#rendszerváltás

[bookwormstarwarsfan]

A few days ago I saw some Ducktales here and decided to write about one of my favourite Hungarian historical moments, but then I realized that the anniversary is in less than a week, so I scheduled this post exactly on the 30th anniversary even for the minute, at 18:08 CET. (Edit: fuck Tumblr, it messed up scheduling, but second part is on its way)

So let me to present you the story of the Ducktales generation of Hungary, the children born in the 80s, who were traumatized by the aforementioned cartoon exactly 30 years ago, on December 12th 1993 at 18:08.

The year is 1993. The ill-fated little Central-European Hungary is barely out of the more than 40 years of terrible communist dictatorship, it only elected it's first in decades democratic government in 1990 and the last occupying Soviet soldier left the the country in the Summer of 1991.

The first media war is on full rage, meaning that there is still only two, government owned, tv channel, (and time to time HBO, if you were at the right place at the right time) but unlike during the socialism, Western programmes are allowed. This two facts together mean that every time there is a kid's programme on, practically every children who has access to tv, watches it.

Every Sunday afternoon is for Walt Disney, but most importantly for Ducktales. This one has a chokehold on every kid, the absolutle favourite. (Interestingly never became popular for any other generations in Hungary, unlike other iconic programmes, despite being aired a few more times in the following decades.)

So we get to the Sunday of December 12th. Allegedly 2.2 million children is in front of the tv, accompanied by many adults. The episode "A Whale of a Bad Time" is at its emotional high. Scrooge McDuck (or as we know him, Uncle Dagobert) is histerically jumping on the dinner table, because the ship with his money is lost. At 18:08 one of the most famous last sentence is said: 'A sea monster ate my ice cream!!!'

The screen goes black and white, the programme stops, blackness, then the grey channel logo shows up and Chopin's Funeral March starts playing. For long minutes nothing happenes, except of course for the hundreds of thousands of kids having a temper tantrum. By the time the March is coming to the end, even more adults are in the room, either because of the screaming kid or the sudden change of mood.

After 2 whole minutes again a moment of blackness, then a fat, old man in thight black suit comes up with a flag in the the background.

For many of the children watching, this was the first time to ever come to contact with politics, and for some of them, with death. Because the man, Péter Boross, who at that first moment still unbeknownst to the audience had already been the Prime Minister for less than an hour, had an important message:

'Fellow citizens, Hungarians, here at home and around the world. Destiny gave me a painful duty. Dr József Antall, Prime Minister of Hungary today after 5 pm passed away.'

Of course the passing of the reigning Prime Minister would be breaking news everywhere, especially if he is the first democratically elected one in more than 40 years, but this event became more important for a different cause.

[0girlhasnoname0]

„Ez az én hazám. És nem elhagyni akarom. Hanem rendbe rakni.”

— A besúgó

[atisztaszar]

Rossz az "új rendszerváltás" 2010 óta

Az 1980-as és 1990-es években egyes neves társadalomtudósok, többek között Ulrich Beck, Stefan Hradil vagy Gerhard Schulze már olyan téziseket fogalmaztak meg, amelyek szerint „túl vagyunk renden és osztályon”, az egyenlőtlenségek individualizálódnak, és az egyének társadalmi helyzetét egyre kevésbé a munkaerőpiaci pozíciójuk, és sokkal inkább egyéni döntéseik, ízlésük, illetve értékek iránti elköteleződéseik határozzák meg.

Ezek az elméletek Magyarországon különösen népszerűvé váltak, és a rendszerváltás után átalakuló magyar társadalom megértéséhez nem az osztályelméleti hagyomány, hanem mindenekelőtt ezek a teóriák szolgáltatták a fogalmi keretet. (Qubit.hu/Szabó Attila)

Ezt vágta tönkre a NER

[keresztyandras]

Földet vissza nem veszünk!

Bodansky György >Esterházy Péter értelmiségi/arisztokrata gegje/gőgje emblematikus emléke talán minden idők legmélyebb, leggyorsabb és legnagyobb kiterjedésű rendszerváltozásának. Annak, ami velünk (egykori szovjet gyarmatokkal) történt és tulajdonképpen történik még mindig 1989-90- óta. Krisztusi korba lépett hát életünk meghatározó eseménye, ideje lenne némi távlatból visszatekinteni rá, nem…

[angelofghetto]

csúszda a pokolba

Vannak híresen alulértékelt szakmák. Ilyen az enyém is. Erre akkor jöttem rá, mikor egyszer közmunkásként amolyan recepciós-adminisztrátori munkát kellett végeznem (felvettem a telefonokat és időpontokat egyeztettem) lényegesen többért, mint a korábbi fizetésem. Aztán egy darabig tanítottam, mert a szakmám mérnökei valójában az oktatásba menekültek, ahol cirka másfélszer annyit lehet keresni, mint a szakmában, de a bosszútörvénynek hála mára ez is befulladt.

