#apróság

[ksszns]

„valamiből meg kell élni, ezért általában dolgozni kell, hacsak nem születtünk vagy házasodtunk be egy gazdag családba”

[hoofsnclaws]

Mi értelme van ennek a közjátéknak?

Nem fontosak a vágyaim, az érzelmeim, a gondolataim. Akkor mi fontos? Mert már nem értem. Igazából már azt se, amit eddig értettem.

Apróságnak tűnik, az is, de ha az apróságok nem fájhatnak, akkor mi fájhat? És nem is csak ez fáj, hanem ámblokk ennek a kiváltó oka.

Csak azt nem értem, hogy

ha az embernek, aki szerelmes belém nem fontos, hogy hogy érzem magam, akkor ki a fasznak lesz?

Mert nekem fixen nem. És ez fáj.

Egy percre komolyan elhittem, hogy rám írtál miután leléptem voice-ról, de nyilván csak stream értesítő.

De amúgy miért is írnál rám? Miért is? Igazából tudom, hogy észre se veszed, hogy megbántottál. Pedig ismersz, mint a rossz pénzt, tudhatnád, hogy sírni megyek.

Mi értelme, hogy ha az embernek van barátja? Mert így? Na így... Semmi.

Első este, amikor meséltél érzéseidről nem gondoltam, hogy ez az összes.

Magányos vagyok, és fáj. Néha megbékélek és még akkor is hiányzol, amikor nem. Mindig várom, hogy itt legyél, pedig olyankor érzem magam a legmagányosabbnak.

Nem érdekel, hogy nem történik köztünk semmi az éjjel. Érdekel, de elnyomom, hogy egy romantikus emlékünk nincs és nem is lesz. A gondolataim felé érdeklődés sincs, sőt el vagyok csendesítve. Fáj, de igyekszem elfogadni, hogy még csak fel sem fog tűnni, hogy épp hogy érzem magam. Hiába mondom, hogy nekem fontos valami, akkor sem lesz figyelem szentelve neki. Csak akkor nem értem mi értelme ennek az egésznek?

Hallom, ahogy azt mondod szeretsz és hiszek is neked, de... Nem érzem úgy, hogy fontos lenne a boldogságom.

És ha neked nem, akkor kinek?

Egyedül nem vagyok ehhez elég... Sajnálom.

[whyyareallnamestaken]

Nem beszélni róla egyszerű dolog. Nem gondolni rá? Na, az már egy egészen más történet.

[more-then-you-know-23]

Érdekes néha, hogy egy-egy apróság mennyi mindent megtud változtatni.

[otthonzulles]

gecire felbasz ez a kis apróság, amit az @atlatszo-ról kezdve olvastam

A kalocsai érsekség felújítás címén már több mint 10 éve lezárta a város főterét, annak kellős közepén megakadályozva az áthaladást.

Bábel Balázs érsek hetvenedik születésnapjára (2020/11/22) 0rbán érkezik látogatóba, akinek feltűnik, hogy a főtéren a Hotel nem az egyházé?* Még nem. Napokon belül kitömi a világi kormány az egyházat 2 100 000 000 forint adófizetői pénzzel, hogy megvehessék azt az épületet is. Bábel atya vérszemet kap, és kilobbizza, hogy a teret se kelljen visszaadniuk.

A 133 bátor patkány boldogan megszavazza, hogy a főtér 100 évre az egyház kezelésébe kerüljön (2021/12/16). Májusban a KESMA-Baon már arról cikkez, hogy "hamarosan" elkészül az elkerülő út, mellékutakat áldoznának be hogy az egyház játszótere vígan épülhessen tovább. Nem történik persze semmi, azon kívül hogy 2022 decemberében a kormány a beruházáshoz további 1,6 milliárd forint támogatást nyújtott a szentfazekaknak.

