#manierista

[joseandrestabarnia]

Bartolomeo Ammannati (Settignano 1511 – Firenze 1592) El “Genio mediceo” ca. 1556-1560 Estatua en bronce inv. 0dA 1911 n. 1793 Galleria Palatina

Información del Palazzo Pitti, fotografías de mi autoría. 

[umaoeis]

madona sin niño

[evilcokito]

No necesitan "Saber de arte" y "Entender el arte" para ser espectador. Lo único que necesitan es mirar, después observar y pensar. Si te gusta, pensás 5 minutos mas. No? A otra obra.

Cuando se ve un Goya, un Manet, Minujín o Koons primero importa que te cuenta, que te dice, que te evoca, que te recuerda. Después de eso podes empezar a hablar de contexto histórico, genero, biografía del autor, quienes fueron sus maestros, etc.

A lo voy??? Deben ir a Museos de Arte. Sepan de arte o no.

No van a ver "la obra de", van a "chusmear". Y con algo de suerte, se van a ver a un espejo.

[neapolis-neapolis]

Annibale Caccavello e Giovan Domenico D'Auria (?), Assunzione della Vergine (1557-66), altare;

Annibale Caccavello e Giovan Domenico D'Auria (?), Monumento sepolcrale di Scipione Somma (1557-66);

Ignoto pittore manierista napoletano, Storie di Gesù (1570-75)

Cappella di Somma, Chiesa di San Giovanni a Carbonara, Napoli.

[ripempezardexerox]

hermano, ni siquiera voy a comentar. Si doy mi opinión me van a llamar machista, racista, fascista, malabrarista, taxista, dentista, contorsionista, trapecista, culturista, estecista, otorrinolaringólogo, halterofilia, alquimista, ciclista, endocrinólogo, motociclista, estilista, ornitólogo, guitarrista, pecuarista, bajista, mentalista, periodista, recepcionista, baterista, manioverista, neumologo, tratorista, esgista, futbolista, sta, papiloscopista, maquinista, telegrafista, operador telefonico, balconista, independiente, Ilusionista, anestesiólogo, ortopedista, dermatólogo, delantero, ortopedista, radiólogo, radialista, ginecólogo, latinista, saxofonista, patógo, paijista, electrista, catequista, bacteriólogo, medallista, reserva, genetista, ajedrez, saludista, maratonista, atomista, basquetbolista, algebraista, alquimista, fan anarquistas anarquistas apologista, archivista, delantero, bluelista, balconista, biólogo, adorador de calculadora, calvinista, dibujante, catequista,charadista, darwinista, perdedor, dibujante de derecha, divorcista, dogmático, ecologista, economista, entrevistador, ajedrez, epicurista, esclavo, esgrima, deportista, extremista, fetichista, feudalista, financista, formalista, alemanista, gobernador, hispano, inesperado, indio, periodista, manierista, manipulador, maquinista, masoquista, mentalista, modernista, paisajista, pecuarista, pesimista, pluralista, proyectista, radialista, grabista, reformista, arrepentido, reservista, retratista, ritualista, romance, saudí, sert anista, simbolista, socialista, clasista, sufragista, terrorista, trapecista, tractortista, troskista, unitarista, urólogo, violinista, aerólogo, antagonista, acuarelista articulista han- deirista, flagista, bolchevista, capitalista, capoeirista, chantajista, chovinista, colectivista, concergista, conformista, realista, credia- rista, deportista, electricista, izquierdista, etnólogo, evangelista, federalista, figurista, filaterista, futbolista, guitarrista,ilusionista, intriguer, linotipista, juggler, asi creo que es mejor quedarse callado.

[tobbpenztazembereknek]

Durván elfajult egy teljesen átlagosnak tűnő irodalomóra, amit egy Párizs környéki iskolában tartottak még múlt csütörtökön. Az Issou-ban található Jacques-Cartier suli irodalom-tanárnője az egyik legismertebb görög/római mitológiai történetről, Aktaión vagy Acteon vadász és a szűz Artemisz/Diána istennő tragikus találkozásáról mesélt a 11-12 évesekből álló osztálynak.

Aktaión, a fiatal vadász megleste Artemiszt, Zeusz lányát, Apollón ikertestvérét, a vadászat, a vadállatok és szülő nők szűz istennőjét, amint egy forrásban fürdőzik pár nimfa származású társnőjével. Artemisz dühében szarvassá változtatta, hogy Aktaiónt ezután a saját kutyái tépjék szét. A sztorit számos képzőművészeti alkotás dolgozta fel az európai kultúra elmúlt évszázadaiban.

