#pázsit

[hicapacity]

Itt mit is akart mondani a dicső költő? 😂

Talán, hogy kistó fölött mindig szebb pázsit nő?!🤣😂

[bdpst24]

A szomszéd kertje mindig zöldebb?

A szomszéd kertje mindig zöldebb?

Tippek, hogy a te gyepednél ne így legyen A buja, zöld pázsit minden igazán hívogató kert alapja. Akár ültetett gyepről, akár gyepszőnyegről van szó, annak fenntartása mindenképpen rendszeres gondoskodást és megfelelő eszközöket igényel. A hagyományos fűnyíróktól a modern robotizált alternatívákig, az öntözőktől a precíziós munkát végző kéziszerszámokig a kerttulajdonosok számos lehetőség közül…

[premiumpazsit]

Tapasztald meg az egyedülálló élményt! Látogass el hozzánk a 1149 Budapest, Egressy út 27-29. címre (B épület fsz. 2., Mandala Kert Lakópark), és szakértő kollégáink segítenek kiválasztani az ideális pázsitot a számodra!

[csikis]

Bort ízlelni, èdes vörösbort, elegáns pohárból.

Pázsiton ülve, csillagokat nèzve beszèlgetni, nagy dolgokat elkèpzelni.

Duruzsoló, halk zene, mámoros, szèdítő nyáreste.

Fejünkben gondolathegyek hevernek,

bőrünkről magányunk lassan lepereg.

Együtt vagyunk, fiatalok ès merèszek,

eltöprengünk, hogy lehetnènk egèszek.

[zartosztaly]

"- A kert hetek óta járhatatlan, mert [másik szomszéd] felszedte a betonjárólapokat, és a folyamatos esőzések és közben érthetetlen módon folyamatos locsolás miatt járhatatlan a közös tulajdonú kert hetek óta. Ezért kérem a kertben történő új járólapok aonnali elhelyezését vagy a régi betonjárólapok helyreállítását."

Ez az egyik kedvenc részem! ❤️

A közgyűlésen (amelynek a megismétlését kérted korábban) abban egyeztünk meg, és szavaztunk meg egyhangúlag (segítek, 100%-os mellette szavazással), hogy a kertet kigazoljuk, kiszedjük a betont, egy szintbe hozzuk és befüvesítjük. Annek a folyamatnak az utolsó állomásánál tartunk most, vagyis el van vetve a fűmag, azt locsolgatjuk, hogy ne száradjon ki, és szép zöld pázsit legyen a kertben, mert úgy sokkal szebb és jobban használható, mint a derékig erő gaz. Ami téged egy pillanatig sem zavart. Te fasz.

Járhatatlan? Közvetlenül locsolás után papucsban sikerült nekem.

Medzsik! 🫣

Mutatom másik szögből a járhatatlan és használhatatlan kertet:

Ezt te tele akarod baszni a 30+ éves szar, vastag, kopott betonlapokkal. Miközben megszavaztad, hogy olyan legyen, amilyen lett most. Amibe te se időt, se energiát, se pénzt nem áldoztál. Te fasz.

[telaviv-delhi]

Vidéki élet

Szomszédok

1. Precízjóska, de jófej családfő, jófej anyuka. Mikor guberált, rozoga raklapokból készítettem egy komposztálót, ő egy hét után kétszer akkorát ácsolt, de boltban vásárolt, méretre vágott lécekből. A 14 éves kislányuk néhány hete felkötötte magát a tökéletes pázsit közepén lévő körtefájukra. Szerencsére maradt egy tartalék gyerek.

2. szomszédunk jólmenő építési vállalkozó, rettentő bunkóbarokk házzal és 4 gyerekkel. Festőmůvész felesége fellázadt a férje félrekúrásai miatt, nyárspolgári dráma, szétvâltak és eladták a rémes házukat. A beköltöző új család ugyancsak építőiparos, a férfitag ultrajófej, félig székely, vagy tán egészen az. Saját költségén lemurváztatta az utat, sőt ő nyírja a tujáinkat is. 

