Hey question, what WAS the final number of island nations with monarchies and pms having a very bad not good time? Out of curiosity i mean
Assuming you mean the 48-72hrs of absolute geopolitical madness that followed the resignation of Boris Johnson; the batshit politics bullshit began with us (the UK), swiftly followed by:
- the assassination of Shinzo Abe in Japan
- power going out for swathes of people in Canada
- Macron having another scandal in France
- strike action in Panama
- the resignation of the econ minister and a currency crash in Argentina
-protests and an uprising in Sri Lanka.
I'm sure there were many more significant political happenings that week, it was definitely one for the records.
(please note that I'm not making light of the effects that these political events had, nor do I intend to make light of the social, political and economic situations that lead up to them. It was a fraught time for many [including one of my close friends, owing to Home Office bullshit with the hostile environment policy] and I'm aware of that.)
And now it's come full circle with Kwasi Kwarteng going "hi, I'm the chancellor, and this is jackass" and tanking the value of the British Pound Sterling with the mini budget, the burgeoning energy crisis and the insane prices that providers are charging as a consequence of privatisation, and the prospect of rolling blackouts and food shortages.
i asked my cousin to send me a copy of dune in hungarian bc if i want to keep my bilingual status i need to do something. anyway shes also sent me two photo books. scavengedluxury im coming for your job.
part of me is scared that one day i will come across an old photo of the street i grew up in on my dash posted by scavengedluxury dot tumblr dot com from the budapest municipal photography company archive. there probably isn't one but you never know
@scavengedluxury I hope you do not mind that I made this
Fun little thing I made while trying to learn VO and editing stuff
If anyone that sees this wants me to make a thing or try to VO some fan work, feel free to reach out with fun posts and whatnot
transcription:
[projector clicking on and film whirring]
[twilight zone vibe "Dun Dunnn" sound]
Come with me as we step into a world of the unusual
[creepy door creaking open]
The Bizzare [ghostly wolf howling]
The Lamronarap [fairy-like jingling that trails off]
[after a pause, in a smaller distant voice] Wait, what?
Rég álmodtam érdekeset (valahogy túl zavaros volt az életem és az álmaim is), de egyszer csak HOPP!
Szóval elég ��sszetett álom. Az első fele: részt vettem valamilyen madárvédelmi projektben, sziki / pusztai madarak védelmére irányult, székicsérek és pacsirták rémlenek, fészekszámlálás, többek között. Bár én inkább csak asszisztens voltam, írnok. Mindenesetre a projekt jól sikerült és részt vehettem a zárógála-féleségen, a projektvezető valami befolyásos ember volt, mert díszvendégnek meghívta David Bowie-t is! És ő eljött!! Ráadásul fiatal volt, a vörös hajú Ziggy Stardust korszakában (nem ismerem eléggé, ne üssetek (n)agyon)! És pont mellettem ült és megkérdezte, én csináltam-e azokat a gyönyörű képeket a kiállításon, mire mondtam, hogy nem, én sajnos csak krumplival tudnék fotózni. Nem biztos, hogy pont így, de valami fárasztó ócska poén volt, mindenesetre Bowie nevetett rajta, mert természetesen úriember volt. Ekkor tűnt fel, hogy milyen hosszú és hegyes fogai vannak. (Na EZ érdekes, mert fölkelve megnéztem és nem is voltak szegénynek ijesztő fogai. :( Hogy akkor miért így képzeltem el álmomban, az jó kérdés. Hacsak össze nem keveredett bennem a kislánykori rocksztár crushommal, Freddie Mercuryval.)
A második fele: az álom fő magja egy incidens volt, méghozzá az, hogy eltűnt a mostani kutyánk, már több hónapja (akár egy éve is?), és kiderült, hogy valójában ellopták! Sőt, valahogy a chipet is kiütötték belőle és eladták egy jóhiszemű párnak, akik örökbe fogadták! Nagyon felháborított az eset, de mire felgöngyölítettük, elmentünk a párhoz, előadtuk nekik és ugye az volt a cél, hogy adják vissza a kutyánkat. Nagyon sokkolódtak szegények, de végül is beleegyeztek. Viszont utólag bűntudatom volt, hogy túl keményen léptem fel velük szemben (valamiért én lettem a szószóló a családból), biztos, hogy nem mentem át asszertívból aggresszívbe?
A kutyát nem rögtön adták vissza, mert időközben hoztunk egy másik kutyát a menhelyről, egy vizslát, vele azonban nem sikerült zöld ágra vergődni, túl sok baj volt vele és úgy döntöttünk, inkább visszavisszük. Na persze ez eléggé seggfej dolog, érzem, de miért ne vallanám be, hogy álmomban hibát követtünk el? A menhely úgyis a nyakunkra járt, hogy nEm LeSz eZ íGy jÓ, miközben ŐK sózták ránk ajánlották pont ezt a kutyát. Szóval, még velük is várt rám egy kör vitatkozás.
Orbán Viktor pedig úgy jön a képbe, hogy csináltak egy országos túrát, ahol random embereknél vendégeskedik, amit persze leadnak a tévében és ez így kötelező(?!). Nyilván, hogy "a mi kutyánk kölyke, egy közülünk" fílinget erősítsék. (Úgy tűnik, van egy-két visszatérő motívum az álmaimban.) Anyám főzött valamit, amit tudott, mi meg viselkedtünk, ahogyan tudtunk, tartózkodón.
Későbbi jelenet, hogy sétálunk egy városban, Orbán meg én (valsz. a közeli megyeszékhely, bár eléggé átalakulva, olyan '70-es évek hangulattal - biztos túl sokat nézem a scavengedluxury blogot). Orbán próbál társalogni velem, hogy színházba vagy uszodába tartok-e (épp arra sétáltunk), állítólag valami nagyon jó előadás lesz a színházban. Én meg elég vonakodva válaszolgatok, de nem is lázadásból, hanem mert a kutya-ügy jár a fejemben állandóan. És EKKOR hasított belém egy olyan felismerés, hogy hát hogyan is lehetnék lázadó vagy forradalmár, az Orbán ellen vagy akármi nagyobb ellen, ha mikroszinten még a saját családi miniérdekeink ellen sem tudok kiállni!! Ezt kell gyakorolni előbb!!
Végül azt mondtam, hogy az uszodába megyek, a beszélgetés itt lezárult, Orbán peckesen ellépdelt. Nyilván, ő is meg a stáb is inkább megilletődöttségnek hitték a kommunikációs stílusomat. Hadd higgyék. Később elmentem az uszodába, ahol nagyon kicsi fakkokba lehetett csak pakolni a cuccokat és egy nagy társaság foglalta el az egyik szekrényt, de még találtam egy üres fiókocskát, csak győzzem megjegyezni. Oké, ennek már tényleg semmi jelentősége nincs. Peace out.
People wait at the Berlin Wall for the opening of a temporary crossing between West and East Berlin, 1989. From the Budapest Municipal Photography Company archive