#alig várom

[toretlenporcelan]

Alig várom az életet.

Azt az életet, ahol a sárguló falevelek alatt sétálhatunk kettesben

Ahol ha egy hideg szellő megborzolja a hátam te magadhoz szorítasz ezzel melegen tartva

Ahol ha zavarba jövök akkor a kabátom nyakába bújok, erre te megjegyzed milyen aranyos vagyok

Ahol ha leesik az első hópehely akkor tudom hogy mehetünk is ki forró csokit inni

Ahol kézenfogva esszük a forró kürtőskalácsot

Ahol a hideg karácsonyi estén a Dobó téren túlárazott borokat ihatunk

@aizen-posts ♡

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Annyira vártam az őszi életet, tudva hogy..

Együtt sétálgatunk az sárguló fák alatt délutánonként nyugisan

Gyűjtünk gesztenyét mert tudod hogy a mániám

Mindketten nyugisabbak leszünk

Kirándulunk

Egy-egy romantikus és hideg kintlét után bemenekülünk az egyikünkhöz és az első az lesz hogy teázgatunk, beszélgetünk boldogan...

Tudva hogy az ősz ilyen jól telik, alig várom hogy a tél is jöjjön és hogy a terveink valóra váljanak akkor is..

A nagy hóban hülyéskedjünk és közbe roppanjon a lábunk alatt a hatalmas fehérség

Hócsatázzunk és hóembert építsünk

A karácsonyi vásárban sétálgassunk és tömjük magunkba a kürtőskalácsot és igyuk a forraltbort

Csináljunk képeket miután a nagy hideg elől bemenekültünk a házba egy forró meleg fürdőt véve

Szánkózzunk a Bükkben

Karácsonykor meglepjük a másikat ajándékkal

Csináljunk sok sok karácsonyi sütit

Annyira várom már, hogy veled zárhassam le ezt az évet is... Szeretlek💖

[szeretemacheddart]

[little--sunshine]

.

[kavekkozt]

A TID a nemzetközi evezős Duna túra, Ingolstadtból kb a torkolatig. Minden szakaszt helyi evezősök szerveznek, bárhol lehet csatlakozni. Hozod a hajód, minden este hatkor van vacsora, közösen van a szállás (nem mindenhol van rendes kemping hanem helyi önkormányzatokkal kell ledumálni, hol lehet felverni 40-60 sátrat). Még a zsilipelés közös, megvan hogy mikor kell odaérni, hogy kinyissák nekünk.

Apa idén az osztrák szakasztól csinálja Budapestig, én is csatlakoztam kicsit több mint 100 kilométerre, nem mintha nem lennék már így is nagyon fáradt a nyaralás után, hanem mert amikor utoljára hívott, nem akartam emiatt hazarepülni, de mondta a feleségem, hogy még hány évig hív apád evezni?! Úgyhogy inkább visszaköltöztünk Európába és muszáj evezni menni. Apa + két éppen ráérő tesó + én, rajtunk kívül szinte senki más nincs túra kenuval persze.

Én péntek-szombat-vasárnapra csatlakoztam, pont jó helyen volt a kemping, mondjuk délelőtt 10 előtt így is utaztam már villamos/metró/vonat/busz/HAJÓN.

Az első nap Aggsbach-Mautner csodás volt, csak 23 km, volt időnk kiszállni és felmászni egy hegyre megnézni a romot.al Csak a cruise-okat kellett kerülgetni egész Wachauban.

Alig várom, hogy hogy megyek vissza legközelebb. Bringán?

A kemping nem igazi kemping volt, úgyhogy egy helyi általános iskolában kellett zuhanyozni, ahol a férfi meg a női öltöző is ugyanabba a zuhanyzóba nyílt, ahol se kabinok, se függöny, semmi.

Az osztrák szervezők mondták, hogy a TID-nek mindig szívesen odaadják a partot mert nagyon jó táborozók, és tényleg - mi bontottunk sátrat kb utoljára, és mintha sosem lett volna ott majdnem 100 ember. Főleg német nyugdíjasok vannak amúgy, de van hajó új-zélandi zászlóval, meg van egy csávó két 7-9 éves forma kislánnyal. Este azt élveztem legjobban, hogy teljesen sötét volt a tábor, senki nem gyújtott zseblámpát, max a sátorban. Ha ki kellett menni, holdfényben/csillagfényben ment mindenki.

