#nagyvárad

[nemzetikonyvtar]

Szent Jobb-selyemfestményt restaurál a nemzeti könyvtárű

Tóth Zsuzsanna és Meller Nóra, az OSZK restaurátorai az aláírás után, Nagyváradon megkezdték a Szent Jobb-selyemfestmény állapotának felmérését. A kép tartalmazza Mária Terézia autográf aláírását is.

[nubesetanimus]

[scavengedluxury]

Lecture hall, SOTE (now Semmelweis University), Nagyvárad square, Budapest, 1980. From the Budapest Municipal Photography Company archive.

[otthonzulles]

hülyéül hangzik, de feltámasztjuk a

****tumbászkolbász****

-t @ndav1d42 -vel és a becses érdeklődő közönséggel

mikor? 2023/09/19 kedd, ~11:30

hol? nagyvárad téri hentes!

jelentkezzetek, gyertek, őrízzük meg eme tumbász-hagyomány lángját

[dajkag]

Nagyvárad tér

[budapestbug]

T

he herm of Saint Ladislaus

SACRAL RELICS

The herm means head-reliquary. In this case, it holds Saint Ladislaus King’s sculpture and we definitely can say that it is the most valuable piece of Hungarian metalsmithing.

The head of the herm is made of gilded, embossed silver. The sculpted reliquary was put inside, in a silver case. The work on the shoulder and chest was crafted with the wire enamel technique. This technique is from 14th century of Byzantium which from there spread to other parts of Europe thanks to Venice. And what is the wire enamel?

Artisans put plates on the subject they are decorating and they solder twisted silver wire to make subdivisions. Then they fill the subdivisions with enamel. While the enamel burns out, it shrinks and the twisted silver wire bulks from the surface.

Experts have argued a lot about the makers of the herm. Some think it was made by Márton Kolozsvári and György Kolozsvári and portrait of III. Béla is seen in the herm by that group. Saint Ladislaus was blessed during III. Béla’s reign. The others think that the head part was made around the 12th-13thcentury at Dénes master’s workshop.

We know as following the old traditions his grave was opened and his head and arms were put in separated shrines so they could make them religious relics before he became blessed in 1192. The next time it is mentioned in records was in 1273 that his sculpture was kept in the shrine in the Cathedral of Nagyvárad where Saint Ladislaus was buried. They used it at the vows. According to one of King Zsigmond’s certificates the herm was destroyed in the great fire of 1406 but the relic survived it. This is when the new herm was made with the technique mentioned earlier between 1406 and 1443. We know this because they held the herm under the tower of the cathedral in Nagyvárad. This tower collapsed but the herm did not get damaged at all.

According to legend Saint Ladislaus’ grave was robbed in 1565 but Bishop Demeter Náprági was able to get the shrine back. When he needed to leave Várad because of the persecution of the catholic people, he took the shrine with him to Gyulafehérvár, Bratislava and in 1607 to Győr. Not too long after Bishop Walter Lynch arrived in Győr and brought the Weeping Madonna painting that wept blood.

Bishop Demeter restored it in Prague. This is when the roller neck and the neck ring got on it that we can see today and this is when its gothic crown was changed. The crown is decorated with Czech grenades and glass and uncolored quartz insets.

Knight King’s personality cult was not foreign for the citizens of Győr before the arrival of Demeter Náprági. Győr town looks at the Saint King as its personal patron since that moment that Győr gave home to this national relic. The story of the earthquake in 1763 belongs to it also. Thanks to that Győr has a tradition since then and the town got a new legend that you can read about here.

They opened the herm for 4 days in 2011. The scientists (doctors, anthropologists and boffins) started a research project to get answers for the following questions during this 4 days: is there a sculpt relic in the herm? Is it a full sculpt or just pieces of it? And does this relic really belong to the Knight King?

The lower jaw and most of his teeth were missing and also little pieces of his sculpture, likely because others took small parts of this relic before as well. János Simon bishop of Győr who became diocesan bishop of Esztergom in 1867 took a tooth of Saint Ladislaus that is kept in a shrine in the Basilica of Esztergom. The shrine was made in Vienna. A little piece of the sculpt and one of the remaining 3 teeth were taken to do some research. The first fact that was figured out that Saint Ladislaus was totally healthy when he died.

