#vérzik

[szamomra-te-vagy-az-utolso-rozsa]

Állj! Nekem ez nagyon fáj! Te egy hülyének néztél, pedig én voltam az, akire mindig számíthattál! Figyelj rám! Nekem ne mondd már!Én védtelek akkor is, mikor hátba szúrtál!

Rómeó vérzik-Állj!

[sojusthomas]

Suttog az agy, de vérzik a szív.

@sojusthomas

[orokke-a-tied0201]

Vérzik a szívem

[rejszelde]

Akik ismernek, azok tudják, hogy imádom a konteókat, de sosem hiszem el azokat. Úgy vagyok vele, hogy annyira ritkán igazolódik valamelyik, hogy azokat simán bevállalom tévedésként.

Most például egy különösen finom falat jutott elém: hogy mi az oka a Vodafone látszólagosan teljesen abszurd felvásárlásának. Az közismert, hogy minden elérhető releváns forrás szerint a Vodafone felvásárlása abban az időszakban, és a Vodafone akkori állapotában teljes faszságnak tűnt, egy jól kivitelezett pénzelbaszásnak.

A konteo messzebről indít: onnan, hogy Orbánék mindig is a nagy nyilvánosságot tekintették a legnagyobb hátráltató erőnek, hogy teljes diktatúrát alakítsanak ki, és ez főleg az ellenőrizhetetlen internet miatt van. Amikor az oroszokkal összeborult az Orbán kormány, akkor Putyin felajánlotta nekik a SWORM rendszer használatát, amit természetesen nem a végpontokra kell telepíteni, mint a Pegasust, hanem a közvetítő állomásokra (telefon cellatornyokra és az internetre csatlakozást biztosító gateway szerverekre). Amikor ez a felajánlás megtörtént, rögtön beindult a gépezet, és létrehozták a 4iG-t, részesedést szereztek a Telenorban (most Yettel), felvásarolták a UPC-t, részesedést vásároltak a Digiben. A Telekomot nem sikerült megszerezniük, emiatt többször is biztonsági kockázatnak tekintették, különadóztatták a társaságot, szóval izomból csuklóztatták őket, hogy meggondolják magukat. Aztán volt egy találkozó Orbán és a Telekom vezetője között, amit a kormány nagyon sikeresnek értékelt, és nem sokkal később megszűntették a Telekom elleni szankciókat - ez alapján akár az is lehet, hogy sikerült megegyezniük a SWORM telepítését illetően. A cél az lenne, hogy az összes információt ellenőrizni akarják, amely keletkezik a Magyar Nép hálózatain, ehhez pedig az összes létező informatikai hálózatra kell olyan rendszeret telepíteni, ami totálisan megfigyeli az összes kommunikációt. Ez pedig a totális diktatúra kiépítéséhez kell.

Egyébként én szeretem azokat a konteókat, amik megtörtént eseményeket állítanak láncba egy elmélet igazolására, mivel olyan szép találat lenne, ha az elmélet igazolódna. Ebben az esetben viszont sajnos több sebből is vérzik a sztori.

Egyrészt, nagyon szép ez, hogy hallgassunk le mindenkit, de ez egy akkora mennyiségű adat lenne, csak órás szintre bontva is, amihez irgalmatlan kapacitásokat kellene bevetni még a nagyon felületes áttekintéshez is.

Másrészt, ha valaki manapság el akarja rejteni a kommunikációját, nincs az a csúcstechnológiás megfigyelőrendszer, ami le tudná hallgatni egy Tor csőben áthúzott VPN titkosított adatfolyamból a valódi tartalmat - vagy legalábbis csak nagyon hosszú idő után, úgy, hogy az eredeti végpont helyét csak úgy lehetne bizonyítani, ha a forrás eszköz is meglenne. Ez most úgy hangzik, mintha egy nagyon bonyolult dolog lenne, de valójában pár alkalmazás segitségével és némi odafigyeléssel rutinszerűen lehet elbújni és fantomként létezni a világhálón. Minél nagyobb a megfigyelésre fordított energia, annál inkább vált a lakosság gerilla üzemmódba - lásd Kína, ahonnan a legtöbb VPN előfizetést vásárolják. Ezt egyébként azok is tudják, akik ilyen kapacitásokat ki akarnak építeni, ezért még egy Kína méretű országban is csak kísérleti jelleggel építik ezeket a megfigyelő rendszereket, mert egyáltalán nem biztosak benne, hogy a kívánt hatásfokon működnek majd. Ezzel szemben egy Magyarország méretű populációra már szinte biztosan nem érdemes megfigyelőrendszert építeni, mert nagyon drága ahhoz képest, amekkora hasznot hajtana, pláne, ha még botrány is lesz belőle, mint a Pegasus esetében.

