#lelkipásztor

[ruddentropptabornok]

Minél tovább húzza, annál nagyobb kárt okoz. Hajrá!

[vernyak]

szép, szép Ablonczy, de inkább a családban kellett volna aláíratni a t. business grouppal lelkipásztor rokonokkal, van elég. ja vagy ők métóztatnak a püspök úr seggéből kitekinteni a pußtára? kellemetlen.

[gregpostok]

Kreativ geci

[ascoldasbeer]

Még egy ok, hogy maradjon

[azurnapja]

Egy lelkipásztor eltemettette magát, mert azt hitte, harmadnapra feltámad.

Egy lelkipásztor eltemettette magát, mert azt hitte, harmadnapra feltámad.

A zambiai Zion keresztény egyház egyik fiatal lelkipásztora meggyőzte vallási közösségét, hogy Jézus Krisztushoz hasonlóan harmadnapra ő maga is képes lenne feltámadni, ezért azt kérte társaitól, hogy temessék el élve, majd három nap múlva ássák ki. Az emberek eleget tettek kérésének: eltemették, de harmadnapon, amikor kiásták, a 22 éves fiatal halott volt – írja az Adervărul a Daily Star angol…

[nonquebecoisayul]

Szégyensor

A minap a kis gondolkodó erkélyről a mangófát kémleltem és azon elmélkedtem, vajon idén sem lesz termés, ahogyan tavaly? Nem láttam rajta semmi mozgást, csak az örökzöld leveleket. Tegnap aztán ismét rávetettem a szemem erre a hat emelet magas teremtményre, és láss csodát, egyik napról a másikra tele lett zöld bimbókkal, jönnek a virágok! Két esztendővel ezelőtt, amikor beköltöztünk ebbe a lakásba, pont ebben a fázisban csatlakoztunk hozzá. Akkor még nem tudtam, hogy ebben a léleknyomorító 700 napban központi szerepet fog játszani az életemben a mangófa és annak árnyéka.

Az utóbbi napokban megkezdtük a visszafogott búcsúzkodást. A szlovák oldalon fogadó költöztető cég is felvette már a kapcsolatot velünk. Szóval lassan, de biztosan lépdelünk megint a kontinensváltás irányába. Meg a héten Rafa betöltötte az utolsó harmincadikat, úgyhogy volt egy kis születésnapozás: csendesebb, mint régebben, de az elmúlt két év gyászos-maszkos verzióihoz képest nagyságrendekkel felszabadultabb még akkor is, amikor már megint világelső helyen van Brazília a halálozási statisztikában...

Sajnos azonban Brazília nemcsak emiatt van a hírekben, hanem már hetek óta nagy nemzetközi port kavar annak a brit újságírónak és brazil kísérőjének a szó szerinti kivégzése, akik arra szerették volna felhívni a világ figyelmét oknyomozó munkájukkal, hogy a brazil őserdő mélyén milyen kegyetlen világ jár az elvileg elszigetelt őslakosokra az illegális fakitermelők, külszíni fejtők (bányászok), drogcsempészek és társaik körében. A mocskosszájú elnök azt találta mondani, minek mentek oda, ők keresték a bajt. Nem régen tudtam csak meg, hogy a lassan 3 évtizede nyugdíjban lévő, de a parlamentből is bevételt szerző exkatona nemcsak merényletet próbált meg végrehajtani a felettesei ellen, de dolgozott illegális bányászként is. Ez az ember felel ma a világ legfontosabb esőerdejének túlélési küzdelméért (is).

Máskülönben a héten letartóztatták egykori oktatási miniszterét is, aki rögtön beiktatása után olyan homofób és gyerekellenes kifejezéseket tett, hogy visszamenekültem volna Kanadáig legszívesebben. A neoevangelista lelkipásztor miniszter - lám-lám - úgy tűnik, egész fizetési láncot működtetett hittársai segítségével, amivel az amúgy is a béka segge alatt lévő brazil oktatásügy megsegítésére szolgáló alapokat csapolták meg. Isten nevében. Ámen.

