kinomban-dokumentalok

[kinomban-dokumentalok]

2025. április 10.

Közeledik a műtét, izgi, izgi, izgi. Nagy hajtűkanyarral sikerült műtét utáni szorítót szereznem, befizettem a műtét árát, elküldtem nekik a leleteimet, megvan a szállás és a repjegy, már csak pár ing meg egy biztosítás hiányzik. A macskára is van aki vigyázzon. Egészen összeszedettnek érzem magamat. 😌

Érkezett felém némi indulat a családomból ezzel kapcsolatban, a 81 éves nagymamám írt egy nagyon vállalhatatlan stílusú emailt. Mindent, amit ez a téma felkavar benne, amitől fél és ami miatt aggódik, sértően megfogalmazva és támadólag hozzám vágta. Kurvára kioktattam, hogy K-t ne vegye többet a szájára, és hogy ez az egész egyáltalán nem róla (nagyiról) szól, hanem rólam. A levelet egy szinte könyörgő mondattal fejezte be, hogy reméli hogy még meggondolom magam. Egyszerre nevetséges, hogy azt gondolta, hogy sértegetéssel bármi ilyesmit elérhet, és nagyon tragikus, mert ennél őt eddig sokkal jobban figyelő embernek tartottam. Ezzel a válasszal párhuzamosan írtam egy általánosabb levelet is a nagycsaládnak, leginkább arról, hogy felnőtt vagyok, és ez a műtét az én dolgom, amiért nem tartozom magyarázattal. Még a véleményezési jogot is el lehet felejteni, nemhogy a vétót. Ezt is olvasta a nagyi. És ezután írt egy bocsánatkérő emailt, amiben még azt is megfogalmazta, hogy meg kell ismerkednie az új énnel, ha engedem. 😱 Majd mikor találkoztunk, úgy tett, mintha nem történt volna: deadnamelt és misgenderelt egyfolytában. Micsoda hullámvasút. A vége az, hogy szomorú vagyok miatta. Pár évvel ezelőttig ő volt a kedvenc családtagom, és a fő támaszom a családban. Ez még bőven a transz téma előtt elkezdett leépülni (ami jó, mert így kevésbé érzem célzottnak), de most jól be is teljesedik. Lehet, hogy már soha többet nem fogunk egy jót beszélgetni. 😢 Igaz, hogy nagyon idős is már, de nem számítottam rá, hogy az érzelmi intelligenciája előbb fog elkopni, mint a mentális képességei.

Az anyám K-nak írt ma reggel, szerintem ő is ki van akadva, de vele már elég kört futottunk ahhoz, hogy legalább gyalázkodni ne kezdjen el, meg hogy ne próbáljon megzsarolni. Nem örülök azoknak a köröknek, de annak igen, hogy most nem mászik az arcomba.

A múlt hétvégén egyébként valaki elmesélte, hogy a családja gusztustalan hazudozással el tudta érni, hogy Magyarországon ne végezzék el rajta a tranzíciós műtétet. Szóval ehhez képest úgy érzem hogy nincs miért panaszkodnom. Persze azért fáj az elutasítás.

K-val kivagyunk rajta, hogy már megint költözni kell majd. P szerintem egészen addig pánikban lesz, amíg el nem költözöm, be nem áll az új rendszer, és el nem telik benne két hónap úgy, hogy látjuk, hogy működik. Feltéve, hogy ki tudjuk találni egyáltalán, hogy hogy tud működni, mert nagyon fog hiányozni a K-val az együttélés miatt együtt töltött idő. 😓 Miért nem lehet békén hagyni minket itthon??....

[kinomban-dokumentalok]

2025. április 1.

Ma felmondtam. Rettenetes volt. Most értettem meg teljesen, hogy a főnököm és én nem értjük meg egymást, amikor szándékokról és ígéretekről van szó. Többet hall, mint amit ígérek, és kevesebbet ad, mint amennyire én számítok.

Nagy lelkesedéssel bízik meg abban, hogy mások is azt akarják, mint ő, és bennem ez inspirálja, hogy meg akarjak felelni neki. Valami elég mélyen lévő dolgot szólít meg bennem ez az ember azzal, ahogy a hitével próbálja irányítani a világot.

De amikor én voltam a másik oldalon, és nem kaptam meg, amit ő ígért nekem, akkor nem számíthattam szinte még együttérzésre sem - pedig ugye én akkor megfeleltem. De külön erőfeszítést kellett tennem, hogy ezt most felidézzem.

A múlt héten beszéltem valakivel, aki élt Bécsben, és ért ahhoz is, amit ott majd csinálni szeretnék. A beszélgetés tanulsága az volt számomra, hogy ez nehéz menet lesz. Nagyon alaposan fel kell készülnöm az interjúkra, és valszeg lakást találni sem lesz egyszerű. Felépülés közben. Yay.

