#alföldi róbert

[aliesafenlock]

For the lovely @neednottoneed, with thanks for all the work they have done for our European musical fandom. Nagyon szépen köszönöm!

Images from Budapesti Operettszínház's 2002 production of Cabaret, starring Szilveszter Szabó as the Emcee, Edit Balázsovits as Sally Bowles, and Zoltán Bereczki as Cliff Bradshaw.

This was a fantastic production with lots of queer overtones, directed by openly-gay Hungarian theatre legend Róbert Alföldi. Having seen both in person, I found it comparable to the concurrently running Broadway production at the Roundabout Theatre.

English text of the advertising flyer pictured at the top and bottom:

"The setting is 1930, in Germany. (It is three years before Hitler assumed power: at this point, the Führer-to-be has used resounding National Socialist slogans, written Mein Kampf as a Bible for his movement, and organized the SA, his party's paramilitary force.) The people of Berlin have been asleep since the Treaty of Versailles or barely beginning to stir at dawn. Based on 'isolated incidents,' Berliners are starting to sense that something is happening: why are these National Socialists so wild? After all, their slogans are so promising and attractive. Why isn't Herr Schultz, a small-business owner, considered German if he is Jewish? At the moment the answer is a shrug: these lads are still young; if they are a bit rough around the edges, life will straighten them out. Only Cliff, a young American writer notices - perhaps because as an outsider and the son of a nation woven of immigrants, he is more difficult to fanatize - that, poetically speaking, the sleeping Venus has conceived and is about to give birth to a monster. The unique merit of 'Cabaret', reaching well beyond its own meaning - and possibly the reason for its worldwide success - is that it presents this monster as a cub. Like all young animals, this cub snaps occasionally, but that's only natural - it is merely sharpening its teeth."

@cooter-n-tooter the Hungarian Cabaret production!

[aldemochizuki]

2022的年终总结TvT

p1~p6是今年画得比较满意的，p7~p9是今年翻译得比较满意的，不难看出高考完飞速爬进他印之后，又被已经很久没搞的匈国音乐剧跳起来殴打。…

[littlefalls]

Alföldi megint lesz filmben!! <3

[hobbygilda]

Szeptember 21. - A magyar dráma napja

Madách Imre. Az ember tragédiája ( 2002 ) Rendező: Szikora János

Pap Vera, Alföldi Róbert, Szarvas József (fotó: Katkó Tamás)

Ma Duna tv 21.00

[libirk]

Alföldi Róbert: Önteltek voltunk, lenéztük azokat, akik elhiszik a fides...

50:20 "Csodálatosan dolgoznak, nagyon professzionálisan. Tehát ha mindezt az elképesztő tudást, kitartást, összeszedettséget mondjuk nem a saját hatalmuk bebetonozására és a pénz ellopására használnák, akkor ez egy Kánaán lenne ez az ország. Mert ezek okos emberek, ezek nagyon okos emberek." A propagandában okosak, de azt a tudást is amellyel operálnak, a keleti diktatúrákról koppintották le. A gazdasághoz teljesen amatőrök, ha nincs a Bokros-csomag, a nyugdíjpénztár lenyúlása, majd az uniós apanázs, akkor a fasorban se lennének. A külföldi populista vezetőknél is megfigyelhetjük, hogy a pénzügyi törvényeket lazán tartják be, úgy költekeznek, mintha a saját zsebpénzük volna és nem a nép fáradsággal megkeresett adóforintjai (dollárjai, rubeljei stb.) ezért aztán gyakran mennek a böribe. Miniszterelnökünknek még elemi ismeretei sincsenek a gazdaság működéséről (lásd mekkora  káoszt okoz, hogy kézi vezérléssel működik a magyar gazdaság). Orbán a parlamentben értetlenkedett, nevetgélt azon a felszólaláson, hogy az ársapkák növelik az inflációt, nem csökkentik. És a legméretesebb hazugsága -pedig volt néhány-A kormány nem avatkozik bele a gazdaság működésébe.- Ha okosak lennének, akkor nem növelnék a szegények és a gazdagok közötti távolságot, hanem csökkentenék. Az állandó ellenségkereséssel szétcseszték a magyar társadalmat, megölték az összetartást az emberekben. 

