#világegyetem

[szarazkartoneszmek]

Valószínűleg

A világ alapvetően bizonytalan.

A legkisebb részecskéktől kezdve a legnagyobb dolgokig, olyan, mintha a világegyetem egy rakás valószínűségből állna.

Például mi történik akkor, amikor elhiszek egy dolgot? Hozok egy döntést arról, hogy az adott információ nagy valószínűséggel igaz. 100%-ig nem tudom ellenőrizni, hogy valós-e? Hiszen tévedhet is, akitől az információt kaptam. A tudományban is vannak újabb felfedezések, amikor kiderül egy korábban pontosnak vélt elméletről, hogy nem egészen úgy van, csak majdnem. Még számok is vannak, amelyeket képtelenek vagyunk pontosan kiszámolni, mert csak ismétlődnek a végtelenbe a tizedesjegyeik, vagy még azt sem tudjuk, hogy egyszer egy számjegynél befejeződnek-e? Ezért aztán, ha számolunk velük, akkor csak nagjából vesszük őket alapul, kerekítünk, és tudjuk is, hogy azért mégsem teljesen úgy van, ahogy kiszámoltuk.

Úgy tűnik, hogy a világ köszöni szépen, elvan ezen a nagyjából pontos módon is. Pontosabban a világ többnyire pontos :) , csak mi, emberek nem tudjuk észlelni ezt a pontosságot, ezért elvagyunk ezeken a közelítő módszereken.

Például hozok egy döntést egy másik emberről, hogy megbízható, amit mond. Elhiszem, és fix pontként kezelem az információt, amit tőle kaptam. Lehet a tanárom, az orvosom, egy szaktekintély, egy családtagom, egy barát. Pontosan soha nem fogom tudni, hogy mennyire mondott igazat, tudott-e egyáltalán arról, ha nem adott helyes információt, vagy szándékosan hazudott? Az eféle döntésekben mindig benne van a kockázat.

A döntésem csupán azt jelenti, hogy kiválasztom azt a lehetőséget, amelyiknél (szerintem) a legkisebb a kockázat arra, hogy tévedek. Minél jobban ismerem a döntésem tárgyát, minél több a saját tapasztalatom, tudásom, annál jobbak az esélyeim a helyes döntésre.

Viszont minél kevesebbat tudok, annál inkább vaktában találgatok. Így tudnak a látszólag legbugyutább álhírek és becsapások is terjedni és sikerrel járni, hogy a célzott személyeknek nincsen elég ismerete.

Persze kevesen gondolják azt magukról, hogy nem tudnak eleget. Igen sokan azt hiszik, hogy megvan a magukhoz való eszük, hiszen eddig is boldogultak. Aztán persze vannak azok is, akiknek felnyílt a szeme annyira, hogy belátják, hogy bizony egy ember kapacitása nagyon csekélyke ahhoz, hogy a világ mindenség dolgairól annyit tudjon, hogy mindig el tudja dönteni mi igaz, és mi téves. Persze vannak a kettő közt átmenetek, akik nem önteltek, de magabiztosak.

Kell is, hogy legyenek döntésképes emberek. Az nem visz előre senkit, ha elvész a bizonytalanságban, amikor gondol valamit, és rögtön eszébe jut, hogy mi van, ha mégsem?

Mi jutna eszedbe arról, ha valaki állandóan feltételes módban beszélne, így, hogy: kellene lehet, A-t gondolok, de B-t is. Nem gondolnád, hogy igen szörnyű lehet az élete, mert mindig fél a tévedésektől? Nem gondolnád, hogy ha állandóan lebeg az lehetőségek között, és nem tud választani, akkor elszalad mellette az élet? Nem jutna-e eszedbe, hogy talán sunyi egy kicsit, és kiskapukat hagy, hogy mindig legyen kifogása, hogy ő "nem is ezt mondta"? Nem lenne jobb időnként egy-egy rossz döntés, mint folyamatosan a semmilyen? Ó, vagy amikor másoknak kell meghozni a döntést helyettük...

Vagyis még akkor is, ha maga a világ bizonytalan, azért csak jobb dönteni, kockáztatni, felelősséget vállalni a döntésekért, létrehozni a kis fix pontokat, ami köré fel lehet építeni a jó közelítéssel működtehető életünket. Tanulni, ismereteket, tapasztalatokat gyűjteni is megéri, mert annál jobb alapunk van a becsléshez, közelítéshez, döntéshez.

