#aggteleki-karszt

[homregeszet]

Madarak és fák hava - Madaras tál Szádvárból

Madaras tál Szádvárból (Szádvár, 2010. évi ásatásából, 1. árok, ásatásvezető: Gál Viktor).

Fotó: Bubenkó Gábor, Szögliget A TÁRGY: 

Nagyméretű írókával díszített tál. Világos alapon, barna kontúrvonalakkal kihúzott, vörös és zöld kitöltő színekkel díszített tál. Központi motívuma jobbra néző madár. A madár előtt spirálisan tekergő száron borsólevelek, stilizált gránátalmák, kettős levelű tölcséres virágok sorakoznak. A szár végén egy 10 szirmú boglár helyezkedik el. A madár felett 6 ágú ujjas kettős levél, elnyújtott borsólevelek és 5 szirmú egyszerű virágot lehet megfigyelni. Az aszimmetrikus díszítésű tál bal oldalára 3 ágú ujjas levelet, és kétlevelű tölcséres virágot festettek. A tál hátoldalán felfüggesztést segítő kis fület alakítottak ki.  

A (KELTEZÉSI) IDŐ: 

A 17. század második felében, de 1686 előtt készült, párhuzama ismert a szendrői várból. Készítési helye feltételezhetően egy miskolci fazekasműhely, innen szállították a megrendelők számára.   

A (TALÁLÁSI) HELY:

Szádvár a megye északi sarkában az Aggteleki karszt területén helyezkedik el, Szögliget községtől 2-3 km-re északra. Magánvárként a Bebek család szádvári uradalmának központját volt, majd a török háborúk során a végvárrendszer második vonalában helyezkedett el.  

A MADÁR: 

A jobbra néző madár teste vörös színű, szárnya csepp alakú, kettős. A belső csepp zölddel kitöltött, a szárny külső rétege világos színű. Farka kettős levelű tölcséres virágot formáz. Lába stilizált vonal, hátrahajló 4 ujjban végződik. 

Gál Viktor

[orbandomonkos]

next to Varbóc, Aggteleki karszt. #varboc #tehen #drone #aggtelek #karszt #aggtelekikarszt #aggtelekinemzetipark #cow #nature #hills #sunset #animal #drone #aerial #dji #djimavicpro2 #mp2 #mavicpro2 #odpictures #orbandomonkos (at Varbóc) https://www.instagram.com/p/CGVQI_uh7_V/?igshid=1x7v6m6ppw8a3

[hirzilla]

