#szóval még az is lehet

[sronti]

Egyrészről ellopták* a ~400 fontos bringámat tegnap, másrészt viszont megtudtam, hogy a bíróság végre megítélt nekünk olyan nettó 6000 fontot.

Ez egy elég felemás hét volt, na.

[zoeeozzoeeoz]

A szomszédomban lakik két idős nő. A fiatalabbik 65 éves, az idősebbik az Ő Anyukája, aki 85 éves. Az idősebbik néni már nagyon rég óta nem járkál ki a házból sem, a lánya szokta a teraszra kiültetni néha, mikor jó idő van. A fiatalabbik, a múlt héten rosszul lett, pont akkor értem haza, mikor elvitte a mentő. Két napig semmi mozgást nem tapasztaltam tőlük, de aztán megláttam az idősebbik nénit leselkedni a függöny mögül. Átcsengettem hozzá. Nagyon lassan nyitott ajtót, nem is engedtem hogy lejöjjön a lépcsőn nekem kaput nyitni, inkább vissza mentem, és kerítésen keresztül kérdezgettem. Kiderült, hogy a lánya enyhe szélütést kapott, saját maga hívta ki a mentőket, nem tudja mi van vele, mikor jön haza stb. Nem tudom a telefonszámát, a néni azt sem tudta melyik kórházba vitték. Kiderült azóta nem evett, nem ivott Ő sem. Megkértem, dobja át a kulcsokat, hogy át tudjak menni hozzá. Átmentem. Találtam a hűtőben neki zöldséglevest, megmelegítettem neki, megette. Megnéztem a hűtőjét, szendvicsnek valók voltak neki, kidobáltam amik lejártak, és vittem át neki friss kenyeret is. Van egy kutyájuk is, kértem, hogy engedje ki őt a kertbe, el lesz majd ott, ne legyen láb alatt, és majd etetem kerítésen keresztül, amíg haza jön a lánya. Eltelt 2 nap, ismét semmi mozgás. Csengetek, semmi. A kulcsokkal bemegyek, néni ül az ágya szélén, valamit motyog. Feleszmél hogy bent vagyok, megörül nekem, kiderült azóta nem evett, hogy én 2 napja átvoltam. Csináltam neki szendvicset, majd segítettem neki fürdeni, rendbe tenni magát, meg közben kérdezgettem, hogy hol van a telefonja. Gondoltam azon csak megtalálom a lánya telefonszámát, és valahogy előkerítem. Meg is mutatta hol van, szerencsére nem volt lezárva,sem lemerülve, viszont volt kismillió nem fogadott hívása. Tudtam hogy hívják a lányát, és tőle is volt sok nem fogadott, uh felhívtam. Szegény lánya annyira megörült a hívásnak, hogy sírva fakadt, aztán aggódni kezdett hogy én szóltam bele, elmondtam neki mi a helyzet anyukájával, mondta hogy pont ezért aggódott, mert tudja hogy csak akkor eszik ha adnak neki, meg tjdkpn semmit nem tud egyedül megcsinálni. Ekkor mondta nekem hogy Ő meg enyhe szélütést kapott, de hogy elvileg pár nap múlva haza jöhet. Megadtam neki az én számomat, azon elér, én is őt most már. Szóval onnantól , mostanáig minden reggel munka előtt átmentem a nénihez, megreggelizttettem, rendbe tettem, bekapcsoltam neki a tévét, tettem be neki a hűtőbe ebédet, amit sajna soha nem evett meg, hanem este vacsira én melegítettem meg neki, megfürdettem, lefektettem. A gyógyszereit és adagolását megtaláltam az egyik szoba asztalon, arra rákérdeztem a lányánál, hogy valóban az, és hogy adhatom neki. Ma reggel jött haza a lánya, pont mikor jöttem el a nénitől. Nagy volt az öröm köztük, sírva köszönte meg, hogy segítettem anyukájának. Mondtam neki hogy kajára ne legyen gondja még, főztem friss húslevest, meg a néni tökfőzeléket kért, uh az is van a hűtőben, jut mindkettejüknek. Potyogtak a könnyei. Mondtam vásárolni se menjen, írja össze mi kell, és meghozom este neki, csak küldje majd át a listát telón. Mikor mondtam h ne zokogjon, mert felmegy a vérnyomása, azt mehet vissza a kórházba, akkor abba hagyta, megölelgettük egymást, elköszöntem, este jövök. Egész jó állapotban volt a fiatalabbik néni, uh szerintem ezután már csak majd a bevásárlásban kell nekik segíteni, de ez csak tipp részemről. Szokott netezni/rendelni/stb, uh lehet abban sem kell. Majd kiderül. Szól segítek. Ha nem szól, rákérdezek. Majd este beszélgetek vele, hogy rendezzünk valami szociális ide járó segítő ápolót nekik. Bár régebben mondta nekem a fiatalabbik néni, hogy ha úgy hozza, beköltözik a közeli idősek otthonába, de amíg él az anyukája nem fog. Majd ha egyedül marad. Na majd este szóba hozom ezt a témát is neki.

[turistakrem]

Japán nulladik nap

Első nap akart lenni, de másként alakult

A dolog ott kapott gellert, hogy nem ellenőriztem le a második beszállókártyát Budapesten, amikor megkaptam, ami Sanghajból vitt volna Tokióba hajnalban. Ugyanis nem a hajnali gépre szólt (2 órán belüli kényelmes átszállással), hanem egy délutáni járatra (most mindent kelet-kínai időzónában írok). Szóval lett Sanghajban 9 szabad órám. De ne vágjunk a dolgok közepébe, mutatom, merre mentünk: nemcsak az ukrán, de a lengyel légteret is elkerülték az óvatos kínaiak, nehogy miután felszálltak, háború törjön ki. Gondolom ők, is követik a magyar belpolitikát.

Szóval Budapest -> Berlin -> Balti tenger kanyarral, Szentpétervárnál léptünk be az orosz légtérbe. Egy ideig megfordult a fejemben, hogy az északi sark fölött közelítjük meg Kínát, de ez most kimaradt az életemből.

