer hallotta vissza a tömegek tengerében, hogy egyesek félnek tőle a szemei miatt. Nem az emberek kihasználása, csődbe döntése, likvidálása, és akár egész nap is lehetne sorolni Aventurine kártevéseit, hanem az árkozott szemei miatt. Azóta gyakrabban hordja a napszemüvegét, bármerre is járjon.

"Oh, Doktor, micsoda meglepetés!" Valahogy ő maga se értette, miért ejti ki ezeket a szavakat most olyan lágysággal. Egy pár órája Ratio pofátlanul magára hagyta, valahogy mégis izgatott lett, amikor végre visszatért.

"Aventurine? El kell hogy szomorítsalak, de..." Ratio szokásos acélos hangja helyett egy lágy, halk csendült fel.

"Hmmm? Sunday?" Aventurine egyből 'leengedett', a vállaiban lévő feszültség mintha nem is lett volna, majd a háta is begörnyedt.

Nevének hallatán egy halk kuncogás tört fel az említett torkából. A mézédes nevetés azonban nem kellemesen, hanem sokkal inkább bosszantóan sült el.

Aventurine viszont kicsit se volt olyan jó kedvében, mint Sunday. A mellkasába tömény szúró érzés költözött, majd egy sóhaj kíséretében hümmogött.

"Hmm?"

Az angyali mosolya szemtévesztő, eseténként ölnj tudna, ha fegyver lenne azzal a mániás mosolyával. Sunday néha felkereste, és minden velejéig rohadt vágyát kiélte rajta. A szőke ugyan ezt eltűri, de ha nem a belőle kirángatott infókért lenne, Sunday már rég halott lenne. Nagyon egy beszélgetésük sem tartott tovább tíz mondatnál, de Aventurine nem is vágyott rá. Sunday szemében maximum egy stresszlevezető, ő pedig közel sem bízik benne annyira.

Egy lágy mosoly terült el az angyali teremtmény arcán, majd közelebb lépett a szőkéhez. Megtoppant előtte, de a tekintete kicsit sem azt sugározta, mintha ha vendégszeretetet várna el. Mondjuk ha akarta se nagyon lett volna Aventurine olyan ártatlan kedvébe.

"...Nem. Most nem vagyok olyan kedvembe."

"Aw, kár érte. De komolyra fordítva a szót, nekem nyugodtan beszámolhatsz róla."

Avemturine visszafogta magát, mielőtt valamilyen nemes szitkozódás csúszott ki a száján, így csak Sunday sugárzó aurájába meredt.

"Kecsegtető ajánlat, de..."

A szoba ajtaja ismét kattant egyet, Aventurine háta abban a pillanatban kiegyenesedett. Szemei kikerekedtek, majd avval a lendületttel Sunday felé fordult. Az említett fején mintha a saját, pontosan tükrözött képmását látta volna.

"Bassza meg-!"

"Aventu-"

Ratio szemei kikerekedtek a látványtól. Mióta személyesen is találkozott Sunday-vel, egyre inkább unszimpatikusabbnak bizonyult számára. Már kezdetekben volt egy lappangó, fura érzése a férfi kisugárzásában. De így most, hogy a mancsait Aventurine körül rendetlenkedett, legszívesebben az orrát minimum eltörte volna.

"Ez meg..."

"Khm,- Sunday köhintett egyet, majd menten tett minimum 3 lépést hátra- elnézést kérek..."

Majd azzal a lendülettel szinte kocogva sietett a kijárat felé. Veritas szemeivel végig követte Sunday-t, mintha csak azt tanulmányozná, hogy biztosan lelép. Majd miután kattant az ajtó, Ratio a szőke felé fordult. Társa meglepően kerülte a szemkontaktust, pedit ezúttal nemhogy semmit se követett el, hanem visszfogta magát, mielőtt elkövethetett volna valamit.

"Szerencsejátékos,..."- Semmi Aventurine, esetleg drága szerencsejátékos, hanem szimpla szerencsejátékos-"mi..."

"..."

Aventurine erősen a padlót pásztázta, majd...

