#Nem zavar

[pozitivsblog]

Mások véleményét úgy látod, ahogy TE AKAROD

[fuckyourself666]

Annyira nemtudom hogy mitèvő legyek

[the-death-is-my-desire]

Olyan jó látni, ahogyan egyre kevesebbet mutat a mérleg.

[drakvuf]

életem első tofus desszertje

[paleobiogeografia]

Karácsonyfánk a biosztanáriban

[udv-wilson]

Ferike

-- így hívja néni a nemrég meghalt férjét, az egykori egyetemi tanárt, valahol egy I. kerületi örökpanorámás társasház harmadik emeletén.

A negyediken van a munkahely, ahol dolgozom, alattunk a budai polgárság krémje, ahol 8-tól 5-ig ezen polgárság része lehetek munkaidőben.

A néni törékeny, alacsony, izléséses szőkére festett hajjal, papírvékony, de éppencsak ráncos bőrrel. Nyolcvan éves, egykori történelemtanárnő. Minden ízében kellemes, idős nő.

Először csak köszöntünk egymásnak, aztán amikor reggelente szinte egyidőben érkezünk a gondozónőjével, aki a bevásárlását intézi, sokszor összefutottunk, és ezek a találkozások egyre szélesebb mosolyt szültek az arcunkra.

A köszönésekből hogy-tetszik-lenni? vált, majd jaj-de-örülök-hogy látom! lett.

Kapcsolatunk fordulópontja talán akkor jött el, amikor egy óriási pálmát kellett a terasza egyik részéről a másikra elvinni. Akkor egy kollégámmal segítettem. A kollégám lelépett, én ott maradtam, mert nem nézhettem, hogy a kiszóródott virágföld a patyolattiszta lakásban maradjon, és összesöpörtem.

A néni azóta szinte minden héten jár föl hozzánk, hol egy csavart kell meghúzni nála, hol a hűtő magasan levő konnektorját kell kihúzni a leolvasztáshoz.

A héten kétszer is volt fönt a néni az irodában, ilyenkor mindig nagyon szabadkozik, hogy már megint zavar, de hát, ugye, egyedül él, Ferike, az egykori egyetemi tanár férj, aki ezeket a dolgokat intézte, nincs már -- mondja kényszeredetten, de nem panaszként, csak magyarázatként.

Az első esetben nem működött a vonalas telefon.

Amikor beérkezem a lakásba, mindig megfutjuk a köreinket a cipővel és azzal, hogy megkérdem, bemehetek-e, illetve elmaradhatatlan a helykínálás is. A cipő mindig marad, és mindig bemehetek a lakás különféle helyeire és helyet sem foglalok.

A telefon süket volt. Tárcsahang (mondhatni, nyomógombhang) volt, de vonal nem volt, így kerítettünk gyorsan egy másik telefont, de az is hasonló hibát mutatott, tehát vélhetően nem a telefonnal van a baj. Újraindítottam a routert, lett vonal és boldogság is. De hát, ha már ott vagyok - kérdi - nem hívnám-e fel a Vízműveket, mert azért szeretett volna telefonálni, mert a vízóraállást be akarja jelenteni, és hát ezt is Ferike, az egykori egyetemi tanár intézte, de ő már, ugye, nincsen és ő még - mondja a néni - főzni sem tud szégyen ide, szégyen oda, ugyanis mindig Ferike főzött, közben meccset nézett, ő gondoskodott mindenről, csak hát, ugye, már Ferike nincs és el van veszve sok dologban, mondja.

Felhívtam a Vízműveket, kiderült, nem most van diktálási időszak, elmagyaráztam mit, hogyan kell, váltottunk néhány kellemes és udvarias, de egyre inkább mélyebb mondatot, és mentünk a dolgainkra.

A második alkalommal a héten a tévével volt baj: nem volt adás.

Lementem a nénihez, megfutottuk a köreinket, cipő, helykínálás, egyebek.

