#Úrfi

[faszom-azegeszbe]

"Mert én már nem kívánok senkit sem

Csak egyszerűen kivárok.

De majd jól alszom és jól eszek

Ígérem, hogy jó leszek majd mától

Bennem megcsömörlött magától

Bennem megcsömörlött a mámor

De majd jó leszek

Csak a gátlástalanságom gátol

De jó leszek

Szívem lassan visszaszámol.. "

[az-elme-hangja]

🎪🎠🎡

Egy cirkusz legforgalmasabb órájában, minden számot bemutatnak. Egyszerre lép porondra a félelmetes ám bátor tűzes karikán átugró oroszlán, a telivér, akinek valóban egy szarv ékeskedik a homloka legtetején és a fóka, aki tapsol és labdákat fejel a közönségnek.

A show ugyanolyan lelkesedéssel zárul mint amilyennel az első pillantásokat kapták. Csillám ágyúk dördűlnek és tapsvihar visszhangzik a sátor falain. A cirkuszvezető a pipáját pöfékelve dörzsöli tenyerét miután a bankó kötegek számolására tért. Mindeközben az est sztárjai, a dolgozó állatok épp a sátorból kifelé-menet, épp csak egy pillantást vetnek be az önelégűltségtől alig magánál lévő uraság ablakán.

Az egyszarvú jön leghátúl, előtte a táncos kezű fokát tolja a még gyermekkorában a cirkuszhoz kerülő félig arab származású fiatal úrfi. S legelől ballag a cirkusz fő atrakciója, az oroszlán.

Égdörgés zavarja meg a kimerült menetet, ekkor szaporábban lépkednek. A mindenes, fél arab úrfi is begyorsítja a tempót. Mikor már a ketrecekhez érnének elered az eső. Az úrfi azt se tudja melyik állatot engedje be először. Úgy tesz: a fókát ott hagyja, s bekíséri az oroszlánt, a mellette lévő ketrecbe az egyszarvút és végül a fókát, majd bebújik az oroszlán ketrece alatt lévő csizmatartóra. Az uraság hirtelen ront rájuk s feltépi az úrfitól a ketrecek kulcsát. Talán még a talpával is megkínálná ha nem lenne lőre áztatva az egyensúlyérzéke. Cümmögve, fintorral az arcán, a rácsok kíséretére bízva magát, kapaszkodik a kifelé vezető úton.

Ormótlanokat dörög és annál fényesebbeket villámliK. Az úrfi fütyörészni kezd, ami szinte alig emelkedik ki az eső zaja alól. Egyszer csak az orszlán dugja ki az orrát a hideg ketrec rácsai között. Úrfi felhajtja a kezét egészen az oroszlán fejéig és megsimogatja. Talán olyan gondolatok cikáznak a fejében, hogy mit tenne másképp ha a saját kezében volna a sorsa. Mennyi mindent segíthetne ezeknek az állatoknak ha hatalma volna a vezető uraság felett. A hideget nem érezné, ha meleg szobában hajthatná nyugovóra a fejét. Miként váltják egymást a gondolatok az úrfi szinte elszenderül.

Mikor az eső elállt, s szem már nem maradt nyitva. Egy csillag hullott alá a piszkos-szürke égen. Azonal pirosra festette az égboltot, s egyszerre világította meg a cirkuszt és az aprócska vidámparkot. Az óriáskerék hirtelen fehéren világított miközben a körhinta lovai körbe körbe jártak. Ám ezúttal nem a szél mozgatta őket. A műanyag, giccsesre mázolt lovak lassan elkezdtek igazi valót ölteni. Levetve színes viaszos ruhájukat, s megszabadulva a láncoktól és a tartó oszlopoktól végre szabadnak érezték magukat.

Az égbolt piros fényére a ketrecbe zárt állatok is felébredtek. Amikor az úrfi magához tért a legmélyebb álmából ébredve, már a körhintáról szabaddá vált lovak várták őt. Az eső ismét rázendült, súlyos csattanó villámlások kíséretében. A vörös fényárban tündöklő fehér lovak elhozták a szabadság üzenetét. Nem merültek gondolatok sem kérdések az úrfi fejében, csak felpattant és tette amit helyesnek érzett.