Guanóban kúszva kutatják magyarok a múltbéli klímaváltozást http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/tech-tudomany/2019/04/02/guanoban-kuszva-kutatjak-magyarok-a-multbeli-klimavaltozast/?feed_id=8769&_unique_id=5ca30eee207c6 Aki járt már életében cseppkőbarlangban, biztosan lenyűgözték a főként kalcium-karbonátból (kalcitból, aragonitból) kialakult, az ember fantáziáját alaposan megmozgató képződmények. Néhányan talán el is töprengtek azon, hogy milyen titkokat rejtenek ezek a hosszú évezredek (sokszor tíz-, százezer év) magányában mikronról mikronra növekedő, változatos formájú barlangi ásványoszlopok. Azon viszont, hogy a cseppköveknek az Amazonas menti esőerdők fáihoz és a denevérek emésztéséhez is köze lehet, már csak egész kevesen, egész pontosan a Magyar Tudományos Akadémia debreceni Atommagkutató Intézetében (MTA Atomki) működő kutatócsoport tagjai a megmondhatói. Az 1954-ben alapított Atomkiban 2016. óta működik az MTA Izotóp Klimatológiai és Környezetkutató Központja (az IKER), és nemrég egy mintagyűjtő expedíció keretén belül magyar kutatók utaztak Ecuadorba, ahol paleoklíma rekonstrukcióhoz alkalmas cseppköveket, faévgyűrűmintákat, ráadásként némi denevérguanót is gyűjtöttek. De mi is az a paleoklíma rekonstrukció? A kutatók a paleoklíma rekonstrukció során a múltbeli klíma bizonyos jellemzőit határozzák meg: elsősorban a múltban uralkodó hőmérsékletről, csapadékosságról, vegetációs viszonyokról tesznek megállapításokat, valamint arról, hogy ezek a klimatikus paraméterek mitől és hogyan változtak a vizsgált időszakban. Olyan geológiai lenyomatokat vizsgálnak, amiknek korát műszeresen pontosan meg tudják határozni, majd pedig a múltbeli anyag fizikai, kémiai, biológiai jellemzőiből következtetnek a klíma tulajdonságaira és a klímaváltozások ok-okozati viszonyaira. A múltbeli klíma kutatói többnyire sarki jégrétegeket, gleccserek, óceáni, tengeri, tavi üledékeket vagy például, ahogy az Atomki kutatói, barlangi cseppköveket vizsgálnak. A paleoklíma rekonstrukció azonban nem pusztán afféle klímatörténeti leírás, eredményei nem lábjegyzetek, bemagolandó adathalmazok az őstörténeti tankönyvekben, hanem fontos szerepe van a jövőnkre nézve is. Azzal, hogy a múltbeli klímaváltozások okait minél jobban megismerik a kutatók, olyan eszközt kapnak a kezükbe, amivel a jövőbeli történéseket is becsülni tudják – de erről kicsit később, előbb nézzük, miért is utaztak magyar kutatók Ecuadorba, és miért nem mondjuk újra az Aggteleki-karszt barlangjaiba. "A biodiverzitás Ecuadorban az egyik legnagyobb a világon, mivel az ország négy fő területe – az Amazonas-vidék, az Andok, a partvidék és a Galapagos-szigetek – teljesen különböző földrajzi és klimatikus tulajdonságokkal rendelkezik. Az itt található élővilág nagyon érzékeny a klíma hirtelen változásaira. Mivel az országban az utóbbi időkig nem volt folyamatos műszeres adatgyűjtés, a múltbeli dolgokról keveset tudunk. Szemben már részletesen vizsgált területekkel, mint Európa vagy Észak-Amerika, paleoklimatológiai kutatásokat eddig még nem sokszor végeztek Dél-Amerikában" – magyarázta Palcsu László, az Atomki fizikusa, a projekt vezetője. Mesélnek a cseppkövek Essünk túl a szaftos részen: a kutatók munkájának talán legkevésbé kellemes része az ürülékgyűjtés volt. A tudósok a Pastaza környéki barlangokban kúszva-mászva denevérguanóból vettek mintákat, ugyanis a táplálékukat részben a környező erdőkből, részben a barlangokban szerző repülő emlősök ürülékében megtalálható nővényi magvakból a növényvilág diverzitására, annak változásaira lehet közvetve következtetni, valamint a denevérek faji eloszlását az ürülékben található szerves maradványok DNS-e alapján lehet a legpontosabban meghatározni. Nem lebecsülve az évtizedek óta vastagon lerakódó denevérürülék jelentőségét, a szerves trágyáról térjünk mégis át az ecuadori paleoklíma rekonstrukciós expedíció másik két keményebb mintavételi módszerére, a cseppkövek és faévgyűrűk vizsgálatára. 