#mézeskalács ház

[homregeszet]

Nektek már áll...? 🫣

1️⃣6️⃣🎀🎄

Oromdísz

No de te kis huncut! 😏

A mézeskalács házikóról van ám szó! A karácsonyfa még korai lenne…

A mézeskalács készítés hagyománya ősidőkre nyúlik vissza – igaz, akkor még inkább csak mézzel ízesített süteményekről beszélhetünk, melyek a lakomák részét képezték, nem a ma népszerű, millió formában elérhető/elkészíthető verzióról. A méz azonban évezredeken és kontinenseken átívelő édesítőszerként funkcionált a különböző népcsoportok majd nemzetek gasztronómiájában.

Mezolit mézvadász

Egy spanyol barlang falfestményén fára mászó, méhkaptárt fosztogató „mézvadászt” ábrázoltak. A rajz Kr.e. 8000-6000 közé datálható.

Az őskorból nincsenek bizonyítékaink valódi méhészetre, csupán csak feltételezzük, hogy a vadméhek által előállított mézkészleteket fosztogatták volna időközönként.

Az első, kimondottan mézeskalács készítő céhek is csak a középkorban jelentek meg, 1681-ben pl. Pozsonyban alakult egy ilyen.

Arra nem találtam adatokat, hogy házikó formát mikortól dívik ebből az édességből kreálni, azonban idén hoztam egy jó mintát, ha díszíteni támadna kedvetek. Vagy akár a norvégokhoz hasonlóan ti is felépítenétek egy egész falut!

Mézeskalács világ

Na de vissza a mintához… Régészként az ember mindig valami újat (mókás elszólás a múltat kutatóktól), valami szebbet és olyat akar találni, amit előtte még soha – és lehetőleg más sem. Ez utóbbi rám nem érvényes, mert előttem már többen leltek hasonló funkciójú tárgyakat, mégis számomra új volt, gyönyörű és monumentális (pedig alig 50 centi).

Részletfotó a feltárásról

Egy (vélhetően) késő bronzkori ház oromdíszéről van szó, mely egy 1,5 méter széles és alig 50 centi mély gödörből került elő. Feltételezéseink szerint, ahol most modern mezőgazdasági tevékenység és bányaművelés zajlik, valahol a misztikus Bükkábrány-Vatta-Csincse bermuda háromszögben, ott 3 ezer évvel ezelőtt egy, a Gáva-kultúrához köthető falu állt. A bronzművességükről is ismert kultúra épületeit csak közvetetten sikerült lokalizálnunk – paticsok, házfal omladékok formájában, pontos helyükre azonban nem utal semmi.

A gödörből előkerült darab egy leégett házhoz tartozott, melyről azt is megtudhatjuk, hogy a falai fehéres színre voltak festve.

Festett faltöredékek

Úgyhogy, ha van kedvetek, akkor mézeskalács házikóra és írókára fel! Jöhetnek a fotók az elkészült alkotásokról!

Rekonstrukciós rajzok

Kovács Niki

[itspetraveler]

Strasbourg-Colmar, Franciaország

December első hétvégéjén a franciaországi Strasbourg-ba utaztam el. Az utazás célja: a karácsonyi hangulat beszerzése. 🎄

A Basel-Mulhouse-Freiburg repülőtéren szálltam le, ami három ország határàn fekszik. 1,5 óra repülés, majd 1,5 óra vonatozás után érkeztem meg Strasbourg-ba.

Szombaton belevetettem magam a karàcsonyi hangulatba ès mint közben kiderült, a tömegbe is. Strasbourg - amellett, hogy a karácsony fővárosa - Franciaország egyik fontos történelmi és kulturális városa. A város nevezetességei a Grand Ile, azaz az Ile folyócska szigetén terülnek el.

Koràn kezdtem a napot, hogy mindenre legyen idő nappali és esti fényeknél is. La Petite France volt az első hely ahová elsètáltam. Itt kezdődik a csatorna, ami körülöleli az óvárost. Àtsétàltam a Ponts de Couverts (fedett hidak) nevű hidakon, majd folytattam a sétát az egyik híres boros pincébe.

A Cave historique - historic wine cellar - több mint 600 éves boros pince, ingyenesen látogatható és olyan szerencsém volt, hogy ingyenes borkóstoló volt az arra tévedőknek.

A boros pince után a Palais Rohan-hoz mentem, ami múzeumok összessége, közvetlenül a katedràlis szomszédságában.

A gótikus stílusban épült katedrálist többször körüljártam, mert nagyon-nagyon szép építmény és körülötte könnyebb sétálni, mint benne. Az adventi időszakban emberek tömkelege sétálgat forralt borral a kezében a környéken. Egyes helyeken alig tudtam megmozdulni, így beàlltam az egyik nagyon hosszú sorba, hogy feljussak a katedràlis tetejére. 45 perc sorbanállás és 10 perc csigalépcsőzés után a székesegyház tetején, a torony közelében voltam. Messzire el lehetett látni és a karácsonyi vásár is szép volt a magasból.

A katedrálistól átsétáltam - útba ejtve a Temple Neuf templomot - a Kléber térre. Ezen a téren áll a város karácsonyfája és a legnagyobb karácsonyi vására. Nem gondoltam, hogy a katedrális körül korzózó emberek mennyiségèt lehet növelni, de a lehetetlen itt is lehetséges.

Az óvárost körülvevő csatornát az operánál hagytam el, az egyik hídon átsétálva eljutottam a Palais du Rhin-hez, ami előtt egy mesés kert terül el. Leginkább az tetszett, hogy az egyik oldalán a fák őszi sárga falevelekben pompáztak, a másik oldalon a virágok pedig úgy virágoztak, mintha tavasz lenne, így december elején is.

A nap folyamán volt időm a nevezetességeknél időzni és a katedrális mellett, annak környékén lévő Rue de Maroquin utcácskában sétáltam a legtöbbet. Minden ház extrán karácsonyi díszben tündöklött, de különösen a lenti képen látható macis ház.

A karácsonyi hangulat növelése érdekében vasárnap Colmarba vonatoztam.

Colmar fél órányi vonatútra található Strasbourgtól. Sokkal kisebb a területe, de az egy négyzetméterre jutó emberek száma biztosan több volt ezen az adventi vasárnapon. Őszintén szólva az előző nap kicsit megfáradtam, így Colmar-ban az volt a terv, hogy megyek a flow-val. (Még jó hogy tömeg volt.) Petite Venice-el indítottam, aminek hangulata hasonló az igazi Velencéhez.

Körüljártam a karácsonyi vásárokat, ettem mézeskalács alakú csokis péksüteményt, ittam forralt bort, hallgattam egy kis francia misét … A városban szinte kézzel fogható a karácsony, itt is minden ház ünnepi díszben pompázik és mindenki andalog a tömegben.

Pár óra múlva el kezdett esni az eső, így úgy döntöttem, hogy visszamegyek Basel-ba. Sajnos ott is sírós volt az időjárás, így beültem ebédelni. Basel-ban már voltam korábban, így csak két dolgot akartam újra megnézni: a vicces szökőkutat és a katedrális terén található karácsonyi vásárt.

Bár most úgy érzem, nem vágyom karácsonyi vásárba, de a karácsonyi hangulatot sikerült beszerezni, egy kicsit legalább. 🎄

[katallure]

mézeskalács 🐻

Toroczkai Wigand Ede: Csiszár (Csiszár József) ház, 1925–1929

[hatezegynem]

KARÁCSONYI SZTORIKAT MESÉLÜNK EGYMÁSNAK AZ EGYIK LEGJOBB BARÁTNŐMMEL (nem normálisakat)

Én: hát igazából nálunk vagy négy éve nincs karácsony. A két húgom kap valamit, aztán elmennek aludni, anyáék berúgnak, én addigra már általában kiütöm magam annyira sokat tépek. Nálatok milyen?

Ő: nem tudom, én a tavalyi karácsonyunkra emlékszem nagyon. Hatkor leléptem próbára, nem volt se fa, se mézeskalács, se semmilyen kaja, mire este 10-re hazaértem az egész ház ki volt díszítve, az asztal megterítve, tele mindenféle kajákkal... Anyám full díszbe vágva ott állt mellette. Megkérdeztem, hogy ezt így mind hogy csinálta meg ilyen rövid idő alatt. Anyám csillogó szemekkel válaszolt: felszívtam egy csíkot

[ao3feed-destiel]

Minden, amit karácsonyra akarok, az TE vagy!