A mai szakasz viszont nagyon gyilkos volt, nem bánok egy kis kihívást, de nagyon lelassult a folyó, a folyami térkép szerint 1 km/h-nál is kisebb a sodrás, cserébe szembeszél, tűző nap. Ha abbahagyjuk az evezést, elkezdünk visszafelé menni, nem lehet csak csorogni.

A kései indulás miatt meg kellett húzni, hogy odaérjünk a zsiliphez, a táv is nagyon nagy volt (43km).

Óriási zsilip, legalább 15m volt a szint. Szerencsére késett egy 20 percet, különben nem értünk volna oda. A várakozás ideje alatt előkerül a szájharmonika valahol.

Aztán a nap további része ugyanilyen volt, azzal megspékelve, hogy a naptej megolvadt a homlokomon és belefolyt a szemembe. A Dr Kelen eléggé csíp amúgy.

Tullnban óriási kempingben van a szállás, fura azért a lakókocsik közé sátrat verni, de értékelem a zuhanyzót.

Holnap a Donauinselen van a vége (nekem), kb ugyanezt ígérik, mint mára. Szenvedés és verejték.

Most ez ennyi, de szívesen megcsinálnám egyszer a teljeset.

[southalldiaries]

Spanyolozás, Vinted, és a nyomorult gyerekkorom:

(Miközben bőszen spanyolozom Duolingón, 2018-as kezdés, 2 éve online hetente ráadás egy remek tanárnővel, éles próba az ötvenedik születésnapomon októberben Andaluciában, alig várom hogy hat megfeszítetten leckéző év után elrebegjem hogy esta tienda es muy cara),

feljönnek ezek a felhőtlen Vinted reklámok, hogy fiatal lányok kacagva csereberiznek megunt ruhákat egymásnak boldogan.

Akkor elmondom gyorsban nektek, fiatal lányok, akik nem olvastok, hiszen csak videókat néztek, mint én, hogy hogy ment ez a Vinted az én kamaszkoromban, late éjtíz.

Anyámat sokként érte, hogy megint nőtt a lábam a nyáron két számot, és nőttem húsz centit, ezért némi visszafogott zokogás után felhívta az apját, hogy a belügytől intézzen egy pár fekete rendőrbakancsot, ha lehet negyvenötöst, majd belenő a gyerek, és nemsokára némi tanácstalan forgolódás után elvitt a Visegrádi utcai legendás úgynevezett turkálóba (a szegények között akkoriban ilyenek terjedtek, hogy irregulár, ott kapsz olcsón farmert a gyereknek, meg fasza turi), na és ott gyorsan akadt rám valami nyikorgós ezeréves komenista vagy ki tudja milyen bőrkabát, ami földig ért, ezzel átvészelem a telet, állapítottuk meg közösen.

Pillanatokon belül komoly ávós szerkóban szeltem a havat a Váci úton, na de hát gyerekek akkor még voltak telek, nem érett meg a banán a kertekben, be kellett vinni a leandert a gazdagoknak a garázsba, más élet volt az.

Mindazonáltal szanaszét szívták a véremet az áltisiben a bakancs meg a bőrkabát miatt, akkor tanultam meg hogy mindig nagyobb pofád legyen, mint a leghangosabbnak, azzal nem tudnak mit kezdeni. Egy bőrkabát - rendőrbakancs kombóból kellett felülkerekedni a jugó adidasos, Ellesse tornazsákos, Budmil hátizsákos (Budapest-Milánó magyar branding teszem hozzá) kislányokon és kisfiúkon, akik finom undorral kezeltek. Lehet, ezért kötöttem ki a reklámiparban.

És lehet, ezért nem tudnék jó reklámot csinálni a Vintednek, mert nekem a használt ruha sosem a felhőtlen cserélgetést jelentette, hanem azt a mélységes nyomort, amiben éltünk, dacára annak, hogy a szüleim feketére dolgozták magukat, igaz az oktatásban meg a gyermekvédelemben, ami sosem számított lóvés helynek.

Ma már nem hordok használt ruhát, és ami pénzt keresek, rálocsolom a kislányomra, hadd válogasson a kedvére a Pepcóban rózsaszín és rózsaszín között.