"Doktor, nem gondoltam volna, hogy egész nap magamra hagysz!"

A hangja kicsit furán csengett, mert még mindig lángolt benne az ideg az olcsó csirke utánzat miatt. Meg persze a pánik is, mivel eddig nem nagyon fejtegette társának, hogy valójában mennyire gyűlöli Sunday-t, attól függetlenül, hogy úgy viselkedik a környezetében, mintha ténylegesen szeretné. A Family-nek mindenhol ott vannak a szemei, különösen a hotel és Penacony számos pontján fokozottan.

"Aventurine."

"Hmmm? Valami baj van, doki?"

Egy ártatlanságot sugárzó mosoly táncolt ajkain, bár aki minimális szinten is ismerte a szőkét, az tudta, hogy az távol áll a valóságtól. A percek némán teltek, és minél inkább telt az idő, Aventurine annál inkább el akart onnan tűnni. Fogalma se volt amelett, hogy Ratio miért viselkedik ennyire furcsán? Eddig eléggé azt sugallta, hogy elviseli ugyan, de nem kíván vele egy másodpercnél tovább egy légtérbe lenni. Most pedig... furán néz rá a szoba egyik sarkából, síri csendben, mintha várná, hogy heves magyarázkodásba kezdene. Pedig nem történt azon kívül semmi más, hogy Sunday csak úgy pofátlanul megjelent, majd elfutott, mint egy bajban lévő óvodás.

"Te... lehet egy kérdésem?"

A szőke oldalra döntötte a fejét, élettelen szemeivel Ratio-ba meredve. Kicsit elgondolkodott, hogy milyen stìlusban válaszoljon, hogy ne tűnjön túl kétségbeesettnek, azonban bárhogy erőlködött, egy hang se akart kikúszni a torkából. Ratio már közel állt ahhoz, hogy inkább visszavonul a kissé illetlen kérdésével, de mintha partnere gondolatolvasó lett volna titokban, és lazán bólintott. Persze Ratio-ban ez több problémát is felvázolt, mert társa mindig szavaival válaszolt, egyszer sem bólogatott, vagy rázta a fejét eddig. És kötve hitte, hogy túlkomplikálja a dolgot. Nem véletlen tagja a géniuszok egyik legnagyobb társulatának...

"Te és Sunday... ti ketten, romantikus kapcsolatot folytattok?"

Aventurine szeme kikerekedett, majd nem tudta, hogy sírjon, vagy nevessen.

Végül az utóbbi mellett pártolt.

A heves nevetésbe alig kapott levegőt, de kezdte annyira túlozni, hogy a szeme sarkában apró könnyek csillantak a hisztérikus nevetéstől.

"Doktor- haha- ez volt életed egyik legjobb vicce-haha."

Majd felpillantott társára, akinek az arcán a haraghoz hasonlító érzelem díszelgett. Legalábbis ahhoz tudta volna legjobban hasonlítani. A száját eltakarta egyik tenyerével, hasonlóan, mint amikor valaki mélyen a gondolataiban úszkál. Minden más ember esetében ezen a ponton már rég kitalálta volna, hogy mi járhat éppen a fejében, de a társának megfejtése valahogy sosem vált mesterségévé. Bár már megszokta, hogy amikor együtt rohangálnak ide-oda, akkor Ratio gyakran megáll és minden második dolgot kivizsgálna.

A szőke viszont kicsit sem sejtette, hogy ez kölcsönös volt. Veritas Ratio, a nagy valaki, egy hatalmas géniusz, akinek tanítványainak alig röpke 5%-a megy át, nem tudja megfejteni Aventurine-t.

Aventurine fülsüketítő kacagása hirtelen elhalkult egyik pillanatról a másikra. Némán kapott egy pár csepp oxigén után, majd a lapos mosolya visszatért az arcára. Ratio csak a homlokát ráncolta, valahogy szembe kellett néznie a ténnyel, hogy helytelenül obzervált. És még a társa is jót röhögött rajta. Már a nyelve hegyén volt, hogy a következő ostoba kérdését tegye fel, hogy-hogy nem? Nem mintha arra tervezte buzdítani, hogy tegyen így, viszont a jelek gyakran arra utaltak, hogy ők ketten közelebb állnak egymáshoz, mint gondolnánk. Bár most Aventurine reakciójából ítélve, Sunday maximum egy hiba lehetett. A zavarban lévő ember nevetése kínos, és nem őrült hangnemet hordoz magával.

