#1. konklúzió

[csacskamacskamocska]

Házvásárlás Olaszországban (első lépés konklúzió)

Volt az a nagyon szuper ház (5.), ami nagyon tetszett. Okozott álmatlan éjszakát. Mert nagyon tetszett. De megjelent a lelki szemeim előtt a barátnőmék jelenlegi terasza, ami egy okádék. És felrémlett előttem, hogy mennyire hanyagok és rendetlenek. És, hogy az álomszép kert meg a terasz vajon mennyi idő alatt lesz tele lommal, a lelkünk frusztrációval. Hogy ki nyírja a füvet, ki nem takarította ki a medencét (amit majd építünk), hogy ki mennyi áramot, gázt, vizet használt mert mellékmérők nincsenek a lakásokhoz. Kinek mi a költsége, ha meg nem tesz bele pénzt akkor használhatja-e vagy mi lesz? Amikor jönnek hozzájuk a gyerekeik és én hallgathatom a beszélgetésüket a teraszon, amire nem vagyok kiváncsi vagy jönnek a barátaim bulizni és akkor őket, a másféle barátaimat meg kell hívnom vagy nem? És majd akkor ők hallgatják ahogy mi röhögünk? Viszonylag könnyű szívvel elengedtem azt a házat, pedig nagyon tetszett. Voltál már így, hogy randiztál valakivel és tényleg jól néz ki, tetszik is, és mégis azt hazudod, hogy nincs meg a kémia, mert tudsz egy valamit, ami miatt nem mész bele. (mert mondjuk a lelked mélyén még mindig mást szeretsz). Na ilyen érzés ez a ház. Tetszett, jó lenne, de egyedül nem tudom megvenni, közösen meg nem jó. Kell találnom egy faszit, akivel ez a ház egyszerűen tökéletes lenne. :) A vele való munka is két embernek könnyű, szórakoztató, egy embernek már picit feladatos. És felmerült, hogy a városkában eladó a hercegi palota is ami a város közepe. Nagyon sok üres ház volt, az aktuális ingatlan kürül 3 is. Lehetséges, higy ez egy kihalófélben lévő település, ahol az ingatlan nem lesz értékálló? Nade ez csak egy részlet, megpróbálom pontokba szedni a tapasztalatokat. Az ingatlanos oldalakon gátlástalanul kell kérni még képeket, alaprajzot, tanusítványokat energetikai meg földhivatalit. Ha nem adnak, az ingatlan kuka. van egyébként olyan szolgáltatás is, hogy kimennek helyetted az ingatlanhoz, és mindent megnéznek, leellenőriznek, mintha te lennél csak még hozzáértően is. Mindenről küldenek fényképet, videót, stb. Az árát nem tudom, de a kiutazásnál és csalódásnál szerintem olcsóbb.

Az ingatlanosokkal időpontot egyeztetni csak úgy szabad, ha még előző este ráírsz, rátelefonálsz, hogy fixáld az időpontot és a helyet (az irodában vagy a háznál találkoztok) Az árak nagyon változóak. 13-16000 euróért kapni minilakást a városban (ne feledjük, hogy Olaszországban a 12000 fős városok teljesen jól működnek, mondhatni nagyvárosi hangulattal, szóval nem érzed azt, hoyg itt a fű se nő. Egy nagyobb városról meg nem mondanád meg, hogy nem főváros, annyira nyüzsis minden tekintetben. Nem mondom, hogy sok ilyen olcsó lakás van, de akad. Persze ezek félszuterén vagy tetőtéri lakások, támfalra néz az ablak, stb, stb. A házaknál akkora az árban a szórás, hogy semmi rendszert nem látok benne. Amikre mi próbáltunk figyelni: milyen állapotban van a ház (felázás, beázás, nyílászárók, fűtési rendszer, melegvíz, és a külső fal állapota. De amiket el tudtunk engedni, az a burkolatok, festés, mázolás 0 ha ezekkel van munka, az nem gond) Van-e parkolási lehetőség Az Olaszok a mindenhova is kocsival járnak. Kurvasok kocsi van és kevés parkolóhely. Kisebb településeken van közösségi parkolóhely, ami nem fizetős a helyi lakosoknak. Mert a házaknál sokszor semmilyen módon nem lehet megállni, ha nincs a saját telkeden parkolóhely. Milyen üzletek vannak a közelben Mert az oké, hogy nagybevásárlást bárhol csinálsz, hazaviszed vagy házhozszállítják, de egy sörért vagy egy kifliért nem mindegy milyen messzire kell elmászni. Milyen a település Ez majdnem az első pontban volt amúgy. Mert olyan helyet kerestünk ahol örömmel él az ember. nem elég, hogy a házadat szereted, de akartam, hogy szeressem a települést. Akár turistaérzéssel, akár később már megszokott érzéssel, de kell, hogy tetszen. Milyen nagyváros van a közelben Bevásárlás, kórház, látnivalók, ez mind fontos. Hogy mennyire expedíció valamihez hozzájutni. Milyen messze van a tenger Nagyon fontos nekem, úgyhogy 60 percben maximáltuk az elérést. Mennyi idő Magyarországra jutni 12 óra alatt jöttünk haza, autópályán. 14 óra még talán bevállalható, meg váltott sofőrökkel talán több is. Utasként teljesen kényelmes volt a 12 óra, néha örültem ha vezethettem volna mert net nem volt, néha uncsi volt bámészkodni. VAN-E SZÉLESSÁVÚ INTERNET ennek utána kell néznünk. mert sok helyen mondták, hogy van, nem probléma és talán kábelen valóban van, de mondjuk mobilnet nem volt az egész településen, hiába próbálkoztunk, és ez többször előfordult. És wifi sincs csak úgy mindenhol nyakra főre. Ez nem jelenti azt, hogy nincs, csak azt, hogy más szokások vannak. A bárokban nem feltétlenül basztatják a telefonjukat az emberek. Nem tudom. Volt ahol igen, volt ahol senki. Mennyire megközelíthető a ház Van amelyik csak lépcsőkön elérhető, kocsival még a közelébe se lehet menni. A belső lépcsők sokszor nagyon meredekek vagy szűk csigalépcső, hát nem egy életbiztosítás a magamfajtának, akinek egy évben négyszer kimegy a bokája és elterül, mint egy béka. :( Az árak... Egyszerűen nem tudom mi határozza meg viszont az Idealista.it oldalon, ahol legfőképpen keresgéletm, mivel ez egy gyűjtőoldal nem egyetlen iroda kínálata lehet kérni online értékbecslést, ami megmondja, hogy mennyire reális az ár. Ez az értékbecslés csak az adatok és a környező árak és gondolom mindenféle drágító és olcsító tényezők beszámolásával történik, szóval nem megy ki senki megnézni. Ennek a becslésnek az ára 10 euro. Egy komolyabban elgondolkodtató ingatlannál teljesen megéri. 23000 eurótól lehet házat venni. Hogy mennyire felújítandó az változó. Nekem az is befolyásoló tényező, hogy egyedül kell megoldanom a felújítást, szóval arra is kell figyelnem, hogy mi az ami a tudásomba és az erőmbe belefér. Mások irányításához, a szervezéshez az anyag és egyáb vásárláshoz is kell idő meg erő. Mindezt külföldön... húzós.

