#utálom az életemet

[orokmasodik22]

2023..

ugyan olyan elveszettnek érzem magam, mint az előző években

úgy érzem soha nem fogok megfelelni magamnak, azok után hogy egyik fontos személynek az életemben sem voltam elég

még mindig azon vagyok, hogy változzak, hogy megfeleljek

a 2021 és 22 csak erősebbé tett

de kérlek 2023.. légy jó és ne okozz sok fájdalmat!

[iamalittlerose-blog]

Utálom az egész kibaszott életemet.

[thismadeitshit]

Utálom magamat, a testemet, a viselkedésemet, a kinézetemet, azt hogy egy nagy semmi vagyok. Utálom hogy mostanában ürességet érzek. Utálom az életemet. Utálom minden egyes részemet. Utálom a gondolataimat. Undorodom attól a létformától ami vissza néz rám a tükörben. Bár elpusztíthatnám maradéktalanúl! Hogy a világ megszabadulhasson a létezésem csekély maradékától.

[mindigvankiut]

Annyi minden kavarog bennem .. Utálom magam és utálom az életemet .. Egyszerűen nem tudom , hogy mikor leszek végre igazán boldog .. Boldog voltam de az az időszak elmúlt és még mindig nem tudom fel dolgozni .. Minden nap sírok és másnap meg elő adom , hogy boldog vagyok .. De bár tudnák az emberek , hogy az életem ismét romokban és az a mosoly csak egy rohadt álca ..

@mindigvankiut

[milliodarabratortel]

Semmi baj, csak egy kicsit eszembe jutottál

Csak egy kicsit elmerengtem egy régi szerelmen, csak egy kicsit összeszorult a szívem. Csak egy kicsit elmosolyodtam.

Nincs semmi baj, boldog vagyok. Boldog vagyok és elégedett.

Csak az a dal, az a régi dal pont most szólalt meg a rádióban, csak az a régi emlék pont most jutott eszembe.

Csak egy kicsit eszembe jutott, hogy mindig mosolyogtál rám, hogy nem hitted el, hogy itt vagyok veled, hogy szeretlek. Nem hittem el én sem.



ÉLEM FŐOLDAL

Semmi baj, csak egy kicsit eszembe jutottál



Hidasi Judit 5 év ago

SHARE

 

 

 

 

 



Csak egy kicsit elmerengtem egy régi szerelmen, csak egy kicsit összeszorult a szívem. Csak egy kicsit elmosolyodtam.

Nincs semmi baj, boldog vagyok. Boldog vagyok és elégedett.

ADVERTISING

Csak az a dal, az a régi dal pont most szólalt meg a rádióban, csak az a régi emlék pont most jutott eszembe.

Nézem a gyerekem ahogy alszik, minden este bemegyek hozzá, és minden este amellett a férfi mellett alszom el, aki életem szerelme, akivel egymásra vártunk, akit minden nap szeretek. Még akkor is szeretem, amikor utálom.

Csak egy kicsit eszembe jutottál. Meg a nap, amikor annyira sütött, hogy égette a szemem, hogy folyton össze kellett húznunk a szemünket, hogy lássuk egymást.

Csak egy kicsit eszembe jutott a hűvös szél, ahogy összeborzolta a hajad.

Csak egy kicsit eszembe jutott, hogy mindig mosolyogtál rám, hogy nem hitted el, hogy itt vagyok veled, hogy szeretlek. Nem hittem el én sem.

Olyan gyorsan történt minden, olyan nagy robajjal estünk bele valamibe. A nyárba, egymásba, szerelembe.

A kiégésbe?

Csak egy kicsit eszembe jutott az érzés, hogy milyen volt “annyira” fiatalnak lenni, folyton úton lenni, menni valahová.

Eszembe jutott, ahogy fogtad a kezem, ahogy mentünk az éjszakában, hogy mindig dohány ízű volt a csókod.

Az áttáncolt, átmulatott éjszakáink, amelyek soha nem értek véget, hogy azt mondtad, hogy a szemem miatt fog feleségül venni valaki.

Nem te leszel az.

Csak egy kicsit szomorú ez a dal, mert az idő már leplet borított ezekre az emlékekre, és arra a lányra, aki én voltam, akkor ott, évekkel ezelőtt.

Csak egy kicsit eszembe jutott az a szerelem, ami meghatározta az életemet, bármilyen rövid is volt, mert ha nem jössz, egy sort sem írok arról a fiúról, aki szó nélkül ment el, és akit évekig vártam vissza.

Csak egy kicsit hallom a fülemben a hangod, ahogy azt mondtad szeretsz amíg élsz, és én elhittem.

Csak egy kicsit eszembe jutott, hogy milyen volt téged szeretni, égni a lázban, az érzelmek kuszaságában, a mindennapok őrületében, amit nem lehetett kibírni.