[ezteislehetnel]

"Akkora szíve van, mint a világegyetem"

[hicapacity]

Paul Stamets világhírre tett szert a Netflixen ma is elérhető dokumentumfilm, A gombák lenyűgöző világa egyik főszereplőjeként. Nem csak a világ egyik legelismertebb mikológusa (gombaszakértője), de egyben a pszichedelikus gyógyászat egyik úttörője is. Nagy öröm volt megismerni személyesen is a haarlemi tudományos konferencián, ahol végre meg is interjúvolhattam és feltehettem neki pár kérdést (a videóinterjú linkje a kommentben, sajna egyelőre csak angolul, de alább összefoglalom magyarul is).

A sci-fi rajongók számára bizonyára ismerős a Star Trek Discovery című sorozat, ami egy 23. századi űrhajó legénységének kalandjait meséli el. A hajó képes arra, hogy átszelje a teret és az időt - és ebben egy olyan különleges hajtómű segít neki, ami képes kapcsolódni egy titokzatos, a téridőt átszövő pszichedelikus micélium-hálózathoz - mikoverzumhoz (mükész görögül: gomba).

A Star Trek eme gomba-hálózatának ötletét nem csak Stamets inspirálta, de a sorozat alkotói egyenesen róla nevezték el az űrhajó gépészét is. Ez persze science fiction. De mivel Paul Stametshez hasonlóan magam is Star Trek-rajongó vagyok, így már régóta szerettem volna megkérdezni a gombakutatót, hogy mit gondol, hogy ilyen módon gondolták tovább a varázsgombával kapcsolatos elképzeléseit. Stamets szerint nem véletlen, hogy a világegyetem - akár a makrokozmoszt, akár az idegrendszer, vagy a gombahálózatok mikrokozmoszát nézzük - hálózatos szerkezetben épül fel. Ahol a hálózat pontjai folyamatosan kapcsolódnak, elszakadnak, újrarendeződnek. Bizonyos értelemben a varázsgomba által nyújtott pszichedelikus élmény ma is megnyitja egy multiverzum kapuit: a fogyasztói arról az élményről számolnak be, hogy megtapasztalják, hogy az univerzum alapvetően egy közös tudatra épül.

Megkérdeztem Stametset arról is, hogy mit is ért az alatt, hogy a varázsgomba megmentheti az emberiséget. Megmondom őszintén, én azon szkeptikusok közé tartozom, akik a hasonlóan bombasztikus kijelentéseket, legyen szó akár kannabiszról vagy varázsgombáról, egy nagy adag fenntartással fogadom. With a grain of salt, egy csipetnyi sóval, ahogy az angol nyelv találóan fogalmaz.

Stamets válaszában kifejtette, hogy nem önmagában a gomba az, ami megmenti az emberiséget - hanem az üzenet, a tanulság, amit az ember a pszichedelikus utazásból leszűrhet és felhasználhat. Albert Hofmannhoz, az LSD felfedezőjéhez hasonlóan úgy látja, hogy a pszichedelikus élmények elmélyítik az ember felelősségének tudatát azzal kapcsolatban, hogy harmóniában éljen a természettel. Az egész bolygó ökológiai egyensúlyát fenntartsa és megőrizze.

"Az evolúcióból szerintem nem azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a legrátermettebb él túl, hanem az, hogy meg kell osztanunk a feleslegünket a felebarátunkkal, aki kevésbé kiváltságos helyzetben van, mint mi," mondta. A pszilocibin által előidézett élmények azt az evolúciós tanulságot segítenek felismerni és hasznosítani, hogy felelősek vagyunk egymásért és a bolygóért. Ez nagyon fontos egy olyan kritikus időszakban, amikor az ember tevékenysége miatt a fajok tömeges kihalásával kell szembenéznünk.

Stamets szerint a tudományos bizonyítékok alapján a pszilocibin serkenti a neuroplaszticitást (az idegrendszer rugalmas újrarendeződési képességét) és a neurogenezist (új idegsejtek képződését). Szerinte ezt a hatását akkor is kifejti, ha valaki rendszeresen mikrodózisban (tehát a tudatállapot-változáshoz szükséges küszöb-dózisnál kisebb adagban) fogyasztja. Saját kutatásai az utóbbi időben ezzel a területtel, a mikrodózissal foglalkoznak a leginkább.

