viragfold

[viragfold]

THE MAILBOX

AN INTERACTIVE OPEN-AIR MUSEUM

[viragfold]

HAIR /FINGERNAILS / TOENAILS

[viragfold]

Plantas Nativas / Native Plants

MY WORK: LINK

[viragfold]

Beer and Bread International Mail Art Exhibition

[viragfold]

‘Outsiders’

CALL: LINK

[viragfold]

Astronomy for Development

CALL: LINK

[viragfold]

“Fire of bonfires in the culture of peoples, Jaanipaev 2025 Estonia”

MY WORK: LINK

[viragfold]

Plantas Nativas / Native Plants

MY WORK: LINK

[viragfold]

5 érv / 5 arguments

Kiállításmegnyitó

Szombathely, 2025. június 16.

Készítette: Csonka András

[viragfold]

Éljen Székely Ákos!

Nem fogadom el, hogy Magyarországon az avantgárd művész jussa az igazodás vagy az elszigetelődés, és ha ez nem sikerült életében, akkor majd halála után a műveinek, a szellemiségének a sorsa a negligálás, az eltörlés, a szétlopás, vagy épp a ’gondos kezek’ általi megszűrés (kiherélés), esetleg a tőkeerős hátterű elplagizálás. Mindennek Székely Ákos is ki volt, illetve ki van téve. Az 'ellenálláshoz' a művészeti hálózatok nemzetközi brigádjait lehet segítségül hívni. Miért is? Azért, mert a hazai szellemi-kulturális teret a kolbászszag lassan teljesen leuralja; művészet, kreativitás, gondolat és innováció helyett gyakorta inkább fesztivál van. A legitimáció elsődleges forrása, hogy sokan legyenek, legyen bevétel, lájk meg szavazat. Legtöbbször ma már ez van az ún. kultúra helyén. Egy mindenható ChatGPT, univerzális plágiumszoftver, mely az összes korábbi ötletet, minden megelőző kreativitást lebont és elfolyat. Újat nem nagyon alkot, de a másét üzemszerűen lopkodja. A bullshit-gyár jobb��ra bezabálta már az Ákos számára és nekem is oly fontos Bloomsday-t, benne a Leopold Bloom-díjat, folyóiratunk emblémájának utcai pecsételését és sok-sok más ezekkel összefüggő aktivitást. Lehet, hogy elkerülhetetlen, törvényszerű mindez, de ettől még lelkesedni nem tudok érte. Ami engem illet, számomra 2025-ben nem annyira Szombathely, hanem például Kijev, Lemberg, Csernovic vagy Szumi a Virágok napjának autentikus helyszíne!

’Aki fizet, az rendel’ – vágta oda egy sajtóvita során a kilencvenes években Szombathely akkor meghatározó kultúrpolitikusa, azt a jogát alátámasztandó, hogy beleüthesse az orrát művészeti kérdésekbe. Mára annyiban változott a helyzet, hogy erről már gyakorlatilag nincs vita, mivel szinte ez lett a norma országosan. Úgy két évtizede Ákossal az akkor még csak bimbózó, de mégis aggasztó trendekből azt a tanulságot vontuk le, hogy egyre inkább függetlenné kell tenni saját avantgárd életformánkat, a számunkra fontos ügyeket mind a politikai, mind a kulturális piac keresleti-kínálati működésétől. Nem volt ez más, mint visszatalálás a Fluxus és a Mail Art közösségi, kölcsönösségen alapuló szellemiségéhez, melynek lényegét pont a mostani küldemény-művészeti projektben Vittore Baroni foglalta össze. Tette ezt precízen és egyben költőien. (Baroni fontos szerzője volt egyébként a Leopold Bloom művészeti lapnak is annak idején.) A Mail Art melletti 5 érve pedig így hangzik:

Kooperáció verseny nélkül.

Kreativitás minden téren.

Befogadni mindenkit életkortól, nemtől, iskolai végzettségtől stb. függetlenül.

Együttérzés mások iránt.

A művek ingyenesen cserélhetők, nem eladók.