Az első és a második szomszédság örökérvényű meghívóval átjárkál a kertipartijainkra.

3. szomszéd levágta a százéves fenyőnk kertjébe átlógó ágait, mert. Csak. Zavarta. Joga van gecinek lenni. Szerencsére már eladta a telket, ott most egy vélhetőleg meleg páros építkezik meg füvezik, lelkesen várjuk a kontaktfelvételt, hogy feldobják a kertipartikat.

4. szomszédság férfitagja halálra itta magát, az özvegy meg sikertelenūl árusítja a nagy házat, mert az

5.  szomszéd romos házában egy szociokulturális erősen izé, halmozottan hátrányos helyzetű család lakik, retardált (bocsi: speciális igényű) gyermekekkel, a generációkon átívelő alkoholizmus nyomot hagyott a génállományukon. Cigi, pia, dáridó, hétvégén meg flex és láncfűrész. Szeméttel főznek, fűtenek, a szmoggal megkeserítve a szomszédok életét és leverve a környékbeli ingatlanárakat. Végső csapásként Eddát meg Egészséges Fejbőrt ūvöltetnek.

[beguri]

utcai harc

kötetlen idegek aszfaltfelmarások erjedő feljegyzések pázsit lapos napsütésben nem tudom mik ezek fejben magyarázok a hunyásból fel se nézek csak nekem sajog az ütésem

[armingondolatai]

Rózsa dalt sírok pázsit papírra,

Lilion könnyem hull szívem udvarára.

[xthantophobiiax]

Lángolnék

De értsd meg

Nélküle nincs tüzem

Szabad lehetnék

De hangjára vágyik fülem

Éreznék

De rajta kívül semmit sem érzek

Hiányzik

Annyira hogy más hiánya semmi

Virágzik

Kint a mező

De szívem hervadt pázsit

Csak érezném

Újra gyengéd érintését

Vad haragjától

Testem hirtelen nyögését

[asocialslave]

Tükröt rakok az égre Nézz fel, kérlek, nézz fel és lásd, ahogy minden összeomlik Nézd, ahogy minden összeomlik Hibáztass engem, ha másképp nem megy, Magamra veszem minden bánatod Viselem, mint egy kabátot Viselem, mint egy kabátot Gombolom majd gondosan De vállamon csak gond oson. És a szél bújik be mellém Csak a szél bújik be mellém, ha fázom Helyetted, a pázsit ágyon Amit megvetettem a néma a sárban És nincs, ami innen kirántson És nincs, aki innen kirántson Mert kezed túl erősen szorít Nem enged, de nem is bánom Hogy fogyjon a levegő, én azt várom Együtt fulladjunk a bizta-tóba.

Mosolygok, de nem vagyok boldog A szellemképek változatlanok.

[premiumpazsit]

🆀🆄🅴🅴🅽  50 mm A sűrű, hosszú szálú műfű tökéletesen hozza a luxus élményt, amelyet kiegészít a látványos színkombináció. Nem csak szemet gyönyörködtető látvány, de még finom puha is. Kell ennél több? Nem véletlen, hogy az egyik legkedveltebb pázsitunk a 🅺🅸🅽🅶 mellett.

ᴘʀᴇ́ᴍɪᴜᴍ ᴘᴀ́ᴢsɪᴛ 

www.premiumpazsit.hu

[gyonyoru-zombilany]

Látod ott a sötét zöld pázsitot?

Te olyan vagy mint az ott.

Haragosnak tűnik ezzel az árnyalattal Nem biztos, hogy bele illik a tavasz rikító világos színeibe.

De ha közelről nézed, akkor csak őt látod. Rá eszmélsz, hogy amúgy nem rossz ez a szín. Határozottan nem. 