Stamets kidolgozott egy különleges mikrodózis-kombinációt, ami szerinte különösen eredményesen serkenti az emberi idegrendszer fejlődését, és ami három összetevőből áll:

1) a pszilocibin (a varázsgomba hatóanyaga)

2) a közönséges süngomba (egy nem pszichoaktív gombafaj, amelynek az ígéretes idegrendszer-serkentő hatásairól az utóbbi években több kutatás is beszámolt)

3) és niacin (avagy B3-vitamin).

Stamets szerint a jövőben ez a formula akár forradalmasíthatja az ún. neurodegeneratív (az idegrendszer pusztulásával összefüggő) betegségek (pl. Alzheimer, Parkinson stb.) gyógyítását. Egyelőre csupán ígéretes pre-klinikai vizsgálatokra hivatkozhat, a komoly klinikai vizsgálatok, amelyek embereken, szigorú módszertannal végeznek, még váratnak magukra. Azok a placebo-kontrollált vizsgálatok, amelyeket ezidáig a mikrodózissal kapcsolatban végeztek, óvatosságra intenek bennünket. Így például egy magyar kutató, Szigeti Balázs a Drogriporter Szabadegyetem előadásában is beszámolt arról, hogy saját kutatásokban az LSD mikrodózis pozitív hatásai valósak, de a placebót szedő embereknél is éppúgy jelentkeztek. Stamets mindenestre nagyon szuggesztíven képes magyarázni a mikrodózis pozitív hatásait. Szerinte a mikrodózist és a makrodózist nem binárisan kell elképzelni, ez egy spektrum.

Az első könyvét a témában 1978-ban írta, amikor én születtem: és azóta valóra váltak az álmai. A pszichedelikus kutatás reneszánszát éljük. Szerinte nagy különbség az akkor időszakhoz képest, hogy a társadalomban egyre kevesebb a paranoia, amikor ezekről a szerekről esik szó. Hite szerint minden embernek veleszületett joga van a tudatmódosításhoz - és ezt egyetlen kormány sem veheti el tőle.

Amikor megkérdeztem tőle, hogyan látja a pszichedelikus terület fejlődését 10 év múlva, akkor nagy meggyőződéssel azt felelte, hogy "a pszichedelikumok lesznek a jövő nootropikus (idegserkentő - a szerző) vitaminja". Masszívan csökkentik majd a bűnözést azáltal, hogy forradalmasítják a mentális egészségügyi ellátást. Nem tagadja, hogy elfogult: számára a pszichedelikus kutatás nem csak egyszerű érdeklődés, hanem egyfajta küldetés. De szerinte mindenki elfogult, még a magukat legobjektívebbnek tekintő egyetemi professzorok is. Ő legalább beismeri. Hogy a várakozásait beteljesítik-e a pszichedelikus szerek, az a jövő titka.

Ha fontosnak tartod, hogy hasonló ismerterjesztő írásokat, videókat készítsünk és tájékoztassuk a magyar közönséget, akkor kérlek, támogasd a munkánk - a rendszeres támogatóink ingyen látogathatják a Drogriporter Szabadegyetem rendezvényeit: https://drogriporter.hu/tamogass/

[t3mp3r3dg1455]

Az első párbeszédek közül

ezen a munkahelyen, cca. 12 éve...

Karcsi bá' a targoncás és Pista, a sofőr/lakatos/bajkeverő közöttit csíptem el. Előbbi jóízűen kanalazgatta levesét többedmagával.

Bejött Pista, mindenkinek jó étvágyart kívánt, majd odaszólt az öregnek:

-Mit eszel Karcsi bá'?

-Szarnak valót!

-Hm, de titokzatos vagy ma!

-NEM LÁTOD, HOGY LEVEST? BASZD MEG!

Ettől a szituációtól nem lett gazdagabb a világegyetem, de hogy nekem jobb kedvem lett, az biztos.

Karcsi bácsi már nyugdíjas, így levált az alakzatból. Pistát pedig kibaszták, mert lopta a gázolajat, de emlékezetes elszólásaikra emlékezve sokszor mosolygok.

Pista egyébként kretén is volt -nem hiába rajzoltak a szekrényére lakkfilccel egy tuskót-, nehéz volt kezelni, nem is mindig tudtam.

Ő köszönt úgy a másik idős munkatársamnak, hogy;

-Helló!

Kis szünet

-Vén genyó!