Ennek ellenére nem baj, hogy vannak ilyen konteók, ugyanis felhívják a figyelmet az errdeti problémára, vagyis annak a lehetőségére, hogy mégiscsak megfigyel minket a kormány. (ha nem ez, akkor az orosz. vagy az ukrán. vagy a német. vagy az amerikai.)

[minden-minden]

Megbénított engem. Többé nem tudok szeretni. Nem látok, nem hallok. Nem érzek semmit. Csak a szívem hangját hallom. Minden más elnémult körülöttem. Vérzik belül a szívem, és szenvedek. De ennek ellenére… továbbra is szeretem őt.

[angelofghetto]

fordításban elveszett

Sosem értettem, miért kell egy tökéletes szinkront megváltoztatni a filmek alatt. Egyszer volt egy rádióinterjú Tomasevics Zorkával, aki híres szinkronrendező, ő sem érti. Talán olcsóbb újra lefordíttatni, alámondatni, mint felújítani régi anyagokat, esetleg jogdíjakat fizetni.

A gyerekfilmeknél ez kimondottan gyilkos dolog. A kölkeim szóról szóra tudták az összes Gumimaci és Balu kapitány rész szövegét (a kicsik agya olyan mint a szivacs), aztán néhány év múlva megismételték pont a Balu sorozatot egy totál más szöveggel, és talán még a szinkronhangok is különböztek. Többé nem voltak hajlandók megnézni.

Ilyen hatalmas csalódásom volt a Távol Afrikától. Asszem az HBO adta le azt a változatot, amit imádtam, mert annyira jól visszaadta a gyarmati hangulatot. Alig vártam, hogy kiadják DVD-n, de az a változat borzalmas. Visszasírom a régit, amiben Farah Aden, a szomáli szolgáló, a bárónő jobbkeze, a maga végtelen egyszerű és gyakorlatias bölcsességével, alázatosságában is kissé felsőbbrendően, szűkszavúan és lényegre törően időnként megszólal. (Az új változatban ehhez képest túlmagyarázza. Ezzel a karakter lényege vész el.)

Az eredeti valahogy így szól: Az éjszakai tábort oroszlánok támadják meg, de elhajtják őket, viszont egy ökör elpusztul. Farah Aden ezt így foglalja össze: - "Mszabu vérzik, nincs neki ökör. Oroszlán éhes, neki sincs ökör. Kocsi nehéz, neki sincs ökör. Isten most örül. Játszik velünk." Amikor a kávépörkölő üzem kigyullad, Farrah felébreszti álmából a gazdáját: - "Azt hiszem, fel kell kelned Memszahib. Isten jön."

Ugyanezt a bosszantó csalódottságot érzem A lány alibije film esetében is. Eleve nem értem, az új változatnál miért kell a Her alibi-t Bibis alibinek fordítani. Több jelenetet is tönkretesz az új változat (a régit meg sem találtam a neten). A hangszín is más, az újban Nagy Gábor hangja került Tom Selleck karaktere alá, míg az eredetiben ha jól tévedek, Sörös Sándor, aki férfiasabb orgánum. Van egy jelenet, amikor a két főszereplő a férfi házában beszélget. A román származású lány kicsit hibásan beszéli az angolt, a krimiíró férfi az egyik könyvéről érdeklődik, amit a lány épp elolvasott. Dicsérő szavakat vár, ehelyett a lány azt mondja, "megsójolható". Több visszakérdezés után a férfi rájön, hogy valójában azt akarta mondani, "megjósolható". Az új változatban ez a kis nyelvi baki nincs benne, a lány egyből helyesen mondja "előre látható", a férfi csak elismétli ugyanazt.