[kinomban-dokumentalok]

March 27th, 2025

Péter Szijjártó, Minister of Foreign Affairs, stands on the Red Square of Moscow to tell Hungarian people about how we must cooperate with the Russians or else we'll freeze to death next winter. The cowardly, idiotic, spineless bastards. I really want to know some day what in the fuck is it that makes them constantly ignore reality when making decisions about Russia-related issues. Just what are they blackmailed with??

They're sitting in the driver's seat, they absolutely won't let anyone else to come even close, and by now everyone in the bus knows these morons have no idea what they're doing. And they just keep going faster so that everyone is too afraid to do anything. But who's looking at the fucking road??

[kinomban-dokumentalok]

2025. március 27.

Szijjártó Péter, amint a Vörös téren állva arról értekezik, hogy azért kell az oroszokkal nagyon szorosan együttműködnünk, hogy ne fagyjunk meg jövő télen. A gyáva, gerinctelen idióták. Igazán szeretném megtudni egy nap, hogy mi a nagy büdös lófasz lóg ezeknek a fejük fölött, amiért mindig a józan ésszel ellentétes döntést kell meghozni az oroszokkal kapcsolatban. Vagy, ahogy az öregapám mondaná, mi az apám bánatos haragja. Ott ülnek a kormánynál, senkit nem engednek oda, már az egész busz tudja, hogy nem tudnak vezetni, de csak gyorsítanak és gyorsítanak, hogy még náluk is jobban féljen mindenki.

[kinomban-dokumentalok]

2025. március 25.

Megbeszéltük K-val, hogy nyáron szétköltözünk, ő megy Budapestre, én pedig Bécsbe. Lakni és dolgozni. Nagyon rossz lesz külön élni, de most ez tűnik a legjobbnak az összes opció közül. Én úgy érzem, hogy ez az ország engem elárult és kitagadott, és ez az a pont, ahol elég volt. Én ezt befejeztem. Dühös vagyok, és félek is, elegem van a closetből, és minden azt üzeni, hogy azon kívül nem vagyok szívesen látva. K viszont még tettrekészen dühös, tüntetni akar, a többiekkel együt akar dühöngeni, elemezni akarja, hogy ami történik, az melyik pontokon ellentétes a demokratikus eszmékkel és a nemzetközi szerződésekkel. Nagyra értékelem egyébként, hogy ezt nem dobja el azért, hogy együtt lakhassunk.

P tudomásul vette a fejleményt, az első rémülete óta nyugodtan viselkedik, sőt úgy viselkedik, mint akinek nem osztottak lapot. Nem tudom, hogy ezt én is így látom-e, de megértem. Megkérdeztem, hogy elmondjam-e neki mindig ha K és én haladtunk ebben valamerre, és igent mondott, hogy ne legyen ott köztünk még ez a távolság is. Ez nagyon jól esett.

Az elmúlt napjaim arról szóltak, hogy elkezdett leesni, hogy milyen nehézségekkel fog járni a költözés. Közös életünk során itt van először kertünk, amibe terveztünk egy csomó nyár végi és őszi növényt. Van kb 15-15 saját nevelésű paprika- és paradicsompalántánk, akartunk vetni babot. Ez már mind nem a miénk lesz. A rengeteg ember, akik el fogják várni, hogy egyszerű és könnyen átérezhető magyarázatot adjak az újabb váltásra (eredetileg 3-4 évre terveztünk itt). "Mitől kell félni?" "És ott jobb lesz?" "Komolyan emiatt új egyetemet kezdesz?" A nagy részük nem is tudja, hogy transz vagyok. Szóval teljesen kellemetlen lesz.

És ugye, fel kell mondani. Igaz, hogy ez a szervezet már elég sok nekem tett ígéretet megszegett, és nem vagyok nagy véleménnyel az egésznek a működéséről, de nem számítanak a felmondásomra, és nem akartam nekik csalódást okozni. Hát ezt a beszélgetést egyáltalán nem várom. Ez a hely be fog záródni számomra.

_______________________________

K and I agreed to move to different cities (namely, Budapest and Vienna) this summer. This is a big deal, and I know romantic partners who would consider this a breakup. It is not, but it's going to suck anyway. It still seems to be the best option available to us. I am done with this country. I feel betrayed and disowned by it and I am done with it for good. I'm angry and afraid and I'm not interested in remaining in the closet any longer, but everything here tells me that I'm not welcome out. K, on the other hand, is angry and wants to do something, wants to go to protests, wants to talk about it, wants to think about how democratic norms and international treaties are handled. I appreciate it very much that K won't cut just cut this off so that we can live together. I wouldn't want that. But then, it seems we have to move apart.