Read it on AO3 here!https://ift.tt/3akJJiD

by SassyMeg

A 8 éves Jack, és az apja, Castiel egy iskolai, jótékonysági kreatív versenyen vesznek részt, ahol karácsonnyal kapcsolatos dolgokat kell készíteni a szülő&gyerek párosoknak. Jack legnagyobb bánatára az általuk hosszasan épített mézeskalács ház összedől. Jack pedig teljesen maga alá zuhan. Ám Castielnek mentő ötlete támad: a fia imádja a dinoszauruszokat, és mindig többet is magával cipel. Megkérdi, elhozta-e Buksit a dinói között, és persze igen. Ezzel az ötlettel tarolnak, és még a jóképű döntőbíró, Dean figyelmét is magukra vonják. Mikor pedig később a Cas tudomására jut, hogy Dean egyedül karácsonyozna, meghívja magukhoz az ünnepekre. :)

Words: 1154, Chapters: 1/1, Language: Magyar

Series: Part 5 of Karácsonyi Destiel

Fandoms: Supernatural

Rating: Teen And Up Audiences

Warnings: Creator Chose Not To Use Archive Warnings

Categories: M/M

Characters: Castiel, Dean Winchester, Jack Novak (itt csak 8 éves), említett Kelly Kline, említett Krissy Chambers (ő is 8 éves itt)

Relationships: Castiel/Dean Winchester, Castiel & Dean Winchester, Destiel

Additional Tags: Figyelmeztetés - durva, obszcén szavak előfordulhatnak!!!, (csak néhány - Dean szájából), Magyar Destiel - Freeform, Destiel Magyarul - Freeform, Alternatív Univerzum - modern setting, Alternatív világegyetem - modern felfogás, Domestic destiel, ember!Cas, ember!Dean, Cas özvegy apa, egyedül neveli a fiát, Jack csak 8 éves, Dean szingli - és torna tanár, Biszex!Cas, Biszex!Dean, karácsonyi fic, Christmas Time, Happy Ending, Boldog végkifejlet

Link: https://ift.tt/3akJJiD

[nemzetikonyvtar]

Transsylvania nostra : épített örökség

ÚJDONSÁGOK A MEK-BEN (2019. január 28.  és 2019. február 4.  között)

2019. 2. 1. Ráduly János: Dedikációk könyve http://mek.oszk.hu/19000/19042

2019. 2. 1. Málnási Ferenc: Az alapítók nagy lelke és példája lebeg előttünk http://mek.oszk.hu/19000/19045

2019. 2. 1. Beke Sándor - Fülöp Lajos - Ráduly János: A virág álma http://mek.oszk.hu/19000/19043

2019. 2. 1. A megbékélés ösvényein http://mek.oszk.hu/19000/19055

2019. 2. 1. Dickens, Charles: Nickleby Miklós és családjának élete és viszontagságai http://mek.oszk.hu/19000/19044

2019. 1. 31. Nagy Ignác: Torzképek http://mek.oszk.hu/19000/19040

2019. 1. 31. Máriás József: A szellem égtájain http://mek.oszk.hu/19000/19038

2019. 1. 31. Havas Antal: Afrikai képek http://mek.oszk.hu/19000/19041

2019. 1. 31. Jámborné Kness Mária: Recherches sur les Nummulites dans le bassin de Dorog http://mek.oszk.hu/19000/19039

2019. 1. 31. Biró Zsuzsanna Hanna: Bölcsészdiploma és társadalom http://mek.oszk.hu/19000/19037

2019. 1. 30. Vidra Szabó Ferenc: Határmezsgyék vándorai (Árnyéklovag)   http://mek.oszk.hu/19000/19035

2019. 1. 30. Jósika Júlia: Éva http://mek.oszk.hu/19000/19033

2019. 1. 30. Beke Sándor: Mikor pihen a század http://mek.oszk.hu/19000/19036

2019. 1. 30. Fóti József Lajos: A Toldi monda és két idegen eredetü epizódja http://mek.oszk.hu/19000/19034

2019. 1. 30. Lemorzsolódás és perzisztencia a felsőoktatásban http://mek.oszk.hu/19000/19032

2019. 1. 29. Sand, George: A tücsök http://mek.oszk.hu/19000/19030

2019. 1. 29. Piroska Katalin: Az aradi magyar színjátszás 130 éve, 1818-1948 (1. köt. 1818-1905)   http://mek.oszk.hu/19000/19028

2019. 1. 29. Sand, George: Jenny hugom http://mek.oszk.hu/19000/19031

2019. 1. 29. Ritoók Emma: Pan megváltása http://mek.oszk.hu/19000/19029

2019. 1. 29. Marchi, Emilio de: Pianelli Demetrio http://mek.oszk.hu/19000/19027

2019. 1. 28. Wohl Janka: Wohl Janka költeményei http://mek.oszk.hu/19000/19025

2019. 1. 28. Kiss Árpád: Számvitel a 4. ipari forradalom viharában http://mek.oszk.hu/19000/19023

2019. 1. 28. Coloma, Luis: Csekélységek http://mek.oszk.hu/19000/19026

2019. 1. 28. Horgas Béla: A ködevő http://mek.oszk.hu/19000/19024

2019. 1. 28. Debreczeny György: Elodázható elégiák http://mek.oszk.hu/19000/19022

ÚJDONSÁGOK AZ EPA-BAN (2019. január 28.  és 2019. február 4.  között)

2019. 2. 1. Színház Füzetszám: 1988. 21. 12. december

2019. 2. 1. Vendég : szállodások, kávésok, vendéglősök, segédek, bormérők szaklapja Füzetszám: 1929. 9. 23-24. december 3.

2019. 2. 1. Magyarországi kávéházi alkalmazottak szaklapja Füzetszám: 1912. 7. 8. június 15.

2019. 1. 31. Nemzetközi statisztikai figyelő : A KSH Könyvtár elektronikus referáló lapja Füzetszám: 2018. 4. 3.

2019. 1. 31. Transsylvania nostra : built heritage : patrimoniu construit : épített örökség Füzetszám: 2018. 12. 2. (46.)

2019. 1. 31. Történelmi szemle : az MTA Történettudományi Intézetének folyóirata Füzetszám: 2018. 60. 3.

2019. 1. 31. Minorities research : a collection of studies by Hungarian authors Füzetszám: 2017.  19.

2019. 1. 31. Irodalmi jelen Füzetszám: 2004. 4. 38. december

2019. 1. 31. Kisebbségkutatás : szemle a hazai és külföldi irodalomból Füzetszám: 2018. 27. 4.

2019. 1. 31. Könyvtár - információ - társadalom : heti hírlevél információs és könyvtári szakemberek számára Füzetszám: 2019.  5. jan. 30.

2019. 1. 31. Mézeskalács Füzetszám: 2018. 66. 12. december

2019. 1. 30. Magyarországi borbély- és fodrászsegédek szaklapja : a Budapesti Borbély- és Fodrászsegédek Szakegyletének hivatalos közlönye Füzetszám: 1914. 10. 7. július 1.

2019. 1. 30. Jelenkor : irodalmi és művészeti folyóirat Füzetszám: 2018. 61. 12. december

2019. 1. 30. Szolgatárs : baptista lelkészi szakfolyóirat Füzetszám: 2017.  3.

2019. 1. 30. Geologica Hungarica. Series palaeontologica Füzetszám: 2018.  60.

2019. 1. 30. Hajdúsági tükör : kulturális és közéleti magazin Füzetszám: 2018. 11. 4. december 20.

2019. 1. 30. Hazánk s a külföld : szépirodalmi, ismeretterjesztő és társaséleti képes heti közlöny Füzetszám: 1872. 8. 52. december 26.

2019. 1. 29. Irodalomtörténeti közlemények Füzetszám: 2018. 122. 6.

2019. 1. 29. Cirkuszi akrobatika : alapkutatási és szakmódszertani periodika Füzetszám: 2018. 11. 2. nyár

2019. 1. 29. Városkép : Pestszentlőrinc-Pestszentimre közéleti lapja Füzetszám: 2019. 28. 1. január 22.

2019. 1. 29. OSZK hírlevél Füzetszám: 2019.   január 28.

2019. 1. 29. Geodézia és kartográfia Füzetszám: 2018. 50. 6.

2019. 1. 29. Sarasotai magyar hírmondó : a Kossuth Klub Hírei Füzetszám: 2019. 25. 2. február

2019. 1. 28. Enigma : művészetelméleti folyóirat Füzetszám: 2018. 25. 96.

2019. 1. 28. Új művészet Füzetszám: 2018.  11. december

2019. 1. 28. Túllépés : az AQUILA katolikus közösség negyedévi folyóirata Füzetszám: 2019. 6. 1. február

2019. 1. 28. Magyarház : a nagykaposi Magyar Közösségi Ház kiadványa Füzetszám: 2018. 6. 4. december 5.

2019. 1. 28. Kárpáti lapok : a turistaság, a honismeret és a természetvédelem terjesztésére Füzetszám: 2019. 14. 1.

2019. 1. 28. Nyomtass Te is! : hírek, amelyek eddig nem juthattak el mindenkihez Füzetszám: 2019. 3. 79. január 22.