A tapasztalat Akarok Olaszországban lakni. Meg fogom találni a megfelelő házat, de bele kell tennem még több időt meg energiát. Nem költözünk össze, de egy településre költözünk, vagy nagyon közel. Marad Ligúria és Toszkána a célpont. Ebben az évben még egy látogatás csak akkor fér bele, ha valami nagyon konkrétan KELL és valakit be tudok fűzni, hogy sofőrködjön oda engem, jövünk-megyünk 3 nap max az egész. Biztos lesz akinek ez a kaland belefér az életébe. Ha találok olyan valamit... Már máshogy nézem, már nézem a tengerszint feletti magasságot is, és már tudom, hogy 500 méter az sok kanyar, olyan utakon ahol én nem biztos, hogy akarok kanyarogni. Szép kilátás viszont ott van, a hegyoldalban. Minden egyes ingatlan egyedi elbírálás alá esik, de lesz egy, amit tökéletesnek fogok érezni. Megérősnek. A tenger az nekem elmondhatatlan mágnes. Nem a napozás, nem a tengerparton fekvés, jajj azt alig bírom, hanem a tengerparton gyaloglás, a víz látvány és a tengerben úszás. Nem akarok e nélkül élni, ha megtehetem, hogy élhetek vele is.

[zeroz2ro]

Szijjártó külön videót szentelt annak, hogy elindult Oroszországból 100 ezer Szputnyik V. Ez természetesen egy külön kiemelt hír a koronavírus.gov.hu-n. 1. Érdekes, nem láttunk videót arról ahogy elindult bármelyik Pfizer / Moderna / AstaZeneca szállítmány. 2.  "Január 22-én állapodott meg Oroszországban Szijjártó Péter a Szputnyik-vakcinák vásárlásáról. Szijjártó elmondta, hogy az összesen kétmillió adag vakcinából már 30 napon belül leszállítanak az oroszok 600 ezret, a következő hónapban aztán már egymilliót, az utolsóban pedig 400 ezret." Holnap lejár a 30 nap, hol is van a szerződésben vállalt 600 ezer vakcina? Most indult el 100 000 adag és eddig kaptunk 45 ezret, az összesen 145 ezer, ami a vállalt mennyiség 24,16 százaléka ... Konklúzió: Gonosz szemét EU, elszúrta a vakcinabeszerzést, nem szállítja le a rendelt mennyiséget!

[dzsigit]

A libsik szokás szerint nácit ajnároznak.

1 tény, hogy az Azov batallion neonáci.

2 tény, hogy Protaszevics egy neonáci különítmény tagja.

3 konklúzió: Protaszevics egy neonáci.

Ennyire egyszerű a történet.

[sm4e86]

Hayashibara Megumi: Proof of Myself

Hayashibara Megumi: Proof of Myself

A mai napig hallgatok nyugati zenét, főleg, ha bekapcsolom a rádiót, hogy halljam, hogy mik a trendek. Hátha van 1-2 jobb dal, ami megtetszik. Vannak kifejezetten jó nyugati előadók, akiket alkalomadtán szívesen hallgatok, mégis az az általános konklúzió, hogy visszatérek a japán előadókhoz, mert ott hallok olyan jellegű tartalmat, akár zeneileg, akár érzelmileg, amiket izgalmasnak tartok,…

[avegzetkoalaja]

1. A macskák mindig a talpukra esnek. 2. Egy el/feldobott VANS cipő mindig a talpára esik. Konklúzió: A macskák VANS cipőt hordanak.

[oliverxshawn]

Napló, vagy mi #1

Asszem van egy új hobbim. Ide fogok firkálni, ennek a gyűrött füzetnek az oldalaira, mivel más nem köt le, és ha már így gondolkodni támadt kedvem, miért ne vethetném papírra. Most amúgyis egyedül vagyok, az erdő csendes, csak egy-két fekete rigó ugrál a közeli ágakon.

Utoljára azon az estén voltam itt. A faház még mindíg áll, habár mostmár jobban omladozik, és a veteményest is benőtte a gaz. "Sietnünk kell!" -Violet ideges volt, ritkán láttam ilyennek, még akkor is kedves volt, mikor először idehoztam Shawnt. Süteménnyel kínálta, és beszélgetést is kezdeményzett egy pár pillanatra, habár Shawn maga sem volt a szavak embere, így ez hamar kudarcba fulladt. "Elmegyünk."

Kirázott a hideg. Nem hittem, hogy eljön ez a nap. Mélyen legbelül persze sejtettem, de a szívem eltusolta ennek a fájó ténynek a létezését. Ő volt nekem az állandóság. Ahányszor odamentem, megtaláltam, a boltban volt. Száját édes mosolyra húzta mikor beléptem, a szemei sötét csillanása is mindíg ott volt. Sokszor csak figyeltem ahogy dolgozik, ahogy a karján az izmok megfeszülnek, majd elernyednek, ahogy az izzó fém fölé hajol, és a haján megtörik a vöröses fény. Mint egy lusta macska, magamalá húztam a lábaim ahogy a párkányon ülve figyeltem őt. Ha végzett, elmentünk valahová, a tisztásra, a dombra, és kipurcanásig vívtunk, bírkóztunk, vagy beszélgettünk az élet nagy dolgairól. Felelőtlenül keveset gondolkodtam akkor azon, hogy én nem vagyok állandó. Azon az estén ezt kellett realizálnom. Azt, hogy szívem minden dobbanása ahoz a barna mocsárhoz húz, amit a szemeiben vélem felfedezni ahányszor rám emelte a tekintetét. Nincsen következő nap. Nincsen majd munka után. Csak a most van. A most volt.

És az a most, ami éppen történik, már teljesen más.

Ha lehunyom a szemem, és koncentrálok, azthiszem hallom a hangját a házból. Mikor beléptem a boltba, ennyi idő után, egy másik ember állt ott. Magasabb lett, szélesedett a válla, és az arca is férfiasabb, kimértebb. De a szemek. A szemek állandóak. Ma is pont ugyanúgy elvesztem bennük, mint akkor, mikor még fiatalok voltunk, pont ugyanazzal a csillogással teltek meg, hiába nem tükrözött érzelmet az arca. Azthiszem, egy pillanatra, mindent bevallottam, a szívem hangos dobogása, ahogy csak bámultam. Aztán realizáltam, miért is nem köszöntem el. Persze szabadkozni kezdtem, egy részem vágyott arra hogy Shawn dühös legyen, mert az azt jelentette volna, hogy neki is ugyanannyira fájt az elválásunk, mint nekem.

Azthiszem rólam van szó odabent. Majd még folytatom ezt a gondolatot... Hátha van bármi konklúzió.