"Khm...! Akkor tévedtem."

Ratio csak ennyit tudott kinyögni, anélkül, hogy karcolta volna a tekintélyét. Valahol egy elnézést is bele akart fűzni szavaiba, azonban az valahol félúton megakadt a torkában. Ahhoz ő alapjáraton túl büszke ember volt...

Aventurine szája minimálisan megrándult, majd egyik pillanatról a másikra egy lapos vonalba tömörült a szája.

"Ratio."

Ő válaszképpen csak hümmögni tudott, jelezve ezzel társának, hogy folytassa.

"Lehetne,.... hogy ma este itt aludjak? Nem pont így terveztem."

Ratio megint azon a ponton találta magát, hogy nem tudta, mit mondjon. Minden feszes és néma pillanat elteltével a szőke egyre kellemetlenebbül érezte magát. Pedig nem nagyon volt más opciója... Sunday lábainál meg nem fog könyörögni megint, mert ha ma este meglátja mégegyszer, akkor biztos, hogy a torkának esik.

"Ha ennyire nem akarod, hogy itt legy-"

"Nyugodtan maradhatsz."

Mintha valami megszálta volna, életében egyszer sem válaszolt még ilyen gyorsan és már-már kétségbeesett hangnemben.

"..."

Aventurine széles mosolya már rég a saját sírját ásta, helyette csupa meglepődöttség tükröződött arcáról.

[16-08-28]

Ő az elején más volt

Csak is nekem táncolt

Ugyan oda csókolt, mint én

Vele nem volt gondom, dallamokat

Dúdolt minden éjjel

Oh hogyan felejthetném a mámoros estéket

Ami vele volt tudom nem lesz még egy

De nincs para tudod ezt is túlélem

Ha vihar jön elém úgy is szét tépem

 

Baby ártanál, ha tudnál

Baby megint bántanál, ha tudnál

Hiába várok rád a kútnál

Már nem jössz többet

 

Mennyit ártanál, ha tudnál

Baby megint bántál, ha tudnál

Hiába várom, hogy ide bújj hozzám

[iamthedevilestfairy]

Mámoros barátok

Össze keveredtünk mi akkor hajnal négykor,

Őszintén nem figyeltem mennyien vannak akkor,

S most mégis azóta csak arra a pillanatra gondolok...

Agyalok...

Tudnom kell mit jelentett az a csók!

Csak be voltál rúgva és bátorkodtál?

Vagy valakihez hasonlítottál?

Esetleg szívedben benne maradtam netán?

Vagy csak simán le smaroltál...?

[call-me-the-liquid-perfect-pitch]

Talán nem maga a kettősség ijeszt meg, hanem az olykor fellobbanó erős vágyódás, álmodozás, gyermeki én és lelkesedés fellángolása miután mindent eldobtál volna és csak számoltál vissza, legyen vége.Folyamatosan telnek a napok a fejed felett és te csak néha képes vagy megélni a gyönyört a gyomorforgató iszonyban Megmagyarázhatatlan érzés. Reméled, hogy tovább marad veled, mint egy két nap vagy hét. Egyszerűen iszonyat jó, mámoros, hirtelen minden újra szép. De ha elfogy a glitter és az arany, utána is velem tartanak majd? Én olyankor képtelen vagyok magammal tartani, mikor újra minden elkezd elsötétülni és fogságban tartja mindazt, aki lehetnék.