A néni odahordott minden, a lakásban fellelhető távirányítót. Ezeket szépen kiválogattuk, melyik tartozik ide, melyik nem, nézem a készüléket, bekapcsolom, van adás. Kikapcsolom-bekapcsolom, van adás. Megint, megint és újra. Nyugtázzuk, hogy valószínűleg csak összekeveredett valami valahol, és nem akarom észrevenni, hogy minden jól működött, csak összezavarodott a néni. Telik az idő.

Tudja - mondja az asszony - Ferike intézte ezt, csak ő most már nincs, ő az egyetemen volt tanár -- teszi hozzá. Képzelje - folytatja - a szekrényében most találtunk egy nagy táskát, tele filmekkel, de azok Ferike szobjában vannak, nem is nagyon megyek oda be, de hát az unokák, ha jönnek, ott alszanak, ott néznek tévét, és ha már itt vagyok, megkérhet-e, hogy azt is nézzem meg?

Bemegyünk a kisszobába (Bemehetek? Temészetesen.), ott egy tévé és egy videomagnó. Mutatja a néni, hogy látom-e, hogy mennyi filmet találtak abban a táskában, ami Ferike szekrényében volt, aki az egyetemen volt tanár -- és mutat a polcnyi vhs kazettákra. Nem is tudta, hogy vannak ezek, és az unokák most megnézetik vele mindegyiket, ki fogják kérdezni -- hallgatom a nénit.

Teszek-veszek, dugom össze a kábeleket, kapcsolom a tévét, bejön az M1, helyben vagyunk, van adás.

Kipróbáljuk a videómagnót is? - kérdezte a néni. Hát hogyne, és kicserélem a kábeleket. - Mutassam meg, hogy kell kezelni, vagy tetszik tudni? - Hát, ha nem nagy teher... Mutatom, mondom, többször, és újra és megintcsak. Ezt meg kell nyomni, ezzel állítjuk le, ezzel indítjuk el, satöbb.

Beteszünk egy kiválasztott kazettát, ami ott volt a videó mellett, amit alighanem az egyik ottalvó unoka nézett.

Nyolcvanas évek legvégén- kilencvenes évek legelején vagyunk abban a pár pillanatban. A helyszín egy házasságkötő terem. A névtelen operatőrünk követi a az ifjú párt és a kedves egybegyűlteket.

A néni némán áll mellettem, csak mutogat, az egyik ember ő lehet negyvenévesen, két fejjel magasabban, a másik Ferike, az egyetemi tanár, jovális, szemüveges, középkorú, jó kiállású ember aki az egyetemen tanított, de ő, ugye, már nincs.

A néni megnémult, dől a könnye.

Ömlik, záporozik ebből a kicsi, törékeny, egykori történelemtanárnőből a könny, itt a polgári milliőben valahol az első kerület örökpanorámás, budai hegyekre néző társasház harmadik emeletén.

Gyorsan kikapcsolom a videót, rendezgetem még az elemeket, a néni zokog, rázkódik a sírástól, próbálom egy barátságosan, de nem tolakodóan az együttérzésemet kifejezni azzal, hogy távolról a vállára teszem a kezemet.

Elmegyek, elköszönök.

Zárnám az ajtót kívülről, de a könnytenger között kiszól a néni:

arra kérem, nagyon szeresse a feleségét!

Az ajtó becsukódik, magára maradt a néni Ferikével, az emlékekel és ezzel a feloldhatatlan, megérthetetlen idő múlásával.

[sztupy]

@mindenfoglaltmar ötlete volt a tökéletes térképészeti időelcsesző feladat! Gondolom még tele van hibával de remélem majd szóltok.

Mi ez?

Nézzük a feladat kiírását:

Van-e valakinek ötlete olyan kék túra szakaszra, ami 15-20 km közötti és megközelíthető úgy, hogy A ponton hagyom a kocsit, eltömegközlekedek B pontra és visszasétàlok A pontba.

No de lássuk az eredményeket, de csak a hajtás után!

