#szakmai kapcsolatok

[csacskamacskamocska]

Tegnapi szereplésem

Két történetet tudtam volna végigjátszani. Az egyikben a három sorból a középsőn ülök, egész úton alszom vagy csetelek Logannel (várom, hogy válaszoljon), mert könyvet elfelejtettem vinni, közben szókeresőzöm. A helyszínen láthatatlanul beleolvadok a csoportba és mindenre azt mondom, ezt én tudom, igen, ismerem, láttam ilyet vagy olvastam róla. Meleg van, rohadtmeleg van, zaj van, miért csak az emeleten van klotyó, miért állunk a napon? miért nem hozzák már az ebédet és mikor megyünk már haza? De nem ez történt mert megrettentem attól, hogy a kocsi hátuljában majd nem kapok levegőt, úgyhogy a főnököm főnöke (nagyobbfőnök) mellett ültem elől és kétszer három órát beszéltem. Beszélgettünk. Először szakmáztunk, aztán család, vallás, politika, értékrend, élet és halál. Ha randi lett volna, azt hiszem elégedett lennék. Értelmes, nyitott, öniróniával meg egészséges értékrendel megáldott pasi, akinek vannak céljai, van életereje. Amúgy, arról lehet tudni, hogy stabil párkapcsolatban él, hogy többször említette a feleségét, hogy beszélték ezt meg azt, csinálják ezt meg azt, gondolkodtak ők is azon... érezni, hogy a felesége szerves része a belső világának, nem csak úgy fizikailag van jelen az életében. Majd az ebédnél a cégvezetéssel szemben ültem és szóvaltartottam őket különböző szakmai témákkal. Meg nem szakmaiakkal is mert mindenfélét kérdeztem amire ők büszkén elmondhatták, hogy milyen szuper a város ahol élnek, milyen klassz a cégük és mi elismerően reagáltunk mindenre. Pozitívan kérdeztem, pozitívan tudtak reagálni. Persze végig a gyárban is hoztam ezt a formát. érdeklődő, elismerő, kipróbáló, pozitív. (csendben tudok maradni, ha más beszél) Minek csináltam ezt az egészet? Mert unatkoztam volna különben. ha nem kaparom elő magamból a lelkes érdeklődő kislányt, akkor unatkoztam volna. Sajnos az elegáns úrinő decensen és némileg szexin tárgyal, ez a szerep nekem nincs meg. irigylem azokat, akiknek van ilyenjük, ismerek pár hivatalnok csajt. megjelennek, karcsúak és barnárasültek (+ezeknek mindig nagyon szép lába van) egy rakás adatot tud kívülről, tud olyan szexisen kommunikálni, hogy megérinti idegenek karját, hátrarázza a hajkoronáját (ezeknek mindig fekete haja van, esetleg göndör) és körömcipőben járnak ami összenyomorgatja a lábujjaikat, aztán öregkorukban rettegve nézed a strandon a létrejött képződményt a lábfejük végén, de többnyire ott is elegánsak, de nem mennek vízbe a hajuk miatt, csak napoznak. Irigylem-e őket? Dehogy! Csak mesélek. A boldog embereket irigylem. Én most ebben az apró pancsolómedencében elértem azt, hogy jövőhéten a nagyfőnököm le akar ülni velem beszélgetni, hogy hogyan alakítsuk a két főosztály közötti kommunikációt. A kollégáim meg a nap végére azt mondták, hogy elképesztő pozitivitásbomba vagyok. Elfáradtam ebbe a nagy pozitívkodásba. Sokat kivesz az emberből. :D

[cafepr]

ICON- FleishmanHillard Café – Stabil, hiteles alapokra épített erős szakértői kommunikáció

Az ingatlanpiac egy olyan B2B, multinacionális cégek által uralt terület, melyben fontos a tudatos tervezés, a szakértői pozícionálás, a témamanagement, valamint a stakeholder management is. A FleishmanHillard Café az ICON Real Estate Managementtel 2022 közepe óta dolgozik együtt azon, hogy folyamatosan növelni tudjuk reputációjukat a kommunikációs térben. 2023 végére megdupláztuk share of voice arányukat, valamint sajtóban való megjelenésünkkel is sikerült kiemelkedő eredményeket elérnünk.

Az ingatlanpiac B2B, multinacionális cégek által uralt területén kevés szakmai médium áll rendelkezésre a kommunikációra, szűk a piac és meghatározóak a személyes kapcsolatok, ezért új szereplőként nehéz érvényesülni. Így olyan stratégiai tervet és üzenetrendszert építettünk ki az ICON-nal közösen, ami a kommunikáció központi elemévé a hitelességet, az ICON szakértelmét, egyedi piaci értékeit tette. Ennek köszönhető az ICON jelenlegi, hangsúlyos szerepe a területen. Az ICON szakértőire építve három fő üzenetpillérre támaszkodva terveztük meg kommunikációjukat 2022-ben, melyet folytattunk 2023-ban is. Elsődleges célunk iparági döntéshozók elérése célzott médiamegjelenésekkel, valamint az ICON ismertségének és reputációjának építése, megkülönböztetve a vállalatot a piac más szereplőitől. Ezt elsősorban organikus sajtómunkával, médiapartneri együttműködésekkel valósítottuk meg. Szakértőik pozícionálása mellett kiemelt hangsúlyt fektetünk értékeik bemutatására, valamint azok folyamatos alátámasztására is. Eddigi munkánk során szoros sajtókapcsolatokat építettünk ki, sajtóközleményeket adunk ki, jól célzott fizetett együttműködésekben gondolkodunk, valamint témamanagementtel, szakértői interjúkkal kommunikálunk vezető gazdasági médiumokban.

2023-ban összesen 140 alkalommal jelentünk meg híreinkkel, a megjelenések nagy százalékában szakértői idézet is szerepelt az ingatlankezelő, valamint üzemeltető partnerül vezetőitől. 14%-os share of voice-ot tudtunk elérni a tavalyi évben a multinacionális versenytársak uralta piacon. Ez az arány még nagyobbnak mutatkozott 2023-ban az iparági legfontosabb médiumok esetében. Ezzel 2022 év végéhez képest sikerült megdupláznunk a piac kommunikációs terében betöltött szerepünket. A sajtókommunikáció mellett az ICON LinkedIn kommunikációját is menedzseljük, mellyel 2023 végére organikusan 126,5%-os növekedést értünk el a követőszámban az év elejéhez képest.

Az ICON Real Estate Management kommunikációja mellett az American Chamber of Commerce Workspace and Facilities Management Committee kommunikációját is folyamatosan támogatjuk stakeholder managementtel. Kákosy Zsolt MBA MRICS, az ICON property management senior igazgatóját 2022 év végén választották meg a bizottság elnökévé, melynek kampányát támogattuk, és azóta is részt veszünk a testület szakmai program megtervezésében, valamint az eredmények kommunikációjában, ezzel építve az ICON, közvetve pedig az AmCham reputációját is.

Az ICON megjelenési arányának változása az iparági kommunikációs térben a FleishmanHillard Caféval folytatott együttműködés során.

[onsieluenkeli]

Nevetek. Azon, amit a Drogriporter írt.

