#Pozsonyi Magyar Galéria

[bdpst24]

Határátlépés – Kiállítás Percz János (1920-2000), a magyar Giacometti életművéből

Határátlépés – Kiállítás Percz János (1920-2000), a magyar Giacometti életművéből

2024. február 22 – 2024. március 28. Megnyitó: 2024. február 22. csütörtök, 18.00 óra Amikor Galéria 1137 Budapest, Pozsonyi út 6. A Pozsonyi úti Amikor Galéria eddig antikvitás és vintage lakberendezési üzletként volt ismert, ám 2024. február 22-én egy Grand Opening keretében az újlipótvárosi művészeti galériák sorában debütál. Az új kiállítótérben elsőként Határátlépés / Kiállítás Percz János…

[korkep-blog]

Kalita Gábor: Újévi üzenet -Igenis, Jézus földi követeinek még hangosabban kell szólniuk     

Igen is kell, igenis jó az, ha Jézus földi követei akár meredekebb témákban is kifejtik véleményüket, nézeteiket.

Nyitókép: petofiprogram.hu

  A mögöttünk hagyott évben az ember sok mindenben csalódott, de sok-sok olyan szívet melengető meglepetés is érte, amire az előttünk lévő évben, években építeni lehet.

  Meglátásaikat értékelni kell

  Értő, érző emberekhez szólva, hadd kezdjem azzal a reményteljes megfigyelésemmel, miszerint: 2018-ban mindig több és több lelkipásztor, Jézus földi követe szólalt meg nyilvánosan, nemcsak a templomok, parókiák falai között – olyan mindannyiunkat érintő, akár társadalmi vagy politikai ügyekben is többnyire olyan elfogulatlan, magas műveltségről, ékes rálátásról tanúbizonyságot tévő stílus és tartalom  mellett, amit mi, halandók valóban megsüvegelhetünk.

  Ezekben, a médiában is megjelenő, hiteles, szóbeli jelenésekben nincs párthovatartozás, nincs puszta karrierépítés, nincs szekértábor jelleg. Embermentő, embervédő megnyilvánulás fogantatik itt, mely során a sokszor zilált, megtévesztett emberi lelkeket igyekszik a pásztor visszaterelni minden emberbarát társadalmi rendszer legmagasabb intézményébe, a család, a szűkebb lelki közösség, a hit, az anyanyelv gyakorlásának intézményeibe. Ez ugyanis az a védőháló, mely megvéd minket  a haszonlesők, a konspiráció nagymestereinek, a kufárok, a hit-, házasság  -és családrombolók által okozható bajoktól, s attól, hogy tudva, vagy tudatlanul, a pokol kapujának irányába terelődjék életutunk, életcélunk.

  Azok tiltakoznak, akiknek a leginkább csendben kellene maradniuk

  Hogy mi is a forrása abbéli örömömnek, hogy ma már mindig több papi, egyházi személyiség fejti ki véleményét akár napi, társadalmi történésekről, vagy eltorzult politikai útirányokról?

  Válaszom egyértelmű: Számtalanszor hallhattuk korábban azokat a véleményeket, hogy az egyház ne politizáljon, ne szóljon bele fontosabb társadalmi kérdéseinkbe.

  De! Elsősorban kik is terjesztik ezeket az állításokat? Azok a rossz múltú manipulátorok, akik az egypártrendszerben a vallásüldözés oldalán álltak. Azok, akik a kommunizmus szekértolóiként, vagy beszervezett ügynökökként, s ezek csicskásaiként szolgálták a vörös rendszert, ma már „véres szájú „bloggerekként” bevetve „káder-gyerekeiket” is azokon a frontokon, ahol az ateizmus, az álliberalizmus szószólói, s a család, nemzet, haza eszméinek gyakorlói állnak egymással szemben.

  Persze, a rendszerváltás után ők voltak az elsők, akik pimasz módon sorakoztak be az ateizmust tovább éltető polgári, liberális pártokba, társadalmi szervezetekbe, s rikácsolták – sok esetben hamiskodva, a kereszt mögé elbújva – az új nótát, miszerint ma demokrácia van. Vagyis, ismét az ő izmusuk, „demokratizmusuk.” Így  az egyházat, s magát a hívő embert igyekeztek ádáz módon kirekeszteni a viszonylagos szólásszabadság, az új lehetőségek térerőiből.

  Kép: illusztráció, Northfoto

  Akkori előnyük ma már jól érzékelhető, hiszen a korábbi rendszer alaposan felvértezte őket pártszervezettségük révén, vagy a konspirációs tevékenységükben /ŠtB/  szerzett, a megtévesztésben jártas tapasztalatokkal, s a kilencvenes évek közepén dúló, mečiari diktatúra is táplálta megerősödésüket. Lásd, az átkos, peterweis szerű „vörös” figurái tucatjainak mai napig tartó regnálása, a vályú körüli kanaszta tánca. Az ilyenek üldözték, börtönbe zárták, kínozták papjainkat. Tehát, az ilyeneknek, valóban jár a megbocsátás?

  Céljuk, a nyugodt hang, a nyugodt erő elnyomása

  Az ilyen típusú bolsevik pofátlanságoknak bő történelme van, nem feledve  a jakobinusok véres menetelését, az őszi rózsás forradalom bőrkabátos „aktérjainak” országot, embert, egyházi méltóságokat gyalázó, megalázó kegyetlenkedéseit, a második világégés utáni, módszeres kommunista vallásüldözést.

  Ezek leszármazottjai ma is – háttérhatalmi hátszéllel a hátuk mögött – szintén remekelnek, lásd, a neoliberalizmus mögé bújó, nemzetellenes „színjátékaikat,” a gender-elmélet éltetését, a házasság intézménye megtagadóinak ténykedését.

  Szerencsénkre a felvidéki magyarok körében – ám sajnos, csak közel harminc év után – ma már jól felismerhetők, vagyis leleplezhetők ezek a káros, csakis önös célokat követő, káros „elemek,” akik mind a politikában, mind a társadalmi életben, most is hasonlóképpen, mint az átkosban, csakis eszmetársaikat igyekeztek cseles módozatokban helyzetbe hozni, csakis ezek boldogulását biztosítani, piedesztálra emelni.

  Ezzel összefüggésben leírtam többször, leírom most is: Lásd, némely felvidéki politikus által, magyar érdemrendekre ajánlott, felterjesztett volt kommunista államvédelmi besúgók /ŠtB/ díszes táborát. /Emlékeztetőül jegyzem meg, hogy ezeken az érmeken ott találtatik a magyar királyi korona, s azon a Szent Kereszt. Vagy talán az ajánlóknak erről nem lenne tudomásuk?

  „Áradjatok, mint a szél…”

  Személy szerint nagyon sok szép élménnyel gazdagodtam  az évek során az által, hogy 2008-ban, felvidéki, s anyaországi képzőművész társaimmal, kurátorként, s képzőművészként vándorútjára indítottam a Hommage Esterházy János grafika, szobor –és festmény kiállítását, mely immár 38 alkalommal mutatkozott be az értő közönség előtt, szerte a Kárpát-medence magyarok lakta vidékein, de Csehországban, s Lengyelországban is.

  Nagy megtiszteltetés ért minket az anyaország nagyobb városaiban, ahol a kurátori beszámolóm mellett, a megyéspüspök mondott köszöntőt.