Mint látható elég sok eredmény van erre, szóval bárhol is laksz a kékkör útvonalán várhatóan lesz a közelben egy-egy ilyen sétalehetőség. Budapest környékén konkrétan három szakasz is van:

Dobogókő - Kevély nyereg

Piliscsaba - Dorog

Mogyorósbánya - Dorog

De ha nem zavar minket hogy kicsit többet sétálunk a kékkörön kívül, akkor a Budapest melletti majdnem összes szakasz bejárható:

Sőt, ha 25km-nyi sétával is meg vagyunk elégedve, és nem zavar minket ha akár két órát is kell tömegközlekedni, akkor szinte az egész kékkör előbb-utóbb bejárható:

Az egyetlen szakasz amit nehezebb bejárni:

Ösükösd - Hajósi pincék, ahol mindenképp kell legalább 29km-t gyalogolni

Cigándi gátőrház - Tiszakanyár, még egy említésre méltó hely, 24.7km-es gyaloglással

Pár megjegyzés, ami most eszembe jutott, de majd még lesz egy technikai hogy is készült leírás később:

Nagy köszönet a volánbusznak meg a BKK-nak, hogy feltöltötték a menetrendjüket értelmes digitális formátumba az internetre teljesen publikusan. A MÁV bekaphatja

Rengeteg idő ment el a vonalak helyes irányzékba hozásával, elképesztő hogy mennyire nincs (vagy nem találtam) erre megfelelő eszközöket

Mobilon nagyon akad, lehet gyengébb desktopon is, szóval még van mit optimalizálni a megjelenítésen, de azt majd kicsit később

Most vettem észre valamiért nem tervez a rendszer Sátoraljaújhelyre, a kékkör végére, bár ugye minek mene oda bárki.

[kgyst]

Teljesen elképesztő helyen dolgozom

Foggal-körömmel ragaszkodnak hozzá, hogy szoftverfejlesztőként bejárjak a világ faszára.

A falak remegnek, mert mellettünk van kb. az ország legnagyobb vasúti pályája, állandóan jönnek a vonatok

A kertészek folyamatosan berregtetik a berregőket az ablak alatt, az asztalomtól 5 méterre

Az alatt az egy év alatt, amióta itt vagyok, a kb. 200 négyzetméteres épületünk folyamatos felújítás alatt áll. Vésnek, bontanak, dübeleznek, mindegy, csak hangos legyen.

Fölöttünk van a ferihegyi 13R siklópálya is, de az nem zavar.

[csacskamacskamocska]

Elmúlik-e végleg

Vannak ilyen semmi közöm hozzá „problémák” amik mégiscsak foglalkoztatnak meg inspirálnak. Egy társaságba járok egy lánnyal, nőnek kéne mondanom mert már nem huszonéves, aki együtt járt a társaságból egy pasival. A lány szerelmes volt, a pasi nem, van ilyen. Szakítottak, kicsit érzelegtek rajta, de tulajdonképpen, érdekes módon, az együttjárásról mi már csak akkor értesültünk miután szakítottak. A fiú mondta, hogy bocs, ha kicsit furán reagálnak dolgokra, de helyzet van. Pislogtam is sűrűn, hogy most mi is történik, beszéltem a faszival privátban, hogy mondja már el mi ez az egész. Innentől kezdve némileg ki volt hegyezve a figyelmem a lányra, akit jobban szántam mint a faszit. Különlegesebbnek, érdekesebbnek, műveltebbnek láttam, mint a pasast, akinek ez a fantasztikus lány nem volt elég jó. Mindkettőjüknek van már párja, a pasasnak már gyereke is. A pasi felesége kedves, jópofa, tényleg szuper, kedvelem, de nem tudom azt mondani, hogy jobb mint a másik lány. Más. Mindketten eljönnek, sőt mindhárman, a viszonyok tiszták, beszélnek egymással, soha meg nem mondanád, hogy bármi közük volt egymáshoz. Nem is érdekel senkit, csak engem. Gőzöm nincs miért van bennem az, hogy én nem hiszem el, hogy egy szerelem elmúlik attól, hogy azt mondják, hogy vége a kapcsolatnak. Onnantól majd nem látja annak aminek előtte? Ha ott van, nem találja vonzónak? Amikért rajongott az nyomtalanul eltűnt? A fájdalom, hogy ő nem kellett, túlléptek rajta az lényegtelen dologgá válik? A másik teljesen idegenné? Ez a kapcsolat nem kiürült, elsikkad, elhidegült, hanem az egyik elutasította a másikat. Sebet ütött. Folyamatosan látni egy alternatív képet, egy másik utat, másik választást, szerintem idegborzoló. Voltam persze én is úgy, hogy évekkel később találkoztam azzal a pasival, aki iskoláskorom meghatározó szerelme volt, és nem hittem el, hogy ezt az embert valaha is vonzónak láttam. Nem is találkoztunk többször. Minek találkoztunk volna?

