#vicces videó

[nyuszimotor]

Rekt

[csacskamacskamocska]

Nem szabad vélemény

Sok kép, festmény, fotó, szobor, film és mi tartozik még a vizuális alkotások közé, szóval sok tetszik, sok meg nem, amelyik nem tetszik az NEM MŰVÉSZET! – sajna nem ez a definíciója annak, hogy mi művészet, bár igazán nincs definíciója, inkább csak hosszú, szubjektíven okoskodó magyarázatai :D :D Nem is ez a része foglalkoztatott, én leszarom, hogy ki mit fest – ha tetszik belájkolom, reblogolom, ha nem, továbblépek – hanem annak az érdekessége, hogy amit múzeumban látunk azt eleve művészi alkotásnak gondoljuk, művészi értéket kötünk hozzá. Pedig, lehet, hogy csak jobb vakolat tartotta a falon, mint a nála sokkal jobbat, ami nem maradt fenn. Illetve rengeteg mű fennmaradt, ami egy adott kor ismert festője készített, de mint festő nem valami jó. De az adott kor ismert festője. Bemész a múzeumba, és azt gondolod, hogy hűűűű, pedig nem hű egy kicsit sem. Kordokumentum, nem jóféle művészet. Meg azon gondolkodtam, hogy most kik jutnak állami megrendeléshez? Akik benyalták magukat. Ők maradnak majd fent, az ő alkotásaik élnek túl mindent is, aztán ők vagy jó művészek vagy nem. Kicsit olyan ez, mint a tévhit, hogy ami nyomtatásban megjelenik, az igaz. Ott van például Csontváry, akit mi nagy művésznek tartunk (én szeretem néhány festményét), de volt egyszer egy érdekes cikk róla, hogy felajánlották valami cserekiállításra, és a másik országbeli kurátor csak nézett, hogy ez egy tök érdektelen festő, mit akarunk vele, szerinte semmi különös. Néztem egy videót, Picassó fest egy női arc-hasú békegalambot. Heh, már akkor is készültek ilyen festős videók? A videó egyetlen értéke, hogy rajta van Picasso, aki elég jó csávó. A galamb meg galamb. Velőtrázóan közhelyes, és halmozza a közhely ingereket. Vagyis nem művészet, hanem giccs. Lenne, ha nem Picasso békegalambjának millió sokszorosítás tette volna mostanra közhelyessé.

De ezzel nem mondtam semmi okosat, csak ideöntöttem a gondolataimat. Néha persze felbasz egy agyonsztárolt kétes értékű valami, de volt egy érdekes élményem. Egy ismerősöm idős korában elkezdett festegetni. Járt valami iskolába is, ahol másolgattak képeket, próbálgattak technikákat. Picit irritáló amikor összeszalad 150 ismerős, hogy Icukadegyönyörűez, te meg látod, hogy nem gyönyörű, még csak nem is ügyes, max mint egy ötödikes. De belájkolod, mert kedveled az illetőt és egy simogatást megér, hogy talált valami örömteli elfoglaltságot. Ő meg festegetett rendületlenül, csinálta a feladatokat, baszkódott a technikákkal, és így két-három év alatt... szóval, mostanra tényleg jókat csinál. Már nem másol, lett érzéke a témaválasztáshoz, a kompozícióhoz, ügyesen kezeli az eszközeit. Már nem azon bosszankodom, hogy érdemtelenül dicsérik, hanem azon, hogy sokkal többeknek kéne tudnia, hogy ilyen ez. Melózni kell, rengeteget, és kialakul, megtanulható, elleshető. Hogy a gondolatokból, a személyiségből, egy hangulatból mennyi megy át egy alkotásba, talán az, ami tehetség kérdése, de nála például látom a lelkét a munkáiban. És az jó. Jó érzést okoz. A lényeg, hogy tényleg hagyni kell az embereket az örömeikkel, de akár a nyomorult manírjaikkal is. Néha persze nem könnyű, mert az ember belelátja valami saját küzdelmét vagy kudarcát és mocsok irigyek tudunk lenni, ha valakinek sikerül, ami nekünk nem. Ilyen kis szánalmas az ember. Akinek hiánya van az elismerésben, az kevésbé tudja szeretni más sikerét vagy örömét. Ami engem leginkább lenyűgöz, amikor valaki valami teljesen hétköznapi témát fest meg. Egy lebbenő függönyt, egy előszobaajtót, egy szalmakalap mintáit valaki arcán, egy félbehagyott reggelit egy teraszon. Ülök és bámulok, hogy miért és hogyan és hogy volt képes megteremteni, hogy ott vagyok, és látom amit ő látott? Hogyan csinálja? Hogy csinálja, hogy érzem az egész házat, a forróságot vagy a szelet, égeti a bőrömet a nap, elszorítja a szívemet valaki hiánya. Szóval nekem ez az élmény, amit sóvárogva keresek. Amikor a képen túl is van valami. de, ha vicces, a legbénább mém is kap egy lájkot :)

