#megcsal?s

[nam00n]

harminc év van már benned; óh,

harminc év, mennyi gyötrelem!

harminc év, mennyi bujdosás!

harminc év, mennyi, mennyi szenny!

bujj el magadba, nyomorult:

egy még szent s tiszta, az agyad,

melyben a test számára csak

undor és megvetés maradt.

füled és orrod szimatol,

megcsal, megoszt, elad a szád,

a kéz kinyúl, szemed bolond,

sajgó velőd csurranni vágy?

ébredj! a piszok csalogat!

vigyázz! maradj a magadé!

férfi, légy tiszta legalább

a homlokodtól fölfelé

— te meg a világ, a homlokodtól fölfelé, szabó lőrinc

[nemalelekhangok]

Némaság.

A némaság csendes. A némaság szótlan. A némaság gyötrő. A némaság fájdalmas.

Sokszor nem választás kérdése. Mások erőszakolják ránk a szótlanságot.

Nem beszélhetsz! Nem érezhetsz! Nem szerethetsz!

Én is néma lettem. Nekem is befogták a számat. Nekem is kiölték az érzéseimet. Nekem is kimosták a szívemet.

Olyan lettem, mint amilyennek akartak: érzéketlen és szívtelen.

De legfőképpen:

néma.

[nemarozsaversek]

Lemerültem.

Kimerültem.

Elmerültem.

[pinkdeathnoteondeppresionsucks]

Anya, Apa láttátok valaha is a fájdalmat a szemembe ??!!

[csinike1201]

Szia Csajos!!!

Nehogy már TE fuss és fiú után, nehogy te udvarolt már neki, nehogy te keresd őt! NŐ VAGY!!

Neked választanod kell majd, kicsikét játszadozni vele, meg forgatni, úgy, hogy összezavard, hogy ne legyen könnyű dolga.

Ez a lényege az egésznek, ez a legélvezetesebb része.

A küzdés. Hidd el ha kellesz neki, ha érdekelt majd keresni fog. De TE ne keresd.

Nem vagy te holmi kutya, hogy loholj utánna!! De holmi csitri sem vagy, hogy könnyen add magad.

Viszont, ha fel keres ne omolj rögtön a karjaiba, mint valami könnyű vérű nőcske.

A-a, nem szabad. Néha ejts el egy-kátyú utalást, bókot, kedves szót te is, menj bele a játékba, idegesítsd incselkedj, húzd az agyát.

Tégy úgy mintha nem érdekelne, de mégis mutasd ki egy kis érdeködést. Nem könnyű de rohadt izgalmas.

Ő is ugyanezeket fogja csinálni veled. A saját fegyverét kell felhasználni ellene. Csak okosan !! S ne feledd, NŐ VAGY! Büszke, szép, csinos, okos, erős, magabiztos, aki tudja mit akar.

Nem futsz fiú után, csak visszajelzéseket adsz, ha közeledik feléd.

Nem adod könnyen magad, nem vagy könnyű nőcske. Nem könyörögsz neki, nem alázkodsz meg előtte, szó nem lehet róla.

Ha ő nem képes, akkor te sem! Legyen tartásod, érted küzdeni kell, mert értékes nő vagy. S ha megszerez és nem tud megtartani, mert azt hiszi, hogy téged már végleg megszerzett, akkor ennyi volt. Dehogy szerzett meg végleg ! Akkor szerzett meg végleg, ha téged helyezett előtérbe, ha tovább is küzd érted.

Ha a legfontosabb neki a TE boldogságos és ha megcsal…

Hagyd ott a picsába. Meg bocsájtasz neki, de nem érdemes még egy esélyt adni neki. Felesleges. Tapasztalatból beszélek…

Csak ennyit szerettem volna mondani. Ne felejtsd el ezeket a szavakat. NŐ vagy, nem kutya, nem ribanc. NŐ !

Akár kívül akár belül, de szép.

[ehnica]

Garai Gábor: Bizalom

S ha százszor is becsapnak és ezerszer

csalódom abban, kinek szívemet,

mint álmából a rózsát, kitakartam,

s ha éppen az árul el, kit életemmel

fedeztem én,

s ha tulajdon fiam

tagad meg,

és ha nem harminc ezüstért,

de egy rongy garasért adnak el engem

barátaim,

s ha megcsal a reménység,

s ha kudarcaim térdre kényszerítenek

és elátkozom már, hogy megszülettem,

s ha csak a bosszút hizlalja a hála

híveimben,

s ha rágalom kerít be,-

akkor se mondom, hogy nem érdemes!