The anthropology examination made sure that the herm holds the sculpture of Saint Ladislaus. We can see the colored part on the top of the sculpt and that matches the openings of the shrine that is a strong proof that the original sculpt was kept in it for centuries. Also it shows that it is Saint Ladislaus’ sculpt that it has rugged features of a man who was between 45-55 years old that is shown on the face reconstruction. This face reconstruction is very similar to the one that was made by the sculpt of the III. Béla.

See insights and ads

Boost post

All reactions:

6You, Hungarian Tourism Guide and 4 others

[homomenhommes]

Darvas-La Roche House, Strada Iosif Vulcan 11, Oradea, Romania (Nagyvárad, Magyarország). Architects: József Vágó and László Vágó, 1909-1912.

The house was commissioned by Imre Darvas, a famous Jewish entrepreneur in the wood processing industry, who used the ground floor as offices and the upper floor for living space for his family. His company was known as the ‘La Roche and Darvas Forestry Enterprise’, as the Swiss banker Alfred La Roche was a shareholder in the company.

[sztivan]

kipróbáltam az üllői út belső részén a nagyjából új, oszlopokkal leválasztott bringasávot

10 pontból 8-at simán megadok neki, és azért nem 9-et, mert néhány része teli volt levelekkel, nyilván az ősz az ilyen. tök biztonságos volt érzésre - és nem azért jó a leválasztás, mert egy sima bringasávon félnék, hanem mert így nyugodtan beljebb mehettem 25-30 centivel, az út legrosszabb részét elkerülve (legutóbb, amikor arra voltam, épp azért lett egy defektem, mert egy taxi elől a szélre húzódva kátyúba futottam). a kereszteződéseknél teljesen egyértelmű, hol merre és mire kell figyelni, ez nagyon jó lesz tényleg, amint még inkább bejön a köztudatba, hogy a város egyik legnagyobb útját lehet kényelmesen használni bringával

a negatívum az, hogy nincs rendes összeköttetés a külső kerületekkel még mindig. a Nagyvárad tér után egész random visz fel a járdára, majd onnan a Népligetnél vissza az autók kanyarodósávjába, bár legalább már nem kell a teljes felüljáró alatt átmenni a bal oldalra és vissza a jobbra, mint korábban (igen, az a hely az egész város legelbaszottabb része nagyon sok szempontból), és egészen az Ecseri útig váltakozik onnan, hogy épp külön sáv van, vagy járdán vezetett, vagy mégis az úton vezetett sáv, majd megint a járdán. azt még kezelni kellene, és akkor ez teljesen rendben is volna

a másik tapasztalatom meg az, de az a Nagykörútról a szokásos, hogy olyan emberek tömegei ülnek autóban, akiknek soha nem lett volna szabad vezetniük

[panzertron]

NEO — KONT20LL [Live at Budapest M3 Metro] | Official Video

A concert film on the occasion of the 20th anniversary of the film Kontroll. In keeping with the film, which is set entirely in the subway underpasses, the concert took place at the Nagyvárad tér station of the M3 metro line in Budapest.

[tartsdmegazaprot]

van itt valaki véletlenül

a Nagyvárad téri Sote tömbből? az egyik gyönyörű szoci teremben garázdálkodnánk fél napra, álomszép kanapékat helyezve belé, de szóba jöhetne állandó kihelyezés is, nyitottak vagyunk, sotésok írjatoooooooook :3

[scavengedluxury]

SOTE (now Semmelweis University) auditorium, Nagyvárad square, Budapest, 1980. From the Budapest Municipal Photography Company archive.