Ha most készülne egy küldemény-művészeti kiáltvány, akkor valamilyen formában nagyjából Baroni előbbi 5 pontja lenne benne, úgy, ahogy azt a nemzetközi Mail Art egyik legjelentősebb alakjaként (‘klasszikusaként’) küldte meg nekem az '5 érv’ című, Székely Ákos előtt tisztelgő mostani projekt keretében. A definíció eleget tesz a számomra legfontosabb követelménynek, amit aktuálisan egy manifesztum jellegű szöveggel szemben támasztok. Szerintem most nagyon tökösen, tehát egyszerűen és pontosan kell megfogalmazni mindenféle ellenvéleményt, mivel a kultúra jelentős részét immár kannibalizálta a politikai hatalom és a kereskedelem. Napi szinten ki kell fejezni, újra és újra fel kell szabadítani azt a szellemi autonómiát, ami nem hajlandó senkinek és semminek a bevételszerző és/vagy a szavazat-maximalizáló képességéhez hozzájárulni. A Mail Art alapvető jellemzője a folyamatos, két irányú kommunikáció, a kapcsolat, az interakció, melyben egyenrangú a küldő és a fogadó; sőt a csatornának, tehát a postának, mint hivatalnak is önálló, előre nem tervezhető szerepe van. Ugyanis a mű vagy ideér, vagy nem. Van itt olyan munka egyébként, ami a magyar postai vámügyintézésnek ’köszönhetően’ kétszer járta meg a Buenos Aires – Budapest útvonalat. Aztán ott van Roman Golub alkotása, mely a frontvonalon lévő, folyamatosan orosz rakétatámadásokat alatt álló ukrajnai Szumi városából indult útjára, és két hónap alatt bár, de végül csak-csak ideért.

A Mail Art világában a mű, a művész, a befogadó szerepe/fogalma esetleges (esetlen?), csereszabatos és tán éppen ezért érdekes/izgalmas/hiteles/önazonos. Nem szorul intézményes, politikai vagy kereskedelmi legitimációra. A magyarországi stratégiai propaganda-hadműveletekben oly sokszor használt ’hálózat’ kifejezés itt és most egy közös gondolati-szellemi-művészeti horizontot jelent. E tekintetben pedig pont mindegy, hogy a brazil Santo André-ban, Isztambulban vagy épp Gyanógeregyében vannak azok, akik kulturális, szellemi értelemben alkalmi vagy tartós közösséget képeznek.

A mostani kiállítás körül alapvetően három, egymással időnként egészséges keveredést produkáló network van jelen. Egyrészt él és virágzik egy nemzetközi küldemény-művészeti hálózat, közösség, mely bemozdult erre a felhívásra. A kooperatív alkotásban a világ 36 országából 145 művész vesz részt. Gyakorlatilag Afrika és Antarktisz kivételével minden kontinens képviselteti magát. Brazíliától Svájcig, Hollandiától Indonéziáig, Olaszországtól Ausztráliáig, Németországtól Japánig több, mint kétszáz mű érkezett. Ebben a mezőnyben jelen vannak azok, akik Ákossal már a Leopold Bloom assemblage folyóiratban vagy még korábban, a Magyar Műhely platformján együtt dolgoztak. Ennek kapcsán az említett Vittore Baroni mellett ki kell emelnem az idén 91 éves Nagy Pált Párizsból, ő egyszerre a magyar és a francia avantgárd irodalom egyik legnagyobb elő személyisége. Japánból Ryosuke Cohen a nemzetközi Mail Art régóta fontos alakja szintén bekapcsolódott a munkába, aki periodikusan újra és újra kiadott pecsétművébe a vele kapcsolatba kerülő művészek bélyegzőjét is rendre beledolgozza. Róla egyébként a tavaly elhunyt Szombathy Bálinttól hallottam sok évvel ezelőtt először. Bálint Ákoshoz hasonlóan az inspiráció forrása számomra ma is. Másrészt itt van egy csomó fiatal, például Mexikóból és Törökországból, akik érdekesnek találták a felhívás tematikáját, amit aztán bátran át- és újraértelmeztek.

A második jelenlévő hálózat a művek egymásra hatása, egymásmellettisége révén létrejövő szövet, melynek kiindulópontja az volt, hogy olyan munkákat kértünk, amik reflektálnak az 5 érvre, mint hívószóra. Székely Ákos ugyanis fontosnak tartotta, hogy fejlessze tanítványai vitaképességét, kritikai gondolkodását. Tanóráin ezért nyílt viták zajlottak különböző irodalmi és művészeti kérdésekben. Mindent lehetett mondani, ellenben egy alapszabály azért volt, az pedig az, hogy az álláspontot 5 érvvel kellett alátámasztanunk. Ezt a tematikát aztán a mostani résztvevők is feldolgozták a maguk módján; volt, akinek a gondolatai az ötös szám körül forogtak, más meg Ákos fényképét használta fel, de akadt olyan is, aki az 5 érv projekt pecsétlenyomatát építette bele a saját művébe.