2019. 1. 28. Kispest : a kispestiek hivatalos lapja Füzetszám: 2019. 25. 1. január

[dorkosz]

Be kell látnod a dolgokat. A felhő nem vattacukor,a mézeskalács ház nem létezik,a redbull nem ad szárnyakat,Az élet nem könnyű:)

[videkma]

A nap képei - Mézeskalácsból építettek mesevárost Kiskunfélegyházán

A nap képei – Mézeskalácsból építettek mesevárost Kiskunfélegyházán

A Kiskun Múzeumban láthatóak a mézeskalács házak a Mézeskalács meseváros jótékonysági rendezvényen Kiskunfélegyházán.

MTI/Ujvári Sándor

Hirdetés*

  MTI/Ujvári Sándor

[ao3feed-castiel]

Minden, amit karácsonyra akarok, az TE vagy!

read it on the AO3 at https://ift.tt/3akJJiD

by SassyMeg

A 8 éves Jack, és az apja, Castiel egy iskolai, jótékonysági kreatív versenyen vesznek részt, ahol karácsonnyal kapcsolatos dolgokat kell készíteni a szülő&gyerek párosoknak. Jack legnagyobb bánatára az általuk hosszasan épített mézeskalács ház összedől. Jack pedig teljesen maga alá zuhan. Ám Castielnek mentő ötlete támad: a fia imádja a dinoszauruszokat, és mindig többet is magával cipel. Megkérdi, elhozta-e Buksit a dinói között, és persze igen. Ezzel az ötlettel tarolnak, és még a jóképű döntőbíró, Dean figyelmét is magukra vonják. Mikor pedig később a Cas tudomására jut, hogy Dean egyedül karácsonyozna, meghívja magukhoz az ünnepekre. :)

Words: 1154, Chapters: 1/1, Language: Magyar

Series: Part 5 of Karácsonyi Destiel

Fandoms: Supernatural

Rating: Teen And Up Audiences

Warnings: Creator Chose Not To Use Archive Warnings

Categories: M/M

Characters: Castiel, Dean Winchester, Jack Novak (itt csak 8 éves), említett Kelly Kline, említett Krissy Chambers (ő is 8 éves itt)

Relationships: Castiel/Dean Winchester, Castiel & Dean Winchester, Destiel

Additional Tags: Figyelmeztetés - durva, obszcén szavak előfordulhatnak!!!, (csak néhány - Dean szájából), Magyar Destiel - Freeform, Destiel Magyarul - Freeform, Alternatív Univerzum - modern setting, Alternatív világegyetem - modern felfogás, Domestic destiel, ember!Cas, ember!Dean, Cas özvegy apa, egyedül neveli a fiát, Jack csak 8 éves, Dean szingli - és torna tanár, Biszex!Cas, Biszex!Dean, karácsonyi fic, Christmas Time, Happy Ending, Boldog végkifejlet

read it on the AO3 at https://ift.tt/3akJJiD

[aretsorozat]

62. epizód

A MÁSIK FÜLEMET NE!

  1/4. 

A Takonylápi Gulág.  Kék tampon 7. Dupla lagzi? Julcsi, te ebbe nem szólsz bele!

AGYŐ, RÉGI SZÉP ÉLET!

 Azt nem mondhatni, hogy teljességgel elviselhetetlen lett az életük. No persze, az erdő mélye szabadságával össze se lehet az ittenit hasonlítani. A Mézeskalács Tisztás meghitt kiessége a vélhetően elhamvadt Vasorrú Boszorkány házikójával, körülötte a faágakból, kövekből és lombokból tákolt, félig a földbe leásott vityillókkal, aztán a cölöpkerítés, amit igen jó indulattal akár védműnek, avagy falnak is lehetne nevezni. Na és a Kristály patak? Az erdő? A környék rétjei és tisztásai? Ki ne vágyna máris oda vissza? Haza! Mert hol van már az a másik világ, az a lakótelep, az a ház, és benne egy jól fűtött szoba, ahol az ember ült a számítógép monitora előtt és sokadszor regisztrált a Hell Combatra, és befizette a bankkártyájáról a következő menetet, aztán…

Agyő, régi világ.

Itt négy darab nyolc személyes katonai sátorban helyezték el őket, mivel hogy ilyet rajzolt a számukra az ügyeletes programozó grafikus.  Mindegyikben négy-négy emeletes vaságy, azon szivacsmatrac és hálózsák. Tábori élethez teljesen korrekt ez, nem? De. Kivételezés nincs, tiszti sátor, ilyesmi. Lehet hálótársakat választani. Tisztálkodási lehetőség nyolc lavór, és százötven literes pléh hordókban kissé állott és szagos, de még tisztának mondható víz.

Árnyékszék latrina megoldásban a szögesdróttal körülzárt terület legtávolabbi

pontján: egy mély és hosszú gödör, felette ácsolat, az ülésre rajzolt

deszkán fenékre méretezett lyukak. És azért ennél diszkrétebbet és higiénikusabbat is rajzolhatott volna az ügyeletes grafikus. Elvégre nem az Első Világháború valamelyik frontvonalán vagyunk a huszadik század elején, hanem

egy számítógépes játékban a harmadik évezredben. No de az is igaz, hogy

a Takonylápi Gulág hadifoglyainak, avagy túszainak miért járna egy Wellness Hotel a tábor szélén? Bár miért ne? Elvégre nem bűnözők ők, akik megérdemelt

büntetésüket töltik, és akiknek mellesleg így a harmadik évezred elején szintén megvannak az emberi jogaik. Például tilos a zsúfoltság, az egyhangú étkeztetés,

a bántó hangnem, és hogy ne teljesíthesse ki a rab önmagát, ha kitalálta végre, mit akar. Például megtérni Jézushoz. Vagy lejárni a konditerembe. Netán a könyvtárba. Ilyesmi. Kitanulni a virágkötő szakmát.

Nahát, a rabtartás modern elveit nézve viszont a táborba terelt haramiáknak viszont teljességgel elviselhetetlen az életük. Vegyük azt, hogy zsúfoltság.

Azért mégis, nyolcan egy sátorban kérem? Urak és hölgyek vegyesen?

Na és szegény Szép Juhász néne? Aki azért még sincs már abban a kifejezett

táborlakó korban? Vagy Bedeő atya? Neki talán nem járna egy önálló sátor?

És Miska Kancsó? Ő jószerivel be se fér egyik sátorba se. Nem beszélve szegény Leviatán Krokodilról, aki szamár alakjában nagyon is megszokta már, hogy a mézeskalács házikó fészerében neki külön kis sarka van, ami így az istálló funkciót is beteljesítette. És most akkor ő ácsorogjon éjszakákon át a szabadég alatt? Már nem nyár van, hé! Hanem mindjárt november közepe.

Bár az is igaz. hogy ennyire közel a Takonyláphoz, a Takonyláp pedig légvonalban a virtuális(?) Pokolhoz, itt ritkán esik plusz tíz fok alá a hőmérséklet éjszaka. Cserébe az uralkodó légjárás nem csak a meleget hozza, hanem a láp bűzét is tolja maga előtt.

No és az étkezés. Akár a negyvenezer kékseggű ördögöknek. Csakis és kizárólag a Hitler szalonnás palacsinta. Reggel, délben és este. Hát még az a csoda, hogy a kékseggűek nem kaptak rég skorbutot. Bár azt meg ki tudná, hogy egy ördögnek milyen az anyagcseréje? Lehet, ők képesek maguknak is legyártani a cé vitamint, és ebből a szempontból is jobb konstrukciónak számítanak, mint Ádám és Éva torzszülött leszármazottai. Mert mi az ember?

Maga a beltenyészet. No de ezt is hagyjuk, mert most a Takonylápi Gulág étkeztetését kritizáljuk. Mert nem, nem lehet a harmadik évezred előírásainak

megfelelőnek tartani a lekváros ízzel való étkeztetést. Mi ez, kérem?

Figyelmetlenség? Nem törődés? Vagy a csendes, rafinált fogolykínzás része, amely a testet és a lelket egyformán tiporja. alázza a zsúfoltsággal és

a palacsintával? Aztán a bántó hangnem. Az a tömény gyűlölet, ami szegény, a tolfozástól tiltott kékseggűekből feléjük árad. Hiszen ha ők, a haramiák nem lennének, akkor szabadna tolfozni. Odáig agyban már persze egyik se jut el, hogyha a haramiák nem lennének, akkor ők se lennének, hiszen őket pont

az erdőben bujkálók felhajtása végett rajzolták ide, és programozták be

gyilkolásra. No és végül hogyan is teljesíthetné ki önmagát az ember egy körülbelül ezer négyzetméteres, háromszoros szögesdróttal körülvett,

sivár területen csaknem harmincad magával összetárva? Elvégre Bendő atya nem mesélhet reggeltől napestig Jézuskáról. Miska Kancsó meg arról, hogy milyen borokat is tartott ő a hasában, Aura Huba meg, hogy ő milyen borokat ivott a Tokajiban. És nem lehetett hallgatni mindig Andor Kampó lázító hőbörgéseit, hogy vagy szökjenek vissza az erdőbe, vagy támadjanak puszta kézzel az ördögökre, mert a hősi halál még mindig szebb, mint hogy egyenként feszítik majd őket is keresztre, amikor megkezdődnek a túsztárgyalások.