Ne aggódjatok azonban ti sem otthon: az egyik legkeresettebb brazil exrendőr kábítószerkereskedőt Budapesten fogta el az Interpol a magyar rendőrséggel együttműködve. Legalább az kiderült, hogy nem ott élt, hanem a háborús Kijevben, Záhonynál csak szemműtétre jelentkezett be - pechjére. Nem hiába mondogatjuk mindig, az egészség a legfontosabb! A földre tepert maffiózó képe mellé jól illeszkedett annak a világot bejárt fotónak (minden létező, általam beszélt nyelven olvastam a hírt) a publikálása, amelyik a víz alatt elájult szinkronúszónak a kiemelését mutatta a budapesti vizes vb-n. A páratlan Merkely Béla már-már a mocskosszájú brazil elnök stílusát hozta, amikor arról beszélt, hogy ez a sport talán nem ennek a nőnek való. Majd eldönti ő meg az edzője, nem a SOTE taláros rektora!

Mindeközben az USA Alkotmánybírósága ezekben a percekben visszavonta az 50 éve az abortuszhoz való alkotmányos kvázi jogot szövetségi szinten. Kiújul majd az államok közötti állóháború - és az abortuszturizmus. A fél világ élelemellátása megkérdőjeleződött - rengetegen vagyunk a Földön. Sri Lanka már összeomlott, Ecuador felkészül. Az oroszok gyilkolnak. A repterek káoszba borulnak. És mi a hír Brazíliában még? Hide The Pain Herold, a jó pár éve nemzetközi mémmé lett Arató András Brazíliában tölti nyaralását, és miután ezt a világ tudomására hozta ő (vagy az okosan felállított teamje), a fél brazil celebvilág fotósorozatot akar az instájára. Így Hide The Pain Herold mindennap benne van a hírekben, ahogy Big Brother(1-22-ig)-szereplők és egyéb influenszerek körében like-okat gyűjt.

És még nincs vége: ha minden igaz, júliusban egy városban szívhatok levegőt a Magyar Királyság elnökével, a dísznővel, akinek első transzatlanti útja a modern, biztonságos és progresszív Brazíliába vezet, ahol a magyar családmodell (amelyet a Ryanair mostanában hackel meg feláraival) elképesztő eredményeit fogja ecsetelni a mocskosszájúnak és sleppjének.

Gratulálok, Brazília, gratulálok, Magyarország, gratulálok, világ! Még több gyűlöletet, még több családot a gyűlöletre, a háborúra és az íhénségre! Ez kell most. Amúgy meg mindegy, a következő 10 napban olyan hőség jön rátok Közép-Európában, hogy örültök, ha túlélitek. Andate in pace!

[szonikusfiatalsag]

seregszemléje

65. évfordulója

nemzeti összefogás jegyében

és még három

ökumenikus jellegű

meglepetés: egy katolikus lelkipásztor

[korkep-blog]

Kalita Gábor: Újévi üzenet -Igenis, Jézus földi követeinek még hangosabban kell szólniuk     

Igen is kell, igenis jó az, ha Jézus földi követei akár meredekebb témákban is kifejtik véleményüket, nézeteiket.

Nyitókép: petofiprogram.hu

  A mögöttünk hagyott évben az ember sok mindenben csalódott, de sok-sok olyan szívet melengető meglepetés is érte, amire az előttünk lévő évben, években építeni lehet.

  Meglátásaikat értékelni kell

  Értő, érző emberekhez szólva, hadd kezdjem azzal a reményteljes megfigyelésemmel, miszerint: 2018-ban mindig több és több lelkipásztor, Jézus földi követe szólalt meg nyilvánosan, nemcsak a templomok, parókiák falai között – olyan mindannyiunkat érintő, akár társadalmi vagy politikai ügyekben is többnyire olyan elfogulatlan, magas műveltségről, ékes rálátásról tanúbizonyságot tévő stílus és tartalom  mellett, amit mi, halandók valóban megsüvegelhetünk.

  Ezekben, a médiában is megjelenő, hiteles, szóbeli jelenésekben nincs párthovatartozás, nincs puszta karrierépítés, nincs szekértábor jelleg. Embermentő, embervédő megnyilvánulás fogantatik itt, mely során a sokszor zilált, megtévesztett emberi lelkeket igyekszik a pásztor visszaterelni minden emberbarát társadalmi rendszer legmagasabb intézményébe, a család, a szűkebb lelki közösség, a hit, az anyanyelv gyakorlásának intézményeibe. Ez ugyanis az a védőháló, mely megvéd minket  a haszonlesők, a konspiráció nagymestereinek, a kufárok, a hit-, házasság  -és családrombolók által okozható bajoktól, s attól, hogy tudva, vagy tudatlanul, a pokol kapujának irányába terelődjék életutunk, életcélunk.