A felsoroltakat nem számítva, el kell ismernem, hogy tényleg nagyon profik...

[helsinkiaznyugate]

meg is nézném😅

[tobbpenztazembereknek]

Alföldi Róbert: Ez egy olyan ország, ahol a melegeket befóliázzák, betiltják, a nácikat meg nem

(H)ARCOD!

Avagy gutentág, faszikáim.

[fhjtblr]

lista magamnak, fogalmakkal és kérdésekkel (2024)

semmim sincs, elvesztem. megint visszautasítottak.

halál, költöztetés, hamvasztás, gyászszertartási értesítés, jóleső fáradtság, szúrások a szívem környékén, arcsimogatások, ölelések, mosolyok, türelmetlen kapkodások, nyers bántalmak, könnyek a szememben, önbántalmazási kísérletek, Istenkereső botladozások.

mire koncentráljak?

Simone Weil, Friedrich Nietzsche, Polcz Alaine, Pilinszky János, Alföldi Róbert, Örkény István, Kertész Imre, Frida Kahlo, Márai Sándor, apum, anyum, testvérem, párom, barátaim, érzelmeim, füzeteim, szavaim, portréim, festékeim, ceruzáim.

nem ebben a fontossági sorrendben.

mi a fontos (nekem)?

elmélkedések, gyötrelmek, gondolatok, beszélgetések, feljegyzések, olvasmányok, írások, festmények, filmek, eszményítések, gyászolási kísérletek, vágyakozások a semmibe.

nem vagyok egzisztencialista. Nietzsche-nek sem hiszek már. Polcz Alain a gyengeségeimre világít rá, Frida Kahlo a képzetségem hiányát tudatosítja bennem.

szembe kell néznem. végre kell hajtanom legalább egy-két elhatározásomat.

nem akarok úgy meghalni, mint nagyanyám.

hogyan szeretnék meghalni?

saját gyarlóságom tudatában, fejet hajtva a végzetemnek, méltó búcsút véve az életemtől és az általam létrehozott kapcsolatoktól (ha még lesznek) és a portréimtól (ha meg nem semmisültek addig), tudatosítva a tényt, hogy ezen mindenki keresztül kell menjen. még Frida Kahlo, Kertész Imre, Friedrich Nietzsche és Szabó Magda is.

[angelofghetto]

Mindig bírtam ezt a csávót. Bizonyos színházi világban forgó ismerőseimtől hallottam, a szakmában megosztók a rendezői módszerei, magam egyetlen rendezését sem láttam. Viszont a nyilatkozataiban nagyon gyakran ugyanazokat fogalmazza meg, amit én is mondanék, csak ő választékosabban fejezi ki magát.

Arról, amit itt a másféle nézőpontokról elmond, a vakok és az elefánt meséje jut eszembe.

[bdpst24]

Fotókkal: Játék a kastélyban ( Centrál Színház)

Fotókkal: Játék a kastélyban ( Centrál Színház)

Molnár Ferenc egyik leghíresebb, de biztosan legsikeresebb darabja érkezik ősszel a Centrál Színház nagyszínpadára Puskás Tamás rendezésében, a Játék a kastélyban Alföldi Róbert, László Zsolt, Balla Eszter, Puskás Samu és Schmied Zoltán főszereplésével.  Mit tehet egy színműíró, ha fiatal zeneszerző barátjával együtt in flagranti kapja annak menyasszonyát? A bizonyossal kell szembeszállnia, a…

[munchausenparokaja]

“Mindannyian egy szabad, nyitott, gyarapodó, gyereket nevelő, hithű, boldog országban szeretnénk élni. Még akkor is, ha most sértődünk és gyűlölködünk, és ordítunk és reszketünk.”