Van a társaságban más pár is, akik együtt éltek. Nekem irritáló, ahogy a közeli kapcsolat maradványai át meg átszövik a kommunikációjukat és terhet rak a mostani élettársra. Mert ne áltassa magát senki, terhet rak. Ezt nem akarni tudni, erre nem figyelni szerintem maradványa a birtoklásnak. Persze, mindenki csináljon amit akar, mindenkinek a saját felnőtt döntése, hogy marad vagy szakít vagy szakít és marad, és akinek valami nem tetszik az mondja, aztán majd lesz valahogy. Én csak arról mesélek amik bennem lecsapódnak, a zacc, a mocsok... Van persze rengeteg ellentmondás: A szabadságunkat nem kéne valaki más kárára, direktmód megélni. A korlátozás nem elvárható azon az alapon, hogy nekünk valami nem esik jól vagy kellemetlen. Az emberek hazudnak arról is, hogy fáj-e nekik valami. Az emberek önzők és kegyetlenek egymással.

És akkor mindenféle elejtett mondatok innen-onnan: Már nem fáj, de amikor összetalálkozom vele, igyekszem feltűnés nélkül kikerülni, mert nem akarok találkozni vele meg a nőjével. (aham, akkor most túl vagy rajta vagy nem?) Már csak barátok vagyunk. (aham, a legjobb barátok és csak te mondod neki, hogy milyen okos meg vicces, senki más.) Már elmúlt. (de minden ismeretlen üzenetről, telefonról, sosem látott tumblisról ő jut eszedbe, azt gondolod Ő volt) Jobb, ha nem találkozunk többet. (mert bármikor lefeküdnél vele és az is zavarna, ha nem) Hogy édesemnek, drágámnak, szívemnek szólítom, ez semmi, ez csak a megszokás. (baszki, 15 éve elváltatok, milyen megszokás ez?) Nem zavar, hogy megnősült és gyereke van. (csak leiszod magad, ha látod. Értem, hogy nem zavar) Felidegesít mindig, amikor találkozunk. (akkor mi a fasznak találkoztok?) Barátok tudtunk maradni. (nem akarjátok megdolgozni az érzelmi munkát a szakítással) A kapcsolataim elfogadják, hogy barátságban vagyok az exeimmel. (a kapcsolataid hazudnak) Nem akarom, hogy újra bántson vagy bármi ilyesmi. (Tudna bántani? Akkor nem utálod eléggé.) Stb, stb.

Amúgy az egész dolog érzelmi részét csak én feltételezem, teljesen elképzelhető, hogy a lány teljesen túl van a pasin, beleképzelek mindenfélét amit semmivel sem tudok igazolni, csak azt gondolom, hogy hacsak nem csalódik az ember orbitálisat a másikban, akkor a vonzalom nem múlik el, csupán háttérbe szorul, valahova a tudat eltompított mélyére kerül és ha nem piszkálják, akkor örökre ott is marad, és nem a vonzalom múlik el, csak elfelejtjük, hogy hova tettük.