A rendszerváltás előtt kezdődött, mikor boldog-boldogtalan GMK-zott, fusizott, boltot és vállalkozást nyitott a tisztességtelen szabadrablás és prompt meggazdagodás szellemében. Emlékszem, ahogy még dicsekedtek is azzal, hogyan lopták el egymástól az ötleteket a festődében. Akkoriban az volt a trendi, hogy mindent fehérben varrtak meg, és utólag olyan pasztell fagyiszínekre festették. Ezt onnan is látni lehetett, ha valahol megpattant a varrás, vagy ki kellett bontani, és a cérna alatt fehér maradt az anyag. Gyakran kismamákkal varrattak, akik hamar rájöttek, hogy minél nagyobb öltésre állítják a varrógépet, annál haladósabb a munka, és a több darabszám több darabbért hoz. Ez volt az egyszer használatos önmegsemmisítő ruhák időszaka. Eközben a hivatásos cégeknél olyan minőségi követelményeknek kellett megfelelni, hogy egyre ráfizetésesebbek lettek. Hogy miért virult a butik-biznisz? Mert divatérzékenyebb volt. Hoztak Bécsből vagy Tarvizióból valami kikukázott rongyot, szétszedték, körberajzolták, és puff, ott a szabásminta, lehet tömeggyártani. Kevesen értették meg, hogy ez ugyanaz a konfekció (csak értelmezhetetlen minőségben), ami a szoci áruházak méretkínálata, csak rosszabb. A baj az volt, hogy a kereskedők, akik megrendelték az áruházak kínálatát, 50-pluszos fejjel döntötték el, hogy mi kell a 30-mínuszos vásárlóközönségnek.

Fair-trade szégyenért nem kell Afrikába vagy Távol-Keletre menni, elég mondjuk Ceglédig, Mátészalkáig, vagy a nyóckerig. De a belvárosban is bőven akadnak rabszolgatartók. Ha büdös nagy nyomort akarnak ábrázolni az amcsi filmekben, mindig varrodákat mutatnak. Mexikói meg puereto-rikói nők görnyednek a varrógépek fölött, és orrvérzésig nyomják a pedált, patkányok szaladgálnak a fal mellett (esetleg maffiózók lövöldöznek). A szabásmintákat gyakran egy kövér, kopasz, szemüveges bácsika szerkeszti ceruzával a füle mögött és vonalzóval a szájában, és jön valami szöszi misszpicsa, aki a "dizájner". Hát ez az általános kép az én imádott és lerombolt szakmámról. Ma már nincs Magyarországon felsőoktatása, igazából nem tudom, mikor szűnt meg. Ez volt az egyik első szakma, amibe hagyták betörni a dilettantizmust és a kártékony kínai nyomulást. Igazából a jelenlegi szakoktatók legalább felét megbuktatnám, nem hogy diákokat engednék a keze közé. A követelményrendszer is pusztul. Mikor én tanultam, az összes ruhaipari gép kinematikai ábráját fejből, táblánál kellett tudni rajzolni, ma fel kell ismerni a tankönyvből úgy, hogy alá van írva. A középsuliban elsőben, ahogy tudtunk egyenesen meg görbén varrni, bedobtak a mélyvízbe, és pl. a nyári iskolai egyenruhánkat már magunk varrtuk... de a mai végzősők 4 év után nem tudják megvarrni a saját ballagó ruhájukat. Sajnos a jó szakik magukkal viszik a szakmát a sírba, és nincs utánpótlás, mert kevés ember olyan fanatikus, hogy szerelemért dolgozik, ha a csekkeket pénzzel kell kifizetni.

Aztán jött a fast-fashion, az előkészítés nélküli tömexar termelés a kereskedői extraprofitért. Mert a hasznot nem a szellemi terméket létrehozó vagy az előállító kapja ám. Érdemes belegondolni, mennyit kap ez a két terület, ha a ruhaboltokban a -70% után is nyereséges (vagy legalábbis nem veszteséges) a kereskedés. Akkor most hol van itt a fair-trade, ahol megalázóan alacsonyak a fizetések, ha egyáltalán be van jelentve a dolgozó?