És még az idős kolléga is röhögött rajta.

Vagy amikor nem volt jó a targonca, de tökös műszaki arcok ültek bent az irodában:

-Ákos szétnéz a pincében, mert amikor megvettük, kaptunk hozzá pluszban alkatrészt.

Ha meg nincs, akkor szólunk Macziejnek...

Aztán marunk egy kuplungot!

Ekkor rám nézett Tomi és úgy folytatta;

Látod Laci, ezért jó, hogy gyártóüzem vagyunk. Ha nincs, csinálunk (aztán telepofával röhögött egyet)!

Meg pár jelző, ami szintén hozzá tartozott a csarnok mindennapjaihoz

pl.:

Vén geci

Üzemi ribanc

Öreg kenyőcs

Néhány becenév:

Dínó

Bimbó

Felhő

Lapaj

Kató néni

Böszme (R.I.P.)

Süti

Holnap pedig megírom, hogy pár újonc kollégát hogyan csalogattak be a faszerdőbe.

[valamiegyedikene]

Önmegerősítő mondatok, megérzések

Még csak egy néhány hete használok önmegerősítő mondatokat, például, hogy: márpedig én sikeres leszek és boldog. Főleg, amikor rámjönnek a negatív gondolatok magamról. Ebből jött az, hogy végül lemondtam egy nőről, aki egyébként tényleg értékes embernek tűnt, talán sokra is fogja vinni, de nem. Engem a legminimálisabb érzelmi zsarolással sem fog senki rávenni arra, hogy még tovább próbálkozzak. És nem adott igazán soha semmi konkrétat, amibe kapaszkodhattam volna. Én meg már rögtön az elején túl?őszinte és túl?nyílt voltam. (Ebben azért benne volt az is, hogy fennmaradtam akkor reggelig). Nekem tapasztalatot kell szereznem, de azt nagyon sokat. És Jungot olvasni például. Hogy lehessen egy kevésbé stresszes küzdelem valakiért, aki mondjuk értem is küzd. Látványosabban. Nagyon komoly gondjaim vannak magammal és az eszemmel tudom, hogy némileg jogtalanul. Sőt, inkább jogtalanul. Természetesen tudom, hogy egy kapcsolat jó hatással lehet az emberre, a valós szex növeli az önbecsülést, de szerintem csak azután, hogy elhiszed magadról, hogy kb. egyenrangú fél tudsz lenni. Ez pedig szerintem már a kezdetektől látszik. Az eszemmel tudni vélem, hogy "kilóra" akár még több is vagyok annál a nőnél, főleg ha a lehetőségeket is nézzük, (a legelsőnél szinte minden szempontból), de ahogy ez indult, az helyrehozhatatlanná tette. Nem is csak az a fontos, hogy nem feltétlenül csak az én részemről, hanem ez a TÉNY. " A szerelem nem tűri az alapok bonyolultságát". De tudjuk, hogy van hitvesi költészet is. Akár nagyon szókimondó módon. Hogy pontosan mi leszek ha végre lelkileg is felnőtt leszek, azt nem tudom, de valaki biztosan. Ez így nem ment volna, nem mehetett, csoda lett volna és csodák nincsenek. Most is feketének érzem a lelkem, de inkább úgy, mint maga a világűr, amit még alig ismerünk, nem is tudjuk mi minden lehet még benne. Nyertem talán a küzdésből, de talán még többet a lemondásból. Talán nagyon sokszor pont így halad előre az élet. Ide most a csönd és a zaj ügyes kombinálása kell. Transzformálni egyiket a másikba. És ettől természetesen növekedni. Tágulni. Mint a világegyetem. Hogy fogok-e bosszút állni, az a helyzettől függ. Az embernek sajnos késszé kell tennie magát a bosszúállásra. Ügyességben és erkölcsöt megtartó erkölcstelenségben.

Két dolog tölti el lelkemet annál újabb és annál növekvőbb tisztelettel ��s csodálattal, minél többször és tartósabban foglalkozik vele gondolkodásom: a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem.- Immanuel Kant

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

Megkeresném a világegyetem szélét, ha tudnám, hogy ott vársz rám.