És mégis miért kéne bele illenie a tájba? Hiszen pont attól különleges, hogy kitűnik onnan.

Máris más szemmel nézed. Mosolyogva, oldalra billentett fejjel csodálod.

Nekem a sötét zöld pázsit a kedvencem, imádom!

[alkotaskenyszer]

2.2

A pázsit szépen lenyírva. A pitypangok mind lefejezve. (Pap József)

Élek, s ez nem az én hibám. Ígérem, orvosolva lesz. (Závada Péter)

A rét deres volt/ A havasok lilák/ Ne haragudj/ Nem volt virág. (Áprily Lajos)

For sale: baby shoes, never worn. (Ernest Hemingway)

A fáradtság miatt úgy hallom, / hogy bentről szólsz, / pedig csak a te hangodon folyik a víz. (Dékány Dávid)

Egyszerre akarok három mondatot mondani. Ezt nevezik hallgatásnak. (Esterházy Péter)

Rosszul alszom, fél éjszakákon át nyitott szemmel fekszem az ágyban, a sötétben, mint a kezdő, gyakorló halottak. (Márai Sándor)

Néha csontvázról álmodok,/ csak elindul felém,/ jön közelebb, egyre közelebb./ Nem bírom tovább, visítok/ és felébredek./ -Csak álom volt -/ mondja anya./ Mintha sokat segítene,/ hogy a szörnyűség itt belül van/ és nem ott kívül. (Ingrid Sjörstand)

[maybedontknowme]

Felhívsz, hogy elmondd hiányzom. A házam ajtaja elé fordulok, kopogásra várok. Napokkal később hívsz hogy elmondd kellek, de még mindig nem vagy itt. Mostanra a pitypangok is az udvarban csalódottan forgatját a szemüket. A pázsit lejárt lemeznek nyilvánított. Mit érdekel, hogy szeretsz-e?, hogy hiányzom-e, hogy kellek-e? Amikor egy szalmaszálat nem teszel keresztebe. Ha nem én leszek életed szerelme, leszek hát a legnagyobb veszteséged.

By: rupi kaur

[justnattythings]

Fazekas Anna:

Öreg néne őzikéje

Mátraalján, falu szélén

lakik az én öreg néném,

melegszívű, dolgos, derék,

tőle tudom ezt a mesét.

Őzgidácska, sete-suta,

rátévedt az országútra,

megbotlott egy kidőlt fába,

eltörött a gida lába.

Panaszosan sír szegényke,

arra ballag öreg néne.

Ölbe veszi, megsajnálja,

hazaviszi kis házába.

Ápolgatja, dédelgeti,

friss szénával megeteti,

forrásvízzel megitatja,

mintha volna édesanyja.

Cili cica, Bodri kutya

mellé búvik a zugolyba,

tanultak ők emberséget,

nem bántják a kis vendéget.

Gyorsan gyógyul gida lába,

elmehetne az őzbálba,

vidám táncot ellejthetne,

de nincs hozzá való kedve.

Barna szeme bús-szomorún

csüng a távol hegykoszorún.

Reggel bíbor napsugarak

játszanak a felhők alatt.

Esti szellő ködöt kerget,

dombok, lankák üzengetnek:

„Vár a sarjú, gyenge hajtás,

gyere haza, gida pajtás!”

Könnybe lábad az őz szeme,

hej, nagyon is visszamenne,

csak az anyja úgy ne várná,

csak a nénét ne sajnálná!

Éjjel-nappal visszavágyik,

hol selyem fű, puha pázsit,

tarka mező száz virága

őztestvérkét hazavárja.

Ahol mókus ugrabugrál,

kopácsol a tarka harkály,

vígan szól a kakukk hangja,

bábot cipel szorgos hangya.

Várja patak, várja szellő,

kék ég alján futó felhő,

harmatgyöngyös harangvirág,

vadárvácskák, kékek, lilák.