[sztivan]

annyira gecire elegem van, hogy mindenki ennyire kurva okos

(rövid dühöngés következik az izraeli helyzet lereagálásáról)

nem és nem és nem bírom, hogy kritikátlanul fogadunk el álláspontokat tényekként, és ahhoz igazítjuk a valóságot. mint ma is, annyira biztos mindenki abban, hogy Izrael/a Hamasz lőtte ki azt a szerencsétlen kórházat, hát könyörgöm, egyikről tudjuk, hogy át szokott lőni a túloldalra, a másikról meg, hogy szintén, és eközben a saját civiljei mögé bújik, ovikba viszi a kilövőállásait, hát mit tudom én, melyik mond épp igazat most

és bazmeg, relativizáljuk a dolgokat, mint ha a világ bármelyik országának ne lenne joga megvédeni magát, ha a területére átmennek terroristák és százával gyilkolják a népet. vagy mint ha egy budapestnyi embert kollektíve büntetni ezért rendben volna, és hogy tudomást sem veszünk arról, hogy lehet valaki épp amiatt ott, amiért magyar ellenzékiek sem mind vándorolnak ki, mert az egy iszonyat erős érv lehet, még akkor is, ha az ember hazáját egy terrorszervezet vezeti, hogy "én itt vagyok itthon, menjenek el ők"

mittudomén, mi van. mi a jó, mi volna a helyes. annyi egészen biztos, hogy szar volna egy olyan világ, ahol két és félmillió ember lakhelyét beletolni a tengerbe reális alternatíva, és szintén szar volna egy olyan világ, ahol az a terrorszervezet nyer, ami gátlástalanul bebújik a saját népe háta mögé, gondolván, hogy oda úgysem mernek lőni majd

(egy dologban vagyok biztos ezen kívül, hogy iszonyú sok palesztin gyűlöli a hamaszt és rém sok izraeli a saját kormányát, csak ezt az izraelieknek van lehetőségük kimutatni. de ez csak azt jelenti, hogy a demokrácia a lehető leginkább működőképes államberendezkedés, nem árul el semmit a két népről, sem a vezetőikről. zárójel vége)

és elegem van a felcsapó antiszemitizmusból és az arabgyűlöletből, de abból is, ahogy a nyugat-európai baloldal most amiatt, mert Izrael szarul kezelte az emberi jogokat, beáll pacekba leszopni a terroristákat, és ó jaj énekeljük kézen fogva az imagine-t, szegény hősies ellenálló hamaszosok meg mint csupa Luke Skywalker, puszta önvédelemből fejezik le a csecsemőket. de akkor már az is, ahogy zsidó ismerőseim bosszúszomjasan szurkolnak a facebookon Gáza ledózerolásáért

ez az, hogy szurkolnak. és oké, egy zsidónál vagy palesztinnál még csak-csak megértem, de baszki, hogy az egész világ beállt úgy, mint egy meccset nézni, komolyan, mindenki járjon inkább focira, ott tényleg vagyunk mi, a jók, ők, a rosszak, és iszonyúan egyszerű a világ, és ordibálásban vezetjük le az indulatokat, bár döntetlen még abban is lehet

nem tudom, mi a jó. az irgalmatlan nagy magabiztosság, az zavar. én egész biztosan nem vagyok elég okos ahhoz, hogy megmondjam, mi kellene most

[nitta86]

Elhanyagolás

Tegnap a férjem segített kiszelektálni a régi kinyúlt zoknijaimat és közben volt egy felismerésem a szüleimről, ami miatt most enyhén ki vagyok borulva. Szóval pakoltuk ki a zoknikat és a kezembe akadtak a régi, de még mindig használható, nagyon jó minőségű, gyapjú túrazoknijaim, amiket a szüleimtől kaptam még 10-20 évvel ezelőtt. És mondtam a férjemnek, hogy igazából hálás vagyok a szüleimnek, hogy ennyi minőségi meg tartós cuccot vettek nekem, pl. bakancsot, hátizsákot, korcsolyát, de konkrétan nem értem, hogy miért nem voltak nekem hajlandóak hétköznapi zokniból, bugyiból, pólóból újat venni, amikor már kinőttem azokat, meg rongyosak voltak. És azt válaszolta, hogy azért mert ezek a nagyobb és tartósabb ajándékuk kapcsolódtak az aktuális projektjeikhez, pl hogy együtt túrázzon a magashegyekben a család, a hétköznapi dolgok meg nem. És az a baj, hogy igaza van. Minden ajándék vagy ilyesmihez kapcsolódott, vagy oda lehetett adni az egész rokonság előtt, amiből látszott hogy ők gazdagok és gondos szülők. Egy csomag bugyi vagy póló a 10 éves gyereknek az nem ilyen, azért nem jár ováció, szóval olyat nem vettek csak ritkán, mert nem fűződött hozzá érdekük.

