#mindenáron

[kekbond]

mifaszt vétettem h ilyen hirdetések bombáznak a Temutól?

[ultramegatroutman]

Nem mondanám, hogy olyan jólöltözött vagyok, mint a velszi herceg, nadeazért.

Így áldogálok a spár bejáratánál egy oszlopnak dőlve, kezemben pár banán, meg egy suliszendvics, amit a Hajléktalanimrének vettünk, csak mint kiderült, már annyi cuccot kapott, hogy nem tudta hova rakni (még konzervkukoricája is volt, amit mindenáron rám akart tukmálni, merthogy micsináljon ő azzal???), úgyhogy a feleségem visszament egy szatyorért, de kicsit elhúzódott a dolog, mert nagy volt a sor, szóval így álldogálok ott, beszélgetek az Imrével (holnapután megy ki Ausztriába dolgozni, csak még holnap kimegy Monostorra orvoshoz. Perszepersze.), aki éppen nem látszott mert az oszlop szélvédett oldalán próbált meggyújtani egy királydekket. Így jönnek az emberek kifelé, köztük három nazarénus ifjúhölgy is, és az egyik a kezembe nyom egy zsemlét, hogy fogadjam el. Elfogadtam nyilván, de már majdnem mondtam, hogy nem erőltetted agyon magad ezzel az ötvenforintos akciós császárzsemlével (nem is a magos ráadásul), dehát épp a teljes hajléktalan-kommunitit képviseltem véletlenségből, úgyhogy inkább csak megköszöntem szépen.

Különösebb tanulság nincs, hacsak az nem, hogy a kapucnis mackófelső szakadttérgyű* farmerral elmegy a kormánygépen, vagy adott esetben protokolláris eseményen is, de bevásárlóközpontparkolókban csak bizonyos következményekkel.

¯\_(ツ)_/¯

*nem vásárolok ilyesmit nyilván, csak úgy keletkeznek, mert hajlamos vagyok túlhordani a dolgaimat

[ajtostolahazba]

Múlt pénteken égre-földre esküdözött a főnököm, hogy - mivel nem tudtam elmenni a legutóbbi ebédre a country managerrel meg vele, mert ugye biznisz és én nem tudok csak úgy elmenni, ha vevő jön- szóval hogy akkor hétfőn (vagyis ma) úgy készüljek, hogy ne hozzak kaját, jön értem 3/4 12-re és azt rendelek, amit csak akarok, legyen az steak vagy libamáj, mert (megint) megmentettem a céget és ki szeretné fejezni a háláját. 12 körül már tudtam, hogy nem jön, fél1-kor rendeltem magamnak ebédet céges számlára.(kurvaanyádat, nem fogok éhen dögleni). Most 3 óra van, még csak fel se hívott, hogy te marha, bocs. Amikor azt mondtam neki pénteken, hogy félő, hogy kezdek kiégni, akkor legyintett, meg mosolyogva mondta, hogy áááá, dehogy! Hát de. Nem a szaros ebéd miatt, hanem mert képtelen átutalni időben a fizetésemet, mert mindent én tartok észben és én is csinálok, meg mert 1 szem alkalmazottja vagyok, akit nem becsül meg... Ma este találkozom egy cégtulajdonossal, aki mindenáron engem akar. Előbb részmunkaidőben, aztán ki tudja. Asszem nincs min gondolkodni.

[korankelo]

Vasárnap délután 4 órakor - feltételezem a lezárások miatt - kb. 1 óra alatt sikerült az M1-M7-bevezetőről Zuglóba érni. A GPS a Gellért hegyen és a Margit-hídon keresztül akart hozni. Nagyobb dugó volt, mint hétköznap.

Nem, nem tudok vonattal menni. Igen, a kurva anyám, hogy Zuglóban lakok, és az ország nyugati részébe akarok menni.

Ha a fentieket letudtuk, kérdezem, hogy normális ez?

A végén még Szandira szavazok, hátha nem mindenáron szívatják az autósokat.

[pitkinofficial]

ismeritek azt a viccet

hogy a medve kangörcsöt kap, és mindenáron dugni akar? Elhatározza, hogy aki legelőször szembejön vele az erdőben, azt megbassza. El is indul a medve álló pöccsel, néz jobbra, néz balra, keresi a basznivalót. Éppen arra mendegél szerencsétlen Sün Sanyi. A medve meglátja, ráugrik ordítva hogy MOST MEGBASZLAK!

Sün Sanyi összegömbölyödik gyorsan, a medve meg felkapja és idegesen forgatja a kezében: -Hol a pinád?! Hol a pinád?! -Nekem nincs pinám! -Mivel mondtad ezt?! Mivel mondtad ezt?!

[zeroz2ro]

"Gulyás szerint ha olyan rendszerre kényszerül a döntés nyomán Magyarország, amelyben nem tarthatja fel a migránsokat, akkor „minden migránsnak felajánljuk, hogy Brüsszelbe szállítjuk őket” „Egyirányú jegyet biztosítunk mindenkinek, ha az EU lehetetlenné teszi, hogy a külső határon megállítsuk a migrációt.”"

Ha támadják a kormányt akkor fullba' kell nyomni a kretént és meg kell hosszabbítani Bicskéig!

[tobbpenztazembereknek]

@szupertibi és MindenÁron, aki ÉRTI!

[igazikutya]

Zajok a nappaliból – Traxelektor 2024. 08.