A China Eastern társaság egy fokkal jobb, mint a fapados, de ami a lényeg, hogy pont a feléért visz el Tokióba, mint a sorban utána következő versenyző. A catering nem volt túlzottan átgondolva: kétszer ugyanazt a szettet hozták ki annyi különbséggel, hogy a népszerűbb kaják az első körben elfogytak. Szóval ha felszállás után nem fűlött a fogad a csőtésztához marhahússal, akkor a második alkalommal már csak azt választhattad :) Ami fájdalmasabb volt, hogy éjjel 2 és 3 között hozták az ételt (5.40-es leszálláshoz), szóval esélyed se lett volna kicsit javítanod a jetlagen.

Aztán jött a fekete leves, amikor Sanghajban át akartam szállni a szerintem gépemre. A földi kiszolgálók rámutattak a tévedésemre és tényleg csak bámultam másodpercekig a beszállókártyát. Tanulság: azt a pár másodperc bámulást Budapesten kellett volna belefektetnem az időmbe. Ja, a China Eastern nem hisz a digitális huncutságokban. Csak IRL lehet becsekkolni, és papíron adják oda a beszállókártyát, mint a középkorban.

Azért legyünk igazságosak, 9 plusz óra Sanghajban nem a török börtön. A kevés pozitívum a magyar-kínai barátságban, hogy egy ideje nem kell vízum Kínába lépni, szóval kaptam magam és uzsgyi be a városba. Amikor először olvastam a Maglevről, azóta vágytam rá, hogy felüljek rá. A CE most gondoskodott egy álmom beteljesüléséről, végülis köszi.

10 perc alatt bent voltam a belvárosban (45 km) és onnan még néhány sima metrómegálló a Bund. Pont a hajnali belvárosba érkeztem meg, az utcán ilyenkor csak az utcaseprők és a csoportos mozgáskultúra szerelmesei vannak kint. Kicsapnak egy JBL-t egy padra és mehet az aerobik, a tajcsi és a társastánc. Közös jellemző, hogy 60 év felettiek csinálják, a társadalom többi része vlsz tud aludni.

Megreggeliztem egy Costában (sajnálom reggel még nem vagyok nyitott a világ konyháinak felfedezésére) és bejártam a belvárost és még a nagyobb turitahömpöly előtt kijutottam a Bundra. Közben belógtam (na jó, beengedtek) a gyarmati Jugendstyl legpompásabb épületébe a Békéről elnevezett szállóba (ez kivételesen nem Hugyecz-épület).

Aztán irány a Bund, amihez egy magasított gátra kell felmászni, ami végig van futtatva igazi növényekkel. Nem hittem el, meg kellett tapogatnom.

Volt Mao-szobor a gát előtt és a szocialista forradalom múzeuma a gátba építve, de alapvetően mindenki a folyó nagy kanyarulatában elhelyezkedő üzleti negyedet fotózza. Ködös volt az idő, milliószor láttam már ezt a látványt sokkal jobb gépekkel fényképezve, de a hatás tényleg lehengerlő így is. Egy órát sétálgattam fel-alá a sétányon, nagyon meleg volt (a sapkám persze feladott csomagokban volt), de egy pillanatra sem sajnáltam ezt az extra időt.

(Lefotóztam a sörnyitót is, mielőtt még valaki, de ahogy mondtam, ennél sokkal jobb képek vannak fent az interneteken.)

Aztán kerestem valami hagyományos éttermet (délben már pardont nem ismerő kulináris kísérletező vagyok) és beestem nyitásra a “Nagyi étterme” vagy valami ilyesmi nevű helyre. Elsőként rendeltem és csalhatatlan érzékkel rendeltem ki az étterem specialitását a sertés-hasaalját száznapos tojással és titkos szósszal, mivel az általam belátható asztalok mindegyikén ezt rendelték. Amúgy 10 felszolgáló állt és nézte, amint 9-en eszünk jó étvággyal. Ezt a munkát Londonban ketten, Budapesten egyedül vagy senki se végzi el. Közben a szakácsok valami vicces dolgot énekeltek, mert a felszolgálólányok rosszalló arccal cseszték le őket, de persze tetszett nekik.

A katolikus katedrálisba sajnos nem jutottam be, mert nagyon korlátozott időpontokban van nyitva, de elég nagy komplexumnak néz ki, iskolával, kiszolgáló épületekkel a legbelvárosban.

Amúgy Sanghajban a legvonzóbb dolog az volt, hogy a London-szintű plázák és 30 emeletes irodaépületek között meghagyták a dél-olasz utcákat inasba rakó sikátorokat: nézed a high-tech utcát magad előtt, fordulsz 90 fokot és ott száradnak a ruhák a légkábelek erdeje pedig a legautentikusabb délkelet-ázsiai feelinget hozza.

Metró-Maglev vissza a reptérre és egy órás késéssel irány Tokió. Folyt köv.

[stickalittle]

Szóval kész lettem a programmal, ma adtam át.

Az egész azzal kezdődött, hogy amikor még fejlesztő voltam egy cégnél, eladtunk egy "készlet" programot. Még DOS alatt futott, Clipperben íródott. És a mai napig használták egy építőipari cégnél DOS emulátorban. Ezer éve kiléptem a cégtől, de évről évre maszekban engem hívtak, hogy csináljak nekik évzárást a programból, és nyissam meg nekik a következő évet. Ilyenkor kicsit kellett toszogatni dBase-ben az adatbázisokat, tisztítani belőlük, ilyesmi. Aztán szólt a főkönyvelő, hogy ő most őszintén megmondja, kellene nekik ez a program Windows alá is, és bevallja, hogy pont ilyet hiába keresett a neten, nem talált. Ugyanis ez nem egy egyszerű raktárnyilvántartás, hanem főkönyvi szemléletű készletnyilvántartás, amiben anyagokat, egyéb anyagokat (munkaruhákat, szerszámokat, stb.) lehet nyilvántartani, és a raktári mozgást könyveli főkönyvi tartozik-követel számlapárokra, meg a dolgozón, munkahelyen, munkaszámon nyilvántartja, hogy egy-egy munkahelyen mennyi homokot, téglát, faszom tudja mit építettek be, meg a melóson mennyi harapófogó van, stb. Na, elég az hozzá, hogy ilyet nem talált a főkönyvelő, és megbízott, hogy ugyan már, írjam már meg nekik Windows alá ezt a programot. Mondtam neki egy félszemmel látható összeget, és azt mondta rá, hogy oké. (Ha tudtam volna, hogy mennyit fogok vele szopni, két szemmel látható összeget mondtam volna, na, de már mindegy.) Kész lett.