Egy másik jelenetnél durvább. Levest esznek. Nem láttam az angol nyelvű változatot, de feltételezem, hogy a soup - soap elhallás nyelvi humora van remekül áttéve magyarra, imigyen: Lány: - Mi ez? Férfi: - Kappan. Lány: - Ááá, szappan.

Az új változatban ez így hallható: Lány: - Ez meg mi? Férfi: - Én úgy hívom, leves. Lány: - Ó, leves.

És pikk-pakk, a poén máris semmivé lett, mintha soha ott se lett volna.

Azért attól függetlenül jó kis film ez, szeretem, és élvezhetjük Tom Selleck vígjátéki oldalát is:

[lilcantina]

Amikor kiválogatod a lejárt, nem használt fürdőszobai krémeket, majd megállapítod hogy jajj de olyan sok van még benne és milyen sokba kerültek úgy négy évvel ezelőtt, és szánalomból, vagy gyengeségből inkább felpakolod a legfelső polcra hogy ott elférnek amíg ténylegesen ki nem költözöl két hónap múlva, akkor meg idegből úgyis kivágod majd...

Akkor ne csodálkozz ha pár hét múlva jelzésértékűen lezuhan az egyik szinte teljesen tele krém, nyilván a mezítlábad mellé pár centivel, nyilván olyan amelyik nem műanyag hanem üveg tégelyes, az a barna füstüveg ami apró szilánkokra törik, és nyilván vagy négy helyen vérzik a lábad mert hülye voltál, hogy nem vágtad ki a fenébe az egészet kapásból.

(Nyilván most kivágtam mindent, csak a mini vágások viszketnek a lábamon nagyon.)

[szamomra-te-vagy-az-utolso-rozsa]

Azt hiszem fáj, de mégis mosolygok , arcomra ráfagyott dolgok jelzik, hogy nincs minden rendben. Minden,amit tőled kértem. Ágyamban kihült testem, képedet a falra festem, szavakkal, ha írni tudnék velük együtt ugyanúgy égnék szét, ahogy parázs a tűzben, izzik itt bent a fejemben. Álmom, ha másról szólna mindened enyém volna. Sötétebb lett az ég, igen. A fű sem olyan zöld, mint rég. Te sem fordulsz már felém, bárkitől kéred is számon. Minden este ugyanaz az álom

Rómeó vérzik - Sötét ég

[sojusthomas]

Mosolyog, de legbelül vérzik.

@sojusthomas

[egy-lany-blogja]

Atyám kérlek oldozz fel,egy házas ember a végzetem,

Esküszöm nem tehetek róla,rabul ejtett a csókja.

Tudom soha nem lehetünk egymáséi,ezért a szívem vérzik.

Ha kell elmondok száz miatyánkot csak old fel ezt a szörnyű átkot...

[remenyteljesfiu]

Hat éve

Hogy vérzik a sebed

El kéne már engedned

Örülök hogy itt vagyunk a parton

De ha nem változol nem lesz jobb.

[atlatszo]

👩‍🍼 Beolvasó - A kormány a gyermekek védelmével kampányol, pedig ezer sebből vérzik a rendszer 🎤 Cikkünk Karalyos Gábor színész, Vegán Hegylakó, „kerámiaipari szakmunkás, iparművész, kamuséf és jógamester” közreműködésével született újjá hangként. 🎧 Hallgass Átlátszót! Mostantól audio formában is eléred cikkeinket podcast-csatornáinkon. Ha feliratkozol az Átlátszó Spotify- vagy YouTube-csatornájára, automatikusan értesítést kapsz új tartalmainkról. Így kikerülheted az algoritmusokat is.

[sonnenscheinmano]

Szomorú, hogy dialízisre kell járnod, jegyezte meg a háziorvosom, amiben kétségtelenül az a legérdekesebb, hogy a másfél évig rágtam a fülét, hogy elmondhatatlanul fájnak az izületeim, állandóan náthás vagyok, gyakran vérzik az orrom. De csak annyit jegyeztem meg neki, hogy még mindig jobb, mint a Balfi utcai temetőben feküdni.

[csacskamacskamocska]

Ne kapard!