Pedig milyen gyönyörű ez a szakma! Konstruktív, kreatív, egész napos flow élményt ad... már ha hagyják az embert dolgozni, mert gyakran "nincs rá idő". Csak gyorsan nyomjunk valami akármit, haladjunk, jó lesz az, úgysem fizetik meg a vásárlók. Pedig ez nekem FÁJ. Néha ingyen, munkaidőn túl csempészek be minőséget, mert pofám leszakadna, ha azt kellene kiadnom a kezemből, amit a főnök megkövetel. Az embereknek, de még a cégvezetők többségének sincs fogalma arról, hogy egy tisztességes szakembernek milyen hatalmas tudást kell megszereznie, és hogy adott esetben a teljes tudása kell egy konkrét megrendeléshez. Csak felsorolásképpen, hányféle tárgyat, témát kellett tanultunk: textilruházati anyagismeret, szővés, fonás, kikészítés, szerves és szervetlen kémia, műszaki rajz, általános gépészet, statika, mechanika, elekrtrotechnika, gépelemek, irányítási rendszerek, informatika, ruhaipari gépészet, technológia, munkavédelem, emelt szintű matematika, szabás-szakrajz (szerkesztés, modellezés, szériázás), műhelygyakorlat, gyártásszervezés, üzemgazdaságtan, művészettörténet, viselettörténet, művészeti anatómia, színtan... és párat szerintem ki is felejtettem. És a rendszerváltás utáni főnökeim közül jobb esetben a fele legalább már látott közelről varrógépet. Fogalma sincs, hogy egy korrekt szabásminta mögött mennyi szellemi munka van, nem hajlandó elismerni (sem erkölcsileg, sem anyagilag), hogy ez az alfa és omega, mert ha nem jó egy szabásminta, onnantól a cég csak selejtet tud termelni, viszont a jó szabásminta olyan, hogy a szabász és a varrónő, aki kemény darabbérben dolgozik, nem kell gondolkozzon, variáljon, alakítgasson, csak nyomja a gépet, mert ő azzal keres. A jó előkészítés az alázatról és a csapatmunkáról szól: nem csak odakenek valamit, hanem kiszolgálom a munkámra épülő tevékenységet, a keze alá dolgozok a munkatársamnak, mert abból jön a minőség és a termelékenység. És nem azért hogy a vállukra emeljenek és körbehordozzanak, hanem azért, mert ez a dolgom, a hozzátett részem az egészből.

Bojár Gábor szerint az igényes vevő tartja szinten az igényes munkát a cégeknél. Milyen igaza van. Magyar viszonyok között az a baj, hogy az egész láncolat nem ért hozzá. A szakkifejezéseket felváltotta a konyhanyelv, még valamikor a 80-as évek végén, a gyártót "készítőnek" kezdték nevezni, ez önmagában fényesen jelzi is a minőségi zuhanást (ha csak meghallom ezt a szót, görcsbe rándulok). Szoktam mondani, a hatvanas években a sugardaddy a barátnőjének nercbundát és brilleket vett, későbbi időkben autót, lakást, ma meg saját divatmárkát, amiben cukika "megvalósíthatja önmagát".

Hol tartunk? A készítő nem ért hozzá, mert a vállalkozása indításához csak pénz kell, szakértelmi léc nincs, amit át kellene ugrania, nem hajlandó megfizetni a jó szakembert, mert jóazúgy, és betanított meg önjelöltzseni munkatársakkal rentábilisabb. A kereskedő nem ért hozzá, ő üzletember, azt árulja, ami nagy hasznot hoz, és lehetőleg azt a három méretet forgalmazza, amit akkor is el tud adni, ha piros hó esik. A vevő sem ért hozzá, ráadásul több generáció alatt hozzászokott a tréhez, a tucatáruhoz, a rossz minőséghez, a kaotikus méretezéshez, azt veszi, amit kap, legfeljebb halkan morog. De ami a legnagyobb tragédia, hogy itthon nincs fizetőképes kereslet. Ez annak is rossz, akinek minőségi igényei vannak, és annak is, aki minőségi munkára képes. Méretes vonalon is büdös nagy káosz van. Itt is tobzódnak a dilettánsok, és némelyik indokolatlanul sokat kér, kihasználva, hogy nincs más. Szomorú, de aki össze tud varrni két anyagot egymással, az még nem varrónő, legfeljebb kezelni tudja a gépet. Leginkább a gitározáshoz hasonlíthatnám: Jimi Hendrix vagy Al Di Meola asszem nevezhető jó gitárosnak, a többi önjelölt zseni viszont pontosan tudja, hogy a zeneirodalom 70%-a lekísérhető 3 akkorddal, de attól még nem lesz valaki zenész. És kell még valami a jó munkához a profizmuson kívül: szív.

