Text
Nincs olyan hely, ahol most szívesen lennék.. A gondok úgy is követnek oda. Legszívesebben most inkább nem lennék.
0 notes
Text
It was a rainy day, I was watching Doctor House on my PC and my boyfriend asked the AI to create a picture of me in my orange hoodie.
I LOVE IT! <3
0 notes
Text
First time on my sign language course jeeeeeh🫣
0 notes
Text
WIIU WIIU WIIU! 🚨
🙀 Oh sh*t what happend again?
🙄 Aaah now the door! Lol
🦸🏼 Okey, who dare to close it while the train is moving?
👨✈️ Aah no problem, just turn off the siren!
0 notes
Text
Szürcsölöm a jó kis cappucinomat és arra gondolok, hogy milyen jó nekünk, hogy nem csak americanot ihatunk ☕️
0 notes
Text
[Drawing tips]
I would like to learn to draw digital arts. What program do you recommend for IpadOS?
0 notes
Text
Lent, a sötétben. Társakra találva!
Lelkigyakorlaton voltam a hétvégén, tudjátok ez olyan pár nap, amikor edzőtáborba küldöd a lelked, hogy minél közelebb kerülhess Istenhez és erősíteni tudd a kapcsolatodat Vele. Csak úgy, mint mondjuk egy karate edzőtábor, ez is baromi fárasztó!
De ilyenkor rá jövök mindig, hogy belső világodban zajló dolgok sokkal gazdagabbak, mint a külső. Egyik sem elhanyagolható. Sem a külső, de a belső sem. Mikor a nyáron Amerikában voltam pár hónapig ott azt éreztem, hogy az emberek rendkívül kedvesek voltak velem, de ugyanannyira voltak felszínesek is. Konkrétan menekültek a mély párbeszédek elől és megrémisztette őket, visszabújtak a csigaházba vagy pedig ��n éreztem magam annyira kellemetlenül a szorongásuk láttán, hogy gyorsan inkább témát váltottam.
De itt, az erdő mélyén, teljesen csendben, ahol egymáshoz sem szólhattunk a meghatározott alkalmakon kívül, minden eddig elfojtott érzelem, emlék, kíváncsiság és gondolat irgalmatlanul betámadnak. De ez annak a helye, hogy mindezzel szembe tudjon nézni az ember és tovább tudjon haladni az életében. Ebben segít a lelki vezetőnk is, aki ott van mindig velünk, hogy segítsen.
Egyik ilyen este, mikor a kísértéseimmel küzdöttem, az apácák kompletóriuma (esti záró zsoltárimádság) után fölsétáltam a kálvária dombon végig imádkozva a stációk mellett és az a rettenetes ötletem támadt, hogy nekem most végig kell mennem a vaksötét erdei ösvényen, ami nem egy rövid út. Erőt gyűjtöttem és félve bár, de imádkozva beléptem oda, ahol a szememre már nem hagyatkozhattam. Rengeteg állatot hallottam mocorogni az ösvény közelében, ropogott a száraz avar alattam, a hajamba akadt egy ág, de vitt a lábam, a szemem kezdte megszokni a sötétet és pont annyira láttam, amit Újholdkor a csillagok bevilágítottak.
Távolról tűzijátékot hallottam. Volt a közelben egy magas domb, arra felmásztam és láttam kilométerekkel odébb fellőtt fényjátékokat, csodálatos volt, ez egy fajta ünneplése volt annak is, hogy bemerészkedtem az erdő gyomrába. A végeztével meghallom, hogy lépések közelednek, én meg persze nagyon udvariasan felsikítok és mondom "Ne ijedj meg, én is itt vagyok!". Egy lelkigyakorlatos társam volt az. Megtörtük a csendet és egy nagyon társalgásban és csillagnézésben volt részünk, melynek a végén meginvitáltam az én kis bátorság próbámra. Örömömre pedig velem tartott, így együtt botladoztunk tovább.
Rájöttünk, hogyha nem az ösvényt figyeljük, hanem az eget, akkor sokkal könnyebb tájékozódni, mert ott ahol az ösvény halad, a fák kevésbé borulnak egymásra. Ám elég dimbes-dombos út ez és a völgyekben az ég is eltűnt, ilyenkor egymásba tudtunk kapaszkodni és csak bíztunk benne, hogy jó irányba haladunk. De kiértünk a nagy mezőre! Megtaláltuk az utat és csodálatos megkönnyebbülést éreztünk, ahogy a végére értünk. Megtanultam, hogy bármennyire is ijesztő és sötét, bizonytalan az előttem álló út, ha bízok Istenben és neki feszülve indulok a cél felé, mely ebben az esetben az, hogy legyek túl rajta, érjek vissza a biztonságos szobámba, Ő ott lesz velem, és társakat is ad az utamhoz, akikkel közösen könnyebb átvészelni az élet mély pontjait is. Nézz fel a csillagokra! A fény forrására. Szó szerint és átvitt értelemben is.
#mélypont#lelkigyakorlat#lelkiség#vallás#Isten#hit#bizalom#félelem#sötétség#erdő#bátorság#csönd#társak#lélek
0 notes
Text
Rejtőzni láthatósági mellényben
Érdekes az az ambivalencia bennem, hogy egyszerre szeretnék rejtve maradni és látva lenni a világban.
Álnéven írom a gondolataimat Tumblr-re, hogy hátha majd valaki felfedezi őket és kapcsolódik hozzájuk, pedig használhatnék olyan platformot, ahol követnek az ismerőseim és valóban olvassák ezeket a posztokat.