Miközben rendezgetem, írogatom a mostani anyagot, az jutott eszembe, hogy kéne inni egy kávét! Tíz másodpercbe tellett, és éreztem, mennem kell vécére. Biztos ismeritek ezt a Fritz Kahn képet, tehát elmondom mi történt.

Piroska az agyban dolgozik, a Központi Adatfeldolgozás részlegen, amúgy nagyon megbízható, pontos. Kedveli Zsoltot, néha szoktak beszélgetni. Zsolt a Vastagbél Logisztika Részlegen teszi a dolgát. Piroska hallja, hogy az Agyban döntöttek, kávézni fognak – Szia Zsolti, csak azért hívlak – na jó nem csak azért – de jó, ha tudod, kávézni fog a főnök! Zsolti persze egyből hevesen reagál, az összes kollégát összerántja – Srácok, húzzunk bele, csináljunk helyet! Én meg ezt szívom, hogy ezek munkaidőben beszélgetnek.

Hölgyeim és Uraim, és valahány Nem a naptárban! Engedjék meg, hogy bemutassam forró, kiégett és szegényes zenei termésű, sanyarú nyarunk csúcspontját, legnagyobb csúcstalálkozóját! Ez így eléggé trendien clickbait, de aki klikbét, mondjon klikát is! Holy Tongue meets Shackleton. Kiket is rejt e név? Valentina Magaletti, a Tom Relleen váratlan halála után legfőbb csapásirányát, a Tomagát lezárni kényszerülő rhythmlady, ki úgy üt, mint a Chuck Norrisról elnevezett atomóra. Tehetsége, sokrétű felkészültsége révén a CZN, Moin, UUUU, Vanishing Twin formációknak ad ritmust, valamint a Holy Tongue-nak, melyben egykori társa, Relleen kreativitásával egyenértékű szintet hozni képes (és lényegesen aktívabb, termékenyebb) Allen Wootton-nal és a japán basszer Susumu Mukai-jal (Sesame Mohawk, Zongamin, Vanishing Twin) alkotnak közösen. Ők fogtak össze a hasonlóan széles horizontot bemozgó Sam Shackletonnal, akinek lemezeiről pedig Shackleton, Tunes of Negation, Flesh & The Dream néven olvashattatok gyakran ezen az oldalon. Az előzmény, hogy tavaly egy svédországi fesztiválon közösen léptek fel, és a Holy Tongue mindenáron szerette volna, hogy Sam Shackleton remixelje valamelyik meglévő felvételüket, de végül úgy döntöttek, hogy új, közös anyagot készítenek. A trió felvett a stúdióban egy nyersanyag-gyűjteményt, azt elküldték Sam-nek, így jött létre a The Tumbling Psychic Joy of Now album. Hét felvételt tartalmaz, néha úgy kavarog és szédít, ránt mélybe mint Shackleton archaikus lélekörvényei teszik (Ancient Model, Blessed and Bewildered) de Valentina és Susumu ritmusszekciója is jelen van (The Fruit of the Fall) a woottoni tribal-ról és dubról nem is szólva. A Bandcamp-en az On-U-Sound experimental dub-jához hasonlították, és igen, tényleg néha olyan (is), de leginkább olyan, mint ennek a négy fantasztikus művésznek a szuperpozíciója. A londoni AD 93-nél megjelent album komoly eséllyel pályázik az év albuma címre.

Erős szarkazmusról árulkodik, hogy anno, a négy ausztrál úriember – Errol Green, Kinlay Denning, Stef Condello, Tim Slattery – a Big Yawn nevet adták a kizárólag instrumentális darabokat játszó bandájuknak. Zeneileg valahol a Kreidler, Elektro Guzzi, O Yuki Conjugate mezőben tessék őket elképzelni, izgalmas ritmus és basszus, soft samplingek és persze szintik, mind a kellemes flow-t hivatottak szolgálni, és néha, mintha felgyorsított dub-ot hallanánk, sőt némi nyolcvanas évek vibe-juk is van.

Az NGBE a második albumuk, és az előző (No!) remix variánsaival (Sleep D, Jay Glass Dubs) már szerepeltek a Traxelektorban is. Zenéjükben nincs tolakodás, nem jellemzi őket bármiféle „súlyoskodás”, érzelmileg erős töltet, egyszerű, kellemes, sodró, sokszor fülbemászó lüktetés (Kinlay Denning dobjátéka) annál inkább, de tényleg, még a Crying című felvételtől se szorult el a torkom.

Gyalog járok, mint Lyézus és ha muszáj, tömegközlekedem, mint Mójzes, vagyis van fogalmam arról, milyen úgy figyelni a városi miliőt, mintha a fülem mikrofon, a szemem kamera lenne, és áldott pillanataimban ez összeáll zenévé, filmmé, amit nagyon szeretek. Kate Carr szintén a kenguruk földjéről származik, csak míg a fenti Big Yawn melbourni, Kate Sidney-ből való, bár a Flaming Pines, experimental ambientre szakosodott kiadója londoni székhelyű. Mint ahogy új albumának, a Midsummer, London-nak is az angol főváros a forrása. Forrása, ugyanis az album lényegében field recording, és még a címek terén is – pl.: One Piece of Cake (a Banana Cake), and Remembered Excavations vagy, ha már Lyézus, Crossing the River: I Am Getting Hungry and Lots of People Are Talking about Food. Also Jesus Loves Me – a klasszikus terepen rögzített felvételek példáját követi (Kate humorával fűszerezve). Kate nem hagyja érintetlenül ezeket a töredékeket, kapnak némi ambient szőnyeget is, többnyire a háttérben elhelyezve. Nagyon jó érzékkel (és technikával) rögzített, majd elkészített anyagot hallhatunk, utazással felérő, 2-5 perces sétákból álló városhallgatást.