Öreg néne megsiratja,

vissza – dehogy – mégse tartja,

ki-ki lakjék hazájában,

őz erdőben, ember házban.

Kapuig is elkíséri,

visszatipeg öreg néni,

és integet, amíg látja:

„Élj boldogul, őzgidácska!”

Lassan lépdel, csendben ballag,

kattan ajtó, zörren ablak,

onnan lesi öreg néne,

kisgidája visszanéz-e.

Haszontalan állatkája,

egyre jobban szaporázza,

s olyan gyorsan, mint a villám,

fenn terem a mohos sziklán.

De a tetőn, hegygerincen

megfordul, hogy búcsút intsen:

„Ég áldjon, rét, kicsi csalit” –

s mint a szél, eliramodik.

Nyár elröppen, levél sárgul,

lepereg a vén bükkfárul,

hó borul már házra, rétre,

egyedül él öreg néne.

Újra kihajt fű, fa, virág,

nem felejti a kisgidát,

fordul a föld egyszer-kétszer,

zörgetnek a kerítésen.

Kitekint az ablakrésen:

ki kopogtat vajon éjjel?

Hold ragyogja be a falut,

kitárja a kicsi kaput.

Ölelésre lendül karja:

kis gidácska meg az anyja

álldogál ott; beereszti,

szíve dobban, megismeri:

őzmama lett a kisgida,

az meg ott a gida fia.

Eltörött a mellső lába,

elhozta hát a kórházba,

hogy szemével kérve kérje:

gyógyítsa meg öreg néne,

puha gyolcsba bugyolálja,

ne szepegjen fiacskája.

S köd előtte, köd utána,

belevész az éjszakába.

Gida lábát két kezébe

veszi lágyan öreg néne.

Meg is gyógyul egykettőre,

felbiceg a dombtetőre,

s mire tölgyről lehull a makk,

a kicsi bak hazaballag.

Mátraalji falu széle,

kapuban ül öreg néne,

nincs egyedül, mért is volna?

Ha fú, ha fagy, sok a dolga.

Körülötte gidák, őzek,

látogatni el-eljőnek,

télen-nyáron, évről évre,

fejük hajtják az ölébe.

Falu népe is szereti,

kedves szóval becézgeti

öreg nénét, és azóta

így nevezik: Őzanyóka.

Piros pipacs, szegfű, zsálya

virít háza ablakába,

nagy köcsögben, kis csuporban

szivárványszín száz csokor van.

Egyiket Gál Péter hozta,

másikat meg Kovács Julcsa,

harmadikat Horváth Erzsi,

úttörő lesz valamennyi.

Vadvirágnak dal a párja,

énekszótól zeng a háza,

oly vidám a gyereknóta,

nevet, sír is Őzanyóka.

Mátraalján, falu szélén

lakik az én öreg néném,

melegszívű, dolgos, derék

mese őrzi aranyszívét.

Gidára vár sós kenyérke,

kalácscipó aprónépre;

egyszer te is légy vendége,

itt a vége, fuss el véle!

[magyarmalter]

Mátraalján, falu szélén lakik az én öreg néném, melegszívű, dolgos, derék, tőle tudom ezt a mesét.

Őzgidácska, sete-suta, rátévedt az országútra, megbotlott egy kidőlt fába, eltörött a gida lába.

Panaszosan sír szegényke, arra ballag öreg néne. Ölbe veszi, megsajnálja, hazaviszi kis házába.

Ápolgatja, dédelgeti, friss szénával megeteti, forrásvízzel megitatja, mintha volna édesanyja.

Cili cica, Bodri kutya mellé búvik a zugolyba, tanultak ők emberséget, nem bántják a kis vendéget.

Gyorsan gyógyul gida lába, elmehetne az őzbálba, vidám táncot ellejthetne, de nincs hozzá való kedve.

Barna szeme bús-szomorún csüng a távol hegykoszorún. Reggel bíbor napsugarak játszanak a felhők alatt.