  Veszprémben, az akkor még szolgálatban álló Márfi Gyula veszprémi érsek meleg szavakkal üdvözölte Esterházy János nemes tevékenységének Kárpát medencei terjesztését, színvonalas képzőművészeti munkákon keresztül. Ezt attól a Márfi Gyulától hallhattuk, aki hosszú éveken keresztül ma is arra figyelmeztet minket, hogy a muszlim erőltetett elterjesztése Európánkban nagy veszéllyel jár, persze nem csak a keresztény vallás gyakorlóira, hanem mindannyiunkra, európaiakra.

  Szavait soha nem feledem, amikor a kiállítás alkalmával is kimondta igéjét: „Áradjatok, mint a szél…”

  Számunkra ez az áldásos, ám általános üzenet azt is jelezte: képzőművészeti alkotásainkon keresztül is vigyük el jó hírét a kommunisták által, rabláncon halálba kergetett Esterházy János embermentő,  életét egész magyarságunkért feláldozó  nemes tetteinek.

  Kéz a kézben, Pozsony és Székesfehérvár

  Székesfehérvárott, a minden év augusztusában megrendezett Királyi Ünnepségekre – felvidéki üzenetként – 2013-ban elhoztuk a 2010-ben vándorútjára indított, Szent István Pozsonyban című kiállításunk anyagát.

  Ez alkalommal Spányi Antal megyéspüspök mondott el egy olyan szívhez szóló köszöntőt, mely Szent Istváni üzenetként is szólt mindannyiunkhoz, a nagybetűs KIRÁLY ma már történelmi országának alattvalóihoz.

  A püspök a hit, a nemzeti fennmaradás mellett szólt arról is, hogy a kiállítás témája a két testvéri koronázó város ékköve is lehet, hiszen számos királyunkat koronázták meg azon a városainkban, ahol Szent István emléke a mai napig él, s éltetett.

  Hasonló lelki élményekben lehetett részünk akkor is, amikor a Pozsonyi Magyar Galéria, s a Szövetség a Közös Célokért társulás zászlaja alatt 2017-ben elindítottuk a Kitelepítések 70 című vándorkiállításunkat, mely jelenleg már a hetedik bemutatójánál tart.

  A tárlatnyitók az egyes honi és anyaországi falvakban, városokban rendszerint a kitelepítésekkel kapcsolatos emlékünnepségek alkalmával kerültek megrendezésre, mely alkalmakkor helyi plébánosok, egyházi méltóságok olyan lelkünkhöz szóló beszédekben szóltak a felvidéki tragédia eseményeiről, ahol a haza látogatók, vagyis a kitelepítettek, persze az otthon maradottak is könnyeikkel küszködtek. Ám az összetartásra, a hit megtartó erejére buzdító papi megnyilatkozások sokat könnyítettek azok lelkén, akik az említett tragédiát közvetve, vagy közvetlenül megélték.

  Az óévben is szóltak, írtak, nyilatkoztak, s mi meghallgattuk szavukat, olvastuk betűjüket

  Amint már a bevezetőben jeleztem, léleknyugtató valóságként nyugtázom azt, hogy Jézus földi küldöttei is mindig gyakrabban írnak, nyilatkoznak a nyomtatott, vagy elektronikus  médiákban. Szavuk valóban figyelemre méltó, hiszen a hagyományos európai, s világvallás, a kereszténység az embert komplex módon szemléli, mindenben csakis a javát kívánja, nemcsak jelen pillanatban, hanem öröklétében is.

  Kép: illusztrációs felvétel (talita.hu)

  Akár ilyenkor, ünnepek idején is jó olvasni, hallani nemcsak a templom falai között, de a médiában Molnár Tamás, a pozsonyi magyar katolikus hívek lelkipásztorának, vagy Karaffa János plébánosnak a vallásról, a világról, a körülöttünk zajló életről szóló megnyilvánulásait.

  De figyelmesen olvastam Somogyi Alfréd, apácaszakállasi református lelki pásztor írását is, aki többek között az egyik fejezetben, bátor hangon kijelentette: „De mivel tudjuk bizonyítani, hogy velünk az Isten? Templomaink kiürülnek, Európában lassan üldözött vallás lesz a keresztyénség, a bal liberális eszmerendszer jobban gyűlölik, mint hajdan a kommunisták gyűlölték Jézus Krisztust és követőit…“

  Majd a lelki pásztor így folytatja: „Velünk az isten, mert még vagyunk… Még magyarul szól a miatyánk a Csallóközben, Mátyusföldön, az Ipoly -és Dél-Garam mentén, Nógrádban és Gömörben, Abaújban és Bodrogközben. Állnak a templomaink, s ha megfogyatkozva is, de élnek gyülekezeteink. Velünk az Isten.

  Kovács Ervin Gellért, premontrei szerzetessel készült, karácsony előtti interjú alkalmával az ékes szólású szerzetes emígyen válaszolt az interjúban feltett, egyik köztes kérdésre, mielőtt arról beszélt, már a karácsonyfát is el akarják tőlünk venni, mert sérti az idegen kultúrákból, vallási közegből közénk tolakodók érzékenységét:

  A kommunista és a liberális eszme hasonlóan veszélyes?

  „A szellemi gyökerek ugyanazok, ezek történelmileg is egymásra épülő, egymásból kinövő szellemi irányzatok. Más a csomagolás, kicsit más a történelmi kontextus, de az indítékaikat és a céljaikat nézve teljesen azonosak.”

  Az írás címének mondandóját követve:  Igen is kell, igenis jó az, ha Jézus földi követei akár meredekebb témákban is kifejtik véleményüket, nézeteiket. Ugyanis, az egyház felszentelt, nagy tudással, helyzetfelismeréssel, emberismerettel rendelkező pásztorai nagyon is érzik, nagyon is tudják, hogy híveik érdekében mikor is kell nyugodt erőként szólni, verbálisan is megnyilatkozni. Akkor is, amikor ez a hitetleneknek nem igen tetszik.

  Kalita Gábor

[enk1du]

véletlenül

majdnem a Magyar Nemzeti Arcvonalat linkeltem be valahová a Magyar Nemzeti Galéria helyett. bár valószínűleg sokkal kattintósabb lenne egy gyerekprogram, ha az MNG helyett az MNA, a Budapesti Bábszínház és a Pozsonyi Pagony együttműködésében valósulna meg.

[nemzetinet]

Felvidéki ősbemutató: a magyarság 1100 éves történelme egy csodálatos táblaképen

KOMÁROM. A Pro Arte Danubií – Duna Mente Mûvészetéért Polgári Társulás október 14-én délután tartotta a Szõgyénben élõ és alkotó vitéz Smidt Róbert Himnusz címû faragott táblaképének felvidéki õsbemutatóját a komáromi Limes Galériában. A Stubendek László, Komárom polgármestere védnökségével megrendezett, október 24-ig látható kiállítást Michl József, Tata polgármestere nyitotta meg.

A különös eseményhez méltó aláfestésként a Magyar Hiszekegy fogadta a templomhajóba betérõ látogatókat. Farkas Veronika mûvészettörténész-galériaigazgató üdvözlõ szavai után Dráfi Mátyás, Jászai Mari-díjas érdemes mûvész elmondta a Szózatot. Majd a házigazda leszögezte: nagyon fontos a még lepel által fedett, 5×2 méteres, grandiózus mû, amely az összmagyarság 1100 éves történelmét jeleníti meg, felvonultatva annak legjelentõsebb személyiségeit és történéseit. 

