#pezsgő

[palkerekfy]

Futás az újévi töltött lángosokért!

Ilyen volt a 2023-as újévi lángosozás. Az következőt se hagyom ki, de arról még nem tudok írni. 2023. január elsején nálam pontban déli 12-kor kezdődött az ebédidő, akkor kértem a töltött lángost. Tavaly kétféléből lehet választani, az egyik káposztával volt töltve, a másikat egyénileg lehetett összeállítani. Én mindent kértem bele. Mi a minden? Sonka, kolbász, sajt, gomba, lilahagyma.…

[bdpst24]

Magyarország ünnepi jókedve az egekbe szökik pezsgővel és szeszes italokkal!

Magyarország ünnepi jókedve az egekbe szökik pezsgővel és szeszes italokkal!

Koccintás a hagyományokra Az ünnepi szezon csúcspontjához közeledve a Kifli.hu, Magyarország vezető online élelmiszer-kiskereskedője az alkoholtartalmú italok fogyasztásának figyelemre méltó megugrásáról számol be, ami az év ünnepi zárását jelzi. Rutka Zoltán, a Kifli kategóriamenedzsere szerint a pezsgőeladások soha nem látott növekedést tanúsítanak, az éves átlag hatszorosára emelkedtek. Ez a…

[azsofiaa]

Ha valaha is kimászok ebből a szarból, bontok egy üveg pezsgőt és meghívok mindenkit🤞🏼

[pokmajom]

Málta kicsit egyfajta laboregere az európai migrációnak, ahol persze, nem feltétlenül ugyanazok a megoldások és problémák jönnek ki, mint más országokban, de mindenképpen érdekes ezt, egy magamfajta bevándorló is meg nem is szemével nézni. Az egyik leglátványosabb jelenség, a Bugibba nevű település átalakulása, ami különösen így késő ősszel látható jól, mikor nagyjából eltűnnek a turisták. 9 éve ez még egy kicsit lepukkant, de olcsó nyaraló hely volt, tömve pecsenyére sült, brit prolikkal, de kb akkor kezdődött, hogy az idejövő kelet-európai, szicíliai meg harmadik világbeli melósok kezdtek nagyobb számban itt lakni. A munkaerő igény növekedésével, inkább az ázsiai és afrikai bevándorlók száma nőtt, az ingatlanok fejlesztése meg csökkent. Így viszont megmaradtak a 60as években épült kockaházak, amiket az egyre növekvő afrikai, fülöp szigeteki, nepáli, pakisztáni és minden más nagyon szegény országból beengedett emberek, boldogan birtokba vettek. Meg persze maradtak a máltai nyugdíjasok is, akik mellett még a régebben itt olcsó ingatlant vásárolt brit nyugdíjasok képviselik az európai lakosokat. Régebben még voltak hírek balhékról, de a harmadik országból érkezőket, a kis szigetállam nagyon szigorúan tudja fogni. A legkisebb hiba és azonnal kitoloncálják az illetőt. Hozhatják ugyan a családjukat és ők is dolgozhatnak, de ma már az egyház is felszólal az ellen, hogy a nagyon kemény szabályozás miatt, ezek az emberek sokszor szinte rabszolga sorban sínylődnek. Mivel folyamatosan nő a munkaerő igény és az építő ipar, szinte teljesen a vendégmunkásokon alapul, azért kicsit javul is a helyzetük. Így novemberben, esténként, Bugibba egy nagyon furcsa hangulatú hely lesz, ahol a lepukkant házak között, pezsgő éjszakai élet folyik és a bárokban együtt isznak a fekete meg ázsiai emberek, a máltai nyugdíjas, máltaiul beszélget az arab szomszédjával és minden nációnak szuper kis éttermei vannak, kb az otthoni ízekkel és design-al. Az építészeti díszletekkel együtt, kicsit olyan, mintha az ember egyszerre lenne afrikában, ázsiában és kelet-európában, de alapvetően biztonságos és van egy nagyon pozitív vibe-ja. Szerintem, nagyjából a legjobb esti program most Máltán, azoknak akik már unják a sterilen berendezett középkori városokat, meg a többi turistát.