[petrany]

Régi dolog, hogy mindegy, melyik rezsim, a vonalat bezárják, a vidéket leépítik, az elszigeteltséget támogatják. Az infrastruktúra pedig megy a vastelepre.

[szollibisz]

Az előző rebloggolt posztom eszembe juttatta, hogy amúgy még leszbikus visibility week van, úgyhogy nézzetek dokumentumfilmet:

Fiataloknak főleg ajánlott, meg azoknak akiket amúgy is érdekel a rendszerváltás előtti meleg kultúra és a töri, csak magyart nehezen talál.

És ha már Takács Mária, akkor itt van egy hasonló ötletre épülő filmje, csak férfiakról:

https://www.stb.hu/indavideo/Meleg_Ferfiak_Hideg_Diktaturak_a_teljes_film_melegen_ajanlva

(ezt a linket a tumbli már nem akarja rendesen megjeleníteni valamiért)

[zeroz2ro]

" Lassan itt az év vége, de Brüsszel továbbra se fizette ki a magyar pedagógusoknak járó béremelés rá eső részét.  Rétvári Bence felháborítónak nevezte, hogy havi 5-6 millió forintos fizetésükért nem a pedagógusokat képviselik, azon ügyködnek, hogy 2025-re a tanárok ne kereshessenek havi 800 ezer forintot.

A kormány hivatalos terve szerint idén 561 ezer forintra nőtt volna a pedagógus átlagbér, ám az ellenzék Brüsszelben meggátolta a rendszerváltás óta legnagyobb pedagógus béremelés megvalósulását. Az államtitkári közlemény szerint Brüsszel 800 milliárd forinttal tartozik a magyar pedagógusoknak. " MVM-től elvett 310 milliárd + reptér megvásárlása > 800 milliárd. Miről beszélünk Bence? Erős és büszke ország, kanyarban előz mindenkit és nem tud béremelést fizetni?

[kazamata]

volt szerencsém tegnap a gödöllői egyetemen járni. az egész rohad, a lepusztultság hozza a felsőoktatási átlagot (kivéve közszolgálat egyetem, de ugye ott meg az agyakban van sivatag)

DE! A kormány ezt látá és cselekszik vala:

A Gödöllői Premontrei Apátság épít bzmg egy templomot és egy sportközpontot. Az egyetlen hely a környéken ahol folyik vmilyen építkezés az ez. Lenyúlnak egy iskolát, beterelik a tanulókat a kápolnájukba és megállapítják, hogy az kicsi. Kell egy iolyen szerény kecó pávatollat hordani.

"A rendszerváltás után a családi házas környezethez igazított kápolnánkat a Fácán soron, 1991-ben kezdtük el építeni, és használjuk a mai napig. Az 1950-1990 között megszűnésre kárhoztatott kicsiny közösség nagy vállalkozása volt ez akkor, remélve, hogy egyszer majd mód nyílik a premontrei hagyományok alapján álló templom építésére is. A Fácán sori épület már néhány év elteltével szűkösnek bizonyult mind a plébánia, mind a gimnázium létszáma tekintetében."

Premontrei fogadalmak:

Szegénység – ami egyszerű életet követel tőlünk, életünk és talentumaink megosztását egymással és azokkal, akiket szolgálunk

Tisztaság – megszentelt cölibátus, ami megnyit minket a lélekben való növekedésre egységben másokkal

Engedelmesség – amely minél teljesebben kitágít bennünket Isten akaratának befogadására

promontrei nagyonkatolikus testvérek!

basszátok szájba a jó kurva anyátokat

[habkeinb0ck]

Így néz ki most Tiborcz István svábhegyi elitklubjának környéke

Az egykori Fonográf klub helyén (jobb felső sarok) nyitotta meg az „angolszász privát klubok hagyományait idéző” Botaniq Klubot a miniszterelnök vejének cége. Az ingatlant és az első képen látható, eredetileg erdős telket a Piarista Rend kapta meg egyházi kárpótlásul még a rendszerváltás után.

A Fonográf klub egykor végül Tiborczék tulajdonába került, de mint a második képen látható, a piaristák az egész telek felaprózása, jelentős részben értékesítése, valamint a fás területek letarolása mellett döntöttek.

A XII. kerületi önkormányzat észrevehette volna, hogy itt gyakorlatilag egy erdő van, de nem így tett. Meghagyta beépíthető lakóövezetnek, aminek látható a következménye.