És az unalom.

Nahát, ettől teljességgel elviselhetetlen itt.

Hogy nincs mit csinálni. Csak várni. És irigykedni Leviatán Krokodilra, hogy ő nem palacsintát kap, benne piros gépzsír színű gyümölcsízzel, hanem hol szénát,

hol zabot, hol meg csak szamárkórót és egy jó nagy oldalba rúgást, amit a kékseggű őrök egyre gyakrabban engedtek meg maguknak, mert egyre jobban gonoszodtak  elfele a tolf-elvonás miatt, és mert az nincsen a parancsban, hogy a szamarat is tilos bántani. Na, ja, ha sejtenék, hogy kit rugdosnak… És hogy a láphoz való közelség miatt Leviatán bátyánk bármikor dönthetne úgy, hogy visszaváltozik eredeti alakjába, nagyjából két perc alatt szétcsapdosná a farkával az őröket, aztán ketté is harapna még útközben párat, ahogy tíz centi vastag pikkely páncéljában átcaplatna a táboron és hazafelé venné a lépteit. Bár úgy tűnik, ezt nem teheti, mert igen erős kötés fűzi Bendő atyához, no meg Aura Hubához.  Talán még emlékszünk rá, az öreg krokodil a legnagyobb titokban a Lápi Lidérc barátja. Jószága? Szolgája? Teremtménye? Ezt csak ők ketten tudnák megmondani.

Fogságuk harmadik hetének üdítő változatossága volt, hogy a szeretett vezért, a Fővezérlő Főaltábornagy Bajtársat kísérte be közéjük négy igen sötétképű, vérben forgó szemű al-fő-közép ördög. Hajaj, de akkor már a mi szeretett vezérünk, a Bajtárs nem volt se Fővezérlő és Főaltábornagy, hanem még egy

al-al- legalsó közlegény se, csak egy kékseggű nincs se. Rettenetesen felpofozva. A kitüntetései és a rendfokozatos csillagai és arany sávjai letépve.

A bal szarva kettétörve, a jobb szeme kinyomva. Kezeiről azok a félelmes gyönyörű, tíz centi hosszú karmok tövestől kitépve. A farka bojtja lecsapva.

Szóval testileg nem félig, hanem háromnegyed részt holtan, lelkileg meg majdnem egészen. Hát így lökték be őt a foglyok közé. Őt, a tábornokot.

A negyven ezrek rettenthetetlen parancsnokát. A keménykezű, de érző szívű főördögöt, aki Lucifer jobbján ült, ha lakomára volt terítve az asztal, és balján ült, ha tanácskozásra, tehát csak apró pogácsa és ásvány víz van, a terem sarkában meg tuszkolós termoszból kávé.

Hát mi történt?!

A haramiák körülveszik, vállra veszik, ez egyik sátorban betegágyat

készítenek neki. Szegény fővezérlő és főszeretett egyelőre nem tudja megmondani, mert momentán életének ereje és élni akarása elhagyta, tehát eszméletlenségbe menekül.

Jaj, istenem! – sopánkodik Szép Juhász néne, de már hozat is vizet lavórban,

tépked is szét egy kapcának se való rongyot, hogy a hajdan Kövér, ámde mostanra csakis karcsú és igen csinos Brigi leánnyal a szeretett sebeit

óvatosan kimossa. Azt akkor egy hét is eltelik, amire szegény bajtárs tudata annyira kitisztul, hogy ennyit már képes legyen mondani:

Ezt megszívtuk, baszod.

És ezzel egy hétre ismét visszaájult.

De hogy mi rossz fát tehetett a tűzre, azt nem is tőle tudták ám meg

a foglyok, hanem Kelen úrtól.

Történt ugyanis, hogy egy amúgy is baljós, és különleges dögletes szagú

délelőtt Brillantin jelent meg. És vele talán ugyanaz a négy vérben forgó szemű al-fő-közép pribék. De nem mentek be a táborba, hanem a kapuból üzente a Brillantin, hogy a Kelen Béla urat a Fő-fő-fővezérlő Hartai Avatár úr kéreti.

De nem sürgősen, hanem azonnalra.

Nohát lett is nem csekély rémület erre. Kezdődik? A túsztárgyalás?

És akkor nyomatéknak, ahogy azt Andor Kampó már az erdőben megjósolta, az egyikőjüket biztos felszeletelik? De az a legkevesebb, hogy kamerák előtt, nem kevés hadoválás után, a fejét levágják?

Akkor viszont nem is olyan nagy baj, hogy Kelen Béla lesz az.

Gondolhatták ezt talán néhányan. De hogy Kelen Béla, Ditke, meg  Dénes úr nem így gondolta, az nyilvánvaló. Talán még Eduska se, noha neki még mindig voltak fenntartásai a köpcös ex zsokéval, egy réges-régi szerelmi ügyből kifolyólag. Amit ők ketten, ugye, szemtől szembe, mint férfi a férfival még soha nem tisztáztak. És tán már nem is fognak, ha tényleg Kelen Bélával kezdik el a kínvallatással egybekötött kivégzéseket..

De még nem a szeletelés kezdődött.

Brillantin és a négy vörös szemű al-fő-köz pribék ördög úgy kísérik a mestert

a parancsnoki sátorhoz, hogy szinte eldönthetetlen, ezzel védik-e a többi ördögtől, vagy inkább ők fenyegetik. Végül belökik Hartai avarárja elé.

A megboldogult kuplerájtulajdonos végül nem volt képes uralkodni ama szenvedélyén, ami a régi szép szovjet idők iránti nosztalgikus szeretetére alapozódik, és ami férfias szabású zubbonyok viselésében (lsd. vállban kitömött), és a zubbonyon számtalan kitüntetés csilingeltetésében szublimálódik.

Így aztán Hartai Avatár egy hófehér ellentengernagyi uniformisban és körülbelül negyven jelentős állami kitüntetés felmutatásával (köztük a Pokol Hőse) fogadja tiszta szívből utált ellenségét. Aki miatt ide jutott, ahol most van. Ahelyett, hogy valamelyik bécsi kuplerája szalonjában kortyolgatná a szárazpezsgőt, vagy a H’aka Székház vezérigazgatói irodájában görgetné az egérrel a megnyitott filet, ellenőrizve, mennyi volt a Szilikon Projekt havi bevétele, esetleg hogy állnak a részvényei a tőzsdén. Hiszen ha minden úgy alakul, ahogyan eltervezte, és a most előtte ácsorgó nyomorult féreg nem csapja őt agyon árammal, és nem zuhan alá a Pokolba, akkor mára a H’aka akár RT is lehetne.

Egy Holding! A Kajmán-szigetektől Kamcsatkáig, de nem ám nyugati, hanem keleti irányba.

Volna, volna, volna, lehetne

Azt a rosseb megette- dúdolhatná, de nincsen nótás kedvében.

Egy világholdinghoz képest sovány vigasz az itteni hatalmi pozíciója.

És hogy a kitüntetései között ott csillog a Lovagkereszt Polgári Fokozata, a

Nagy Honvédő Háború Hőse, A Szocialista Hazáért érdemérem, Két Kossuth –és egy Széchenyi Díj, valamint a Vöröskereszt Gyémánt Fokozatú véradója

jelvénye is.

-Na, te kis gnóm rohadék- fogadja tehát Kelen urat a neki kijáró megszólítással, és ez még mindig sokkal kedvesebb és szelídebb, mint amit megérdemel.

- Na, szevasz! – köszön Kelen úr, ami már megint meglehetős pimaszság tőle.

- Szevasz?

- Tavasz.

- Micsoda?

- Szevasz tavasz. Nem hallottad még ezt a köszönést? Egy időben divat volt kicsit, különösen így tél felé.

- Nem hinném, hogy tegeződnénk.

- Úgy kezdted.

- Én tegezhetlek.

- És én nem?

- Te nem.

- Ja, vagy úgy.

- Érted ezt, vagy behívassam kedvenc Brillantinomat?

- Vigyázz vele, az árulás a vérében van: mondhatni az alapprogramja.

- Brillantin!

Brillantin lép be a sátorba, vigyázz állásba vágja magát.

- Parancs!

- Keverj le ennek egy eléggé nagy nyaklevest!

- Igenis! Mekkora elég nagyot?

- Ne törd ki a nyakát vele!

- Értettem!

Brillantin ballal beijeszt, és amikor Kelen úr odakapja a kezét, jobbal lekever egy jó svungos pofont. Teli tenyérrel, a karmait nem használva. A pofon ereje pont megfelelő. Kelen úr a fenekére nyekken, alaposan megszédül, a füle csengeni fog vagy egy órát, de semmi maradandó és komoly. Hartai Avatár elégedetten nyugtázza a profi munkát.