Mivel az eredeti program Clipperben íródott, ami DBF állományokat kezelt, gondoltam, hogy nem teszem én ezt át adatbáziskezelőbe, használjuk tovább az állományokat, leprogramozom én ezt így, hát mi a szar ez nekem? Na, fogtam a C++-t, és komplettem leprogramoztam a dBase adatbáziskezelő minden funkcióját egy osztályba. Rekord felvétele, módosítása, törlése, Pack, Zap, lock, unlock, indexállomány kezelés, szóval programoztam egy komplett adatbáziskezelőt.

Szoptam vele rendesen, de gyors lett, az biztos, mint a picsa. Egy alsókategóriás gépen ötezer rekordból álló index újraépítésnél rányomok a gombra, hogy kezdje, és abban a pillanatban pittyen, hogy kész. Gyakorlatilag egy másodperc alatt, amire a Clipperben vártam fél percet. Aztán programoztam hozzá saját EDIT-ablakkezelő osztályt, ami paramétertől függően kezeli, hogy milyen adat adható meg benne, dátum, idő, betű, szám (x tizedessel) és milyen hosszban fogadjon el karaktereket.

Aztán programoztam hozzá egy állománykezelő osztályt, így nem kell minden törzsállománynak megírni a saját ablakkezelőjét, hanem ez a felparaméterezés után mindent megcsinál az állománnyal kapcsolatban, bekéri az adatokat, módosítja, törli, bármelyik mező szerint rendezi, keres az állományban, nyomtat belőle, és az állományok együttműködve más állományokkal (ha nyitva van az ablakuk), adatokat adhatnak át egymásnak.

Aztán programoztam egy saját nyomtatás osztályt, ami mindent elvégez, ami nyomtatás, nyomtatandó kezdő-végző lap megadása, intervallumok közötti nyomtatás, kiválaszthatod, hogy nyomtatóra, képernyőre, fájlba nyomtasson, az állomány melyik mezői kerüljenek nyomtatásra, legyen-e összegsor, stb, szóval tud mindent, ami állománynyomtatás.

De baszki, ezt így megírni munka mellett, hogy csak néha hétvégén meg meló után tudtam csinálni egy évembe telt. Sok volt. Szopás volt. Kész lett. És mivel C-C++ az egész, a komplett adatbáziskezelővel együtt egy EXE-be fordítva 296 KB. Na, egy kibaszott évem ráment. És gyakorlatilag ez most azt jelenti, hogy az osztályok megvannak, és minden paraméterezhető, most már bármilyen nyilvántartó programot meg tudnék írni kb. egy hét alatt, ha kell. Most pukkantok egy pezsgőt. Nem nyomaszt ez többé, tudok mást csinálni helyette. Baszki, hát ez kibaszott jó!

[riariahistoria]

Endre László

amúgy kettő van ezzel a névvel, ugyanabban a világháborúban.

az egyik a fajvédő magyar politikus, akinek 1944ig a legnagyobb tette az hogy lobbizása nyomán a Zsidó nevű települést (semmi köze a zsidósághoz, ahogy Bugyinak sincs a fehérneműhöz) Vácegresre változtatják. funfact, a lakosság egyöntetű tiltakozása ellenére, ők ismerik a saját történelmüket. sajnos azonban az 1944 márciusában megalakuló Sztójay-kormányban, belügyi államtitkári poszton emberünk leteszi névjegyét az asztalra. Adolf Eichmann-nal szorosan együttműködve oroszlánrészt vállal a magyar zsidóság kifosztás-gettó-deportálás fémjelezte népírtásában. Szálasi alatt kormánybiztos, végre felért a kétes csúcsra.

(itt azért említsük meg Baky László, a belügy politikai államtitkárának és Ferenczy László csendőr alezredesnek a nevét. ők a "három Laci" akik igazán sokat tesznek azért hogy meg lehessünk sértődve magunkra, mert ugye mi ott se voltunk, nem a magyarok csomagolták össze a magyarokat rekordidő alatt, rugdosták fel azokat vonatra, osztották szét a bútoraikat és kerestek nőkben családi ékszert. nagyapa jó ember volt aki párás szemmel mesélt a cselédbálokról meg tanított minket két ÁVHnak írt spiclijelentés között célbalőni, amit majd a szemetek közé kaptok koszos lipsik)

a hadihelyzet szerencsétlen alakulása miatt (ki hitte volna hogy mégsem nyernek a németek?) 1945 márciusában Németországba menekül. amerikaiak fogják el és szívesen passzolják vissza Magyarországnak. 1946. március 29én, a Nagy Ignác utca 1. szám alatt rúgják ki ezen Endre László alól a stokedlit miután a háborús bűnei miatt halálra ítélte a Népbíróság.

a másik egy csendőr. első világháborús katona az orosz fronton, majd fogságban, később vöröskatonaként a románok ellen harcol (ez nem volt egyenlő a kommunista vagyok-kal), még később csend��rként szolgál. tartósan és lelkiismeretesen, így 1939ben Csillaghegy (ami nem Budapest része még) csendőrparancsnoka lesz.

sok gennyes szaralak között feltűnik az egy normális, szóval amikor odajutunk hogy gettósítás Endre László kitünteti magát azzal hogy ember marad. kérdés nélkül oszt utazási papírokat és mindenki számára lehetővé teszi a Budapestre való átjelentkezést (akik élnek vele jellemzően túlélnek, hiszen Budapest az egyetlen ahol végül nem történik meg a deportálás), illetve a csillaghegyi gettónak a külső őrzését biztosítja, tehát atrocitások ott nem történnek. ha meg vki megszökik hát megszökött, mit lehet tenni, nézd a fákat fiam, azok legalább nem mozognak ide-oda. a gettó deportálásának napján személyesen vesz ki 11 embert vegyes házasságukra hivatkozva és később igazolást szerez nekik, a többiért annyit tehet hogy legalább élelemmel és viszonylag jó körülmények között szállnak vonatra.