14 Galéria: A debreceni Atomkiban vizsgálják az ecuadori cseppköveket, évgyűrűmintákatFotó: Nagy Attila Károly / Index Mi, kutatók mindig valamilyen geológiai lenyomatot keresünk, amelynek a tulajdonságaiból következtetünk a múltbeli klímára. A cseppkövek, elsősorban az álló cseppkövek azért jók erre a célra, mert a cseppkőképződés során egymásra rakódó karbonátrétegek egy növekvő idősort alkotnak – mondta Palcsu László. A kutatók az ecuadori cseppkőbarlangokból begyűjtött mintákat hazahozták Debrecenbe, nagy nyomású vízsugárral hosszában kettévágták, aztán vékony, fény felé fordítva kissé áttetsző metszetet készítettek a belsejükből, majd az időmúlást szabad szemmel is jól láthatóan jelző rétegekből több mintát is vettek milliméteres vagy még annál is sűrűbb léptékben. "Ezeknek a karbonátrétegeknek vizsgáljuk a szerkezetét, a vastagságát, a nyomelem-összetételét, a szén és oxigén stabil izotóparányait, valamint uránsoros (230Th/234U) kormeghatározási módszerrel a képződési idejét. A cseppkövek segítségével az utóbbi néhány 100 ezer év múltbeli klimatikus viszonyait tudjuk vizsgálni." [embedded content] [embedded content] A karbonátrétegek többnyire kalcitból (kalcium-karbonát) épülnek fel, a kutatók ezeknek a rétegeknek nézik minél kisebb léptékben a szén és oxigén izotóp-összetételeit, azaz a 13C/12C és a 18O/16O arányokat. A szén izotópjai a barlang feletti növényzet összetételére, míg az oxigén izotóparány a csapadék mennyiségére, a területen uralkodó hőmérsékletre, valamint az esővíz származási helyére utal. Ez utóbbi a laikus fülnek elég hihetetlenül hangozhat: meg lehet mondani, hogy honnan származik a víz, ami egykor esőként bemosódott a talajba, és hozzájárult a cseppkövek kialakulásához? Mégis hogyan? Röviden úgy lehetne összefoglalni a dolog hátterét, hogy a vizsgált karsztterület mindig keletről, az Amazonas medencéje felől kapja a csapadékot, mivel nyugatról az Andok hegyei falként állják útját az óceáni légáramlatoknak. Az Amazonas és környéke több területre osztható, és mindegyiknek megvan a maga uralkodó izotóp-összetétele, és ha a vizsgált minta egyes rétegeiben változást észlelnek, akkor indulhat a nyomozás, hogy mi okozhatta ezt a változást. A cseppkőrétegek igazán pontos kormeghatározása a karbonátban piciny nyomokban lévő uránizotópok és leánytermékeik mennyisége alapján történik: a kutatók az urán 234-es és a tórium 230-as tömegszámú izotópjait fogják nagy pontossággal meghatározni, ezzel a korszámítás bizonytalansága csak néhány évtized lesz egy 20 ezer éves cseppkőréteg esetén. Ez a korolás és a rétegsorokból kinyert információ képezi a paleoklíma rekonstrukció alapját. Meg kell tanulni a fákat A faévgyűrűk segítségével jóval közelebbi és szűkebb időtartományra céloznak a kutatók: vizsgálatukkal az utóbbi néhány évtized klímajellemzőire tudnak következtetni, a kapott adatokat összevetve a meteorológiai észlelésekkel. "A dendrokronológiai és a radiokarbonos koroláson túl a cellulóz oxigénizotóp-összetételéből szeretnénk következtetni az utóbbi évtizedek csapadékainak tulajdonságaira, eredetére, mennyiségére, hőmérsékletére" – mondta Palcsu László. 12 Galéria: Paleoklíma expedíció EcuadorbanFotó: Atomki/IKER / MTA A kutatók több mint 60 mintát vettek ezekből a fajtákból: Mimosaceae (Inga sps.), Lauraceae (Nectandra sp.), Meliaceae (Cedrela odorata sp.), Fabaceae (Caesalpiniaceae Tachigalia sp.). Sok faévgyűrűmintát már meg is csiszoltak, így mikroszkóp alatt tanulmányozható a szerkezetük. Érdekes mozzanata a dendrokronológiai vizsgálatoknak, hogy néhány fajtól eltekintve a trópusi fák növekedése során nem láthatóak évgyűrűk, ezért a minták kormeghatározása nem feltétlenül az évgyűrűk megszámlálásával, hanem radiokarbonos módszerrel történik majd. A faévgyűrűk vizsgálata során a kutatók faanyag alfa-cellulózának oxigén izotóp-összetételét fogják elsősorban vizsgálni, és így következtetnek majd a csapadék eredetének változásaira. Hogy miért nincsenek évgyűrűk a trópusi fák törzsében? Az egyenlítő mentén stabilabb az éghajlat, nincsenek olyan évszakok, mint a mérsékelt éghajlati övezetben, ezért nem tükröződik ezek váltakozása a fa anyagának növekedésében. Néhány faféle kivétel, de azok idegen fajok többnyire, és gyűrűik leginkább a száraz és esős időszakok váltakozását tükrözik –magyarázta Danny Vargas, a quitói Salesian Polytechnic University volt hallgatója, aki PhD tanulmányait és kutatói munkáját a Debreceni Egyetemen és az IKER-ben végzi. Vargas szerepe elég fontos volt amúgy az expedícióban: ő volt az, aki felkutatta Ecuador néhány karsztvidékét (ezek közül a Mera vidék lett a kutatás célpontja), majd az ismert barlangok közül kiválasztott néhányat, hogy a kutatásokhoz alkalmas cseppköveket ott keresse a debreceni csapat. Mindezek után felvetődhet a kérdés, hogy miért van szükség a cseppkövekre és a fákból vett mintákra is, meg úgy általában a paleoklíma rekonstrukcióra? A jövőnk minél pontosabb előrejelzése a tét. Amikor a klímakutatók a globális