[csakamulokbamulok]

Ülök a meetingen, unatkozom és pörgetem a facet. Bejön egy videó, humoristával, captionnal. Hang nincs rajta, de arról beszél, hogy ő buzi és skót. Na mondom, ez vicces lesz, késöbb megnézem. Letettem a tálcára, és tovább unatkoztam a meetingen. Kicsit később, zsongó aggyal, felveszem az ablakot a tálcáról és tekerem tovább. Kb egy óra múlva jutott eszembe, hoppá, hova lett a skót buzi? FB ajánló, eltünt... Háhá, de huncut vagyok és megtaláltam:

Szóval itt a FB: Larry Dean | Facebook, és itt a videó:

de aztán találtam ezt is

amit ajánlok a hunbli skót különitményének @sztupy @foispan meg természetesen @dukeofedinburgh meg mindenkinek aki szereti

[kozbeszedhu]

A teljes magyar kormánymédiát bejárta egy videó, melyben annak készítője azt játszotta el, hogy ő Donald Trump merénylője. Később belátta, hogy rossz vicc volt, és habár már vasárnap délután tudható volt, hogy kamuvideóról van szó, az esti híradóban simán lement a felvétel, Fenyegető videót töltött fel magáról a merénylet előtt Donald Trump támadója címmel – írja a Lakmusz.

[szottesfolditanyak]

Alex

Miközben kerestem a Csányis vitát, találtam egy papagájt.