[korpos]

1.

rossz kedvem van, ezért feljöttem tumblrre, régen is ezt csináltuk azt hiszem.

igazából nincs semmi különös apropója hogy írom ezt a bejegyzést, tbh nem is tudom miért kezdtem el. viszont jól esik, jól esik valami újat csinálni. újat... mintha nem ezt csináltam volna évekig. :D de azóta már minden teljesen más, úgyhogy lenne miről mesélnem, de nem hiszem, hogy fogok, mert talán senkit nem érdekel. viszont annyit elárulok, hogy újabban imádok picsogni, szóval ez a poszt is azért születik meg!

szóval a helyzet az, hogy totál nem egyedi módon, de gyűlölöm ezt a kialakult helyzetet. habár mindig is egy introvertált embernek gondoltam magam, teljesen más, ha nem a saját döntésedből kell bezárkóznod. még akkor is, ha ez kind of a lételemed (kis túlzással). tehát mint az emberek 99%-a kétezer húsz március és áprilisában, én is megzakkanok itthon. ez sok mindent eredményez, legfőképp szorongást, szar gondolatokat és sóvárgást a régi életem után. a régi életem alatt a vidékit értem, amikor még nem laktam Budapesten. annyira klappolt otthon minden, olyan ügyesen helyt álltam mindenben, olyan ügyesen szerettem magam, olyan ügyesen foglalkoztam magammal, imádtam a kis házikómban élni a hatalmas kerttel, imádtam hogy nekem vannak a legjobb barátaim a Földön, imádtam mamáéknál ücsörögni minden harmadik nap. még dolgozni is imádtam a kedvenc kávézómban, bár voltak ott is nehéz napok, de komolyan szokott hiányozni. ebben az egészben az a szar, hogy a régi életemből egyetlenegy dolgot hiányoltam akkoriban: Budapestet. és ahogy megkaptam Budapestet, vele együtt a szerelmet, mostanra jöttem rá hogy itt nem klappol minden. nem azért, mert nem jó itt, hanem mert még nem alakult ki az életem. fél évig egy olyan lakásban éltem ahonnan alig vártam, hogy elhúzhassak, nem nagyon akadtak barátaim, sulin kívül igazából nem is nagyon foglalkoztam mással, csak azzal, hogy minél kevesebbet legyek “otthon”. szerencsére volt hova mennem, de nagyon sok időmet felemésztette az, hogy nem a megfelelő környezetben vagyok, és mivel lételemem a rágódás, ezért nem volt könnyű a helyzetem. nemsoká egy hónapja, hogy új lakásba költöztem a szerelmemmel. Ákosnak hívják. a lakás miatt kicsit visszatért a hitem a budapesti életembe. amikor megtaláltam ezt a lakást, akkor éreztem először a felköltözésem óta, hogy az élet újra jó hozzám. igazából pont az álom-kerületemben sikerült lakást (szóismétlés) találnom, nem is akármilyet, ráadásul baromi jó áron. egyetlen hátulütője, hogy kicsit sötét, de az sem annyira vészes, és mindenért kárpótol hogy 2 perc sétára van a Duna-part és konkrétan egy utcára a várnegyed. mi is majdnem a várnegyed vagyunk, de mi már pont nem. ó, és biciklivel 10 perc a Margit-sziget, a kedvenc helyem Budapesten!! még csomagolásmentes bolt is van kerékpárral megközelíthető helyen, úgyhogy tényleg nagyon hálás vagyok ezért a lakiért. viszont akármilyen szipiszupi és szép, itt is rossz bezárva lenni.

az egész helyzetben az zavar a legjobban, hogy nincs semmi motivációm semmihez sem. de úgy tényleg. nem főzök, nem tanulok, nem csinálom az arcápolási rutinomat és a többi. jelenleg a távoktatás&karantén depresszióm ott tart, hogy többet alszom mint amennyit ébren vagyok. és akkor a rossz gondolatokról ne is beszéljünk, amikor beforgok minden apró-cseprő dolgon, hogy mi értelme van az életnek ha meghalunk és netovább, meg hogy mi van ha rossz ember vagyok, meg hogy haza akarok menni, miért nem tanulok zenét, miért nem hallgattam Rita nénire, hiányoznak a növényeim, a macskáim, a barátaim, mamáék, keresztanyuék, az Ákossal töltött idő otthon, és az, hogy rendben legyen az életem. nagyon nehéz elindulni, ha nincs starter pack. otthon kurvajó starter packem volt. volt egy házam, amiben benne volt 19 évem, voltak növényeim, macskáim, barátaim, biztonságérzetem, otthonom. most kicsit úgy érzem, nincs otthonom, és ettől féltem mindig a legjobban. nincs otthonom, mert eladtuk a házat, ami az otthonom volt 21 évig. 

aztán meg lehet én gondolom túl. hogy őszinte legyek sokkal jobban érzem magam most, hogy ezeket kiírtam magamból, talán ma nem sírva alszok el.

viszont hogy egy kis jóról is beszéljek: valamelyiknap sminkeltem és meglepődtem, de iszonyatosan jól sikerült! annyira visszahozta a kedvem a kreatív sminkekhez, hogy másnap meg is rendeltem a morphe x james charles palettát, lol. húsz nap is lehet mire kihozzák, de most már nincs mit tenni, csak várni. szívből remélem hogy nem esik baja a szállítás során, az eléggé rosszul esne. 

a másik jó, hogy a csoporttársaimmal a hajnalokig tartó beszélgetéseknek köszönhetően nagyon szoros lett a kapcsolatom. remélem, ez így is marad, mert nagyon jól érzem magam velük. ezért is várom nagyon, hogy vége legyen ennek a szarnak, mert talán ők lehetnek az új barátaim, akiket hiányoltam a felköltözésemkor.

a harmadik jó, hogy karantén elején megvettem a sims 4-et valami 70%-os leárazással. igazából erre azért volt szükség, mert amit leszedtünk ncore-ról Ákossal all-in-one pack nem futott a macen amióta kijött a catalinás frissítés, és mivel november óta nem írtak hozzá catalina-fixet, így azóta nem tudtam vele játszani. szóval megvettem, és megvettem az egyetemes kiegészítőt is 50%-os leárazással (ami azt hiszem még mindig tart amúgy, ha valakit érdekel). úgyhogy pro és kontra is van a dologban, mert bár nincs meg az összes kiegészítőm, de így tuti megy a gépemen és folyamatosan frissül - és nem utolsó sorban játszhatok a kedvenc játékommal!!!

tanulság nincs, konklúzió nincs, ezeket csak úgy jólesett kiírnom magamból. elnézést ha kaotikus ez a bejegyzés, vissza kell még szokni ehhez. de talán ez a fejemben is segít rendszerezni a dolgokat. lehet kicsit később letörlöm, who knows, de az is lehet hogy fent hagyom és updatelem a dolgokat a magam szórakoztatására. viszont még van egy csomó házim, úgyhogy ideje megint órákig youtube videókat nézni és simsezni, majd konstatálni, hogy már megint nem alszom és szörnyű lesz reggel felkelni. lehet még nézek egy kis orange is the new blacket is.

így telnek hát a napjaim. már nincs annyira rossz kedvem.

[szamasza]

2019. szeptember 26. Csütörtök

Informatika gyakorlaton egy horgász széken ülök, mert a 20 fős géptermi órára 23 hallgató jelentkezett. A gyakorlatvezető viszont annyira jófej, hogy minden héten 3 hordozható horgász székkel a hóna alatt érkezik, amit első héten vett saját pénzből. (Ez sokat elmond más dolgokról is, de az ő részéről tényleg maximális respect.)

Ha valaki huzamosabb ideje olvassa már az agymenéseimet, az elvétve néhány információ-morzsából tudhatja, hogy gyengénlátó vagyok. Jelen esetben ez abban nyilvánul meg, hogy a horgász széken ücsörögve laptoppal az ölemben túl nagy a távolság ahhoz a kijelző és köztem, hogy lássam is, amit csinálok. (Vakon gépeléssel nincs probléma, nálam eleve is ez az alapértelmezett. Oké, rossz poén.) Persze nem kell engem félteni, próbálom feltalálni magam; kinagyítottam a programozó felületet, de még így sem volt az igazi, nem tudtam normális ember módjára hátradőlni a székben.