a Csillaghegyen a háború elején létesített lengyel internálótábor - amiben zsidó és keresztény menekültek élnek - nyilvátartását nem adja át a Gestaponak és köszönhetően annak, nemcsak informálja a lengyeleket a szarzivatar érkezéséről, de 1944 decemberében egyenesen elszabotálja a deportálásukat, az ottani lengyelek mind életben maradnak.

ha kell, saját házában bújtat üldözötteket, úgy hogy felesége meg 3 gyereke is van - a "nem merem belájkolni a Pottyondy-videót, mert mi van ha a gyerek iskolaigazgatója meglátja és akkor majd Bencus talán csak négyesalát kap hittanból" világban élve azért ez igen ottvan. hát persze hogy feljelentik, kap is nyilasrazziát, de nem igazán sikerül felvennie a korszellem tempóját (zsidóbútort, aranyékszert tessék!), a háború végéig egyre vakmerőbb dolgokat húz meg (pl. a Csillaghegyen átvonuló, a bombázások miatt már gyalogmenetes transzportokból simán kivesz embereket) és úgy 3-400 embert ment meg, zsidókat és keresztényeket, magyart és lengyelt, politikait és átlagot.

ez az Endre László a háború után igazolva van a megmentettek által, így szolgálhat tovább rendőrként, végül is egész életében ezt csinálta. 1951ben mégis kirúgják a csendőrmúltja miatt és a nyugdíj lehetőségét is megtagadják tőle. az Óbudai Hajógyárban dolgozik mint segédmunkás, és 1971ben hal meg.

egyébként a csillaghegyi gettó a csillaghegyi Téglagyárban volt. ott ma egy szokványos, unalmas lakópark áll. barátaim pár éve kinéztek ott egy eladó lakást és nagyon lelkesen beavattak a Kiscsillagban (ez egy csillaghegyi étterem) a főétel alatt a meglepibe, holnap utaljuk a foglalót, itt lakunk majd héves madárcsicsergésben. én meg cserébe a desszertnél elmeséltem nekik a gettó meg a két Endre László történetét. jó részletesen.

Zuglóba költöztek.

[mirabellomonferrato]

A ház amire ajánlatot tettem

Mirabello Monferrato A nevét is imádtam a településnek. :D Egy nagyon kicsi falu Alessandriához közel, a tengertől (Savona) 1 óra 15 perc, Milánó 2 órányira van. Busz van Alessandriába, onnan vonattal bárhova. Az ára volt megkapó elsőre. Aztán az, hogy van terasz, ha nem is nagy, de kettő is, egész jó kilátás, van kert, mondjuk kisebbb, mit gondoltam, üres, és leszámítva az irdatlan felázást a homlokzaton, a képeken más katasztrófa nem látszott. A bejáráskor azért felfedeztünk pár dolgot amit muszáj bontani-javítani, de ha hozzá se nyúlnánk semmihez is állna a ház még 150 évig. Az elosztása kellemes, eredetileg 2 lakás volt, külön helyrajzi számon, de mostanra egyesítették. Hátul van egy kis hátsó udvarka. A kerben gyíkok laknak :) :) A főtéren van, a templom mellett (ahol mindn délben 5 percig harangoznak, elég rondán :D), szemben a polgármesteri hivatalra lehet rálátni, meg a piactérre, ahol csütörtökönként piac van, gyömölcsöket, tengeri halakat, rákot, polipokat, kagylót lehet venni meg kínai ruhát :D

Megnéztük, előadtam a szakértőt, lézeres mérővel lemértem mindent, az összes repedést lefotóztam és hümmögve csóváltam a fejem, magyaráztam, hogy ajaj, ez meg ajaj az, meg a víz meg a fel és beázás, meg a kazán, meg hát, na. Ezekre hivatkozhat Klaudia, amikor bemondja a 19 ezres ajánlatot, amit már elküldött a tulajnak.

25 000 € 120 nm szintenként 2 szoba, fürdőszoba, konyha, terasz 2 pince Hátsó udvar

Ha nem engednek az árból, akkor megveszem 25-ért. A felújításra kapok kölcsön másik 25 ezret, cserébe a barátaim használhatják a ház felé, amíg vissza nem fizetem a kölcsönt. Ez a kamat. Ezek a barátaim. 25 ezernél több belemegy a felújításba, szóval a következő években minden pénzem, időm erre megy, ebben biztos vagyok. Szervezni, melózni vele komoly kihívás. Mert spórolni azon tudok, hogy kitanulom amit kell, utánajárok, megcsinálom. Sosem féltem megfogni a munka végét és a fizikai munka mindig jót tett a pszichémnek, elviszi a gondolataimat minden másról bele a pillanatba. Amíg nincs aláírva a szerződés, ez az egész csak álom, addig semmi sem biztos. Pedig én már basztatnám a kertet. :D

[ciganyolga]

fos

Egyébként mindig annyira megindul a kis szívem, mikor jön az értesítés, hogy megszólított valaki egy posztban, hogy hiányzok neki itt!

Fel is van amúgy írva "mit fogok kurvára unatkozó GYESES édesanyaként csinálni" todo listámra, hogy megint írjak ide, csak hát aztán nem tudom, érdekelhet-e bárkit, ahogy azon dödögök, hogy minek kell olyan rugdalózót gyártani, amit csak a fején keresztül lehet a gyerekre adni és gyerekről leszedni, és vajon törvényszerű-e az, hogy ezeket a fajtákat viselve szeretnek a legjobban a hátuk közepéig felfosni, hogy aztán te próbáld lehetőleg az éjszaka közepén, félálomban úgy áthúzni a fején, hogy ne legyen fosos a kis arcocskája meg a hajacskája is neki (a te kezedet hagyjuk, azt már megette a rosseb). Ennél rákendrollabb dolgok nem nagyon vannak most ugyanis...

Szóval még meg kell találnom az anyuka olga hangot, csak azt akarom mondani.

[pokmajom]

Legyetek tudatosabb halfogyasztók!

Most, hogy @mairlenka Afrikai harcsás receptje nyomán, felmerült néhány jogos és jogtalan kétely, az akvakultúrában termelt halakkal szemben, összefoglalnám nektek, 30 éves munkám eredményeit a legfontosabb tudnivalókat, hogy ti legyetek a legképzettebben ténfergő vásárlók, az áruházak halas pultjainál.