[helen-price]

Érintésed tüzel s hűsít

Nyári szellő vagy a perzselésben

A Holdon felejtett tekintetem

Tengerszem üveg üzenetek

-

Egy domb oldalába rejtett merénylet

Erdő mélyén bolyongó kísértet

Sors fordulat a legkedvesebb könyvben

Rejtett boldogság egy parányi könnyben

-

Óceánnyi fuldokló sötétlő gondolat

Aszalt gyümölcs , dér megette fagy

Éltető tiszta forrás sivatagi aszájban

Dédelgetett álom íz a szájban

-

Kalózok elkobzott kuporgatott kincse

Csillagrendszernyi tündöklő foszlány

Lehunyt pillák fáradt ernyedése

Tiltásoktól mámoros botlás

-

Fa tetején bújdosó tolvaj

Szívet lopott s így is koplal

Sírok közt bolyongó ott felejtett lélek

Feloldozást adok, leld meg békédet

[kampeszino]

Rimbaud: Részeg hajó

Hogy jöttem lefelé egykedvü, vén vizeknek

folyásán, vontatóim már nem jöttek velem:

lármás rézbőrű raj közt céltáblául sziszegtek bepingált póznasorhoz nyilazva meztelen.

De, hogy mi sorsra jutnak, mindegy volt nékem ez, s hogy búzám belga búza, vagy hogy gyapotom angol - alighogy véget ért a parti furcsa hecc, vizek szabadja lettem, ki vígan elcsatangol.

És tél jött, szörnyü zaj közt s engem, kiben siket csend hallgatott tunyán, mint a gyerekagyakban, felvett az ár: s ha süllyed egy málló félsziget, nem szállhat a habokba dicsőbben és vadabban!

Kegyes volt a vihar: a tengerig vetődve tíz éjen át lebegtem vidám parafaként a mélyen, mely a romlás örök hömpölygetője, s nem néztem: vaksi lámpás vet-é utamra fényt?

Fenyő-ducos begyembe zöld víz lágy íze folyt, mint almák hűvös húsa csúszik a gyermektorkon, s hányások s bornyomok, sok kékes lomha folt letisztult rólam és levált a kormány s horgony.

Azóta egyre fürdök a roppant tengerek költészetében, melyre csillag csorog és béke s nyelem e zöld azúrt, hol fulladt emberek lebegnek olykor mélán s mintegy gyönyörben égve,

mert kékes színüket átfesti drága mámor s ringatja enyhe rengés a rézszín nap alatt, s nincs alkohol, csitítóbb, s dal, mely ily puhán forr, a rőt s rosszízű vágyak ettől megalszanak.

S villámtépett eget s tölcsért, mit a vihar hajt, s a mélységek hintáit s kanyargó áramát láttam s az alkonyt s hajnalt: ez izgatott galambrajt, s olyast is, mit az ember, ha sejt is, sohse lát.

Láttam süllyedt napot, vad titkokkal befolyva, míg olvadt messziségek violája ragyog, s hallottam, mintha antik tragédiát dalolna: messzire elhörgő zajt s mely reszket és gagyog.

S vakító hócsucsokról álmodtam zöldszin éjen, míg messze tengerszemhez rejtelmes útra kelt az óceánok csókja: izes áram a mélyben s mentem vele s a sárga s kék foszfor énekelt,

és át sok hónapon, mint ha dagály robog a sziklahátak ellen: holdkóros vízi csorda, rohantam, nem törődve, hogy szentszüzes fokok ragyogó lába zúz és orrom elsodorja.

S találtam tengeren túl s alúl a horizonton párduc-szem fényü és virágos szigetek kék és furcsa raját, hol ostorként kibomlón a pőre nép fölött szivárvány libegett.

Láttam maró mocsárt, hol mint egy szörnyü hálón a sás közé akadt Rém poklos teste reng, és vizeket rohadni örök szélcsendben állón s örvényt, mely tág kerékben az égaljig kereng.

Gleccsert, ezüst napot, gyöngyházhabot, parázs eget, sok reves roncsot, mik barna öblön úsznak, hol szörnykigyókat kínoz az élősdi marás s enyhülni bús szagú vén görbe fákra kúsznak.

S a gyermekeknek én beh szívesen mutatnék halat, minőt találtam, aranyból, s énekelt, s züllött utamra olykor rózsát sodort a tajték s olykor hizelkedőmül édes szél lengve kelt.