A holland Michel Banabila 1983 óta aktív, de annyira az, hogy évi 3-5 albumot termel, idén a harmadiknál jár. A harmadik, aThe Unreal Realm címet viselő albumon ambientbe bugyolált kortárs jazz témákat hallhatunk a banabilai csavargatással elszoborva. A kompozíciókért Rutger Zuydervelt (Machinefabriek) és Banabila felel, egyet-egyet Pierre Bastien és Dave Liebman is jegyez, Salar Asid kamanchán (perzsa pengetős hangszeren, iráni „gitáron”), Mete Erker tenorszaxofonon játszik, de néha tablák is pörögnek, az elektronika inkább csak hajszálereken és kapillárisokon szivárog a lemezbe, a lemez csúcspontja a záró Mind Shifts. A Traxelektorban az egy hónappal korábban megjelent Unspeakable Visions albumról is hallhattok elmondatlan felvételeket.

Úristen, Jay Glass, mit csinálsz!? – ezt az előbb sikerült az A Cut Above tízpercének felénél kinyögnöm. Ennek az embernek már korábban is sok különleges zenei pillanatot köszönhettünk – azEpitaph, Forma (2019), Rijia, Soma (2020), mind nagyon erős albumok voltak, érdemes őket visszahallgatni. Dimitris Papadatos, azaz Jay Glass Dubs porondra lépésétől fogva (2015), egyedi hangvétellel zenél, s a dub formavilágát megújító szerzeményeket hagyott maga után. Szemléletmódja remixerként is termékenyítőleg hatott. A DJ HUMBLE EP tavaly nyáron már megjelent, de eléggé fű alatt, én, aki követem a munkásságát, se észleltem. Az Extended Techniques-nél, saját kiadójánál megjelent DJ HUMBLE (Expanded Edition) újramasterelésen is átment, és az eredeti 6 felvétel 11-re bővült. Ezekből négyen, görög vendégművészként a „adja hangját” Sissi Rada (Anastasia Sissy Makropoulou), akinek profiljában ez szerepel: Coquettish-electro-doom-pop from classical music nerds, és nem fél a hárfáját is használni, eltérítve JGD koszos, szemcsés dub hangzását a balkáni zenei irányba.

A lengyel jelenlét a elektronikában nem túl jelentős – talán Bogdan Raczynski ugrik be, meg tavalyelőtt vettem egy MOLJEBKA PVLSE (drone/dark ambient) bandapólót a bandcamp-en, digi release-zel kiegészítve, de nem véletlen nem olvastatok róla lemezkritikát, mert nem olyan jó, de a póló szép! Ám akad egy igen komoly név, a maga rövid kis történetével, akire mindig fogunk emlékezni. Astrid Monroe-ról láttunk pár fotót, de egyáltalán nem biztos, hogy azokon ő szerepel, és teljes homályban érkezett meg az (el)ismertségbe a 2004-es Genesis P-Orridge-zsel (Throbbing Gristle, Psychic TV) közös When I Was Young album társszerzőjeként. Attól a dark/gothic/industrial lounge lemeztől anno mindannyian padlót fogtunk. Aztán 2008-ban kijött a szerzői album, a dark-ambient/triphop/synthwave mezőben mozgó Timid Hate, az olyan slágerekkel, mint Dark Noise, Something és főleg a Cage. Itt már megjelent egy „létező” figura Astrid oldalán Paweł Gielareck személyében, ha jól emlékszem koncerteztek is, nagyjából 2011-ig, amikor még elsült egy sláger(?), a Sunglasses, aztán ő is eltűnt a hölgy társaságában, vagy külön, ki tudja?

És akkor nagyot dobbant a szívünk, mert hirtelen egy albummal jelentkezett Astrid Monroe, szerzői kiadásban érkezett a nyár közepén a Spellbound by Nothingness. Megvizsgálva a tracklistát, hamar kiderült, ez inkább egy összegző készletkisöprés (Cage 2 – WTF?), meghallgatva pedig elmondhatom, legalább a cím nem hazudott, tényleg (szinte) a semmitől lettünk megigézve, ezek csak egy erőtlen utánlövés visszhangjai. Így ez most nem egy albumajánló, illetve dehogynem: Te, aki nem ismered Astrid Monroe életművét, mindenképp hallgasd meg azt a két megkerülhetetlen fontosságú albumot, a néhai Genesis-szel (⸸2020) közös When I Was Young, és a Timid Hate albumokat, mert időtlenek, és semmit nem fakultak! S nem szeretnék igazságtalan lenni, mert a Traxelektorban hallható két felvétel – Endless Wave és First Element – bőven hozza a korábbi szintet.

Red Axes. A Dori Sadovnik és Niv Arzi párosról már minden elmondatott, féltucatszor méltattam őket ezen oldalakon. Nem tudom, hogy éli meg ez a két életvidám és ütemvirtuóz pofa az izraeli eseményeket, és még azt is kinézem belőlük, hogy egyszer majd reflektálnak rá valami szatirikus formában, de a most megjelent Up című négyszámos EP újfent igazolja, a techno-house-t is lehet kreatívan űzni, ha átjárja azt ez a posztpunkos, pszicho-delikus garázs hevület. Nem lehet őket nem szeretni. Legyetek vidámok!