Elment az uraság lakókocsijához, fel egészen a lépcső tetejéig. Benyitott az ajtón, s mikor látta hogy az uraság egész heti bevétele az asztalon ékeskedik, s az uraság pedig a földön heverve élvezi alkohol mámor és jóllakottság egyvelegének szenderületét… fogta és az uraságot lábánál fogva, kába dörmögés közepette kivonszolta a térre. A vörös égbolt pokoli mámorhangulatúvá változtatta a cirkuszt. Olyasfajta amit mintha baljós penna vetne papírra de mégis átitat a beteljesülés tintája. Az úrfi leakasztotta a kulcsot az uraság övpántjáról, s elindult a ketrecekhez. A zuhogó eső és a vörös égbolt szinte páratlan szűrővel vonta be a tájat. Hunyorgó szemmel, arcát törölgetve elért a nagy tölgyfához ami néhány méterre húzódott a börtönt adó ketrecektől. A vörösen parázsló, fényárban úszó lovak a karámoknál sorakoztak. Az úrfi legalább olyan szaporán vette a lépéseket mint a levegőt, de mire látó távolságba került a vörös fátyol leple alatt, a lovak lerúgták a lakatokat. Épp oly könnyedséggel tették, mint ahogy a körhintáról szakították el magukat. Az állatok úgy hagyták el börtönüket, mint villám a legsötétebb felhő árnyát. A fóka megvárta az úrfit, s miközben segítette kimenekülését, a villámok egyre fényesebb játékot játszottak a vörös égbolton. Az uraság a földön fekve kezd magához térni… Mintha nehezére esne megállapítani tudatállapotának valóságosságát. Próbálja megítélni milyen mélyen aludhat. Azonban egy hatalmas égdörgés kíséretében egy akkora villám csap a cirkuszra, hogy lángba borul a pajta, s ekkor az úrfi a fejéhez kap. Kitisztul az éjszaka a lángok nyalábjai között, miközben a ketrec rázkódásának hangja ad alapot ébredésének. Az oroszlán, a csizmatartó gerincet nem kímélő keménysége, s a többi állat. Nincsenek a körhintáról szabaddá váló lovak, nincsenek letört lakatok, sem szabad állatok. Csak az úrfi van és a rács mögött raboskodó állatok. Az uraság lakókocsija túl messze ahhoz hogy a tűzvész könyörtelen végezte előtt visszaérjen a kulcsokkal. Az állatok szemébe néz, s látja a reménytelenséget. Mintha búcsút vennének egymástól. Ekkor hatalmas jajveszékelést hall, s ahogy hátat fordít megpillantja a tölgyfa mellett az uraságot ugyanabban az alkohol mámorban ahogy azt megálmodta. Az úrfi mit sem tétlenkedve, lépést nem pazarolva rohan az urasághoz, s olyan gyorsasággal tépi le róla a kulcsokat, hogy szinte kulcstartóként vinné magával az uraságot.

Minden egyes lakatot olyan könnyedséggel és gyorsasággal nyit ki, akár a lovak szabadultak le a körhintáról az álmában.

A fókához ér legutoljára, s ahogy kisegíti és kitolja a már feketén füstölgő pajtából, a többi állat a tölgyfa biztonságot adó lombkoronája alatt talál menedéket.

Ahogy közelebb ér, kifújja magát s az állatok nyugtató tekintetében talál nyugalomra. Aztán a földön heverő csizmákra vet egy pillantást, olyan mély álomba szenderült a gazdájuk, hol már a lélegzetre nincs szüksége…

A túlélő cirkusztársaság összekucorodva, egymást támogatva de megvárta az eső végét, hol már a szabadság nem csak álomként tépte le a láncot a cirkusz lelkéről.

[stegal]

Robin úrfi, te vagy az?

[versinator]

Megzendűlvén búsúlva

Úrfi? eloltott átmegyen sokságát Vakolatlan festeticsünk lángodra példabeszédje Rontója megtére hintnek pagát Lehányt ádámné kívűl zőldje

Érzékeny! világosított magzatnak fogát! Megbillent eszébe? lassodik heldje Görbedvén hajóltak főkötőbe halhatatlanságát Okosbbá adcommata atyádat főldje

Herék állítasz magyarim! gloria Szellőcskék! pónál saskeselyű nagyjai! Áldasz mozgatván részecskéje storia

Jábesi tészitek lakóhelyek harmatjai Parádára sináról hazából fúria! Hagymázza formájában pusztúlását magzatjai

[miel-del-inferno]

Az engedékenyt vezeti

Az engedetlent rángatja a sors

Oly nehéz megfelelni, a rendben

Ami túl szép is, csak torz.

Engem már nem becézget

Új csodákat már nem mutat

Nem vágyom hódítani rég

Nem keresek járatlan utat.

Nem tartok többé ellen

Kapuim nagyra tárom

Hagyom, hogy az Idegen Értelem

Minden inget rám próbáljon.

Mert én annyi minden lehetnék

A kedvedért

Úgy sem volt senki még aki,

Tetten ért.

Ezerszer hallott hangokból

Ezerszer látott képek

Színtelen olvadok bennetek

Gyönyörű gúnyám csalom magamra

Ha közétek lépek

Csalódni bennem nem lehet.

Újra új formát öltök

Nem marad semmi sem szilárd

Nem marad rés kitöltetlenül

Nem marad ajtó ami kizár.

Annyiszor megszülettem újra

Annyi tervem elvetélt

Mégis annyi minden lehetnék

A kedvedért

Csalódni bennem nem lehet

Megtanultam minden szép szót

Megtanultam minden hangot

Mennyire tetszem így neked?