- Rángasd fel, ültesd arra a székre, aztán állj meg mögötte!

- Igenis! – Brillantin látható lelkesedéssel teljesíti az új parancsot. Amíg végrehajtja, Hartai a konferenciaasztalra kiterített további kitüntetéseit

szemléli, és némi önvizsgálat után úgy dönt, rég kiérdemelte a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének Hűségérmét is. Tehát helyet keres, és ha nehezen is, de talál a zubbonyán, feltűzi. Ennyi idő elég is ahhoz, hogy Kelen mester

valamennyire magához térjen, és képes legyen Főcivil Főaltábornagy Nagyon Vezér Bajtárs szavait felfogni, és a kérdéseire illő módon válaszolni.

- Tehát. Megértetted, hogy itt ki tegezhet kit?

- Meg- Kelen úr elég időt töltött már különböző börtönökben, mint tudjuk, többnyire bigámia miatt, hogy tudja, vannak helyzetek, amikor nem éri meg

óberkedni. Sőt! Az a király sirály macsó, aki ilyenkor a baromarcúra a baromságát ráhagyja.

- Szuper. Mert Brillantin barátom befejezheti a bal füledet. – Bizony, réges-régen, az Óperencián innen, a való világban ők ketten a H’aka székház alaksorában már túlesetek egy vallatáson, amikor is Hartai úr verőlegénye már lecsípte Kelen úr bal füle cimpájának alsó csücskét, aminek következtében

Béla bátyánk kénytelen volt őket egy-egy laza plazma lökettel szénné égetni.

Na ja, akkor még, szegről-végről a tolf szülőatyja volt a Sátán cimborája.

Azóta bizony nagyot változott a világ.

- Brillantin!

- Igenis.

- Ha intek, vagy akár csak csalódottan sóhajtok, téped le a fülét!

- Értettem!

- Abba még nem halsz bele, ugye, törpike?

- Nem.

- Mivel egyelőre az a legfelsőbb utasítás, hogy a túszok közül nem ölhetünk meg senkit. Tudod, a tárgyalási pozíció megtartása, vagy mi a franc miatt.

Egyelőre. De szerintem ez most már hamar változik. Érted, mire célzok?

- Sejtem.

- Sejtem, kicsoda?

- Hartai úr.

- Az én nevem itt Főcivil Főaltábornagy Bajtárs.

- Akkor az.

- Mondd ki!

- Főcivil Főaltábornya Bajtárs.

- Na látod, hogy tudsz te tiszteletet is mutatni. Tudsz?

- Tudok.

- Tudok, kicsoda?

- Tudok, Főcivil Főaltábornagy Bajtárs.

- Remek. Brillantin!

- Igenis!

- A nyomaték és a biztonság kedvéért azért csak tépd le neki azt

a cakkos fülét!

- Örömmel!

- Ne!

De a kémördögnek aztán könyöröghet. Mivel Brillantin úgy döntött, hogy az emberek iránti vonzódását, és a lelkifurdalását, hogy csúful elárulta a haramiákat, akik pedig utóbb befogadták, különös tekintettel Miska Kancsóra, gonoszságba fojtja. Így aztán karmos jobb kezével megragadta Kelen mester

fülcimpáját, és nem is annyira tépte, mint nyisszantotta azt. Aztán a mutatóujja karmára tűzte, ezzel mintegy kérdezvén, mi legyen vele. De ezzel nem sikerült Hartai Avatár figyelmét felkeltenie, mivel a Főcivil bajtárs perverz kíváncsisággal Kelen úr eltátott szájára függesztette, aki is artikulálatlan üvöltésre ragadtatta magát, aztán a sebből előlüktető vérére.

Ez így nem lesz ám jó, talán ezt jelentette Kelen úr üvöltése. Meg azt is, hogy ez a Hartai tényleg egy szadista, szemét állat.

Miután Hartai Avatár kigyönyörködte magát, fordítja a figyelmét  a kékseggűre.

- Adjál már neki még egy pofont, aztán kérdezd meg tőle, miért üvöltözik!

- Igenis! – Brillantin a szabad balkezével lekever a fogolynak egy visszakezest, amitől az lezuhan a székről, a padlón pedig úgy gömbölyödik össze, a lábait felhúzva, a karjaival a fejét védve, mint aki súlyos megrugdostatásra számít.

Az ordítást abbahagyja. Brillantin lehajol hozzá.

-A Főcivil Bajtárs kérdezteti, mért üvöltesz?

Béla bátyánk persze nem válaszol. Nem dacoskodásból, mert egy akkora macsó, hanem mert úgy érzi, ezt most igazából nem is várják el tőle. Jól érzi.

Brillantin újra felmutatja a mutatóujjára tűzött fület.

- Ezzel mi legyen, főnök?

- Nem is tudom, etessük meg vele? – Na, ezen is látszik, hogy Hartai úr az életében túl sok erőszakos gengszter filmet tekintett meg.

- Etessem?

- Az lesz. De előbb ültesd vissza, szeretnék még picit csevegni vele.

Brillantin megragadja Kelent a grabancánál, egyetlen lendítéssel a székre

csapja. Hát szegény Béla bizony most elég rozoga állapotban próbál viszonylag farkasszemet nézni a főbajtárssal. Ám a Hartai Avatár szeméből sütő kéjes, perverz kárörömöt nem sokáig állja.

- Nahát, kis geci. Nem is hittem volna, hogy ennyire kifinomult társalgó vagy.

Bélánk most se érzi úgy, hogy erre valamit illene válaszolnia.

- Nem bánod, hogyha még csevegünk egy kicsit?

- Nem.

- Nem, kicsoda?

- Főcivil úr.

- Na szóval, mért loptad el tőlem a Turcsi tankot?

- Nem én voltam.

- Brillantin, a másik fülét.

- Ne! Én voltam.

- És mért loptad el?

- Pénzért, mért.

- Vagy úgy. És mennyit kaptál érte.

- Amennyit kilójárt adtak, mint ócskavas.

- Mint ócskavas.

- Úgy.

- Az én barátom, egy igazi, feltuningolt T-34-es.

- Nekem csak egy tank volt, azt se tudtam, hogy a magáé.

- Ez csak nagyon picit mérsékli ám a dühömet.

- Sajnálom.

- Nem eléggé.

- Ezt már akkor is mondtam, amikor ott az alagsorban vallatott.

- Ott kellett volna megöljelek.

- Megpróbálta.

- Ehelyett te öltél meg engem.

- Ezt is sajnálom…- ám Kelen úr hangjából kicseng, ezt most annyira nem sajnálja.

- Most viszont mind a ketten itt vagyunk a Pokolban, mi?

Maga ide is való, válaszolná erre Kelen úr, de hogyan is tehetné.

- Ugye tudod, hogyha elkezdődnek a tárgyalások, te leszel az első?

- Az első mi?

- A saját kezemmel vágom el a torkod, törpike. És aztán felajánlom a fejed tolf-labdának.

- Ahhoz túl nagy. Oda teniszlabda kell. A fejem nem férne be egy tűzoltó vödörbe- ezt a riposztot Kelen úr már nem képes magának megtartani.

Vesztére. Hartai elmosolyodik, mint aki érti a viccet és szereti is.

Sőt, megtoldja a poént egy jobbal.

- És ha letépjük a másik füled is?

- Ne!

- Lehet, úgy már beleférne egy vödörbe.

- De ne!

- Brillantin!

Hát így eset meg, hogy rá egy órára a négy vörös szemű pribék Kelen Bélát

a fülei nélkül támogatták vissza. Képzelhetik, ahogy szegény Ditke sikoltozott,

elalélt, aztán magéhoz tért, és már rohant is a beteg sátorba, ahová az ő szíve csücskét és szeme fényét a Fővezérlő Főaltábornagy Bajtárs betegágya mellé fektették. És akkor aznapra ez még nem volt ám elég. Mert estefelé a bajnokot, a Benedek Virág kékseggűt is közéjük lökték a táborba, mivel az első Pokoli Tolf bajnokság győztesét zugedzésen kapták, amiért helyből keresztre feszítés jár ám, de Hartai Avatár úgy döntött, vele még majd külön példát statuál.

                                        o

 KÉK TAMPON 7. (DUPLA LAGZI, HÁT NE?)

 - Egy kávét? Konyakot?

- Valami erősebb nincs?

- Tartok kint a fürdőszobában tiszta szeszt sebekhez, pattanásokhoz.

Vagy esetleg hypo, sósav?

- Úgy érzem, nekem egy kis nátrium –hipokolrit jól esne- toldja meg Jutka

beszólását Tibor egy kis tudálékossággal. Nincs vele túl nagy sikere.

Na ja. Nem annyira humorizálni jöttek itt, a Vágási panellakásban össze.