Az ismert történet illusztrálása végett a tanár megmutatta az osztálynak Giuseppe Cesari XVII. századi olasz manierista mester témába vágó festményét, ami a párizsi Louvre gyűjteményének része. Íme:

A sztori ezután kezdett elfajulni, a diákok egy része ugyanis lázongani kezdett, és azzal vádolták az irodalom-tanárnőt, hogy szándékosan, rasszizmusból mutogatott meztelen nőket muszlim diákoknak. Egyes diákok azt állították, hogy sokkot kaptak a festett meztelen nők megpillantásától.

Az irodalomóra utáni osztályfőnökin már kiabálós volt a hangulat, egyes diákok továbbra is a tanárt rasszistázták, és azzal vádolták, hogy gyűlölködő megjegyzéseket tett, amit ő kategorikusan cáfolt. Az iskola igazgatójánál másnap több felháborodott szülő is jelentkezett, akik a gyerekeik elmondása alapján folytatták a vádaskodást.

Mivel a sztori eleje sok tekintetben hasonlóan alakult ahhoz a 2020-ben történt esethez, aminek a végén a 18 éves, csecsen származású Abdoullakh Anzorov saját iskolája előtt késsel agyonszúrta, majd lefejezte Samuel Paty történelemtanárt, akit a saját diákjai mutattak meg a gyilkosnak, a Jacques-Cartier tanárai most hétfőn megtagadták a munkát a fenyegetettségükre hivatkozva.

(Samuel Paty a szólásszabadságról beszélve Mohamedről készített karikatúrákat mutatott az osztályának az egyik óra közben. A halálához az vezetett, hogy egy muszlim diákja, aki utólag bevallotta, hogy jelen sem volt a kérdéses órán, hazugságokat terjesztett az esetről a családjának, annyira felháborítva az apját, hogy az online kezdett lázítani Paty ellen. Az ő bejegyzései sarkallták gyilkosságra a csecsent, akinek Paty hat diákja mutatta meg a tanárt az iskola előtt, hogy a megfelelő embert fejezhesse le.)

Az Issou-i iskolában ezek után hétfőn megjelent Gariel Attal francia oktatási miniszter is, aki fogadkozott, hogy megbüntetik az érintett diákokat, és tovább fogják képviselni a köztársaság értékeit. A középiskolai tanárok szakszervezetének főtitkára, Sophie Venetitay azt nyilatkozta, hogy a tanárok védtelennek érzik magukat, és elegük van. Issou-ban ugyanis már a tanév kezdete óta feszült volt a hangulat, több tanár is hivatalos panaszt tett amiatt, hogy egyes szülők meg nem engedhető stílusban kritizálják a tananyagot és a pedagógusok által kirótt büntetéseket.

A tankerület szerint "bár az incidens idején muszlim vallású tanulók is jelen voltak az osztályteremben, az még nem bizonyított, hogy ők tették-e ezeket a megjegyzéseket". Mindenesetre, akár muszlim vallásúak voltak a tanulók, akár nem, a megjegyzéseik becsületsértőek voltak".

(via BBC, Le Figaro)

[otthonzulles]

(a 444-en megjelent UP féle szokásához híven összeszedetlen Palotai-nekrológ kommentszekciójában feltűnt még két írás amiket nem olvastam, sok-sok újat nem találtam bennük meg nem is untatlak benneteket, illetve igen, a hajtás alatt)

az egyik a telex megemlékezése:

A másikat Podlovics Péter 'a Quimby menedzsere' (ezt gugliztam ki faszom se tudja mi az a quimby :D ) osztotta meg de nem az ő írása, hanem Vasák Benedeké, aki meg valami kommunikációs valami:

"Vasák Benedek barátom tavaly előtt a Fater születésnapjára olyat írt, aminél én csak bénábbat tudnék.

Valamiért nem lehet megosztani, szóval copy paste

Zsolti legutóbbi szettje, amit hallottam ugyanígy 2021-es. (jajj de szégyellem magam, hogy nem használtam ki minen lehetőséget!) Bulizni indultam akkor de végül a kordonra könyökölve leesett állal hallgattam végig az első sorból!

Benedek ezt írta, nehéz ennél jobban összefoglalni.