  Azok tiltakoznak, akiknek a leginkább csendben kellene maradniuk

  Hogy mi is a forrása abbéli örömömnek, hogy ma már mindig több papi, egyházi személyiség fejti ki véleményét akár napi, társadalmi történésekről, vagy eltorzult politikai útirányokról?

  Válaszom egyértelmű: Számtalanszor hallhattuk korábban azokat a véleményeket, hogy az egyház ne politizáljon, ne szóljon bele fontosabb társadalmi kérdéseinkbe.

  De! Elsősorban kik is terjesztik ezeket az állításokat? Azok a rossz múltú manipulátorok, akik az egypártrendszerben a vallásüldözés oldalán álltak. Azok, akik a kommunizmus szekértolóiként, vagy beszervezett ügynökökként, s ezek csicskásaiként szolgálták a vörös rendszert, ma már „véres szájú „bloggerekként” bevetve „káder-gyerekeiket” is azokon a frontokon, ahol az ateizmus, az álliberalizmus szószólói, s a család, nemzet, haza eszméinek gyakorlói állnak egymással szemben.

  Persze, a rendszerváltás után ők voltak az elsők, akik pimasz módon sorakoztak be az ateizmust tovább éltető polgári, liberális pártokba, társadalmi szervezetekbe, s rikácsolták – sok esetben hamiskodva, a kereszt mögé elbújva – az új nótát, miszerint ma demokrácia van. Vagyis, ismét az ő izmusuk, „demokratizmusuk.” Így  az egyházat, s magát a hívő embert igyekeztek ádáz módon kirekeszteni a viszonylagos szólásszabadság, az új lehetőségek térerőiből.

  Kép: illusztráció, Northfoto

  Akkori előnyük ma már jól érzékelhető, hiszen a korábbi rendszer alaposan felvértezte őket pártszervezettségük révén, vagy a konspirációs tevékenységükben /ŠtB/  szerzett, a megtévesztésben jártas tapasztalatokkal, s a kilencvenes évek közepén dúló, mečiari diktatúra is táplálta megerősödésüket. Lásd, az átkos, peterweis szerű „vörös” figurái tucatjainak mai napig tartó regnálása, a vályú körüli kanaszta tánca. Az ilyenek üldözték, börtönbe zárták, kínozták papjainkat. Tehát, az ilyeneknek, valóban jár a megbocsátás?

  Céljuk, a nyugodt hang, a nyugodt erő elnyomása

  Az ilyen típusú bolsevik pofátlanságoknak bő történelme van, nem feledve  a jakobinusok véres menetelését, az őszi rózsás forradalom bőrkabátos „aktérjainak” országot, embert, egyházi méltóságokat gyalázó, megalázó kegyetlenkedéseit, a második világégés utáni, módszeres kommunista vallásüldözést.

  Ezek leszármazottjai ma is – háttérhatalmi hátszéllel a hátuk mögött – szintén remekelnek, lásd, a neoliberalizmus mögé bújó, nemzetellenes „színjátékaikat,” a gender-elmélet éltetését, a házasság intézménye megtagadóinak ténykedését.

  Szerencsénkre a felvidéki magyarok körében – ám sajnos, csak közel harminc év után – ma már jól felismerhetők, vagyis leleplezhetők ezek a káros, csakis önös célokat követő, káros „elemek,” akik mind a politikában, mind a társadalmi életben, most is hasonlóképpen, mint az átkosban, csakis eszmetársaikat igyekeztek cseles módozatokban helyzetbe hozni, csakis ezek boldogulását biztosítani, piedesztálra emelni.

  Ezzel összefüggésben leírtam többször, leírom most is: Lásd, némely felvidéki politikus által, magyar érdemrendekre ajánlott, felterjesztett volt kommunista államvédelmi besúgók /ŠtB/ díszes táborát. /Emlékeztetőül jegyzem meg, hogy ezeken az érmeken ott találtatik a magyar királyi korona, s azon a Szent Kereszt. Vagy talán az ajánlóknak erről nem lenne tudomásuk?

  „Áradjatok, mint a szél…”

  Személy szerint nagyon sok szép élménnyel gazdagodtam  az évek során az által, hogy 2008-ban, felvidéki, s anyaországi képzőművész társaimmal, kurátorként, s képzőművészként vándorútjára indítottam a Hommage Esterházy János grafika, szobor –és festmény kiállítását, mely immár 38 alkalommal mutatkozott be az értő közönség előtt, szerte a Kárpát-medence magyarok lakta vidékein, de Csehországban, s Lengyelországban is.