fölmelegedés, a klímaváltozás rövid és hosszú távú hatásait, lehetséges kimeneteleit vizsgálják, különféle modelleket futtatnak a rendelkezésre álló adatok alapján. A modellek helytállóságát legpontosabban már ismert hatású múltbéli adatsorokon lehet tesztelni, egy klímaváltozás-modell annál jobb, minél pontosabban rekonstruálja a múltbeli klimatikus eseményeket. A fákból vett mintákkal rövid távú, néhány évtizedes tartományt lehet lefedni, míg a cseppkövekkel nullától hatszázezer évig vizsgálhatók visszamenőleg a kérdéses adatok – és ebben a tartományban benne vannak a fák által szolgáltatott adatok is, ennek révén pedig össze lehet vetni a fákat a cseppkövekkel és a meglévő meteorológiai adatokkal, mindezzel tovább pontosítva a kinyerhető klímainformációkat. (Érdekes mellékszál, hogy a hatvan évvel ezelőtt kezdődött nukleáris tesztek is segítenek a kutatóknak az adatok pontosításában: az első légköri atomrobbantásoktól számítva jelennek meg olyan radioaktív izotópok a mintákban, amik korábban nem jutottak a levegőbe, a vizekbe, jelenlétük egyértelműen segít a kormeghatározásban.) Nemzetközi csapat az ecuadori barlangokban Az expedíció 2019. február elején zajlott a Mera karsztterület dél-kelet keresztmetszetében lévő, Pastaza környéki barlangokban. A Salesian Egyetemről két kutató, Sheila Serrano fizikus és Marco Cerna biológus, valamint két hallgatójuk, Madison Herrera és Lisseth Carlosama vettek részt benne, míg az Atomkiból Palcsu László fizikus projektvezető, Marjan Temovski karsztkutató-barlangász, László Elemér meteorológus és Danny Vargas PhD hallgató voltak a csapat tagjai. A kutatók nagyjából tíz állócseppkövet gyűjtöttek négy különböző barlangból. Ezek közül egyet már letörve találtak, míg a többit ők törték le, természetesen az ecuadori hatóságok engedélyével. A barlangokban és a barlangok mellett hőmérséklet-érzékelőket, csapadékgyűjtő edényeket telepítettek, a fákból fúrómagmintát gyűjtöttek. "A barlangok környékére autóval mentünk, aztán nagyjából egy szűk órát kellett gyalogolnunk, sokszor bokáig érő sárban. Az esőerdő burjánzik a növényektől, állatot viszont keveset láttunk, állítólag délután négy után jönnek elő, de a helyi vezetőnk nem javasolta, hogy azt megvárjuk. Szerencsére az eső mindvégig elkerült minket. Az idő nem volt nagyon meleg, viszont párás, ezért sokat izzadtunk, hiszen hosszú szárú ruhát viseltünk, nehogy a szúnyogok megcsípjenek" – idézte fel Palcsu László az expedíciós élményeiket. Jó érzés volt megtalálni a barlangokat, és keresgélni a cseppköveket. Egy alkalommal nyakig merülve kúsztunk a barlangi vízben, máskor (a partvidéki karsztos területen) több száz denevér repkedett a fejünktől néhány centiméterre, miközben mi a guanóval borított barlangban vizsgáltuk a cseppköveket. Ez is egyedülálló élmény volt. Szerencsére nem irtózunk a denevérektől – mondta. Fejlesztik a műszerbázist is Az Atomki az EU által támogatott hazai Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Programtól kétmilliárd forintos támogatást nyert négy évre (GINOP-2.3.2-15-2016-00009), így hozták létre az Izotóp Klimatológiai és Környezetkutató Központot, az intézet Hertelendi Ede Környezetanalitikai Laboratóriumára alapozva. Az IKER létrehozásának fontos eleme, hogy a projektek megvalósításához szükséges, Magyarországon egyedülálló műszerparkot is be tudták szerezni. A debreceni intézet így vásárolhatta meg például a már fentebb említett nagy pontosságú uránizotópos kormeghatározós műszert, amilyennel mostanáig csak Budapesten, az MTA Energiatudományi Kutatóközpontban dolgozhattak a kutatók. A műszerpark fejlesztéséből természetesen nem csupán az ecuadori paleoklíma expedíció klímakutatói profitálnak, rajtuk kívül több tucatnyian, geológusok, hidrológusok, környezet- és biokémikusok használják majd méréseikhez az új, részben még kiépítés alatt álló felszereléseket, és az izotópanalitikai módszerek fejlesztésétől, a geokémián, az archeológián át a rákkutatásig rengeteg területen várhatóak tudományos eredmények. Ami az ecuadori expedíciót illeti, a begyűjtött minták korolása és az izotópos elemzés nagyon időigényes, ennek ellenére az első kéziratot már az idén be szeretnék nyújtani egy rangos nemzetközi tudományos folyóirathoz. "Egyelőre elegendő mintát gyűjtöttünk, ám az eredmények függvényében talán szervezünk még egy expedíciót beljebb az Amazonas vidéken" – tette hozzá Palcsu László. Köszönjük, hogy olvasol minket! Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!