@hazakmegemberek

[spraystory]

Blanes

Éppen 20 évvel ezelőtt, 2003-ban csináltuk az azóta már eléggé ismert junk-drink Mountain Dew üdítőital kampányát, Tish 76-al és Rapával, ahová rengetegszer elkísért minket System Imi barátunk is. Amint azt egy korábbi bejegyzésben írtam, az volt a dolgunk hogy a Mountain Dew “MD” logóját fessük ki különböző legális és félig-illegális helyszínekre, szóval egyfajta gerilla-kampányszerűség volt. Hónapokon át festettük a cuccokat országszerte, a végén pedig megkaptuk az első “egymilliónkat” ami valójában valamivel kevesebb volt.

Mindenki a maga részét úgy osztotta be ahogy akarta de volt egy közös tervünk, utazzunk. Ezért aztán Raskával összenéztünk hogy hová menjünk - nyilvánvalóan olyan helyre ahol fújni is tudunk. És révén hogy akkoriban nagy vonatfújós korszakunkat éltük, így nyilván olyan helyet kerestünk ahol festeni is lehet.

Barcelona , mondtuk ki mindketten.

Kisült hogy Barcelona nem jó hely vonatfújka szempontjából, túl van járatva, minden turista ott próbálkozik, az őrök éberek stb , egyszóval ahhoz hogy fessünk egy jót, bizony el kell utazni egy kicsit arrébb. Ezzel kapcsolatban kaptuk a fülest hogy Barcától nem messze Blanes egy jó működő yardot tartogat.

Elindultunk hát hárman, Tish 76, Metax és jómagam. Természetesen kamu interrail vonatjeggyel mentünk - szerintem ha a bármennyi pénzünk is lett volna, konkrétan ciki lett volna igazi jeggyel menni, merthogy az nem méltó egy writerhez - amihez Metax csórt valamelyik menetjegy irodából egy valódi Mávos pecsétet. A jegy igazi volt, pecsétünk is volt, egyedül a hologram volt kamu rajta illetve nem kamu hanem MÁV hologram helyett bor zárjegy volt. Mindegy volt mert végülis működött.

Mivel kamu jeggyel utaztunk, igyekeztünk kerülni a nagyforgalmú, official járatokat hiszen ezeken a kalauzok sokkal jobban vágták a nemzetközi vonatjegyek kinézetét és jellemezőit mint a kisebb, regionálisabb vonatokon így hát mi a kisebb, átszállogatós verziót választottunk. Ezért az odautunk sajnos 4 teljes napig tartott. Eközben egészen fura helyeken tudtunk éjszakázni, pl ha jól emlékszem - Perpignan-ban vendégmunkások szállóján kaptunk szobát, ami tök üres volt amikor berendezkedtünk de éjszaka megérkeztek a vendégmelósok, emiatt reggelre olyan szag lett a szobában mint egy istállóban és mindenfelé furcsa, kétes külsejű alakok horkoltak.

Megérkeztünk Barcelonába. Végre jó szállás, mediterraneum, narancsfák és papagájok az utcán. Először láttunk ilyet. Jól emlékszem, az állandó kispénzű, csöveskedő graffiti turnéink után itt csúcsosodott ki, mennyire elegem volt már az állandó yardok melletti lepukkant helyszínekből, a vonatok utáni erőltetett menetekből és mennyire vágytam arra amit láttam a belvárosokban : hiába voltunk firkászok, én is a csinos kávézó teraszán akartam üldögélni, jéghideg sört vagy finom kávét kortyolgatva, mint aki jól végezte dolgát és bizony már ekkor nem is éreztem annyira a firkászélet nélkülözéseit. Ezt a puccosodást aztán innentől kezdve később fokozatosan útról-útra betartottam magamnak.

De vissza a tripre és csakhamar zötyögtünk is Blanesba.

