#mosómedve

[inkydoc]

Margaret Atwood's MaddAddam trilogy is quickly consuming my free time in a way i hadn't expected

i love reading but for the longest time i hadn't been able to be so immersed in books as i used to be, but this is different, very reminiscent of those old days :3

the passage about the Martha Graham Academy was very interesting as an artist and former BA student, but the whole thing is just very good and the translation is stellar even though i mourn the loss of the raccoon part of rakunks :D

[cziczamicza]

Kókusz apja tutira mosómedve volt!

Tegnap cicafürdetés volt. Jeromos úgy gondolta, hogy őt most vízbe fojtjuk. Teljes rettegés, kitágukt pupillák, menekülsé minden irányb.

Kókusz ezzel szemben az első döbbeneten túljutva, fejét a karomra tette, és csillezett a meleg vízben. Teljesen nyugodt volt, pihent. Élvezkedett.

Na ő az a kismacska, aki mindig rohan a csaphoz, ha meghallja, hogy kinyitottam. Imád pancsolni. :D

[ornamental-commie-faggot]

A Brúnó ősei nem

farkasok voltak, hanem kacsa, mosómedve és egy mosogatórongy.

[prokee]

Sokféle állatot kell kerülgetni az erdőben mifelénk, amikor éjjel érkezünk haza, de a mai mosómedve, róka, nyúl, őz után érkező FARKAS még engem is meglepett.

Mondjuk őt meg mi. Amikor egy balra fordulás után ott állt az út közepén, és összerezzenve megfordult, majd elszaladt, nem éreztem magam Piroskának :)

[markoferko]

szerintem félreértjük, mi van akkor, ha az oroszoknak eleve a mosómedve kellett és nem herszon???

[nyuszimotor]

Cuteness overload

[szederdora]

#anyaság

"biztos jó anya leszel" - mondják gúnyosan, mert telipofával röhögök egy videón, amin egy mosómedve megtámad egy apukát, kezében gyerekkel, mire az apa eldobja a gyereket, hogy le tudja vakarni magáról az állatot.

és én ezt úgy unom. mert szerintem kurvavicces, hogy a teremtés koronái ekkora balfaszok. igen, jól olvastuk. b a l f a s z o k. és szerintem az anyai ösztön nem ott kezdődik, hogy álszent módon a szám elé kapom a kezemet, hogy jézusom szegény gyerek!!!! nem. mert hát tényleg kurvavicces volt baszki.

ellenben majdnem kiszálltam az autóból, amikor azt láttam, hogy egy "anya" átfut a piroson, hogy az utca közepén olyan szinten elgyepálja a 8 év körüli gyerekét, hogy a gyerek eltorzult arccal bőgött, próbálta védeni a fejét, a nő meg tényleg úgy ütötte, hogy majdnem leszakadt a feje.

innen üzenem a magas lovamról gyermektelenül: ha neked nincs más eszközöd a nevelésre, csak a verés, az a te kudarcod, nem a gyereké. az, hogy így megalázod és traumatizálod, majd csodás csomag lesz, amit cipelhet magával. és remélem ,hogy egyszer elszárad a keze mindenkinek, aki csak így tudott nevelni. ott görcsbe rándult a gyomrom és kicsit bekönnyeztem. pölö.

2 kilóméterrel később meg a mögöttem lévő kocsiban egy pasi úgy döntött, hogy jó példát mutat azzal, hogy elengedi a volánt és a háta mögött ülő kisgyerek kezét előre húzva táncikál és csápol, mert ez tényleg sokkal poénosabb és fontosabb vezetés közben, miközben az anyóson meg ott ül egy kamaszgyerek is. tudjuk már a helyét és az idejét a jópofinak basszus és ne mások életével játsszál már kéz nélkül vezetve. mert ha a gyereknek a táncikálás után az lesz a következő vicce, hogy takarjuk be apa (vagym ittoménmilyen felvigyázó) szemét vezetés közben? az mekkora móka lesz, mi?

szóval ja. lehet nekem ilyenek alapján mondogatni, hogy nincsenek anyai ösztöneim. nem véletlenül írtam erről 10 éve egy novellát is. de lehetne kussolni is esetleg. és nem olyan kérdésekkel nyomasztani párokat, hogy "mikor lesz má gyerek" "mé nincs még gyerek", hanem megkérdezni inkább, hogy "elég fejlett az értelmi és az érzelmi intelligenciád ahhoz, hogy teljes felelősséggel tudj vállalni egy gyereket és biztosítsd az érzelmi, intellektuális és financiális körülményeket ehhez?"

kurvára csak halkan jegyzem ám meg...

