#MONYÓ

[nolwemn]

MONYÓ Brewing Co. x Gold Viking

Helles

Alc.: 4,5%, Ext.: 10,1°

[rejszelde]

Budai, te rettenet határszar, te magyarok szégyene, te semmire sem jó alkalmatlan balfasz.

Ha valakinek az országát lövik az oroszok és segítséget kér, akkor szerinted az illető beszállt a magyar választási kampányba?

Miféle lélek nélküli rothadó húshalmaz vagy te? Milyen ocsmány kelés a magyar társadalom testén? Hogy vinne el téged a koponyányi monyó Irpinybe a frontra!

[applepickerproductions]

Legjobb koncertek 2020/21

Na, hát koncertből meg aztán abszolút nem volt sok. Szerintem ilyen nem volt, mióta írom ezt a blogot, de mindegyik Magyarországon volt az ismert okok miatt. Kb. ezek voltak: 30 - Middlemist Red @ Bánkitó Fesztivál - Korrekt iparosmunka, túl sok ilyet láttam már ahhoz, hogy komolyabban beleéljem magam. 29 - Mordái @ Trafó - Ez egy járványgörbe szempontjából nagyon fura időpontban nagyon jó volt.

28 - Dé:nash @ Bánkitó Fesztivál - Mint megtudtam furán nagy rajongótábora van Dé:nashnek saját jogon is. Gyenge flow, de baromi szórakoztató.

27 - Siketfajd @ Bánkitó Fesztivál - Ez mi a faszom volt??!!

26 - Skeemers @ Bánkitó Fesztivál  - [síró emoji]

25 - Deva @ Bánkitó Fesztivál - [ölelő emoji]

24 - Nóvé Soma @ Akvárium terasz - ez is éppen lezárás után volt, nagyon kellett!

23 - Törzs @ Musicland - ők meg a Sallai Laci és én DJ-zésem után játszottak, és baromi jó lett az album, élőben is jók voltak.

22 - Piresian Beach @ Gólya - Covidkonci.

21 - Barkóczi Noémi @ A38 - Amikor legutoljára láttam, akkor egyszálakusztikusgitáros singesongwriterkedés volt 20 ember előtt baromi erős dalokkal. Most jazzgitáros áthangolós királyság volt az A38 nagyszínpadon baromi erős dalokkal.

20 - Zombie Girlfriend @ Gólya - Igen igen, ilyen is volt!!

19 - The Qualitons presents Kexek @FMK - Na, találtam egy olyan koncerthelyszínt Budapesten, ahol még nem voltam. Nagyon fura!

18 - Mayberian Sanskülotts @ Bánkitó Fesztivál - Szétesett a szinti, kaptak egy Nord Stage 2-t. Sütött a nap, erre mindenki örült. Szenvedve vígad a Sanskülott, de jó volt.

17 - Megtűrtek @ Bánkitó Fesztivál - Ez nagyon ütött élőben. Főleg ebben a faházban marhulással.

16 - Felső Tízezer @ A38 Tetőterasz - Munka után énekelgetésre tökéletes!

15 - Dope Calypso @ A38 - Bárcsak minden koncert úgy érne véget, hogy félmeztelen férfiak táncdalokra ritmikusgimnaziálnak, és végül azért kell abbahagyni, mert nem bírja tovább a dobos.

14 - Gustave Tiger @ A38 - Nekem nem tetszett eredetileg a GT lemeze, de azért megvettem bakeliten, bár bármelyik korábbit jobb szívvel vettem volna. De hát élőben azért más állatfaj ez, Jehova Csabi megint véresre gitározta magát, és élőben a korábbi és az új dalok is sokkal jobbak.

13 - Middlemist Red @ Monyó - Koncerthelyszíndebüt, én valahogy így képzelem el a mi generációnk gastroblues fesztiválját, mint amit a Monyó próbál megvalósítani. Enném.

12 - Galaxisok @ Akvárium - Na innentől kb. minden legendás. Megkésett Cím nélküli debüt, önmagában az zseniális volt, hogy egy csomó olyan szám elhangzott, ami sajnos valószínűleg sosem fog még egyszer élőben (pl. Mindent, amit akartam...), de a Janó és Dzsó végére egy eszméletlenül erős Mulató Aztékok feature került, ami teljesen visszaidézte az első időket, amikor a nem tudom, hol vagyok végén volt hasonló coda.