Vitéz Smidt Róbert fafaragó 1966-ban született Párkányban, jelenleg Szõgyénben él és alkot, Tata díszpolgára. Középiskolai tanulmányait 1981–1985 között a Komáromi Ipari Szakközépiskolában végezte. Kezdetben grafikákat, festményeket készített, 1995 óta azonban fafaragással foglalkozik. Munkáiban az elfeledett népi díszítõ elemeket és azok mondanivalóját ötvözi saját érzelmeivel. Jelmondata: „múlt nélkül nincsen jelen és jövõ”. Mûhelyébõl magyarkapuk, trianoni emlékmûvek, templombelsõk, oltárok, dombormûvek, haranglábak, szabadtéri színpadok, térplasztikák, emlékoszlopok, síremlékek és belsõ berendezési tárgyak kerülnek ki – sokatmondó üzeneteket közvetítve a jelen- és utókornak. Munkásságát 2016-ban Magyar Bronz Érdemkereszt kitüntetéssel ismerték el.

Smidt faragta a pilisszántói zarándokhelyen felállított Kálvária szobrait is. A faluból egy köves gyalogúton, a Csillagösvényen keresztül lehet feljutni a Boldogasszony-kõkápolnáig. Az ösvény egy 7 állomásból álló stáció-útvonal, mely a magyarság történelmének állít emléket. A faragott faszobrok a magyarság hét legfontosabb szakrális vezetõjét ábrázolják. Az elsõ Nimród, minden magyar õsapja, a második stáció Hun Attilát jelképezi, utána következik Árpád vezér, majd õt követi Szent István szobra. Az ötödik állomás Szent László király, a nemes lelkû lovag szobra, az utolsó elõtti Boldog Özsébet, a pilisi szentet és a pálos rend megalapítóját ábrázolja, majd Hunyadi Mátyás szobrával ér véget az ösvény.

A Komáromban szombaton bemutatott faragott táblaképének Himnusz címét Szörényi Levente Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas elõadómûvész, zeneszerzõ és szövegíró adta, aki annak születésénél Michl Józseffel, a Szõgyén testvértelepülésének számító Tata város polgármesterével együtt bábáskodott. Magyarországi õsbemutatóját idén márciusban Tatán tartották, felvidéki õsbemutatóján pedig azt az alkotó Michl Józseffel és a mû létrejöttét mecénásként segített Molnár Béla komáromi vállalkozóval, Molnár Rozália képzõmûvész férjével együtt leplezte le.

Tata elsõ embere megnyitó beszédében köszönetet mondott a Limes Galéria meghívásáért, hangsúlyozva, hogy e templomhajó méltó helyet ad a hat évig készült, tíz négyzetméteres, üzenetgazdag alkotásnak. „Az alkotó egy életfába faragta bele a magyar történelmet, s e képben mindaz megtalálható, amit magunkról, a magyarság történelmérõl feltétlenül tudnunk kell. A fa a tomboló szél kihívásaira gyökereivel válaszol. Nos, életünk nagy kihívásaira is választ ad e mûbe sûrített történelmünk“ — fogalmazott.   

Azt is megtudtuk: a táblagép középpontjában a honfoglalást lezáró, gyõztes pozsonyi csata látható, „amely a magyarság emberségét és a Kárpát-hazában küldetését is megmutatta“. Továbbá a Magyarországot naggyá tevõ uralkodóknak – Géza fejedelemtõl kezdõdõen és a magyar történelem viharos eseményeinek, így a tatárjárásnak, a török dúlásnak, a Rákóczi-féle és az 1848/49-es szabadságharcnak, a két világháborúnak, a kitelepítéseknek, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharcnak… is emléket állított Smidt.

Az öt méter hosszú és két méter magas, 8 mázsa súlyú, szõgyéni tölgyfából készült táblaképen, amelyet a Történelmi Vitézi Rend tagjai segítettek összeszerelni, háromszáznál több arc látható. Közülük a hajdani magyar uralkodókén kívül kiemelendõ a családjáért dolgozó édesapa és az életet adó édesanya arca – hangsúlyozva a nemzetmegtartó és – gyarapító család jelentõségét. Ekképp válik teljessé a megmaradásunkat biztosító Isten, haza, család – értékhármas. A család mögött magasodik a szõgyéni templom tornya, s a távozókat mindig hazaváró nyitott kapu sem hiányozhat. Michl szerint a kép üzenete: a magyarság a vérzivataros évszázadokban is azért tudott fenmaradni, mert rendelkezett olyan bátor és erõs vezéregyéniségekkel, akik nem a saját boldogulásukkal, hanem a nemzet érdekeivel törõdtek, és részt vettek a világ teremtéstörténetében.

A mû egyes motívumai már más alkotásokon is megjelentek, de nyitott történelemkönyvként együtt elsõ alkalommal e képen szerepelnek.

A táblaképen egyebek mellett a háborúkból hozzátartozóikat hazaváróknak reményt sugalló fény, továbbá minden magyar Szent Koronája, Árpád apánk védelmezõ kardja és a nemzet, illetve hit iránti hûséget jelképezõ lobogó, valamint két sarkában az országot õrzõ Gábriel és Mihály arkangyal is megtalálható.

Smidt Róbert a megnyitó ünnepségen az alkotómunka kulisszatitkaiba is beavatta a jelenlevõket. Megtudtuk, hogy amikor tíz évvel ezelõtt a pilisszántói Csillagösvényen dolgozott, felvetõdött benne a gondolat, hogy egy összmagyarságot jellemzõ mûvet kell készítenie. Miután érlelõdött e gondolat, hét évvel ezelõtt Szörényi Levente barátjának papírra vetette a terveit, Molnár Béla pedig vállalta a mecénás szerepét. „A magyar ember szilaj, kemény, mint a tölgyfa, és a gyökereivel kötõdik a szülõföldjéhez – ezért egyértelmû volt, hogy egy életfát kell készítenem. Hat évnyi kemény fizikai munka során készült el a táblaképem“ – árulta el.

Kiemelte az alkotás középpontjában álló pozsonyi csata jelentõségét, amirõl tájainkon méltatlanul megfeledkeztek, ám egyes amerikai katonai egyetemeken annak jó példájaként oktatják, hogy egy kis sereg is gyõzhet a hatalmas túlerõ felett. Továbbá felhívta a figyelmet a gyászos trianoni döntésre emlékeztetõ, drámai hatást keltõ láncokra, amelyeket két kéz tart össze – együvétartozásunkat is jelképezve, valamint az 1956-os eseményeket szimbolizáló lánctalpakra. A felvidéki Betlehemmel pedig arra utal, hogy egykor Jézus Krisztusnak is menekülnie kellett a családjával, akárcsak a felvidéki kitelepítetteknek. Leszögezte: képén az ellenségnek csak a pozsonyi csata esetében van arca, „hiszen sosem az az igazi ellenség, aki az arcát mutatva szemtõl szemben harcol, hanem azok az arctalan személyek, akik a háttérbõl fondorlatos módon irányítanak“. 