[firkanoemi]

A karakterem, és miért egy mosómedve?,Nos az a kedvenc állatom.

[omgbuchbinder]

Minden kapcsolatban van egy, aki a mosogatót skandináv építész módjára rakja tele

És van egy, aki mint egy mosómedve beemcsizve

[extraordinarymreast]

MOSÓMEDVE INCIDENS HERSZONNÁL

A ruszkik viszik a mosómedvét az állatkertből!

Az Ukrán védelmi minisztérium közleményben tesz hitet a mosómedve kiszabadítása mellett

UPDATE:

A védelmi miniszter 10 hadifoglyot ajánlott a mosómedvéért cserébe!!

[metalindex-hu]

Gevurah – Gehinnom (2022)

Gevurah – Gehinnom (2022) - https://metalindex.hu/2022/10/29/gevurah-gehinnom-2022/ -

A 2011 óta tevékenykedő Gevurah a black metal modern ágát képviseli. Rajzfilmes túlzásokba eső hullafestékes fazonokat itt ne keressünk. A sátánimádat, a spiritualizmus témáit egy sokkal filozófiaibb megközelítésben tálalják a hallgatónak. 2016-os debütálásukat, a Hallelujah! névre hallgató korongot az egyik legkiválóbbnak tartottam, pedig elég erős év volt. Logójukból ítélve egy egzotikus országból származó banda képe lebegett a szemeim előtt, azonban nem is lehettem volna távolabb az igazságtól. A messzi északról származnak, Kanada Quebec tartományából, mégsem voltam csalódott, sőt talán még jobban örültem ennek a ténynek. Ugyanis ez a tartomány Kanada black metal motorja, számos egészen kiváló banda otthona. Forteresse, Gris, Sombre Foréts, Sorcier des Glaces…napestig sorolhatnám a neveket, de nem fogom, mert ez az írás nem róluk szól. A tűz mint olyan szerves részét képezte annak a bemutatkozó albumnak. Nem csak a borítóját lepte el a tisztító tűz, de magát a zenét is átjárta egy olyan forró, fülledt, fojtogató érzet, ami engem rögtön megvett kilóra. Az okkult tanok beleszövése mindebbe pedig csak tovább emelte a tétet. A nemrég megjelent Gehinnom tehát nincs irigylésre méltó helyzetben, nagyon magasan van a léc.

A Gevurah egy kétfejű szörnyeteg, aki lépésről lépésre őrli fel kiszemelt zsákmányát. Mindezt teszi addig, amíg az utolsó csepp élet is elhagyja jelentéktelen testét. Az egyik fej a Xavier Berthiaume névre hallgat, de csak X. T. néven találkozhatunk vele a kiadványon. Ő felel a vokálért, dobért és a lead gitárért. A másik fej pedig az A. L. monogramra hallgat, akinek a ritmusgitár és a basszus bégetése jutott. Ez a felállás a kezdetek óta változatlan. Megtalálták egymással a közös hangot, egy a vízió és a küldetésük is ugyanaz. A black metal egy olyan ágát reprezentálni a hallgatóságnak, amiből nagyon nehéz gúnyt űzni. A külsőségekre ők nem sokat adnak, csak a pusztító zene érdekli őket és ez nagyon imponáló. Mondom ezt úgy, hogy én kifejezetten csípem a hagyományos mosómedve stílust is.