Megjelenések (2024.08.):

Astrid Monroe - Spellbound by Nothingness [2024, Self-Released][LP-Comp] Big Yawn - NGBE [2024, Research][LP] Holy Tongue Meets Shackleton - The Tumbling Psychic Joy of Now [2024, AD 93][LP] Jay Glass Dubs - DJ HUMBLE (Expanded Edition)[2024, Extended Techniques][LP] Kate Carr - Midsummer, London [2024, Persistence of Sound][LP] Michel Banabila - The Unreal Realm [2024, Tapu][LP] Oma Totem - The Trick [2024, Kalahari Oyster Cult][EP] Red Axes - Up [2024, Shall Not Fade][EP] Vril & HVL - Far Field [2024, Delsin][EP]

Traxelektor 2024 08 Spotify Playlist - link

(44/52, 4:08/4:50, 85%)

OffSpot Data

Astrid Monroe - Spellbound by Nothingness [2024, Self-Released][LP-Comp]

Oma Totem - The Trick [2024, Kalahari Oyster Cult][EP]

2024. Augusztus Traxépe

Jay Glass Dubs feat. Sissi Rada - A Cut Above [DJ HUMBLE (Expanded Edition), Extended Techniques] Koreless - Deceltica [Deceltica, Young] Red Axes - Saturday Night [Up, Shall Not Fade]

Traxelektor 2024 08 Full Playlist

ASC - Sensory Disintegration [Loss, Past Inside the Present] Astrid Monroe - Endless Wave [Spellbound by Nothingness, Self-Released] Astrid Monroe - First Element [Spellbound by Nothingness, Self-Released] Baishui - The Hungry Fisherman 飢餓的船夫 [VA - Anthology Of Contemporary Music From Far East, Unexplained Sounds Group]

Big Yawn - 80s Slam [NGBE, Research] Big Yawn - Crying [NGBE, Research] Big Yawn - Fanbreak [NGBE, Research] Big Yawn - Historical Romance [NGBE, Research] Big Yawn - The Voice [NGBE, Research] Demdike Stare feat. Alice Merida Richards - Junk [Junk / Tuff Crew, Modern Love] First Epoque - Alavir [FT5ZM EP, Well Street] First Epoque - Potlach [FT5ZM EP, Well Street] Flamingo Pier - Deeper Soul (Make a Dance 'Frogs In Space' Remix – Extended)[Supro, Soundway] Forest On Stasys - Atlantico Sur [Neotr​ó​pico, Technologia Organica] Forest On Stasys - Autoctono [Neotr​ó​pico, Technologia Organica]

Holy Tongue & Shackleton - Ancient Model [The Tumbling Psychic Joy of Now, AD 93] Holy Tongue & Shackleton - Gravity Will Fail Us [The Tumbling Psychic Joy of Now, AD 93] Holy Tongue & Shackleton - The Fruit of the Fall [The Tumbling Psychic Joy of Now, AD 93] Holy Tongue & Shackleton - The Merciful Lake [The Tumbling Psychic Joy of Now, AD 93] Holy Tongue & Shackleton - The Other Side of the Bridge [The Tumbling Psychic Joy of Now, AD 93]

Human Rebellion - Alien Radio [Alien Radio, Science Cult] HVL - Far Field [Far Field, Delsin] HVL - Lancet Mxi [Far Field, Delsin]

Jay Glass Dubs - Chewing Bricks [DJ HUMBLE (Expanded Edition), Extended Techniques] Jay Glass Dubs - The Best Lawn in the Neighborhood [DJ HUMBLE (Expanded Edition), Extended Techniques] Jay Glass Dubs - The Power to Eat Colours [DJ HUMBLE (Expanded Edition), Extended Techniques] Jay Glass Dubs feat. Sissi Rada - A Cut Above [DJ HUMBLE (Expanded Edition), Extended Techniques] Jay Glass Dubs feat. Sissi Rada - Wing It [DJ HUMBLE (Expanded Edition), Extended Techniques] Kate Carr - A Rather Wistful Stop For Noodles (And Why Is Someone Singing In This Food Court Anyway?) Kate Carr - Amid Waterbirds and Joggers, Staines-upon-Thames [Midsummer, London, Persistence of Sound] Kate Carr - Crossing The River: I Am Getting Hungry And Lots Of People Are Talking About Food. Also Jesus Loves Me [Midsummer, London, Persistence of Sound] Kate Carr - One Piece Of Cake (A Banana Cake), And Remembered Excavations [Midsummer, London, Persistence of Sound] Kate Carr - The Bins Being Emptied Somewhere Near Twickenham [Midsummer, London, Persistence of Sound] Kate Carr - Transit Interlude (Vibrations Obscuring Conversations) [Midsummer, London, Persistence of Sound] Kazuya Ishigami - Quantum Mind [VA - Anthology Of Contemporary Music From Far East, Unexplained Sounds Group]

Koreless - Deceltica [Deceltica, Young] Koreless - Drumhell (Extended)[Deceltica, Young] Lawrence English - ShellType [ShellType, Room 40] Michel Banabila - Darker and Darker [Unspeakable Visions, Knekelhuis] Michel Banabila - Hometapers Tricky Universe [Unspeakable Visions, Knekelhuis]