Esti szellő ködöt kerget, dombok, lankák üzengetnek: "Vár a sarjú, gyenge hajtás, gyere haza, gida pajtás!"

Könnybe lábad az őz szeme, hej, nagyon is visszamenne, csak az anyja úgy ne várná, csak a nénét ne sajnálná!

Éjjel-nappal visszavágyik, hol selyem fű, puha pázsit, tarka mező száz virága őztestvérkét hazavárja.

Ahol mókus ugrabugrál, kopácsol a tarka harkály, vígan szól a kakukk hangja, bábot cipel szorgos hangya.

Várja patak, várja szellő, kék ég alján futó felhő, harmatgyöngyös harangvirág, vadárvácskák, kékek, lilák.

Öreg néne megsiratja, vissza - dehogy - mégse tartja, ki-ki lakjék hazájában, őz erdőben, ember házban.

Kapuig is elkíséri, visszatipeg öreg néni, és integet, amíg látja: "Élj boldogul, őzgidácska!"

Lassan lépdel, csendben ballag, kattan ajtó, zörren ablak, onnan lesi öreg néne, kisgidája visszanéz-e.

Haszontalan állatkája, egyre jobban szaporázza, s olyan gyorsan, mint a villám, fenn terem a mohos sziklán.

De a tetőn, hegygerincen megfordul, hogy búcsút intsen: "Ég áldjon, rét, kicsi csalit" - s mint a szél, eliramodik.

Nyár elröppen, levél sárgul, lepereg a vén bükkfárul, hó borul már házra, rétre, egyedül él öreg néne.

Újra kihajt fű, fa, virág, nem felejti a kisgidát, fordul a föld egyszer-kétszer, zörgetnek a kerítésen.

Kitekint az ablakrésen: ki kopogtat vajon éjjel? Hold ragyogja be a falut, kitárja a kicsi kaput.

Ölelésre lendül karja: kis gidácska meg az anyja álldogál ott; beereszti, szíve dobban, megismeri:

őzmama lett a kisgida, az meg ott a gida fia. Eltörött a mellső lába, elhozta hát a kórházba,

hogy szemével kérve kérje: gyógyítsa meg öreg néne, puha gyolcsba bugyolálja, ne szepegjen fiacskája.

S köd előtte, köd utána, belevész az éjszakába. Gida lábát két kezébe veszi lágyan öreg néne.

Meg is gyógyul egykettőre, felbiceg a dombtetőre, s mire tölgyről lehull a makk, a kicsi bak hazaballag.

Mátraalji falu széle, kapuban ül öreg néne, nincs egyedül, mért is volna? Ha fú, ha fagy, sok a dolga.

Körülötte gidák, őzek, látogatni el-eljőnek, télen-nyáron, évről évre, fejük hajtják az ölébe.

Falu népe is szereti, kedves szóval becézgeti öreg nénét, és azóta így nevezik: Őzanyóka.

Piros pipacs, szegfű, zsálya virít háza ablakába, nagy köcsögben, kis csuporban szivárványszín száz csokor van.

Egyiket Gál Péter hozta, másikat meg Kovács Julcsa, harmadikat Horváth Erzsi, úttörő lesz valamennyi.

Vadvirágnak dal a párja, énekszótól zeng a háza, oly vidám a gyereknóta, nevet, sír is Őzanyóka.

Mátraalján, falu szélén lakik az én öreg néném, melegszívű, dolgos, derék mese őrzi aranyszívét.

Gidára vár sós kenyérke, kalácscipó aprónépre; egyszer te is légy vendége, itt a vége, fuss el véle!

Ózd, Borsod-Abaúj-Zemplén

https://www.google.hu/maps/@48.2194621,20.3191167,3a,49.8y,62.07h,88.01t/data=!3m6!1e1!3m4!1soXBfr-IEnbiC_jz5nSt9HQ!2e0!7i13312!8i6656