  Nagy megtiszteltetés ért minket az anyaország nagyobb városaiban, ahol a kurátori beszámolóm mellett, a megyéspüspök mondott köszöntőt.

  Veszprémben, az akkor még szolgálatban álló Márfi Gyula veszprémi érsek meleg szavakkal üdvözölte Esterházy János nemes tevékenységének Kárpát medencei terjesztését, színvonalas képzőművészeti munkákon keresztül. Ezt attól a Márfi Gyulától hallhattuk, aki hosszú éveken keresztül ma is arra figyelmeztet minket, hogy a muszlim erőltetett elterjesztése Európánkban nagy veszéllyel jár, persze nem csak a keresztény vallás gyakorlóira, hanem mindannyiunkra, európaiakra.

  Szavait soha nem feledem, amikor a kiállítás alkalmával is kimondta igéjét: „Áradjatok, mint a szél…”

  Számunkra ez az áldásos, ám általános üzenet azt is jelezte: képzőművészeti alkotásainkon keresztül is vigyük el jó hírét a kommunisták által, rabláncon halálba kergetett Esterházy János embermentő,  életét egész magyarságunkért feláldozó  nemes tetteinek.

  Kéz a kézben, Pozsony és Székesfehérvár

  Székesfehérvárott, a minden év augusztusában megrendezett Királyi Ünnepségekre – felvidéki üzenetként – 2013-ban elhoztuk a 2010-ben vándorútjára indított, Szent István Pozsonyban című kiállításunk anyagát.

  Ez alkalommal Spányi Antal megyéspüspök mondott el egy olyan szívhez szóló köszöntőt, mely Szent Istváni üzenetként is szólt mindannyiunkhoz, a nagybetűs KIRÁLY ma már történelmi országának alattvalóihoz.

  A püspök a hit, a nemzeti fennmaradás mellett szólt arról is, hogy a kiállítás témája a két testvéri koronázó város ékköve is lehet, hiszen számos királyunkat koronázták meg azon a városainkban, ahol Szent István emléke a mai napig él, s éltetett.

  Hasonló lelki élményekben lehetett részünk akkor is, amikor a Pozsonyi Magyar Galéria, s a Szövetség a Közös Célokért társulás zászlaja alatt 2017-ben elindítottuk a Kitelepítések 70 című vándorkiállításunkat, mely jelenleg már a hetedik bemutatójánál tart.

  A tárlatnyitók az egyes honi és anyaországi falvakban, városokban rendszerint a kitelepítésekkel kapcsolatos emlékünnepségek alkalmával kerültek megrendezésre, mely alkalmakkor helyi plébánosok, egyházi méltóságok olyan lelkünkhöz szóló beszédekben szóltak a felvidéki tragédia eseményeiről, ahol a haza látogatók, vagyis a kitelepítettek, persze az otthon maradottak is könnyeikkel küszködtek. Ám az összetartásra, a hit megtartó erejére buzdító papi megnyilatkozások sokat könnyítettek azok lelkén, akik az említett tragédiát közvetve, vagy közvetlenül megélték.

  Az óévben is szóltak, írtak, nyilatkoztak, s mi meghallgattuk szavukat, olvastuk betűjüket

  Amint már a bevezetőben jeleztem, léleknyugtató valóságként nyugtázom azt, hogy Jézus földi küldöttei is mindig gyakrabban írnak, nyilatkoznak a nyomtatott, vagy elektronikus  médiákban. Szavuk valóban figyelemre méltó, hiszen a hagyományos európai, s világvallás, a kereszténység az embert komplex módon szemléli, mindenben csakis a javát kívánja, nemcsak jelen pillanatban, hanem öröklétében is.

  Kép: illusztrációs felvétel (talita.hu)

  Akár ilyenkor, ünnepek idején is jó olvasni, hallani nemcsak a templom falai között, de a médiában Molnár Tamás, a pozsonyi magyar katolikus hívek lelkipásztorának, vagy Karaffa János plébánosnak a vallásról, a világról, a körülöttünk zajló életről szóló megnyilvánulásait.