Michel Banabila - Mind Shifts [The Unreal Realm, Tapu] Michel Banabila - Timeless Tide [The Unreal Realm, Tapu] Oma Totem - Choreos [The Trick, Kalahari Oyster Cult] Oma Totem - The Trick [The Trick, Kalahari Oyster Cult]

Red Axes - Boss [Up, Shall Not Fade] Red Axes - Saturday Night [Up, Shall Not Fade] Red Axes - Up [Up, Shall Not Fade] Total Blue - Pearl Plains [Total Blue, Music From Memory]

Vril - Lost Together [Far Field, Delsin] Vril - We Believe [Far Field, Delsin]

Yaleesa Hall - Feral [Dogs on Prozac, Will & Ink] Zadeh - Koobideh (Dub) [Psssh 004, Psssh]

[iwannapushthebutton]

Rejtőzködő Remekmű I.

Fassbinder: Lola (1981) - a Netflixen megtalálható magyar felirattal

Régóta akartam már Fassbinder filmeket nézni, de sajnos a Mubi kínálatában egyáltalán nem akart felbukkanni, az HBO-n pedig most Truffaut és Bressont nyomnak. Így amikor hozzáfértem egy kis Netflixhez, rákerestem a német fenegyerek nevére, és nem kis meglepetésemre három címet is találtam tőle. Le is csaptam rögtön a BRD-trilógia két darabjára, a bravúros Veronika Voss-ra és a fájóan aktuális Lolára. 

A BRD-trilógia darabjai a Német Szövetségi Köztársaság második világháború utáni egy-másfél évtizedében játszódnak, és mindegyik egy női sorsot követ. A filmek különálló egységek, sem főbb karaktereikben, sem történetükben nem kapcsolódnak egymáshoz, sőt formanyelvüket tekintve is eltérnek. A Lola, a trilógia záródarabja, amely már a kialakult vadkapitalizmus idején játszódik: a háború már csak távoli emlék, szereplői csak keserűséggel vagy nosztalgiával(!) gondolnak a  '45 előtti időkre. A történet helyszíne egy vidéki kisváros, amely a  békés nyugati demokráciát élvezi. A város elitjének minden tagja ismeri egymást, és az egész város ismeri Schuckertet, a proliból felemelkedett, minden hájjal megkent építési vállalkozót, aki folyamatosan feji az önkormányzati támogatásokat és gondosan visszaoszt a megfelelő embereknek. De van egy kis baj. A város főépítésze, aki jóváhagyja az építkezéseket, nyugdíjba vonul, és a székében a rejtélyes, kelet-porosz von Bohm váltja, akit senki sem ismer. Vajon von Bohm keresztül húzza mindenki számítását, vagy épp ellenkezőleg belesimul a rendszerbe? Schuckert feszülten várja a fejleményeket, saját, privát kurtizánja Lola társaságában, akit minden este meglátogat a helyi bordélyban (arisztokrata származású) felesége beleegyezésével. Schuckert csupán egyike azoknak, akik folyamatosan a titokzatos von Bohmról fecsegnek Lolának: udvarlója, a radikális baloldali Esslin ugyanis von Bohm asszisztense, édesanyja pedig az új főépítész bejárónője. Ők is felváltva mesélnek a gentlemanről, és valamiért mindenáron távol akarják tartani a lányt a férfitől. Lola nem hagyja annyiban, és fogadást köt Schukerttel, hogy már pedig ez az úr tanuk előtt fog kezet csókolni neki, egy közönséges kurvának. Lola vállalkozása először csak egyes személyek érzelmeit kavarja fel, majd felbolydítja az egész várost, hogy a kedélyek végül egy groteszk happy end után lecsillapodjanak.

 A film megtekintését követően egyértelmű, hogy miért hívták az 1945-ös születésű Fassbindert Németország lelkiismeretének. A kommunistáktól kezdve a kapitalistákon át, a toxikus férfiakon keresztül a feministákig mindenki megkapja a magáét. Az enfant terrible végig bejáratott toposzokhoz nyúl, amiket ügyesen újít meg: a kisváros mikrokozmosza egy egész ország metaforájává válik, de egyúttal tudatszínpad is, ahol a közösségi terek a tudatos megtestesítői, a bordély pedig a tudattalané. Szereplői egyszerre típusok és önálló személyiséggel rendelkező karakterek; tetteik, tragédiáik egyszerre sajátjuk és az általuk megtestesített osztályé. A film alatt szinte végig szirupos zene szól az amerikai tömegfilmek paródiájaként, eltúlzott színvilága pedig az ötvenes évek technicolorját gúnyolja.Szeretnék megnyugtatni mindenkit: 

1. ez a mű nincs egészen két óra és megvadultan száguld végig a történetén, parádés párbeszédek vannak benne, amiket érdemes  alaposan megrágni 

2. a plakáttal ellentétben, ez a film nem öncélú. Habár komoly szerepet kap benne egy bordélyház, szex nincs, és meztelenség is alig található benne (és az is dramaturgiailag indokolt szerintem).