S olykor a minden tájak únottja, pólusok bús kószája: a tenger, míg ringatott panaszlón, beszórt árnyék-virággal, mely kénszájjal susog s térden e vak virág közt merengtem, mint egy asszony.

S ringtam, kóbor sziget, és szennyükkel bekentek szőkeszemű sirályok, csetepatés család, ringtam s némely tetem tört testemen pihent meg, majd elhagyott süllyedve, aludni még alább...

Imé, ez vagyok én! züllött hajó, hináros, kit elvitt a vihar élőtlen éterig, s zord flotta s békés bárka ki nem halássza már most részeg roncsom, mely a vizekkel megtelik.

Im bátran, párát fújva, mely rajtam ködként kékül, utam kaput az ég izzó falába fúrt, s zsákmányul téptem onnan, finom poéta-étkül ízes nap-cafatot s nyálas, nyulós azúrt!

Bitang deszkám belepte a villamos medúza, s nyaranta apró szörnyek tintás raja lapúlt reám, midőn a hőség tűzvesszejétől zúzva a reszkető bibor lég izzó tölcsérbe nyúlt.

Óh én, ki immár ötven mérföldnek távolából hallottam reszketőn a Poklot, mint üvölt, s kit újra s újra vár a kék és merev távol: megvetlek, Európa! únt gátú, ócska föld!

Im én! kit túl az égen várt csillagos sziget, hol már a mámoros menny örök kapúja nyitva, s hol végtelen mély éjben arany fénnyel piheg alvó madárseregként a boldog Jövők titka!

De mégis, sokat sírtam: testem hajnal gyötörte! S kegyetlen volt a hold és keserű a nap, már lázas derekam gyötrelmes görcstől görbe, bár megszakadna már s benyelné már a hab!

Óh, ha van Európában öböl még, melyre halkan vágy vonna: kicsi víz az, egy vak tócsa, hideg, hol bús fiúcska guggol az ámbrás alkonyatban s papírhajót ereszt el, mely lepkeként libeg...

Mert kit megfürdetett már minden vizeknek búja, nem szállhat révbe többé kalmárhajók után, s jelzászlók és tüzek hivalgó gőgjét únja, s hogy hidak vad szeme bámúljon rá bután...

TÓTH ÁRPÁD FORDÍTÁSA

[egy-lany-blogja]

"...Beleszeretsz valakibe és varázsvilágába kerülsz. Megváltozol. Minden megváltozik. Gazdag leszel és nyomorult, boldog és boldogtalan, vidám és kétségbeesett, bátor, riadt, mámoros és józan... Fölrepülsz, lezuhansz, megváltozik a tekinteted, a pupillád, az arcod, a bőröd és a hajad illata - értelmet kap az életed, miközben mindenki hülyének tart. „Nem a földön élsz !" – mondják, s ez így igaz. Ilyen az istenélmény első stációja is.

Majd egyszer megtudod!..."

Müller Péter ♥️

[koltokkertje]

Jött két idegen ember, találkoztak és megváltozott minden.

Részeg voltam. A mámoros pillanatok közbe megfigyeltem milyen gyönyörű a szemed. A szem a lélek tükre, azt mondják. És én azt hiszem láttam valamit. Valami ragyogót, ami teljesen elvarázsolt. Jöttél te a két ragyogó gesztenyebarna pilláiddal és elbűvöltél teljesen.

Jött két ismeretlen ember, találkoztak és megváltozott minden.

Kávézni mentünk. Te egy forrócsokit kértél, mert nem szereted a kávét. Hogy nem lehet szeretni a kávét és a kávé szemcsék adta hatalmas adrenalin löketet? - tettem fel magamnak a kérdést. De nem számított a válasz, úgy éreztem eme kicsiny negatívum ellenére is, ugyanúgy elvarázsolsz.

Jött két egymást alig ismerő ember, csókolóztak és megváltozott minden. Megcsókoltál. A sötét homályban, amikor a nap éppen le akart menni, de a csillagok még nem óhajtottak feljönni. Úgy gondolták előbb megvárnak minket, meghagyják ezt a megígézően romantikus pillanatot nekünk. Csak nekünk.