  De figyelmesen olvastam Somogyi Alfréd, apácaszakállasi református lelki pásztor írását is, aki többek között az egyik fejezetben, bátor hangon kijelentette: „De mivel tudjuk bizonyítani, hogy velünk az Isten? Templomaink kiürülnek, Európában lassan üldözött vallás lesz a keresztyénség, a bal liberális eszmerendszer jobban gyűlölik, mint hajdan a kommunisták gyűlölték Jézus Krisztust és követőit…“

  Majd a lelki pásztor így folytatja: „Velünk az isten, mert még vagyunk… Még magyarul szól a miatyánk a Csallóközben, Mátyusföldön, az Ipoly -és Dél-Garam mentén, Nógrádban és Gömörben, Abaújban és Bodrogközben. Állnak a templomaink, s ha megfogyatkozva is, de élnek gyülekezeteink. Velünk az Isten.

  Kovács Ervin Gellért, premontrei szerzetessel készült, karácsony előtti interjú alkalmával az ékes szólású szerzetes emígyen válaszolt az interjúban feltett, egyik köztes kérdésre, mielőtt arról beszélt, már a karácsonyfát is el akarják tőlünk venni, mert sérti az idegen kultúrákból, vallási közegből közénk tolakodók érzékenységét:

  A kommunista és a liberális eszme hasonlóan veszélyes?

  „A szellemi gyökerek ugyanazok, ezek történelmileg is egymásra épülő, egymásból kinövő szellemi irányzatok. Más a csomagolás, kicsit más a történelmi kontextus, de az indítékaikat és a céljaikat nézve teljesen azonosak.”

  Az írás címének mondandóját követve:  Igen is kell, igenis jó az, ha Jézus földi követei akár meredekebb témákban is kifejtik véleményüket, nézeteiket. Ugyanis, az egyház felszentelt, nagy tudással, helyzetfelismeréssel, emberismerettel rendelkező pásztorai nagyon is érzik, nagyon is tudják, hogy híveik érdekében mikor is kell nyugodt erőként szólni, verbálisan is megnyilatkozni. Akkor is, amikor ez a hitetleneknek nem igen tetszik.

  Kalita Gábor

[bygraceonly]

Mike Sámuel

http://www.bygraceonly.com/2017/08/11/mike-samuel/

Mike Sámuel

-1971. február 17-én született Erdélyben a Szilágy megyei Oláhbaksán – szülei – Mike Béla és Ilyés Ilona négy gyermeke közül harmadikként. Édesapja ebben az időben a Szilágy Ballai Baptista Gyülekezet és másik nyolc gyülekezetből álló körzet lelkipásztora.

-1976-ban édesapja elfogadja a Nagybányai Baptista Gyülekezet meghívását a lelkipásztori szolgálatra, így a család élete Nagybányán folytatódik. Ide kötődnek elemi, általános és középiskolai évei. A középiskola utolsó két évét román nyelven végzi, mivel éppen ekkor szüntetik meg a magyar tagozatot. Kötelességtudó gyermekként jár a gyülekezetbe, végzi feladatait.

-A középiskolával párhuzamosan három évig ének szakon tanul a Nagybányai Népművészeti Iskolán.

-1986-ban – 15 évesen – már van rálátása lelki életére és azt megszokásokból táplálkozónak, képmutatónak, hidegnek tartja. Az evangélium és egy közeli barátja radikális megtérése által meghívást kap a tudatos Krisztuskövető életre. Erre az életre való megtéréséről önmagát nem kímélve, különösen fiatalok előtt, meggyőzően vall.

-1989-ben érettségizik, a szocialista képzés jellegzetessége, hogy az érettségi bizonyítvány mellé autóvillamosság szerelői és kamionsofőri képesítést is adnak. Osztályuk háromnegyedét pártutasításra a Zsil völgyébe küldik, mint később kiderül nem a szakmában, hanem a bányában akarnak nekik munkát adni. Mivel megtagadták a párt döntését, büntetésből semmilyen vállalat nem alkalmazhatja őt sem. Hosszas kilincselés és közbenjárás után felveszik, mint ládaszögelő szakképzetlen munkást, egy zöldség és gyümölcsforgalmazó vállalatnál, ahol mindössze négy hónapot dolgozik az 1989-es forradalom kitöréséig. 1990 februárjában sikerül elhelyezkedni a szakmában a helyi tömegközlekedési vállalatnál.

-1990 őszén személyes csendességei és néhány ismerős bátorítása nyomán elhívást kap a lelkipásztori szolgálatra. 1990-1995 között lelkipásztori szakon elvégzi tanulmányait a Budapesti Baptista Teológián.