[angelofghetto]

lomi

Mit tehetnék, ha egyszer azt a feladatot kapnám, hogy bontsak le egy nagyon beteg és többször megnyomorított, de zsigereiben még kitartó országot? Ha lelki roggyant lennék, aki bármilyen kis morzsára ráugranék, hogy abból összekaparjak kisebbrendűségtől sajgó sérült önvalóm helyett valami grandiózus ideálképet, pénzzel, hatalommal, hírnévvel tömködve be a lyukakat?

Először is konfliktust generálnék a rendszeren belül az oszd meg és uralkodj jegyében, mert amíg egymásra ordibálnak és egymást püfölik a felek, addig nyugodtan halászhatok a zavarosban. A káoszban segítő kéznek, egyenesen kormányosnak kiáltanám ki magam, hogy hamis biztonságérzetet keltsek azokban, akikből támogatót tudnék gyúrni magamnak. Félelmet keltenék bennük egymás iránt, és főleg irántam, ösztönözném a besúgást, az árulást erénnyé kiáltanám ki. Elhitetném velük, hogy valamennyien egyedül vannak a világ ellen, én vagyok élet és halál ura, a jó és rossz mércéje.

Anyagilag, egzisztenciálisan, ideológiailag, valláserkölcsileg, és minden más lehetséges módon elbizonytalanítanék mindenkit, lehazudnám a Napot is az égről, aki nem hisz nekem, abból hülyét vagy ellenséget csinálnék. Kilopnám még a csengőt is a zsebükből, amit nem adnak önként, azt elvenném nyers erővel. Amit nem lopok el, azt idegeneknek adnám el jó pénzért, hogy ne maradjon semmi, ami biztonságérzetet vagy tartást adhatna nekik, eladnám az ásványi kincseiket, a földjeiket, a vizüket, a tüdejükből a levegőt.

Lebontanám, nevetségessé tennék mindent, amitől önazonosak. A szokásaikat cirkusszá változtatnám, a hagyományaikat zsibvásárrá, a jelképeiket bóvli-bazárrá zülleszteném, szánalmas vásári bábjátékot csinálnék mindenből, amire büszkék.

Aki ellentmond, ellenáll, azt tönkretenném, vagy elüldözném. Aztán ülnék széles vigyorral a lomihalmaz tetején, a romokon, mert tudom, hogy ami a fenekem alatt van, azt sem vihetik el az engedélyem nélkül. Végül elhúznék innen, mielőtt egy hatalmas, mély gödör, vagy talán egy fekete lyuk keletkezne a valaha virágzó ország helyén, aminek már a nevére sem emlékszik senki. De még akkor sem érezném, hogy elég gazdag és hatalmas vagyok, mert a külső űr nem feledtetné azt a belsőt, ami mindenen át és minden után még mindig nagyobb, mint a világegyetem.

Aludjatok jól, álmodjatok szépet gyerekek.

[nagyoncringe]

"A remete csak önmagáért vagy az egész világért érez felelősséget: egy másik emberért semmiképp sem. Azért menekülünk magányba, hogy senkivel se legyünk kénytelenek törődni: önmagunk és a világegyetem elegendő."

Cioran

[tovishaziambrus]

Legeslegkedvencebb filmrendezőm, Aki Kaurismäki filmjeit nézegetve találtam egy nagyon szép finn szót, azt, hogy Tulipalo, ami azt jelenti, hogy tűz, aztán Attila barátom ötletére írtam egy magyar szöveget, amit lefordíttattunk finnre, és mikor már majdnem kész volt a Ricsárdgír zenekar Márton Daniját kerestem meg, hogy írjon hozzá egy prózai részt, amit szintén lefordíttattunk finnre, ezt egy finn színész Ville Vainionpää mondja el, Erzsi és Edina pedig csodaszépen elénekelték azt a részt, amikor ég a ház, a padlás és a pince, és így született meg a világegyetem első finn nyelvű Erik Sumo dala, amelynek a borítója most is Vincéé, és most már a tiétek is az egész úgy ahogy van, tehát sok szeretettel a ma megjelent Tulipalo című dal, finn testvéreinknek nagyon nagy szeretettel küldjük!

Kint mindenhol: WMMD.lnk.to/ErikSumo_Tulipalo

[dagibara]

A tiéd vagyok, örökké a tiéd.

És amikor a világegyetem utolsó csillaga is kihuny, akkor is a tiéd leszek.

[geoparduc]

hétvégén mondta a legfiatalabb gyakker srác, hogy mennyire irigyli, hogy nekem olyan a habitusom, hogy bárkihez odamegyek dumálgatni és nem szorongok kérdezni dolgokat és ezért mindig jó feladataim voltak.