Blanest álmos, halott kis tengerparti városkának láttunk. Nyilván nyáron pezsgő turistaparadicsom, de mi áprilisban voltunk amikor egyáltalán nem voltak turisták, ez később majdnem a vesztünket okozta. Eljött az időnk, megfestettük a vontunkat. Más, korábban itt járt writerek felhívták a figyelmünket hogy semmiképpen se fotózzunk helyszínen akció után mert az őrök ugyan lustán nem igazán jönnek “hátra” a vonatok közé de a vakuvillanást éjszaka azonnal kiveszik és máris buktunk. Mi azonban valamilyen makacs indokból, ezt mégsem tartottunk be. Nem festettünk többet 20-25 percnél de nem hagyott nyugodni minket a helyzet és csakazért is rögtön a szettek elkészülte után, a kannákat elrejtettük, minden bizonyítéktól megszabadultunk és lefotóztuk a cuccainkat, természetesen vakuval, hiszen éjszaka volt. Ezután nagyon gyorsan leléptünk a helyről.

Nem tudtuk érkezett-e bejelentés a graffitikről, és ha igen akkor mikor de amint a belvárosba értünk, megjelent mellettünk egy rendőrautó ami iszonyú nyomasztó módon, jött mellettünk, sétálásunk tempójában és egész hosszan követett. Egy lélek sem volt az utcán és minden bizonnyal szokatlan látványt nyújtottunk hárman, kelet-európai fejű turistaként. Talán igazoltattak is - erre nem emlékszem pontosan, de mivel sem kannák nem voltak nálunk, sem semmi - akkoriban nem léteztek okostelefonok, mindannyiunknak a legendás firkász gépe volt, az Olympus Mju II, amit mivel filmes gép, nem lehetett ellenőrizni - így nem lehetett cseszegetni minket. Így hát a rendőrök nyomasztottak ugyan egy ideig de aztán egérutat nyertünk, és mint aki az életéért küzd, futottunk le a tengerpartra azzal hogy ott majd jól elerejtőzünk.

Blanes tengerpartján, van egy tengerbe benyúló sétány-féleség aminek a végén egy egész magas sziklakupac van, amolyan kisebbfajta hegy, ennek a tetejére mentünk fel. Itt töltöttük az éjjelt, és innen néztük ahogy a rendőrautó, a legnagyobb valószínűséggel minket keresve, cirkál a város utcáin. Meglehetősen nyomasztó várakozás volt. Különösen emlékezetes volt a Földközi-tenger jéghideg kora-tavaszi szele ami szakadatlanul fújt, megkeserítve minden pihenésre vonatkozó próbálkozásunkat. Talán életemben nem fáztam úgy mint ott, akkor.

Hajnalban aztán leszenvedtük magunkat a szilákról és a vonatállomásig lopakodtunk utcáról-utcára, ahol én még visszarohantam a kannákért a rejtekhelyre, mielőtt a Barcelonába menő vonatra felugrottunk volna. A kannák nélkül, nem is voltunk writerek ezért nem akartam veszni hagyni őket, holott Raska kérte hogy hagyjam a fenébe, én csakazért is elszaladtam.

Itt történt az ami végül a Sick Business 2. részébe is belekerült, Raska felvette ahogy ülve elalszom a vonaton és hosszú cseppekben csorgott a nyálam az ájult alvás közben. Az én voltam. De megvoltak a cuccok, elégedettek voltunk. És milyen jól tettük hogy fotóztunk! A korábban itt jártak mondták hogy bármit csinálunk Blanesban, másnap be fog jönni a barcai főpályaudvarra. De nem így lett. Egy egész napon át minden egyes szerelvényt megnéztünk ami csak Barcelonába a blanesi vonalon érkezett de a cuccainkat soha többé nem láttuk, pedig rengeteg traincucc futott. Így aztán csak az éjszakai fotóink maradtak ezekről az amúgy szerintem semmi különös cuccokról és az emlékek, hogy négy napot utaztunk oda és hármat vissza, menekültünk és dideregtünk mindössze 25 perc eufóriáért. Hogy mekkora energiát fektettünk bele ebbe az őrültségbe.

Ezért voltak szépek ezek az évek.

[markoferko]

talán mindenkinek az ukrajnai háború jut eszébe az oroszokról, de bármilyen meglepő, ennek Moszkvában alig van látható jele. Bár az utak mentén látható néhány propagandaplakát, az emberek itt nem érzékelik, vagy érzékeltetik a háborús helyzet nehézségeit. Az utakon luxusautók gurulnak, a tereken pezsgő közösségi élet zajlik és ez akkor sem változik, amikor leszáll az este. Az üzemanyag pedig arcátlanul olcsó, a benzin literenkénti ára még a legdrágább kutakon is alig haladja meg átszámítva a 200 forintot.