Akkor se mondom, hogy nem érdemes

hinni az emberben, akkor se mondom,

hogy megélek magam is, néptelen

magányban, mert irgalmatlan az élet. -

De csöndes szóval eltűnődve mondom:

bizalmam sarkig kitárult kapu,

nem verhet rá lakatot a gyanú;

ki-bejár rajta bárki szabadon.

Egy besurrant csaló tiszteletére

nem állítok őrséget tíz igaznak!

Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt,

megtisztálkodva megint betérhet újból;

ki kétélű késsel jött ide ma,

köszönthet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.

Nem hirdetek bocsánatot rossznak,

kegyelmet a hazugnak,

nem tudok

mentséget a könnyes képmutatásra,

s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,

akár a nyers önzés orvtámadását.

De hirdetem, hogy bűneink mulandók!

Mint mamut és az ősgyík, a múltba

porlad a gyűlölet és a gyanakvás;

dühünk lehűl,

csak szerelmünk örök.

S halandó gyarlóságai között

csupán maga az ember halhatatlan.

Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen

irgalmas vára bizalomból épül;

s az önmagával vívott küzdelemben

csak jósága szolgálhat menedékül.

[elfelejtettversszak2017]

Hiányzol Apa!

Reggeli arcod,

már komorabban néz,

kezemben a tehetségem,

számodra mit sem ér.

Nem érdekel mi van velem,

csak tudod a napirendem,

félek előtted beszélni,

s mindent el kell titkolni.

De tudod én nem ezt szeretném,

beszélnék bár meg sem értenéd,

te is voltál fiatal,

életedben a kor megcsal.

Nem vagyok kisgyerek én is felnövök.

Nélküled, bár türelmem

s bizalmam örök,

benned mindig megizlelem,

keserű első szonettem elnyűtt sorait.

Melletted élek mégsem

látod ahogy felnövök.

A felnőttet akarod elnyomni bennem,

ami mindig is örök.

Mögötted össze török.

Előtted nem merek,

könnyeim hoznának neked,

hosszú éjeket.

Mondanám hogy késtél éveket,

de még itt vagy, vàrok rád.

Csak nyisd ki szemed, nézz már rám,

bár Apa, úgysem olvasnád...

[babyfasirt]

vajon a hűség az, amikor veled van, de folyton másra gondol, vagy együtt vagytok, s véletlen egy bulin vagy valahol megcsal, noha szerelmes beléd???

[koltomata]

Én arról szeretnék egy verset, hogy egy hónapja, mióta finnorszagba költöztem, megcsal a férjem, de én így is csak azt akarom, hogy utánam jöjjön

finnbe várom

szinte látom ahogy ágyékába szipogszannyira hiányzom neked kedvesemaz én vérem is forró ám, hiába lappe föld, vigasztalódj csak a nedveken

de én várlak ám, napra nap türelmetlenén vagyok, ki szörnyű terhed viselis ha itt leszel, olyan pofont kapsz, röppályádmég a joolopukki is megirigyeli

kérte: anonkérj verset te is a költőmatától!

[quiet-psycho]

Szívedbe vésem és füledbe rágom: Rossz volt embernek lenned a világon. E korban, melynek mérlege hamis, S megcsal holnap, mert megcsalt tegnap is.

Karinthy Frigyes

[nemalelekhangok]

Kiüresedtek a napok nélküled.

Az emberek csak jönnek, mennek, de téged nem látlak a rohanó tömegben. Pedig nagyon kereslek.

Ha az ember hiányt érez, próbálja valamivel pótolni. Én is próbáltam: más karokba omlottam.

Idegenek csókjába bujdostam a mardosó fájdalom elől, amit miattad érzek. És persze csak folytatódott tovább az ördögi kör, mert csak még üresebb lettem ezek után.

Elvesztem az űrben. Abban a kurva nagy galaxisban, ahol te voltál az egész csillagrendszer.

Megint egyedül maradtam.

Most ki fog csillogni nekem a hideg sötétségben?

[nemarozsaversek]

Egyszavas:

Elfáradtam.

[pinkdeathnoteondeppresionsucks]

Nagyon erős kényszert érzek hogy meg vágjam magam újra.