Palotai Zsolt volt a legbiztosabb zenei ízlésű ember, akit valaha ismertem!"

---

…Ezt tavalyelőtt írtam, a hatvanadik születésnapján. Azóta leszedtem, most felrakom újra.🖤

Ha van valami értelme a Facebooknak, akkor az az, hogy egyszer csak szembe jött ez: hogy a Palotai 60. Ez az, amit nem ír meg az újság, mert ha valamelyik újság megírná, az már rég megszűnt, vagy ha valamelyik újság megírja, azt én már rég nem olvasom.

Nagyon fura érzés ez, mert 2021-ben a Palotai 60 azt jelenti, hogy már akkor is rohadt öreg volt (30!), amikor kezdte, és amikor nekünk, hol csillogó, hol fátyolos szemű késő-tizenéves fiataloknak betolta a bomba csajozós vagy énelvesztős zenéket a Tilosban.

Szóval szembejött ez a Palotai 60, gyorsan át is pörgettem a nekrológszagú megemlékezéseket itt a Facebookon. Mindegyikben az volt az érdekes, hogy az Öreg már mindegyikben "Az Öreg" volt, sokezer szettel, partival, mix-szel a háta mögött, de mindegyikből csak az derült ki, hogy ő az "Öreg", de egyikből sem az, hogy miért lett ő az "Öreg".

Nehéz is ezt megmagyarázni. Akik a szubkultúra részei, azoknak egyértelmű. Akik meg kívül esnek a szubkultúrán, sosem fogják megérteni.

Ha én behunyom a szemem, és a 90-es évek elejére gondolok, akkor a csodálatos csajokon, Hazai Attilán meg Tódoron kívül egyvalakit látok magam előtt: ezt a hórihorgas, atlétába öltözött, szélsőségesen mesterséges fényben, kontrasztos árnyékokban úszó, görnyedten koncentráló alakot a Tilos az Á galériáján. Palotai Zsolt maga volt a DÍDZSÉ allegóriája, long before, jóval azelőtt, hogy Fatboy Slim lett azzá (pont úgy néztek ki egyébként, csak amikor Zsolt már menő lemezlovas volt, Fatboy Slim még egy közepesen béna gitárzenekarban bohóckodott 😀 )

Az ember gyakran töpreng olyan problémákon, hogy miért pont Palotai lett ÉLETE LEMEZLOVASA. Soha senkinek nem táncoltam annyit, nem voltam annyi szettjén, nem hallgattam annyi mixét, mint Palotainak, így hát elég gyorsan megfejtettem a talányt. Soha, senki mástól nem hallottam annyi számot ELŐSZÖR, mint Palotaitól. Amit ő művelt, az nem diszkó volt, hanem népművelés.

Persze, a kései, manierista, megélhetési évek Rewind-jai már a megszokásról, és a popkultúra átkáról, az önismétlésről szóltak, de Palotai számomra mindig is az a radikális eklektika volt, amely elemi erővel határozta meg felhőtlen ifjúságunkat a boldog kilencvenesekben.

Palotai szettjei az "anything goes", a "minden mehet" végtelenül felszabadult, életérzéssé nemesült esztétikáját hirdették. Ugyanazt, amit mondjuk Rajk László építészete, a kései Tandori irásművészete, Ács rendezései vagy Bódy filmjei hirdettek.

Palotai szettjei a radikális eklektika sújtó megtestesülései voltak. Sem a szüleink, sem a gyerekeink nem fogják megérteni, hogy mit jelentett az, hogy a kádárizumus összeomlásával egyszerre hullott a nyakunkba az összes létező szubkultúra, irányzat, stílus, műfaj, ideológia, manír és üzenet. Az aluljárók tömve voltak 160 forintért árult paperback Bakunyinokkal és Szolzsenyicinekkel, a mozik tele voltak 30 forintért árult Derek Jarmanekkel és John Watersszekkel, bárhová nyúltál, ömlött rád az O története, a Tizenegyezer vessző, a Nietzsche- és Hamvas-összes, Foucault, Heidegger és kibaszott ostoba Castaneda.