Nem baj, még mindig talpraesett vagyok én gondoltam, elindítottam a windows beépített nagyítóját, feltekertem 200%-ra, és baromira elégedett lettem magammal. Hátradőltem végre a kempingszékemben, kényelmesen elhelyezkedtem, már-már tiszta idilli hangulatba kerültem, hogy micsoda fene jó dolgom van nekem!

Ez az állapot addig tartott, amíg egy vektor elemét le nem kellett kérdeznem. Akárhogy nyomogattam a billentyűzetemet, sehogy se sikerült kicsikarnom belőle egy nyitott szögletes zárójelet. Anélkül pedig bármit is programozni... elég megvalósíthatatlan. Hosszas tanácstalanság után rájöttem; bizony-bizony a windows nagyító a hibás, mert a "full screen" shortcut kódja osztozik a nyitott szögletes zárójellel.

Kérdem én, épp eszű programtervező csinál ilyet? Nem. Biztos hogy nem csinál. (Alapból szeretem a windows op.rendszert, de jelenleg passzol hozzá a winfos gúnynév.)

Konklúzió: nem tudok nagyító használata közben programozni. Taps-taps! Laptopom fölé görnyedve ültem végig a gyakorlat további részét. (Nem újdonság, de a kezdeti öröm után pofáraesésként hatott.)

Itthon egyébként kerestem más alternatívát, más ingyenesen elérhető nagyító szoftvert és egy kis idő után úgy tűnt, meg is találtam a megfelelőt.

Nagyítás shortcut-ja alt gr + F helyett alt + D + 1, ami valljuk be sokkal értelmesebb, hiszen normális számítógéphasználat során ilyen kombinációt nem használ az ember, ergo nem zavar be sehova. Örültem, hogy végre megvan A Tökéletes Nagyító Program, mikor hirtelen a képernyőm színt váltott gépelés közben.

Mit nyomhattam be? Lassú billentyűpróbálgatás következett. Perceken át tartó keresgélés után meglett a tettes: "Ö".

Kérdem én, miért?

Nyilván nem magyar fejlesztésű a program, hanem nagy eséllyel angol, ott meg más karakter foglal helyet az ö helyén, valószínűleg valami numerikus, dehát...

Dehát...!

Oké, biztosan nekem vannak túlzottan nagy igényeim. Biztosan másoknak tökéletesen megfelel és boldogok vele, talán még a winfos nagyító hibájára se jönnek rá sokan, mert nincs szükségük [ karakterre... Úgyhogy a gond bennem keresendő, avagy az extra igényeimben.

De kompromisszumképes vagyok, ne mondja senki az ellentettjét! Marad amit találtam. Azt hiszem R programozás közben amúgy sem fogok ö betűt írni, és így legalább indexelhetek mátrixokat.

De elbeszélgetnék a fejlesztőkkel szívesen, hogy mègis hogyan gondolták ezt az egészet??

...miért?

[gbelovaisaltandvinegar]

Amikor Gabriel García Márquez megnézett egy meccset, majd letette az esküt a fanatizmus mellett.

1950 júniusában Gabriel García Márquez a baranquilla-i El Heraldo lap kolumnistájaként a helyi (Atlético) Junior és a többek között Alfredo Di Stéfanoval felálló, a korszak első számú csapatának számító Millonarios (a következő években megverték a Real Madridot, de még a magyar válogatottat is) mérkőzéséről tudósított. Arról a találkozóról, aminek köszönhetően, saját bevallása szerint letette az esküt és fanatikussá vált.

 Az 1950-es szezon a harmadik profi idény volt Kolumbiában, ahol irgalmatlan mennyiségű pénzt pumpáltak a labdarúgásba és a „kalózligába”, ami ezáltal szinte azonnal óriási társadalmi tényezővé vált. A legtehetségesebb külföldieket vásárolták meg a klubok (lásd: Di Stéfano), a hatalmas pénzforgalomnak pedig az lett a következménye, hogy az ún. El Dorado (Aranykorszak) 1954-es összeomlása után nem csak a klubok találták magukat krízishelyzetben, de a kolumbiai társadalom is. Guillermo Ruiz, kolumbiai történész így fogalmazott: „Amikor 1954-ben véget ért az El Dorado, a gyilkosságok száma megugrott. Szörnyű volt: a futball nélkül az erőszak robbanásszerűen megnövekedett. Amikor az ötvenes évek második felében a legtöbb csapat csődhelyzetbe került, a nézőszámok visszaestek, az erőszak pedig csak nőtt. Megvolt a közvetlen kapcsolat a kettő között.”.

 1950 nyarán, Gabriel García Márquez azonban még joggal ámulhatott rá a gyönyörű játékra az El Dorado, az Aranykorszak csúcsán.

 Gabriel García Márquez – Az eskü (El juramento)

 Szóval eltökéltem, hogy kimegyek a stadionba. Mivel ez egy felkapott esemény volt, korán kellett indulnom. Be kell vallanom, hogy soha életemben nem érkeztem még valahova ennyire korán, majd távoztam ennyire kimerülten. Alfonso és Germán sosem szakadt meg, hogy megtérítsenek a labdarúgás vasárnapi vallására. Sőt mi több, aligha hittek abban, hogy azzá az emberré válok, akit megérintettek, s levetkőzte magáról a mázat, a civilizáció utolsó nyomait is, azzá, akivé lettem a Municipal lelátóján. Az őrület egy pillanatában észrevettem magamon, hogy egy istentelen fanatikussá váltam. Számtalanszor az életem során büszkén vállaltam azt, amit tegnap, életemben először, zavarónak találtam: a szégyenérzetemet. Most már értem, hogy ezek az úriemberek, akik normál esetben egyszerű nyárspolgárok, miért érzik otthonosan magukat, amikor a szabályaikhoz híven, felteszik a színes kalapjaikat.

 Ezzel az egyszerű gesztussal automatikusan egy másik emberré változnak. Olyan ez, mintha egy új személyiség egyenruháját öltenék magukra. Lehetséges, hogy fanatikusi tanulmányaim még túlságosan frissek ahhoz, hogy megosszam az észrevételeimet a tegnapi mérkőzésről, de abban megegyezhetünk, hogy a szurkolói lét egyik esszenciális feltétele, hogy feltétlenül és teljesen elveszítsük a szégyenérzetünket. Ezt szem előtt tartva, a jól ápolt, sportra született lábaim első rúgásaiként, elmesélem, hogy mit láttam – vagy legalábbis, hogy mit gondolok, mit láttam tegnap délután. Az első félidőben nekem úgy tűnt, hogy a Junior csapat felülmúlta a Millonarios-t az első pillanatoktól kezdve. Ha a fehér vonal, ami két részre osztja a pályát, jelent egyáltalán valamit, akkor a vélekedésem helytálló, mivel a labda csak ritkán tett látogatást – ha tett valaha is az első félidőben – azon az oldalon, ami a Junior kapusának volt a felségterülete. (No, milyen a debütálásom futball kommentátorként?)