Az idők változnak. :)

[ajtostolahazba]

jajj nagyon boldog vagyok most! Jó sokáig tartott olyan hobbit találnom, ami tényleg leköt, nem unom meg és kikapcsol. Aztán elkezdtem számfestőzni. Most megérkezett az egyedi rendelésem, a képről, amit imádok. Egy montázs a lányaimról, a kettőjük arca van egybe fotózva, nagyon hasonlítanak egymásra, pedig 3 év van köztük. Jajj alig várom, hogy csináljam! :)) Ha szeretnétek (és nem b@aszom el), akkor teszek fel majd a végeredményről egy képet!

[csacskamacskamocska]

Ma a fiammal lesz találkozóm. Hogy lesz-e velem törölköző? Nanáhogy lesz! Az ember nyugodtam mutassa meg, hogy „bolond”, hogy összemosolyoghasson más bolondokkal. Mert a világ színes, és vidám és jó is tud lenni. Minden marhaság elindít másokban gondolatokat, hogy talán nem akkora baj, ha legalább abban oldottan élünk, amivel biztosan nem okozunk másoknak kárt.

Milyen inget hord valaki, van-e tetoválása, olvas-e Vogon verseket...

Tetoválás... alig várom, hogy meglegyen az új. És megmutatom, naná, hogy megmutatom! De ma, törölközőnapra fel! :) :)

[oldmacykerenew]

És akkor bemutatom… 🫣 A megrendelő imádja! Egy kis alakítás kellett, mert FOGYOTT. Épp felkészül versenyre… szereti nagyon és alig várja, hogy hordja! 😍😍😍♥️ Hát még én, hogy várom, hogy kapjam a képeket róla 😃🧶👙

Ha szeretnél ilyet a nyárra - világítósat - az sajnos csak ezzel a fehérrel készülhet (de pl lehet csak a minta világítós) a többi más színes, vagy fordítva…

Világítós verzió: 10.500 Ft

Sima verzió: 9.500 Ft

[mrstoldi]

Az egyik pillanatban még "szeretlek", a következőben meg "már nem vagyok benne biztos. "

Az egyik pillanatban még "boldoggá teszel", a következőben meg "már egy ideje nem vagyok boldog. "

Az egyik pillanatban még "Alig várom, hogy lássalak", a következőben pedig "Szükségem van egy kis térre. "

Az egyik pillanatban még "hiányzol", a következőben pedig " egyedül akarok lenni. "

Az egyik pillanatban még "tökéletes vagy", a következőben meg "túl különbözőek vagyunk. "

Talán egyszer újra máshogy gondolod.

[habkeinb0ck]

Alig várom, hogy elköltözzenek a gyerekek. Sötétkékre festem az összes bútort. Mopszli mellett biztos könnyű lesz

[haelhetekevvelakifejezessel]

Szeretem azokat a történeteket, amik már el lettek mesélve. Sőt ezek tetszenek igazán. Az elmeséltséget szeretem, és azt, amikor az elbeszélőt nemigen érdekli, mesélte-e már korábban. Bizonyára neki tetszik, és magában, valahányszor visszahallgatja, mulat rajta, vagy meghatódik, vagy a kettő között valami. (Nem mintha a kettő között ne lenne ott a minden.) Az elbeszélésen mindig csiszol valamelyest, időnként a szereplőkön is, fruska volt az vagy öreglány, meghalt vagy csak rosszul lett, hét vagy kilenc.

A konfabulátorok és a hűk dilemmája, hogy ugyanis kell-e színezni egy történeten, vagy kell-e lágyan engedni, hogy megkopjon, elhasználódjon. Hogy az otthonos, kedves kanapé váljon belőle, amelyre leheveredik az ember.

A kedvencem az, amikor a karácsony esti asztalnál ülünk mindig, minden évben, és már alig várom, hogy: "apa, meséld el megint, hogyan szállítottad a trolin a levágott emberi lábat!" Hát az úgy volt, kislányom...

Vajon milyen lesz az idei karácsony? -- gondoltam a fogadóba lépve.

[lilcantina]

Kedves dolgok, amik lehet hogy néha eszembe jutnak majd és halványan hiányozni fognak:

A kilátás a parkra és a medencékre, ahol a törzsvendégek a kismedencében capybarálkodnak egész nap a söreikkel.

Az éjszakai macskabagoly huhogás és a termálkút csobogása ahogy behallatszik az ablakon.