[drakvuf]

Kőgazdag fiatalok 11: Rakéta csöcsök

PSG Ogli és Aurél még mindig etikett órán vannak. A fiúknak gondot okoz az evőeszközök használata és az előétel se ízlik nekik.

Véleményüket őszintén szavakba öntik, de Tünde szerint nem szabad azt mondani, hogy szar a kaja. Helyette mondják azt, hogy ez nem az ő ízlésük.

Kata szerint az öltözködésről is kéne beszélni kicsit, de Olivér nem ért egyet. Szerinte inkább a két nőnek kéne kihívóbban öltöznie, hogy a férfiaknak tetsszenek. Tünde emlékezteti rá, hogy a nők nem a férfiaknak öltöznek.

Az előétel után érkezik a főétel, de ez se jön át a fiúkáknak. Olivér aggódik, hogy Papaszíta rájuk borítja az asztalt a picike mennyiség miatt.

A testőr viszont úriember és egy rossz szava sincs az egész fine dining ebéd alatt.

Aurél szerint bécsi szeletet kellett volna felszolgálni sült krumplival és akkor elégedettek lennének. Kata rájuk szól, hogy ne pofázzanak teli szájjal.

Tünde megunja a srácok viselkedését és szolidan lebassza őket, amiért nem tisztelik meg a vendéglátójukat.

Olivér szerint generációs különbség miatt nem értik a nők őket. A hölgyek az ókor, ők az újkor.

Kata teljesen kiakad, amiért Tündét gyakorlatilag leöregezik (nem mintha őt nem), de az etikett tanárt nem ingatják meg. Újból lebassza a fiúkat.

Papaszíta megunja a véget nem érő konfliktust és felvilágosítja a fiúkat, hogy éppen úrihölgyekkel van dolguk és ahhoz méltóan viselkedjenek.

Azért eszébe jut, hogy PSG Ogli alkalmazásában van és hozzáteszi, hogy a fiúk az új fajta úriemberek és ezért nem fogják megtalálni a közös hangot.

A desszertből egy darabka leesett a földre, de Aurél felveszi és a tányérjára rakja.

A két nő belül kicsit meghal a művelet megfigyelése közben. Tünde kioktatja őket a helyes kéztartásról, de újra süket fülekre talál a mondandója.

Olivér szerint ma már nem is kell a cézárba vagy a kolosszeumba járni enni. Első randin egy mekizés max.

Tünde szerint Olivérben mélyen ott az úriember, csak dacból elfojtja. Természetesen téved. Kata elismeri a teljes vereséget. Soha többet nem próbálkozik ezzel még egyszer.

Aurél a testőrével elraboltatja Larát. A lány aggódik, mert a fiú már hozta kellemetlen helyzetbe a hülyeségével.

Most szerencséje van, mert csak mászni fognak, de Lara nem valami lelkes. Aurél azt mondja, hogy ő tapasztalt mászó, de amikor a gyakorlatra kerül sor kiderül, hogy mégsem. A csaj szerint a srác egy szégyen.

Nagyon nehezen tesz pár lépést felfelé, de fél. Próbál valami kifogást találni, amiért lejöhetne. Azt mondja szomjas.

Nem sikerül lenyűgöznie Larát, viszont arra ráveszi, hogy megpróbálja ő is a mászást. Neki kicsit könnyebb, mert megvannak a karmok hozzá.

Azért túl sokáig ő sem merészkedik és Aurél segítségével visszatér a földre.

A fiú szeretné, ha Lara újra megpróbálná, úgy hogy ő biztosítja. A lány nem bízik a fiúban, de Aurél meggyőzi: "ez a szeretet jele, te hülye".

Pár lépés után megint le akarna jönni, a fiú megkérdezi, hogy így adná fel a kapcsolatukat is? Igen. Lemászik. Aurél látja, hogy csalódott a lány.