"Ugyanez az emberben 12 példányban létezik, tehát ettől lehet az, hogy az ember sokkalta inkább társas lény lett, mint a csimpánz. Meglehet, talán gének hiánya okozhatja, hogy a kutya „beszélőhormonjai” csak kis számban találhatók a szervezetében, s ha egy-két gént megváltoztatunk, kedvencünk egyszer majd megszólal… De hadd meséljek önnek egy afrikai szürke papagájról, mi Jákó papagájnak ismerjük, egy bizonyos Alexről. És előre bocsátom, gazdája egy megbecsült szaktekintély, Irene M. Pepperberg, egy híres etológus Amerikában. Alex elé kitettek egy tálcára különféle formájú, színű és anyagú tárgyat, majd megkérdezték: Alex, hány darab zöld, üvegből készült kocka van a tálcán? Alex odaröppent, számolgatott, majd azt mondta: négy… – Ez igaz? – Mondtam, a hölgy világszerte elismert szaktekintély, vagyis mindez leellenőrzött, dokumentált kutatás eredménye. De mondok mást. Olykor voltak rossz napja is Alexnek, amikor nem akart dolgozni. Egy ilyen nap éppen valami számtanpélda megoldásán fáradoztak, és a kívánatos eredmény, mondjuk kettő lett volna. Ehelyett Alex oda se figyelt, s mondott mindent, egyet, négyet, de a jót nem. Mire Irene odaszólt az asszisztensének, úgy látszik, nem akar dolgozni, vidd be a kalitkájával együtt a másik szobába. Mire Alex elkezdett ordítani: bocsánat, kettő, kettő, nem akarok bemenni… És akkor talán a leghihetetlenebb kísérlet. Irene soha sehová nem tudott elutazni, mert Alex búskomor lett, nem evett, nem ivott. Egyszer azonban mégis megjelent a mi kongresszusunkon, s kérdeztem tőle, ezt hogyan csinálta? Hát úgy, mondta, hogy egy üres papírra annyi kockát rajzolt az asszisztense, ahány napot Irene távol lesz. Az utolsó naphoz pedig berajzolt egy smiley :) figurát. Aztán odavitte a papírt Alexhez, és azt mondta: látod, Irene ennyi napot lesz távol. Számold meg: egy, kettő, három, négy. Amikor ehhez a mosolygós archoz érünk, akkor jön majd vissza hozzád. És látod, az első napot már át is húzzuk egy piros ceruzával. Aztán másnap újabb napot húzott át, és Alex mindenfajta aggodalom nélkül v��rta vissza a gazdáját. – Egyetlen bajom van csak ezekkel a történetekkel, hogy mindezt ön mesélte el; milyen könnyen válaszolnék, ha ugyanezt a történetet a Fapados nevű műintézet törzsközönségétől hallottam volna… Akkor most viszont meg kell kérdeznem: jól értem, hogy ezek szerint Alex esetében ledőlt a fal, s mögüle egy új világ tárult elénk, amelyben beszélnek az állatok? – Kétségkívül valami ilyesmi történt… Lassan hinnünk kell a szemünknek, és tudomásul kell vegyük: két- és négylábú elmék között élünk… Búcsúzóul talán a legkedvesebb történet Alexről, aki nagy kedvvel vett részt az újabb papagájok: Arthur és Griffin tanításában. Állandóan beleszólt a leckébe – megjegyzendő, erős bostoni dialektussal –, javított, korholt, akár egy tanár. De ha rossz napja volt, piszkálódni kezdett, sőt kitolva a „diákokkal”, direkt hülyeségeket tanított nekik, éppúgy, ahogy mi szórakoztunk valamikor az NDK-s lányokkal… – Az előbb nemde arról beszéltünk, hogy az állatoknak nincs humorérzékük? – Azt hiszem, most megfogott… Ezen gondolkodnom kell… Addig viszont elmondom a papagájos viccet, ami ezek szerint nem is annyira vicc… Szóval. Illuzionista dolgozik egy hajón. Minden kikötőben új közönség száll fel, így mindig ugyanazt a műsorszámot adja elő. Az egyetlen probléma a kapitány papagája, aki a műsor közben folyamatosan bekiabál és elárulja a titkokat: Haha, nézzék, ez egy másik kalap, haha, nézzék, a virágot az asztal alá dugta, haha, a kártya a kabátujjában van! Egyszer aztán a hajó léket kap és elsüllyednek. Nem marad életben csak az illuzionista meg a papagáj. Néhány napig mindketten egy deszkába kapaszkodva szótlanul, ellenségesen méregették egymást. Végül a papagáj megszólalt: Nyertél, vaze! Hova dugtad a hajót?"

Interjú dr Csányival

Képekben gondolkodó négylábúak

2008. december 28. | vasárnap  Borsod online

Irene Pepperberg és Alex; sok videó van a madárral is, ahogy produkálja a fentieket, beszélget, elbúcsúzik, satöbbi.

[nyeznajka]

Vicces dobolós videó, mindenkinek ajánlom!

[metalindex-hu]

Mike Mangini – „Fizikáról dalszöveget írni egyáltalán nem szórakoztató”

Mike Mangini – „Fizikáról dalszöveget írni egyáltalán nem szórakoztató” - https://metalindex.hu/2023/10/22/mike-mangini-fizikarol-dalszoveget-irni-egyaltalan-nem-szorakoztato/ -

Szerzői kiadásban lát napvilágot a Dream Theater-dobos Mike Mangini első szólólalbuma, amelynek második kislemezdala tegnap jelent meg a világhálón szöveges videó kíséretében.

Mike Mangini már több éve dolgozik első szólólemezén, amely szerzői kiadásban jelenik meg november 13-án, a kiadvány előrendelhető dedikált CD-n és vinyllemezen. Az összes dalt és szöveget Mangini írta, de azok megszólaltatásában és rögzítésében nagyszerű zenészekből álló társaság segített neki: Tony Dickinson (Trans-Siberian Orchestra, S.O.T.O.) basszusgitár, Ivan Keller (Jelusick, Marco Mendoza) gitár, Gus G. (Firewind, ex-Ozzy Osbourne) gitár és Jen Majura (ex-Evanescence) ének.