Azért a kicsi költségvetés itt-ott meglátszik az alkotáson: a beszédhangok enyhén konganak néhány jelenetben, mivel a forgatáson nem olyan jól felvett hangot használták, így ezek sokkal színpadiasabbnak hatnak a többinél. Más filmeknél ezeket utószinkronizálni szokták, itt vagy idő vagy büdzsé hiányból ezt nem tették meg. A film eleve ötvözi a színházi és filmes elemeket, de ennek ellenére ezeknél kicsit megtörik az illúzió. A film története még mindig aktuális, a humora friss, a színészek egytől-egyig remekek. Az operatőri munka kitűnő és gazdaságos: semmi művészkedés, remekül megválogatták, hogy mely jeleneteket dolgozzák fel látványos hosszú beállításokban és melyek azok a részek, amikor szinte telenovella-szerűen egyszerűen mutatják be az eseményeket. Az egyes jelenetek közötti átúszások és más vágói eszközök lehetnek azok, amik ma már öregesnek, vagy elavultnak hathatnak, de ilyenkor érdemes arra gondolnunk, hogy már megalkotásukkor is az volt a cél, hogy kizökkentsék a nézőt, hiszen ez is a stílusparódia része. 

Csak ajánlani tudom a Lolát, ami egy üdítőszínfolt a már-már uniformizált Netflix tartalmak között. 

[hobbygilda]

Te úristen! Ezt olvassátok! Nézni is tereh, asszem!

[holnapleszokok]

úgy volt hogy ma megyünk a káoszba de erőt veszek magamon és nem fogok menni azt hiszem. még nem tudom mi az erősebb a fomo vagy az attól való félelmem hogy cave inelek és inni meg cigizni fogok aztán holnap kezdhetem elölről a szorongás loopot amiből tegnapra végre kikecmeregtem. persze az is zavar hogy a fiúm megy és neki nincs baja azzal hogy másnap majd szorong mint a bánat, ő inni fog meg dohányozni gond nélkül és mi van ha ott lesz mindenki csak én nem és miért kell ott lennem mindenáron és mi a fasz. miért ne tudnék odamenni és nem inni és cigizni. meg kell próbálnom, azt hiszem. ha nem megy, bármikor eljöhetek. meg kell értenem, hogy minden opcionális. csak attól, mert lehetőségem van rá, semmi sem kötelező. úgy tűnik mintha beszélném magamat valamire éppen? mert azt is csinálom. odamegyek és meglátom mi lesz. ha úgy látom, hogy önkontrollvesztés felé hajlok, eljövök onnan.

[csacskamacskamocska]

Jókai írta valamelyik regényében

hogy a férfi az egyik nő mellett ábrándos költő a másik mellett vakmerő hős. Nem szó szerint így volt, csak ez volt a lényege, na. Logan csak két nő védett mindig körömszakadtáig, az exfeleségét meg az egyik barátnőjét. Nem lehetett egy kurva szót sem szólni rájuk. De tényleg nem. Akkor sem, ha sörözés közben ő elejtett egy szót, hogy mondjuk az exe szarul főzött. Ha bólogattam, hogy az nem jó (mert amúgy erre mit lehet mondani, hogy nem baj?) akkor jött egy olyan ellentámadás ami teljesen nem volt szinkronban a dolog súlyával vagyis súlytalanságával. Ha azt mertem mondani, hogy érthetetlen, hogy minek dédelgetik a döglött kutyát, na, ott világháború lett. Én nem értem az ő barátságukat és kuss. Kb. Nade döglött kutya, érted. Meg lezárás, meg nem lehet a végtelenségig odázni a szakítást, mert az el nem végzett dolgok mérgezik az embert meg a környezetét is. Fura volt. Értehetetlen. Én nem gondolom, hgy az exeket szidni kell, sőt, minél inkább szídja valaki, érzelmileg annál jobban be van még csatolva, de mégis furcsa érzéseket hozott. Bármelyik közös ismerőst kibeszéltük tárgyilagosan, jó tulajdonságai, rossz tulajdonságai, viszonyulásaink, kivéve ezt a két embert, akit védett mindenáron. A barátnője ugyanígy. Mintha elveszítette volna ilyenkor a realitásérzékét meg a józan eszét. Dzsummm jött a lehengerlő támadás, ha bármit ki mertem mondani abból amit gondoltam. Egyszerűen nem lehetett róluk beszélgetni. Hát, ja. A pszichológia is azt mondja, hogy amikor nem adekvát válasz érkezik, amikor támadás van, ott félelem van. És nyilván nem tőlem, hanem a szembenézéstől. Nincs nyugalom, nincs empátia, hanem erőből akarja megoldani mert stressz van. Persze, kérdezhetné a kedves olvasó, hogy nem mondhatja azt, hogy bocsi, erről nem akarok beszélgetni? Mondhatja, de az is fura. Merthogy ezek, hogy hogy éltünk, mit gondoltam, hogy éreztem magam, mi volt a jó mi volt a rossz vagy kivel barátkozok és miért vagy kit tartok vonzónak, ezek közepesen mély csevelytémák. Szeretem a túróspalacsintát, meg szerintem az exem egy tők jófej ember, csakhát... és jöhet a sztorizás ez volt az volt, nem esett jó, nem éreztem magam jól, nem csináltuk, nem kaptam, nem tudtam boldog lenni, stb. A mélysége annak lenne, hogy mit tanultam abból amit megéltem. Mélysége a tévedések, a vágyak és a csalódások beismerésének van. Azok megejtik a másik ember szívét, tud azonosulni, tudja azt mondani, hogy mi is így voltunk vagy nálunk nem így volt, de értem és tudok együttérezni. Fura barátaid vannak, nekem is vannak fura barátaim, de ezért kedvelem meg azért, meg néha meg nem. Amúgy, líra nélkül, épp ma gondolkodtam rajta, hogy Logan hányszor eladott engem. Pokolra fog ezért jutni. :( Az exe meg egy tök cuki nő. Elég nehéz sorssal, és két boldogtalan házassággal a háta mögött. Én mélységesen együttérzek vele. De ettől még nem tanult meg főzni, miért nem lehet ezt kimondani? Vagy azt, hogy borderline, hogy hisztérikus. Ezek terhek egy kapcsolaton, de nyomor annak az embernek is. Hárít, támad, hárít. Mindegy, már megszoktam ezeket. Vannak róla gondolataim, de amúgy vállrándítós. Nem akarja megoldani az elakadásait, ne oldja meg. Maradjon benne. Az valójában már a purgatórium. Opsz, jut eszembe! Még valaki! Az én exemet is bevédte, amikor semmi másra nem lett volna szükségem csak egy kis baráti támogatásra. De helyette jól lebaszott és megvédte az exemet. Szerintem ilyen senki mással nem történt, ez annyira nem normális. Jézusom, hogy bőgtem utána. Félelmetes lehetek. Hiszen tényleg folyton bántom. :D :D