[stan-middleagedships]

Lerner-Loewe: My Fair Lady

Főszerepben Alföldi Róbert (Henry Higgins) és Tompos Kátya (Eliza Doolitle).

Actor Róbert Alföldi and actress Kátya Tompos in the play as Henry Higgins and Eliza Doolittle in the play My Fair Lady.

A fotó a Centrál Színház tulajdona, bevételre nem teszek szert általa.

[magyar-idezetek]

"Amikor reggel felébredek és amikor este lefekszem, a világ omlik rám attól, hogy máshol vagy."

Alföldi Róbert

[csakazolvassa]

Network – a Centrál új bemutatója

Network – a Centrál új bemutatója

Sidney Lumet egy igen nagy hatású filmrendező, az ő korai klasszikusa a Tizenkét dühös ember (1957), de igazán a hatvanas-hetvenes években lendült bele, és még 2009-es filmje is van, szép, Oscar-dús pálya az övé. Igen komálja a fiatal Al Pacinót. Láttuk tőle a Serpicót, A város hercegét, a Kánikulai délutánt és pont mostanában a Networköt is (ezt Hálózat címén). A főszereplő Peter Finch még a…

[nonquebecoisayul]

Korunk - észlelések Kanadában, Kanadából

Olyan sokféle és szerteágazó dolog sorakozik fejemben lévő jegyzetfüzetemben, hogy ez a mai bejegyzés inkább lesz hírösszefoglaló, mint hagyományos értelemben vett poszt. Először is Újfundland nagy részén 30 centi hó esett a minap, ami még a sokat látott kanadaiakat is megviseli. Itt Montréalban is nagyokat ugrál a higanyszál (fájt is mostanában a fejem), de amúgy boldogok vagyunk a 20 fok körüli időben - jólesik a sör:)

Lilla közben hazament: végleg megnyitottuk vele az idei turistaszezont, ismét kiadásra vár a vendégszoba! Az augusztusunk első fele még mindig üres, de szeptember közepétől is fogadóképesek vagyunk, úgyhogy gyertek! A mostani tervek szerint a jövő nyár jelentős részét nem töltjük Kanadában, így kétszeresen is érdemes megfontolni az útrakelést.

Csütörtök este Toronto elővárosában két álarcos besétált egy egyszerű indiai étterembe, ahol felrobbantottak egy házi készítésű bombát. Szerencsére senki nem halt meg, de a sérültek között gyerekek is vannak. Egyelőre nincs hír arról, hogy ki és milyen felindulásból követte el ezt az errefelé szokatlan terrort.

Szintén a héten történt, de már Montréalban, hogy egy szélsőjobbos csoport a québeci zászló színeivel takarva arcukat bevonultak egy helyi újság szerkesztőségébe munkaidőben, ahol felforgattak egy csomó mindent és közölték, hogy ennél rosszabbra is számíthatnak, ha mégegyszer negatív dolgokat mernek írni róluk a lapban.

Amíg az előbbinél természetesen már több rendőrségi munkacsoport is nyomoz, addig utóbbinál lezárták az ügyet azzal, hogy nem történt személyi sérülés, így a rendvédelmi hatóságnak nincs hatásköre. Ezzel nem függ össze, de érdemes megemlíteni, hogy az elmúlt hetekben szinte alig akadt olyan nap, hogy vagy én, vagy Rafa ne láttunk volna piroson átkelő gyalogos igazoltatását és büntetését, sőt valamelyik reggel két biciklis rendőr bilincsbe verve kísért egy őrizetbe vettet a szomszéd utcában (a biciklijüket legalább tolták, nem arra volt rákötve a letartóztatott, mint egy kutya). Mindenesetre elképesztő, hogy a társadalmi rendre veszélyesebbnek tartják itt a jaywalkingolókat, mint az újságírók munkahelyére rátörő szervezett csoportosulásokat...