A Freak Of Nature után a Not Drowning című dalt ismerhetjük meg, amelyről így mesélt a dobos: „Valamikor 2018-ban, a dal a refrén részét hallgattva bizonyos szavak ugrottak be, a »drowning« [fulladás] elég jól illett is volna ide, de nem akartam direktben erről írni. Internetes szinonimaszótárral kerestem idevágó szavakat és témákat, mert a dalszövegeim sosem személyes vonatkozásúak. A keresés végül a »confusion« [zűrzavar] szóhoz vezetett, ez a kvantumfizika körüli káoszt juttatta eszembe, mert találtam olyan eseteket, amikor fizikusok és matematikusok azt nyilatkozták, hogy a teszteredmények furcsának és hibásnak tűnnek, és nem tudják összeegyeztetni a valóságról alkotott képükkel. Néhányuk szerint vannak dolgok, amelyeket nem tudhatunk meg vagy nem kellene megtudnunk. Nekem úgy tűnt, hogy ha valaki túl sok időt tölt el ezzel, végül beleőrül. Einstein is úgy halt meg, hogy belezavarodott, számtalan órát töltött azzal, hogy megpróbálta összeegyeztetni az általa ismert valósággal. A laikusoktól származó rengeteg feltételezés egy vígjátékjelenet idézett fel bennem, de mégsem vicces, ahogy nem áll össze az egész a dolgok legmélyén. A »not drowning« [nem fuldoklom] és az »I will breathe« [lélegezni fogok] a reményre utal, hogy sikerül homályos helyzetekben is tisztán látni a valóságot. Sejtettem, hogy fizikáról dalszöveget írni egyáltalán nem lesz szórakoztató. Szükségem volt egy kifejező kontextusra, a »backyard« [hátsó udvar] szó nem passzolt, ezért a »nation« [nemzet] szót használtam, hiszen mindenki tartozik egyhez, ez vezetett el végül a jobban hangzó »radiation« [sugárzás] szóhoz. A szavak többnyire hangzásként jutnak el hozzám, amit átgondolok és megpróbálom összekapcsolni valamivel, de igyekszem ezt a hangzást meghagyni. Úgy gondoltam, másokat is érdekelhet ez a történet, bár végül ez is csak egy rockdal, de 7/8-os ütemmutatóval és vad szólóval.”

[dissouse]

Tisztelt @kosullo2, a vicces bostoni esetről tudósító cikkéhez csak annyi tennék hozzá, hogy már a Dropkick verzió is nyúlás.

Amúgy ja, 100% magyar. 😄

[sronti]

Nem szép dolog a káröröm, de ez a videó sajnos nagyon vicces.

[avicdsgn1]

Gyogyó pappa megfejti, hogy az Inpériálistá Káppitálistá Soros Világbirodalom hanyatláúsának lehetünk szemtanúi....a birodalom összeomlik és kína lesz a következő világbirodalom. Az orkokkal.

Hát a videó alapján meg a cikkek alapján kínában hanyatláús nélkül is gyakorlatilag majdnem minden összeomlik :D Uhhh az elején....kézzel simán eltöri.....azok a vasbetonozáshoz kellenek, azéé nem lenne rossz elbírnia pár kilót. Szó se róla a jelenlegi kínai telefonommal elégedett vagyok. De ezekben az alkatrészek nagy részét nem kínaiak gyártják és főleg robotok rakják össze A múltkor vicces volt....épp nagyban kommunistázzák a hanyatlókat meg többek közt engem is és most éppen imádják a kínaiakat a géniusz fidesz habzószájú türhők....egy olyan cikk alatt aminek a bevezető képe egy baszott nagy sarló-kalapács vörös alapon és csing-ping-pong áll előtte a KÍnai Kommunista Párt  gyülin :DDD

[nyuszimotor]

Nem vicces és pokolra jutok, tudom, de itt legalább nem csak hallucinálják a poloskákat.