P has accepted this development and has been calm since the first terror passed. Xe acts like xe was completely left out of the decision. I'm not sure if I agree with that but I understand. I asked em if I should keep any news about this whole mess to myself but xe said not to, which I'm grateful for.

In the last few days, I started to realize what it would really mean to move again. This is the first place where K and I have a garden and we've been busy planning to plant veggies everywhere. A lot of those were going to be ready for harvest at the end of the summer or in the autumn. Like the tomato and pepper seedlings that we are nurturing, 15 of each, or the beans we were going to sow just around now. Goodbye to all this. Then, since this was not the plan from the start, a lot of people are going to expect some kind of a simple and easy-to-empathize-with explanation. I'm thinking "Why are you even afraid?" "Is it really better in the West?" "Don't tell me you're abandoning college for this" and such. Most of those people don't even know I'm trans. It's going to be really awkward and frustrating.

Not to mention the conversation when I'm telling my boss I'm quitting. Ugh. This organization is not what I wanted it to be and they've broken a bunch of promises made to me, but I still want to avoid disappointing them. It's a bit silly. But still. I don't think I'll have a way back once this is done.

[kinomban-dokumentalok]

2025. március 20.

[English below]

Ma jól éreztem magam a munkámban, volt egy nyugodt és jó hangulatú megbeszélésünk. Ja de azt is ma tudtuk meg, hogy az egyik kollégánk élettársa tegnap öngyilkos lett. Ragyogó szép idő volt, dolgoztam egy kicsit a kertben. De amikor szükség lett volna rá, hogy K-val türelmes legyek, csak többszöri próbálkozásra és nagy erőfeszítéssel sikerült. És amikor egy kicsit leültem pihenni, akkor éreztem, hogy a mélyben ott forr minden feszültségem, nem múlt el, csak pihenőnap van. Széthasadt nap.

A masszőr, akihez most megyek, kedves családi ismerős, tuti hogy misgenderelni fog. Nagy kedvességgel. Nem is tudom, hogy említsem-e neki a felső műtétet, vagy csak majd lássa meg utólag. Várom, hogy megszabaduljak némi hátfájástól. Aztán végre találkozom P-vel. Az egész olyan, mintha vékony jégen lépkednék.

________________

I felt good in work today, we had a surprisingly calm and constructive meeting. Although we also learned today that the spouse of a colleague committed suicide yesterday. The weather was sparkling, I worked a little in the garden. But when K needed my patience, I had a really hard time finding it in myself. And when I had some time to wind down, I could feel all the tension boiling in the deep. It's not gone, at all, I just had a day off. A skizofrenic day.

I'm on my way to a manual therapist, a dear family friend, who I'm sure will misgender me. Without any ill will. I'm not sure if I should even mention my upcoming top surgery or just show the results once it's done. I'll hopefully get rid of some back pain while I'm there. Anyway, when that's done, I'll finally go and see P. This whole day is like treading on thin ice.

[kinomban-dokumentalok]

2025. március 18.

[English below]

Ma megszavazták. A parlamenti tudósítást nem olvastam el, de a füstbombás képekről a magyar országgyűlés 20. század eleji állapota jutott eszembe, amikor szétzüllesztette a politikai kultúrát az az óriási feszültség, amit az okozott, hogy mindig az ország függetlenedésével kampányoló párt nyert, de mikor bekerült a parlamentbe, hirtelen monarchiapárti lett. Most kicsit talán egyszerűbb a helyzet. A politikai kultúrát a Fidesz züllesztette le, mégpedig azért, mert ez egy hatékony eszköznek bizonyult a hatalom megtartásában. És eddig nem látszik, hogy lenne bármi, ami annál fontosabb nekik.

Uh, amúgy szeretném egyszer majd tudni, hogy mi köti Viktort az oroszokhoz. Szeretném azt hinni, hogy zsarolják valamivel. Az olyan "szegény elnyomott magyarok" hangulatú lenne, azt megszoktuk, azzal tudunk mit kezdeni.

A kisfőnököm, aki tegnap eléggé nekem feszült, megkért hogy beszéljünk, és meglepő módon teljesen normális hangnemben beszélt velem. Utána órákon keresztül azt éreztem, hogy mégsem olyan sürgős külföldre költözni. Persze aztán elmúlt. De azért jó volt megnyugodni egy kis időre.