[paprikamuzeum-blog]

Múlt heti cikkemben beszámoltam róla, milyen szoros a kapcsolat a fűszerpaprika és a magyar önmeghatározás, identitástudat között. Úgy gondoltam, kövessük ezt a gondolatot a jelenlegi bejegyzésben is: Vizsgáljuk meg, hogyan jelenik meg a paprika a hungarikumok gyűjteményében.

De mik is azok a hungarikumok? A Hungarikumok Gyűjteménye – Magyar Értéktár elnevezésű oldal részletesen leírja, hogy hungarikumként egy, a magyarság csúcsteljesítményét jelölő gyűjtőfogalmat hivatkozunk, amely kiemelésre, megkülönböztetésre méltó értéket jelez. Legjellegzetesebb vonásai között pedig az egyediség, a különlegesség, a minőség és a magyarságra jellemző tulajdonság áll. Újabb hungarikum bejegyzésére egyébként bárki javaslatot tehet, a megfelelő formanyomtatvány kitöltésével indul az alapszintű értéktárba való felvétel folyamata.

A fenti meghatározás természetesen igen tágan értelmezhető. Tudjuk, hogy a hungarikumok között helyet kap például a bajai halászlé, az Aggteleki-karszt barlangjai, de még Puskás Öcsi életműve is, éppen ezért a hungarikumok közötti tájékozódáshoz kategorizációra van szükség.

A pirospaprika „nyomaival” mindjárt az első csoportban (Agrár- és élelmiszergazdaság) bőségesen találkozhatunk. Megjelenik itt a csabai vastag- és a debreceni páros kolbász, a gyulai kolbász, valamint a méltán híres Piros Arany és Erős Pista is. Ezen az impozáns listán a paprika mindig hozzávalóként szerepel, ennek ellenére önmagában is megállja a helyét. A hungarikumok között a kalocsai és a szegedi fűszerpaprika-őrlemény is megtalálható, utóbbi éppen a Röszkei Paprika Parkban készült felvétellel szerepel.