Csak egy könnycsepp készül most kigördülni a szememből.

Hagyom.

Csak egy kicsit.

Hagyom.

Én azt hiszem, hogy be kell lássam: te mindig hiányozni fogsz.

Mindig lesz egy olyan részem, ami te vagy.

A történelemkönyv egy lapja, ami nem tépődik ki, egy rejtvény, amit soha nem fejtek meg, egy arc, amit soha nem felejtek el.

Egy részem mindig félni fog attól, hogy összefutok veled, valahol.

Talán évek múlva, egy zsúfolt helyen, egy kávé mellett, és te majd mosolyogsz, és megölelsz és már mutatod is a gyerekeket.

Milyen szépek…

És majd megkérded: “Régen láttalak, hogy vagy?”

És én NEM azt mondom majd, hogy régen elköltöztem már a környékről, amit együtt barangoltunk be, de azért néha még ha véletlenül arra járok eszembe jutsz.

Nem azt, hogy mindent, amit megígértem neked, azóta megtettem. Megmásztam a hegyeket, megnéztem a naplementéket, és igen, voltam boldog is.

Nem mesélem el, hogy olyan szerelmes lettem, hogy el sem hittem, hogy ez megtörténhet velem.

És azt sem mondom el, hogy még mindig eszembe jutsz.

Csak mosolygok majd és legyintek:

“Velem minden rendben! Jól vagyok…”

És felhörpintem a kávémat.

“Egyszer majd fussunk össze!” – kéred.

Pedig tudod, hogy ez nem történik meg, nem futunk össze.

Mert a mi történetünk véget ért…

[onsieluenkeli]

Nekem ez a kedvencem a neten, avagy miért utálom az idős nőket? (Egy csomó ember érti, csak az idiótáknak sosem esik le).

Nagyon egyszerű

Fent vannak online már 14-30 évesekig nagyon sokan. Kölykök, tinik, kamaszok, fiatalok. Ha valamit a közösbe dobnak, szeretem őket megdicsérni, ha valami rám is tartozik, közöm is van hozzá, igenis lesz véleményem. De minden más esetben eszem ágában sincsen rájuk betegedni! Nem az én generációm! Éljék, hibázzák, tapasztalják, tanulják az életet! De nélkülem. Azt hiszem eléggé kínos, és kellemetlen lenne az, ha egy kíváncsiskodó manipulatív megmondó ember lennék bármelyikkel is. Ez szinte a zaklatással érne fel, és még lehet, hogy sérüléseket is okoznák nekik. Nem akarom. Undorító.

Azután vannak a 34+ felettiek. Akiket legközelebb érzek a magamhoz. A generációm. Sokan értenek, kedvelnek, stb... és itt is azért vannak határok, és ha ezek engedve megnyílnak, azzal sincsen semmi baj.

És végül ott vannak az 50 év felettiek, és 60 + osok. Ők viszont krvára lesz*rják a generációs különbséget, akár határokat is simán átlépve rám vannak betegedve. Idős, magányos, boldogtalan nők élik az életemet. Manipulálni, terelni, befolyásolni próbálnak. Romantikus verseket mutatnak, filmeket, könyveket, idézeteket, romantikus és pozör képeket. Van olyan öregasszony aki a rohadt macskájával pózol vagy Converse cipőt húz. Hányok tőlük, utálom őket, undorodom. Magukat égetik mint a rongy, azzal ahogyan zaklatnak. Van egy vén suna aki a menopauzával fáraszt, más szatír mamszli azért dühös mert nem tudom elfogadni... Miközben öreg! Nem is az én generációm, és azt hiszem kurvára nem én vagyok a beteg! Igen!

(Miközben vannak persze tisztelet a kivételek is. Egészséges idős nők, boldog, és tevékeny szép korúak, akik érdemben használják a közösséget,és nem is másznak rám! És nem is szégyenek!)

Szóval, akiket nem bírok

Belesunnyognak sokkalta fiatalabbak életébe, kioktatnak, ítélkeznek, pálcát törnek. Feminizmusról és a felelősségvállalásról oktat ki olyan nő, akinek az élete egyáltalán nem erről híres! A férje a kisújját soha nem mozdítja, a gyerekei szintén. A netes tevékenysége pedig túltolt reklámok tömkele, vagy depressziós panaszcunami. Mindenben a rosszat látja, mindig. És azt hiszi ha ezt realizáltatja, akkor majd jobb lesz a világ.

Minket nem ismernek, nem is akarnak ismerni, vagy érteni, tisztelni, mert a saját keserveiket asszociálják inkább ránk!

Csalódás vagyok!? Többször álltam ki 20 mellette, respektálva, nem lehúzva mint a legtöbb ember a neten!

