#szendrői

[szendroicsaba]

Amíg testhőmérsékletűvé hűl körülöttem majd az acél, nagyon lassan fog múlni az idő. Gondolta magàban, és a szörnyű fájdalmak helyett az anyjára gondolt, amikor még baba volt, a mama magas, fiatal, kedves arcú, két kézzel, mint egy plüss markoló rányitotta finom kezeit és a két oldalánàl csiklandozni kezdte. - a sistergést hamar meg lehet szokni. - Mondta és megpróbálta felidézni az összes emlékét, ami hangyafocizó tv képernyőkhöz vezetett. - Ez nem az, zsákutca, milyen kár, hogy a horror filmek miatt minden ilyen emlékem nyomasztó. - sssz - jött ki a száján, ahogy egy pillanatra átengedett némi érzetet, és ebben a tört pillanatnyi koncentrációvesztésben a bőr alá folyó fém keltette ingerek, egészen eljutottak az agyi receptorokig. Ezt követte tehetetlenül az arc eltorzulása. - ezt nem szabad... az égett hús szagával utazom tovább, talán a nyári grillezések. Igen, ahogy fújt a szél. - a fém még izzott, pislogott és sehogy sem akarta abbahagyni a dolgait, mint a sav, a csontig hatolt de Ő csak kegyelmet érzett, miközben könyörtelenül hessegette tovább a borzalmas kínokat. - a víz által finom gömbökké szelidült kavicsokon szerettem sétálni mindig is, vagy hallgatni ahogy okos lányok bonyolult körmondatokban fogalmazzák meg azt, hogy nem lehet. Szerettem az évszakok közt megbújó színtiszta perceket, érezni, ahogy az idő rajtam átoson. - hiába nem sze- még szerencse hogy a füst a végen valahogy keresztül jut a városon.

[csillagfolyam]

Nem vagy egyedül, itt mindenki egyedül van.

Elefánt: Nincs harag

[mindennapegyidezet]

“hogyha egyedül maradok mindig elönt a bánat”

[fiatalkoriszennyezodesek]

10, hogy semmit sem bánok. 9, hogy szerettem már. 8, hogy mindennek vége egyszer. 7, hogy egy picikét fájt csak. 6, hogy páran szerettek. Kösz a friss levegőt! 4, hogy nem halok éhen. 3, a vizet a vízen lebegőt. 2 hajót ott a horizontnál, Ahogy metszi az éjfeketét. Az egyetlen szomorúságom Kösz, hogy minden nagyon jó….

[holdakcsillagok]

ISTEN KOCKÁZIK

Szerintem Isten magányos volt. Csak Isten volt magányos az egész világon egyedül és igazán. Mi nélküle és ő nélkülünk értelmezhetetlen. Mondhatni, értelmetlen. Kitalálta a fizikát, (nem picit) az ősrobbanással elindította a teret és az időt, hogy az elemi részecskékből atomok le- gyenek (#gravitáció; #entrópia), azokból hidro- gén, azokból hélium, aztán lobbanjon be ezekből az első csillag; a csillagokból fotonok sugározza- nak ki (#féyn), ezek legyenek egyszerre hullámok és részecskék, hogy terjedhessenek vákuum- ban is, hogy ellássák energiával a bonyolultabb struktúrákat; míg eljutunk az aminosavakig, azok pedig egy bizonyos ponton kezdjék reprodukálni önmagukat (#élet), majd ��bredjenek öntudatra (#mi); és most, hogy ez pipa, és a kvantum bi- zonytalanságával (#istenkockázik) a rendszerben úgy elbújt, hogy a végtelenségig, vagyis amíg az univerzum ki nem hűl, ő pop-cornt rágcsál- va nézheti ezt a fura perverz sorozatot, hogy mi mikor jövünk rá, hogy a szabad akarat nem más, mint valami, ami miatt nem spoilerezheti senki el neki a végét. Még ő maga sem.

Ui. Ajánlom, hogy legyen afterparty, mert tudni akarom, hogy tudom-e. Puszi: Csabi

Szendrői Csaba (Féyn, 2023)

[gunsanddarkness]

[sullyedokapitany]

[pontosversazalkonyatrol]

egyedul, elefant szamokat bomboltetve, max hangeron, egy doboz ribanc ruddal, filozofalni az elet faszsagain>barmi mas

[nyuszimotor]

auch

[csillagfolyam]

Fáj a mosoly íze az elharapott számon.

Elefánt: Hinta

[mindennapegyidezet]

“Ne kérd, hogy ne féljek, mert rettegni fogok

Zokogni kezdek, ha nem sírhatok”

[fiatalkoriszennyezodesek]

Mit vársz? Mit mondjak? Mit szeretnél hallani? Felejts el! Ne hívjál! Ne írjál! A karmaid Húzd vissza, engedj! Ne rángass! Nem érdekelsz, Ne fojtogass tovább

[holdakcsillagok]

A kurva hideg télben ácsorog egy betontömb. Ennek a tömbnek egy magasan fekvő emeletén Van egy óvodaterem, éppen zsúfolásig tele ágyakkal. Minden egyes ágyon alszik, és mélyen álmodik egy-egy óvodás, kivéve egy távoli sarkot. Az épületben most először nincsenek felnőttek. Ebben a sarokban áll egy gyerek, és meredten bámulja a nyitott ajtót. Isten alszik, és minket álmodik.

Beton.Hofi ajánlása Szendrői Csaba Féyn c. kötetéhez

[szendroicsaba]

Mindegyik istenhez imádkozom,

ki tudja - ugye.

Leginkább felfelé gondolok közben,

valójában belülre mondom,

magamba. Olyan mélyre,

hogy kiforduljon az a mély és

magas legyen. Győzködöm

magamban Istent arról,

hogy van. Hogy én vagyok

a bizonyíték rá. Hogy van…

Higgyen magában! -

bennem. Higgyek…

bennünk.

Szendrői Csaba - Ima