Az alkotás tavasszal egy hónapig volt látható Tatán, komáromi bemutatása elõtt pedig további négy helyen, így a székesfehérvári Püspöki Palotában is szemrevételezhették az érdeklõdõk. Két hét múlva a sümegi várban, majd további helyszíneken állítják ki. Farkas Veronika kifejezte reményét, hogy a Himnusz címû mûvet október 24-ig rendhagyó történelemóra keretében sok komáromi diákcsoport is megtekinti, s egyszer talán végleges kiállítóhelyet kap az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban, Feszty Árpád körképe, A magyarok bejövetele közelében. A rendezvény záróakkordjaként a jelenlevõk közösen elénekelték a Himnuszt.

Felvidéki ősbemutató: a magyarság 1100 éves történelme egy csodálatos táblaképen a Nemzeti.net-en jelent meg,

[bdpst24]

Pozsony ad otthont a debreceni kiállításnak!

Pozsony ad otthont a debreceni kiállításnak!

Borbély Szilárd és Csokonai Vitéz Mihály, azaz Debrecen évfordulós irodalmi alakjait bemutató kiállítás nyílt a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában. Debrecen város, a Budapesti Illusztrációs Fesztivál és a Bényi Galéria közös pályázatára beérkezett grafikákból augusztusban láthatott kiállítást a közönség Debrecenben, melynek anyaga a napokban külföldre utazott. Megnyitójára a Pozsonyi Liszt…

[korkep-blog]

Magyar kulturális hét Pozsonyban - Hét nap, amikor ismét magyar lesz a szlovák főváros

Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége és a Pozsonyi Magyar Intézet szervezésében 2018. június 4. és 10. között jubileumi, ötödik alkalommal kerül megrendezésre a Több mint szomszéd – Magyar kulturális hét Pozsonyban.   A szervezők célja idén sem változott. A magyar kultúra bemutatása és Magya...

Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége és a Pozsonyi Magyar Intézet szervezésében 2018. június 4. és 10. között jubileumi, ötödik alkalommal kerül megrendezésre a Több mint szomszéd – Magyar kulturális hét Pozsonyban.

  A szervezők célja idén sem változott. A magyar kultúra bemutatása és Magyarország népszerűsítése mellett a szlovák főváros nyári nagyközönségének kínálnak változatos programokat. A szabadtéri műsorok helyszíne a Hviezdoslav tér.

  A Pósfa zenekar is szórakoztatja majd a nagyérdeműt

  A rendezvénysorozat „kapuit” június 4-én, hétfőn Balázs János Liszt-díjas zongoraművész és Cziffra Fesztivál Kamarazenekarának közös koncertje nyitja meg a Szlovák Rádió nagy hangversenytermében.

  Minden, ami a V4-t illeti

  A kulturális fesztivál tekintettel a Visegrádi Csoport magyar elnöksége jegyében különféle programokkal gazdagítják a fesztivált.

  Az érdeklődők a Pozsonyi Magyar Intézetben június 5-én, kedden egy „hangzó-kiállítást” részesei is lehetnek, amely Szirmay Zsanett textilművész és Tákrány-Kovács Bálint zeneszerző SoundWeaving V4 Edition elnevezéssel nyílik.

  A hungarikumok is teret kapnak

  A június 7-i, csütörtöki szimpóziumon a magyar visegrádi elnökség eredményei, valamint a szlovák V4 elnökség céljai is bemutatásra kerülnek. Az ezt követő szakértői kerekasztal-beszélgetésen a látogatók rálátást kaphatnak Közép-Európa országainak sikeres együttműködésére.

  A Hviezdoslav tér június 9-én, szombaton V4 Zenei Nap helyszínéül szolgál, ahol cseh, szlovák, lengyel és magyar zenekarok lépnek színpadra.

  Tánc mindenekfelett

  A Szlovák Nemzeti Színház június 7-én, csütörtökön a Magyar Nemzeti Balett Bartók TáncTriptichon c. előadásának ad otthont. Ez a darab Frenák Pál, Seregi László és Juhász Zsolt világszerte ismert koreográfusok rendezésében készült.

  Színpadra lép a Rómeó Vérzik is

  A muzsika is teret kap

  A fesztiválnyitó koncertet Illényi Katica Liszt Ferenc-díjas hegedűművész és a pozsonyi Cappella Istropolitana kamarazenekara tartják méghozzá a magyar divattervezők „folkTREND” elnevezésű divatbemutató kíséretében június 10-én, vasárnap a Radisson Blu Carlton Hotel teraszán.

  A szervezőka divatról sem feledkeztek el

  A szabadtéri koncertsorozat keretén belül a Rómeó Vérzik, a Budapest Klemzer Band, a Pósfa zenekar, a Middlemist Red, a Kerekes Band és a Bohém Ragtime Band szórakoztatja majd a nagyérdeműt.

  Látvány és kiállítás

  A Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület (Open Structures Art Society – OSAS) tárlatának megnyitására június 6-án, szerdán kerül sor a Z-Galériában. Cakó Dániel Medárd és Hidvégi Áron Quartzbox homokfestő-bemutatója június 8-án, pénteken lesz megtekinthető.

    Történelem és kultúra

  A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában Szalatnai-szimpóziumot tartanak, míg a Városi P.O. Hviezdoslav Színház pódiumán a Bánfalvy Stúdió bemutatja Ray Cooney: A miniszter félrelép c. vígjátékát június 6-án.

  Gasztronómia

  A szlovák főváros központi sétaterén bőséges választék várja a látogatókat úgy a magyar konyhából, mind a kézműves termékből.

    Körkép.sk/LE

[korkep-blog]

Koncertek, pozsonyi séta, disznótoros ünnepség – Programajánló a Pozsonyi járásból

Koncertek, kiállításmegnyitó, előadás, pozsonyi séta, disznótoros ünnepség. A Pozsonyi járás jövő héten is bő programkínálattal várja az érdeklődőket!   Január 28. (hétfő) – Amorphis (FIN) – Soilwork (SWE) metálzenei koncert   A finn Amorphis metálzenekar és a svéd Soilwork melodic dea...

Koncertek, kiállításmegnyitó, előadás, pozsonyi séta, disznótoros ünnepség. A Pozsonyi járás jövő héten is bő programkínálattal várja az érdeklődőket!

  Január 28. (hétfő) – Amorphis (FIN) – Soilwork (SWE) metálzenei koncert

  A finn Amorphis metálzenekar és a svéd Soilwork melodic death metál zenekar koncertjére január 28-án, hétfőn 18.00 órakor kerül sor a pozsonyi Majestic Music Clubban.

    Január 29. (kedd) – Következő húzás! – kiállításmegnyitó

  A Magyar Alkotóművészek Szlovákiai Egyesülete január 29-én, kedden 18.00 órától szervezi meg a Következő húzás! című kiállítás megnyitóját a pozsonyi SVÚ Galéria (Umelka) kiállítótermében (Dosztojevszky sor 2.).

  A kiállítás kurátora Balla Rita. A kiállítás megtekinthető február 17-ig.

  Kiállítók: Bott Maya, Csémy Éva, Fecsó Szilárd, Kiss Márti, Kovács Csonga Anikó, Nagy Judit, Pukkai Judit, Schniererová Miriam, Szabó Krisztián, Szamaránszky Emőke, Takács János, Tomovics Mirianna, Vámos János.

    Január 29. (kedd) – Himalája mama-trek a Pozsonyi Casinóban

  A Pozsonyi Casino vendége január 29-én, kedden 18.00 órakor Rajková Márta lesz, aki az októberben elmaradt előadását tartja meg.