És igazából igen, az is baj, meg rossz emlék hogy minden fehérneműm rongyos volt gyerekként amíg nem lettem elég idős hozzá, hogy vegyek magamnak a zsebpénzemből, és az is hogy folyton ki volt száradva a bőröm, mert nem törődtek vele, hogy nem tesz neki jót a lúgos szappan, amit ők szeretnek, és itt is az hozott megváltást amikor kamaszként vettem a zsebpénzemből tusfürdőt. De nem is ez volt igazán rossz, hanem a rémálmok amiatt, hogy 9 éves koromtól rám volt bízva a húgom, meg hogy 11 éves koromtól rendszeresen egyedül voltunk hagyva napokra. Meg az, hogy a húgomat én neveltem 5 éves korától, nem túl jól, mert túl kicsi és ijedt voltam hozzá, és ez valószeg hozzájárul ahhoz, hogy nem szeretnék saját gyereket.

És igazából bőven lett volna pénzük bébiszitterre, sőt a rokonok is szívesen vigyáztak volna ránk akár gyakrabban. Jellemző, hogy mikor egyszer anyám fontos előadásra készült, és itthon szerette volna ezt tenni mert a munkahelyén zavarták, akkor arra a hétre felfogadott egy au pair-t, aki vigyázott ránk és főzött, pedig előtte 2 hétig magunkat láttuk el, amíg elmentek apámmal kettesben nyaralni. Szerintem azért nem fizettek bébiszittert máskor, mert akkor kevesebb pénze maradt volna apámnak a drága extrémsportjaira, és nem azért mert nem tudták volna kigazdálkodni.

Időnként hajlamos vagyok arra visszavezetni a problémáimat, hogy nagyon patriarchális családban nőttem fel. És ez igaz, meg az is, hogy apám elég nőgyűlölő és terrorizálta az egész családot, ami anyám szerint a szeretet jele. Szóval ez szintén hozzájárult a problémához, de sorstársaimnál azt látom, hogy amellett hogy rossz volt nekik, hogy elnyomták őket a származási családjukban, amiatt hogy nők, amellett azért gondoskodtak róluk, meg tanítottak nekik lifeskillek-et hogy később jó anya és feleség váljon belőlük. Nálunk még ezt se, nem tanítottak semmit, csak amihez épp kedvük volt vagy kapcsolódott az aktuális érdeklődési körükhöz. Az hogy alap dolgokról fogalmunk sincs, az nem zavarta őket, sőt sokszor elhajtottak ha érdekelt valami, ami épp őket nem. Jellemző hogy évekig éltünk mirelit és instant cuccokon, 9 éves koromtól kezdve ezeket főztem magamnak és a húgomnak, és csak akkor tanítottak meg rendesen főzni mikor apám kitalálta hogy minden hétvégén hatalmas vendégség lesz nálunk, annyi kajával hogy mindhármunknak (anyámnak, nekem és húgomnak is), folyamatosan főznünk kellett. Nem az zavar, hogy nem kaptam elég tudást a házimunkáról, mert sok más kortársam se, és ezeket később is meg lehet tanulni, hanem inkább az, hogy amikor tanítottak valamit pl. a főzésről azt rögtön 50 főre kellett és ez is eléggé traumatizált, meg hogy alap dolgokat nem magyaráztak el nekünk, és pl. 10 évesen nem ismertem fel a parlamentet, azt hittem rá, hogy egy random kastély, de közben büszkék voltak arra, hogy a mi családunk milyen értelmiségi. És tényleg nagyon sok olyan apróság kimaradt amit mások megtanulnak pl. 4-5 évesen , mert a szülők sokat magyaráznak nekik, pl. illemszabályokról, emberi kapcsolatokról, vagy akár arról mit milyen gyakran érdemes kimosni, én meg 30 felett tanultam meg az internetről vagy terápiában. Mindez igazából néha ad szabadságot is, mert amit felnőttként tanulok meg, azt könnyebb felülbírálni, de összességében azért elég szívás.