 Hovatovább, ha a Junior játékosai írók lennének, nekem úgy tűnik, Heleno mester bűnügyi novellák kiváló szerzője lehetne. A lassú számítás, a kontrollált, puhatolózó nyomozói mozzanatok, és végül a gyors és meglepő konklúzió egy olyan szerzőre vallanak, aki képes lenne megteremteni a krimi műfaj egy új detektívalakját. Haroldo pedig olyan lenne, mint Marcelino Menéndez y Pelayo, azzal a könnyedséggel, amivel a brazil bárhol és mindenhol ott tud teremni, mindig dolgozva, állandóan kiszolgálva tizenegy úriembert. Egészen olyan, mintha nem is gólokat akarna előkészíteni, hanem újraírni Sr. Marcelino összes, vaskos kötetét. Berascochea nem lenne sem több, sem kevesebb, mint egy termékeny író. Képes lenne egy hétszáz kötetes munkát is megírni, igaz, azt a gombostűk fontosságáról. És a nagy kritikus Dos Santos lenne – aki nagyjából négy embert tesz ki – aki elvágja a halhatatlansághoz vezető utat a minden erejükkel afelé igyekvő írónövendékek előtt. Latour verseket költene. Ihletett, sok versszakos verseket. Aryról viszont semmit nem nyilatkozhatok; a csapattársai nem adták meg neki az esélyt, hogy többet mutasson a legszerényebb irodalmi hozzájárulásnál.

 Ebből kifolyólag a Millonarios tagjai, köztük a nagyszerű Di Stéfanoval, ha konyítok is valamit az egészhez, nem voltak többek egyszerű szónokoknál.

 Nem hiszem, hogy vesztettem volna valamit is azzal, hogy ma visszavonhatatlanul beléptem – nyilvánosan is – a fanatizmus szent testvériségébe. Az egyetlen vágyam ezután csak annyi, hogy én is megtérítsek valaki mást. Azt hiszem ez a valaki a kitűnő barátom, az orvos Alberto Reyes lesz, akit magammal viszek a Municipal lelátójára a szezon második felének első mérkőzésén, azzal a reménnyel, hogy – a sport szemszögből nézve – nem hagyok hátra egyetlen bárányt sem.

 1950. El Heraldo.

 Ha hinni lehet a Wikipédiának, akkor a mérkőzést 2-1-re nyerte a Junior. A szezon végén a Deportes Caldas (később Once Caldas) lett a bajnok, a Millonarios a harmadik, a Junior pedig kilencedik helyen végzett a 16 csapatos bajnokságban. Alfredo Di Stefano 23 góllal bronzcipősként zárt, García Márquez első könyvét pedig öt év múlva adták ki La hojarasca, Söpredék címmel.

 Arról, hogy hogyan született meg az első profi liga Kolumbiában, Carl Worswick kíméletlenül zseniális Blizzardos írásában olvashattok, itt.

[onsieluenkeli]

Csak próbálok segíteni, magamnak is, és olyanoknak is, akikről amúgy tudom, hogy nagyon intelligensek, csak mostanában kicsit érzékenyebbek lettek. Sipítoznak, és lassan minden miatt. = Tényleg hihetetlen mennyire elszoktak az emberek a választásoktól. (Nem csak az idősek)

Az amerikaiaknál is dettó ugyanez volt 2016-ban, logikusan az Obama duplázása után. Az emberek teljesen eltunyultak, és a por lepte pókháló lepte be az elméjüket. De azóta azért lassan kikupálódtak, és ma már nagyon sok olyan amerikai ember van, akik ismerik a kongresszust, és tudják ki, kicsoda, és mit is csinálnak ott bent. 5/6 fős csapatokban látják a politikát, nem csak 1 személyekben. Team-eknek, vagy Squad-oknak hívják őket.

Nekem pedig van egy tanulságos, valódi történetem, saját tapasztalattal. Lelkis. És habár azt gondoltam, ezt sosem fogom elővenni, mostanában mégis jól jön.

Higgyétek el, sok jobboldali (normálisabb) ember szerintem ugyanannyira tart, és fél, a baloldaliaktól, mint ahogyan a baloldal parázik a Jobbiktól, vagy Márky-Zay-től. Pedig ők is emberek. Ugyanolyanok, mint bárki más. Sem nem többek, sem nem kevesebbek. Hibákkal, erényekkel. Ismeritek a klasszikust, hogy aki fél, az valójában az ismeretlent miatt érzi a félelmet, és ez oda-vissza igaz, mindenkire. Nem? A Partizánnak köszönhetően, azért sokszor láthattuk már azt, amikor ellentétek el kezdik egymást jobban megismerni, és megérteni b@sszus. Olyankor az a gyűlölet is halványul, és a toleranciába, és a tiszteletbe megy át. Olyan jó ezeket látni. Igaz, pillanatokra is, de mintha újra normálisabb lenne ez az ország.

Senki nem azt kéri, hogy változz meg, dobd ki az elveidet, az értekeidet! Hisz a világon az egyik legjobb, ha a stabil, és gerinces önmagadért szeretnek...

Akkor van problem, ha nem vagy elég erős. Ez bárkivel előfordulhat. És tegyük fel az ellentét jobban hát rád, irányít, befolyásol. Lehet hogy ezt ő nem is akarja, de te mégis hajlamos vagy rá... idővel minden hazugság, hisz teljesen különböztök. És akkor fulladozol, szabadulni akarsz. És jogosan. Itt már rég nincsen meg azaz elfogadás, és az a megértés. Nem egymást segítve, tanítva, támogatva működtök (homlokpuszi helyett lol, sem lesz semmi).

Szóval, senki nem azt kéri hogy legyél olyan, vagy hangolódj rá. Hanem egymás értékeit, egyéniségeit tiszteletben tartva, megértve, toleráljuk egymást. Így működhet az, hogy magadat is kímélve, talán nyugodtabban gondolkozhatsz a politikán. Ne azt engedd, hogy a 10 éve folyamatosan adagolt gyűlölet, és félelem domináljon, és gyengévé tegyen.

A másik pedig pont az, amit tényleg olyan jó lenne felfogni, hogy igen, előfordulhatnak viták, veszekedések, nézeteltérések, kritikák bizonyos szintek felett. És ez a teljesen normális, és elfogadható. Hisz nincsen olyan emberi kapcsolat legyen az barátság, vagy akár szerelem, házasság esetén, ahol mindig minden klappol, tökéletes, ideális, és nem adódhatnak konfliktusok. Ezektől csiszolódhat a csapat, és lehet akár még jobb is. Ott ahol minden rendben van, azok vagy hazudnak, vagy halott már az, amit kapcsolatnak hisznek. Addig, amíg adódnak balhék, biztos lehetsz benne, hogy fókuszálnak a problémákra is! A kompromisszumok is csak így tudnak létrejönni, de a türelem is, vagy a konklúzió, a tanulság is. (Vannak olyan országok ahol működnek a mienkhez hasonló közös ellenzékek, és koalíciók).

Mielőtt pánikolsz, vagy pesszimista leszel, adjatok magatoknak egy kis időt, és ne a pillanat vezérelt indulatra hallgassatok.

(És még egy érdekesség. A 2020-as US. választásokkor Bloomberg volt talán olyan mint a Trump. Ő volt az amerikaiaknak a demokrata nagyágyú, a Márky-Zay. És mégsem őt akarták, hanem inkább a Biden-t az előválasztók. Ennyire elegük volt a gyűlöletből).

.

[ahogyelkepzeltem]

Az van, hogy telefonról tök másképp működik a tumbli, úgyhogy ez most nem is tudom, hogy fog kinézni, bár ebben a kellemes, zsibbadt kajakómában annyira nem is aggaszt. Az előbb meglehetősen ideges voltam és nagyon éhes.

Na szóval.

Keddhez egy hétre megyek terápiába. A terapeuta, ha minden igaz, T néven fog futni, persze csak akkor, ha a 3/4 órás és 11k-t kóstáló konzultáció végén nem úgy állok fel, hogy uram, magával ossza meg a baját az, akinek hat anyja van és mind édes, mert én nem fogom.