  Rajková Márta kalandosnak nevezhető életútja a komáromi Selye János Gimnáziumból a Comenius Egyetemen keresztül Innsbruckba, Michiganbe majd a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemre vezetett. Végül a világjárás lett a munkaterülete, de kedvenc időtöltése is. Édesanyját is elvitte a világ legnagyobb hegyére, s a nagy utazást a Himalája mama-trek című előadás örökíti meg.

    Január 29. (kedd) – Pozsonyi koronázási látképek – Séta a régi Pozsonyban

  A Pozsonyi Kifli Polgári Társulás és a Pozsonyi Városi Múzeum szeretettel vár minden érdeklődőt a következő pozsonyi sétára, melyre január 29-én, kedden 18.00 órától kerül sor. Az indulás helyszíne: Pozsonyi Városi Múzeum, Apponyi-palota, Faust-terem, vendég: dr. Vladimír Segeš. Az előadás nyelve: szlovák.

    Január 30. (szerda) – Dixie Kings Of Hungary – koncert

  Január 30-án, szerdán 19.00 órai kezdettel kerül megrendezésre a Dixie Kings Of Hungary (ex Benkó Dixieland Band) koncertje a pozsonyi Majestic Music Clubban.

    Január 31. (csütörtök) – „Daloljunk Matus Jánossal“ a Pozsonyi Casinóban

  Január 31-én, csütörtökön 17.00 órától „Daloljunk Matus Jánossal” s egyúttal hallgassuk meg az előadást az egyik legjelentősebb kortárs zeneszerző, Kurtág György (1926) életpályájáról, amelyet nemzetközi díjak sora fémjelez. Többek között a zenei Nobel-díjnak számító Ernst von Siemens Stiftung-díj.

  Február 1–2. (péntek/szombat) – Davis Cup Slovensko–Kanada

    Február 2. (szombat) – Főrévi Disznótoros Ünnepség (Ružinovské zabíjačkové slávnosti)

  Február 2-án, szombaton 10.00 órától kerül megrendezésre a főrévi A. Hlinka parkban a Főrévi Disznótoros Ünnepség, ahol házi disznótors finomságokkal és kolbászkészítéssel várják az érdeklődőket.

    Összeállította: Takács Henrietta

[korkep-blog]

Csontváry és Mednyánszky kiállítás nyílt a Pozsonyi Városi Galériában

A Mirbach-palotában, Ferencesek tere 11.) látható tárlat 2019. március 31-ig tekinthető meg hétfő kivételével naponta 11.00 – 18.00 óra között.

A XIX. és a XX. század fordulójának két, csodálatos életutat megjárt művésze halálának centenáriuma alkalmából nyílik kiállítás Pozsonyban.

  A TERMÉSZET MAGÁNYOS, ZSENIÁLIS VÁNDORAI / Csontváry Kosztka Tivadar (Kisszeben 1853 – Budapest 1919) – Mednyánszky László (Beckó 1852 – Bécs 1919) című kiállítás január 24-től tekinthető meg.

  A Pozsonyi Városi Galéria földszinti kiállítótermében (Mirbach-palota, Ferencesek tere 11.) látható tárlat 2019. március 31-ig tekinthető meg hétfő kivételével naponta 11.00 – 18.00 óra között.

    A szervezési szempontból kissé furára sikerült rögtönzött sajtótájékoztatón részt vett a Ivan Jančár, a Pozsonyi Városi Galéria, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója, Molnár Imre,  Pusztai Tünde, a pécsi Janus Pannonius Múzeum kurátora, aki a kiállításért is felel.

    A kiállítás képei:

          Körkép.sk

[korkep-blog]

Kiállításmegnyitók, Csontváry, vigadóbál – programajánló a Pozsonyi járásból

2019. január 22. (kedd) – „Csontváry én vagyok“ – Huszárik Zoltán rajzai és Markovics Ferenc standfotói (kiállításmegnyitó filmvetítéssel egybekötve a Magyar Kultúra Napja alkalmából)   Január 22-én, kedden 17.00 órai kezdettel nyílik a „Csontváry én vagyok” című, Huszárik Zoltán rajzait és...

2019. január 22. (kedd) – „Csontváry én vagyok“ – Huszárik Zoltán rajzai és Markovics Ferenc standfotói (kiállításmegnyitó filmvetítéssel egybekötve a Magyar Kultúra Napja alkalmából)

  Január 22-én, kedden 17.00 órai kezdettel nyílik a „Csontváry én vagyok” című, Huszárik Zoltán rajzait és Markovics Ferenc standfotóit felvonultató kiállítás a Pozsonyi Magyar Intézet épületében.

  A filmművész-grafikus Huszárik Zoltán alkotói pályája igen rövid, a létrehozott művek azonban a filmművészet remekei: Elégia, Capriccio, Tisztelet az öregasszonyoknak, Amerigo Tot, A piacere, a két nagyjátékfilm ‒ Szindbád és Csontváry; valamint a filmekkel szinte naplószerűen együtt születő rajzok. Aki Huszárik Zoltánra emlékezik, életművét értelmezi, meg kell említenie sokoldalúságát, a képzőművészi és írói tehetséget, mely a filmművészetben nyerte el végső kifejezési formáját. Huszárik addig nem látott képi univerzumot teremtett filmjeiben és rajzaiban, sűrített képszavakkal fogalmazva, új nyelvi logika, új ritmus szerint.

    Kurátor: Medve Mihály (Műcsarnok, Budapest)

A kiállítást megnyitja: Huszárik Kata, színművész

  A megnyitót követően bemutatásra kerül Huszárik Zoltán: CSONTVÁRY című filmje (1980, 106 perc). Szereplők: Ichak Finci, Holl István, Drahota Andrea, Dajka Margit, Balázs Samu

  A filmben a színész Z. szerepeiben keresi művészi és magánemberi énjét, így Csontváryban, a festőben, akit a színpadon kell alakítania. Csontváry, a festő-zseni életét, gondolatait, mindennapjait a mindenség tölti ki, ő és a kozmosz azonosak. Az élet minden pillanatát csodaként éli meg és prófétai küldetéstudattal akarja átadni a csodát az embereknek. Végül is Csontváry vagy Z. az, aki Libanonban, Taorminában, Athénban, vagy az arab sivatagban jár, keresi önmagát fáradhatatlanul. A festő feladatát akarja beteljesíteni, a színész pedig önmagát meglelni a festőben.

  2019. január 24. (csütörtök) – A természet magányos, zseniális vándorai – Csontváry Kosztka Tivadar (Kisszeben 1853–Budapest 1919) – Mednyánszky László (Beckó 1852–Bécs 1919) – kiállításmegnyitó

  Január 24-én, csütörtökön 17.00 órai kezdettel kerül megrendezésre A természet magányos, zseniális vándorai című, Csontváry Kosztka Tivadar és Mednyánszky László alkotásait felvonultató kiállítás a Mirbach-palotában (Pozsonyi Városi Galéria, Ferencesek tere 11.). A kiállítás, amely a Magyar Kultúra Napja alkalmából valósul meg, a XIX. és a XX. század fordulójának két, csodálatos életutat megjárt művésze halálának századik évfordulója emlékére jött létre.

  Mednyánszky László és Csontváry Kosztka Tivadar egy esztendő eltéréssel születtek Felvidéken, a Kárpátok és a Tátra fenséges vidékén, de míg Mednyánszky László már 18 évesen a Müncheni Művészeti Akadémián tanult, Csontváry majd negyvenéves korában kezdte el ugyanott a művészeti stúdiumokat. Mednyánszky több ezer festményből álló életművet hozott létre, addig Csontvárytól száznál kevesebb festményt ismerünk – igaz, festői munkássága csak egy évtizedig tartott.