[romanmigracs]

Transtelex: Manipulatív zagyvaságokat ír a Székelyhon a medvék számáról, az MTI pedig masszívan terjeszti az álhíreket

Rendszeresen felülbecsülték az állomány nagyságát, azaz több medvét jelentettek, mint amennyi valóban élt a területükön annak érdekében, hogy magasabb kvótát lehessen megállapítani, azaz több egyed kilövését lehessen engedélyeztetni.

Hogy minél nagyobb számban jöhessenek a külföldi vadászok, akik több tízezer eurót is hajlandóak kifizetni azért, hogy kiélhessék a beteg hajlamaikat.

A 8 ezres populációlétszámot egyébként azért szeretnék mindenáron elérni, mert idén egyszer már lejelentették a minisztériumnak, hogy ennyi medve él az országban. Aminek alapján Tánczos Barna volt miniszter próbált is egy 500 egyedes kilövési kvótát érvénybe léptetni, azonban a Román Akadémia ebben megakadályozta. A tudományos testület végül kevesebb mint a felére csökkenttette a kilőhető medvék számát.

A lakossági nyomás növelése érdekében 2016 óta a vadászok és egyes politikusok időt és energiát nem kímélve hergelnek és uszítanak a medvék ellen. Az emberek pedig reagálnak is:

hurkozzák, mérgezik, mézes gipsszel megetetik a szerencsétlen állatokat, akik keserves kínok között pusztulnak el, egyre nagyobb számban.

Szakértő barátom mondta, egy fajt kétféleképpen lehet kiirtani: vagy tönkreteszed az élőhelyét vagy ráuszítod a helyi lakosságot. Romániában, Erdélyben egyelőre nem áll fenn annak a veszélye, hogy a medvéknek ne maradjon élőhelye. A már felszított gyűlölethullámhoz viszont újabb és újabb veszélyes löketet ad minden toxikus politikusi megnyilvánulás és minden botcsinálta szakértő zagyvaságokon alapuló manipulációs kísérlete.

[zoeeozzoeeoz]

Azon gondolkodtam, mennyire szerencsés exekkel tartani a kapcsolatot. Alapjáraton én nem vagyok ellenére, de ha ez gondot okozna bármelyikünk részéről, simán tudnék távol maradni. Tiszteletben tartom, ha ez valakinek kényelmetlen, akár féltékenységet szül, vagy csak nem tartja elfogadhatónak. Nem akarok mindenáron ragaszkodni egy exhez, hisz én már csak egy ex vagyok, tovább léptünk, lehet barátok maradtunk, de ragaszkodni egy ilyen barátsághoz, miközben a másik párja ezt ellenzi, vagy gondot okoz a jelenlegi kapcsolatában, nem éri meg. Lehet távolabb maradni, vagy elmaradni, ha a másik életében most ez kell. Én egyik exemmel sem vagyok napi kapcsolatban, ez azért már engem zavarna is ha így lenne. Nekem kell az a távolság h mondjuk fényévente rám ír, vagy felhív, vagy ha össze futunk véletlenül valahol, akkor beszélünk pár mondatot, vagy beülünk egy kávézóba. Ennél szorosabban én egyikkel sem tartom a kapcsolatot, de volt hogy már ez is féltékenységet váltott ki másokban.