11 - Mayberian Sanskülotts @ Akvárium - Nagyon dühös vagyok a zenekarra, amiért a Rekult I-et kiadták. Sajnos azok a dalok nem jók, ami tök oké, de miért nem otthon a négy fal között csinálják? Ezért a Rekult II-t sokáig meg sem hallgattam, pedig az év egyik legjobb lemeze! Itt is már-már poszt rockból ismert kontraszt volt, hogy eljátszották ezeket a régi szar számokat, és utána visszajöttek, és jött először az Unreal, majd a Rekult II slágerei, és lett egy baromi jó koncert belőle.

10 - Dope Calypso @ Pontoon - Gyakorlatilag minden számukat eljátszották hárman. Én nagyon szerettem a kombó orgonás felállást is, de hárman is a legszórakoztatóbb rockzenekar ma Magyarországon. Itt is meghalt a dobos a végére, ahogy kell.

9 - The Jackson Pollock @ Gólya - Nehezen lehetett volna ennél jobb búcsúbuli az első lezárás előtt. Még nem tudtuk, hogy akkor most ez belefér, vagy már nem, kéne emberek közé menni vagy nem, végül úgy voltunk vele, hogy utoljára basszanak még oda az olaszok. Odabasztak.

8 - Mayberian Oldschool @ Gólya - Első (ülős!) igazi koncert az első lezárás után szabadtéren, asztalokkal. Nagyon kellett! Az Ima / Ocean’s Cry kombót lezárásnak kötelezővé tenném minden Mayberian koncertre.

7 - Galaxisok @ Budapest Park - Csak 7. lett, de valószínűleg 10 év múlva erre fogok a leginkább emlékezni. Foci EB, nézem a meccset, hogy félidőben elindulunk, és Christian Eriksen meghal 5 perccel a félidő vége előtt. Eszméletlenül durva hangulatban voltam egész koncert előtt és a koncerten, és feljönnek a srácok, Benedek napszemüvegben, elcsukló hangon énekli a Mondo Bizzarrot kezdő dalnak, én meg megpróbálom üvölteni, hogy “Gyerünk, gyerünk, gyerünk, gyerünk“, mint egy mantra. Igazából akkor sem oldottam fel, amikor már látszott, hogy akár túl is élheti, minden tiszteletem, hogy egyáltalán lement ez a koncert.

6 - Berriloom and the Doom @ A38 Tetőterasz - Sok fajta kedvenc koncertem van, de az egyik legkedvencebb kedvenc koncertjeim azok, amikor éppen aktívan nagyon durván rápörgök egy zenekarra, és akkor látom őket. Itt ez volt, eszméletlenül beütött nálam ez az EP, és élőben is teljes flow volt.

5 - Galaxisok @ Bánkitó Fesztivál - Ha a 7. helyen a gyászos szenvedés maradt meg, ez a részegen üvöltözés koncertje volt teljesen felszabadultan. Itt jöttem rá, hogy az Elaludtam, az IKEA-ban jó szám.

4 - Alcest @ A38 - Ebben nem vagyok biztos, hogy ebben az időszakban volt, mert mintha egy másik élet lett volna.

3 - Elias B. Ronnenfelt @ Pontoon - Az lista két külföldi előadójának egyike. Nem tudtam mire számtsak, de nagyon beütött ez is, a feldolgozások is jók voltak, meg a saját számokból is jókat választott. Itt értesültem, hogy a Plowing into the Field of Love jó lemez. Sokkal-sokkal több ilyen egyszál gitáros külföldi előadós koncert kéne Magyarországra, Calvin Johnsonról sosem tudok, más meg nem nagyon jön.

2 - Patti Smith @ MüPa - Nem sokmindent fogok tudni elmondani erről a koncertről. Voltam én már Patti Smithen, egy fesztiválon Ostravában, és az is jó volt, de kicsit műnek tűnt a patikamérlegen tálalt gitárzúzás a végén. Na ez másik közeg, a setlisttel nem vagyok teljesen kibékülve, de így is majdnem az év koncertje volt, semmi mesterkéltség, csak coolság.

1 - Mordái @ Bánkitó Fesztivál - Itt minden összejött. Én nagyon imádom a Mordái lemezt, élőben is nagyon erős volt, és a végén Szerelem, szerelemmel zártak, Soma meg nem szarozott, és beugrott a tóba. Méltatlanul kevesen csinálják/nák ezt utána, maximális respect. Ez majdnem még annál a Muse videónál is jobb volt, amikor a hangcuccot bebaszták a tengerbe az előadás végén.