    A pécsi Janus Pannonius Múzeum több mint 14 000 művet őrző képzőművészeti gyűjteményéből kiválasztott 16 darab Mednyánszky- és Csontváry-festmény kis számuk ellenére is maradandó élményt adva teremti meg az emlékezés és tisztelgés lehetőségét a szülőföldön.

  A kiállítás kurátora: Sárkány József művészettörténész.

Zongorán közreműködik: Fekete Tamás.

A kiállítás 2019. március 31-ig tekinthető meg.

  2019. január 25–26. (péntek és szombat) – Szentgyörgyi pincenapok (Deň svätojurských pivníc 2019)

  Az idei 12. Szentgyörgyi pincenapokon 29 pincében 32 borász várja a borkedvelőket. A pincék pénteken és szombaton is 13.00 órától 20.00 óráig tartanak nyitva.

  Az egynapos belépő 28 euró, mely tartalmazza egy kóstolópoharat, tarisznyát, egy térképet a pincékről, valamint 15 euró értékben kuponokat a borvásárláshoz.

    2019. január 26. (szombat) – 9. Pozsonyi Magyar Vigadóbál

  Január 26-án, szombaton 19.00 órától rendezik meg a 9. Pozsonyi Magyar Vigadóbált a pozsonyi Vigadóban, a Szlovák Filharmónia épületében.

  Fellép a BON BON és a Princess vonós trió. A belépőjegy 70, illetve 110 euróba kerül. A jegy ára tartalmazzák az aperitívet, vacsorát, egy pohár bort és kávét, az éjféli büfét, valamint a műsort.

    Összeállította: Takács Henrietta

[korkep-blog]

Kalita Gábor: Mióta Ladislav Hudec Hugyecz László?

Vagyis pontosítva: mióta Hugyecz László – Náš slovenský architekt … – vagyis mióta ő a mi szlovák műépítészünk?

Vagyis pontosítva: mióta Hugyecz László – Náš slovenský architekt … – vagyis mióta ő a mi szlovák műépítészünk?

  Hugyecz László sorstörténete immár a hetvenes évek közepétől foglalkoztat. Még abból az időből, amikor szerkesztő-riporterként egyik cikkem képzőművészettel foglalkozó anyagához böngésztem a Pozsonyi Egyetemi Könyvtár korabeli, nemzetiségi magyar újsággyűjteményekben korhű, autentikus adatok után.

  Hugyecz László az első világháborúban. Kép: shanghaiartdeco.net

Ekkor került kezembe több újságcikk is, amelyik Hugyecz László azzal a sorshelyzetével foglalkozott, hogy magyar királyi hadnagyként, az orosz katonai fogságából milyen kegyetlen szökési körülmények között is jutott el Kínába, miként is vált az Osztrák-Magyar Monarchia mérnök-hadnagyából Kína vezető építészévé.

    Mivel a háború idején a monarchia polgára volt, kérvényezte – immár Kínából – a szülővárosába való visszatérés végett a Csehszlovák állaampolgárságot. Megkapta, de nem volt hová haza jönnie, hiszen szülei vagyonát elkobozták. Ám később persze kapott ettől az államkonstrukciótól már a kommunista éra idején is egy „titulust,” vagyis náš slovensky architekt.

    Ki is volt Hugyecz László

  Persze, még mielőtt rátérnék az írásom alcímében is felvetett téma taglalására, hadd említsem meg, hogy ebben az évben emlékezünk az építész egyéniség születésének 125-ik, halálának 60. évfordulójára. Tehát ennek kapcsán is a teljesség igénye nélkül hadd ismertessem meg olvasóinkat egy rövid összefoglalóban a magyar, a nemzetközi, s a

Besztercebánya egy korabeli képeslapon 1895-ben. Kép: ladislavhudec.eu

kínai építészet egyik kiváló művelőjének kimondottan gazdag, főbb élet eseményeivel, karrier-pályájával.

  Hugyecz László a Felvidéken, Besztercebányán született 1893-ban. A család felmenői között egyaránt találhatók magyarok, szlovákok, szászok. Anyanyelvét magyar édesanyjától, lánynevén Skultéty Paulától sajátította el, akinek szülei több száz évre visszamenőleg magyar lutheránus lelkészek voltak.

  A Hugyecz család Besztercebányán, 1900-as évek eleje. Kép: revizoronline.com

Apja, aki szintén folyamatosan magyarul, németül, szlovákul beszélő, szlovák felmenőkkel is rendelkezett, indította el útjára fiát, Lászlót későbbi szakmájában. Ugyanis az apa, Hugyecz György az Osztrák-Magyar Monarchia kiemelkedő tudású, tehetős építkezési vállalkozója volt.

  A sok közül erről tanúskodik a budapesti kisalföldi vasbeton alagút kivitelezése is, mely a kort meghaladó technikai megoldásokat tartalmazott, ezzel is bővítve a monarchia építészeti vívmányainak fejlettségét. De emellett édesapja számtalan besztercebányai, felvidéki középület, ipari központ, családi ház, kúria, villa kivitelezője volt.

  1905-ben saját családi villájukat is felépítette klasszicizáló stílusban, ahol a kis László is jól megfért a további öt testvérkéjével.

      Pályakezdés – a kőműveskanál és az ácsszekerce jegyében

  Az igazi építész a malternál kezdi, szól az építészek körében gyakran hangoztatott csasztuska. Így volt ez Lászlóval is, aki a kőműves, kőfaragó, ács mesterségek szakvizsgáit is megszerezte.1911 és 1914 között a Budapesti Műszaki Főiskolán képezi tovább magát, majd az építész diploma megszerzése után állást kap Ybl Ervin irodájában. 1916-ban már tagja a Magyar Királyi Építészkamarának, több tervrajz kivitelezője.

  Hugyecz László építész 1934 körül. Kép: wikipedia.org

  Orosz fogságából Kínába szökik

  Felfelé ívelő pályáját megszakítja a katonai behívó. A 82-es magyar gyalogdandár hadnagyaként óvóhelyek, katonai bunkerek építkezéseinél jeleskedik, majd egy ütközet folyamán sérülést szenved, s a kozák lovasság fogságába esik. Szibériába viszik, itt nyelv és építészeti szaktudásának köszönhetően életben marad, építkezéseket vezet.

  Fogságban. Kép: revizoronline.com

A fehérek és a vörösök között dúló háború okozta káoszt kihasználva fogságából megszökik, kalandos utakon eljut Kínába, ahol a dán misszió segíti őt. Így jut el Sanghajba, ahol egy amerikai építészeti iroda nemzetközi szakcsoportjában helyezkedik el.

Hugyecz László. Kép: blogs.wsj.com

Hugyecz László nem akart Kínában maradni, ám az otthoni körülmények drámai fordulatot hoztak. Édesapja meghal, vagyonukat az újonnan alakult csehszlovák állam elkobozza, a család Budapestre költözik. Tehát, Kínában folytatja tovább munkáját annak érdekében is, hogy családját fenn tudja tartani.

  1922-ben megnősül, német származású felesége, aki Sanghajban született jómódú család tagja. Apja gazdag kereskedő, anyja, korábbi rokoni ágon az angol nemesi Tisdall család leszármazottja.