Az első havazás a parkban, a ledbetlehem és a karácsonyi csillámtraktor felvonulás.

Ahogy télen a lekopaszodó ágak között átkukucskált a templom.

A fagyizás utáni parkban ücsörgés.

A kedves kuckós otthon amit a nagy üres fehér visszhangzó kockából varázsoltunk apránként a semmiből.

Nem kedves dolgok amiket alig várom hogy magam mögött hagyjunk:

A forgalom zaja az ablak alatt, különös tekintettel a hajnali fél ötkor elszáguldó csattogó üres kamionokra, amik miatt többször ébredtem arra, hogy omg valaki nekiment a háznak.

A házunk előtt dudáló emberek - nem tudom miért valami helyi dolog lehet, máshol nem csak itt dudálnak ha nincs kint senki akkor is, naponta legalább négyszer ötször de miért?

Az ablak nélküli fürdőszoba, ahol nem szárad a törölköző de boldogan virágzik a penész. És egyáltalán a lakásban a penész.

A városban majdhogynem többségnek számító kisebbség akik miatt sosem érezhettem komfortosnak egy egyszerű bevásárlást sem.

A bal oldali szomszéd síró tacskója mellé újonnan beköltözött jobb oldali szomszéd ordítva kennelhez nem hozzászokó babavizslája.

Az a huszonöt darab nyomorult lépcső ami annyira rossz szögben és magasságban van valahogy hogy az ember kétszer meggondolja lemenjen-e ha fel kell jönni utána.

A magányossag és ismeretlenség érzése ami még egy év után is sokszor velünk volt, amikor nem volt kihez szólni egymáson kívül hetekig.

A nagy fehér visszhangzó kocka amivé visszacsupaszítottuk a lakást, mielőtt átmegyünk az új helyre amit majd lassan apránként a semmiből egy kuckós otthonná varázsolunk.

[kepeslajoska]

Figyelj drágám!

Mondjad egyetlen rózsabimbóm!

Itt a karácsony.

Tudom pintyőkém. Mi legyen az ajándékod?

Tartsunk egy szerény zenés bulit a munkásainknak fellépőkkel, zenészekkel, énekesekkel és sorsoljunk ki a résztvevők között rengeteg ajándékot, autókat, gőzmosógépet, hűtőt, robotporszívót…

Jó ötlet. Majd egy kicsit megemeljük a sztrádadíjakat, az fedezi a költségeket, vagy még szenteste előtt nyerek egy-két pármilliárdos beruházást. Nem gond.

Ne vigyük el őket a jachtunkon táncolni?

Az nem jó, a főnök épp ma mondta, hogy inkább államosítsuk azt a vicik-vacak 27 milliárdos hajócskát, mert hőzöngenek a népek.

Jó, akkor legyen ez felcsúti Puskás Akadémia Sport- és Konferenciaközpontjában, de szerepeljen valami híresség is!

Nem vagyok nagyon jártas a könnyűzenében. Mit szólnál John Lennonhoz, vagy Freddie Mercuryhoz?

Az nem lehet, szívem bogaram, ők már nem élnek, de itt van az egyik kedvencem, Brian Adams.

Ő mennyiért jön ide? Nem mintha számítana, ha te kéred, az számomra parancs.

De drága vagy, úgy tudom 4-500 ezer dollárért, forintban 200 misiért már átugrik hozzánk.

Az tényleg nem vészes. Legyen, ahogy kívánod, aztán majd szenteste adunk az érzékiségnek a javából, hátha egy új megváltó születik belőle.

Alig várom már kis Tarzanom, de azért a gyémántokról nem feledkezz el!

[azsofiaa]

Élőben annyira más vagy. Megölelsz, hozzám bújsz, elhalmozol a kedvességeddel. És olyankor azt kívánom bár örökké tartana ez az érzés.. Majd miután hazamentem, alig keresel, néha válaszolsz én pedig reménytelenül ülök és csak várom, hogy újra lássalak

[retisonic]

Sziasztok! Nektek melyik a kedvenc nemzetstratégiai jelentőségű beruházásotok? Nekem egyértelműen a két épületből álló Bosnyák téri új városnegyed! Nem csodálom, hogy az adófizetőknek minden pénzt megért! Alig várom már, hogy felfedezzem a gyerekekkel az új városrész minden zeg-zugát!