-1995 őszén házasságot köt a debreceni születésű Dobos Laurával, két gyermekük születik Flóra (13 éves) és Botond (10 éves). A teológia elvégzése után öt évig a Nagyváradi „Betlehem” Baptista Gyülekezet, majd másik öt évig a Kolozsvári Baptista Gyülekezet lelkipásztoraként szolgál. Ez utóbbi helyen egy felekezetközi egyetemi és főiskolai keresztyén diákmozgalom bontakozik ki, ami 20 főről 200 főre növekszik.

2004-ben meghívják a Kecskeméti Baptista Gyülekezethez, melyet örömmel elfogad és Isten kegyelmének tartja, hogy nyolc éve ennek a közösségnek lehet lelkipásztora. Korunk lelki állapotáról, eltévelyedésünkről különös erővel szól az ökomenikus imaheteken. A világban megmutatkozó fő teológiai áramlatokkal megegyezően a jelenkor betegségének, lopakodó ateizmusnak, a hit elszívásának tartja a bűn és pokol tagadását. Saját belső világának alázattal történő feltárása, önmagában való mélyre hatolása segíti hallgatóságát saját lelkének rezdüléseit tudatosítani és Istenhez tartozását erősíteni, a hit langyosságát felszámolni. Mindezt az erdélyi nép-nyelv fordulataival, humorával fűszerezve költői ihletettséggel teszi, talán nem is sejtve, hogy nekünk kecskemétieknek mennyi új ízt ad nyelvünk műveléséhez, élvezetéhez.

  Forrás: innen

Prédikációk ITT

#Lelkipásztor, #Mike_Sámuel #Uncategorised

[nemzetinet]

Trump a törököknek sem kegyelmez

Az amerikai elnök az acél- és alumíniumcikkek védővámjának jelentős megemelésével fenyegette meg Törökországot.

Twitter-bejegyzésében az elnök leszögezte: már utasítást is adott az alumínium 20 százalékos, az acéláruk 50 százalékos vámjának kivetésére. „Kapcsolatunk Törökországgal jelenleg nem jó” – írta mikroblogjában Trump.

A döntésre több mint egy héttel azután került sor, hogy Washington szankciókkal sújtotta a török kormány két miniszterét, mert Ankara nem hajlandó szabadon bocsátani a két éve fogvatartott Andrew Brunson amerikai lelkipásztort.

Az amerikai pénzügyminisztérium a múlt héten hozott büntető intézkedést Abdülhamit Gül belügyminiszter és Süleyman Soylu igazságügyi tárcavezető ellen, azért, hogy nyomást gyakoroljon Ankarára Brunson tiszteletes szabadon bocsátása érdekében.

Az 50 éves, észak-karolinai lelkipásztor több mint húsz éve él Izmirben és a két évvel ezelőtti puccskísérlet után tartóztatták le, azzal vádolva, hogy támogatja az Egyesült Államokban önkéntes száműzetésben élő Fethullah Gülen hitszónok mozgalmát és kémkedik az Egyesült Államok javára. Nemrégiben a börtönből házi őrizetbe helyezték, az amerikai kormány azonban a feltételek nélküli azonnali szabadon bocsátását követeli.

A héten Sedat Önal külügyminiszter-helyettes vezetésével török küldöttség tárgyalt Washingtonban a két ország közötti feszültség enyhítése érdekében. A feleknek azonban nem sikerült áttörést elérniük. A tárgyalásokról nem adtak ki közleményt, és Heather Nauert külügyi szóvivő cáfolta azokat a török sajtóértesüléseket, amelyek szerint valamilyen megállapodás született.

  Trump a törököknek sem kegyelmez a Nemzeti.net-en jelent meg,

[bdpst24]

Végső búcsút vettek Törőcsik Maritól

T��rőcsik Mari családja és a Nemzeti Színház tudatja a művésznő tisztelőivel, hogy tegnap, 2021. április 22-én a család szűk körben búcsúzott a Nemzet Színészétől. Törőcsik Mari végakarata szerint Bokros Levente lelkipásztor beszentelte a művésznő hamvait, amit ezután a lánya Teréz, és párja Zoltán Pély községnél a Tiszába szórtak el. 