A kilencvenes évek eleje brutális kultúrkáosz volt (pedig hol volt még a kereskedelmi televíziózás!), amire a belpesti értelmiség egyetlen értelmes önvédelmi reakciója a totális bezárkózás volt. Bezárkóztunk egy nagyjából három háztömbnyi területre, a Tilos, a Zanzibár, az Egocentrum, a Totálkár (vagy ez a kettő ugyanaz?) által kijelölt területre, amely bármelyik ELTE bölcsészkari épülettől biztonságos sétatávolságra volt. Popkulturálisan pedig a Velvet Uderground/Lou Reed-David Bowie-Talking Heads-gettóba szorultunk bele, amit magyar vonalról még valahogy kiegészített a Cseh Tamás-Bizottság-Kontroll/Európa Kiadó vonal.

Tényleg annyira szűk volt a világunk, mint egy Bereményi-Cseh Tamás-dalszöveg, teljesen elveszve kóvályogtunk a nyakunkba szakadt, értelmetlen szabadságban.

Na, ebben az elveszett világban mutatott utat az a vékony, hórihorgas, görnyedt, atlétatrikós csávó, ott, a Tilos galériáján. Ő mutatta meg, hogy itt az új esztétika, hogy minden mehet. Konkrétan tőle tanultam meg, hogy a Besame Muchóra (ikonikus Palotai kezdőtrekk!) simán rá lehet keverni Renegade Soundwave-et, arra meg lazán jöhet Buddy Rich, amit magától értetődően lehet átfolyatni valami sosem hallott dárenbézbe, hogy aztán kötelességtudóan berakjon valami Iggy Popot, de az egész Ian Dury perverz funkjába, vagy a Sonic Youth paródia-sideprojektjébe, a Ciccone Youth-ba fulladjon...

Tizenöt évet húztam le az A38-on, és ha valamit megtanultam, akkor az az, hogy a közönség mindig UGYANAZT akarja. Ez Palotai pokla is, ha az Isteni színjátékban jutna egy bugyor az Öregnek, az biztosan a Mindig Ugyanazt Játszók Bugyra lenne. Palotai számára nincs nagyobb büntetés, mint Ugyanazt Játszani.

Eleve a DJ-karrier nem a karrierek csúcsa. A Tilos az Á mutatott ezer utat, a főhősök egy része kurva menő japán meg szingapúri nagykövet lett, vagy elenpés médiamegbízott, vagy közepesen menő budai kricsmik üzemeltetője.

A Tilos az Á vége iszonyat szomorú lett, levitézett baller kommunikációs tanácsadók pimpelik újra BMW X-valahányasokból az egykori mítoszt (Tilos a Tilos, Jézusom!). Palotai eufórikus szettjeinek vállán, a meggondoltan árazott boroskólák bevételéből sok-sok kis senki kapaszkodott fel a harmadvonalas politikai nirvánába.

Miközben ez a félelmetes ízlésű, ikonikus jelenség jóformán éhezik. A több ezer buli nem túlzás, és valahol az is sorsszerű, hogy ehhez az ösztönös, de totál önsorsrontó zsenihez fűződik (nagyon, nagyon távolról) a magyarországi partikultúra legnagyobb drámája, a West Balkán-tragédia.

Palotai Zsolt 60 éves, 30 éve tolja a rakenrollt. De ezt a műfajt nem lehet 30 évig csinálni. Még úgy sem, hogy az ország legszélesebb látókörű, legjobb ízlésű, félelmetesen közönségre hangolódott lemezlovasa vagy. Ez nem államilag rommá támogatott, egyetemi tanszékek által kanonizált kulturális értékteremtés. Ez az ifjúságunk, és én igazán örülök, hogy egy fél generációval utánuk még volt valami jelentése és jelentősége, de illúzió azt hinni, hogy bármi nyoma marad, és bármilyen kulturális imprintet hagy az utánunk jövőkben.

Tulajdonképpen az a baj, hogy Palotai szettjein sosem tudtam felszabadultan táncolni. Palotai szettjeire tanulni járt az ember, én legalábbis biztosan, mint ahogy a fiatalabb DJ-k nagy része. Palotai szettjeit én mindig úgy hallgattam, mintha olvasnék, vagy valami nem ismert Mozart-szonátát hallgatnék, hopp, ez milyen jó ötlet, hopp, mekkora átkötés, hopp, erre a pakisztáni világzenére hogy lehetett már rákötni ezt a dél-londoni hiphopot...