Mióta ez eldőlt, szóval nagyjából egy hónapja, készülök a megfelelő válasszal, mert T nyilván azzal kezdi majd, hogy miben tud segíteni. Mindig ezzel kezdik, van már némi rutinom, de kíváncsi vagyok, hányan merik azt mondani, hogy doki, nekem nem kell segítség. Szeretnék hetente negyvenöt istenverte percet, amikor én beszélek magamról, és megtudom, hogy mindent az anyám /apám /Margitka néni az 1.b napközis tanára baszott el, nekem ehhez az úgynevezett életemhez semmi közöm,viszont rólam van szó, és maga rám figyel. Vagy mondja-e bárki, hogy kösz, kutya bajom, csak szeretnék beszélgetni valakivel és ez nekem megér hetente ennyi pénzt.

Én ezt nem mondanám, nem azért, mert szent vagyok, és igazából nem szeretek magamról beszélni. Imádok magamról beszélni, legfőképp akkor, amikor az a konklúzió, hogy kurva jófej vagyok. Ami hellyel közzel amúgy nyilván így is van. Amikor nem erre fut ki a beszélgetés, akkor annyira nem szeretem, de egy ideje már tudom, hogy hangosan kimondani valakinek, hogy FASZ voltan/elbasztam/nagyon bánom/megbántottalak/ne haragudj/nem tudom mit csináljak/bizonytalan vagyok/félek szóval körbe járni azt, hogy épp nem vagyok jofej, egészen felszabadito élmény, sok szempontból hasonlít egy masszív, gyulladt pattanás kitisztításához. Fáj, elég gusztustalan is, sokáig nyomot hagy rajtad, de legalább el tud kezdeni gyógyulni.

Uuugyhogy én nem fogom azt mondani a dokinak, hogy semmi baj a világon, csak dumálni jöttem. De akkor mit fogok mondani?

Az első megfejtés az önbizalom-hiányzom kezelése, feltárása volt, mert mélyen gyökerezik bennem, és olyan, mint egy eltökélt polip, mindenhez hozzá tud férni a csápjaival. És amihez hozzáér, azt zsigeri, vegytiszta félelemmé változtatja.

A félelem egy valid érzés, része az életünknek, szerintem hiba kizárni. Az tök jó, ha le tudja vinni valaki az intenzitását, ha nem hagyja uralkodni rajta, de a letagadásában nem hiszek. Azzal csak elnyomod, és az elnyomott érzések baszott nagy pofonokkal szoktak érvényt szerezni az akaratuknak.

De nem mindegy, hogy mitől és mennyire félünk, és ha egyébként semleges érzések képesek megtelni félelemmel, vagy olyan dolgok tudnak félelmet ébreszteni odabenn, amiknek egyébként semmi köze az életünkhöz, ha már előre félünk dolgoktól, amik még meg sem történnek, az baj.

Én, ha nem is 0-24-ben, de mindet tudom produkálni. Olyankor pedig szó szerint érzem, hogy belülről felzabál ez az érzés. Mint azok a csuklyás, börtönőr szellemek a Harry Potterben, a dementorok. Először a jókedvem tüntetik el, aztán a magabiztosságom, ameddig nem marad más belőlem, mint egyetlen nagy görcs.

És én nem akarok félni. Nem akarok félni attól, hogy mi lesz, ha kiderül, hogy ember vagyok és sok hibám van. Nem akarok felni más nőktől. Nem akarok félni az érzéseimtől. Nem akarok félni ismeretlen élethelyzetektől. Nem akarok félni a konfliktusoktól és az őket követő esetleges veszteségektől. Nem akarok olyan dolgoktól félni, amiktől nem kell félnem.

Talán ezzel megyek T-hez. Majd megmondja, mit lehet tenni.

#bátorság

Marla

[slejmshow]

Tudom, hogy sokaknak szar érzés belátni, de bizony ki kellene állnunk tömegesen a Jobbik mellett - még akkor is, ha a teljes történet nem is ennyire egyszerű.

Hogy miért és hogyan van elbaszva Magyarországon a pártok finanszírozása, és különösen a kampányaik finanszírozása, azzal kimerítően foglalkoztam itt, most nem ismételném meg magam, meg lehet nézni.

Mivel mindenki a konklúzióra kíváncsi, ezért jöjjön is a konklúzió:

1) Igen, a Jobbik valószínűleg a “piaci” ár alatt vett igénybe plakáthelyeket.

2) Csak úgy, mint bármely más párt a rendszerváltás óta, amelynek erre lehetősége nyílt: a hirdetési helyekkel történő játszadozás a hatalmi alkuk megkötésének régre nyúló gyakorlata a média és a politika között. 

3) A Fideszről ugyanaz derült ki pár hete a 2010 környéki gyakorlatukról, ami miatt most az ÁSZ elmeszelni akarja a Jobbikot. 

4) Ráadásul mindeközben a Fidesz tonnaszámra tolja a forint milliárdokat a saját kampányának megtámogatására, amit persze “törvényes” keretek között tehet, de ettől ez még tiltott pártfinanszírozás és főként korrupció.

Szóval az van, hogy ha az ÁSZ, pontosabban a jelentés nyomán az Ügyészség elmeszeli a Jobbikot, akkor mindenkinek, aki él és mozog ebben az országban, és értéknek tartja a többpártrendszert, annak fel kell majd emelnie a seggét, és tiltakoznia kell amiatt, hogy a kormánypárt a plurális berendezkedés utolsó írmagjait is épp felszámolni igyekszik. Nem túl vonzó perspektíva épp a szélsőjobboldali polgártársaink okán meglépnünk mindezt, de ettől még síkhülyék vagyunk, ha nem lépjük meg. 

[tomanovicsgergely]

Aláírásgyűjtésekbe

10 nappal ezelőtt részt vettem Jászberényben a Kétfarkú által Pócs János tiszteletére rendezett vegán disznóvágáson, ahol megbeszéltük, hogy amikor Hatvanban járok, át tudok ugrani segíteni különféle kétfarkús akciókban - legalább itt vidéken is van végre valami értelmes elfoglaltság, halálom, hogy itt semmit nem lehet csinálni. Egyébként beleültették a fülembe a bogarat, és kis híján én is Kétfarkú jelölt lettem, csak sajnos már nem volt idő, hogy a bürokratikus intéznivalók elintéződjenek, így szerencsére megúsztam ezt az őrültséget :) Viszont az aláírásgyűjtésbe besegítek, hogy Csinger Marianna képviselőjelölt lehessen, és legalább a Jászszágban örökké élhessenek. Úgysem csináltam még ilyet.

Érdekes szociológiai tanulmányút volt a mai első aláírásgyűjtő-próbanap. Mivel kitelepülős stand csak holnap lesz, ma csak járkáltunk körbe és random járókelőket szólítottunk le az utcán.

Szomorú: már a fiatalok között is mennyi unott, fásult ember van, aki csak bambán néz, amikor megszólítjuk, majd szó nélkül továbbmegy.

Agyfasz: mennyi ember van, aki végighallgat, egyet is ért, alá is írna, de nincs nála lakcímkártya. Félek, hogy ezen a lakcímkártyás dolgon fog elcsúszni a projekt :(

Érdekes: mennyien hiszik azt, hogy az aláírásgyűjtés azt jelenti, kire szavazol a választáson. Ezek közül csak kb a felét sikerült meggyőzni, hogy nem, bárkire szavazhat áprilisban, ez csak arról szól, hogy lehessen egy Kétfarkú jelölt is.