Kezdjük azzal, hogy szinte minden hal, amit Magyarországon frissen veszel (leginkább műanyag tálcán, védőgázas csomagolásban), az akvakultúrában lett felnevelve. Magyarországon, természetes vízből fogott őshonos halat, jogszerűen csak akkor ehetsz, ha te magad horgászol. Halászatból származó idegenhonos halakat, mint az ezüst kárász, busa, törpeharcsa, lehet venni, csak kicsit komolyabb kapcsolatrendszer kell hozzá, mint a magas minőségű kokain beszerzéséhez. Ha arra vágysz, tengerből fogott halakat azért lehet beszerezni frissen, néhány erre szakosodott kereskedőnél, de az olcsó, halászott hal leginkább fagyasztva jut el hozzád. A több hónapos fagyasztás pedig, már eleve minőségromlás, mert a halakban nagyon sok a telítetlen zsírsav, aminek oxidációja a fagyasztás során csak lelassul. Meg ugye a melegvízben felengedett filé textúrája sem lesz az igazi.

Szóval vegyél inkább frisset, amit, akvakultúrában neveltek. Az akvakultúra fogalmába beletartozik a rákok, a kagylók és a különböző algafélék termelése is, de én most csak a halakról beszélnék. Ezeket különböző technológiákkal, tengeri ketrecekben és édesvízi medencékben, tavakban nevelik fel, úgy hogy, már az ikrákat is mesterségesen keltetik. A lazacot, az aranydurbincsot és a tengeri sügért (igen, a horvát tengerparton vett branzinót sem a kérges kezű halász bácsi fogta) hatalmas tengeri ketrecekben nevelik, amelyek felső körgyűrűjét jól láthatjátok sokfelé, a norvég, skót, görög és török partok mentén. A pisztrángot a bő vizű, nem túl hideg folyók, patakok mentén átfolyó medencékben, az afrikai harcsát pedig termálvízzel táplált medencékben termelik. Ezen technológiák közös jellemzője, hogy a halak kizárólag haltápot esznek, amelyet hallisztből, szójából, gabonákból és egyéb adalékokból, az adott faj biológiai igényeinek legmegfelelőbben állítanak össze. Az elmúlt 20 évben sokat fejlődött a haltakarmányozás tudománya és ma már 1kg lazac előállításához is csak 0,65kg halat kell kihalászni a tengerből. Az afrikai harcsánál ez valahol 0,1 kg körül lehet, mert más fehérje forrással is vígan elvan. Viszont a lazac színe sem a folyó torkolatokban elfogyasztott kisrákoktól vörös, hanem a tápjához adagolt, amúgy immunerősítő, astaxanthin karotinoidtól. Ezeket a halakat a medencékben viszonylag nagy sűrűségben tartják, de a halsűrűség úgy van belőve, hogy azért még komfortos legyen a halaknak, mert különben lassulna a növekedésük. Mondjuk ez pont az afrikai harcsa esetében azt jelenti, hogy alig van víz a halak között, mert ez az állapot az, ami arra emlékezteti őket, amikor Afrikában a száraz évszakban, a kiszáradó folyómedrek utolsó pocsolyáiban összezsúfolódnak a haverokkal és a speciális kopoltyú nyulványaik segítségével, a levegőből veszik fel az oxigént. Ilyenkor mindenki szeret mindenkit, nincs harc, nincs agresszi��. Természetesen, a nagy tömegben tartott halaknál, figyelni kell a halak egészségére is, de ennek módja nem az, hogy reggeltől estig gyógyszerekkel tömik őket. Főleg nem antibiotikumokkal, mert azokra hamar kialakulnának a rezisztens bacik, de más szerek alkalmazását is szigorúan szabályozza az EU. A lazacot, aranydurbincsot és a tengeri sügeret ma már döntően mindenféle kórokozó ellen vakcinázzák. A pisztráng szinte minden lehetséges betegsége jól kezelhető technológiai eszközökkel (pl medencék rendszeres tisztítása), vagy híg oldatokban való fürdetéssel, az afrikai harcsának meg szerencsére egyelőre nem hoztuk be semmilyen veszélyesebb kórokozóját. Nem kell tehát tartani semmilyen szermaradványtól ezekben a halakban. Megjegyzem, a nagy pangáziusz hiszti idején, az is vizsgálta mindenki, mindenhol, de soha nem találtak benne semmit.

Ha viszont igazán boldog és természetes közegben nevelt halat akartok enni, akkor a halastavak termékeit kell keresni. A magyar halastavak, jellemzően 10-100 ha méretűek és 80%-ban pontyot nevelnek bennük. Annak érdekében, hogy minél jobban kihasználják a tó természetes táplálék hozamát és egyensúlyban tartsák a bonyolult ökoszisztémát, a ponty mellett busákat, amúrt, harcsát, süllőt és csukát is termelnek a tavakban, de csak a ponty kap a természetes táplálékot kiegészítő takarmányozást. Ez döntően kukorica és búza, amit a pontyok a tó fenekéről szedegetnek fel. De iszap ízük nem ettől lehet, hanem az egyes algák által termelt ízrontó anyagok miatt (pl. a kékalgák által termelt geozmin), amelyek felhalmozódását, megfelelő technológiai lépésekkel, azért ki lehet küszöbölni. A halastóban a halak, nagyjából természetes környezetükben élnek és 3 évig másra sincs gondjuk, mint hogy békésen eszegessék amit a tóban találnak és amit az ember még ad nekik. Illetve, mivel ez gyakorlatilag egy felpörgetett vízi ökoszisztéma, annak minden csodás madarával és emlősével, arra is vigyázniuk kell, hogy ne kapja el őket egy nagykócsag, kormorán vagy vidra. Ebben azért a halastavak gazdái is segítenek nekik és vannak olyan rosszindulatú pletykák, hogy mennyi vidrabunda jöhet össze egy halastóról. Az így távozó halragadozók azonban, csak csepp a tengerben és ma a halastavak, a magyar vízi madár és vidra populáció legfontosabb fenntartói.