Annyira elenyésző a megértő képesség a magyaroknál, hogy én már nem is számítok ilyesmire. Már meg sem lepődöm azon, hogy a kormány törvényeket lazán ír át, mindenféle szakmai és tudományos egyeztetések nélkül. Lassan senki = semmit nem vesz fegyelembe.

Nincsen értelme lekommunikálni a konfliktusokat, és tisztázni, mert úgysem megy át. Még a sima, civil emberek nagy többsége is ilyen már.

A legtöbb család csonka, és szétszakadt. Nincsenek már vasárnapi ebédek, viták és beszélgetések, ölelések, szeretet, meg köszönöm! Sokan külföldről pótolják be a felszínes kis mondadójukat, vagy ünnepi hangulatban találkoznak néha rég nem látott rokonokkal, ismerősökkel. Ahol pedig nincsenek jól működő, összetartó, intelligens, érzékeny családok, ott már nem igazán vannak egészséges kapcsolatok, pozitív jellem fejlődések, és kommunikációk akár generációk között is! Ma már egyre több helyen az a divat a huszonéveseknél, hogy már nem passzolják le a nagyszülőknél az unokát, mert nem tudják elviselni egymás nevelési módszereit! Ez van 2022-ben!

Én például hiába írom le mi a bajom, a legtöbb esetben maximum 2 hétig hagynak békén. A Szentesi örökké tekergetné a hátamban a kést. Ha tehetné az egész WMN-t személyeskedve használná, és közülük senki nem állítaná le! Például csak nemrég esett le, hogy az a konfliktus ami történhetett közötte, és a Péterfiék között, részben az miatt is, nálam vezeti le a mérgét. Nagyvalószínűséggel valaki bele ugatott az életébe, és visszafelé is ezt műveli, csak velem. Valamiért ott vagyok. Az nem tudom miért. A múltkor még attól is agyvérzést kapott, hogy a Borbély Alexandra ikrekkel terhes... és még ezt is rajtam vezette le! És ha belegondolsz Szentesinek is mennyire csonka, elcseszett, felszínes, bunkó háttere van, nem csoda hogy olyan, még mindig olyan, és olyan is marad!

Hogyan várod el a megértést, és a humánumot azoktól, akik sosem tapasztalják ezt, és adni se képesek, csak örökké LEhúznak!?

 

Emlékeztek a Homonnay-ra az utolsó hónapokban?  Teljesen kész volt.

Küzdött a lelkiismeret-furdalással, mindenre próbált odafigyelni, a legkissebb gumicsontra is ugrott. Kimaxolta hogy mindenkinek meg akart felelni, és amikor néha megengedett magának egy kis szórakozást „énidőt”, azt is pusztítóan a maxra vitte. – Én nem akarok ide jutni!

Vagy emlékeztek a fekete ruhás nővérre?

Ugyanez! Őt is agyon b*sztatták, kihasználták, marta a lelkiismeret-furdalás, kimaxolta azt, hogy mindenre próbált odafigyelni, és azt is, hogy mindenkinek meg akart felelni, és nem birta... Annyira hogy majdnem öngyilkos lett!

Itt vagyok én!

Valahányszor megpróbálok érdemben valamire odafigyelni... 100% egy nárcisztikus seggfej megtalál, és a párkapcsolattal szekál, ha pedig azt hárítom... Egy másik öreg facebook roggyant véleményez, és „csalódik” bennen, csak azért mert nem vagyok belehülyülve non-stop a reagálásoka!

A leghitványabb, legutolsóbb, legundorítóbb, legócskább emberek azok, akik képtelenek másoknak a szabad döntéseit, és a választásait tiszteletben tartani, akik öreg, és defektes bérházas banyák módjára azt figyelik, ki mit csinál, sunyin véleményeznek, csicskáztatnának... Miközben ők maguk SOHA SEMMIT!

Megosztott cikkekből, botrányokból, keservekből írt fáradozásokból építenek maguk köré egy rohadt clickbait karriert, de közbe soha nincsen tőlük egy köszönöm, egy hála, egy kis alázat, humánum, felemelés, vagy tisztelet mondjuk azok felé, akik fáradoznak, és írnak is! ÍRNAK!

Kivéve ha érdek van, akkor persze tövig nyalnak! A tipikus bérházas mamszlik, akiknek ha leviszed a szemetét te leszel a kedvencke, és közben mindenki más a sz*r ember, és csalódás! És mivel neked tövig nyal, dróton rángat, sokáig nem fogod észrevenni azt, hogy a banya másokkal milyen is. - Vannak ilyenek!

Péterfiéknél nem telik el úgy hét, hogy ne tennék tönkre az életkedvet! Minden sz*r, minden tönkrement, lerohad az ország, etc... Tökéletesek arra hogy padlót fogjanak a emberek, és agyonnyomja őket a megfásultság, és az apátia. Teljesen, TOTÁL bele vannak ragadva ebbe! Ha szeretnél egy jóízű kávét, akkor SOHA se kezd velük a napodat!

Engemet hagyjanak ki, szálljanak le rólam! Ennyit kértem!

Empátia, ami megértésen alapul !?

Éppen ezzz azzz, hogy ha én például meglátok egy mozgit, azonnal a legjobb dolgokra leszek figyelmes, és nem a nyomorára, és a nehézségeire fókuszálok mint egy megkeseredett 60 éves! Nem akarom bántani, hisz így se könnyű az élete! Nálam az empátia nem phicsogás, meg lesajnálás!

És az ország is olyan!

Sérült, tökéletlen, elb*szott, hibákkal, és Istenverte akadályokkal teli nyomorék hely, aminek 100% jobban kell a támasz mint valaha! Ami tele van a hulladékok mellett, igenis értékes emberekkel is! Nem fintorogva, meg lenézve, örökké bántva, meg hibáztatva kellene visszanézni, egy fasisztoid útra lépő Olaszországból! És nem ocsmányul kellene nyilatkozni a vidéki magyarokról egy német lapnak, elfelejtve hogy milyen megalázó ha olyan hazugságokat terjesztenek az itthoniakról!

+

Írtam már jó párszor, hogy hogyan tanítottak másik mentalitásra. Ráadásul ebben NewYork egyik legjobb agyturkásza segített. (Az alkoholizmus elleni like-omat is egy olyannak gondoltam, akinek szintén ugyanaz a pszichológus segített, és 21 éve tiszta az élete! Remélem.)

Képzeld el, hogy a problémák amelyek nyomják a lelkedet olyanok mint a WC-ben a sz*r. És neked nem az fog segíteni hogy azt bámulod monotonon, és hosszú-hosszú éveken át, és attól sem lesz jobb ha másokat terhelsz vele, és nekik is a szarodat mutogatod, hanem az fog segíteni ha inkább azon töprengsz hogyan lehet eltüntetni, vagy a dugulást elhárítani, és legalább a szándék, az akarat, vagy a vágy meglegyen rá!

Mérő Vera mutatott egy lomisokról szóló írást, és azt, hogy mennyire lenézik őket pesten. De realizáltatni a problémát NEM elég! Ez nem megoldás! Ez semmi! Ez csak nyávogás, és a szar bámulása!