[lillon]

Évekkel ezelőtt, sok évvel ezelőtt csak ámítottak, milyen jó hely a Zánka. Tudtam, hogy nem. Egyszer voltam és minden volt, csak jó s élvezhető nem. Aztán szembejött velem a videó, amin az volt írva, hogy az egyetlen hely ahol minden probléma megszűnik, az pontosan ez az undorító tábor. Nos, nem fűztem hozzá túl sok reményt. Sőt, semmennyit,így pontosítva. Aztán tudod mi lett? Eljött a nyár, elballagtunk, és úgy kezdtem magam érezni, mint a legutolsó kutya egy mocskos helyen. Az iskola elmúlt, nem volt 7a,se nyolc b, se matek, se töri, se kémia, se semmilyen interakció, ami lázba hozott volna. Nem voltak emberek, pletykák és izgalmas délutánok. De a legjobban az fájt, hogy már mi sem voltunk. Bár néha átmentem a Rolihoz, és találkoztam a Dáviddal is, semmi sem maradt. A társaság, ami az évfolyamunkat képezte és borzasztóan zavart, elkezdett hiányozni. Tisztában voltam vele, hogy a lelkem darabjait alig tudtam összetartani annyira, hogy kibírja az utolsó évet, mégis reméltem, hogy még egy kicsit az maradhatok, mint előtte és a híres Zánka elhozza a lezáró pontot erre a nyolc évre. Reméltem, hogy változást és emlékeket kínál majd. Hát, megtette. Elhozott téged hozzám, meg azt is, akit a legjobb barátomnak tartottam. Minden nap has és fejfájással kínzott, valamint egy hideg Balatont is az utamba sodort. Konkrétan, gyűlöltem azt az embert, aki kitalálta, hogy építsenek egy ilyen tábort mint az, abban az 5 napban mégis minden máshogyan festett, mindenkit szerettem. Felszabadultam az itteni nyomasztó hétköznapok alól, anyám riogató személyisége elől, és a saját tehetetlenségem is elhagyott. Hirtelen totál ellenkezőleg kezdtek el működni a dolgok. Úgy kezdtem érezni, igaza van annak, aki azt súlykolta belém, hogy a Zánka jó, és minden probléma megszűnik. Mert így volt. Szimpatikus lett az osztály, és nem bántam egyetlen közösen töltött percet sem. Aztán, eltelt 3 nap, kávén és kekszen kívül alig éltem máson, a bordó ágyak hívogatóak voltak, és nem gondoltam arra, hogy haza kéne menni. Egészen addig, míg el nem jött a délután. Igazából, nem is én lennék, ha nem okoztam volna a fél csapatnak szenvedést, mivelhogy fél évnyi emléket, és 5 ember társaságát csesztem szét. Megmondtam, hogy hiába vagy kedves, vicces és rendes családból származó, hiába gitározol és focizol jól, nekem van egy Levim aki nagyjából egyiket sem tudja nekem adni magából,ráadásul szeretem. Tudtam, hogy vele elbaszhatok mindent, úgyis együtt maradunk. Máig hiszem, hogy jó volt úgy, most is mellette állok. Tehát, ezek után egy cseppnyi nevetés nem volt a napjaimban, egyedül aludtam az ágyon és senki sem mondta, hogy kellek a plüss tehenemmel. Egészen máshogy volt a vége, mint az eleje, a következő 2 nap fullasztóbb volt, mint itthon bármelyik. Magammal szembenézni sosem bizonyult egyszerűnek, és ezt az ént valahogy másoknak is elő kellett adni, ettől függetlenül viszont, a Zánka nem rossz. Kivéve a kaja, az kurva szar. Minden hülyeség ellenére, és minden barátság elvesztésén kívül, az egész sorsfordító történeten túl, visszamennék.

[thedeliblog]

#488 Farmer autó

videó: 07:00 perc

Nem lőjük le a poént, ha eláruljuk, hogy a Gilbert Crockett tényleg beburkolt egy autót farmerral, mert nem erről szól az egész rész. Húzós deszkázás a közismert Quasi pro tollából és egy plusz meglepetés videó.

Szóval a farmer autó ötlete nem új keletű, rossz nyelvek szerint Jay Leno, amerikai showman is magáénak tudhat egyet a gyűjteményében. Íme gy vicces videó:

[vonatozzunkorokkeeeeee]

Amikor elhívnak valahova 🤷

[folyekonytorztukor]

3.Amikor meghallod a saját hangodat felvételről, és megkérdőjelezed magadban, ki is vagy valójában