Lara viszont nem csalódott, hanem már dühös. Azt mondja a fiúnak, hogy nem megy vele többet sehova és egy szégyen. Újabb sikertelen randi.

Nagy az izgalom a PSG villában. A művészúr elkészült a festményekkel. Olivér, ameddig a képek felfedésére vár, eldurran.

Minden tiszta pezsgő lesz, főleg a mecénás. A festő felfedi a művet. Ogli nagyon elégedett.

Megérte az ország legjobb festőjét felkérni a portréja elkészítésére.

Érkezik Szandi is megnézni a képeket. A lány egyből lebassza Olivért, amiért büdös a piától.

Szandi szerint is nagyon komoly lett a srác portréja, de inkább az övét akarja már látni.

A sajátjával is nagyon elégedett, csak azt nem érti, miért festett a művész rakéta csöcsöket neki. Illetve hiányolja a filtereket, amiket a képeire is szokott tenni. Mindenesetre boldog és el is viszi a képet, de még mondja Olivérnek, hogy csináltasson rá egy keretet.

Hercegék még mindig a Filip által szervezett fine dining kóstolón vannak. Csabinak semmi sem ízlik és még jól sem lakott, szóval rendel magának rántott húst, rizzsel.

Wishes Ungár szerint ez nettó parasztság, de nem adja fel. Érkeznek a desszertek. Ez már jobban bejön a párnak és kiválasztanak pár sütit az esküvőre.

Filip a maradék agysejtjével kézen fogva, elviszi Mettát shoppingolni. A lány mindig sír, amiért nincs pasija. A srác szerint az öltözködésével lehet a baj. Elhívta az első részben megismert Liát, a stylistot, hogy kezdjen valamit a nővel. Nem sikerül.

Metta szeme megakad egy feketet-fehér ruhán. Azt mondják úgy néz ki benne, mint Szörnyella, amivel tud is azonosulni, mert ő is gonosz.

Előkap két geci undorító arany ruhát és megkéri Filipet, hogy összemecsi-mecsizzen vele.

Bár Wishes Ungár nem szeret összeöltözni másokkal, ezt most a párt és a koalíció érdekében bevállalja. A lánynak annyira tetszik a ruha, hogy abban megy haza. Fizetés nélkül.

Valamit jól csinálhattak, mert a következő részben Metta Schmuck Andorral fog randizni.

[csacskamacskamocska]

Talán ma

Előfordul, hogy az ember beleragad egy pillanatba, egy érzésbe vagy egy vágyba, rácsodálkozásba. Egy szerelembe. És bénultan ott ragad hosszú-hosszú időre. Mennyi ideig állnál egy előszobában? Mennyi ideig várnál valakire? 10-15 perc? Hónap? Vagy több? Ennyi év alatt, már az előszoba minden sarkát és kiszögellését megismeri az ember. A fal mellett a kis kovácsoltvas lábú asztalkát, rajta a Várkert bazár és egy utazási iroda prospektusával, a két ósdi műbőr fotelt, amin ismeretlen nők ülnek, a plakátokat és a fal összes repedését. A kiszűrődő hangok alapján lesz egy elképzelésed, hogy mi történhet a szobákban. A nyíló ajtók résein keresztül rövid időre bepillanthatsz, így alakulnak újabb fantáziáid arról, hogy mi történne, ha végre fogadnának. Úgy képzeled, hogy minden részletet kibeszéltek majd, az apró betűset is, és az ötleteidnek örülnek, a terveidet támogatják, a kétséges részekre okos magyarázatokat kapsz, és akkora lesz az öröm, hogy elfelejted majd, hogy mennyit vártál, lehetőleg rémálmaidban sem jön majd elő a gondolat, hogy talán ez nem volt jó így. Azt gondolod, hogy kitartó vagy, nem adhatod fel, hiszen neked fontos ez az Ügy. Reméled, hogy tudják, hogy nem pénzt kérnél, megoldasz te mindent egyedül, csak az Ügyet szeretnéd elfogadtatni. Alá se kell írni, nem kell pecsét se, csak szeretnél már belépni és túl lenni a várakozáson. Aztán az Ügy meg majd alakul, ahogy alakul. Néha kiszól valaki, hogy legyél szíves kicsit türelmesnek lenni, vagy azt, hogy „kire tetszik várni? majd a válaszra bólintanak. Hát, legalább tudja valaki, hogy kire vársz. Mintha ez számítana bármit is. Toporogsz az előszobában, amit ez idő alatt már többször átfestettek, lecserélték az ajtókat, végig nézted ahogy kihordják a szobákból a bútorokat és modernebb berendezéseket hoznak, csak a két fotel marad a két szundikáló nővel, de te éberen vársz, kezedben az Ügyeddel. Időnként dühös leszel, arra gondolsz, hogy be kéne kopogni, mert hátha elfelejtették, hogy ott vagy. Esetleg felháborodottan berontani, hogy mi ez a méltatlanság, ennyi ideig váratni valakit? De nem kopogsz és nem rontasz be, mert udvariasnak neveltek és kicsit félsz is, hogy akkor az Ügyedet elutasítanák. A lábad is fáj, hiszen már nagyon rég nem pihentél, fáradt is vagy, éhes, és pisilni se mersz elmenni, mert hátha éppen akkor szólítanak, és lekésed a pillanatot. A pillanat, amikor majd szólítani fognak végre, fontosabbá válik, mint azok, akikkel várakozás közben beszéltél vagy azok, akiket otthon hagytál az ÜGY előtt. Nézed a plakátokat a falon. Bár kívülről tudod már mindet, de újra és újra elolvasod. Reklámanyagok színes feliratai arról, hogy nincs várakozási idő és minden ÜGY fontos. Megenyhülsz ettől, hogy az Ügy fontos és türelmesen vársz tovább.