én meg a véralkoholszintre tekintettel megmondtam neki, hogy ember, kibaszottul szorongok, otthon minden mondatot visszapörgetek, hogy sikerült-e valami cringe faszságot mondani és minden este végén le kell ezt vezetni. de ha választani kell, inkább ezen szorong, mint azon, hogy lehetőség lett volna kapcsolatokat építeni és elbénáztam

srác a világegyetem döbbenetével nézett rám, majd csak annyit mondott: hát, ez kívülről totál nem látszik.

remélem sikerült a legendát ledönteni és nem ilyen műbalhénak tűnt. és éljenek a jól funkciónáló érzelmileg labilis személyiségzavarosok

[nyuszimotor]

Drogriporter fácsé oldaláról -

Csak egy igazán fontos filozófiai kérdés van: mit jelent egy véges, törékeny életet élni egy végtelen, határtalan világegyetemben? - mondja Brian Cox asztrofizikus.

Egész életed értelmét és jelentését azon keresztül lehet lemérni, hogy milyen választ adsz erre a kérdésre. És mondjanak bármit a dogmatikusok és a fundamentalisták: nem csak egy válasz adható erre a kérdésre. A vallások, a filozófiák fontos navigációs eszközt, iránytűt adnak a kezünkbe. De aki világvallásokból vagy filozófiai iskolákból kiollózott egyenválaszt képes csupán adni erre a kérdésre, annak valójában nincs válasza.

Mert mindannyiunknak fel kell tennünk a magunk kérdését - és meg kell küzdeni a saját válaszunkért. És nem csak az a fontos, hogy mit válaszolunk. Hanem az is, hogyan, milyen úton jutunk el a válaszhoz. És aki nem hajlandó kilépni a komfortzónájából, az soha nem találja meg a saját válaszát.

A legtöbb ember persze még a kérdés feltevéséig sem jut el. Mert túlságosan lefoglalják olyan kérdések, amelyeket ő a legfontosabbnak tart. A túlélés kérdései. Mit fogok enni holnap. Kivel párosodhatok. Üres hassal nem lehet filozofálni. De ettől még tény marad: az élet lényege nem a puszta túlélés, és a génjeink továbbadása. Ennél mi emberi lények többre vagyunk hivatottak. Meg kell haladnunk az evolúciós kódunkat.

Volt idő, amikor azt hittük, mi vagyunk a világegyetem központja. Minden égitest a Föld lapos korongja körül kering. Mi, emberek vagyunk a teremtés koronája. Világunk véges és a világ vége közeleg.

Ma már tudjuk, hogy a Föld csak egyike a Nap körül keringő bolygóknak, és a mi napunk csupán egyike annak a 400 milliárd csillagnak, ami a galaxist alkotja. És a mi galaxisunk csak egyike a több billiónyi, sokmilliárd éves galaxisnak.

Ebből a perspektívából úgy tűnhet, törékeny, véges kis porszemek vagyunk egy számunkra időben és térben is felfoghatatlanul hatalmas világegyetemben.

Sokakat ezek a távlatok elborzasztanak. Még belegondolni sem szeretnek. Ezért aztán visszaszaladnának a babonák szoknyája mögé, visszatérnének őseik egyszerű, kerek életéhez. Vagy cinikussá válnak és csak gyönyöröket hajszolnak, hogy ne kelljen szembesülniük létezésük kínzó kérdéseivel.

Hiszen ha csak véges kis porszemek vagyunk, akkor van egyáltalán értelme bárminek?

De ha belegondolunk, valójában ez is csak perspektíva, látásmód kérdése. Bizonyos szempontból a világ végtelensége és határtalansága egyben eltörpíti azokat a problémákat, amelyeket mi olyan óriásinak és megoldhatatlannak gondolunk. Amelyek folyamatos aggodalommal és szorongással töltenek el minket.

Egészen megnyugtató lehet tudni, hogy a mi kis életünk korlátolt és véges. Hogy nem tartasz mindent az ellenőrzésed alatt.

A tény pedig, hogy egy több milliárd éves fejlődés eredményeként, rendkívül különleges környezeti tényezők együttállásának köszönhetően kialakult komplex életformák vagyunk, akik saját tudatukra ébredtek, és képesek reflektálni saját magukra: ez maga a csoda. A világegyetem bennünk ébredt öntudatára és gyönyörködik önmagában. Mi nem elszigetelt porszemek vagyunk - hanem részei ennek a nagy egésznek.