Ha pedig zavarnak a szálkák, javasolom a szigetközben nagyon népszerű ecetes rántott ponty elkészítését, ahol a pác ízlés szerint turbózható pl száraz fehérborral, de én még mézet is tettem bele és egy nap érlelés után már szálkamentesen fogyasztható volt.

[csacskamacskamocska]

Van egy nagy üvegem

egy kávésüveg, tele tízforintosokkal. Anyukám gyűjtötte vagyis dobálta bele az aprót a pénztárcájából, hogy ne húzza a táskáját. Meg, nem az a fillérekért kotorászós fajta volt, inkább az, aki kicsapja az ezreseket. Rátarti, kicsit teátrális. Mindegy milyen volt, már teljesen mindegy. Most csak egy 45 kilós demens nénike, aki mindent udvariasan megköszön. Ez maradt meg végül, ez a jólneveltség. Bár nem tudom hol szedte fel, nem odahaza. A nagyszüleim nem voltak jólneveltek vagy különösebben udvariasak. De anyámat neveltették, gimnáziumba járt, főiskolára is akart menni. Nem lehet tudni hogyan lett volna jobb, mert amit akart megcsinált így is. Tőle örököltem. Már nincs gond vele. Alig beszél, azt is valahogy gyermekien. És már nem is tör össze amikor meglátogatom. Könnyebb is így, gyakrabban is megyek. Örül nekem. Azt hiszem, azt gondolja vagy úgy érzi, hogy az anyukája vagyok. Megetetem, rendberakom a körmét, a haját, mesét olvasok neki. Közben utolsó morzsáig megeszi amit viszek, aztán visszagömbölyödik az ágyába. Elégedett. Szóval van nekem ez az üveg tízforintos. Ebből szoktam a munkahelyemen kávét meg csokit venni éjjel az automatából. És, ki lehet engem nevetni, minden alkalommal megköszönöm az anyukámnak. Mintha direkt nekem gyűjtötte volna, mintha a kávét vagy csokit éppen ő adná nekem. Megköszönöm, és hálával gondolok rá. A napokban rájöttem, hogy el fog fogyni, már csak negyedig van pénzzel az üveg. Nagyon megijedtem. Ha elfogy, többet nem kapok tőle semmit. Akkor elvesztem azt a gondolatot, hogy az anyámtól kapok valamit. Másoknak, akiknek él az anyukája, jut egy ölelés, egy simogatás, egy ebéd, egy telefonhívás. Nekem sok éve semmi. Ott álltam a kávéautomata előtt, és tudtam, hogy hülye vagyok, hogy minden szenvedés forrása a saját fejemben van, hogy képzelgés, felesleges érzelgősség, az egész játékot én találtam ki. Az eszemmel tudtam, de mégsem tudtam elengedni az érzést, hogy amíg van pénz az üvegben, addig anyu, az aki még megismert, még gondolt rám, velem van. Azóta nem az üvegből veszem ki a pénzt a kávéra, hanem a saját tárcámból. Aztán majd néha, ha nagyon szükségét érzem, majd veszek az üvegből. Amikor igazán mélyen rám tör a magány. Amikor félek annyira egyedül érezni magam, hogy még az a csoki vagy kávé se jusson, amit megköszönhetek valakinek.

[sztivan]

drága tumbli, most szeretném a segítségeteket kérni

szóval van nekem egy 16 éves autista unokaöcsém, akiről már egy ideje világosan lehet tudni, hogy a teljesen önálló, felügyelet nélküli életvitelre nem lesz képes. azt mind látjuk, hogy már a gyerekkorban sem igazán tud segíteni az állam, a 18 év pedig igazi rémálomhatár, ott gyakorlatilag teljesen elengedik ezeknek az embereknek a kezét. ami maradna lehetőségként, az nagyjából olyan intézmény, ahol benyugtatózzák őket, aztán lesz, ami lesz, vagy oldják meg a szülők, ahogy tudják

úgyhogy az én csodálatos húgom és más, hasonló helyzetben lévő szülők létrehoztak egy alapítványt, aminek az a célja, hogy nyolc most még kamasznak, mire fiatal felnőttek lesznek, létrehozzanak egy olyan otthont, ahol nyugalomban és biztonságban tölthetik majd a felnőttkorukat és megkapják azt a segítséget, amire szükségük van. ahhoz, hogy ennek a pénzügyi alapjait lerakják, sok személyes áldozatvállalás mellett egy adománygyűjtést is indítottak, ehhez csatlakoztam én is, és ehhez szeretnék tőletek is segítséget kérni

elég sokszor megmutatta a magyar tumbli, hogy nagy dolgokra képes, ha helyzet van - hát most helyzet van

a link, amin tudtok támogatni: https://www.jougyekert.hu/hu/kampanyok/teglarol_teglara.html

nagyon megköszönök minden apró segítséget, amit adtok

[apci-blog]

Szóval Orbán szerint már el is múlt a háborús veszély, ami egyébként még műlt hét szombaton javában dühöngött...Erre abból jött rá, hogy a NATO alapdokumentumai (már évitzedek) óta tartalmazzák az önkéntes részvételi részt...Csak addig nem olvasta... Akkor most a FIDESZ szavazók át lettek baszva? Megszünik a háborús vészhelyzet?

Lehet, Viktorkának nem a Nemzeti Sportot kellene olvasgatnia, hanem mondjuk a NATO Alapszerződését. Igaz, abban nincs benne, hogy hány gólt lőtt a Bivalybasznádi FC.

[meg-megbanom-ezt]

Kis szakmai szőrszálhasogatás rovatunk bemutatja: a vaníliát

Láttam egy tusfürdőt, aminek a címkéje szerint orchidea- ÉS vaníliaillata van. Na most...

A vanília IS orchidea! Szóval ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy "láttam madarakat és gólyát" - végül is talán nem helytelen, "csak" értelemzavaró.