Nem tudom min múlik, hogy mikor látod meg magad, ahogy ott állsz az előszobában, a legszebb ruhádban, magassarkú cipőben, és kényszeredett mosollyal az arcodon, ugrásra készen, minden pillanatban tökéletesen. Talán éppen este lesz, valahonnan friss festék és pezsgő illatát hozza a szél és egy gondolatot, hogy feleslegesen várakozol, a szobáknak van egy másik ajtaja és ahol te állsz, onnan valójában nem fogadnak senkit.

Olyan régóta vársz, hogy már a kijáratot sem találod, és talán nem is emlékszel merre kell hazamenned. Mintha az az előszoba lenne már az otthonod, azokkal a foglalt fotelekkel, azokkal a plakátokkal és azokkal a kiszűrődő hangokkal. Mások öröme, mások nevetése, mások szabadsága. A lépcsőházban a falnak dőlsz és nem mersz elindulni. Hátha nem fogod bírni. A szűk előszoba után, talán már nem is tudsz hosszú, könnyed léptekkel járni. Szembe jön valaki és rád mosolyog. De te csak akkor mosolyodsz el, amikor megérzed a friss levegőt a lépcsőforduló ablaka felől. Hozza a pollent, a cigarettafüstöt, a város zaját, az utcák büdösét, de mégis más, mint az előszoba állott levegője. Hívogató, színes, reménnyel teli. Akkor az Ügyből hajtogatsz egy repülőt, és a lépcsőház ablakán kihajolva kidobod a semmibe.

[zeroz2ro]

Nagy lehet az öröm az Origóban, be van már hűtve a pezsgő.

[bdpst24]

Hogyan ne legyünk másnaposak a szilveszteri pezsgőtől?

Hogyan ne legyünk másnaposak a szilveszteri pezsgőtől?

Szilveszter után különösen aktuális lehet a téma: mit tegyünk, ha macskajajjal kelünk szilveszter másnapján? Fejfájás, hányinger, szédülés mind-mind a másnaposság kellemetlen tünetei lehetnek. Szájhagyomány útján rengeteg recept kering, amire megesküsznek, a benne hívők. Ezekkel az a baj, hogy a legtöbb nem segít a macskajaj ellen, sőt egyik-másik még ront is a helyzeten. A jó hír az, hogy a…

[fovarosiblog]

A Közlekedési és Postaügyi Minisztérium javaslatát elfogadva a kormány 1976-ban határozott a reptér fejlesztési programjáról, amely 1990-ig sorolta a teendőket. A feladat egyre sürgetőbb voltát jelezte, hogy a MALÉV utasforgalma 1975 és 1980 között megduplázódott. A finanszírozáshoz az osztrák hitelprogramot vették igénybe. 1978-ban folytatták le az új terminál tervpályázatát, és a belsőépítészeti program részeként műalkotások elhelyezésére is pályázatot írtak ki. Ezen nyert Péter Vladimir pályaműve 1985-ben.