Tüntetések Budapesten. P is ott van, K is ott van. Nekem 6-ig dolgoznom kellett, nem tudtam felmenni. Azt mondják, hogy valami azért volt. De én egyáltalán nem látom, hogy a sok harcos nyilatkozó hogy akarja megvalósítani a betiltott felvonulást. "Nem tilthatják meg" - hát dehogynem, most tették meg. "N (sok) embert nem zárhatnak mind börtönbe" - bőven elég, ha csak megverik őket, ahhoz nem kell férőhely. Ideges leszek, mikor azt skandálják, hogy nem hagyjuk. Semmi nem attól függ, hogy hagyjuk-e! Kivettek a kezünkből minden eszközt, nem tudjuk nem hagyni! Ha ezzel bátorítani akarnak, az persze kedves dolog, ha ellenzéki szavazatokat szerezni, az csak simán szánalmas... de én inkább csak még tehetetlenebbnek szoktam magam érezni tőle.

Ma olvasgattam kicsit a bécsi egyetem honlapját. Olyan nyugodtnak és normálisnak tűnik az egész. Belekezdeni egy újabb négyévesbe... hát az nem hangzik jól. De csak élni, és kiengedni, és hagyni hogy normálisan viselkedjenek velem... az most nagyon csalogató. K nem tud németül és nem akar odaköltözni, P éppen a házasságát próbálja megmenteni, és az, as of now, teljesen Budapesthez van kötve. De én meg félek, és már elegem van belőle. Ráadásul Budapest az otthonom, és ettől még rosszabb, ha ott félek. Hogy válasszak magam és őközöttük??

______________________________

They've pushed it through today. I didn't read the report from the parliament but the pictures with the smoke bombs reminded me of a dark time of the Hungarian parliamentary democracy. There was an era at the beginning of the 20th century when the party campaining with breaking away from the Austrians repeatedly won (different parties with this same message, one after the other) but since this wasn't actually doable, each one of them turned pro-monarchy once they started governing. The tension that was caused by this led to fistfights, more than a few scenes like when MP's destroyed the furniture of the parliament hall, and the decline of political culture in general. Anyway, the current situation is a bit simpler. The Hungarian political culture was demolished by Fidesz because this has been a very effective way for them to stay in power. It seems they stop at absolutely nothing to achieve that.

By the way, it would be nice to know one day why Mr. Orbán is so obsessed with the Russians. It would be nice if they were blackmailing him with something. That would fit into the good old "poor oppressed Hungarian" way of thinking that we are so used to.

My senior, who freaked me out yesterday, asked to talk to me, and his tone was absolutely civilized, what a surprise. I had some hours after that when I felt like moving abroad was not so pressing after all. It passed already, but it was good to have some calm today.

Protests in Budapest. Both P and K are there. I had work until 6pm so I couldn't join. They said it was fine. I really don't see how all those angry speaking heads want to actually make the banned Pride march happen. "They can't just ban it" - yes they can, they just did. "They can't arrest all of [big number here] people" - well how about they just beat them up. Huh? I'm getting nervous when they say "We won't let that happen". How? How will you not let that happen? They stripped the public of any ways of action we might have had. We literally cannot do anything against any of the outrageous things these bastards are doing. It's nice if someone says this to encourage others and it's pathetic when politicians of the opposition say it to gain some popularity. I, however, only feel even more helpless when I hear that.

I spent some time today reading the homepage of the University of Vienna. It all seemed to be so calm and normal. To start again, and a 4-year course at that, well it doesn't sound so good... But to be able to just live and to let go of the constant stress and to just let society be normal about me... that is so tempting. K doesn't speak German and doesn't want to move there. P is busy trying to save a marriage, which, as of now, is completely tied to Budapest. But I'm so tired of being afraid. Having to be afraid in Budapest, my hometown, is even worse. How do I make a choice between my loves and myself??

[kinomban-dokumentalok]

2025. március 17.

Múlt héten lettem 32.

Sosem voltam még ennyire önazonos, szakmailag elhivatott, és szerelmes. Sosem láttam még ennyire tisztán, hogy mi az én utam.

Sosem voltam még ennyire kétségbeesve a politika miatt.

Az amerikai választások óta teljes szürrealitásban élünk, és én ezt most elkezdem itt dokumentálni. A személyes megéléseimet, nyilván. Az objektív tényeket dokumentálják épp elegen. De az mit ér személyes kontextus nélkül? A világháborús cikkek közül a naplóválogatásokat olvasom legszívesebben.

_________________________________________________

I've turned 32 last week.

Never in my life have I been this close to my authentic self, this dedicated to my profession, and so deeply in love.

Never in my life have I been in so much despair about politics.

We've been living in full-blown surreality since the US elections. I'm now starting to document my perception of that. Up close and personal. There are ample objective documentaries out there. But do they really show what's happening? I think WWII can also be described best by citing diary entries. So I'm going to do this.