A Turizmus és vendéglátás kategória termékei között is ott piroslik a fűszerpaprika. Nélküle elképzelhetetlen lenne a korábban már említett bajai halászlé, és a karcagi birkapörkölt is, ami ugyancsak a felvonultatott hungarikumok sorát erősíti.

Végül, a paprika anyagi oldala után következzen szellemi jelentősége: A Kulturális örökség csoporton belül azonnal szemünkbe ötlik a kalocsai népművészet impozáns ornamentikája és színvilága.

Összességében tehát jól látható, hogy a fűszerpaprika számos formában megjelenik a hungarikumok gyűjteményében, gasztronómiánknak és szellemi örökségünknek egyaránt sarkalatos pontját képezi.

Szegedi fűszerpaprika a Röszkei Paprika Parkban

Kalocsai ornamentika

Bajai halászlé

Paprikás hungarikumok Múlt heti cikkemben beszámoltam róla, milyen szoros a kapcsolat a fűszerpaprika és a magyar önmeghatározás, identitástudat között.

[turizmus]

from Turizmus Online

[pinkcreatorpoetry-blog]

A Gömör-Tornai-karszt barlangvilága tárul fel az idei Barlangnapon

A Gömör-Tornai-karszt barlangvilága tárul fel az idei Barlangnapon

A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 61. alkalommal rendezi meg Szögligeten a Barlangnap elnevezésű éves nyári barlangász találkozóját, amelyen idén a Gömör-Szepesi-érchegység részét képező Gömör-Tornai-karszt barlangvilágába nyerhetnek betekintést a résztvevők. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat az Aggteleki Nemzeti Parkkal közös programja során 21 barlangba 26 féle túrát járhatnak…

[bdpst24]

Kárpáti erdeink kutatása: milyen állapotúak hazai erdeink?

Ma zárult hivatalosan az a közel öt éves kutatási projekt, amelynek fő célja a hazánk északi hegyvidékén található erdők természetvédelmi állapotfelmérése volt. A kutatások rávilágítottak arra, hogy az Északi-középhegység – kiemelten a Börzsöny, a Mátra, a Bükk és az Aggteleki-karszt – erdeinek állapota között jelentős különbség van, amely az ott élő, az Európai Unió szempontjából kiemelt…

[videkma]

Megújulnak az aggteleki karszt barlangjai

Megújulnak az aggteleki karszt barlangjai

Áprilisban megkezdik a világörökséghez tartozó aggteleki karszt barlangjainak felújítását, a munkálatokhoz az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága több mint 306 millió forint támogatást nyert az Európai regionális fejlesztési alap és a magyar kormány pályázatán – közölte a park igazgatósága az MTI-vel kedden.

  A közlemény szerint fejlesztik a földtudományi értékkel rendelkező mesterséges üregek…

[wombatspoopsquares]

[ndav1d42]

3. nap helyzetjelentés: a telefonnal teljesen elfelejtettem fényképezni, úgyhogy illusztrációként íme a szállásom Bódvaszilason (ez amúgy a tájház). a szomszéd hátsó udvarában birkák legelnek. szőlő, muskátli a verandán, tiszta giccs. ma fasza idő volt, időben tudtam indulni, kellett is, mert 37km lett a vége... hát a tegnapi nap után azért éreztem a lábaimat, most még pláne érzem. ...neeem azért mert büdös!!! jajmár. szóval ma is láttam sok szépet, egész nap bőgtek a szarvasok a környező erdőkben, szelcepusztánál pár méterre legelt két kis őz, láttam a hucul ménest (legalábbis az lehetett). nulla darab túrázóval találkoztam. szilason meg nincs egy kurva bolt nyitva ilyenkor, szerencsére a kocsma működik. holnap reggel (a bolt után) irány Bódvarákó és a Rákóczi barlang. aztán utána meglátjuk meddig jutok.