#nem kellek

[megnemertett]

-Valamivel nagyon megfogtál, de még nem jöttem rá hogy mivel.

-Majd szólj ha megvan.

-Persze, mindenképp.

Beléd szerettem te idióta.

-T.E.

[egyjelentektelensenkii]

Pedig

már azt hittem összeszedtem magam

[the-female-cactus]

Mostanra megértettem, hogy sosem kellettem, azt viszont még mindig nem, hogy miért.

Részlet a képzeletbeli könyvből, amit Rólunk írhatnék

[erzelmekaramlasa]

mikor fogom elfogadni azt, hogy nem jelentettem neked semmit?

bárcsak tudnám…

[super-waves]

Ha nem találkozunk sírni fogok.

Pedig én olyan vagyok mint a beton.

[nemvoltamelegjoneki]

Ha eddig nem kellettem, akkor most miért állsz ott a sor végén?

Ha nem kerestél, akkor most miért hallom, hogy szeretnél?

Ha nem voltam jó, akkor most hogyhogy mégis beszélnél?

Ha továbbmentél...

Dzsúdló-Ha eddig nem kellettem

[ujrakezdesnelkuled]

Én sajnos nem az a lány vagyok aki mindenkinek tetszik. Én vagyok az a lány, akivel szeretsz egy társaság lenni, és jól érzed magad körülötte, de azért se akarsz tőle többet...

[hollow-starshine]

Gondolatok arról, hogy elbasztam az életem#1:

Sose szabadott volna addig húzni a dolgokat, hogy elkezdjek kötődni hozzád.

[feltelszeretnihatmostenfelek]

Én nem mesélek a bornak rólad. Nincs miért. Mikor meséltem volna, akkor még kicsi voltam,  nem is ihattam volna alkoholt,  ez a bűnös folyadék nem érhette volna ajkam. Persze érte. Érte. De akkor sem meséltem rólad neki soha.

Nem érdekelt, nem neki akartam kimondani bánatom. Igazából nem is volt bánatom. Szép emlék mi bennem él rólad, bár lehet ezt is csak az idő feljavította. De igazából ki voltál nekem? Az első szerelem, oh a nagy szerelem! Persze plátói volt, nem szerettél viszont, észre sem vettél. Egy voltam a sok rajongód közül. De én tisztán emlékszem rád, tisztán emlékszem a szavaidra, és tisztán emlékszem arra, mennyire akartalak.  Érdekes, hogy a világ mennyire meg tud változni... Most te írsz nekem. Te írsz nekem, és te érdeklődsz irántam. Belőlem pedig semmi érzelmet ki nem váltasz.

És ez fáj! Fáj, mert tudom, hogy mennyire, de mennyire szerettelek. Fáj, mert tudom, hogy mennyire, de mennyire akartam veled. És fáj, hogy akkor te nem akartál, és most akarsz, de most már én nem akarlak. Most már én nem vágyom arra, hogy érints.

Elkéstél, és most azért sírok, mert elkéstél. Hogy tehetted ezt? Annyi lehetőséged meglett volna. Nyolc évig voltunk osztálytársak, nyolc. Utána pedig még másfél évig biztos, hogy sírtam miattad. De neked most jutott eszedbe, hogy léteztem. Három év távlatában. Sajnálom, de már nem kellesz nekem.

[megnemertett]

te is szó nélkül léptél ki az életemből

-T.E.

[alom-kep]

Úgy érzem, hogy nem tudom ezt tovább csinálni, mert széjjeltörik a lelkem és a szívem, apró darabokra! El kell tűnnöm, csak egyedül akarok lenni valahol jó messze innen, hogy senki se találjon rám! Most csak erre vágyom a legjobban, távol mindentől és mindenkitől, ettől, és egyedül!

[softicyhuman]

Megint addig voltam jó, amíg minden szar volt körülötte és kellett valaki, aki mellé áll.

Viszont azzal nem számolt, hogy ezt már más is eljátszotta velem és akkor megfogadtam, hogy soha többet nem könyörgök senkinek, hogy maradjon az életemben.

Ezt most be is tartom. Miatta sem fogok harcolni.

Ha nem kellek, hát elfogadom és továbbállok.

[erzelmekaramlasa]

valahogy ki kéne vernem Téged a fejemből, de hazug szavaid újra és újra átjárják a szívem összes rését, hogy összeszorítsák azt és hogy csak a fájdalom maradjon utánad…

[super-waves]

Csak szeretném kitalálni, hogy koncentráljak, ha csak rád vágyom..❤️‍🩹

[nemvoltamelegjoneki]

Miért nem kellek?

[mergezoszavak]

ahogy összeomlik a rendszer

úgy esünk szét vele együtt.

hová megy végül az ember

miután már semmi szükség rá?