  A család kitűnő társadalmi kapcsolatokkal rendelkezik, tagja a kínai felső tízezernek. Később két fiú, s egy lány gyermekük születik.

  Kína nemzetközi elit építészeinek a legjobbjai között

  Hugyecz, a korábban elsajátított magyar, német, szlovák, majd orosz nyelv után megtanul kínaiul, s angolul. Miután az R.A. Curry építészeti cégénél, immár irodavezetőként komoly tapasztalatokat szerez, 1925-januárjában megnyitja saját cégét, s néhány év alatt Kína egyik legismertebb építészévé válik.

  Hugyecz Laszlo Ede. Kép: reprofoto. youtube/media film

  A klasszikus stílusokban való jártassága, az apja mellett, s a hadszíntéren szerzett tapasztalatai lehetőséget ad számára mind Sanghajban, mind Kína más területein élő nemzetközi kolóniák, külföldi, s kínai üzletemberek, s az 1927-ben magalakult nemzeti kormány más-más stílusban megfogalmazott igényeinek kielégítésére.

  Ugyanis olyan főiskolai tanárai voltak, mint Haussmann Alajos, Pecz Samu, Schulek Frigyes, a Halászbástya megépítője, akik az eklektikus épületszerkezetek létrehozásában is világszínvonalat képviseltek, apja viszont már a vasbeton, vas elemű konstrukciók szerkezeti megalkotásában szerzett tapasztalatait adta át fiának.

  Az 1920-ban divatos eklektikus, neoklasszicista stílustól, egészen a modern art-decóig

  Közel húsz éves munkássága idején az egyik legtöbbet foglalkoztatott sanghaji építésszé válik, s közel 40, többségében még ma is funkcionáló, neves épületet tervez a városnak.

  Moore Church. Kép: pekingikacsa.blog.hu

  Első nagyszabású kínai projektje a Joing Saving Society volt, majd ezt követték az egyetemi, ipari épületek, követségek, iroda házak. Érdekességként meg kell említeni, hogy az építész Kínában is igazi keresztényként tevékenykedett, hiszen több templom tervét is elkészítette, amelyekért – felekezettől függetlenül – nem kért honoráriumot.

  Hugyecz László tervei alapján készült el 1934-ben a 22 emeletes, 200 szobás Park Hotel. A 83,8 méter magas felhőkarcoló az első ilyen magasságú épület volt Ázsiában, amely meghozta a világhírnevet tehetséges alkotójának.

  Hugyecz László tervei alapján készült el 1934-ben a 22 emeletes, 200 szobás Park Hotel. Kép: pekingikacsa.blog.hu

  A neves építész tervei alapján épült a Sanghaji Nagyszínház, a Joint Saing and Loan Bank, a Keresztény Irodalmi Társaság kombinált épülete, a posztmodern Zöld Ház épületsora.

  Kínában így közel ötven, általa tervezett épületet nyilvánítottak műemlékké.

  1942-ben Magyarország tiszteletbeli konzuljává választják

  Hugyecz László több hazatérési kísérlete meghiúsul. 1928-ban  az időközben megszerzett Csehszlovák állampolgárságát szerette volna magyarra váltani, de a hatóságok nem zárták le az apja halála utáni hagyatéki eljárást. Kínában marad, közben megszerzi magyar állampolgárságát, majd megválasztják Magyarország konzuljává.  1947-ben, a polgárháború, s a kommunista a hatalomátvétel után az előző rendszer kiszolgálása után Kínában kegyvesztett lett.

  Magyarországra, az általa finanszírozott, a fia révén már előkészített birtokra nem térhetett vissza korábbi konzuli tevékenysége miatt. Így sanghaji házi fogságából megszökik, s Svájcban, Luganóban telepedik le családjával. Később visszatérhetett volna Magyarországra, de látta, hogy itt nem tudja biztosítani szélesebb körű, vagyonából a Csehszlovák állam által kiforgatott családja számára a megélhetést, így Luganóból, a Budapesten maradt családtagjait folyamatosan átutalt pénzküldeményekkel segíti.

  XII. Piusz Pápa Rómába hívja

  A pápa felkérésére statikus mérnökként, a Szent Péter sírját kutató, nemzetközi csoport tagja lett. A Szent Péter Bazilika alatti feltárási munkákban vett részt, feltárta, majd statikailag ellenőrizte azokat az ott lévő katakombákat, melyek fölött a Bramante, majd később Michelangelo által tervezett bazilika sok száz tonna terhet hordozó pillérei tornyosultak. Itt találták meg – Hugyecz segítségével is – azt az urnát, mely Szent Péter csontjait tartalmazta.

  Ez a munka lelkileg is megváltoztatta életét, visszavonult az építészettől, írni és festeni kezdett, vallástudománnyal foglalkozott, majd visszatért családjához Svájcba.

  Hugyecz Amerikában. Kép: ladislavhudec.eu

  Ezt követően, a Kaliforniai Berkeley Egyetemtől kapott meghívást katedra vezetői posztra. Itt megtervezte, s felépítette második családi házukat is, az elsőt ugyanis egy földrengés elsodorta, maga alá temette. Ezzel a házzal sem volt szerencséje, szintén egy földrengés révén, amikor egy létrán állva akasztott fel a falra egy festményt, leesett, majd az ezt követő trauma, s szívinfarktus révén – 1956-ban, 65 évesen – meghalt.

  Hamvait – kérésére –  Besztercebányára, a Felvidékre szállították, így kívánsága szerint a Hugyecz család  monumentális kiképzésű, ma is épségben álló sírjában lelt végső nyugalomra.

  Rokonlelkek Esterházy Jánossal

  Amikor a Pozsonyi Magyar Galéria zászlaja alatt Pozsonyi Műtermek nevű csoportommal kiállítást nyitottunk a Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet korábbi épületében, Molnár Imre az intézet igazgatója, Esterházy kutató, a kiállítás után mutatott nekem néhány levelet, amelyet Esterházy János küldött családtagjainak a börtönből.

  Amikor ezeket a briliáns magyarsággal, érzelemmel telítődött leveleket olvastam, akarva akaratlanul is Hugyecz László neve jutott az eszembe. /Hugyecz, a frontról, Kínából küldött ezer levelének példányait ma is őrzi családja/.

  Ugyanis olyan gyönyörű magyarsággal megfogalmazott leveleket, amelyek a mártír tollából fakadtak, évekkel korábban az építész Kínából, családtagjai számára küldött levelek olvasása közben tapasztaltam.

  Hugyecz László Ede. Kép: wikipedia.org

  Véleményem szerint, Esterházy és Hugyecz rokonlelke abban fogantatik, hogy mind a ketten EMBERMENTŐK voltak. A mártír gróf ebbéli cselekedetei mindannyiunk által jól ismertek. Hugyecz viszont tiszteletbeli konzuli működése alkalmával mentett magyarokat, zsidókat, rászorultakat, mely nemes tettei, ma már szintén hasonló képen vannak feltárva, igazolva, mint a minden igaz magyar által igen tisztelt gróf Esterházy esetében.