[malsonsialtreshistories]

Mutacions XI: Bretxa perimetral

Mutacions XI: Bretxa perimetral Sobre la guerra, els extraterrestres i alguna cosa profunda que no em posaré a interpretar. #relat #cifi #cificat

El Frankie i el Ramírez van arrossegar el Johnston des de l’ascensor fins a la infermeria de la base, al nivell deu. Mentre els cirurgians li cosien el monyó, el major Briggs, de les Forces de Seguretat, va demanar al Ramírez que l’informés del que havia passat al nivell vuitanta-sis. —Era una emboscada, senyor. Diversos individus d’aparença extraterrestre i algun humanoide. L’aviadora Valentine…

[nyeznajka]

Kocsmatúrázok, nosztalgiázok.

Bejöttem a bűnös városba, végre egy jót flipperezni a Flippermúzeumban.

De onnan rendszerint pár óra nyomogatás után kilépek egy sörre.

Ezúttal kicsit messzebbre jöttem. BeerPoint, majd Hopaholic (ó, szívem csücske), most meg Monyó Grand.

Mára csak ennyi, mindjárt megyek vissza flipperezni.

Amit hiányolok jelenleg, az a Monyó portere. Mert nemhogy csapon, de palackban sem kapható. Mi is volt a kódneve? Mindegy amúgy.

De például tök szívesen innék gyakrabban sima portert, egyszerű stoutot, és még inkább szuper egyszerű brown ale-t.

Fene a válogatós fajtámat, nem-e?

[forgottenbones]

Chiste sensacional de Quino: pic.twitter.com/jOtrFEVdlk

— Monyó (@eugeniomonjeau)

25 febbraio 2018

[jerrylikesitornot]

Where is Seb? - Monyo Brewing Co. & North Brewing Co.

Where is Seb? egy szuper New England IPA, aromában nem túl erős trópusi gyümik jönnek, ízben viszont szuper barack, grapefruit, narancs dominancia van. Könnyen iható krémes, de könnyen haza is vág, sajnálom kicsit, hogy ez nem nyárra jött ki, akkor rekesz számra tudtam volna inni. A keserűség szuperül van eltalálva és szájban fennmaradó íz, az a bizonyos mouthfeel nagyon sokrétű és sokáig tart.

De nem ezért akartam írni a sörről, de ha már a kezembe került (megjelenés napján rohantam a boltba venni kettő, szóval annyira nem volt véletlen. Készültem rá, na.) rájöttem, hogy ez a sör (is) miért mutatja meg, hogy mi olyan klassz a kraft sörökben, a gasztronómia értékükön felül.

Nem igazán ismerek olyan terméket vagy iparágat, ami ennyire előtérbe helyezné a kollaborációt, mint a kézműves sörök. Itt vannak ezek az arcok, akik ugyanazon a piacon harcolnak azzal, hogy jobbnál jobb terméket dobjanak, ami ízlik az embereknek, és közben nem egymás nyakának ugranak, hanem egymás nyakába borulnak. A sörről és sörfőzésről alkotott koncepciójukat ütköztetés helyett megpróbálják kompromisszumokkal összefésülni, tanulni egymástól és folyamatosan fejleszteni magukat és a terméket, amit piacra dobnak. Ezért az untappeden badgeket osztogatnak, nagyobb bárokban külön menüpont alatt találhatóak a kollaboratív főzetek, és úgy az egész közeg az összetartozást promótálja az egymásnak feszülés helyett. Ugyan nem hiszem, hogy egy tizenhárom karakteres sörfőzde által főzött sörben megmarad mindenkinek a karaktere, de egy két-három fős kollabnál nagyon érdekes, amikor érezhető, hogy ki mit tett hozzá a saját karakteréből. Jó ideje pedig a kollaboráció kapuját kinyitották más irányba is, így születnek a zenekaros főzetek, séfekkel készített sörök, vagy akár borászok segítségével készült hibridek. Nyilván ebből van, aminek PR értéke van és reklámozzák egymást, de sok esetben kerülhet bele ténylegesen mondjuk az előadó profilja is a sörbe.*