[georgemartinh]

Bizalom S ha százszor is becsapnak és ezerszer csalódom abban, kinek szívemet, mint álmából a rózsát, kitakartam, s ha épp az árul el, kit életemmel fedeztem én, s ha tulajdon fiam tagad meg, s ha nem harminc ezüstért, de egy rongy garasért adnak el engem barátaim, s ha megcsal a reménység, s ha kudarcaim térdre kényszerítenek és elátkozom már, hogy megszülettem, s ha csak a bosszút hizlalja a hála híveimben, s ha rágalom kerít be, - akkor se mondom, hogy nem érdemes! Akkor se mondom, hogy nem érdemes hinni az emberben, akkor se mondom, hogy megélek magam is, néptelen magányban, mert irgalmatlan az élet. De csöndes szóval eltűnődve mondom: bizalmam sarkig kitárt kapu, nem verhet rá lakatot a gyanú; ki-bejár rajta bárki szabadon. Egy besurrant csaló tiszteletére nem állítok őrséget tíz igaznak! Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt, megtisztálkodva ma betérhet újból; ki kétélű késsel jött ide ma, köszönthet holnap tiszta öleléssel! Nem, nem a langy irgalmat hirdetem. Nem hirdetek bocsánatot a rossznak, kegyelmet a hazugnak, nem tudok mentséget a könnyes képmutatásra, s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm, akár a nyers önzés orvtámadását. De hirdetem, hogy bűneink múlandók! Mint a mamut és az ősgyík, a múltba porlad a gyűlölet és a gyanakvás; dühünk lehűl, csak szerelmünk örök. S halandó gyarlóságai között csupán maga az ember halhatatlan. Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen irgalmas vára bizalomból épül; s az önmagával vívott küzdelemben csak jósága szolgálhat menedékül.

Garai Gábor

[rekavilagathings]

S megcsal holnap, mert megcsalt tegnap is.

Karinthy Frigyes

[furcsagondolatok]

Infinitus Amatio -8. rész (+18)

“Halkan, csendben lépkedem majd, szíved tetején.”

Őszintén bevallom, megbántam hogy ilyen durva módon a fejéhez vágtam a játékszabályaim . Láttam rajta hogy összetört belülről. És rosszul éreztem magam miatta, nagyon. Rosszabbul mint amit a tudat okozott, hogy megcsalt. Két romantikus napot töltöttünk el a hálószobában, ki sem mozdultunk, csak ennivalóért. Figyelmes voltam vele, gyengéd, olyan mint még soha. Magam sem értettem mit miért teszek, de úgy döntöttem inkább megmutatom neki, mit veszít ha még egyszer megcsal, és mit nyer, ha hűséges marad. A forró két napos szexmaratonnak Hederica vetett véget, mikor este 8 körül közölte velünk hogy második, s egyben legkisebb gyermeke Luis holnap reggel érkezik.. Váó.. A híres meleg Luis, a kisöccs. Sokat hallottam már róla, de még nem volt szerencsém megismerni. -Nem mondtad hogy az öcséd is hazalátogat. -Mert nem is tudtam, ha Anyám említette volna már rég egy repülőn ülnénk .. -De hát miért? -Majd megtudod…

Meg is tudtam….

_

Végül megbocsátott…legalábbis ezt mutatta. Őszintén szólva furcsa volt ez a pár nap vele. Gyanúsan odaadó és kedves volt, leste minden kívánságom. Talán a bűntudat emésztette a lelkét.. kár, hogy az nincs neki. Eszembe jutott a tárgyalásunk… Az volt, nem veszekedés. Hatalmas balhéra számítottam, üvöltözésre, dulakodásra, hiszen a legfájóbb pontját találtam el a ballépésemmel. Biztos voltam benne, hogy itt vér fog folyni..az én vérem. De semmi.Még most is beleborzongok, ha arra a napra gondolok…:Megvető pillantással leült, rágyújtott és csak meredt maga elé. Mikor végül megszólalt, a hideg rázott a hangjától. Furcsamód, ebben a lekezelő stílusban még tekintélyesebb, férfiasabb volt a fellépése. Azonnal feléledt bennem a vágy… Mikor közölte a feltételeit, elöntött a forróság. Düh, megalázottság és kínzó szenvedély lángjai mardosták a lelkem. Nem hiába, a rabja voltam… Odaléptem hozzá, mélyen a szemébe nézve ereszkedtem térdre, ujjaim már a nadrágja sliccénél kalandoztak. Tisztában voltam vele, hogy na erre aztán végképp nem számított, mégsem tiltakozott. Kaján vigyorral nézte, ahogy kiszabadítottam szűk börtönéből. Annyira akartam, annyira sóvárogtam azért, hogy kényeztethessem. Legszívesebben mohón rávetettem volna magam mint régen, de ennek még nem jött el az ideje. Vezekelnem kellett a bűneimért….. Nyelvem lassan, gyengéden járta végig kőkeményen ágaskodó dorongját.Hosszú, elnyújtott kéjt akartam nyújtani neki. De nem hagyta. Lehajolt, és erősen belemarkolt a fenekembe, majd ujjait keményen belémfúrta. Ám én nem éreztem a fájdalmat, az egész testem megfeszült, és átadtam magam az élvezetnek…