Képesek vagyunk megismerni önmagunkat, jelentést adni - értelmet találni a saját életünknek.

[suti09]

Arisztarkhosz

Arisztarkhosz Számosz (kb. i. e. 310 – kb. i. e. 230) ókori görög matematikus és csillagász volt. Leginkább csillagászati ​​munkásságával vált ismertté, különösen a naprendszer heliocentrikus modelljével. Arisztarkhosz azt javasolta, hogy a Föld kering a Nap körül, ami forradalmi elképzelés volt abban az időben, mivel az akkori elterjedt hit az volt, hogy a Föld van a világegyetem…

[libirk]

Most jelent meg Ódor Lajos: Mindentudók kézikönyve

"Fejezetek:  A világ megatrendjei, A világegyetem működése, A biológiai világ, Értelem és érzelem, Ember és társadalom, A technológiai forradalom, Számok és formák, A tudatos állampolgár és Elégedett élet.  Számos illusztráció és ábra segít az olyan összetettebb témák megértésében is, mint a fraktálok vagy az időtágulás. Ha érdekel, mi történik és mi fog történni a világban, szeretnéd megérteni a mélyben húzódó okokat, és fontosnak tartod a kritikus gondolkodást, ez a könyv neked szól."

Szép karácsonyi ajándék!

[soulonefonix]

A lét szövedékében, hol az érzékek szálai összefonódnak, ott található meg a szépség és harmónia valódi esszenciája. Mint a harmatcsepp, mely gyengéden simul a hajnali virágsziromra, úgy öleli meg a világosság az élet finom rezdüléseit. Megszületnek és elillannak a pillanatok, mintha csak táncra perdülő levelek lennének, melyek a végtelen kozmosz távoli zúgolódására figyelnek. Minden porcikánk rezonál e dallamra, melyet a létezés húrjain játszanak el, és mi - a színpadon álló csendes szemlélők - csak ámulva figyelhetjük, hogyan sző a sors kifürkészhetetlen mintákat az idő szövetébe.

Az élet, akár egy rejtélyes ékszer, melynek minden drágaköve egy-egy világ; csillogásaiban a múlt és jövő történetei rejlenek. Ahogy a fény megtörik ezeken a csiszolt felületeken, úgy törik meg gondolataink is, reflektálva azokat az alapvető igazságokat, amelyek meghatározzák helyünket az univerzumban. Olykor ez a fény útvesztővé válhat, de ha követjük, elvezethet a belső békéhez, ahol az én és a világegyetem határai elmosódnak.

A természet és az ember alkotta formák közt fennálló harmóniát keressük, melyek egyszerre léteznek egymás mellett, és egymásba fonódva. Valahányszor a szél megcirógatja az élet fájának leveleit, emlékeztet minket: minden, amit érzékelünk, csupán a nagyobb egész apró részlete. És amikor a nap utolsó sugarai elbúcsúznak az égbolttól, tudjuk, hogy az árnyékok között is ott lapul a fény, csak meg kell találnunk a szemünkkel, vagy talán a szívünkkel.

Az emberi lélek mélyén ott lapul az összetartozás vágya, a természet és az ember alkotta csodák közötti szimbiózis iránti sóvárgás. Minden egyes lélegzetvételünkkel együtt lélegzik a világ, és minden szívverésünk egy újabb dallam a végtelen univerzum zenéjében. Ez a dallam vezet minket az önismeret felé, ahol megtalálhatjuk azt a tiszta hangot, ami összeköt minket mindazzal, ami valaha volt és ami csak lehet. https://soulonefonix.wordpress.com/2023/11/19/a-let-szovedekeben-hol-az-erzekek-szalai-osszefonodnak/

[keresztyandras]

Vesszenek a kanadai nyuggerek!

Hajnal László >Mihez tartás végett rögtön az elején muszáj rögzíteni: nincs égetőbb közfeladat megoldása annál, hogy a ferihegyi reptér check-in pultjától végre a magyar állam cipelje fel a bőröndöt a repülőgépre! Aki nem fogja fel ennek nemzetgazdasági jelentőségét, a szuverenitás kiteljesítését, az semmit nem ért a világegyetem működéséből, rosszabb esetben dollárbaloldal vagy…