Nekem a nyugaton élő ismerőseim legtöbbje azonnal eltöprengene, és ötletezne! És tudod milyen választ kapna? Kanadában, és Amerikában mindennek értéke van, ami nem szemét. Ők a felesleges cuccokat garázsvásárokon adják el. Fillérekért, de mindig akad aki vásárol, és ezáltal nincsen lenézés. Ennyi. Nem bonyolult. Az újrahasznosítás miatt pedig duplán jó ötlet. Magyarországon is értelmesebb lenne megcsinálni.

A depressziós, és megkeseredett idősek gondolják azt, hogy ha a sz*rral szembenézel az segít. Nekik nem kell a fény és a megoldás, vagy hogy valami jobb legyen... Egy dologtól érzik jól magukat, ha te is szenvedsz. És ez nem csak a kormányoldalra igaz, de az ellenzékiekre is! Nem csak bántalmazó embereknél látom, de PTSD áldozatoknál is! Az örökös elnyomás, a paráztatás, a fájdalom, és dominancia már mindenhol ott van!

A múltkor kíváncsiságból elolvastam random egy írást ott Péterfiéknél. Egy idős nő írta. És egy olyan történet volt, amiben egy feleség elvágja a férje torkát. Tudod lesz@rnám, csak azaz ijesztő hogy tele vannak traumatizált bántalmazottakkal. Mi van ha az egyik bekattan, vagy komolyan gondolja?

És tudjátok milyen az igazi érzéketlen ember? Az aki mindig üres utcákat, és egysíkú épületeket fotóz, és elfelejti az életet, a boldogságot. Ilyen volt Hitler is. Abszolute érzéketlen.

Ezt is írtam már az aktivizmus miatt

Amikor valakiknek fontos ügyük van, valamivel kapcsolatban,  és mozdulnak, meg cselekszenek, igenis helyes ha mások is kiállnak mellettük! De nem helyettük, vagy előttük! A miskolci diákok és a tanárok megérdemlik a respektet, és azt is, hogy engedjék őket előre, és cselekedni! P-Novák Éva egyből oda seggelt, a DK megmaradt nyuggerjeivel! Nem hinném hogy a mai fiatalok, sőt biztos is vagyok benne, hogy annyira örvendeznek, olyan generációért, akik tönkrevágták az országot.

Szóval rohadtul elegem van, hogy újabban megint az idősek sunyin nem tudnak lekopni rólam, és véleményeznek, meg „csalódtak”, miközben nem hinném, hogy sz*r ember lennék! És azt se bírom, hogy egy rohadt netes játék vagyok, és el akarják dönteni helyettem mi érdekeljen, mit olvassak, hogyan gondolkozzak, mit érezzek, miközben SENKIHEZ nincsen közük!

Nem vagyok 60 éves! Se időm, se kedvem nincsen a baromságaikhoz!

.

[bdpst24]

Z generációs ötletembereket keres a CheckINN

Negyedik alkalommal hirdeti meg a CheckINN Turisztikai Innovációs HUB a felsőoktatásban tanulóknak szóló ötletpályázatát a hazai turizmus megmozgatására. Az elmúlt évek – meglepően különleges – koncepciói közül több már a megvalósulás útjára lépett, amiben a versenyen kiépített szakmai kapcsolatok és a hárommillió forintos fődíj segíti az ötletgazdákat. A szervezők így bíznak benne, hogy azok a…

[zeroz2ro]

Így már 10/10!

“Az egyetem először azt állította , hogy „a csemetekert átadása nem egyetemi rendezvény volt, annak szervezője a Török Köztársaság Kulturális és Turisztikai Minisztériumának Együttműködési és Koordinációs Ügynöksége volt, a MATE csak a helyszínt biztosítja az ültetvénynek, az egyetem részéről egy vezető sem vett részt a programon.

Olvasónk azonban azt állította, hogy a budapesti török nagykövetség Twitter-oldalára feltöltött fotón három egyetemi vezetőt is felismert:

- Helyes Lajos professzort, a Doktori Iskolák főigazgatóját, aki köszöntőt mondott, - Tarr Zsuzsannát, a Nemzetközi Kapcsolatok Központjának vezetőjét, valamint - Szabó István oktatási és nemzetközi rektorhelyettest.

A MATE Médiaközpontja lapunk kérdésére azt írta, hogy „az említett kollégák a határozott rektori iránymutatást megszegve, valóban részt vettek a rendezvényen – ez számunkra is a mai napon derült ki.” Az egyetem rektora ezért hármójuk esetében azonnal írásbeli figyelmeztetéssel szankcionálta a részvételt.

A MATE az ültetvényre továbbra is szakmai gyakorlati helyszínként tekint.”

[starmythelonesurvivor]

Füves asszonyság

Itt ülök az oltás utáni váróban, megkaptam a pfizert, egy fickó nézi, hogy vajon kapunk e valami rohamot, de én igazi vidéki bosszorkaként olyan nagy marék citromfüvet szedtem a kertből, és felfőztem teának, hogy jelenleg narancsot is kandírozhatnának a fejemen, az se érdekelne, nyugodt vagyok...

Egy román verses kötet van a kezemben, de nem olvasom, csak meredten bámulom. Tegnap hazajöttem, végre vége az ámokfutásomnak, állandó gyomoridegem van a szégyentől, már a citromfűhöz fordultam. Tegnap este telefonáltam Z-vel, azt mondta "Tisztára hiibbant vagy", "Tiszta pszichó", és Én akkor tudtam pár pillanatra őszintén felnevetni, mert igen, teljesen az voltam. Rivalizálni egy asszexuális srácért egy gonosz, primitív és durva csajjal nem volt éppen épelméjű lépés, és nagyon jól tudtam, hogy felette állok, de nem tudtam megállni, olyan bunkó volt velem, és áhhh, annyira irritál, annyira lenézem...de nem itt van igazából a csont elásva, de azért érdekelt, mert hát...khhmm, rettentően szégyellem, mert úgy viselkedtem, mintha a srácnak a barátnője lennék, sőt, rosszabbat is tettem.

Elbarmoltam egy barátságot, gyerekes versengésbe kezdten egy olyan lánnyal, akivel igazából eddig ég, és föld választott el, és Én álltam "nyerésre", ha ez egyáltalán számít. De itt nincs díj, pont az a lényeg, hogy nem normálisak az érzelmeim, mert barátilag ezerszer is Én, más téren meg nem játszom, viszont ezek után inkább sehogy sem vagyok.

Majd minden este ittam vele, nem tapadtam rá, nagyon odafigyeltem, hogy ne, direkt mindig mások fele fordultam, csak egészségesen, nem vagyok pszichophata eskü....de igazából kinek akarok hazudni, tényleg azért viselkedtem így, mert azt hiszem megszerettem, és Én nem szoktam megszeretni senkit, vagyis, nagyon ritkán, eddig 2-szer voltam igazából szerelmes, de ha ezt az arcomat látta volna minden barátom, senki nem szandékozott volna hozzám közeledni, pár órára feléled egy depressziós, kompetetív, birtoklási mániás, őrült, agresszív pszichophata, aki tesz arról, hogy az életben ne szóljon többé hozzá a delikvens.