A pályázat meghívásos volt, 4 művész kapott felkérést: Józsa Bálint (akinek Lüktetés című alkotása a Karolina úti Haematológiai Intézet előtt áll), Péter Vladimir, a papírsárkányairól ismert Bodóczky István, valamint Gross Arnold. Utóbbi a megbízást visszaadta, nem nyújtott be tervet. Józsa Bálint léghajót tervezett a jókora utastérbe belógatni, de a pályázatokat áttekintő osztrák belsőépítész hölgy egyértelműen Péter Vladimir madárkái mellett foglalt állást a benyújtott 1 minta darab és a rajzok alapján.

A madarak legyártása hosszú időbe telt, gyorsan kellett dolgozni. A gipsz modellekről készült negatív alapján készült el az üvegszálas poliészter test, amit még csiszolni, majd festeni kellett. A festéshez Neolux autókarosszéria festéket használt. Mindegyik madárka egyedi darab lett. A felhelyezést is a mester végezte el: damilról lógatták le a madarakat a tetőszerkezetről. Szerencsére az alkotójuknak volt már tapasztalata a különleges, akkoriban még egész újszerűnek mondható anyaggal: műanyagból készült a Montgolfier-emlék az Atrium Hyatt (Sofitel) szállodába és a Hungária kávéházba (New York kávéház) is, de a mára már lebontott, egykori Volga szálló Törley pezsgő bárjába is készült egy cégér jellegű alkotás.

(...)

A 2A terminál felújításakor sajnos leszedték az összes madarat, bekerültek az irodákba, de hamarosan több példány is magánkézbe került, a gyűjtemény szétszóródott. Erről az alkotójuk is csak közvetve szerzett tudomást, néhány példányt ugyanis hozzá vittek be javításra.

(...)

A kihelyezést a Klauzál téri vásárcsarnokban Erzsébetváros önkormányzata szervezte le, a megmentett madarak 2023. augusztus 20-án kerültek ki a csarnok „főhajójába”. Ha arra járnak, nézzék meg őket, a galéria szintről egész jól láthatók!

A teljes cikk a fenti linken érhető el!

[starmythelonesurvivor]

Zanza

A tegnapi lelkes, és egyébként színvonalas Alma együttes után jött gyermek programoknál egy bohóc leány. A különleges képessége az volt, hogy előadás közben a hangokat nem igen tudta eltalálni, ellenben egy gumi…izére emlékeztető gumi pezsgős palackkal hadonászva énekelte, hogy “spricc spricc”, és az összes családapa bámulta a D-s kosarait. A legvégső fellépő egy rajzfilmes karikatúra szerű, borostás lecsúszott alkoholistákat idéző, nyúl jelmezes bácsi volt, akinél már gyerekek sem igen akadtak a közönségben. Még az előbbit is visszasírtam, a mai rádiós istentiszteletet főzés közben kényszerből hallgatva. Megtudtam, hogy mi, magyarok annak köszönhetjük az összes nemzeti tragédiánkat, kezdve Muhitól Trianonig, hogy sokat, és nagyon cifrán káromkodunk, ezért jóistenke megvert minket. Vidékre jó lesz, ahogy mondta tegnap az egyik kolleganőm (vagyis, én csak egy diákmunkás vagyok, szóval nem tudom mim). Rengeteget alszok, még tegnap is dolgoztam, és vezettem. Csak 2 napja volt meg az utolsó interjúm, és 7-en voltak benn, én leültem velük szemben, és egy gondolatom nem volt, arról, amin 1 évig dolgoztam, és amiről már 2 interjún folyékonyan beszéltem. Beakartam kerülni a moméra, ezek után biztos lehúztak a listáról, a szemükbe se tudtam nézni. Tudok angolul, de most még azt se ment, nem tudtam mit mondani, üres volt a fejem, a mondataim hibásak, és holt egyszerűek voltak. Ha nem lettem volna kínban, talán tudtam volna nevetni, ahogy szoktam, de még az se ment. A legjobb indulattal, még azt se lehet elmondani, hogy “legalább cuki voltam”. Már kikeseregtem magam feleslegesen a másik kettő jól sikerült interjún, itt már csalódott se vagyok, sem dühös. Nem érzek semmit. Igazából csak aludnék, ma volt végre egy szabadnapom itthon, holnap meg strandra megyünk egy barátnőmmel. Van mindig szürkületkor egy kisbagoly a kisház kéményén, a másikra meg rászállt a gólya. Nem szeretnék Pesten élni, de viszont nagyon akarok ott tanulni.