[themarcsu]

De majd jól alszom és jól eszek Ígérem, hogy jó leszek majd mától Bennem megcsömörlött magától Bennem megcsömörlött a mámor

[dodni]

A jobbik felem Felemelnem Kinek kell itt köztetek Megfelelnem??????

Úrfi - Eredő (részlet)

[a-zene-betemet]

Mert én annyi minden lehetnék a kedvedért, Úgysem volt senki még aki, Tetten ért!

Úrfi - Pszicho

[someoneelse-bv]

Mindegy merre lökik a hintát Egy tengelyhez ragaszkodom. Semmiségekkel tele a szám És közhely minden sóhajom És attól félek leginkább, Hogy tényleg nincs mit mondanom

Úrfi - Ars Poetica

[zsocca55]

What titles (royalty/noblility) do you think Erzsi would have had? Or how would she have been addressed? How does one even say something like Miss/Lady Hungary in Hungarian?

Good question! Hungarian nobility can get confusing though, as there are many variants, but the hierarchy is pretty much the same as elsewhere.

Nobility titles in Hungarian:

Aristocrats

(Had the largest estates and lands)

Prince/Princess / Duke/Duchess - Herceg/Hercegnő

Marquis/Marquess - Márki/Márkiné? (not used in Hungary)

Baron/Baroness - Báró/Bárónő

Count/Countess - Gróf/Grófnő

Middle class nobles

(They don’t have individual titles, nobility comes with their jobs, they had some larger estates and lands)

Főispán - leader of the county (vármegye)

Alispán - deputy of the főispán

Táblabíró - main judge in the county

Szolgabíró - judge in the smaller districts of the county, and also judge of the nobility

Országgyűlési képviselő - a delegate to the parliament (diéta) from the county

Lower class nobles

-no title shows up in their name

-just slightly higher in status than commoners

-had industrial/middle class jobs (tailor, smith...etc)

-had more land than a villein/peasant

The word ‘nő’ means ‘woman’, so whenever these titles come up you add ‘nő’ and it will refer to the female counterpart. Important note though, ‘nő’ means individual woman, but if she is a wife, then you add ‘né’ which refers to her married status.

Example:

Bárónő - a baroness (either unmarried, widowed or along these lines)

Báróné - a baroness (married woman, wife of the baron)

It’s easy to spot ex-noble family names in Hungary as they usually end with a ‘y’. Like Hungary’s human name ‘Héderváry’. This could be written as ‘Hédervári’ and it would still be accurate, it would just change her status from noble to commoner.

How to adress women and men in high status:

Miss - Kisasszony

Mrs - Asszony

Mr - Úr

(Young) Mr - Úrfi

Lady - Hölgy (never used as a title/adress before or after the name)

Sir - Úr (never used as a title/adress before the name)

Ladies and gentlemen - Hölgyeim és uraim

Examples with Hungary’s name:

Héderváry kisasszony - referring to her as a young, unmarried woman

Edelstein asszony/Edelsteinné - referring to her as a married woman (I used Austria’s family name for reasons, duh)

Héderváry úr - referring to him as a grown up man in high status

Héderváry úrfi - referring to him as a young man in high status who is not independent from his family yet

To get their attention:

My Lady - Hölgyem

Sir - Uram

What title would Hungary have? I imagine her in a middle-class noble status. She is closer to the common folk that way, but her status is high enough to allow her a say in higher circles.

But these titles and addresses mean nothing in modern times anymore. :/

I hope I answered your question! ^-^

(I’ll edit this if something more comes to my mind.)

[kampeszino]

Arthur Rimbaud: Első este

A fotelban ült, neglizsében, s az ablakhoz kaján fejek, nagy fák dugdosták indiszkréten egész közel a szemüket.

Félmeztelen helyezkedett el s összekulcsolta a kezét. Kis lába fázós élvezettel nyúlt a földre, s szép volt, de szép.

Néztem, hogy röpdös a hajában egy kis sárga sugár vidám pillangóként s a mosolyában s a keblén: légy a rózsafán.

Megcsókoltam finom bokáit. Ő fölényesen kacagott; hangja úgy trillázott, sokáig, mint eltört üvegdarabok.

A kis láb ijedten huzódott az ing alá: "No, ne bomolj!" Ha megbocsátotta a csókot, a gúnykacaj se volt komoly.

Szeme hogy dobogott szegényke, amikor lezárta a szám! Ő kényeskedve húzta félre a fejét: "Ez sok, igazán!

Úgy látszik, jó lesz tudnod, úrfi..." De csók következett megint, s ő nem bírt többé haragudni s nevetett, most már szív szerint...

Fotelemben ült, neglizsében, s az ablakhoz kaján fejek, nagy fák dugdosták indiszkréten közelre sóvár szemüket.

SZABÓ LŐRINC FORDÍTÁSA

[themarcsu]

Hiába vagyok benned Bennem már nincsen semmi Nincs kedvem megkínozni jól Nincs kedvem nevettetni Kívánhatok bármit És én csak jó éjszakát kívánok Mert én már nem kívánok senkit sem Csak egyszerűen kivárok