Egyébként a terület, amely közvetlenül a néhai Fonográf klub alatt látható, Szíjj László NER-közeli vállalkozó tulajdona. Balra lent az a kis csücsök pedig bónuszként a szintén NER-közeli Nyerges Zsolt érdekeltségébe tartozik, de teljes egészében nem fért már rá a fotóra az ingatlan.

MKKP BP XII. kerület

[stickalittle]

Remélem, egyszer lesz rendszerváltás,

és Varga Juditot arra ítélik, hogy a saját interjúját kelljen legalább annyiszor végignéznie, ahányszor elhangzik a propagandacsatornákon.

[diogenesz2020portugal]

Tarjányi Péter

Az USA budapesti nagykövetének kémbankos bejelentése után Deutsch Tamás szokás szerint egy mondatban formált véleményt…

(Én: nos, a szellemi kapacitása ennyit tesz lehetővé, egy koszos, hazug félmondatot.)

“Mi már hazaküldtük a tatárokat, a törököket, az osztrákokat, a németeket és végül a ruszkikat is.....

Óvatosan Mr. Pressman! Ennyi."

Nos, a történelmi valóság “kicsit” más.

1.) A tatárokat nem küldtük sehova, mert miután piszkosul elvertek minket és megölték, elhurcolták hazánk lakosságának negyedét elmentek maguk, mivel hatalmi harcok robbantak ki a hátországukban.

2.) A törököket sem MI magyarok “küldtük haza” egyedül hanem a Habsburg-ház által szervezett nemzetközi koalíció amiben voltak magyarok IS, de külföldi segítség nélkül önmagunkban ez nem jött volna össze.

3.) Az osztrákokkal többször harcoltunk majd kiegyeztünk és az I. Világháború okozta igazán a Habsburg-ház leáldozását. Így itt sem küldtünk haza senkit!

4.) A németeket a szovjet hadsereg verte ki Magyarországról és a náci Németországot szintén nemzetközi koalíció volt képes legyőzni.

5.) És tegyük helyre: a szovjetek sem Orbán Viktor 1989-es beszéde miatt mentek haza, hanem azért mert a rendszerváltás ELŐTTI magyar kormány erről megegyezett Moszkvával. Miközben Orbán Viktor erről szónokolt a szovjet csapatok már megkezdték a kivonulást…

A történelemhamisítással szemben a valóság ez, és a felsorolás így pontos! Ennyi..........."

[fovarosiblog]

Magyarországon csak akkor lesz rendszerváltás, amikor lecserélik ezt a táblát a Múzeum körúti postán.

[menyhei]

Csak a szokásos nyünnyögés, elkeseredett fanyalgás, szó szerint ugyanazok az unásig ismételgetett libsi-haladár toposzok, ugyanaz a tehetségtelen, eszdéeszes gőg, mint oly sok éve már. Az csak véletlen, hogy ez a PostaBankon hízott díszpéldány vénségére pont úgy néz ki, mint egy romok alól előásott Kern András.

Fontos a hosszú memória. Én éltem azokban a Magyarországokban a rendszerváltás után, ahol bárki volt kormányon, Geszti Péter kapta a hátszelet, elismerést, jött szembe, repült feletted, ha akartad, ha nem.

Az első 20 év, haverek mindenhol, államtól félállamon keresztül a provinciális soft powerbe betonozott médiagecikig mindenki haver. Aztán jött 2010, azóta csak simán jól él, mert a NER-es pénz sem büdös, de Péter már nem nélkülözhetetlen, sem ő, sem a letűnt korszak hasonszőrű szakértői. Amikor Geszti óriás volt, a 90-es évek eleje-közepe, akkor Magyarország egy roncs volt. Ahhoz képes a mai Svájc, a mai egy sci-fi. Ha ma 1995-be utaznál, nyugati turista lennél, és elszörnyednél.

Péter ma szörnyed el.

Azt is merészeli nyilatkozni ez a takonygerincű eszdéeszes görény, hogy: "A NER pedig nem méricskél: a tehetségnél fontosabbá vált a törzsi hovatartozás." Mondja ez, aki pusztítóan tehetségtelen dalszövegíróként országos hírnevet és tanácsadói / ügynökségi karriert kapott ajándékba. Az egész életét törzsi logikában élte le, onnan kapta a megbízásokat, a kritikát, a hátbaveregetést, mindent. A bankszámláján egyetlen fillér sincs, amit nem a bolsi / külkeres / néphadsereges kapcsolatrendszer folyományaként kapott.