A szülők. Amúgy meg örüljön a megtiszteltetésnek, hogy jelen lehet.

Benjamin nevében, mint apja helyett az apja.

Mért? Talán ünnepelni nincs is mit?

Nem csak elvileg, de gyakorlatilag itt és most jó kedvnek kéne lennie.

És nem ennek a kínos csendnek, tétova, súroló tekinteteteknek, hogy ki térjen végre a lényegre. Vágási Druida Ferenc ábrázatát nézve nem ő lesz az.

És különben nem is neki illik.

Hát hanem a fiú, a legény, az ifjú férfi szüleinek. Az apjának, ugye.

Csakhogy Julcsi kijelentette, András doktornak ehhez a malőrhöz se legyen semmi tevőleges köze. Majd a lakodalom alatt lesz neki egy széke. Meg a nejének. Meg a kislányának a többi gyerek között. Például elbolondozhat majd Krisztiánnal, ha addig el nem viszi az ördög a tényleg a Hegyit Beszélő kölyköt.

- Én egy kávét kérek, hanem gond- szólal meg a rosszul elsült humor után Julcsi.

- Mért lenne gond? Már be is készítettem.

- Akkor az…jó.

- Neked tényleg egy pohárka hypo, Tibor?

- Á, egy kávé nekem is elég lesz.

- De ihatunk sört is, meg konyakot…- szólal meg Vágási Druida, de olyan sírmélyi hangon, mintha azt javasolná, mindenki sürgősen vegye fel az utolsó kenetet, mivel már alig bír magával a Mumus. – Tibor?

- Kávé.

- Kávé csak?

- Csak.

- De ugye nem baj, ha én iszok még egy sört és még egy konyakot?

Már hogy lenne baj, pislant  össze Julcsi és Tibor. Jutka viszont a férjére néz, és amit mondana, az most csak gondolva van, de az arcára írva könnyen leolvasható. Minden esetre beviharzik a konyhába a kávét feltenni.

Na és akkor ettől még nagyobb csend telepedik a nagyszobára.

Amiből adódóan Tibor úgy érzi, ezt a hypo témát még lehetne csócsálni, nahát csak addig, amíg valaki a lényegre nem tér, vagy… megisszák a kávét és

a leánykérés el is marad? Nos, ebben az esetben is a remény hal meg utoljára, de hogy az elmaradjon, az alig valószínű. Hiszen azért gyűltek itt össze.

Feri azért jött be a szurdokból, Jutka azért mondta le az énekkar ma délutáni próbáját, noha a „Sej Vargáné káposztát főz” kánonját nagyon is időszerű lenne ismét felújítan. Szóval sokan arra esküsznek, hogy a Domestos az igazi, és a hypo semmit se ér. Mert nem tudják, hogy az is zömmel csak hypo, mi? – és ha Tibor ebből valami ilyesmit akart kihozni, hogy látjátok, ennyire hülye emberek is vannak, hát az a kis vicces anekdotája se jött be.

- Na ja…- modul rá csak a főpap.

- No és kint a szurdokban, ti mit használtok?

- Hogyhogy mit?

- Hát például a vécét takarítani.

- Azt nem én szoktam.

- Ja, bocs…

Na ja, hát hogy is a nagy druida pucolná a slózit. Azért mégse a farok csóválja a kutyát, a fa harapja ketté a hódot, és így tovább. Tibor tényleg jobban tenné, ha mostantól nem szólalna meg, csak ha nagyon konkrétan őt kérdezik. Julcsi

oldalt vágott tekintete legalább is ezt a javaslatot lebegteti.

Jutka jön vissza a konyhából, egyelőre csak az üveg sörrel és a stampedli

konyakkal. Leteszi a tálcát a férje elé, ám ha egy ilyen egyszerű mozdulattal lehet tömény megvetést kifejezni, akkor Vágásiné gesztusa igazi mestermű.

Hát ez így egyre kínosabb.

Csak nem egy majdnem harminc éves szomszédság és barátság igazi

próbája ez? Hogy az a két igazán nagyon felelőtlen és hülyegyerek…

Vágási úr nem látszik tudomásul venni a felesége mozdulatában a neheztelést.

Sört tölt a pohárba, amikor végez Tiborra néz.

- Biztos ne hozzak neked egy poharat és egy stampedlit?

Biztos? Egyáltalán nem biztos. Éppenséggel jól jönne egy kis tömény.

Mondjuk úgy egy nyeletre másfél deci. De nem lehet, nem éri meg. Mert amit utána hallgatna Julcsitól… Majd ha vége ennek, elkéredzkedik a Jázminba, és úgy leissza magát Jenővel… Vagy menjen inkább a Tokajiba? Egy efféle problémát lehet, hogy Ignác csapos és a törzsvendégek bölcsebb bólogatással

hallgatnának.

Végül persze Julcsi veszti el a türelmét. Naná, mindig is olyan hebrencs volt.

- Na szóval, Jutka, Feri bá’, tudjuk mind, mi van…

- Hát szóval…

- Tudjuk.

- És hogy a fiatalok hogy döntöttek.

- Hát szóval…

- Azt is.

- Tibor! Most te jössz!

- Jutka néném, Feri bátyám, az a megtisztelő kötelesség hárul rám, hogy

ünnepélyesen megkérjem Benjamin számára Boglárka becses kezét!- mondja fel Tibor egy levegővel az amúgy igen szépen megfogalmazott szöveget.

Hát erre már csak nem mondhatja a leány apja: na, kódisok, most húzzatok innen úgymond a picsába, de gyorsan, amíg láncukról nem eresztem az kutyákat!

No de erre mit is illik válaszolni a leány atyjának, a ház urának? Az vajon elég, ha mintegy motorikus rángásokkal, gutaütötten bólogat?  Nem, az nem lesz elég, ez látszik e ház úrnőjének, a leány anyjának a nézésén eléggé.

- No igen- kénytelen tehát legalább ennyit morogni a Feri. Ám Julcsi ezen most nem sértődik meg. Érti ő azt, miért marad el a nagy lelkesedés, a széles mosoly, a harsánykodás, az ölelés, mielőtt a lakodalom részleteinek megbeszélésére térnének. Ehelyett ő maga is valahogy úgy bólogat, mint Feri bátyánk.

- Ez van- morogja vissza.

- Ejnye!- veti be Jutka tanári orgánumát. – Lehetne ám ennek örülni is, gyerekek! Nem?

- Lehetne- ért egyet Tibor rögvest.

- De hogy?- teszi fel a nehéz, fogós kérdést Julcsi.

- Hát úgy, hogy örülünk neki. Hiszen kimondatlanul úgyis egymás mellé képzeltük őket, nem?

- Hát…de.

- Már óvodás koruk óta, nem?

- Valahogy úgy…

- Julcsi! Ugye, milyen aranyosak voltak? Amikor kézen fogva ballagtak

az oviból hazafelé. Mi meg mögöttük vihogtunk.

- Tényleg így volt.

- Na ugye!

Ezen az emléken elidőznek, a férfiak meg elképzelik, és máris felmelegszik a hangulat, mindjárt nem annyira rettenetes, ami következik. Jutka meg addig üti a vasat, amíg meleg. – Hát talán túl fiatalok még a családalapításhoz. Na és?

Régebben, száz éve ez volt szinte a természetes.

- De most nem száz évvel ezelőtt van.

- Ez pont te mondod, „főpap”, aki ezer évvel ezelőttre varázsoltad vissza magad.

- Az más.

- Naná, hogy más, mert csak egy jó vagy rossz vicc, druida úr.

- Jutka, ezt nem most beszéljük meg.

- Rendben, úgyis kotyog már a kávé.

Jutka ezzel kimegy a konyhába.

Vágási úr már egy szociális mosolyt erőltet, amolyan „elnézést kérek” szerűt.

Sört tölt magának, aztán csalódottan látja, hogy a konyakját már megitta.

Ám ebből máris mentő ötlete támad.

- Tiborkám! Most, hogy megkérted a lányom kezét, csak koccintunk egyet!

- Hát…

- Ne nézzél a Julcsira! Rám nézzél! A szemembe. Mondd utánam: iszunk.

- Iszunk.

- Ez a beszéd!

- Hű, Feri bátyám, meg ez a varázslat!

- Na látod, Tibi.

Ezzel Vágási úr is kimegy a konyhába.

A vendégek magukra maradva néznek össze. Hát legalább eddig meg volna.

Hogy az a két kis hülye. Talán bizony elromlott a környéken az összes automata? Vagy sztrájkoltak a koton-gyárak?! Na, mindegy már. Az sokkal nagyobb gond, hogy Krisztiánban a bolondság újra aktivizálódott, és újra

hegyeseket beszél. Az nem vigasz, hogy a minap csak Mózest idézte.

És nem az kérdezte: de mért, és nem azt válaszolta mindenre, ne már, mint minden rendes négyéves gyerek.