Na mindegy. Palotai Zsolt kiválóan példázza, hogy vannak szubkultúrák, amelyek véget érnek, vannak tudományok, amelyeknek nincs módszertana, de legfőképpen azt, hogy nincsenek határok. És az ilyen művészet, abban a világban, amely kizárólag a határokról, megszokásokról, manírokról, modorokról, és az ezeket perverz módon megerősítő iróniáról szól, sajnos halálra van ítélve.

Palotai tragédiája az öregedés és "korszerűtlenség" tragédiája, hogy egyszerűen elfogy körülötte a levegő. Bármennyire is revelatívak voltak a szettjei az én generációmnak a kilencvenes években, az a helyzet, hogy mondjuk a 14 éves lányomat egyetlen nap alatt több és sokfélébb kulturális impulzus éri, mint amennyit Palotai egy hónap 8-10 fellépése alatt adni tud.

Erre a problémára kétféle válasz van: az egyik a totális bezárkózás stratégiája - csak egyetlen kultúra, egyféle zene, egyféle öltözködési stílus, egyféle világ. A másik: temészetesen a jellegzetes tinédzser-cinizmus, minden szar, minden béna, very cringe a világ. Palotai egyikre sem ad választ, nem hajlandó, sosem volt hajlandó beleszorulni valami béna műfai gettóba, mint a dárenbéz, a hauz, a teknó vagy a trep. És nem volt hajlandó ironizálni, ilyen elviselhetetlenül kínos Necc Party-vonalon hirdetni az ultimate nihilt.

Palotainak sosem lesz szobra, sosem fog Kossuth-díjat kapni, mint ahogy azt - ironikusan? - követelte a tömeg annak idején. Készült róla ugyan egy portréfilm, amiből sajnos az égvilágon nem derül ki semmi, készültek vele interjúk, de hát Palotai sosem a szavak, sokkal inkább a szettek embere volt.

Az biztos, hogy nála "dídzsészerűbb" dídzsét sosem láttam. Az biztos, hogy legalább tíz dídzsét láttam felnőni, akik minden mozdulatukat tőle lesték el. Az biztos, hogy ő is azok közé tartozik, akiktől rengeteget tanultam. Azt a zenei, és merem remélni, hogy tágabb értelemben kulturális nyitottságot, amely a mai napig segít befogadni az új dolgokat, hát azt biztos, hogy tőle tanultam. Köszönöm, és boldog születésnapot.

[kiki-de-la-petite-flaque]

Il Fascismo conviene agli italiani perché è nella loro natura e racchiude le loro aspirazioni, esalta i loro odi, rassicura la loro inferiorità. Il Fascismo è demagogico ma padronale, retorico, xenofobo, odiatore di culture, spregiatore della libertà e della giustizia, oppressore dei deboli, servo dei forti, sempre pronto a indicare negli 'altri' le cause della sua impotenza o sconfitta.

Il fascismo è lirico, gerontofobo, teppista se occorre, stupido sempre, ma alacre, plagiatore, manierista. Non ama la natura, perché identifica la natura nella vita di campagna, cioè nella vita dei servi; ma è cafone, cioè ha le spocchie del servo arricchito. Odia gli animali, non ha senso dell'arte, non ama la solitudine, né rispetta il vicino, il quale d'altronde non rispetta lui.

Non ama l'amore, ma il possesso. Non ha senso religioso, ma vede nella religione il baluardo per impedire agli altri l'ascesa al potere. Intimamente crede in Dio, ma come ente col quale ha stabilito un concordato, do ut des. È superstizioso, vuole essere libero di fare quel che gli pare, specialmente se a danno o a fastidio degli altri. Il fascista è disposto a tutto purché gli si conceda che lui è il padrone, il padre. Ennio Flaiano

illustration by Nacho Valentini

[ibarbouron-us]

Giovanni Bernardino Azzolini (Cefalú, h. 1572-Nápoles, 12 de diciembre de 1645) fue un pintor y escultor italiano que pintó en un estilo manierista tardío,activo principalmente en Nápoles y Génova. También es conocido como Azzolino o Mazzolini o Asoleni.

Ascensión, óleo sobre lienzo.

[furlantravelfashionblogger]

Palazzo del Tè - Mantova. 🇮🇹❤

Te Palace, Mantova, Italy

Sala dei Giganti (Chamber of the Giants)

Palazzo Te è un edificio monumentale situato a Mantova. E' stato costruito tra il 1524 e il 1534 su commissione di Federico II Gonzaga, secondo un progetto di Giulio Romano, allievo prediletto di Raffaello. Oltre al complesso architettonico il maestro manierista è l'autore anche di tutto l'impianto decorativo del Palazzo. Oggi museo civico della città, è anche sede della Fondazione di Palazzo Te, già Centro internazionale d'arte e di cultura di Palazzo Te dal 1990, istituzione che organizza mostre d'arte antica e moderna ed eventi culturali."