Eddig végső soron csomószor éreztem azt a baráti-szerelmi kapcsolataim terén, hogy nem csak, vagy nem az Én hibám. Ember vagyok, a kapcsolatok kialudnak, felújulnak, szünetelnek, ilyenek, olyanok, az elején megtaláljátok a hangot, aztán mígsem, azt hiszi más ember vagy, de aztán meglátják egymás arcát, és világba szaladtok, bántalmazó kapcsolatban is volt részem párszor...Viszont ezt most Én rontottam el! Ez most az Én hibám, csakis az enyém, nem az övé, Ő őszinte volt, Én nem voltam magammal, és ennek tetejében, míg mindenféle jogalap nélkül hisztiztem, és jajj, beszélni sem tudok róla, utálom magam érte, csalódtam magamban, azt hittem fejlődtem, hogy ennél több vagyok, ennél értelmesebb, magabiztosabb, és stabilabb...miért?!

Jövő héten felutazom Z-hez egy napra, kétszer is nagy utat tett meg azért, hogy velem találkozzon, most Én is felmehetek érte Budapestre. Muszáj rendbe tenni magam, ezen túl kell lennem, és újra létezni. Úgy érzem mindenféle emberi interakció többszörös terhet rak rám, belekezdek az egyetemi dolgaimba, gépként fogok dolgozni, futni járok, meg minden, egy percig ne jusson időm gondolkodni...

És össze vagyunk bilincselve, elvileg a szakmai gyakorlat miatt látnom kellesz nyáron, és utána meg látnom kellesz az erasmuson. Megfogadtam, hogy soha, de soha többet nem teszek ilyet, és tessék, itt vagyok a saját csapdámban, csak olyan jó volt, hogy úgymond nem vagyok egyedül...vannak barátaim, pár igazán jó is, elvileg Ő is az, de Én mindig vágytam valakire, akinek Én vagyok az első, azért is ugortam bele meggondolatlan kapcsolatokba is, mert ezt úgy lehetett a legkönnyebben elérni, és nem azt jelentette, hogy Én vagyok az az ijesztő, véreres szemű mumus, aki 0-24 a másikon csüng, vagy ha éppen nincs ott, telefonon zaklatja, sőt neken kell tér, nem bírom elviselni ezt, de szükségem van a megerősítéstre, és ha úgy érzem lanyhult, vagy más kapja azt, amit korábban Én, borzasztóan megzavaradok, és kivetkőzök önmagamból, csak eddig, mivel nem voltak úgymond ilyen erős érzéseim, ez a kilengés sem volt egyenesen arányosan ekkora...atya úristen...meg segítettem, próbáltam rendbe tartani a dolgokat, és olyan kellemes érzés töltött el, ha megkért, vagy rám szorult, elég gyakran előfordult.

Olyan buta vagyok, naív, és kiábrándító...a szeretetet sem tudok egészséges módon elfogadni, és adni sem, mert úgy, ahogy egyre többet próbálok, adni, vetésként nőnek az elvárásaim is, a reményeim. Vajon ez az egész a szeretetlen gyermekkoromra, és az anyámmal való kapcsolatomra vezethető vissza?! Lehetek éltanuló, verseny táncolhatok, jégkorcsolyázhatok, kajakozhatok, zenélhetek, próbálkozhatok társosági középpont lenni, szellemeskedhetek, keresztbe megfeszülhetek akkor sem leszek elég jó. És nagyon nagyon kevés embertől fogadok el bókot, tudom initiálni a teljesítményem, és Ő pont egy ilyen ember volt...és már Tőle se kapok semmit, nem kaptam egy jó ideje...és nem is kéne rászoruljak...

[habkeinb0ck]

A Külügyminisztériumban listázták magyar újságírók külföldi szakmai útjait

“Tájékoztatás kérése magyar újságírók szakmai látogatásairól a fogadó országban” tárggyal írt levelet idén júniusban Magyar József, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) európai kapcsolatok fejlesztéséért felelős helyettes államtitkára. A címzettek között az Európai Unióban található magyar nagykövetségek szerepeltek, a levél a Telexhez is eljutott.

Ebben Magyar arról érdeklődött, hogy a nagykövetségek tudomása szerint a fogadó ország az elmúlt években szervezett-e szakmai látogatást, továbbképzést, tanulmányutat magyar újságíróknak, voltak-e ilyen látogatások. Amennyiben igen – folytatta a levél – mikor történtek az utazások, “milyen magyarországi médiumok képviselői vettek részt azon, és milyen fogadó országbeli lapokat, szervezeteket kerestek fel”.

A Menczer Tamáshoz tartozó, tájékoztatásért felelős kabinet “feladatszabása alapján” született levél június 2-án kelt, a választ pedig június 3-án 13:00-ig várták. A rövid határidőért Magyar elnézést kért a címzettektől.

A levél tartalmáról részletes kérdéssort küldtünk a KKM sajtóosztályának. Túl azon, hogy mi volt az oka a sietségnek, kíváncsiak voltunk, miért volt szükség egyáltalán ilyen lista összeállítására, valamint, hogy mihez kezdtek az összegyűjtött információkkal.

Kérdésünkre a KKM a következő választ küldte: “A KKM - feladatából is adódóan - mindent megtesz a magyar belügyekbe történő külföldi beavatkozások ellen, az ilyen támadások mögött a tapasztalatok szerint általában Soros-szervezetek állnak.”

Az adatbázis létrehozásának céljáról megkérdeztük külön Menczer Tamást és Szijjártó Pétert is, de egyikük sem válaszolt.

+ + + + +

Az újságunk hamarosan beindul, de addig is írunk cikkeket. A Telex indulásához és fennmaradásához minden hozzájárulásra szükségünk van, ezért arra kérünk, legyél az újság alapítója és rendszeres támogatója!

https://tamogatas.telex.hu/

[csillagpontradio]

Közös gyökerek, közös munka, közös jövő

A szakmai kapcsolatok mellett az emberi kapcsolatok is fontosak a kárpátaljai főiskola és a Miskolci Egyetem között. Az ukrán háború miatt kialakult helyzet pedig tovább erősítette az együttműködést. „Jószándékkal és figyelemmel fordulunk egymás felé. Az egymáshoz látogatásokból pedig mindig...

[fashionhungary]

Olasz - Magyar Gasztronómiai Festivál Kecskemét

Olasz – Magyar Gasztronómiai Festivál Kecskemét

A Gróf Széchenyi Család Alapítvány és az Olasz Kereskedelmi Iparkamaraszeretettel meghívja önt és kedves családját az első Olasz magyar nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok erősítése, az olasz magyar mezőgazdaság és gasztronómia hatékonyságának bemutatása. – Magyarország Olaszország kereskedelmi mezőgazdasági szakképzési rendszerének hatékony bemutatása. – Szakmai nap egyetemek és középiskolák…

[wmmusicacademy-blog]

Nemzetközi kollaborációra várja a jelentkezőket a Danube Sounds

Releváns tapasztalattal rendelkező, feltörekvő énekeseket, zenészeket, zeneszerzőket, producereket ösztönöz együtt alkotásra a Danube Sounds. A résztvevők határokon átívelő formációkat (szupergroupok, featuringek) alakítva online dolgozhatnak a nevezni kívánt demókon. A jelentkezők, amellett hogy kapcsolati hálójukat szélesíthetik, a közép-európai zeneipari szcéna elismert szereplőitől tanulhatnak.