Az orchideafélék - vagyis magyarul (az ellenség megtévesztésére) a kosborfélék - családjába (Orchidaceae) tartozik a vanília nemzetség (Vanilla), itt az egyes fajokat magyarul már nem különböztetik meg (amennyire ez a Wikiről lejön), elsősorban a Vanilla planifolia nevű fajt használják fel fűszertermesztésre. Ez a faj Mexikóban őshonos és egyetlen, szintén ott őshonos méhfaj képes csak beporozni - úgyhogy amíg Edmond Albius ki nem dolgozta a mesterséges megtermékenyítés módszerét, csak az őshazájából tudták exportálni és hát ezért volt kheczi drága az igazi fűszervanília. Na jó, valójában ma is kheczi drága, mert hiába tudják már máshol is termeszteni, a kézi megtermékenyítés továbbra is fáradságos munka. Vannak nagyon jó leírások, hogyan is csinálni, sőt természetesen videók is, ide be is vágok egyet:

Persze ez gyakorlatilag önbeporz(at)ás - az a kis bigyó, amit itt csak flapnek neveznek (de a fenti linkekben a rendes nevén), amit hátra kell hajtani, hogy lenyomhasd a porzót a bibéhez, az a rostellum (magyarul csőr), ami pont az önbeporzást hivatott megakadályozni és egyébként ő maga is egy módosult, meddő bibe. Ez utóbbihoz nincs linkem, de bro, just trust me. Ja, várjál, van (Ctrl+F, meg hát angolul, de na)! ;) De ebből is látszik, hogy a kosborfélék virágának milyen lenyűgözően bonyolult a felépítése (amivel remekül lehet szopatni a BSc-s diákokat, de persze én nem vagyok olyan...). A vanília tokterméséből lesz végül a fűszer.

A vaníliának még egy érdekessége, hogy kúszónövény. Gyűjtöttem is pár nagyszerű képet az inaturalistról* (kép 1, kép 2 és 3), hogy lássátok vadon, de van még, ahonnan ez jött (csak olyanokat linkeltem direkt, ahol engedélyezték a képmegosztást).

*(egy igen nagyszerű közösségi oldal és adatbázis, ahová bárki feltöltheti a megfigyeléseit állatokról, növényekről, gombákról stb. és szakértők segítenek meghatározni (nem, ez nem fizetett hirdetés, őszintén imádom))

[jehova]

LÓL, amúgy tényleg nehezen tudom elképzelni, hogy ha amerikai lennék, ne arra az emberre szavazzak, akiről ilyen őrületesen király fotók készülnek : DD az a baj egyébként, vagy hát mittomén, lehet hogy nem baj, hogy ezek az altrightosok meg a szélsőbalosok úgy állnak az egész politikához, mintha az valami szerepjáték-kampány lenne vagy egy ilyen X-Akták/Rettenthetetlen/Mátrix/Indiana Jones/Gladiátor/akármi-film, világösszeesküvéseket lepleznek le, harcolnak a háttérhatalom/cia/fasizmus/patriarchátus/big pharma/kapitalizmus/pedofilok/anyám picsája ellen, és kitalálnak maguknak ilyen fantasy identitásokat, hogy palesztinokat felszabadító neurodivergens genderfluid meg ultratradicionalista kereszteslovag meg mittomén.

jó hát ennek a 99 százalékát internetes fórumokban csinálják : DDD, de azért gondolom még így is kínál valamiféle kalandot, vagyis annak az illúzióját, pláne, hogy a liberálisok közben csak sápítoznak meg grafikonokat mutogatnak, hát annál tényleg minden izgalmasabbnak tűnik. baszki, még a doktor miniszterelnök úr is a Karmelitából kormányoz, ez mennyire jó név már, mintha kábé ő lenne a Drakula gróf vagy ilyesmi! Putyin meg, aki tényleg egy oltári nagy faszszopó, azért csak kitalálta, hogy lehet kombinálni a sztálinizmust a Warhammer 4K-val, aztán elnevezte nukleáris ortodoxiának

na, hát szóval énszerintem fel kéne valahogy dobni ezt az kicsit unalmas, kiszámítható, jóléti liberális demokráciát, mondjuk értékelném, ha Biden úr a héten már mittomén talpig bőrben, oldalán egy karddal motorozgatna fel és alá Amerikában ufókra vadászva, vagy valami hasonló

[katacha]

Sokan kérdeztétek privátban (tényleg már 4-5 követő, szóval többen, mint a wannabe influenszereket a hajápolási rutinjukról), hogy csinálom a pizzát. A héten olasz napok voltak a lidlben, ilyenkor szoktam venni jó ár-értékű bivalymozzarellát, prosciuttot, ricottát (ez nem volt most, de véletlen joghurtgyártás közben ricotta lett a tejből).

Annyival picit bonyolultabb a helyzet, hogy Jamie Oliver pizzatészta receptjét elküldjem, pár dologgal kiegészítettem, amiket Jamie szemérmesen elhallgat:

Recept a klasszikus Jamie Oliver recept 3 pizzára: 500 gramm liszt, 350 gramm langyos víz, 3-4 gramm szárított élesztő, 5 gramm só. Liszt lehet BL55 vagy nullás liszt, most nullásat használtam, de legutóbb finomliszt volt, nem ezen múlik.

Kelesztés: hűtőben 2-3 napot kelesztem, érdemes egy jó nagy légmentesen zárható tálban, különben kimászik és önálló életre kel.

Szobahőmérséklet: szerintem fontos, hogy minden összetevő szobahőmérsékletű legyen, a tésztát az utolsó 4 órában a konyhapulton kelesztem a tálban. Minden legyen előkészítve/lereszelve/felvágva, mert csak kapkodás lesz a vége.

Formázás: hajtok párat a tésztán, majd 3 ugyanakkora gombócot formázok és belisztezem alul-felül, fél órát így is kelesztem.

Feltét: jelenleg 2 íz van a menün, paradicsom-mozzarella-prosciutto crudo és ricotta-mortadella-pisztácia.

Paradicsomszószt passataból főzök, kicsit felturbózom sóval, borssal, fokhagymával, balzsamecettel. Ez rengeteg, a maradék a következő napokon kiváló paradicsomos tésztának, le is lehet fagyasztani.

Ami még nagyon fontos és nagy változást hozott a korábbi elázott nedves pizzák után, hogy a mozzarellát előre felszelem és papírtörlőn 1-2 órát szárítom.

Szóval 4-5 evőkanál paradicsomszósz, 1 bivalymozzarella, kb 50 gramm reszelt kemény sajt (parmezán/grana padano/pecorino, ízlés kérdése).