[otthonzulles]

folytatódik a történelmi gyorstalpaló... (eredeti fb. poszt itt)

AZ OROSZOK ÉS TRIANON

Az orosz nagykövetség minapi magyarázatában volt egy érdekes gondolat, idézem:

„Honfitársainknak ezzel kapcsolatos érzései érthetőek és együttérzést keltenek minden magyar emberben, akinek szívét hazaszeretet tölti el, aki szereti népét és nemzetét; mindazokban, akiket nyomaszt a „trianoni tragédia”, amelynek következtében Magyarország nemcsak területének jelentős részét, hanem lakosságának több mint felét is elvesztette (Tompos úr tájékoztatására: Oroszország nem vett részt a „trianoni békediktátumban”)”

Most ez utóbbit járjuk körül. Szóval:

1. Oroszország (sem Oroszországként, sem Szovjet-Oroszországként, sem a – különben is csak 1924-től használt néven – Szovjetunióként) nem vett részt a párizsi békekonferencián, így a trianoni határok kialakításában sem. Még annyira sem voltak ott, mint mi, mert minket legalább a Huszár-kormány idején meghívtak, és ugyan a békekonferencia lezárása és a területi határozatok meghozatala után, de elmondhattuk a véleményünket. Udvariasan meghallgatták, majd közölték, hogy ezen már túl vagyunk, szóval az, aki a diktátum szót használja a trianoni szerződés területi rendelkezéseire, az pontosan fogalmaz. Szovjet-Oroszországot oda sem hívták (a békekonferencia idejének komoly része azzal ment el, hogy a bolsevikok elleni intervenciót szervezzék), sőt, horrible dictu a Dnyeszteren húzódó román-orosz határt (tehát Besszarábia Romániához csatolását) 1920 októberében az antant főhatalmak és Románia közti szerződés fogadta el, Oroszország jelen sem volt (tegyem hozzá, a japán ratifikáció hiányában ez nem is lépett hatályba). Így aztán 1940-ben, amikor a Szovjetunió ultimátumot intézett Romániához a terület kiürítéséért, ennek volt némi jogi alapja. Nem teljesen, mert Észak-Bukovinát is követelték, amelyhez korábban nem volt semmi közük.

2. Viszont az, hogy Magyarország határai (leszámítva a Pozsony melletti három falu további elcsatolását) ma is a trianoni vonalon húzódnak, az viszont Sztálin elvtárs megváltoztathatatlan véleménye alapján történt. Ez 1945-1947 közti viták eredménye. Erről alább kicsit részletesebben.

Valamiért az van a fejünkben, hogy az első és a második világháború végén is a területi rendelkezések alapja csak és kizárólag a győzteseknek a vesztesek feletti bosszúja lehetett. A végeredmény persze tényleg valami ilyesmi, de érdemes tudni, hogy mind az első, mind a második világháború után érdemi vitát folytattak a győztes nagyhatalmak (és nagyobbrészt csak ők), hogy hogy is legyen ez. 1919-ben komoly vita zajlott a Csallóközről, a Szatmárnémeti-Nagyvárad sávról, Magyarkanizsáról csakúgy, minthogy lekanyarítsák-e még a Börzsönyt és az Ipoly-völgyet, Sátoraljaújhelyet vagy az Észak-Bácskát is. A második világháború után is volt ilyen vita (érdeklődőknek nagyon ajánlom Romsics Ignác: Az 1947-es párizsi békeszerződés c. könyvét). A kártyákat nem meglepő módon az oroszok, az amerikaiak és a britek keverték, némi beleszólással a franciáknak és a brit nemzetközösség nagyobb tagjainak. Itt a magyar delegáció is kifejthette véleményét, alkudozhatott, elsősorban a csehekkel és a románokkal.

Az persze szóba sem jöhetett, hogy Jugoszláviától bármit követeljünk, és 1945. június 29., a Kárpátalja Szovjetuniónak átengedéséről szóló csehszlovák-szovjet szerződés után a kárpátaljai határ sem volt vitatható. Ausztria felé etnikai alapon semmilyen érdemi igényünk nem lehetett, maradt a csehszlovák és a román irány. És bár a csehszlovákok sikeresen eladták magukat „háborús győztesnek”, valójában ez korántsem volt eleve lehetetlen elképzelés.