[uzemi-kollektiva]

Jó ez a vendégmunkás téma

mert egyből látszik, ki buta náci, pár perc alatt kiderült pl. három magát baloldalinak valló emberről is, neveket nem is írnék itt.

Minek is jönnek ide a mongolok, kirgizek, indonézek? Kibaszott munkaerőhiány miatt. Menjen mindenki buszsofőrnek meg gépipari segédmunkásnak, szakmunkásnak, akkor nem kell sárga embereket nézni, sőt, ukránokat se. De szerencsére ez a nyomorult régió eljutott oda, hogy a mostani fiataloknak már nem egy gyár fogja jelenteni a következő 40 évét (vagy kevesebbet, ha belerokkan a munkába). Elvesznek sok sok olyan munkát, amit senki nem akar csinálni. Persze.

De hát ez még csak butaság, nem buta náciság. Az a helyzet, hogy nincs olyan, hogy xy nép elveszi a MAGYAROK munkáját. Nincs, nincs, nincs. Talán olyan van, hogy Béla elveszi Karcsi munkáját, vagy jelen esetben Jesus, de hát ezek a munkások emberek, van nevük meg életük. Van aki jobban dolgozik, van aki rosszabbul. (Pont tegnap merült fel egy beszélgetésben, hogy "15 éve itt dolgozó embert is küldtek el". Ja, 15 évéből az utolsó kettőben nem csinált, csak plusz munkát másoknak meg bujkált a gépek között.) Még a makói continál se a magyar népet rúgják ki, hanem jogosan vagy jogtalanul embereket. Akik helyére néha magyarokat vesznek fel, néha külföldit, néha kölcsönzött munkaerőt. (amúgy jó lenne tudni, honnan a francból tudnak pontos számokat kölcsönzött munkásokról, mert sehova nem kell bejelenteni, szerintem sehonnan)

De nem kell nagyon szétnézni, elég csak Ausztriát vagy Angliát venni - nagyon pörög mindkét helyen a vendégmunkások gyűlölete, csak ott a magyart, lengyelt meg a románt szidják ugyanazokkal az érvekkel amikkel itt is nyomulnak.

Ha ezek után még mindig nem érzed magad buta nácinak, akkor egy rövid teszt: zavar téged, hogy budapesti építkezésen nyírségből meg békésből viszik fel a dolgozókat és így elveszik a budapestiek munkáját? Vagy zavart téged 10 éve hogy kölcsönzött munkaerőként pl. Komáromból vitték busszal a magyar dolgozókat Székesfehérvárra és fordítva, hogy a kölcsönző cég több pénzt szakítson az utazási díjakkal, így a munkások felesleges kizsákmányolásával?

Ha igen és felemeled a szavad ellene, gratulálok, nem vagy náci. De ha csak a mongoloid ember jelenléte zavar és ezért mindenféle érveket kukázol, hogy végre baloldaliként lehess rasszista akkor inkább lépj be a fideszbe, oda való vagy.

[son1cthehedgeh0g]

Pénteken behívott a főnököm az irodába és feldobott egy lehetőséget. Májustól nyitunk egy új telephelyet a jelenlegitől 20 km-re és néhányunkat vinne magával.Anyagiakat egyelőre nem említett,csak annyit,hogy nekem kéne hoznom-vinnem a team-et.