[nagyenka]

Sikerült lefoglalni a repjegyet, így április 20-23 között Londonban ünnepeljük a tízéves házassági évfordulónkat :) Ha tud valaki jó és nem csilliárd fontos szállást, jó programot, éttermet, esetleg színházi előadást, varietéműsort vagy pezsgős medencés koktélpartit javasolni, légyszi ne tartsátok magatokban. Nem a kötelező túristaprogramokra vagyok kíváncsi, azokat kiguglizzuk úgyis, csak ha valami neked nagyon tetszett, és nem bánod, ha mi is megszálljuk, megnézzük vagy megkóstoljuk, azért hálás leszek. Köszi előre is!

[stickalittle]

amúgy szerintem én jó marketingszakember lennék

Például olyan című lappal nem küldeném ki a hajléktalanokat, hogy Fedél Nélkül. Ebbe a világba nem. A lap címe a szegénységről és a sikertelenségről szól. Hát ki viszi be azt a munkahelyére? Ki mondja büszkén, hogy “Én Fedél Nélkült olvasom”? Az újság címében már benne van lúzerség, a bukás. Értem én, hogy a szánalom felkeltése a cél. De aki ezt marketing szempontból jónak találta, az nem ebben a világban él. A szánalom felkeltése ebben a világban? Nem kellene ezt az ügyet elkomolytalankodni! Így, nulla gondolkodás nélkül, csak hasraütésre például azt a címet adnám az újságnak, hogy Heti Pezsgő. Nem jó, de százszor jobb, mint a Fedél Nélkül, és százszor többen elvinnék olvasni, mint azt, hogy Fedél Nélkül.

Aztán itt van a Youtube. Annak idején azzal lett sikeres, hogy fiatalos volt. Mára meg kurva boomer lett az egész. (Szépen nyomja is lefelé a TikTok.) És ezt a boomerséget például a reklámjaival érte el. Oké, kellenek a reklámok, nem vagyok ellene, mert meg kell élnie az oldalnak. De mi a faszom már az, hogy két perces reklámokat engedélyez, és már találkoztam 10 percessel is, sőt, fél órás hirdetéssel is. Nézel egy videót (sokszor csak hallgatod valamilyen tevékenység közben), és a közepébe bebasz a Youtube egy 2-10-30 perces reklámot. Normális? Nem csak a reklámot nyomom ki, hanem azt a youtubert is, amit eddig néztem. Ez kinek jó? Se a reklámozónak, se a youtubernek, se a Youtube-nak nem jó! Akkor mi a faszért nem csinálnak ezzel valamit? Baszki, legyenek már a reklámok is fiatalosak! A Youtube igenis követelje meg a reklámozóktól, hogy csak 5 másodperces reklámokat adhatnak le. Ne engedjen a felületére ennél hosszabbat! És amelyik marketingcsapat meg nem tudja megugrani azt a lécet, hogy 5 másodpercben eladja a termékét egy “fiatalos” felületen, az rúgja ki az egész marketingosztályt! Mert ingyenélő, szar az egész banda! Nem fogom megvenni a terméküket, amikor nem köti le az érdeklődésemet, hanem azt gondolom róla egy-egy videó megnézése közben, hogy “baszki, takarodj már innen az ócska termékeddel, geci”! Öt másodperc elég. Amelyik marketingcsapat a Youtube-ra ennél hosszabb fost tol be, az kuka!