A kiválasztott dalokat Steve Dub ötszörös Grammy-díjas producerrel vagy Mo Hauslerrel – akik többek közt Lily Allen, Moby, The Chemical Brothers, Snow Patrol vagy a One Direction számára producereltek – vehetik fel végleges formájában az A38 stúdiójában májusban, ami a program által promotált EP-n jelenik meg júniusban.

Miért éri meg a programba jelentkezni?

A HOTS - Hungarian Oncoming Tunes SongLabjéhez hasonló elven működő Danube Sounds egyedülálló lehetőséget biztosít új szakmai kapcsolatok kiépítésére és későbbi projektek, kollaborációk megalapozására. A HOTS programján annyiban mutat túl, hogy itt a résztvevők a határokon átívelő kapcsolataik révén új potenciális közönséghez jutnak el. A részvétel önmagában rengeteg fejlődési lehetőséget rejt, a kiválasztott dalok szerzői pedig világszerte elismert szakemberekkel dolgozhatnak együtt. 

Jelentkezési határidő: 2021. április 30.

Producerek, mentorok és partnerek

A program vezető mentorai az ötszörös Grammy-díjas Steve Dub producer és dalszerző, aki olyan előadókkal dolgozott együtt és segítette őket elképesztő sikerekhez, mint a Clean Bandit, Katy Perry, Moby vagy The Chemical Brothers, valamint Mo Hausler, aki szinte minden műfajban kipróbálta magát, producerként, mixerként vagy éppen hangmérnökként dolgozott többek közt Björkkel vagy az Everything Everything, Bat For Lashes, Marina and the Diamonds és a One Direction formációkkal. A mentorok a közép-európai régió elismert alkotói, producerei, dalszerzői, hangmérnökei, köztük az osztrák Mario Fartacek, aki hangmérnöki, zeneszerzői és produceri tevékenysége mellett a Mynth elektronikus popduó tagja vagy a varsói Mikołaj Trybulec, aki dolgozott többek közt Oliver Heldens-szel és Flux Pavilionnal is. Továbbá a román Alexei Turcan: zeneszerző, producer, Christoph Ertl bécsi producer és dalszerző, valamint Fodor Máriusz (Kaukázus, Magashegyi Underground) és Kamau Makumi (Mary Popkids) csatlakoznak a Danube Sounds programhoz.

Magyarországról az A38 Hajó, a Banana Records és a Tendencies 21 ügynökség dolgozik együtt a Danube Sounds programon, a régióból további impozáns nevek csatlakoztak: az Ink Music (AT), LALA Slovak Music Export (SK), Music Export Poland (PL) és az Overground (RO) gőzerővel dolgoznak azon, hogy a program minél több releváns résztvevőhöz eljusson, és a lehető legtöbbet hozzanak ki a régiós szakma számára a program adta lehetőségekből.

A Danube Sounds részben az Európai Bizottság Music Moves Europe programjának támogatásával valósul meg. A további részleteket és a jelentkezés menetét megtalálod a program honlapján és Facebook-oldalán.

[nemzetinet]

Levél György Zsombornak, a Magyar Hang főszerkesztőjének: előfizetek, ha…

Tudod jól, hogy szakmai „ártalom”: jobban tájékozódni akaró újságíróknak illik elolvasni az országos politikai napilapokat (is), a fontosabb hetilapokkal együtt.

Mivel nem szerkesztőségben ülök, így ezekre mindig igyekszem is előfizetni.

Miután a Magyar Nemzet megszűnt, elárulom neked, hogy a Magyar Hang („Polgári hetilap”, „A túlélő Magazin”) névvel megjelenő, általad vezetett hetilapra csak akkor fogok előfizetni, vagy akár annak példányait megvenni, ha egy apró engedményt teszel a tárgyilagosság irányába lépve.

Azt hiszem, nyugodtan közvélekedésnek mondhatjuk, hogy az újságírás szempontjából előnyös, azaz ellenzéki helyzetbe kerülő Magyar Nemzet a tulajdonos- és irányváltás után azért vesztette el látványos gyorsasággal előfizetői több mint felét, mert – elsősorban – a lapban megjelent cikkek gyűlölettől habzó címei miatt sokan képtelenek voltak azt a kezükbe venni.

Ráadásul amikor egy újság ismételten a címoldalon a hajtás fölött a szalagcímében a feltételes módot jelző „hat-het”-tel próbálta kéretni magát, minden elfogadható színvonal alá esik.

Képzeld, miként reagálnál te egy kormányközeli lapra, amelyik ilyen helyen például azt hirdetné: „A Magyar Nemzet vezetése kifoszthatta a City Bank Váci utcai bankautomatáját”. Ami után „névtelenségüket kérő” „szakemberek” nyilatkoztak volna, hogy mindez teljesen lehetséges.

De most ezen is tegyük túl magunkat.

Borítsunk csadort minderre.

Egyetlen cikk kivételével. Amelyet csak átvettetek, de nagyon lelkesen.

Ez pedig a korábbi tulajdonos irányítása alatt álló Figyelő hetilap azon „szakértői” cikke volt, mely szerint a kínai Új Selyemút részét képező Belgrád-Budapest expressz tehervonal szörnyű üzlet, mert csak 2400 év múlva lesz nyereséges.

Amennyiben engem e-mailen biztosítasz arról, hogy tévedtetek, amiért kritikátlanul vettétek át e „jóslatot” és lehet, az már 2300, sőt 1826 év év múlva is nyereséget hozhat, meg fogom vásárolni a heti Magyar Hangot.

Ugye elismered, hogy ez gáláns ajánlat, hiszen véleményem szerint ez a projekt roppant mértékben segíti majd a magyar-kínai kapcsolatok fejlődését, a kétoldalú kereskedelem fellendítését beleértve, és így az akár már az első évben is nyereséges lehet, holisztikusan tekintve e kapcsolatok üzleti részének egyenlegét?

Levél György Zsombornak, a Magyar Hang főszerkesztőjének: előfizetek, ha… a Nemzeti.net-en jelent meg,

[sze-leveltar]

Nemzetközi kapcsolatok a hetvenes években

A KTMF indulásakor nemzetközi kapcsolatok szempontjából főként az akkori szocialista tábor, illetve a harmadik világ országai jöhettek szóba. Az első évek anyagának feldolgozása alapján főként az egykori Német Demokratikus Köztársaság irányába kerestek kapcsolatokat a főiskola vezetői. Kevésbé voltak intenzívek a kapcsolatok a Szovjetunió vonatkozásában. A kapitalista nyugatra elsősorban szakmai vásárokra, konferenciákra jutott el néhány oktató. 

Ezek a korai kapcsolatok elsősorban mérnökszakmai és oktatásmódszertani eredményeket hoztak, de akadt példa tudományos együttműködésre is.

Hogy pontosan mely intézményekről van szó, beszéljenek a hivatalos levelek fejlécei.