Felháborító: van, aki FÉL aláírni, merthogy neki munkahelye van, és mi lesz, ha megtudják, és kirúgják. Magyarország, 2018 :(

Pozitív csalódás: a romák hozzáállása, és az, hogy csak egy ember küldött el a picsába azzal, hogy mi ez a hülyeség, ő is csak a hátunk mögött morogva :)

Csalódás: hogy a szimpatizánsok között mennyi fotelforradalmár van, aki a Facebookon tud nagyon okosakat mondani, de ha arról van szó, hogy emeld fel a valagad és gyere segíteni, akkor csak talán, aztán persze nem. 125-en vagyunk a JNSZ megyei MKKP csoportban, ebből ma hárman gyűjtöttünk aláírást. Remélem, legalább annyit megtesznek, hogy aláírják.

A nap meglepetése: egyetlen más párt aktivistáit sem láttuk, pedig kétszer körbejártuk Jászberény legforgalmasabb részeit.

A nap fénypontja: a bácsi, aki közölte, hogy Orbán Viktort támogatja, méghozzá nagy bunkósbottal, nem volt nála lakcímkártya, de fejből tudta a rajta szereplő számot. A néni, aki hosszasan magyarázta, hogy neki semmi baja a migráncsokkal, de az albán pék meg a kínai boltos nem ad számlát, az APEH meg csak a becsületes magyar boltost zaklatja.

Konklúzió: egy hatalmas nagy geciség ez az egész. A Fidesz megoldja okosba, mert van elég csicskája és pénze, a kamupártok megoldják okosba, mert van az a pénz - csak azokkal szúr ki ez az aláírásgyűjtősdi, akik tényleg szívvel-lélekkel és becsületesen csinálják. Főleg vidéken, ahol a választókerület 1 darab húszezres kisváros plusz egy csomó kisebb-nagyobb koszfészek szétszórva egy Budapest-méretű területen, ahova nyilván nem fogunk tudni eljutni... :( És persze az, hogy kibaszottul TÉLEN van ez az egész.

Holnap megyek megint, most már kitelepülve és videós felszereléssel egész délután Jászberény főterén, kb délután 4-től a német Die Partei aktivistái is csatlakoznak, reméljük a legjobbakat. @fovarosiblog ha a környéken jársz megint, és van kedved egyszer-kétszer besegíteni, nagy szolgálatot tennél a hazának. :) Illetve bárki, aki a következő 2 hétben megfordul Jászberény környékén: GYERTEK!

[dorinkamiou]

The good news is: there is no bad news.

Scene 1. Hétfő, és nincs ember a földön, akinek örömet okozna a hétfő. (Nekünk ezúttal igen, de ne szaladjunk ennyire előre.) Úgyhogy a szokásos hétfői hozzáállást hoztuk a kollégákkal a munkahelyen. Munkahely, ami jelenleg mindenkinek a saját nappalija, viszont az a szerencse, hogy még a saját nappaliban is lehet hozni és maradéktalanul közvetíteni a hétfői hangulatot. Alapvetően kétféle hétfői hozzáállást különböztetünk meg. Az egyik a “mindjárt elbőgöm magam” hozzáállás. A másik a “ez nem az a szoba”, a beköszönés s betűjében Jira link van, a Mr Puppin és az orosz még nem válaszoltak, összegezve a “kezdek belebonyolódni - ÁHÁ értem! - nem, mégse” hozzáállás. Ezen a hétfőn a kétféle hozzáállás felváltva ismételgette egymást. Nem volt particularly happy Monday, és még mielőtt - jogosan - feltenné bárki a kérdést, hogy mikor volt valaha happy Monday, hadd válaszoljak rögtön: “felnőttkorban ezt már úgy mérjük, hogy ami nem kritikusan szar, az basically elfér a happy kategóriában”. És most magamat idéztem.

Scene 2. Kormányzati bejelentés, konklúzió, csekkoljuk, mennyit vesznek el az életünkből, ahogy azt megszoktuk és szerettük. Mert ugye az világos volt, hogy szájhagyomány útján terjed a harmadik rémhullám, senki sehova. De még ennek ellenére is nagyon erős rendelkezésnek tűnt, hogy megint bezárják a boltokat. Mindent, délután 3kor minden ismét zár, ami nem élelmiszerüzlet, drogéria, gyógyszertár, benzinkút, dohánybolt. Még a pénzköltés kis örömét is elveszik tőlünk (bár tőlem aztán nem, nekem sikerült pénzügyileg az egy évvel ezelőttiről semmit nem fejlődni annak ellenére, hogy az égvilágon sehova nem lehetett menni). De harcba szállok azok jogaiért, akiknek a vásárlás az új hobbijuk. Welcome to the club guys, please follow me, I am your tour guide. Ami sok az sok.

Ha korábban nem bőgtem volna el magam - amúgy de - akkor erre a hírre lett volna a legalkalmasabb. Beindult a rage fieszta, tartott vagy fél órán át, elgyászoltuk ismét a szabad kijárást és vásárlási akaratot. Picit megint kisebb lett a gyomrunk, összeszorult a szívünk, lekonyult az arcunkról az elnéző félmosoly, amivel a színtelen utóbbi egy évünkre tekintettünk. 

Scene 3. Egy nagyon kedves barátom: 

“De ez a tavalyi cikk honnan jött?”

[belyegzokeszites]

5 ok, hogy miért használjon címbélyegzőt

Új belyegyzést tettünk közzé a https://belyegzomuvek.hu/5-ok-hogy-miert-hasznaljon-cimbelyegzot/ oldalon

5 ok, hogy miért használjon címbélyegzőt

Címbélyegzők az üzleti életben

Legyen szó személyes vagy szakmai életéről, többféle munkát kell végeznie. Mindezek a munkák idő-, erőfeszítés- és pénz befektetést igényelnek. A technika fejlődésének köszönhetően a legtöbb munka kényelmi színvonala emelkedett az utóbbi években, nagy segítségére lehet a címbélyegző.

A bélyegzés az a munka, amelyet a legtöbb vállalatnak az üzleti kommunikáció során el kell végeznie és amely fizikai jelenlétet igényel. Segít az üzleti működés ésszerűsítésében, és megkönnyíti a papírmunkát a személyes vagy a szakmai életben: Az alábbi 5 pont bemutatja, miért érdemes címbélyegzőt használni:

1. Biztonságos szállítás és visszaküldés

Néha az ember tollal / ceruzával / jelölővel adatokat/aláírásokat ír a papírokra / borítékokra. Legtöbben a szokás szerint használják a kurzív írást. Az ilyen írás megnehezítheti a cím elolvasását a kézbesítési manager számára. Ennek eredményeként az ügyvezető nem lesz képes átadni vagy visszaküldeni a postaköltséget az érintett embereknek. Másrészt a kapcsolattartási adatok pecsételésére készült eszköz mindenki számára kényelmesebbé és praktikusabbá teheti az olvasást.

2. Könnyítse meg a cím rögzítését

Üzleti tevékenysége során tömegesen kell küldenie dokumentumokat a munkatársainak. Hasonlóan mint egy nagy családi ünnepségen, nagy számban küldhet el meghívókat az embereknek. Mindkét esetben meg kell említenie mind a feladó, mind a címzett címét a borítékon, mielőtt dokumentumokat / meghívókártyákat helyezne azokba. Egyedi címpecsét használatával könnyedén megjelökheti címét a feladó oldalán (feladó), és megírhatja a vevő címét a vevő oldalán (Címzett). Ezzel könnyebbé válik a munkája.