Jött két szerelmes ember, találkoztak és megváltozott minden. Bejártuk ketten együtt Pest utcáit. Még nem az összeset, azért tartogatni kell még az utcák sarkán elcsattanó szerelmes csókokból párat, nem lehet eljátszani egyből az összeset. (Szorosan átöleltél és megint találkoztam azzal a két megígézően szép gesztenyebarna szemmel és az elbűvölő mosolyoddal.)

Jött két fülig szerelmes ember, találkoztak és megváltozott minden. Frida. Azt hiszem ez lassan már a törzshelyünké válik. Ahogy a hangos nevetésed felhangzik, miközben csak mi ketten ülünk szerelmes tekintetekkel egy lassan bezáró kávéház homlokzatán.

Jött két mámoros ember, találkoztak és megváltozott minden. Elmentek színházba, ketten. Vagyis csak elakartak, de a két test találkozott a párnák lepleiben és eggyé válva elvesztek egymás porcikáiban a szerelmes csókok és lágy érintések közepette. Kiszínezte azt a nap lemenetele és a csillagok feljövetele az égbolt színes palettáján. A csillagok megint kedveztek, meghagyták ezt a mámoros pillanatot két ember sorsának találkozásával a nap és a csillagok között.

Jött két "szeretlek" ember, találkoztak és megváltozott minden.

[lolitaspost]

Május

Na,most meséljem? Én tudom mi az élet. Azthiszi nem tudom?! Utálom. Én csak azért akarok ehez zülleni mert én csak szeretnék jól élni és nem látni több mocskot és stoppolàst. De azt tudom hogy nem lehet boldognak lenni. Én mámoros életet akarok,én ezt elôvettem magamnak. Egy fiatalságom van,azt adjam oda a muternek meg a több kölöknek vagy egy vacak hivatalnoknak aki esetleg majd elvesz? Esetleg. Nem? Nincs igazan?! Mondja már,mi van magàval? Làtja, magát sajnálom. Azthiszi én nem tudok sajnálni valakit? Én mindig sajnálom..a lovakat,ha látom hogy ütik ôket. Ki tudnám kaparni annak a kocsisnak a szemét.

[444names]

quenya names BUT short and including "o"