Amúgy nem mi szexualizáljuk ma sem a másikat, nem mi alázzuk le egymást, nem mi jövünk a bőrszínnel és a cigányozással ma sem! Hanem idős nők vetítik ránk!

Olyanok, akiknek a saját portáljukon kellene takarítani, és azt felfogni, hogy nincsen közük másoknak az életéhez!

És tudjátok mi a legrosszabb?

Hogy a ránk betegedett olyan seggfej nők sunnyogva kioktatnak, lealáznak, lenéznek, szexualizálnak, az érzelmeimmel szórakoznak... de mi semmi rosszat, vagy ártó dolgot nem csinálunk!

Miközben valódi seggfejek, a velejéig romlott anyák, vagy apák éppen most is egy gyereket vernek otthon, vagy megerőszakolnak valakit, vagy éppen fenyítik a saját idős szüleiket!

.

[nehezlaberzesnem]

Mi van bennem?

Rengeteget gondolkodom, jár az agyam. Nap mint nap azon agyalok “vajon jól csinálom?” Ez kell nekem? Miért vagyok mindig egyedül? Folytonos kudarcok amik követnek engem… ez egy rohadt körforgás, néha egy semminek érzem magam és az életemet. Valamikor pedig ragyogom, megrázom a fejemet és csinálnom kell tovább… tudom hogy folytatnom kell, nem adhatom fel. De annyira nehéz, azt hallgatom “erősnek kell lenned!” “Nem sírhatsz” “nem adhatod fel” de azt senki nem mondja hogy milyen kurva nehéz. Baszott nehéz. Állandóan tartanom magam, felrángatni és a gondolataimat elterelni, fáradt vagyok… Miért nem érti meg senki?. Saját magamat sem értem, hol kurva rideg vagyok, hol pedig nagyon nyitott. Az érzelmeim át vették a hatalmat és mindennap más vagyok. ��n sem tudom követni saját magam, akkor hogy várjam el,hogy más megértsen? Sötétszobában fekszem, nem tudok sírni mert ebben a szar világban az van “nem lehetsz gyenge!” Miért ne lehetnék? Azt érzem nem ide való vagyok, nem ide tartozom, nem tudok alkalmazkodni… Körforgás… elegem van a kurva körforgásból.

Barátok nélkül… én csináltam, én alakítottam ki így az életem. Mindenkit eltaszítottam. A méreg feljön bennem és akkor kezelhetetlen vagyok.

Mások hogy csináljak ezt? Hogy megy nekik? Minden sínen van, könnyű párkapcsolat, élet, pénz. Utálom és féltékeny vagyok ezekre az emberekre. Azért mert nekem ez valahogy nem adatik meg.

Elköltözöm, jobb lesz… igen jobb lett egy darabig. Nagy elvárások magammal szemben, újabb és újabb nehéz célok. Amikor elérem azt érzem “ez az sikerült, megcsináltam” aztán megint magam alatt vagyok. Nem értem, miért vannak ekkora elvárásaim, 20 évesen mit akarok? Boldog szeretnék lenni, de szigorúság és a bizalmatlanságot nem engedi… miért nem engedem magamnak meg ezt az örömöt? Csak egy kis ideig…

Faszom gondolatok…

[drakvuf]

első hét pipa, de még mindig fura hogy

hasznosnak érzem magam

konkrétan kedvem van bejárni

figyelembe veszik amit mondok

nem görcsölök azon mi lesz holnap

nem utálom az életemet

[lathatatlan-vagyok]

Miért kell mindig mindenkiben csalódnom?

[orokmasodik22]

sorra csalódtam minden emberben aki kicsit is számított

kérlek valaki mentsen meg, senkim sincs

[iamalittlerose-blog]

Utálom az egész kibaszott kurva életemet.

[merulesek]

érzések

Szar érzés tudni, hogy mindenki jobb nálad.

Szar érzés tudni, hogy senkinek sem vagy fontos igazán.

Szar érzés valakinek csak a kurvájának lenni.

Szar érzés újból és újból ráébredni, hogy teljesen egyedül vagy, ahogyan voltál is egész életedben.

Szar érzés, amikor eszedbe jut, hogy még a saját apádnak sem kellettél.

[zuros-vilag]

Ígérgetni tudtál.

[elnemmondottszavak15]

Vedd

Már

Észre

Magad!

[whocarespysh]

Tudom, hogy haszontalan vagyok, hogy semmit se érek és én vagyok a család szégyene; nem kell minden alkalommal elmondanod, hogy egy csődtömeg vagyok.

[nevermindhowharditry]

Szenvedés

Olyan emberbe beleszeretni aki sose lehet a tied az a legfájdalmasabb dolog...