[homexpressingatlan]

Több mint egy évtizedes szakmai tapasztalattal a hátunk mögött úgy gondoljuk, hogy a becsületes, őszinte, egymást tiszteletben tartó üzleti kapcsolatok, mindig hatékonyak, és előbb utóbb barátsággá alakulnak. Ebben a szakmában a bizalomnak nagyon fontos szerepe van, ezért a Homexpress piacvezető ingatlanközvetítő hálózat kiemelkedően fontosnak tartja, hogy szolgáltatásainkat a legnagyobb színvonalon végezzük, meghálálva ügyfeleink megtisztelő bizalmát.

#homexpress #ingatlanközvetítő #Vkerület #belvarosiingatlan

https://homexpress.hu

[defacto-io]

A női sebészorvosok karrierjük során az árral szemben úsznak

A közgazdászok már régen kimutatták, hogy a nők és a férfiak eltérő bánásmódban részesülnek a munkapiacon, és a legtöbb fejlett országban egyre nagyobb figyelmet fordítanak a nemek közti egyenlőtlenségek (pl. felvételi esélyek) kiküszöbölésére. Egy új tanulmány arra nyújt bizonyítékot, hogy a nemek közti kettős mérce abban is megnyilvánul, miként értelmezzük egy adott személy munkával kapcsolatos kudarcait és sikereit. A férfiakkal összehasonlítva a nők kudarcait sokkal inkább tulajdonítjuk a szakmai képességek hiányának, semmint külső körülményeknek, míg sikerek esetében az aszimmetria pont ellenkező irányú.

A szóban forgó tanulmány különböző szakterületű orvosok közti szakmai kapcsolatok vizsgálatára épül az Egyesült Államokban. Az alapkérdés, hogy egy általános orvos (belgyógyász) milyen gyakorisággal utalja betegeit egy adott sebész specialistához. E döntés meghozatalakor a fő kritérium (ezt más kutatások is alátámasztják), hogy az utaló orvos mit gondol a fogadó sebész szakmai képességeiről. A „szakmai képesség” viszont nem egy könnyen mérhető dolog; az erről alkotott kép fokozatosan alakul ki a sebész által végrehajtott operációk eredményének függvényében. Azt várjuk, hogy egy különösen szerencsétlen kimenetel esetén (a páciens az operáció utáni pár napban meghal), az adott sebészhez történő utalások aránya csökken vagy stagnál, míg egy különösen jó kimenetel esetén (egy nagy kockázatú páciens felgyógyul), az utalások aránya növekszik.

Az 1. ábra tanúsága szerint a rossz műtéti kimenetekre adott belgyógyászi reakciók sokkal inkább követik a fenti várakozásokat a női, mint a férfi sebészek esetében. Az ábra vízszintes tengelyén a nulla időpont jelenti azt a negyedévet, amelyben a halállal végződő műtét történik, és minden lépésköz egy újabb negyedévet jelent. A függőleges tengelyen az látható, hogy átlagosan hogyan változik azoknak a pácienseknek a száma, akiket az adott körzetben dolgozó belgyógyászok küldenek az adott sebészhez. Az egyszerűség kedvéért ez a szám a műtét előtti negyedévben nullára van normalizálva. A piros háromszögek reprezentálják a női, a kék körök pedig a férfi sebészeket.

Jól látható, hogy mielőtt egy rossz kimenetelű műtét megtörténne, a női és a férfi sebészekhez érkező utalások száma hasonló ütemben nő. A kudarc viszont eltérő pályára állítja a nőket és a férfiakat: bár az utalások növekedése a férfiaknál is megtörik, a műtétet követő negyedévben mégis átlagosan 0,1-del több utalást kapnak belgyógyászonként a műtét előtti negyedévhez képest. A nőket azonban egyértelműen büntetik: ők a rossz kimenetet követő negyedévben belgyógyászonként átlag kb. 0,2-del kevesebb megbízásban részesülnek, és ez hatás még egy-másfél évvel később is megfigyelhető. Ez a különbség szemléletesen azt jelenti, hogy egy férfi sebészt három haláleset után büntetnének annyira, mint egy női sebészt egyetlen rossz műtét után.

A 2. ábra az ellenkező szcenáriót mutatja be: mi történik akkor, ha egy sebész váratlanul sikeres műtétet hajt végre? Itt is jól látható a különbség a férfiak és a nők között, és itt is a férfiak javára: bár egy különlegesen sikeres műtét után a női sebészeket is tartósan több utalással jutalmazzák az általános orvosok, a férfiak esetében ez a bónusz sokkal nagyobb (a műtétet követő negyedévben a belgyógyászonkénti extra utalás kb. +0,35 nőknél és +0,6 férfiaknál).

A fenti ábrákon nem látható, de nagyon érdekes eredmény, hogy egy női sebész kudarca más női sebészeket is negatívan érint. Ha egy női sebész páciense hal meg váratlanul, az adott körzetben valamelyest csökken a többi női sebészhez irányított utalások száma is. Hasonló „túlcsordulási” hatás férfi sebészek esetén nem figyelhető meg.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi magyarázza a fent bemutatott különbségeket. Például lehetséges, hogy a női sebészek inkább olyan területekre specializálódnak, ahol átlagosan alacsonyabb kockázatúak a műtétek, és így egy haláleset megítélése is szigorúbb. Esetleg a mintában különbözik a női és a férfi sebészek átlagos tapasztalata, ami szintén kihathat a sikertelen műtétek megítélésére. A tanulmány szerzője nagyon alapos munkát végez az ehhez hasonló magyarázatok kizárása érdekében. Például a mintába olyan férfi és női sebész párokat válogat be, akik a kritikus műtét előtt szinte minden tekintetben megegyeznek: azonos a szakterületük, hasonló tapasztalattal rendelkeznek, hasonló számú ajánlást kapnak egy negyedévben, stb. Természetesen a műtét körülményei is hasonlóak: a két sebész ugyanazt a beavatkozást végzi egy nagyon hasonló karakterisztikájú páciensen. Feltételezhető tehát, hogy a bemutatott különbségek tisztán a sebész nemének tulajdoníthatók.

A Defacto szerint a nők gazdasági, szakmai egyenlősége Magyarországon is kiemelt társadalmi probléma. A fentihez hasonló tanulmányok azért különösen hasznosak, mert felfedik (és így potenciálisan korrigálhatóvá teszik) a társadalmi rendszerekben bújtatottan létező diszkriminatív tendenciákat. Magyarországon is elengedhetetlenek a megfelelő színvonalú társadalomtudományi kutatások és az azokat biztosító független intézményrendszer.

Lieli Róbert (Közép-európai Egyetem)

Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!