Abhomen Abhor Accon Alandor Alcolle Almo Amarbo Ambo Amoss Ando Angamo Angollë Angumno Arandor Aranory Archos Ardacot Argor Artamo Arto Asto Atanon Atto Attodō Auldo Avarto Axarmo Bico Blandon Blondë Blounto Blow Blows Bolda Boots Brindo Brion Bron Brontë Brostla Brow Caramo Chor Chron Cirion Cleposs Coamor Coasa Coldar Cole Colos Coma Combace Comp Comúrin Conding Condë Cong Cord Core Coreo Cori Corla Coros Corow Corta Cory Coted Coutya Crom Cronnar Devot Dontul Doomë Dorion Dousk Dowbo Dowen Durona Eafino Earon Ekkasto Eldor Eldoren Eldorin Elflon Elon Elro Elronel Elrot Elvano Elveno Elvindo Endorn Eord Eornë Eorwë Ercon Erflo Erulion Eruondë Eruone Eruonta Exanong Findo Flordi Foamírë Foldil Folms Ford Fords Foria Foril Formaró Forme Former Fornel Forno Fornë Foron Forting Forto Forë Forëa Fricton Frion Fírion Gaor Girdo Gloryar Gloster Gnoll Gode Gody Goll Gollië Gollon Gonder Greldo Greo Hado Hadold Hadont Hano Hasto Heco Hecola Hecom Helmero Helmon Herion Holendë Holin Holië Holle Hollië Hollë Homë Hormë Hoss Host Hosta Houle Houron Hraurto Hros Hrámor Hröano Hyamo Hánow Ilmo Inasto Ingol Irod Isildoc Isimo Jorinwë Kingold Knot Laldo Laldold Lanto Laukots Lemo Limo Lion Liondil Listo Llëon Loccur Lontar Look Loomëa Loon Lorme Lornitë Loros Loss Losts Louna Love Lovenwë Lowbo Lumasto Lámo Lómirmo Lórion Maingo Mandor Mano Manon Marado Marmo Marmor Mendo Menoli Micano Mico Mienho Mindo Mindohe Mino Mionna Miramo Miron Mison Moren Mori Morind Morinwë Morion Mormë Morya Mose Mosilpë Moublem Moundon Moundë Moungo Mour Mourwan Mámo Mámoros Márieno Mírindo Mírion Naldo Nando Nandon Nannor Nanto Naukong Nelon Newor Nohie Nold Noldar Noldë Noll Nollimo Nollinë Nollows Nolody Nomba Nomenda Normeht Norong Norons Nort Norwë Norya Noted Nísion Occil Occo Ohelmë Ohider Oiendo Oineldo Oion Oiona Oionda Olle Ollë Ondil Ondo Ondoro Onnon Onso Onórack Orda Orna Ornaxë Orody Orolows Oron Orond Orondil Orons Oros Orresto Orráto Orröar Orta Ostaitë Oste Ostned Ostuler Oxfoll Oxfolli Oärron Oärwhor Peoples Peopper Polasto Poldórë Poss Possa Possi Poun Prion Proser Rado Rimo Rinstro Rion Roam Roccil Rohís Rombar Rona Rondil Rong Roody Roon Ross Rowerië Royan Rusto Rómiroc Seattor Seco Serno Shanto Shirion Sicoree Sildor Sillo Sirro Sonal Sondo Sore Sorembe Sori Soright Sorring Sort Soublië Sounsus Sour Sourë Sousse Spiondo Stalmo Stanto Storth Swomen Swomend Swomëa Swor Sworge Sworn Sworto Swough Talon Tatto Tellon Telmo Telon Telover Tento Thado Thordar Tioll Tion Tollë Tollótë Tomer Topee Touble Touna Tous Towva Treo Trions Undo Undor Undowle Urukon Usecold Valasto Valikor Valimo Varráto Veron Vores Vorwë Vottel Wando Waronen Wavesto Westimo Wetion Whorn Whost Wion Wombark Wombarë Womp Wood Wordi Worme Worni Woronel Woruon Wost Wosto Yavelon Yeldo Yestron Yonitë Youble Your Áron Írion Ñgoldo Ñgor Ñoldo Ñolmo Ñornë Ósarion Úmantor

[fruzsismind]

Mindig visszatalál hozzád, hisz hosszú évek kötnek össze titeket, te vagy az első szerelme, akivel felnőtt, akinek megígérte, hogy feleségül veszi, akivel a jövőjét tevezte…Most is vissza fog jönni, hiába talált már másik ötöt, pár nap alatt.. Vissza jön, ahogyan eddig is tette, amikor ismét rájön, hogy ezek a nők csak azért érdekesek mert “újak”. Az egy éjszakás kalandok, a bulizás, a haverok egy darabig elfogják terelni rólad a gondolatait, de nem örökre. És amikor újra ráeszmél, hogy még mindig nem elég 100000 nő sem, hogy pótoljon téged, hogy senki nem várja haza és a mámoros éjszakák sem teszik boldoggá, újra keresni fog. A kérdés már csak annyi, hogy leszel e olyan erős, hogy most az egyszer önmagadat nézd.

[melankolia72]

Déli báb

Déli báb ahogy a szakadó esöben

Peremen táncolva ,puska csöre töltve

Borral ringatózva a kérdés eldöntve

Megdöntött tudat mámoros képzete

Zuhogó égbolt langyos éjjele

Esöben meghalni szebb mint az életem

Déli báb volt minden mit értelmnek hittem

[dorinaan]

1.