3. Takarítson meg időt és pénzt

Tegyük fel, hogy több száz embert kell meghívnia családi tevékenységre, vagy dokumentumokat kell elküldenie üzleti vállalkozásának összes érintettjének. Egyszerűen, a borítékra írja a saját és a vásárlói címeit. A címek kézírása sok időt vesz igénybe, és fárasztó tevékenység lehet az Ön számára. Az egyedi címbélyegző segítségével elkerülheti a cím megírását és elvégezheti a bélyegzést az idő tört része alatt. A bélyegzés felgyorsítja a címek rögzítését.

4. Tegye közzé szakmaiságát

Az ön számára üzleti tevékenységének végrehajtása során elengedhetetlen az ön számára. Az irodai címét nyomot hagyó eszköz használatával megmutathatja, hogy profi az üzleti tevékenységében. Amikor borítékba csatolt dokumentumokat küld, akkor a borítékon feltüntetett cím az első dolog, amelyet az ügyfelek látnak, miután postai úton vagy levélben megkapta az e-maileket. Világos lenyomatokkal a dokumentumokhoz csatolt levelek profibbnak tűnnek számukra.

5. Ügyfél bizalom elnyerése címbélyegző segítségével

A kapcsolattartó adatainak megjelölésére szolgáló személyre szabott eszköz segítséget nyújthat az ügyfelek bizalmának növelésében cége vagy márkája iránt A vállalati logóval ellátott bélyegzők hitelesebbé és megbízhatóbbá teszik dokumentumait az ügyfelek számára.

Konklúzió

Az egyedi címpecsét kiváló eszköz arra, hogy kapcsolatfelvételi adatait jelölje dokumentumokon, borítékokon vagy bármilyen más felületen / csomagoláson, amelyet valaminek a kézbesítéséhez használnak. Helyesen elkészítve és létrehozva ez az eszköz segíthet a márka ismertségének növelésében, a címek írásának megkönnyítésében, az idő és erőfeszítések megtakarításában, az ügyfelek bizalmának elnyerésében és a dokumentumok struktúrájának helyes rendezésében. Mindezeket az előnyöket kihasználhatja, amikor a bélyegzője kiszolgálja Önt azzal, hogy elkészíti a címpecsétet a megadott pontos adatok szerint. Lépjen velünk kapcsolatba, hogy megtalálja az Önnek legkézenfekvőbb címbélyegzőt.

[artexgames]

Blender Cycles és/vagy OptiX denoiser

Ma reggel azon gondolkodtam, hogy hogyan lehetne a Blender render sebességén gyorsítani a jelenlegi konfigurációmban. Rövidesen egy 3D-s kalandjáték fejlesztésébe kezdünk, miután befejeződtek a jelenlegi munkáink (a héten készül el egy "nagyobb" puzzle játék és még két kisebb Skillz alapú játék fejlesztése van betervezve az idei évre). Szóval közeledik annak a nagyobb point'n'click játéknak a fejlesztése, amihez nem árt majd egy kicsivel több rendering power a bake-elésekhez és az animációk számoltatásához. Csináltam is ma pár "benchmarkot".

A jelenlegi öreg konfigurációmban egy i7-600-as CPU és egy NVIDIA GTX 970-es ketyeg, illetve van még egy RX 560, de az a macOS számára teljesen le van választva a Linux rendszeremről. Hosszabb távon arra gondoltam, hogy három körben bővíteném ezt a konfigurációt. Elkezdeném ezen fejleszteni a kalandjátékot és ha nagyon kevés a GTX 970, akkor jönne mellé valamilyen RTX kártya. A nagy dilemma most az, hogy megvárjam-e a 3080 érkezését, vagy ruházzak első körben be egy darab 2080 Superbe és utána 1-2 hónappal kerüljön a 970-es helyére még egy 2080 Super, esetleg két 3080-as. Ha nem fog nagyon szorítani a 970 magában, akkor megpróbálom kivárni a 3080-at, ami $700-$800 körüli áron fog indítani. Később jönne az a bizonyos processzor csere is, amire készülök már egy ideje, de most a GPU-k sebességének a kipofozása lenne fontosabb. Vissza a tesztekhez. Ma reggel  próbáltam kideríteni, hogy a Blender 2.9-ben lévő OptiX denoiser sebessége és minősége mire elég és hogyan áll a Blender saját denoiseréhez képest. Rendereltem 1, 8, 32, 64, 128, 256 és 1024 sample-lel a néhány napja összedobott Amiga logóból pár képet, mivel a talajon lévő tükröződés elég zajos, így ideális a denoiserek tesztelésére. Szóval először készült 1 sample-lel egy-egy render kikapcsolt denoiserrel, a Blender saját denoiserével és az NVIDIA OptiX AI alapú denoisrével is. Az “eredmények”...

Sample: 1 Denoiser: off Render time: 0:00.86

Sample: 1 Denoiser: Cycles Render time: 0:56.38

Sample: 1 Denoiser: OptiX Render time: 0:12.00

Aztán jöttek szépen sorban a többiek, 8, 64, 128, 256 és 1024 sample-lel... Sample: 8 Denoiser: off Render time: 0:03.05

Sample: 8 Denoiser Cycles Render time: 0:58.70

Sample: 8 Denoiser: OptiX Render time: 0:12.36

Sample: 32 Denoiser: off Render time: 0:09.36

Sample: 32 Denoiser: Cycles Render time: 1:05.64

Sample: 32 Denoiser: OptiX Render time: 0:19.41

Sample: 64 Denoiser: off Render time: 0:17.66

Sample: 64 Denoiser: Cycles Render time: 1:12.87

Sample: 64 Denoiser: OptiX Render time: 0:29.20

Sample: 128 Denoiser: off Render time: 0:35.55

Sample: 128 Denoiser: Cycles Render time: 1:34.85

Sample: 128 Denoiser: OptiX Render time: 0:48.73

Sample: 256 Denoiser: off Render time: 1:07.67

Sample: 256 Denoiser: Cycles Render time: 2:08.43

Sample: 256 Denoiser: OptiX Render time: 1:25.10

Sample: 1024 Denoiser: off Render time: 4:14.86

Sample: 1024 Denoiser: Cycles Render time: 5:38.95

Sample: 1024 Denoiser: OptiX Render time: 4:54.08

A jobb áttekinthetőség kedvéért készítettem egy táblázatot a renderidőkről.

A Cycles és kikapcsolt denoiser esetén nem csak a GPU, hanem a CPU is számolt, mivel össze tudnak dolgozni a render során. Az OptiX viszont csak a GPU-t használja, ennek ellenére a Cycles denoisere lassabban fejezi be a munkát, igaz kicsit alaposabb munkát is végez. Konklúzió? Ha tehetjük, akkor használjuk a denoiser nélküli rendert, a lehető legalacsonyabb sample számmal. Sajnos nagyon kevés olyan eset van, amikor az indirect lightning miatt nem kezd el zajosodni a kép, ekkor érdemes előbb az OptiX-szal próbálni egy relatív alacsonyabb sample számmal próbálkozni, vagy ha ez nem ad kielégítő eredményt, akkor növelni a sample számot, vagy bevetni a Cycles saját denoiserét. Mindig az adott scene-nek kell eldöntenie, hogy hogyan kapjuk a legjobb végeredményt.