Ha pedig a sörfőző karakteréről beszélünk, a másik ami a sör kóstolgatása közben felvillant, hogy ott van mindig egy állandó fricska, hogy hogyan tudják személyessé tenni a sört. A “Where is Seb?” például azért lett a sör neve, mert Seb, lekéste a gépét Budapestre, amikor személyesen kellett volna megjelenni egy tap takeover-re, meg a főzésre magára ezért egy napig a Monyós srácok és Christian ( a főzde tulaja) ezzel szórakoztak és szórakoztatták a különböző jó helyekkel a reptéren ragadt Seb-et. Ilyen ipart sem igazán ismerek, amelyik tudna ennyire személyes, önirónikus és őszinte lenni. Mindenkiből látszik, hogy imádják a sört, imádják készíteni a sört, és imádják azokat akik beletartoznak az előző két csoportba. Tényleg olyan egy kicsit mint egy nagy család, megvannak a konzervatív, bölcs öregek, a hiperaktivitásukkal az agyukra menő tinédzserek, az a tesó, aki csinálni nem csinálja, de jobban ért hozzá, mint a másik, a távoli rokon, és nyilván azért a távoli rokon, akit senki nem bír, de azért mégis meghívást kap mindig az ebédre. És ennek a családnak mindenki a részese lehet, vásárolhatsz a főzdében közvetlenül a sörfőzőtől, tap takeoveren akár le is csapolja neked, a fesztiválokon a végén már együtt berúgva dölöngélhettek hazafelé.

*Pont ez a sör debütált, de majd egyszer írok egy Reczer Gábor féle kollab főzetről, ugyanis ő gerillafőzőként mesteri szintre járatta ezt a tavalyi évben. Ugyan a minden hónapra jutó egy kollaborációs főzet nem jött össze, de így is kihozott eddig 10 teljesen külöböző közös főzetet, amiből sajnos mindegyik csak egyszeri alkalom volt, úgyhogy aki ott lemaradt az nagyon sajnálhatja.

[cikoria]

A DAC honlapja szerint László Csaba az elmúlt csaknem két szezonban

25 meccsen lépett pályára, és ezeken

30 gólt lőtt (vélhetően szlovák gólkirály lesz/volt!)

valamint begyűjtött 58 sárgát (tehát meccsenként valamivel több, mint kettőt - erre Molnár Monyó is büszkén csettintene), és egy pirosat.

[metalindex-hu]

Riot City: Burn the Night (2019)

Riot City: Burn the Night (2019) - http://metalindex.hu/2020/09/08/riot-city-burn-the-night-2019/ -

Inkább nevezném folyamatosságnak, mint a kanadai heavy metal sokadik hullámának azt, ahogy az amerikai kontinens legfelső régiójában az új évezredben sorra tűntek fel az újabbnál újabb ígéretes csapatok. A Blood Ceremony, a The Agonist, a Kobra and the Lotus, a Cauldron, a Cauchemar és a Despised Icon egyfelől, másfelől pedig a Traveler, a Metalian, a Striker, a Skull Fist és a Riot City nevét említeném (ti nyilván még hosszan tudnátok folytatni a sort). A „másfelől” leginkább annak szól, hogy az utóbbi, a heavy, a speed és a power metal háromszögében mozgó együttesek zenéjét előszeretettel hasonlítják egymáshoz, ahogy személybeli átfedések is előfordulnak közöttük.

Cikkem főhőseivel úgy ismerkedtem meg, hogy talán a Haunt Mind Freeze című albumának ismertetőjéhez érkezett egy olyan komment, hogy ami monyó az amerikaiak zenéjéből hiányzik, az duplán benne van a Riot City Burn the Night című lemezén megbújó muzsikában. Ritkán ugrom ajánlásokra, de most megtettem, és nem kellett hozzá sok hallgatás, hogy eldöntsem, erről az anyagról bizony írni fogok.

Fiatal csapatról van szó, és bár már 2011 óta együtt játszanak, a tavalyi hanganyag az első nagylemezük, azt megelőzően csupán egy demót hoztak össze, illetve egy válogatásanyagon szerepeltek (a demó három dalával és a nagylemez címadó nótájával). A kanadai együttes debütalbumán Cale Savy énekel és gitározik, a másik hathúros hangszeren Roldan Reimer penget, Dustin Smith bőgőzik és Chad Vallier dobol. Utóbbi muzsikus elődje a csapatból még 2016-ban távozó, és két évvel később, mindössze 26 évesen elhunyt Ty Gogal volt, aki a Riot City első két hanghordozóján ütötte a bőröket. Vallier pedig ezzel párhuzamosan a Traveler-nek is oszlopos tagja.

A csapat még Ty Gogal-lel…

A zenekar nevéről nem nehéz a jóval komolyabb múlttal rendelkező Riot-ra/Riot V-ra asszociálni, ám míg Don Van Stavern-ék New York-iak, addig a Burn the Night-ot megalkotó négyes a kanadai Calgary-ból származik. Ami viszont kapcsolódási pont, hogy az amerikai bandát is a Riot City egyik legfőbb hatásaként említik, bár a juharleveles formáció egy árnyalatnyival kevésbé dallamos muzsikát – inkább heavy/speed, mint heavy/power metalt – játszik.