Vasárnap is, este, a koncerten, össze futottam az egyik exemmel, és a tesójával is. A tesója velem egyidős, de nem igazán találtuk meg anno a közös hangot, konkrétan még beszélgetni sem tudtunk egymással. Exem pedig 8 évvel idősebb nálam. Gyerekkori barátnőmnek az unokatestvérei, velük voltam a koncerten, így ők oda mentek köszönni hozzájuk. Én nem igazán tudtam eldönteni hogy mi lenne a jó, így maradtam, nem mentem oda. Az ő új kapcsolatának kezdetekor, gond volt az új párjának az én létezésem. Már az is, ha a valamelyik közösségi oldalon lájkolt engem. Azóta elvette feleségül, és 2 lányuk is van. Nem akartam belekavarni semmibe. Nem láttam, hogy családdal jött, vagy csak a tesójával, minden esetre jobbnak láttam nem oda menni. Aztán a koncert közbeni tombolás közben, elnéztem arra, amerre utoljára láttam őt, de nem voltak ott, uh elkezdtem keresni a tömegben, a szememmel, és elég nagy meglepetésemre, mögöttem álltak 2 sorral, uh eléggé közelebb jöttek. Akkor találkozott a tekintetünk, egymásra mosolyogtunk, és köszöntünk, intettünk egymásnak, de mégsem léptünk oda egymáshoz. Utána bármikor arra felé néztem, mindig össze akadt a tekintetünk, és mindig mosolyogtunk egymásra. Én, fent leírtam, hogy miért nem mentem oda hozzá, azt hogy ő miért nem jött oda hozzám, azt nem tudom. Lehet zokon vette, hogy én nem mentem oda köszönni, vagy talán még mindig gondot jelentenék a családjában, vagy csak tiszteletben tartotta azt hogy társaságban voltam. Nem tudom. Ennek ellenére, még ha nem is dumáltunk, de jó volt őt látni. Elég jól nézett ki, szexin elkezdett őszűlni. <3 :)

Amúgy elég csúnyán ért véget anno a mi szerelmünk. 2 évet voltunk együtt, fiatal voltam, és nagyon naív. Azt hittem ő az igazi, nekem vele volt az első szex élményem, teljesen beleszerelmesedtem. Hideg zuhanyként ért, hogy megcsalt, és azonnal szakítottam vele. Ő nem akart így elengedni, ezért folyton hívogatott, keresett. Én azokat a beszélgetéseket végig sírtam, de megszólalni nem tudtam. Végűl megkértem, hogy ne keressen. De mivel akkor Battáról ingáztam be Bp-re, és Ő is, így elég sokszor egy buszon utaztunk reggelente, meg az Ő rokoni kapcsolata, az Én gyerekkori barátnőmmel, akitől folyamatosan kérdezgetett rólam, meg hát kisváros....... Évek teltek el, mire ismét szóba tudtam vele állni. Nem vagyunk napi kapcsolatban, de közösségi oldalakon "látjuk" egymást, néha rám ír, és mivel nem tudok elszakadni Battáról, így időnként össze is futunk ott az utcán. Előnyére vállt a kora :) (kibaszottjólnézki)

[falfirka]

Életem egyik legszebb éjszakája lesz szombaton, mégis stresszelek, sírok, maximalizmusomba kezdek belefulladni. Barnítótól ragadok mindenem fáj a próbáktól, és még azzal a bolonddal is meg kell bírkóznom, aki mindenáron szabotálni akar, és folyton fenyeget. Elég volt.

[donb]

és szaracén kardjába lassan beledől

Álmatlan éjjel agyöblítés végett régi Borízűket hallgattam, jó az altatónak. Most épp azt, amelyikben UP-ék próbálták elmondani a fogalmatlan Winklernek, hogy mi volt az a Kex, meg főleg miért volt valaki az a Baksa-Soós. Bár UP is jobbára csak mások elbeszéléseire hagyatkozhatott. A Kex, ugye, 68-ban alakult, én akkor lettem elsős gimnazista (Eötvös, mat-fiz). És persze bítzenekart akartunk alapítani. Én lettem volna a szólógitáros a csehszlovák dobozgitátommal, pedig Árpád (ha jól emlékszem a nevére) járt gitárórákra a faszlengető Benkőhöz. A Vancsónak meg összedobtunk egy pergőt. Árpinak jól szituált orvos (?) felmenői voltak, egyszer csak jött, hogy meg tud venni egy igazi villanygitárt! A Baksa-Soós eladja a gitárját, azt. Nagy, fehér, talán olasz márkájú jazzgitár volt, dög nehéz és gyönyörű. Egész jó állapotban volt, mondták, ahhoz képest, hogy a Baksa-Soós két lábban szokott volt ugrálni rajta, amikor rájött a performálhatnék. De játszható volt. Hogy hogyan szólt, nem tudom, nem lévén erősítőnk. Elkísértem a vevőt az átadásra egy dunai hajóra. Voltak ilyen bulijáratok, a sétahajó fölcammogott Szentendréig (vagy csak a szigetig?), aztán visszacsorgott, közben zenélt valami zenekar, lehetett táncolni, sörözni, pettingelni. Ezen a hajón a Kex játszott, így hát nekem a Kex élőben mindjárt a backstage-ből volt meg, plusz parolázás a Baksa-Soóssal, pengetés a keze nyomán. Csak arra emlékszem, hogy vicces bulika volt, ugrándozás, örömzene. Aztán elszállt egy hajó a szélben.

Reggel meg látom, meghalt a pikulás Török Ádám. Hát, a Mini is 68-ban alakult, na, Minire eljártunk Lajos barátommal (isten nyugosztalja) a Bem rakpartra, de először az Eötvösben volt meg, harmadik emelet, díszterem. 70 körül egyszerűen voltak olyan gimnáziumi bulik, hogy például Mini. Csak úgy, óne zsanér. Emlékszem, Török András komám kapuskodott, és nem akarta beengedni a Nemecsket (gy. k. a dobost), aztán mikor felvilágosult, hogy nem belógós, hanem zenész, lélekszakadva loholt utána föl a lépcsőn, mindenáron bocsánatot akart kérni. Aztán hé, hó, jött a gőzhajó.