A csehszlovák és a román határt a második világháború előtt, illetve annak első szakaszában a két bécsi döntés módosította. Mindkét döntés előtt a felek közvetlen tárgyalásokat is folytattak: 1938 októberben Csehszlovákiával Komáromban, 1940 augusztusában pedig Romániával Turnu Severinben tárgyaltunk. Mindkét esetben az ellenérdekelt fél maga is javaslatot tett bizonyos területi engedményekre, és a párizsi béketárgyalásokon a magyar delegáció kezdetben épp azokra a területekre koncentrált, amelyeket 1938-ban és 1940-ben a bécsi döntések előtt a csehszlovák és a román fél maga ajánlott fel a békés rendezés érdekében. Ennél a sztori összetettebb és több verzió is előkerült, de az érvelés az volt, hogy a „régi”, a trianoni határt ez a két állam maga is módosíthatónak látta korábban. Ez a gondolat a nyugati szövetségesektől sem állt távol: addigra azért nekik is leesett, hogy Trianonnal némiképp melléfogtak (nem, nem az „ezeréves állam” felosztásával, hanem a határ menti magyarlakta területek elcsatolásával). Pontosan tisztában is voltak az etnikai viszonyokkal; így északon egy, a Csallóközre, a Duna-mentére, a Gömörre és a Bodrogközre, míg keleten egy szűk magyarlakta sávra, de benne Szatmárnémetivel, Nagykárollyal, esetleg Nagyváraddal és Araddal vonatkozó kompromisszumba akár bele is mentek volna. A legtovább az a verzió tartotta magát, hogy északon 300 ezer magyar a lakóhelyével együtt visszatér Magyarországhoz (kb. 4000 km2: a Csallóköz, a Duna-mente Érsekújvár nélkül, kisebb területek Nógrádban, Gömörben és a Bodrogközben), a többi magyart pedig kizsuppolják hozzánk, Románia felé pedig egy szintén kb. 4000 km2-es területi korrekció történt volna a határ menti magyarlakta sávban.

Sztálin volt az, aki nem ment bele. Esélyes, hogy Kárpátaljáért cserébe ajánlotta Benesnek, hogy ebben, illetve a német kitelepítésben a végsőkig támogatja őt. A román irány kicsit reménytelibb volt, Sztálin rájuk is haragudott, és bár ők sikerrel kiugrottak és átálltak, az erdélyi kérdést Sztálin sokáig lebegtette, és a székelyföldi magyar autonóm tartományhoz is ő ragaszkodott. Sőt, a Magyarországtól 1944 végén elfoglalt Észak-Erdélyben egy ideig szovjet katonai közigazgatás volt, nem román. Ám végül az 1947-es béke tényleg bosszú-jellegű lett, és ez személyesen Sztálinhoz köthető. Nem meglepő ez persze, csak kérem, ne mondják az oroszok, hogy nekik ehhez semmi közük.

A nyugatiak számára egyre világosabb lett, hogy a szovjet érdekszféra ügyeibe nem sok beleszólásuk lesz, így aztán a béke 1947. februári aláírásáig ők engedtek. Azt elérték, hogy a felvidéki magyarság teljes „német stílusú” kitelepítése nem történt meg, bár a „lakosságcsere” kapcsán egy részüket mégis áttolták hozzánk, és a maradók egy részét Csehországnak a német kitelepítés után üresen maradt részébe deportálták.

Tehát vissza az elejére: IGAZ, HOGY AZ OROSZOK NEM VOLTAK BENNE TRIANONBAN, DE A SZLOVÁK ÉS ROMÁN HATÁR (valamelyes, a bécsi döntéseknél jóval kisebb) ETNIKAI KORREKCIÓJÁT 1947-BEN ŐK TORPEDÓZTÁK MEG.

Képek: (1) az USA Külügyminisztériuma által készített áttekintő térkép az 1937-es határokhoz képest felvetett változtatási javaslatokról. Magyarországtól eszerint Ausztria (Sopron) és Jugoszlávia (Baja) kívánt területet szerezni (hm, ezekről nem is tudtam…), amit fentebb említek, azok a 30-as és 33-as számmal jelölt javaslatok. (2) Tudtak mindent… az USA Külügyminisztériuma által 1947-ben készített térkép a Duna északi partjának etnikai viszonyairól az 1930-as csehszlovák népszámlálás adatai alapján. (Americal Geographic Society collection)