[evelina-blr]

"Minden ami történik, Isten csodálatos tervének a része" (Taraczközi G. lelkipásztor) #message #magtár #mik #ikozosseg #magyarinsta #misszióalélekért #socialmediamissionary https://www.instagram.com/p/CHPfHxkhOmc/?igshid=1tduh9wyqn30o

[gregpostok]

Itthon: Mi lesz az idén az éjféli misével? Megkérdeztük az egyházakat | hvg.hu

Józan ész:

Csömörön a presbitériumunk úgy döntött, hogy nem kockáztatunk, nem nyitjuk ki a templomunk kapuját karácsonykor sem” – mondta Esztergály Előd csömöri lelkipásztor.

[ferencesek]

Kedves Testvérek! Változások történtek a Rendház és a Plébánia életében.

Tokár János atya házfönök és plébános; Hidász Ferenc atya lelkipásztor; Kercza Asztrik atya házfőnök helyettes és káplán; Kálmán Bertalan testvér sekrestyés lett.

Pió atya ellenállhatatlan kilencedével imádkozzunk plébániánkért és plébániánkra érkező új ferences testvérekért! 

Ide kattintva olvasható!

[azurnapja]

Az Evangéliumot hírdette ezért, megerőszakolták a lelkész 4 éves kislényát.

Az Evangéliumot hírdette ezért, megerőszakolták a lelkész 4 éves kislényát.

A hindu szélsőségesek megerőszakoltak egy lelkész 4 éves lányát Közép-Indiában, mert nem volt hajlandó abbahagyni az evangélium megosztását-írja a térség misszionáriusa. Samuel lelkipásztor, az Open Doors USA partnere Indiában, a The Christian Postnak elmondta, hogy az évek során a szolgálata a dél -ázsiai országban a hitéért üldözött keresztények százai mellett jött létre.  Elmesélte egy…

[nonquebecoisayul]

... és csak döngöl és döngöl és döngöl

Amikor tavalyelőtt kiderült, hogy akkor 2020 elején a trópusokra költözünk, mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy ezekben az években fogom kiállni a mesebeli hétpróbát. Amikor Brazíliára gondoltam, a napfény, a sok jó étel-ital, beach, hatalmas bulik és rengeteg pozitív energia, mosoly, baráti ölelés járt az eszemben.

Erre olyan mennyiségű szenvedés és tragikum szabadult rám és a szerencsétlen brazilokra, amire emberemlékezet óta nem volt példa. Napfény, az van ebédtől 3-ig ismét minden álló nap a nappaliban, amióta véget ért az esős évszak. Az ételek változatosak, finomak, a gyümölcsök, a zöldségek fenomenálisak, egy csomó olyan dolgot eszem-iszom, amikről 10 éve még nem is hallottam, nemhogy láttam. De nincs beach, nincsenek bulik, és elmaradnak a családi-baráti találkozók is; nemhogy ölelés, még mosoly sincs a most már duplázott maszkok miatt.

És földbe döngöl az elapadhatatlan negatív energia. Egyik nap bölcsődei mészárlás Santa Catarina állam csodálatos nevű, Saudade településén; aztán közel két hónap, szinte végig lélegeztetőgépeken töltött küzdelem után meghalt a brazilok talán legnagyobb és legsikeresebb kortárs színész-komikus-producer-stb. személyisége, Paulo Gustavo. Ma meg Rio egyik szegénynegyedében volt akkora katonai rendőrségi akció, hogy tucatszámra pusztultak bele az emberek.

És mindeközben az egyre őrültebb és teret vesztő mocskosszájú elnök ismét megpróbálja elterelni a figyelmet a lassan félmillió hivatalos hulláról, a parlamenti vizsgálóbizottságról, amely mind a négy, pandémia alatt tisztséget betöltő egészségügyi minisztert meghallgatja: tegnap Kína “kémiai háborújáról” beszélt, a kétségbeesett (tag)állami kormányzók karanténintézkedéseinek központi eltörlésével fenyeget akár erőszak alkalmazásával is, és még mindig számtalanszor felbukkan itt-ott a fővárosban maszk nélkül, plusz hirdeti a mindenféle tudományos alaposságot nélkülöző malária- és féregölő gyógyszerek “megelőző szedését.” Kína meg direkt késlelteti a vakcinaalapanyagok szállítását, sőt már személyügyi kérdésekbe is nyíltan beavatkozik. Egészen bizarr! És közben hullanak a brazilok, mint a legyek. Itt a fővárosban még mindig csak a 60 éves korosztályig jutottunk el, az ország jelentős részén pedig eloltották elsőnek a második dózisnak szánt vakcinákat is, így most százezrek mulasztják el időben a második, emlékeztető oltást ki tudja meddig.