De nem teszem, rejtve maradni biztonságosabb, mert akkor nem tudnak elítélni az emberek, csupán más álnév mögé bújt ismeretlenek. Nem is tudom, hogy mitől félek. Talán adni magamból másoknak? Ez olyan beképzeltnek hangzik, mintha lenne bármi értékes is, ami másoknak kell az én szorongásomból kipattant gondolatokból. Tudásom meg sosem lesz eléggé tökéletes ahhoz, hogy érdemes legyen azt átadni.
Valahogy mégis dolgoznom kell rajta, mert eddig csak a tipikus ötös enneagram útját járom.
9 notes
·
View notes
Text
youtube
Nem hallgatok Ákost, a szüleim hallgatták, de az elmúlt héten egy nap kétszer is beszéltek nekem róla. Nagymamám, meg egy barátom édesanyja. Úgy voltam vele, hogy ez csak nem lehet véletlen, hiszen évekig nem hallottam még csak a nevét sem, most meg két órán belül kétszer is. Plusz mindkettejük valamit üzenni szerettek volna az ő dalaival.
Szóval belehallgattam pár számába és ezt találtam, valahogy annyira megfogott, mert pont azt énekli meg, amit én is érzek már pár hónapja, csak sosem mondtam ki.
Érdekes, ez már egy 24 éves dal.
Az út keresés most nagyon aktuális, mind az egyetem után kezdődő valami ismeretlennel és a kapcsolataimban is. Újra meg kell találnom magamat, mert egyelőre most azt érzem, hogy magamat sem ismerem igazán.
2 notes
·
View notes
Text
Barátok
Tudjátok én nagyon sokszor találkozok azzal a vággyal, hogy egy összetartó, erős közösségnek a tagja szeretnék lenni, akikkel csak úgy akárhová spontán is elmehetek szórakozni. Nem bárokra meg hatalmas partikra gondolok, mert ott mindig szorongok a tömegtől, a hangos zenétől, de főleg az alkoholtól és az alkohol befolyása alatt álló emberektől.
Olyan helyre vágyok, ahol egy komfortos közegben meg tudunk nézni egy filmet, társas- és videójátékokat is élvezni tudjuk, akikkel eljárhatok színházba, múzeumba, akik szeretik a művészetet és az irodalmat, akikkel jókat lehet beszélni a hitről. Akik meglátják a természetet adta csodákat és nem zavarja őket a telt csend.
Aztán eszembe jutnak a barátaim és az, hogy ezek a vágyak nagyon sértőek velük szemben, mintha őket nem tartanám elég jó barátaimnak. Mintha ki akarnám őket kerülni. De sajnos pont olyan helyzetben vagyok, hogy a barátaim ismernek engem, de egymást nem. Tehát mindenkire tudok szánni egyéni minőségi időt, de közösen, egy csoportban sosem tudok szórakozni velük.
Lehet meg kéne próbálkoznom egyesíteni őket, de mindegyikük, annyira különböző és kaotikus az időbeosztásuk. Már három embert is nehéz összehozni egy alkalomra.
Ez már nem olyan mint gimiben vagy áltsuliban, ahol közel voltunk egymáshoz. A gimis kolis közösség, ahol nem volt olyan nap, ahol ne láttuk volna a másikat és mindig történt valami. Azt nem tudja semmi sem überelni. De vissza már nem mehetek oda és éppen új szakaszba lépek az életemben. Egyetemi koliból is kirepülve az első alkalom, hogy egy új lakásban kell majd élnem.
Érdekes lesz, de valahogy majd csak megoldódik. Jelenleg még elég frusztráló belegondolni a jövőbe.
5 notes
·
View notes
Text
Világpolgárnak lenni szar
1 note
·
View note
Text
I am at home. I love being at home.
I hate the rushing everyday life! I can’t stand when every second in my life is a part of a daily plan and the free time doesn’t exist.
But I’m gulity as well beacuse I’m addicted of activities.
0 notes
Text
Today, 13 of us came down from the mountain to the capital, Denver Pride. The first pride of my life!
It's strange to think that I've been living in Budapest for 3 years, where I could have easily gone to the Pride there, but I didn't and now I'm experiencing what an lgbtq+ celebration is like on the other side of the world. Fortunately, I found very good company in the camp, my staffmates are very accepting, with whom I could celebrate. In addition, our camp pastor prayed for us so that we could have a safe journey and a joyful pride. These people are so nice!
0 notes
Text
So I arrived about 3 weeks ago to the USA. The cultural shock is unavoidable.
The first thing that stands out is that Americans love to drive HUGE cars. The second is that they cannot make good coffee. The third is they are really kind, caring and helpful! At least the people I met.
They always helped me when my English wasn’t the best, they were patient and accept me as I am The community I’m in is amazing!
I have more fun facts and saw some weird things, maybe in a next post I will tell you.
3 notes
·
View notes
Text
Please help me learn some English phrases!
Because English is not my first language I can’t reply so fast to a funny sentence or an important moment and it’s so disappointing that I couldn’t be funny in many situation. Two weeks later I will go to the USA for 3 months and I worry about this. But before I go I wanna prepare a little bit!
Please English speakers, tell me some phrases you find important in a funny or general situation when you need to respond!
It would be a great help!
3 notes
·
View notes
Text
Tegnap csodálatos időnk volt. Édesanyámmal elmentünk Bakonybélbe a bencés monostorhoz és meglátogattuk újból a Szent-kutat, ami csak pár perc sétára van a falutól. Mindeközben megvolt a napi jó cselekedet, egy elhagyott telefont visszajuttattunk a tulajdonosához.
Míg anya beszélgetett az egyik szerzetes testvérrel, addig én az ima labirintusban töltekezhettem.
3 notes
·
View notes