- De a pénzt te hozod fel- súgja Tibor Julcsinak.

- Mért én?

- Mert te vagy az anyja.

- Te meg a férfi.

- Én?

- Mért ki?

Jutka jön vissza, tálcán hozza egy rozsdamentes kiöntőbe a kávét, mellé tejszínt és a porcelán csészéket, cukrot.

- Na, a gumit megint majdnem elégettem a főzőbe- nevet a vendégekre, és leteszi a tálcát a kisasztalra.

- Azért kell, csókolom, instant kávéba nyomulni- veszi fel hálásan a témát

Tibor.

- Vagy bemenni egy presszóba.

- Na ja, de korán reggel, fogmosás előtt ritkán van a közelben egy presszó.

- Kivéve, ha presszós az illető, ugye…

- És valamiért nem otthon, hanem ott alszik, ugye…

- Nahát, Tibor, ez tényleg nagyon így van!

Julcsi némi ámulattal vegyes megvetéssel figyeli a kibontakozó szofisztikált csevegést, amit Feri szakít meg azzal, hogy hozza az üveg konyakot meg két sört.  A zsebéből stampedlit vesz elő, azt Tibor elé rakja.

- Jut eszembe, Julcsi, te?

- Én nem, Feri bá’.

- Na, nem is kérdeztem komolyan.

Vágási úr tölt a stampedlikbe, a férfiak koccintanak, húzóra giga mögé döntik a jófajta háromcsillagos szeszesitalt.

- Megvan ám vagy harminchat fok, mi?

- De finom is, Ferikém.

- Még szép.

Feri megint tölt, de csak hogy legyen a poharakban, aztán, csak hogy a táraság lássa, neki is van ám humora, ha már eleget ivott hozzá, ezt hozza szóba.

- Hát nézzétek. Mivel az én lányom és igen kecses, kellemes kis jószág,

úgy négy-öt kecskét tudok vele adni hozományba. Vagy egy tevét. Annyi elég lesz-e?

A többiek csak bámulják, amíg megértik, ez most nyilván vicc akart lenni.

A vendégek udvariasan nevetnek kicsit rajta, Jutkától egy mosolyt se kap.

Tibor próbálja folytatni az öreg druida által felvetettet: - Nem is tudtam, hogy a szurdokban már kecskét is tartasz.

- Még tevét se… De ha azt választjátok, szerzek valahonnan.

- Tevét?

- Hány púpú kell?

- Tényleg, vajon hogy lehet Magyarországon tevét venni?

Ezen eltűnődnek egy darabig, de fogalmuk sincs, hogy kéne egyáltalán elindulni

a probléma megoldásához. Mondjuk ki lehet utazni Észak-Afrikába vagy a Közel-keletre. Ott nyilván lehet tevét vásárolni a heti tevevásárban egy tevekupectől. De nézd ám meg a teve fogát, he! És vigyázz közben, le ne köpjön, vagy egyenesen meg ne harapjon. Na, tegyük fel, vettél egy tevét.

Mennyibe kerül egy teve?

 Az egypúpú tevék marmagassága kb. 1,8–2,8 méter , testhossza 250-350 centiméter (átlagosan mintegy 300 centiméter), farok hossza 50 centiméter, testtömegük 250- 350 kg.  A két nem meglehetősen hasonló, bár a csődörök némileg nagyobbak. Nyakuk hosszú, a hátukon látható púp felhalmozott zsírt tartalmaz. Finom, gyapjas szőr borítja az állat fejét, torkát és nyakát, illetve a púpját; védelmet nyújt számára a perzselő nap sugaraival szemben. Lába hosszú és kecses, könyökén és térdén jól kivehető párnák védik a „letérdepelő” állatot. Minden egyes végtag két hatalmas, bőrkeményedéses lábujjban végződik. Ügetés közben a teve szétterpeszti ujjait, így kevésbé süpped bele a homokba. Homokviharban a teve teljesen be tudja zárni ferde metszésű orrnyílásait. Színe szürkés barna. A csődörből, kancákból és utódaikból álló családokban élnek. Alapvetően békés állat, de a hím a párzási időszakban agresszívé válik, ellenfeleit köpködéssel, harapással és rúgásokkal támadja. Ilyenkor az emberre is veszélyes lehet. Tápláléka fűfélék, más lágyszárú növények és levelek. Hetekig elvan víz nélkül. Testsúlyának egyharmadát kitevő vizet is veszíthet anélkül, hogy megsínylené. Az egypúpú teve 50 évig is élhet. 900 ezer forintért, vagyis kb. háromezer Euróért már nagyon pofás jószágokat kapni, csak valahogy át kéne hozni őt Európába, no meg a határon. Mindezt csak azért közlöm, mert engem érdekelt a probléma uszkve két és fél percig.   A szerkesztő

 - De ha elég nektek Dezső, az lenne a legjobb…- próbálja a poénkodást lezárni Jutka, aztán elcsodálkozik, hogy ebbe Feri és a kérők is belegondolnak. Bár őszintén, Dezső, az elvetemülten szabad és félig visszavadult házi sertéssel

mire mennének a lakótelepi lakásban, vagy akár a Doki kertjében? Bár Hirig

úr legalább nem unatkozna, amikor nincs más dolga, mint csakis kutyának lenni, és nem űrpolipnak.

Julcsi észrevehetően megböki a könyökével Tibort, aki erre kilöttyenti a kávéját

a nadrágjára, mivel közben úgy döntött, sürgősen a kisüsti után küld egy korty

feketét. Már csak az íze kedvéért.

- Hoppá!- veszi észre a balesetet Jutka. – Gyorsan hozok egy szivacsot.

- Á, tessék hagyni!

- De beleszárad.

- A kávéfolt kijön.

- De nem kell kimosni, ha…

- Már úgyis piszkos.

- Hát…ha úgyis piszkos…

- Jutka, hagyjad már a Tibit békén! Na, édes öcsém, ezek szerint nem sokára

családilag is leszünk, úgyhogy iszunk most még egyet.

- Feri.

- Te ebbe most nem szólsz bele, asszony.

Az urak koccintanak, isznak, lecsapják a stampedlit a kisasztalra, Feri bátyó már tölti őket újra. Tibor szólal meg, miután levegőt is kap a rövidtől.

- Szóval arra gondoltunk, hogy az esküvőt lehetne talán polgárilag, a lakodalmat meg közösben a szurdokban, ha egyetértetek ezzel.

-A polgári, az jó lesz…- bólint Feri.

- Mivel templomit meg nem akarnak.

- Jobb is az, Julcsikám, mert ki tudja?

- Mire gondolsz, Feri bácsi?

- Hát csak agyon fiatalok még…

- Hogy úgyis elválnak?

- Manapság azt is szoktak, nem?

- Szoktak.

- Ne értsetek félre, nem kívánom én azt nekik, ha már így alakult.

A lányomnak meg pláne nem. Meg a Benjamint is bírom én, mert jó gyerek,

de most tényleg mi lett volna, ha felhúz egy kotont arra a böngyör farkára? – hát szegény Feri hangja a végén megint nagyon felkúszik az indulattól.

Jutka meg a karjára teszi a kezét, eddig jó volt majdnem, amit mondott, de most talán hallgasson.

- Igazad van, Feri bá’.

- De most már ez van.

- Hát tudom én, hogy ez van.

- Na és akkor- folytatja Tibor a rábízottat- nekünk lenne erre úgy félmilliónk.

Mármint a lagzira. Az talán elég. Az elég, Jutka néni? Feri bá’?

- Elég hát. Majd mi a turistaházban megfőzünk, sütünk mindent.

- Úgy is van, mi is arra gondoltunk.

- Gyakorlat aztán van a druida lakodalomban, mi? Julcsikám!

- Ahogy mondod, Feri bá’.

- Hát ha még a hülye fiamat meg az ő Ágnesét is rá lehetne venni, hogy végre moccanjanak…

- Dupla lagzi?

- Hát ne?

- A fiad meg a lányod egy napon?

- Mért ne?

- Nahát, de király ötlet! – kacag fel Tibor. – És Matyi már tud róla?

- Még nem mertük szóvá tenni…- süti le a szemét Jutka.

- Majd én felvetem, oké?

- Megtennéd, Tiborom?

- Mért ne?

- Na, erre iszunk most még egyet!

- Feri, be fogsz rúgni.

- Be hát, asszony, ne szólj bele!

Most jön az asszonyi tapasztalat. Ilyenkor már kár vétózni, protestálni, vartyogni, vernyogni. Mert ha egy férfi egy bizonyos maligánfok fölött beindul, akkor őtet csak az isten nyila állíthatja meg, de az is csak úgy, ha telitalálat. És Feri már tölt is a stampedlikbe, a sörök pedig  akár fel is melegedhetnek, mert férfiember bizonyos maligán fokon a töményt már nem csapatja, hanem csakis tömöríti. Hát még olyankor, ha egyszer férjhez megy az ember zsenge leánykája! Először egyszer!