A ricottás pizzához mascarponet-pici tejszínt-krémsajtot keverek össze, kenhető állagú legyen, ezzel vékonyan megkenem a pizzát, teszek rá mozzarellát és reszelt kemény sajtot.

Sütés: maxon menjen a sütő, nálunk 300 fokot tud, 5 perc után vadul nézem, általában kell még neki 2-3 perc.

Mindkét pizzánál a sonkát, ricottát és a kis marék feldarabolt pisztáciát sütés után teszem rá.

[isz0ny]

Még mielőtt elkezdtem volna antidepresszánst szedni viccelődtem azon a férjemmel, hogy mi van ha kiderül, hogy alapvetően nem vagyok egy apatikus jellem?

Én nem tudom, mióta élhettem együtt a depressziómmal, lehet, hogy mindig is velem volt és nem változott meg alapvetően a személyiségem a gyógyszer óta, de nagyon sok minden más. Esküszöm szebbek a színek a világban, várom, hogy a szokásos dolgok felbasszanak de nem basznak fel, energikusan kelek, pedig nem úszni megyek hanem pelenkát cserélni... Egész jó arc vagyok még a magam szemében is, eltűnt az állandó öngyűlölet.

Azt hogy jól vagyok az jelzi a legjobban mégis, hogy a kis mostohafiam visszatalált hozzám. A szülés után éreztem, hogy eltávolodtunk, kerül, nekem pedig nem volt energiám vele foglalkozni. Most, ha még alszom amikor elmegy iskolába bejön, megsimogat és elköszön, üzenetet hagy a konyhában a kikészített bögrém mellett.

Szóval én azt hiszem még sosem voltam ilyen boldog pedig az élet még sosem volt ennyire komplex és nehéz.

[mirabellomonferrato]

Piazza Guglielmo Marconi 10.

Ez a cím. :) :) Mirabello Monferratoban

Na, mesélem szépen: Még az adásvételin megkérdeztem, hogy mi van a kazánnal, működik, nem működik? Működik, az 10 éve egy új kazán volt, 3-4 évet használták, aztán meghaltak (nem a kazántól) azóta üres a ház. Ha lenne gáz, és elindítanám működne. -- ez kb egymilliót spórolna nekem. Mi van az árammal. -- nincs szerződés a szolgáltatóval, amúgy a két lakás külön órán van. -- haleluja, ez örömhír. Mi van a vízzel? Leszereltette a vízórát, hogy ha csőtörés lenne, ne az ő számlája pörögjön. A vízóra a két lakás között volt, de jobban tenném, ha kintre rakatnám. -- Nos, ÓRÁKON KERESZTÜL kerestük a vízóra nyomát, hogy rájöjjünk, hol a faszban van a bejövő vízvezeték. Nem derült ki. Ez a ház csupa víz és villanyvezeték! Elindul egy cső, vagy egy madzag, követem, bebújik a falba, majd kijön és VÉGE. nincs tovább. ott vannak a 100 éves vezetékek meg az új, kábelcsatornásak, vegyesen. A lakás tele van elvágott meg ledugózott vezetékekkel. Csak olyat nem találtunk, ahol feltételezhető, hogy vízóra volt. Nem tudjuk, hol van a víz. Mikor jöttünk el, akkor az utcán találtunk egy kicsike fém csatornafedelet a kapu előtt. Lehet, hogy az, de a szerszámokat már bezártuk a házba. Majd holnap megnézzük. Teszek ide egy macskát. Ez a szomszédé, jött haverkodni. A macska egyértelműen beszél magyarul, hallgat arra, hogy cicc, meg gyere ide és de gyönyörű vagy az anyád mindenit! -- erre dorombol is. Így aztán mondtam neki, hogy nincs a pincébe meg padlásrakölykezés mert átpakolom az ivadékait a szomszédba a gazdaasszonyához, a felől ne legyen kétsége. Jöhet simogatásra, foghat egeret, de otthon szüljön! Úgy tűnt, hogy érti.

Róla még biztos lesz kép, mert nagyon szép mintája van, de nem tudtam simogatni is meg fotózni is. :)

A kert! Na, a kert az egy csoda. Merthogy szinte egész nap, kb reggel 10-től árnyékban van. Egy barátságos kedves kis hely lesz, ha rendbe hozzuk. Kellemes, szellős, és olyan apró, hogy nekiállsz, csinálod, és estlére úgy ülsz le, hogy na ez kész, ennek van látszata.

Egy tenyérnyi az egész, csak embermagas a gaz. :D A titkos pince: megfejtődött. Korábban az egyik mellettünk levő háznak volt egy hátsó kijárata a kis udvarra (ami nem az övé, semmi köze hozzá, de ez egy nagyon-nagyon régi ház, 1900 előtt épült valamikor ki tudja mikor.) szóval akkor még ahhoz a másik házhoz tartozott, aminek ott már nincs ajtaja, mert befalazták 40 éve. Azóta a pincét az én házam lakói használják. A közjegyző azt mondta, hogy várjak egy évet, és ő elintézi, hogy a tulajdoni lapon is az én nevemre kerüljön. Sajnos, a pincében nem volt se freskó, se elfeledett Raffaello rajz, de még egy nyamvadt Tiziano se lapult összetekerve a sarokban. :( És antik bútor se volt, csak kosz amit majd drága pénzen kipakolok és elvitetek. Kénytelen leszek én festeni a falra, hogy majd 600 év múlva szkafanderes régészek megtalálják :D

Barkácsboltban kezdtük a napot, létrát vettünk. Meg vettem egy ilyen baromi jó kinyitható nagy asztalt. Mondták, hogy hülyeség. 20 ezer forint, jó lesz ez mindenre! Kinyitottam, erre gyorsan mindenki rápakolt, hogy de jó, hogy nem a földről kell szedegetni a cuccot. ¯\_(ツ)_/¯

Holnap csinálok kulturált fotókat amik marketing szempontból értékesebbek. :D

Ami kiderült: ez a ház egy csoda kis darab. Kellemes, szellős, világos, élhető.

ÉS KIBASZOTT SOK MELÓ VÁR RÁM! És én ezt szeretem. 😊😍