Ami nagyon zavar,hogy gyakorlatilag lefejezné az itteni brigádot, elvinné azt,akit értékesnek tart, a többiek meg itt maradnak és leszopják magukat az átálláskor,ugyanis májustól új menedzsment jön,új informatikai rendszerrel. Öt éve,mikor a jelenlegi cégem idejött,hetekig-hónapokig tartott átállni az ő rendszerükre, annyi túlóráztunk, hogy szinte alig voltunk itthon. Most ugyanez várna rájuk,csak a négy-öt legjobb nélkül (konkrétan mindenki,akit megkérdezett,látatlanban igent mondott az ajánlatra,engem kivéve), én viszont úgy érzem,nem hagyhatom cserben azokat,akik nem kellettek neki.

[tuntetesinfo]

A szabad választásokért! 10 perces flashmobok országszerte a nyári "választásokig"

Előzetes szervezést és regisztrációt igényel, itt:

Időpontok

Háttérinfók és a kommentárom:

A flashmobsorozat kapcsolódik a választások tisztaságával kapcsolatban az Európai Bizottságnak benyújtott beadványhoz:

"Ennek eredménye, hogy ma már ott van az Európai Bizottság asztalán az Európa Parlamentben helyet foglaló valamennyi magyar ellenzéki képviselő által benyújtva az a jogi tervezet, amely az egyik szükséges lépése annak, hogy megdőljön az a választási környezet már a júniusi EP-képviselői és önkormányzati választásokon, amiről Magyar Bálint úgy nyilatkozott, hogy annak változatlansága esetén Orbán maffiacsaládjának hatalma leválthatatlan.

A napokban kerül meghirdetésre az a társadalmi cselekménysorozat, amely ha garanciát nem is, de esélyt biztosan ad arra, hogy kimozduljon a magyar társadalom a mai beletörődő állapotából."

Népszava, 2024. február 4., Palotás János

Részletesebb infók a beadványról: cikk és videó.

A kezdeményezés mögött álló politikai és civil támogatásról itt olvashattok. Ez még a kezdeti egyeztetés idejéből származó összefoglaló, nem a végső lineup. Fontos szempont, ha el akarod dönteni, hogy részt veszel-e és milyen elkötelezettséget vállalsz, milyen energiát teszel bele, hogy ez nem magánakció, hanem a szervezési munka csúcsa látszik most ki, és résztvevőként rajtunk múlik, megerősítjük-e a jelenlétünkkel a szereplők felé azt az üzenetünket, hogy közös célunk a rendszer elleni fellépés. Mi vagyunk azok, akik kikövetelhetik az ennek a szerveződésnek a keretén belül kapott lehetőséggel élve, hogy a pártok lépjenek ki a fényre, vállalják és hirdessék az ügy támogatását, valljanak színt, hogy mennyiben kívánnak bennünket képviselni. Itt egyszerre szólhatsz az EU-hoz, a minket képviselni hivatott pártokhoz és a hatalombitorlókhoz. EZ AZ.

Segíthetsz a szerveződésen kívülről is: a hírt továbbosztva, járókelőként érdeklődést és támogatást mutatva, videót készítve és megosztva.

Igyekszem felszínen tartani majd a hónapok során, a #flashmobreminder taggel tudod kiszűrni, ha csak zavar.

[vanista]

Márki-Zay azzal fog bevonulni a politikatörténetbe,

hogy ő találta meg a varázsigét, a “Magyar Péter nem ütötte meg Varga Juditot, de Varga Judit elismerte, hogy megütötte Magyar Pétert” mondatot, amellyel két másodperc alatt változtat lángoló Mérő Verává bármely Mandifonost. :)

Hogy nem csak a fizikai bántalmazás számít, hanem a lelki. És már állnak a hosszú, tömött sorokban a könyvtár előtt, és olvasnak pszichológiát, szociológiát, mindenféle progresszív, hanyatló dolgot.

Bohár Dániel keresi a kedvenc Ferge Zsuzsa idézetét, “egy pillanat, Philip, mutatom”, kiabál, de nem zavar senkit, a Félix kihalt reggel, csak ketten fogyasztanak.