Minden ízében old school fémzenét kapunk: a 80-as évekbeli kánon szerint a lemez hossza bőven 40 percen belül marad, ami alatt összesen nyolc dalt hallunk (mint a „régi szép időkben”). A borítón egy robot-madár-ragadozó emlős mutáns látható, ami részben a Judas Priest képi világát, részben a hőskor béna, „kézzel rajzolt” fedőlapjait idézi.

…és az aktuális felállás

A zenében érzek némi Malice-t, Savy sikolyai miatt Agent Steel-t, Judas Priest-et viszont, amihez a leggyakrabban hasonlítják a csapatot, nem igazán. Persze az említett két tengerentúli csapat is részben Halfordék köpönyegéből bújt elő, viszont más a gitárhangzás, sokkal amerikaiasabb a zene, mint a nagy öregek esetében. A Riot City ráadásul úgy marad hű a hagyományokhoz, hogy teljesen egyéni zenei világgal rendelkezik. Ha vannak is utánérzések, azok – számomra – egyáltalán nem zavaróak. A Burn the Night sok mindenhez hasonlít, ugyanakkor semmihez sem. Én legalábbis nem tudok egyértelmű, kontúros előképet említeni velük kapcsolatban.

A tempó minimum közepes fokozaton pörög, de inkább a felső sebességhatárhoz közelít. A szpídelést remek, nemritkán ikergitáros szólók tarkítják, a frontembernek pedig rohadt jó hangja van (amire egy kicsit a technikával is ráerősítenek, rávisszhangosítanak). Kedvenc nótámat, a líraian induló In the Dark-ot óriási érzelmi energiák feszítik (ennek a számnak a gitárszólójából némi Iron Maiden-t is kihallok); ez és a többi dal is sejthetően fantasztikus hangulatot varázsolhat a koncerttermekbe.

Remek bemutatkozás, amivel Cale Savy-ék igen magasra tették saját maguk számára a lécet. Ami persze annak a veszélyét is magában hordozza, hogy ezt a szintet legközelebb már nem sikerül megugraniuk, még kevésbé felülmúlniuk, de ne így legyen. A második album egy szempontból biztos más lesz, mint a mostani: a csapat tavaly, a lemez megjelenését követően ugyanis új taggal bővült. Az eddigi frontember a különösebb zenei előélettel nem rendelkező Jordan Jacobs-ra bízta az énekesi teendőket, így legközelebb már az ő hangján szólalnak meg a dalok. És nemcsak digitális formátumban vagy a fizikai hanghordozókon, hanem élőben is: hacsak a koronavírus-járvány egy esetleges újabb hulláma meg nem hiúsítja, a Riot City jövő tavasszal Európa-turnéra indul, méghozzá a Traveler társaságában.

[nolwemn]

MONYÓ Brewing Co.

Chimney Love

Alc.: 6,5%, Ext.: 16,6°

[lacarnsenseparaules]

CONQUEREIX EL TEU COS domestica’l, escapça’l fes-te manyaga fes-te submisa gaudeix de la bufetada amputa’t les penes provoca’t arcades imposa’t uns deadlines rebaixa la talla poda’t l’amor propi llaga’t la boca bada’t de cames claudica, rendeix-te, calla

i quan jeguis, a la intempèrie, un monyó de mida estàndard quan enyoris, escorbuta, el gust de carn desfermada

SIGUES ESQUEIX D’HERBOT FERÉSTEC DECLARA’T SALVATGE

[nolwemn]

MONYÓ Brewing Co.

Hungarian Terroir: Mór - Oak Aged Imperial Flanders Red Ale (2022)

Alc.: 8,1%, Ext.: 18°

[nolwemn]

MONYÓ Brewing Co.

Hungarian Terroir: Villány - Oak Aged Cabernet Franc Imperial Stout (2021)

Alc.: 8,4%, Ext.: 21,2°

[nolwemn]

MONYÓ Brewing Co.

Hungarian Terroir: Martonvásár - Barrel Aged Peach Wild Ale 2020

Alc.: 7,2%, Ext.: 14°

[nolwemn]

MONYÓ Brewing Co.

Hungarian Terroir: Balatonboglár - Barrel Aged Sauvignon Blanc Grape Ale (2021)

Alc.: 6,7%, Ext.: 13,3°

[nolwemn]

MONYÓ Brewing Co.

Hungarian Terroir: Szekszárd - Kékfrankos Barrel Aged Wild Grape Ale (2020)

Alc.: 7,9%, Ext.: 19,2°