A harmadik hálózat, ami részben átfedésben, keveredésben van az előző kettővel, az Ákos tanítványainak, tanárkollégáinak, barátainak, az őt szerető embereknek a közössége. Székely Ákos amellett, hogy a nemzetközi irodalmi-művészeti kapcsolatrendszer részese volt, ettől nem teljesen függetlenül, szombathelyi értelmiségiként közvetlen környezetére is folyamatosan hatást gyakorolt; inspirált, fiatalokat erősített meg saját képességeikben, pályára tett diákokat, de tudott vitatkozni, elbizonytalanítani, sőt, ha kellett, fontos iskolai vagy városi ügyekért képes volt veszekedni is. Ez a sok-sok forrásból táplálkozó „Ákos-élmény” generációk tapasztalatává vált, ami esetenként akár egy végtelen vonatúton, ismeretlenek között folyó beszélgetésben az első és legfontosabb közös pontként manifesztálódott. Úton-útfélen Ákos-tanítványokba botlani mindenfelé. De most nem is kell annyira messzire menni, itt van házigazdánk (a ház ura), Horváth László, akit annak idején osztályfőnöke, Székely tanár úr terelt a mérnöki pálya felé.

A Wikipédia szerint Székely Ákos 1945. november 6-án született. Tehát idén ősszel lenne 80 éves. Én ellenben úgy vagyok vele, hogy Ákos mitikus, művészi születésnapjának a mai napot, június 16-dikát tartom. Magyarországon szerintem erre a napra ő legalább annyira jogot formálhat, mint ahogy a nemzetközi szcénában James Joyce foglalta be ugyanezt a dátumot. Nem csupán (nem elsősorban) fesztiválként, hanem konzisztens és koherens műalkotásként végig gondolt hajdani szombathelyi Bloomsday leginkább az ő művészi életművének a része. Így hát nekem itt és most, Szombathelyen június 16. Székely Ákos napja. Ez engem leginkább az angol király hivatalos születésnapjára emlékeztet, amit a Brit Nemzetközösség országaiban ülnek meg. Külön ünnep, mely nem feltétlenül esik egybe a koronás államfő születésének anyakönyvi dátumával. Hagyományosan akkor élnek vele, ha a valódi születésnap nem nyáron van. Így járt egyébként az aktuális uralkodó, III. Károly is, aki Ákoshoz hasonlóan novemberi születésű, ám a hivatalos születésnapját a napokban ünnepelték Britanniában.

Long Live The King! – mondják ott. Éljen Székely Ákos! – mondom itt.

Szombathely, 2025. június 16.

Letöltés: PDF

[viragfold]

5 arguments - International Mail Art Exhibition

Photos

Instagram:

Link1

Link2

FULL ALBUM

[viragfold]

Stanislaus

70 éve ezen a napon húnyt el James Joyce öccse, Stanislaus Joyce, akinek a síremlékét pár éve fotóztam le Trieszt Cimitero Sant'Anna nevű temetőjében. A két testvér a múlt század elején együtt tanított a helyi Berlitz Nyelviskolában. Az első világháború kezdetekor mindketten elsodródtak Triesztből, James idejében elmenekült, és sohasem tért vissza. Ahogy Ezra Pound-nak írta a nagy háború után, nem igazán vonzotta a ‘felszabadított’ város, mely muktikulturálisból tisztán olaszba váltott. A szarajevói merénylet után felpörgő háborús készülődés ellenére Stanislaus önszántából nem akart távozni, ám - brit alattvalóként - rövidesen az Osztrák-Magyar Monarchia ellenségének számított, így a háború elején internálták, s a következő pár évet egy Linz környéki táborban töltötte. De Trieszttől lélekben sosem szakadt el, sőt később, 1945-öt követően, mikor jópár évig Trieszt ENSZ által felügyelt szabad városként létezett, Stanislaus újra letelepedett itt, s tanította angol nyelvre a helybelieket. Szükség is volt Triesztben erre a tudásra ezidőtájt, mivel sok új-zélandi, brit, ill. amerikai katona állomásozott a városban. Professore Joyce 1955. június 16-án, Bloomsday napján halt meg Triesztben. Néhány éve Triesztben egy rövid kis videómunkát készítettem, melyet a Joyce-testvér emlékének ajánlottam.

[viragfold]

Mail-art dans les Limbes

ONLINE EXHIBITION

MY WORK

[viragfold]

https://www.instagram.com/p/DK6B8mECTH0U_1RH_o-_1muAZlDw_nkq0Gs_Ac0/?igsh=eWNwZHRha3VlbTho

Vernissage: June 16, 2025, 6:00 PM (CET) Venue: Szombathely, Hollán E. str. 13. (former Leopold Bloom Gallery)

[viragfold]

“Come, let us pity those who are better off than we are.

Come, my friend, and remember

that the rich have butlers and no friends,

And we have friends and no butlers.

(excerpt from 'The Garrett')”

― Ezra Pound

Foto: József Rosta

[viragfold]

Navalny - Assenza/Presenza

MY WORK: LINK