  Egy Trianon utáni ország, amelyik vagyonától megvonta, elutasította őt és családját, ma az építészt nemzete jeles tagjának vallja

  A fentiekben ismertetett tények fényében is, tudatomban mindig erősebben megfogalmazódik a sok évtizede táplált aggály: miért kell a szlovák nemzetnek ennyire vehemensen kisajátítani, nevét megváltoztatva, őt „Ladislav Hudecként” említve, aki valójában, – családja hitközösségi felekezetének archívuma alapján is – Hugyecz László Ede volt?

  https://www.youtube.com/watch?v=570wpR6voNI

  Főleg a korábbi években, de még az átkos időszakában is számtalanszor olvashattuk emlékező cikkekben, hazájukban elismert történészek asztalán született, a „Náš slovensky architekt,” a „Mi szlovák műépítészünk” szellemében megfogalmazott értekezésekben.

  Mi adja azt a kisajátítást, ragaszkodást egy olyan többnemzetiségű ember esetében, aki – nem önkéntesen –  még az Osztrák-Magyar monarchia alatt hagyta el hazáját, s igazán sohasem térhetett vissza Csehszlovákiába? Már csak azért sem, mert családja vagyonát, az építész nevét ma „kisajátító” ország elkobozta, vagyis indexre tette a Hugyecz famíliát, akik Budapesten leltek menedékre.

  https://www.youtube.com/watch?v=6iBp2SuP0JA

  Persze azon sem csodálkozom, hogy példaként említve a volt kultuszminiszter, Madarič úr regnálása idején, – ismerjük az ő, magyarokhoz fűződő viszonyát – , valamelyik „Hudec” élettörténetét feldolgozó tollforgató, történész magyarul használhatta volna Hugyecz László nevét. De még László Hugyecz formában sem tehette volna. Sem a visszaemlékezés nem látott volna nyomdafestéket, s az emlékezőt sem jutalmazták volna akár egy miniszteri kitüntetéssel sem.

  A 2010-ben megjelent magyar nyelvű könyvet 2013-ban kínai nyelvre is lefordították. Kép: pekingikacsa.blog.hu

  Még szerencse, hogy szép számban élnek Hugyecz László valódi történetét, emlékét, emléktárgyait kincsként őrző hozzátartozók Budapesten, s másutt, s az is szerencse, hogy mind a magyar, mind a kínai kormány kimondottan korrektül, kiadványok, kiállítások, a Hugyecz épületek műemlékekké való nyilvánításával viseltetik Hugyecz László emlékéhez, vagyis, nem a „csakamilyénk,” KISAJÁTÍTÓ módon.

  Kalita Gábor 

Nyitókép: shanghaiartdeco.net

[korkep-blog]

Zenei fesztiválok, kiállításmegnyitók – programajánló a Pozsonyi járásból

2018. október 28-tól december 16-ig – Régi zene 18 (Stará hudba 18 – Musicus maximus Posoniensis)   Október 28-án, vasárnap 18.00 órától kezdődik a Pálffy-palotában (Vár utca/Zámocká ul. 47) a Musica aeterna őszi kamarazenei koncertsorozata.     Bővebb infó itt.   2018. któb...

2018. október 28-tól december 16-ig – Régi zene 18 (Stará hudba 18 – Musicus maximus Posoniensis)

  Október 28-án, vasárnap 18.00 órától kezdődik a Pálffy-palotában (Vár utca/Zámocká ul. 47) a Musica aeterna őszi kamarazenei koncertsorozata.

    Bővebb infó itt.

  2018. któber 28. (vasárnap) – Musica Slovaca et Bohemica – Mozart Festival 2018

  Október 26-tól november 11-ig zajlik Pozsonyban az 5. Mozart Festival. Csehszlovákia megalakulásának 100. évfordulója alkalmából egy speciális koncerttel készülnek az érdeklődőknek (Musica Slovaca et Bohemica), melynek során egyedi alkotások hangzanak el Anton Zimmermanntól, Juraj Družeckýtől és Jozef Röslertől. A koncertre október 28-án, vasárnap 19.00 órától kerül sor a Prímás-palota Tükörtermében.

      Bővebb infó itt.

  2018. október 29. (hétfő) – Török László: POÉZIS (kiállításmegnyitó)

  Török László Poézis c. kiállítása a 28. Nemzetközi Fotóhónap keretén belül október 29-én, hétfőn 16.00 órakor kerül megrendezésre a  Pozsonyi Magyar Intézetben (Stefánia út 1.).

  Török László Balázs Béla-díjas fotóművész a magyar fotográfiai élet fontos szereplője. 1972-ben Család című képével elnyerte a World Press Photo egyik nagydíját, az Aranyszemet. Életművének kiemelkedő alkotásai a Bari Károly segítségével készült Cigányok c. sorozata mellett az irodalmi ihletésű képei, ahol a képek nem illusztrálják a verseket, verselőket, hanem maguk is poétikusak.

  Kurátor: Kincses Károly fotótörténész. A kiállítás megtekinthető: 2018. november 30-ig.

    2018. október 30-tól november 9-ig – 15th KlezMore festival

  Az idei jubileumi 15. bécsi–pozsonyi KlezMore fesztiválon ismét a klezmer stílus kivételes előadói lépnek színpadra.

    2018. któber 30. (kedd) – City of Bristol Choir (UK)

    2018. któber 31. (szerda) – Korniss Péter: VÁLTOZÁS (kiállítsmegnyitó)

  Korniss Péter Változás c. kiállítása a 28. Nemzetközi Fotóhónap keretében október 31-én, szerdán 17.30 órakor valósul meg a Pozsonyi Városi Galériában (Mirbach-palota; Ferencesek tere 11.). 

  Korniss Péter (Kolozsvár, 1937) munkássága az egyik leggazdagabb közép-kelet európai fotográfiai életmű. A Mirbach-palotában nyíló kiállítás a hagyományos paraszti kultúra asszonyait idézi fel először a 70-es évekből, majd a 90-es években készült, a globalizáció térhódítására reflektáló alkotásain át, az utóbbi évek konceptuálisnak tekinthető, az erdélyi Szék község asszonyait Budapestig követő fotósorozatával. Az ötven évet átfogó kiállítás képeit végigtekintve a történelmi folyamat érzékeltetése mellett Korniss fotográfusi munkásságának változása is nyomon követhető.

    Kurátor: Kovács Krisztina, a budapesti Várfok Galéria művészeti vezetője. A kiállítás megtekinthető: 2019. január 13-ig.

  Összeállította: Takács Henrietta

[korkep-blog]

KITELEPÍTÉSEK 70‘ – kiállítás a Pozsonyi Magyar Intézetben

Egyedi tárlat a szülőföldjükről elüldözöttek, deportáltak, kitelepítettek, lakosságcserére és reszlovakizációra kényszerítettek emlékére

December 14-én, csütörtökön, délután 17:00 órakor a Pozsonyi Magyar Intézetben képzőművészeti kiállítás nyílik a II. világháború után szülőföldjükről elüldözöttek, deportáltak, kitelepítettek, lakosságcserére és reszlovakizációra kényszerítettek emlékére.

  A kiállítás a felvidéki kitelepítések 70. évfordulója alkalmából látogat a szlovák fővárosba. A tárlat részét olyan művek képezik, amelyek a családtörténetek, a kitelepítések, a meghurcoltatás, a jogfosztottság, és a kollektív bűnösség témáját dolgozzák fel.

  A kiállítás január 25-ig tekinthető meg a Pozsonyi Magyar Intézetben (Védcölöp út 54). Az esemény szervezői a Szövetség a Közös Célokért és a Pozsonyi Magyar Galéria.

    Körkép.sk

Nyitókép: magyarintezet.hu