[hirzilla]

Már rég megállt a globalizáció. De lesz még rosszabb is http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/gazdasag/2019/04/10/mar-reg-megallt-a-globalizacio-de-lesz-meg-rosszabb-is/?feed_id=31480&_unique_id=5cadc403a16de Manapság a populizmus világszerte az egyik legsikeresebb politikai stratégia, a populista politikusok pedig a jobb és baloldalon is jellemzően a globalizáció egyes folyamatai elleni hadjárat által ígérik elhozni a Kánaánt. Ahogy Donald Trump amerikai elnök a kereskedelem, Orbán Viktor magyar miniszterelnök a bevándorlás letörését ígéri, úgy a másik oldalon a görög Sziriza a külföldi adósság, a dél-koreai Mun Dzsein a mindenkit letaposó nagyvállalatok legyőzésének jelszavával jutott hatalomra (és ez csak egy nagyon szűk merítés a globalizációellenes populisták népes táborából). Hogy a globalizációellenes vagy -kritikus lózungok közül melyik mennyiben megalapozott, arról évek óta folyik a vita. Az viszont gyakran elsikkad ebben a vitában, hogy a világ messze nem olyan globalizált, mint azt az átlagos választók vagy akár üzleti vezetők gondolják, a globalizáció egyes, klasszikus folyamatai pedig már jóval a populista hullám előtt, a 2008-2009-es válság idején lelassultak. Ugyanakkor az is igaz, hogy a globalizációt, azaz a nemzetközi gazdasági, politikai és társadalmi interakciók és tranzakciók növekedését a populistáknak sem sikerült megtörniük. Inkább arról van szó, hogy a globalizáció átalakulóban van, és bára hagyományos gazdasági mutatók alapján stagnál, valójában a megállítása is egyre irreálisabb. Nem is annyira új A globalizációt amilyen gyakran emlegetik, olyan problémás a pontos definíciója (jellemző, hogy a globalizációról szóló magyar Wikipedia-szócikk bevezetője elég távol áll a bevett angolszász meghatározástól). Mindazonáltal a dolog lényege gazdasági szempontból azért egyértelmű: az áruk, a tőke, az emberek és az információk nemzetközi mozgása, amit részben a technológiai fejlődés hajt, részben pedig a kereskedelemmel, befektetéssel és migrációval szembeni politikai-adminisztratív akadályok lebontása. Bár a legtöbben ezt az utóbbi néhány évtizeddel azonosítják, a kereskedelem és tőkeáramlások felfutásának első hulláma a 19. század második felében indult,részben az ipari forradalom jelentette technológiai előrelépések köszönhetően, részben mert a brit birodalom fegyveres erővel és pénzügyi-gazdasági eszközökkel kikényszerítette a szabad kereskedelmet és tőkeáramlást. (De vannak történészek, akik aszerint globalizáció gyökerei a 13. századig nyúlnak.) A második, ismertebb hullám a II. világháborút követően, már amerikai vezetéssel (a fegyveres erő mellett nemzetközi intézmények által keretbe fogva) zajlott, ám azóta sokat változott.Eleinte elég egyszerű volt: jellemzően nyersanyagokat, hazai késztermékeket és kölcsöntőkét adtak-vettek egymás között. Az 1980-as évektől azonban már nemcsak a termékek mozogtak, hanem a gyárak is: megindult a termelés nemzetközi kiszervezése. Ezt az tette lehetővé, hogy az infokommunikációs technológiák fejlődésével kivitelezhető lett a gyárak távolból való irányítása, a szállítási költségek csökkenésével rentábilissá vált a termékek messze(bb) utaztatása, a fejlődő világ országai pedig (részben nyugati nyomásra, részben saját elhatározásból) elkezdték beengedni, majd kifejezetten csalogatni a nyugati tőkét. Nem is annyira durva Aztán ez a modell is elkezdett finomodni: az exportált gyárakból összetett termelési hálózatok nőttek ki. Leegyszerűsítve az utóbbi bő 30 évet: A világkereskedelem bővülése kéz a kézben zajlott a tőkeáramlások bővülésével: a pénz (részben nyugati nyomásra, részben a fejlődő országok saját elhatározásából) egyre nagyobb mértékben és egyre szabadabban áramlott a világban, ami egyrészt lehetővé tette a fent leírt működőtőke-befektetéseket, másrészt jó néhány pénzügyi válság kialakulásához is hozzájárult. Ugyanakkor hiába folyt az elmúlt három évtizedben a csapból is a globalizáció, ha pusztán a három fő megnyilvánulását, az áruk, a pénz és az emberek áramlását nézzük, akkor egyes kutatók szerinta 19. században nyitottabb volt a világ, mint az ezredfordulón: a népvándorlás sokkal nagyobb és rendezetlenebb volt (csak Európából 60 millióan vándoroltak ki), az áruforgalom nagy része vámmentes volt, a tőkemozgások relatív mértéke jelentősebb volt (főként mert a britek és franciák jelentős pénzeket fektettek be gyarmataikon). Ahogy az is igaz, hogy felmérések szerint az emberek jóval erősebbnek gondolják a globalizációt, mint annak valós mértéke.A DHL például minden évben csináltat egy kutatást,amelyben hatezer menedzsert kérdeznek meg hat fontos gazdaságból, hogy tippeljenek meg egyes, a globalizációt leíró adatokat– a valós és tippelt adatok között jelentős a különbség. A kutatók pedig azt is kiemelik,hogy a globalizáció globális jellege is kevésbé markáns, mint az emberek hiszik. A globalizációval azonosított folyamatok egy jó része valójában csak regionális szinten erős (a 20 "legglobalizáltabb" gazdaságból 14 európai, amelyek leginkább egymással vannak összefonódva). Egy másik részük pedig eleve illúzió: különösen a tőkemozgásokra igaz, hogy gyakran nem valós gazdasági kapcsolatok állnak mögöttük. Stagnál Ráadásul a fenti adatok nemcsak alacsonyabbak a véltnél, napjainkban stagnálnak. A világkereskedelem értéke a 2008-2009-es világválság óta (dollárban kifejezve) alig emelkedett valamit, a GDP arányában csökkent. A nemzetközi tőkemozgások értéke 2017-ben nem érte el a 2007-es érték felét, a nemzetközi befektetések összértéke tíz éve stagnál. A nemzetközi migráció pedig hiába vált központi politikai témává, gyakorlatilag elhanyagolható mértékű: 1990 óta mindössze fél százalékponttal nőtt a globális migráns populáció aránya, 2,9-ről 3,4 százalékra. (Bár vannak új kutatások, amelyek szerint a migráció valós mértéke nagyobb, mint az ENSZ-statisztikákban.) A grafikonokon ugyanakkor az is látszik, hogy a globalizáció megtorpanása valójában jó hat-nyolc évvel megelőzte a populisták előretörését. A talán legszélesebb körben használt globalizációs mutató, a zürichi ETH egyetem konjunktúrakutató intézetének gazdasági globalizációs indexe 2007 óta stagnál. Hogy ennek mi az oka, az a pénzügyi téren a legtisztább: a domináns narratíva szerint 2008-as válságot a nemzetközi tőkeáramlások elszabadulása előzte meg (és okozta),azóta viszont a határokon átnyúló pénzügyi spekuláció és az európai nemzetközi banki hitelezés jelentősen visszaszorult. Ez szakértők szerint egyébként alapvetően jó tendencia: a 2007 előtti állapotok nem voltak egészségesek, ma jóval kiegyensúlyozottabb és válságtűrőbb a pénzvilág, még ha kevésbé globalizált is. Nem tudjuk, miért