A Hallelujah! egy 64 perces album volt, amit simán 40 percesnek éreztem. Különféle részekre bontható, hullámvasútszerű felépítéssel rendelkező album, ami egy rituálé karakterisztikáját hordozta. A Gehinnom 46 perce sokkal töményebb és mellbevágóbb hatást ér el avval, hogy mellőzni a különböző atmoszférateremtő lélegzetvételeket, ami által levegőhöz jut az album és a hallgató is. Ez kétélű fegyver: egy koncentráltabb esszenciát kaphatunk a Gevurah zenéjéből, viszont a már említett erős hangulat és tudatos felépítésű album képe hiányzik. Maga az album is rá akar cáfolni erre az okfejtésemre, a címadó Gehinnom akusztikus gitárral indít, baljóslatú hangulatot teremtve. Komoran pengenek a húrok, akár egy nyomasztó művészfilmnek is lehetne az aláfestőzenéje. Az At the Orient of Eden már nem teketóriázik, hatalmas sebességgel támad a tremolo. Maga a gitár tónusa tipikusan a black metalra jellemző, éles, vékony és a statikus sistergéssel ejt hipnózisba. A vokál már közel sem tipikus, ide nem érkeztek meg a varjak. Erőteljesen rekedtes ordítás, kiáltás jellemzi X. T. torkát, és baromira illik ahhoz a zenéhez, amit a Gevurah játszik. Tempóváltás következik és egy gregorián kórusokkal tarkított lassú rész következik. Mondom én, hogy rám akar cáfolni a Gevurah, van itt hangulat, de még mennyi. A dob pont a megfelelő helyen van, se nem túl előre keverve, és nem is túl hátra tolva, ahol csak cincogna a cin. A dal végére pedig vissza is hozzák nekünk a kezdeti tremolo témát, mert tényleg nagyon állat. Maga a hangzás pedig pont jó, se nem túl lo-fi, de azért a Sanytolnak nyoma sincsen. Bivalyerős kezdés ez.

A Blood-Soaked Katabasis egy még letaglózóbb dal benyomását kelti, és az is. Disszonancia keveredik a hagyományos tremolo mellett, ezáltal egy kifejezetten mai, friss arculatot ad a tételnek. Mindez egyébként jellemző magára a Gevurahra is. Jó vegyészek módjára kísérletezték ki azt, hogy hogyan lehetne csavarni egyet a hagyományokon. A katarzisérzet állandó vendég a számaikban, amik a hosszabb, nagyobb lélegzetvételű dalfelépítéséket részesítik előnyben. A zavarosan kavargó témák pont annyi ideig veszik át a hatalmat az elménk felett, amennyire kell, nincs semmi se túljátszva. Gyakrabban váltanak témákat, mint egy hagyományos fekete fém banda, és a melodikus szólók elejtése se éppenséggel erre a zsánerre jellemző. A Towards the Shifting Sands 8 és fél perce egyáltalán nem tűnik annyinak. Gyors témák, dühvel és daccal teli kiáltások tarkítják, a dob pedig nagyon ízléses és érdekes megoldásokkal, fillekkel küldi meg az egészet. Blast beat csak akkor van, ha azt maga a dal megköveteli. És itt van a kutya elásva. Mindig úgy gondoltam, hogy a dalírásnál dől el minden. Ha a fasza témák összeállnak egy változatos és jól felépített dallá, akkor már félig nyert ügye van a bandának. A kivitelezés a másik fele. A néha bedobott hang alámondások viszont feleslegesek, van itt annyi hangulat, váltás és finom részlet amibe elmerülhetünk, így nincs arra nincs szükség.

Egy újabb hangulati átkötés következik az LV 16:22 által. Az akusztikus gitár remekül vegyül a torzított elektromossal. Mindez megágyaz két dalmonstrumnak, a rövidebb a Memento, Homo… Az emberiség minden megvetendő tulajdonságát gyömöszölték ebbe a dalba. Kifejezetten sötét, mizantróp hangulatot árasztanak a témák, nem maradt semmi remény egy olyan fajnak, ami önmagát pusztítja különböző módokon. Legyen az a mindennapok gáncsoskodása, háborús bűnök vagy a bolygónkkal ápolt mostoha viszony. Minden düh és méreg manifesztálódik a ritka feszes blast beatben és a dal közepén érkező különösen vérszomjas kiáltásokban. Ez az előző albumra is jellemző volt, hogy a lemez közepe-vége környékén érkeztek az igazán gyűlölettel teli tételek. A Gloria in Excelsis Deo, Et Ira ad Homines in Terra a leghosszabb 13 perces szimfónia, itt is a végére maradt a leghosszabb kompozíció, ugyanúgy mint az előző albumban. Annyiszor hozom fel ezt a szerencsétlen előző albumot, hogy már kezdem azt hinni, hogy szexuális érzelmeket táplálok irányába, csak ne volna olyan kurva szűk a CD közepén az a lyuk…Na szóval, ez is egy Gevurah lemezhez méltó befejező tétel. A vokál még mélyebb, dermesztő érzetet kelt minden szívben, ami nyitott rá. A dal felépítése pedig fenomenális, mértani pontossággal vannak kimérve a különböző témák hossza, professzionális dalszerzők ezek a juharosok. Újat én már itt nem fogok mondani, minden amit az előzőekben hallottunk, az itt egyetlen egy dalba bele van komponálva.