Paulo Gustavo halála rendesen betett az össznépi hangulatnak: ahogy egy celebekkel foglalkozó influenszer-újságíró megjegyezte már hetekkel korábban: az ő sorsa valahogy szimbolizálja a kortárs Brazíliáét is. Most ért véget a Big Brother 21-dik szériája is, ami izgalmas társadalmi vitákat és rengeteg kommunikációs jelenséget produkált (erről korábban írtam már). Ennek ellenére a nálam két évvel idősebb, a karrierje csúcsán álló, egész Brazíliában ismert humorista halála volt ma is, tegnap is a fő téma: bármerre fordulsz, mindenhol ő van, mindenki róla beszél. Még Beyoncé is megemlékezett róla valamelyik profilján. Jómagam is láttam több filmjét, produkcióját, rendezését, és ugyan gyakran tartottam ripacsnak és vulgárisnak, kétségkívül hatalmas tehetség volt, és úgy tudott rávilágítani a jelen brazil társadalom, mentalitás problémáira, visszásságaira, hogy közben leesett a néző a fotelből a röhögéstől. Tegnap este 8-kor Brazília-szerte össznépi tapssal emlékeztek meg a művészről, aki - ahogyan egyik pályatársa mondta találóan - most először tudta csak megríkatni, és nem megnevettetni az “alakításával.”

Van itt még valami, amit szintén muszáj megosztanom veletek. A hosszú agonizáló hetek alatt az orvosok rendszeresen tájékoztatták a nyilvánosságot a híres beteg állapotáról. Már a sokadik hét múlt el márciusi kórházba kerülésétől, amikor az egyik neoevangelista, vadkeresztény, Isten nevében prédikáló lelkipásztor azt mondta, hogy ő Paulo Gustavo halálárt imádkozik, hogy mielőbb találkozzon alkotójával. A színész nyíltan meleg volt, 2015-ben házasodott össze a párjával, akikkel két évvel ezelőtt fogadtak örökbe két újszülöttet. Hol élünk?! Hogy kívánhatja bárki is, de különösen egy keresztény elveket valló és prédikáló, oktató, embereket befolyásoló személy másnak a halálát?! Rettenetes a sötétség. Gyönyörű példa a Latin-Amerikában a legszegényebbek között terjedő militáns, gyűlöletkeltő, neoevangelista teóriák arra, hogy ha egy nép nem jut minőségi oktatáshoz, annak beláthatatlan következményei lesznek. Egyenes visszaút a középkor irányába.

Hullámvasút minden hetünk, sőt van úgy, hogy egy napon belül érnek olyan szélsőséges érzelmi hatások, hogy tényleg kész csoda, hogy ép ésszel bírjuk még. Május 5. a portugál nyelv napja, aminek alkalmából - amíg Budapesten voltunk - szinte mindig részt vettünk az ELTE-n a luzofón nagykövetségek és képviseletek közreműködésével tartott konferenciákon, programokon. Ezúttal ez is online valósult meg - mint ez egész életünk 14 hónapja -, így viszont mi is részt tudtunk venni rajta, legalábbis a délutáni programokon az időeltolódás miatt. Szenzációs volt: megismerhettük az angolai tánclépéseket, “kapcsoltak” egy luandai éttermet is, ahol komplett főzőműsorral készültek, de volt brazil, zöld-foki-köztársaságbeli és portugál konyhaművészet is! Az utolsó órában pedig négy, Magyarországon tanuló luzofón diák beszélt tapasztalatokról, élményekről: hárman Budapesten élnek, a negyedik viszont “Miszkolszon” olajmérnök hallgató. Így aztán megint otthon voltam kicsit; köszönjük Lillának a meghívást!

Nos, hát így élünk-éldegélünk itt mi. A helyzet továbbra is kilátástalan. A múlt héten volt egy éve, hogy nem tettem ki a lábam szájkosár nélkül a második emeleti bejárati ajtónkon kívül. Jelenleg ugyan leszállóágat mutat a statisztika a fővárosban és országszerte is, de a napi halálozási adat a tavaly augusztusi, első hullám csúcsán szereplő számokból áll, így aztán mindenhogy érezzük magunkat, csak biztonságban nem. Brazília iránti érzéseim tele vannak keserűséggel, frusztrációval és egyre gyakrabban gyűlölettel. És ez nagyon rossz irány; nem engedhetem, hogy a vadkeresztény eszmék győzedelmeskedjenek!