Bonyolultabb kérdés a kereskedelem megtorpanása, potenciális magyarázatból mindenesetre van néhány: Az egyik népszerű teória, hogy a globális növekedés és ezáltal a kereslet lassulása kiemelten érintett olyan szektorokat és régiókat (különösen az EU-t), ahol nagy a kereskedelem értéke. Tehát pusztán arról van szó, hogy lelassult azon területek gazdasági aktivitása, amelyek amúgy sokat kereskednek. Egy másik érv, hogy lelassult a termelés fejlődő országokba telepítése, miközben a kínai termelés egyre kevésbé importfüggő. A termeléskiszervezés és Kína a kereskedelmi boom egyik fő mozgatórugója volt, ma viszont már a stagnálás egyik oka. Kapcsolódó magyarázat, hogy (a termeléskiszervezés átalakulása miatt) az Egyesült Államokban és Kínában egyre kisebb hatással van a kereskedelema jövedelemtermelésre. Magyarul nincsenek kereskedésre “kényszerítve” ahhoz, hogy növeljék jövedelmüket. Van olyan álláspont is, amely szerint a stagnálás nagy része megmagyarázható az energiahordozók és nyersanyagok árának esésével (hiszen ezek a világkereskedelem negyedét teszik ki). A manapság leggyakrabban visszatérő állítás pedig az, hogy a válság után (és már a populisták előtt) egy sor nyugati és fejlődő ország felhagyott a korábbi kereskedelmi liberalizációs törekvéseivel, és új korlátokat emelt a kereskedelemmel szemben. Ezt a globalizációellenes Donald Trump színre lépése és az amerikai-kínai kereskedelmi háború tovább erősítette. Trump hivatalba lépése óta több nagy kereskedelmi megállapodást elkaszált, nekiment a németeknek és Kínának, nemrég egy globalizációellenes közgazdászt nevezett ki a sokak által (egyébként nagyrészt helytelenül) a globalizáció legfőbb irányítójának tartott Világbank élére. Mindenért a robotok a hibásak Ez utóbbi kapcsán manapság fősodorbeli narratívává vált,hogy a globalizációval csak a gazdagok jártak jól: a termeléskiszervezés miatt rengeteg nyugati munkás vesztette el az állását, az ipari foglalkoztatás leépülése és általában véve a nyugati reálbérek stagnálása pedig jogos elégedetlenséghez vezetett a globalizációval szemben, ami miatt egy sor populista jutott hatalomra, akik a maguk brutális eszközeivel, de lebontják a globalizációt. Hogy ez mennyiben és hogyan fedi a valóságot, arról még szakmai körökben is késhegyre menő viták folynak.Gazdasági szempontból az egyik legvitatottabb pont, hogy mennyiben felelős a nyugati ipari munkahelyek eltánéséért a politika, és mennyiben a technológiai fejlődés: egyes kutatások szerint a liberális gazdaságpolitikák szerepe jóval kisebb, mint pusztán a technológiáé. A másik kérdés a munkahelyveszteséget illeti: egyesek szerint a globalizáció végső soron több munkahelyet teremt a fejlett világban, mint amennyit kinyír, a probléma csak az, hogy az új munkahelyek nagyobb képzettséget követelnek, ezért a munkanélkülivé vált gyári melósoknak esélyük sincs betölteni azokat. A technológiára összpontosító érvrendszer szerinta globalizáció megállítása nem használ. Sőt, még a globalizáció munkahelygyilkos hatásairól írók is azt mondják, hogy a Trump féle protekcionista törekvéseknek nincs értelmük. Korábban lehetett volna kezelni a problémát, de 2019-ben már túl késő visszaforgatni az idő kerekét, az ipar nem fog visszatérni. Nem tűnt el, csak átalakult Napjaink technológiai fejlődése kapcsán pedig egyes kutatók azt hangsúlyozzák: hiába a kereskedelmi stagnálás és a tőkeáramlások visszaesése, a globalizáció egyáltalán nem állt meg, csak átalakult. Eddig a globalizáció az áruk, a tőke és az emberek mozgásáról szólt, manapság viszont egyre inkább a szolgáltatások és az információk, adatok áramlásáról. Más szóval: a globalizáció ma már úgy képes folyni, hogy ahhoz sem embereknek, sem áruknak nem kell átlépniük az országhatárokat, és gyárakat sem kell építeni hozzá. Hanem pusztán emberek számítógépeknél ülve végeznek munkát globális cégek számára, ahogy például Budapesten végzik egy sor amerikai nagyvállalat könyvelését vagy írnak világszerte használt szoftvereket. Nem véletlen, hogy a világ legnagyobb értékű cégeinek többsége nem fizikai termékekben utazik (Microsoft, Amazon, Alphabet, Facebook, Tencent, Alibaba). Ez, kiegészülve a robotok és a mesterséges intelligencia térnyerésével és a termelés egyre jelentősebb automatizációjával, potenciálisan sokkal összetettebb társadalmi-politikai-gazdasági kihívásokat fog jelenteni,mint az eddigi, fizikai termékeken alapuló globalizáció: világszerte egyszerre fogja érinteni a kétkezi munkásokat és az eddig a globalizációból inkább profitáló irodai dolgozókat. Nem lehet megállítani Eközben pedig hiába torpantak meg, azért a globalizáció a klasszikus formáit is nehéz szétverni, ahogy azt Donald Trump kereskedelmi háborúja is mutatja.Plasztikus példa, hogy nemrég az Apple megpróbálta visszavinni Amerikába egy számítógépe gyártását, de egyszerűen nem tudott hozzá helyben olyan csavarokat szerezni, mint Kínában, ezért hagyta az egészet.Az utóbbi két-három évtizedben létrejött nemzetközi termelési láncok a jelek szerint túl összetettek ahhoz, hogy Trump (vagy bármely más populista) csak úgy szétverje őket. Ahogy az is csökkenti a globalizációellenesek lendületét, hogy ma már a világkereskedelem és nemzetközi befektetések egyre jelentősebb része a fejlődő világból érkezik, ahol jóval jobb a globalizáció megítélése, mint nyugaton.Ha pedig nem csak a gazdasági adatokat, hanem általában véve a globalizációt mint tágabb társadalmi-politikai folyamatot nézzük, akkor már említett zürichi globalizációs index is növekszik, még ha az előző évtizednél lassabb ütemben is.Ahogy a DHL már említett indexe szerint is az a helyzet, hogy egyre jobban összefonódnak a világ gazdaságai. Ha elhisszük azt az állítást, hogy a globalizációt elsősorban a technológia hajtja, akkor az a helyzet, hogy a dolog nem állt meg, csak átalakult, és bizonyos jelek szerint a következő verziója ugyanolyan felforgató lesz, mint az előzőek. A dolog önellentmondása pedig az, hogy a technológia hajtotta globalizáció megállításához vagy csupán vadhajtásai kezeléséhez globális politikai lépésekre lenne szükség. Miközben a globalizáció megállítását hirdető populisták egyik fő üzenete a nemzetközi politikai együttműködés elvetése és a nemzeti szuverenitás hangoztatása. Köszönjük, hogy olvasol minket! Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!

[izraelinfo]

Az utolsó csapás: Az amerikaiak megszüntetik a palesztinok és az izraeliek közötti kapcsolatok megerősítését célzó programok finanszírozását Az Egyesült Államok kormánya törli a legutolsó, palesztinok támogatását célzó pénzügyi programjait: izraeliekkel közös focimérkőzések és izraeli-palesztin mezőgazdászok közötti szakmai találkozók megrendezését.