Egy kiemelkedő black metal albumot sikerült összehoznia a Gevurah kétszemélyes hadseregének. Megmondom őszintén, hogy sokszor le kellett pörögnie ahhoz, hogy tényleg átjöjjön a Gehinnom hangulata, megértsem mibenlétét. Ugyanis hiába egy sokkal rövidebb album, mégis sűrűbbnek és taszítóbbnak hatott, mint a már végtelenül sokszor emlegetett elődje. Érdekes utat választott magának a Gevurah, és így utólag belegondolva örülök neki, hogy nem egy Hallelujah! 2 lett a végeredménye fáradozásiknak. Akik nyitottak a black metal modernebb változatához, szeretik ha a disszonancia keveredik a sötéten tapadós témákkal és nem utolsó sorban hangulatot árasztanak magukból, azokra simán rátukmálnám a Gehinnomot. Október 15-től már elérhető a lemez a Profound Lord Records jóvoltából.

[ndav1d42]

a mosómaci dagadt jó húsban van, a szurikáták cukin ágaskodtak meg napoztak, a kiskecskék cukik és engedték magukat megdajkálni, a marák megsimán flegmán tespedtek.

[blackthornhalltitkai]

IX. Marktól Ty-nak

Üdvözletem, Tiberius!

Remélem ez a levél rendben talál téged a Solomancián! Ami engem illet, eléggé másnapos vagyok. Bejártuk London klubjait, és magával ragadtak bennünket Kraig Nyugdíjba vonulási bulijának eseményei. „Ki az a Kraig?” kérdezheted most. Nagyon jó kérdés, Tiberius! Ma reggel már sajnos fogalmam sincs róla.

Megkönnyebbülve veheted tudomásul, hogy nem emiatt írok neked. Sokkal inkább azért, ami utána történt.

Ahogy azt te is tudod, Julian és Emma Blackthorn Hall-ban lakik, hogy megkísérelje annak rendbehozását. Emma halomnyi régi papíron és évkönyvön rágja át magát, Julian pedig a szükséges javítások részleteivel foglalkozik. Azt is említette, hogy egy falfestményen dolgozik, de általában eltakarja egy lepedővel, szóval nem tudom, mit ábrázol. Bármi is legyen a téma, örülök, hogy talál időt festeni.

Most látogattam meg először Blackthorn Hall-t gyerekkorom óta, és el kell mondanom, Julianre és Emmára jó alapos munka vár, főleg mert úgy tűnik, kísértetjárta.

Igen, kísértetjárta. Ma kora reggel kiáltásra ébredtem. Mivel ájultan feküdtem a lépcsőn valamilyen okból, közvetlenül a bálterem túloldalán levő csarnokban, gyorsan ott termettem, ahol megrémülve találtam rá Julianre. Az összes festék kiömlött, és a bálterem padlóját áztatta. Julian a falfestményen szeretett volna dolgozni, így nagyon feldúlta a rendetlenség. Azon tanakodtam, hogy vadállatok lehettek-e a tettesek – a hely teljesen úgy fest, mint ami számtalan ravasz mosómedve családot képes lenne elrejteni –, de aztán észrevettem a lábnyomokat a festékben. Régimódi cipőknek tűntek, ehhez hasonló talpakat még soha nem láttam ezelőtt. Mivel a házban számtalan korábbi kor ruhadarabjai megtalálhatók, megpróbáltunk hasonlót keresni, de egyet sem találtunk.

Azt a fajta hűvösséget éreztem, ami a Vadűzéssel töltött időmre emlékeztetett. A sír hűvösét. Gondolom ezért értek egyet Emmával és Juliannel azzal kapcsolatban, hogy mindez egy kártékony szellem munkája, nem pedig egy furán öltőzött birtokháborító csavargóé. (Emma említette a „cosplay[1]” szót, de fogalmam sincs, mit jelent.)

Julian önmagához hűen saját magát okolja. Egyfolytában arról motyog, hogy nem kellett volna kimennie a helyiségből, hogy az ő felelőssége gondoskodni a helyről, és így tovább. Tudod, milyen kemény tud lenni magával szemben. Gyűlölöm hallgatni. Szeretnék a végére járni ennek – Julian miatt, a ház felújításának kedvéért, továbbá mindannyiunk érdekében, mert annak a rengeteg festéknek a feltörlése nem volt élvezet, főleg nem csikorgó fejfájással –, ezért fordulok most hozzád támogatásért, Ty. A Solomancián vagy, és diákként könyvek végtelen sora áll rendelkezésedre csupán karnyújtásnyira, családfák és történelmi feljegyzések. Utána tudnál nézni, nem említik-e valahol, hogy Blackthorn Hall-t kísértené valaki? Ha tudnánk, ki a szellem, sokkal egyszerűbb lenne elkergetni – úgy értem, örök nyugalomhoz segíteni. Nem tudom elképzelni, hogy szellemnek lenni jó érzés lehet.