Mantua, Italy

[joseandrestabarnia]

JACOPO LIGOZZI (Verona hacia 1547 - Florencia 1627) Alegoría de la Virtud 1585 aproximadamente óleo sobre lienzo inv. 1890 n. 10637

La Virtud, ayudada por el Amor, intenta liberarse de la ignorancia (la mujer con orejas de burro en la parte inferior), y del Prejuicio (la anciana con alas membranosas sobre los hombros y cola de búho en las sienes). Ligozzi traduce la poética de la Contrarreforma en una alegoría compleja y elegante, que todavía está influenciada por el manierismo en la apariencia fabulosa de los personajes. En la pared rocosa florecida bañada por un arroyo, los elementos vegetales reproducidos con precisión muestran la profunda experiencia del artista en este campo, que desde su llegada a Florencia en 1577 se dedicó a crear ilustraciones botánicas y zoológicas. Donado por el anticuario Jean-Luc Baroni en 2014.

Información de la Gallerie degli Uffizi, fotografía de mi autoría.

[tengomilpalabrasparati]

Arte 🖼️

“El entierro del conde de Orgaz” es una obra manierista del pintor griego Doménikos Theotokópoulos, "El Greco" creada entre 1586 y 1588.

[jepsolell]

✨Un atribuido a Garcia de Sahagún (1551-1617) a subasta. - Esta jarra, llamada "de pico", se usaba antiguamente para servir agua o de aguamanil, en el segundo caso dejando caer el agua sobre su respectiva bandeja. Este lote es excepcionalmente interesante, ya que muy raramente se encuentran la jarra junto a su bandeja. Más tarde se llegaron a empelar en ceremonias religiosas, aunque su origen fuera doméstico. Grabada con típicos elementos barrocos y manieristas, destaca la calidad del grabado y el troquelado de sus formas. Patrimonio Nacional, institución encargada de conservar el legado real de España, tiene un modelo de jarra extremadamente muy parecido en su exposición. - 📌Recuerda que puedes encontrarla en el link de la bio buscando la referencia 392 o viniendo a nuestra exposición hasta miércoles que viene, fin de semana incluido. (en Subarna) https://www.instagram.com/p/CouzwUUoIpi/?igshid=NGJjMDIxMWI=

[mypepemateosus]

La Villa Imperiale de Pesaro (Italia) es una casa palaciega suburbana en las afueras de Pesaro, construida y decorada por artistas del Renacimiento tardío o del período manierista. Ahora es una residencia privada, pero las habitaciones con frescos y los elaborados jardines están disponibles para recorrer.

[thegianpieromennitipolis]

Da: SGUARDI SULL’ARTE LIBRO TERZO - di Gianpiero Menniti

IL TENTATIVO GENIALE

La scomposizione dell'immagine. Il punto di vista frammentato che indica il movimento dell'osservatore intorno all'oggetto.  La visione che si fa ricostruzione geometrica dello spazio. In questa geniale intuizione si compie il destino della rappresentazione pittorica occidentale. Non è una resa. Piuttosto, è la conseguenza della lunga riflessione sul ruolo dell'arte, fin dalla splendida decadenza manierista del '500. Una riflessione, impressa da Cézanne, che si sviluppa entro l'alveo di una ricerca razionalista dell'oggettività. E che diventa qualcosa di più, a margine: l'estremo, effimero tentativo di supremazia della pittura sulla fotografia.

Pablo Picasso (1881-1973): "Donna con mandolino" (Fanny Tellier), 1910, MoMA, New York

Georges Braque (1882-1963) "Donna con chitarra" 1913, Centre Pompidou, Parigi

In copertina: Maria Casalanguida, "Bottiglie e cubetto", 1975, collezione privata

[terciariosfranciscanos]

Virgen con el niño. 1565

Museo del Prado.

#LuisdeMorales

(Badajoz, 1510

Alcántara, 1586

Pintor español #manierista

Famoso en vida gustaba de los temas religiosos. De sobrenombre «El divino Morales». Desarrolló su actividad en un relativo aislamiento en Extremadura.