Aztán másodszor is egyszer. Harmadjára meg jobb, ha az apa nem számolja.

- De várjatok már!

- Mire, Julcsi, mire?

- Azt még nem beszéltük meg, hogy fognak a gyerekek lakni.

- Majd.

- Majd.

- Most már haladjunk sorjában.

- Hogy sorjában?

- Először most már berúgunk a Tiborral. Aztán lehet, talán másodszor is.

- Tibor nem!

- De lehet az másodszor is. Igaz, komám?

- Julcsi, te ebbe nem szólsz bele!

Hát mondom, hogy kár már ilyenkor minden szóért. Tibornak is ez lesz a negyedik felese negyed órán belül. És ha ez utóbb nem is lesz mentség, de az biztos, hogy magyarázat.

[hangtalanszavakkalkialltokutanad]

Azhiszem ezt az egész giccses szart akkor fogom szeretni, ha lesz két pici gyerekem. ha majd 22en álmaim férjével megyek el vásárolni, ha majd 23a este az erkélyen ülve nézem, egy forró csokival a kezemben, ahogy az én drága uram, hogy faragja be a fát, és utána meg benyitok a picikhez, hogy tényleg alszanak-e. aztán szépen feldiszitjuk, odaallitjuk a nappaliba, és két óra küzdés után, lehuppanunk a kanapéra, megnyugodva, hogy ha 24e reggel felkelnek a gyerekek, a bejgli az asztalon lesz, a Stefánia már a hűtőbe, a fa gyönyörűen csillog, és a mézeskalács ház éppen nem a kutya szájában van. ha majd együtt panirozzuk a vacsihoz a husit, ha majd 24e este olyan jót eszünk, hogy majdnem kipukkadunk, majd csilingel a Jézuska. rengeteg ajándék a gyerekeknek, és a ferjecskemnek. aztán közös reszkessetek betörők nézés, majd 25 és 26an laza család látogatás, de csak a szűk családi kör. aztán hívjanak fel a munkahelyemrol, hogy két ünnep között be kéne ugrani, mert alá kéne írni pár szart a főnöknek. este elmenni a Pesti vásárba, a gyerekeknek megvenni minden kis csecset amiért hisztiznek. aztán fáradtan hazaesni, lerakni őket, és kinyitni egy pezsgőt. egy levezeto szeretkezés, és egy pihentető alvás. nah ha ez egyszer meglesz, kurvara boldog karácsonyom lesz.

[korkep-blog]

Programok Nógrádban

Heti programajánlónk a Losonci járásból:

Heti programajánlónk a Losonci járásból:

  December 1., 18.00 óra – B.S. Timrava Színház, Losonc.

  Moliere: Képzelt beteg. A salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház előadása.

  Főszereplők: Koltai Róbert és Bozó Andrea, Jászai Mari díjas érdemes művészek.

  Ugyancsak látható és hallható lesz a losonci Kármán József Színház tagja, Erdélyi Gábor.

    December 1., (szombat)

  A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. pályázati bemutató és felkészítő körútja

  A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. pályázati bemutató és felkészítő körutat szervez Felvidéken leányvállalata, a BGA Felvidék s. r. o. vezetőinek segítségével.

  A szervezett találkozókon az érdeklődők megismerhetik a BGA Zrt. nyílt pályázati programjait, a pályázás és az elszámolás folyamatát a NIR rendszeren keresztül, és tájékoztatást kapnak a BGA Zrt. tevékenységének bővüléséről.

  December 1. (Szombat): Nagykapos – Magyar Közösségi Ház, 9:30-11:00 Cím: Čepeľ 397/64, 079 01 Veľké Kapušany

  Szepsi – Csemadok ház, 13:30-15:00 Cím: Hviezdoslavova 32., 045 01 Moldava nad Bodvou

  Rimaszombat – Csillagház (Református Egyház épülete), 16:30-18:00 Cím: Daxnerova 489/36, 979 01 Rimavská Sobota

      December 2., 14.00 óra. – Losonc, Zsinagóga.

  Városnéző séta – zsidó emlékek és a gettó utcái.

  Szervező: Phoenix Lutetia Polgári Társulás.

    December 3., 10.00 óra – Losonc, Kármán József Alapiskola és Óvoda.

Pitypang terem. Ringató Losonc – Botos Tímea Ringató foglalkozásai.

  Pöttöm Panna, táncszínházi előadás.

    December 6., 17.00 óra – Losonc, Kármán József Alapiskola és Óvoda.

  Vallási és népi művészet Nógrádban.

  Limbacher Gábor, a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum igazgatójának előadása.

  December 8., 09.00 – 14.00 óra. – Losonc, Kármán József Alapiskola és Óvoda.

  Ádventi forgatag.

  Kézműves foglalkozások, koncertek, sportversenyek, mézeskalács sütés, karácsonyváró ételek, italok

    Összeállította: Puntigán József

[korkep-blog]

Programok Losoncon, Egyházasbáston és a Völgyben

A következő napokban is érdekes programokkal várja az érdeklődőket Losonc, Egyházasbást, a Völgy és környéke. Összeválogattuk a legérdekesebbeket.

A következő napokban is érdekes programokkal várja az érdeklődőket Losonc, Egyházasbást, a Völgy és környéke. Összeválogattuk a legérdekesebbeket.

    2018. március 27, 14.30

Losonc, Kármán József Alapiskola és Óvoda

Csiribiri húsvéti játszóház – Nemezelt tojások készítése

  A losonci Phoenix Lutetia Polgári Társulás megalakulása óta kiemelt figyelmet szentel a gyerekeknek, a hagyományok ápolásának. A Csirbiri Játszóház és Táncház a szervezet legrégebbi rendezvénye, melynek a megalakulása óta a szervezője és rendezője.

    március 27., 18.00, Egyházasbást, Bed & More Pogányvár‎, Méltósággal a világra jönni – előadás

Bernád Ilona – bába, népi gyógyász, szakíró.

Életadás, gyermekáldás, természetes születés hagyományunkban

    március 29. 18.00, Péterfala-Almáspuszta, A Völgy

  Szántai Lajos: Nimródtól napjainkig, mitikus történelmünk 2.rész

  A magyarság egységének és ezáltal megmaradásának két fő pillére volt évszázadokon át.

  Az egyik a Szent Korona, mint cselekvőképességgel nem rendelkező élő minőség misztériumként és minden jog forrásaként való feltétlen tisztelete és elfogadása, valamint a Szent István királyunk által megtett és a Szűzanya által elfogadott országfelajánlás tényének elismerése, amely egyúttal a spirituális védelmet is jelenti nemzetünk számára.

    március 30. , 9.00-tól, Füleki vár, Nagypénteki keresztút.

A magyar nyelvű  keresztút a Füleki Vár bejáratától indul és a vár felső részére vezet a füleki Katolikus Plébánia és a Füleki Vármúzeum rendezésében.

    április 2. , 10.00-tól Fülek, Füleki vár – XIII. Palóc Húsvét a Füleki várban.

  Húsvéthétfőn, április 2-án délelőtt 10:00 órai kezdettel 13. alkalommal kerül megrendezésre a Palóc Húsvét a Füleki Várban. A rendezvény házigazdája, a Füleki Városi Művelődési Központ az idén is gazdag programot kínál az érdeklődőknek.

    Az idelátogatók a kézműves foglalkozásokon kipróbálhatják a tojásdíszítést, gyékényezést, mézeskalács-díszítést, a népihangszer-készítést, továbbá arcfestés, kézzel hajtott körhinta, különféle ügyességi versenyjátékok, lovagoltatás, gyermek íjászverseny és mesekuckó vár rájuk.

  A várudvarban és a Várfelső utcában kirakodóvásár, a rendezvény helyszínén helyi ételek kóstolója és ételszentelés, valamint húsvéti locsolkodás, a Magyar Közösségi Ház udvarán hagyományos disznóvágás gazdagítja a programot, a szabadtéri színpadon folklór együttesek lépnek fel. Itt lesz a budapesti Csángálló Zenekar, a dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes és a Ďatelinka zenekar Gyetváról, közreműködnek a helyi alapiskolák tanulói, a Foncsik Énekegyüttes valamint a Jánošík Gyermek-néptáncegyüttes énekesei, a Motolla Kézműves Baráti Kör, a Banyaklub, a Nomád és a Pro Gaudio polgári társulások, illetve a MeseFigurák színjátszó csoport.

  A rendezvény keretén belül a Füleki Vármúzeum állandó kiállításai és A murányi kőedény emlékezete című időszaki tárlat is megtekinthető lesz a vár Bebek-tornyában.

  Kedvezőtlen időjárás esetén a rendezvény a VMK-ban valósul meg. A rendezvény társszervezői a Füleki Vármúzeum, a Közhasznú Szolgáltatások és a Csemadok Füleki Alapszervezet.

  Összállította: Puntigán József