Távol álljon azonban tőlem a demagógia. A héten - miközben Lillával még felfedeztük a listán hátramaradt városrészeket - a következő francia nyelvű prezentációmra készülök ezúttal másodmagammal, egy 30 éve itt élő mexikói hölggyel, Angelicával. Ezúttal egy olyan, a helyi társadalmat érdeklő/megosztó vitatémát kell prezentálnunk 10 percben, amelyről utána a kurzus tagjai a kötőmódot és a függő beszédet használva fél órán keresztül beszélgetnek.

Ehhez a helyi lapokat, internetes újságokat, tv-csatornákat, rádiókat kellett követni az elmúlt egy hónapban, és az ott megjelent tudósításokból kiindulva összerakni az előadás anyagát. Mi a női-férfi egyenjogúság témájára feküdtünk rá; ottawai nyomásra felmerült, hogy Québec elfogad valamilyen jogszabályt, ami alapján kikényszeríthető lenne a női kvóta a politikában. Igen érdekes téma és nem is gondolná az ember, mennyi vetülete van és hogy milyen sok egyéb kérdés(kör)t nyit meg. Ha elkészültünk és meglesz a vitaanyag, mindenképp írok róla egy külön beszámolót. Érdekes tanulságok lesznek benne a magyar demokrácia esélyegyenlőségi állapotára nézvést is, úgy vélem.

Végezetül egy friss színházi élményről írok. Ezekben a napokban kezdődött a tavaly kedvencemmé lett Festival Transamériques (FTA), amelynek keretében egy mexikói színész egyszemélyes műsorát néztük meg ma. A Gabino Rodríguez nevével fémjelzett Tijuana című darab azt az 5 hónapos saját tapasztalatot mutatja be, amelynek során a hazájában elismert színész gondolt egyet, álarcot öltött és Mexikóvárosból elköltözött az USA-határra, majd minimálbérért egy textilgyárban dolgozva megpróbálta szó szerint saját bőrén megtapasztalni, milyen ott és úgy élni.

A kissé furcsán és unalmasnak induló darab a végére igen nehézzé és persze elgondolkodtatóvá vált. Az eredeti spanyol nyelven elhangzó több mint egyórás monológot a színpad felett franciául és angolul lehetett követni (ez a darab elején leállt, a színész észrevette, ő is leállt, angolul kommunikált a vezérlőkkel, kizökkentünk, valószínűleg ez is okozhatta a döcögős indulási élményt). Azontúl, hogy döbbenet végighallgatni és a színész, a kézi videófelvételek és egyéb kellékek segítségével fantáziánkban megjeleníteni azt a kilátástalan robotot, amiben embertársaink jelentős része éli a negybetűst, van még egy dolog, amire késztet: hálát adni, hogy nekünk mennyivel könnyebb a létezés as such.

Bátor színész ez, az tuti! Vajon merne-e valamelyikünk beköltözni bajusszal, szakállal, fals identitással egy mélyszegény borsodi faluba vagy a Hős utcába hónapokra? Tegnap olvastam egy interjút az utóbbi időben egyre több helyen persona non gratává váló Alföldivel, akinek rendezései, alakításai igen nagy hatással voltak rám budapesti éveimben (ahogyan a megboldogult Margitai Ági a miskolci években). Az interjút készítő ugyan erősen alákérdezett, amikor a magyar társadalom “mélységesen mély erkölcsi válságából” való kilábalással kapcsolatban kéri Alföldi javaslatát, de azért megfontolandó a válasz: tegye meg mindenki mindazt, amire a “saját kis mikroközösségében lehetősége van”, higgyen abban, “hogy senki nem születik eleve rossznak”, ne “gondolja saját magát másoknál okosabbnak, legfeljebb szerencsésebbnek”, és ne kerüljön “olyan élethelyzetbe, ahol a valóságot már nem valóságnak érzékeli”.