Mondta nagyanyám amikor kapirgáltam a vart a sebemről. De nagyon nehéz megállni.

Emlékszem az érzésre, hogy tudtam, hogy még nem gyógyult meg, és miközben kapirgálom lesz egy pont amikor kurvára fájni fog ahogy szakad, és majd vérzik a nyílt seb, de a már levált var rész piszkálása mégis izgalmas és kényszeres, mert már nem oda való az a valami.

Néha arra gondolok, amit a lányom mondott, hogy ennyire hosszú barátságok nem szakadnak meg már. Aztán a megszakadt barátságaimra gondolok. Néha arra gondolok, hogy hányszor volt már, hogy összevesztünk és hetekig, hónapokig nem beszéltünk. Aztán megint minden ugyanúgy folytatódott. Akkor arra gondolok, hogy igen, megszívtam magam máshol, elismeréssel, életerővel, támogatással és azt gondoltam, hogy már jól vagyok, minden rendben lesz, aztán ugyanúgy nyomorultul éreztem magam egy idő után.

Olvastam a napokban, hogy a kibeszéletlen konfliktusok megölik a kapcsolatot. És ezen el kellett gondolkodnom. Nem azon, hogy így van-e, hanem azon, hogy MILYEN KAPCSOLATRÓL BESZÉLÜNK? A problémáim egy jelentős része abból adódott, hogy olyan minőségű kapcsolatot akartam gyurmázni, ami egy párkapcsolat szex nélkül, annak minden elvárásával. Légy jelen, légy gyengéd, lehessen rád számítani, segíts, támogass, figyelj rám, részesíts előnyben akár önmagaddal szemben is, kivételezz, keresd a boldogságomat vagy támogass benne, hogy megtaláljam, légy őszinte, légy hűséges, állj ki mellettem és értem, akarj velem lenni, legyek vonzó, légy vonzó. Úgy gondoltam, hogy mindez része lehet egy barátságnak mert csak a szex választja el a párkapcsolattól. Izé... szóval nagyon nagyon téves elgondolás volt ez. Kínosan és nevetségesen téves elgondolás. Tényleg nagyon messzire kellett távolodni, hogy erre rálássak. Szerelmes voltam és nagyon nagyon vágytam a másikra. Nem vagyok teljesen hülye, azért folyamatosan tudatosítottam magamban, hogy ez nem egy párkapcsolat, az elvárásaim nem reálisak. Ettől viszont azt sem tudtam megfelelően értékelni, amit kaptam. Nem gondolom, hogy el voltam kényeztetve, amérleg hol erre hol arra billent. De az utóbbi év valahogy nagyon leszívott. A kibeszéletlen konfliktusok meg csak gyűltek és gyűltek. Mert nem mertem mondani se, kérdezni sem, elutasítani se dolgokat. Csak kerestem a helyem, meg az igazamat. Őrlődtem sokáig, sokáig.

Idealizálás és démonizálás. A szerelem idealizál, a szakítás démonizál. Máshogy nem nagyon megy. Akik szépen válnak, azok még a kapcsolatban megtették ezt a démonizálást, mire a szép váláshoz érkeztek, már kurvára leszartak mindent és mosolyogva minden többé-kevésbé jó volt, ahogy volt. Démonizálás amikor a másiknak csak a rossz tulajdonságait látjuk, csak azt amiben más mint az ideálunk, amiben nem illik a céljainkhoz, álmainkhoz, még a jó dolgokat is képesek vagyunk negatívumnak látni. Pl, hogy túlságosan szeret. Brrr! :D Minden kibeszéletlen konfliktus egy betokosodott baszdmeg. És egy idő után már nincs más az ember agyában, csak baszdmeg és baszdmeg és baszdmeg. Mi van amikor elfogy? Van-e ott bármi vagy valami? Nem tudom.

Én most inkább csak valami félelmet érzek. Érdemei elismerése mellett... félek megnyitni a levelezést vagy olvasni a bejegyzéseit, félek hogy fájni fog, hogy bántani fog, és fogalmam sincs, hogy ez valaha is lesz-e még máshogy.

[emlekeimkonyvtara]

Vérzek. Vérzik a lelkem és a testem, különböző pontokon. Végezni akarok magammal.