Kérlek válaszolj Juliannek, bármilyen információt találsz is, mivel sajnálatos módon Kierannek, Cristinának és nekem el kell mennünk két napon belül; Kieran nem maradhat távol tovább Tündérföldétől, Cristinának és nekem pedig dolgunk van New Yorkban.

Most mennem kell, Kieran értem jött. Cristina és Emma cream tea[2]-t készítettek a feszültség oldása érdekében. Kieran biztosított róla, hogy a szendvicsek parányiak, és ő maga vágta le a héjakat nagy pontossággal.

Szeretlek, Tiberius! Azt kívánom, bár itt lennél velünk, ám tudom, hogy nagyszerű munkát végzel a Solomancián! Büszke vagyok rá, hogy a bátyád lehetek!

MARK

*Julian informált róla, hogy Angliában nincsenek mosómedvék, bármilyen Disney film is állította ennek ellenkezőjét. Nem bírom kifejezni, milyen mélységesen elárultak!

[1] Cosplay: előadó-művészet egy ága, melyben a résztvevők jelmezeket és kiegészítőket öltenek magukra, ezáltal pedig különböző koncepciókat, film-, sorozat- és képregényszereplőket jelenítenek meg. [2] A cream tea egy britt délutáni tea, melyet aludt tejszínnel és scone-al tálalnak. A scone édes pogácsa.

Írta: Cassandra Clare

Fordította: Eszter K

Magyar szöveget gondozta: Emyna Ryuu

Angol verzió: https://secretsofblackthornhall.tumblr.com/post/664129561068453888/mark-to-ty

[zabkorpa]

A bácsi megvetően legyintett, vállon ragadta Francint, maga felé fordította, és hatalmas hangon, lelkesen ecsetelte: – Hát a Tómelléki Metud bácsi olyan fura dógokat kezdett mívelni, oszt eccer olvasta az újságban, hogy: "Unatkozik? Vegyen mosómedvét!" Metud bácsinak nem vót gyereke, hát írt arra a hirdetésre, és egy hét múlva meggyütt ládában a mosómedve. No, az vót csak aztán! Akár egy gyerek, mindenkivel barátkozott, csak éppen amit meglátott, megmosta, és megmosta a Matud bácsi vekkerit meg három karóráját, hogy azt már helyre nem igazítja senki. Osztán eccer megmosott minden fűszert. Osztán meg Metud bácsi szétszedte a biciklijét, a mosómedve meg hordta kimosni a patakba, a szomszédok jöttek egymás után, és mondták : "Metek bácsi, nincs szüksége ilyesmire? A patakban talátuk!...", oszt mikó má hoztak neki néhány alkatrészt, megy a Metud, hogy utánanézzen, hát a mosómedve csaknem az egész biciklijét széthordta neki. De ez a bukta, ejjó. A medve csak az almáriumra járt a dógára, bűzlött tőle az egész ház, a végín mindent el kellett zárni a medve elől, sőt még beszéniük is suttogva kellett. Ez a bukta, ejjó, kár, hogy rajtam a kórság. De a medve megfigyelte, hová dugják a kúcsot, és kinyitotta, amit csak eldugtak előle. De a legrosszabb avvót, hogy a medve este hegyezte a fülit, és ha a Metud bácsi megcsókóta a nénit, a medve odarohant, és ő is akart, a Metud bácsinak az erdőbe kellett randevúznia a Rozára nénivel, mint legénykorában, de még ott is folyton hátra-hátrafordútak, nem áll-e mögöttük a mackó. Szóval nem unatkoztak, mígnem egyszer két napra elutaztak, pünkösd vót, és a medve unalmában széthajigáta a szobába a nagy cserépkályhát; és végleg úgy elintézte a bútort meg a dunyhákat meg a fehérneműt, hogy Metud bácsi leült, és apróhirdetést írt a Morva Sas-ba: "Unatkozik? Vegyen mosómedvét!" Azóta kigyógyult a búskomorságból.

[andrew0807]

A kis izgága úgy néz ki félig mosómedve.