Gondolataim kalandozását az anyám szakította félbe, mikor belépett és közölte a kellemetlen hírt Luis látogatásáról. Nagyon nem voltam oda a tényért, hogy az elkövetkezendő pár napot az agyonszolizott műmájerrel töltsem. A kapcsolatunk néhány éve romlott meg, mikor drágalátos öcsikém közölte, hogy meleg, és egyúttal a hátam mögött kavarni kezdett az akkori szerelmemmel. A hányinger kerülgetett még most is, ahányszor eszembe jutott. Most pedig két teljes napig kell elviselnem a társaságát. Előre rettegtem tőle…

_

Hederica egyenesen tűkön ült egész délelőtt. Luis reggelre ígérte magát, az ebédet mégis nélküle kellett elkezdenünk délután kettőkor, miután közöltem anyósommal, hogy ha most azonnal nem szolgálják fel a kaját, akkor elmegyek a legközelebbi McDonalds-ba. Az ebéd pompás volt, 3 fogásos lakoma. Természetesen mind az öccsike tiszteletére, aki még csak ide sem tolta a képét, de még egy sms-t sem tudott küldeni.

Délután háromkor már nem bírtam magammal, szerelmem mögé álltam, átöleltem, a füllcimpájába haraptam, majd a fülébe súgtam hogy ki akarom nyalni. Ennyi elég volt neki, már mentünk is az egyik földszinti vendégszobába. Az ágyra dobtam, majd lábait szétfeszítve félretűrtem lenge szoknyáját, megszabadítottam rózsaszín csipke bugyijától, és vadul izgatni kezdtem csiklóját a nyelvemmel. Nedves volt, mint mindig, én pedig kurva jól csináltam. Mint mindig. Hiába is, ez volt a védjegyem. A remegésekből ítélve úgy háromszor élvezett el, de egy idő után már nem számoltam. Nagyon belejöttem, csak akkor hagytam abba, mikor már láttam rajta, hogy nem bír uralkodni a nimfo vágyain. A farkam akarta. Hát meg is kapta.

Erejét vesztve feküdt a hátán, én pedig fölétérdeltem, majd elkezdtem baszni a száját. Nem volt szükség a nyelv játékára, se arra, hogy mozgassa bármijét. Csakis a száját akartam. Keményen toltam bele, ameddig csak eltudta nyelni méretes szerszámom, míg végül teleélveztem a mocskos kis torkát.  Orgazmusom hangos nyögéseit egy másik hang zavarta meg a szobán túlról. Hederica hangja volt, az ahogy örvendezve kiabálja Luis nevét. Szóval végre idetolta a képét a híres öcsike.

Luis alacsony, kigyúrt, kifejezetten szép arcú, modell alkatú volt. 21 évével inkább még tinédzser, mint férfi. Fekete haja tökéletesen oldalra állt, fehér inge sima volt, mint a baba segge. Nem hiába, ezek a melegek már csak ilyenek.

Miután átestünk a kínos bemutatkozósdin, már el is jött az idő a vacsorához. Ez a gyerek tényleg mindenkit levett a lábáról. Értelmes volt, udvarias, okos, és mindig tudta mit kell mondani. Egészen meglepődtem rajta. Nagyon jól elbeszélgettem vele a cégről, ahol dolgozom, és még a saját modelléletéről is tudott nekem beszélni, pedig megvan a véleményem az ilyesfajta szakmákról. Hollywood és egyéb szarságok.

Az én világom a részvények, és a tőzsde. Na meg a szex. Természetesen.

Mindenki a fiúcska tenyeréből evett, a nővérét kivéve. Az én folyton mosolygós és pimasz szerelmem úgy ült egész idő alatt, mint aki citromba harapott. Nem beszélt, ha valaki kérdezett tőle valamit, akkor pedig válaszra se méltatva csakis lesújtó pillantásokat vetett mindenkire..

–

Hát persze. Tudhattam volna, hogy ez lesz. Az én kedves kistesóm- bár nyelte volna le anyám, mindenkinek jobb lenne- szokás szerint hozta a formáját. Játszotta az ennivaló, cukimuki cicafiút, és mindenki bedőlt neki. Még Ő is. Pedig pontosan tudta miért utálom az öcsém, elmondtam neki az előző éjszaka. Szerintem direkt csinálta ezt a bájcsevejt. Bosszúból,a repülőn történtek miatt. Talán meg is érdemlem…de az biztos, hogy én nem fogok résztvenni ebben a színjátékban. Amúgy is furán éreztem magam. Tudtam, valami nincs rendben mostanában velem. Ez az egész napos hányinger, a feszülés a melleimben és az állandó fáradtság nem normális dolog. Csak remélhettem, hogy nem kaptam el semmiféle nyavalyát attól a stewardess fiúkától…