szeretem ha az emberek semmibe vesznek és viccet csinálnak abból ami motiválna engem, hogy megcsináljam az adott dolgot.. hogyha én is elszeretnék érni valamit az életemben.. akár csak egy apró dolgot. Ők meg csak kinevetnek, viccesen rákérdeznek, hogy valóban így van e vagy csak menőségből, trendből esetleg viccből csinálom e. Imádom, szeretem mert tényleg annyi erőt ad, hogy utánna már kedvem se lesz nekiállni a dolognak és aztán meg csodálkoznak, hogy nem sikerül..
Nem igazán értem mit nevezünk "büszkeségnek" mikor mindenen csak nevetnek és csúfolódnak.. nem büszkék az emberek rám. Nem hiszik el, hogy megtudnám csinálni. Pedig én próbálkozom.. ez sem elég?
Én nem mesélek a bornak rólad. Nincs miért. Mikor meséltem volna, akkor még kicsi voltam, nem is ihattam volna alkoholt, ez a bűnös folyadék nem érhette volna ajkam. Persze érte. Érte. De akkor sem meséltem rólad neki soha.
Nem érdekelt, nem neki akartam kimondani bánatom. Igazából nem is volt bánatom. Szép emlék mi bennem él rólad, bár lehet ezt is csak az idő feljavította. De igazából ki voltál nekem? Az első szerelem, oh a nagy szerelem! Persze plátói volt, nem szerettél viszont, észre sem vettél. Egy voltam a sok rajongód közül. De én tisztán emlékszem rád, tisztán emlékszem a szavaidra, és tisztán emlékszem arra, mennyire akartalak. Érdekes, hogy a világ mennyire meg tud változni... Most te írsz nekem. Te írsz nekem, és te érdeklődsz irántam. Belőlem pedig semmi érzelmet ki nem váltasz.
És ez fáj! Fáj, mert tudom, hogy mennyire, de mennyire szerettelek. Fáj, mert tudom, hogy mennyire, de mennyire akartam veled. És fáj, hogy akkor te nem akartál, és most akarsz, de most már én nem akarlak. Most már én nem vágyom arra, hogy érints.
Elkéstél, és most azért sírok, mert elkéstél. Hogy tehetted ezt? Annyi lehetőséged meglett volna. Nyolc évig voltunk osztálytársak, nyolc. Utána pedig még másfél évig biztos, hogy sírtam miattad. De neked most jutott eszedbe, hogy léteztem. Három év távlatában. Sajnálom, de már nem kellesz nekem.
Kibaszottul kedves a társadalomtól, hogy mindig azt halom tőlük, hogy nő vagyok ne várjak sokat az élettől, gyenge vagyok és inkább használjam ki a nőies vonásokat. Viszont, ha valaki úgy nevezett női vonásokat kihasználja akkor elhordják kurvának, ribancnak, és munka kerülőnek mert miért ne?
still the funniest plot point in all of pmmm that Homura Akemi is a 14 year old magical girl who realized that her sparkly transformation sequence did not come with a cutesy custom weapon like everyone else's so she just went online and googled "how to build a bomb"
Reading. Reading. Reading. Being well-read is so valuable!! Get cosy, pick up a Jane Austen, Emily Brontë, or maybe a Charles Dickens and spend some of your free time indulging in literature. <3
Soft-spoken and kind expressions. No one likes being around rude people. Being a bitch doesn’t make you look confident. Instead, be kind, make conversation, pay attention, engage, etc… trust me.
Dainty jewellery. Find some high-quality signature pieces.
Think before you speak. Take a moment to reflect on your thoughts so you can speak confidently and with intent without stumbling over your words!! <3
Quality over quantity. Stop buying large amounts of cheap clothing; instead, save up and invest in higher-quality pieces that will actually last you. :)
Practice your handwriting. Having pretty and neat handwriting is a lovely little detail; extra points if you write in cursive. ;)
Drop the tiktok slag. “sticking out your gyat for the rizzler”… just stop, please.
Keep to yourself. Small circle, no bragging, gossips only with the closest, keep your plans to yourself.
Watch your posture. Straighten that back, honey. I see you. :))
Manicured nails. I do mine every two weeks. Almond-shaped, always dark red. <3
As always, Please feel free to add your own suggestions and tips in the comments!! ♡ ₊ ⊹