Úgy érzem ennek nem így kellett volna történnie, nem így van megírva a nagy könyvben, nem fogadom el! Nem vagyok képes arra, hogy elfogadjam. Még azelőtt váltunk lezörgő falevelekké, mielőtt lehettünk volna virágzó nyár. Tartalak, mert nem akarlak elengedni, maradjunk ebben, mert legalább így maradsz az életemben, de akárhányszor nézni foglak, miközben mesélsz a legkedvesebb dolgokról számodra, a kedvenc filmedről, a mocskos pletykákról, a legbutább eszmefuttatásodról, eszembe fog jutni mi is lehettünk volna. Ezekben az önző pillanatokban agyamat elönti a köd, mámoros képzelgésbe esek, majd megüt az érzés. 

Amikor csendben ülök itthon, az ágy szélén, az orosz felett, kicsit hangosabb a hiányod mellettem. Megint rólad gondolkozom. Azon, hogy egy nevetséges szeptemberi napon, teljesen berúgva, random dolgokról folytattunk komolytalanul komoly beszélgetéseket. Annyira megijeszett az amit táplálni kezdtem feléd, hogy hónapokig csak a fejemben tartottalak, nem akartam elszólni a léted. Telt az idő, én meg csak etettem a dögöt magamban, csak rád gondoltam. Zengett a fejemben, hogy milyen szép minden, Te vagy a Nap az én kis világegyetememben, ahol én a hold vagyok, hisz csak miattad ragyogok. 

Kérlek maradj még egy kicsit, ölelj kínosan picit tovább, húzz magadhoz szorosabban, szeretném érezni még a parfümöd illatát, simogatom a tarkódon a hajad, olyan puha, te csak szoríts ne eressz, elvisz az ár! Maradj még, hagyd a sálad az életemben, járj vissza, hogy visszaadjam, de könyörgöm mindig beszéljük el az időt, minden kérdésedre kifejtem a válaszom, csak maradj!

Mindenben te vagy, minden te vagy, ha nem élek benned, akkor nincs is lényege annak, hogy itt lélegzem. 

Csak miattad létezem, ha megszűnök Neked, lehet tényleg eltűnök.

[partyanimalshu]

Mámorba fulladó remény, álomból realitásba zuhanás – Megérkezett a Honeybeast legújabb dala

A Másnap a hozzá készült klippel együtt érzékletesen mutat be valami olyat, amit sokan átéltünk már. Egy átmulatott éjszaka másnapja elevenedik meg a zenekar legújabb dalában. „Talán sokak számára ismerős lehet az alaphelyzet: elmegyünk bulizni, aztán felébredve se kép, se hang, csak emlékfoszlányok vannak valakiről, akit megismertünk. A riasztó az benne, mennyire homályos a tegnap, de a főhősünk mégis keresgéli a srácot, várja, hogy esetleg ő jelentkezzen. Ez egy kiragadott pillanat egy hétvégéből: a lírai én kicsit nevet magán, de fáj is neki. Talán lehetett volna szerelem is, de az egész este belefulladt az alkoholba, a mámoros éjszakába, ezért van benne az elszalasztott lehetőség bánata az önirónia mellett” – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar gitárosa, a dal és a szöveg szerzője. „Tényleg mindannyian átéltük már ezt. Volt egy buli, ott találkoztunk egy vonzó – vagy a piától annak tűnő – idegennel, akivel hirtelen kitaláltuk az egész életet és beleéltük magunkat valamibe, aztán másnap jött a kínzó józanodás” – mondta el Tarján Zsófi énekes. „Arról szól nekem ez a dal, amikor azt utolsó halvány kis reményt is el kell engedni, ami ahhoz köt, hogy hátha mégis lesz valami. Itt nagyjából 24 órát ölel fel a történet, de a valóságban ez a remény három hónapig, fél évig, vagy akár három évig is velünk tud maradni. Amikor az álomból a realitásba zuhanunk, az nagyon tud fájni” – tette hozzá. https://youtu.be/6HGNsl4DVR8?si=6JlVdBnV0zipdefX  A dalhoz Horváth Réka készített klipet, aki Krúbi vizuális anyagaiért is felel. „Nagyon örülök, hogy el tudta vállalni, igazán érzékletes lett a videó a szűk határidő ellenére. Szerintem szuper klip, mi nagyon szeretjük és büszkék vagyunk rá” – mesélte Zsófi. Read the full article