Ugrás 2024-re, a fideszes polgi - Filvig Géza elvtárs - szóban azt mondja a természetesen fideszes képviselőtestület előtt, hogy Nem, nem akarunk átadni utakat állami kezelésbe, hogy megvalósulhasson végre egy a valódi főteret elkerülő belvárosi út, majd írásba foglalják, hogy de, akarnak. A város kasszája üres, a BM-nél pályáznak többek között bérkifizetésre is.

itt tartunk. címkefelhőbe olyanokat, hogy önkormányzatiság szétverése, bábok beültetése, mindent az egyházaknak, beruházás (beton), beruházás (beton), beruházás (beton), a helybeli lakosok torkon vannak szarva. tegyük persze hozzá:

*emlékeztek arra a videóra, amikor orbán pr-ból tarlóssal villamosozik, és a csúti napóleon az elsuhanó házakat szemlézi, hogy ez és ez még miért nem a "tiétek", Tarlóséké? Ennyire beteg ez az ember és ugyanennyi mérlegelés előzte meg a Fudan egyetem vagy Mini-Dubaj projektet is.

[csacskamacskamocska]

Elmesélek egy különös dilemmát Amúgy csak játék, nem vérre megy :)

Van egy pasid. Éldegéltek átlagosan, még akár jónak is mondható a kapcsolat, csak egy apróság zavar. Sosem mondja, hogy jól nézel ki, csinos vagy, szexi, sosem néz rád elismerően. Ám az utcán utánafordul minden nőnek. De egyébként van szex, az is elég jó és ha nagyon igyekszel olyankor csak beleképzeled, hogy tetszel, hiszen különben nem dugna meg. Nem igaz? Csakhát az utcán utánafordul minden nőnek. – Forduljak meg utánad is? Tessék... egyszer...kétszer... most boldog vagy? – tudod, hogy ezt válaszolná. Vagy azt, hogy ne akard minden lépését kontollálni. Vagy azt, hogy jézusom, de hülyeség ez, hiszen veled vagyok, sose megyek el mással. Éshát, tényleg veled van. És tényleg nem megy el mással. Csak az utcán utánafordul minden nőnek. Neked meg sosem mondja, hogy csinos vagy. Próbálod magad meggyőzni, hogy jó nő vagy akkor is, ha nem mondja, és hogy nem tiszteletlenség, hát tényleg számít ez? Próbálsz az ő fejével gondolkodni, beleérezni az ő világába, hogy miért csinálja, keresed a magyarázatot mert amúgy megérné a kapcsolat? Addig vered az asztalt, hogy ez igenis nem jó így, amíg vagy változtat vagy elváltok? Arra koncentrálsz, hogy a szex minél jobb legyen, hiszen akkor veled van, nem mással? Belátod, hogy egy tapírral élsz és megfordulsz minden férfi után? Fenntartod az amúgy nem rossz kapcsolatot a tapír érzékenységű pasiddal, de kihívóbban öltözöl, hogy megéld, hogy utánad fordulnak? Arra koncentrálsz, hogy úgy is megöregedtek mindketten, végül együtt lesztek rondák és ez a lényeg, hogy együtt? Úgy otthagyod, mint a szél és soha többet nem problémázol ilyesmin? Minden alkalommal, amikor megfordul mások után, hangosan kijelented, hogy nézd ott az a bunkó parasztot, a barátnőjével van, és más nők után forog? Nem dugsz vele aznap, hátha egyszer összeáll a kép – neveled, mint egy kutyát? Azt mondod neki, hogy "szívem, beszélnünk kéne", aztán figyeled ahogy menekül, és minden folytatódik ahogy volt? Azt kívánod, hogy kapjon gerincsérvet a sok forgástól? Nem mész vele sehova, forogjon egyedül? Tehát a feladvány az, hogy rendes pasi, kedvesen beszél veled, érezhetően tesz a kapcsolatért, de sosem dicsér, sosem ismer el, de minden nőnek utánafordul. Nőknek, a mit teszel a kérdés, férfiaknak a miért teszed a kérdés.

És tényleg csak játék, csak kíváncsi vagyok kiből mit hoz ki, nem kérek életvezetési tanácsokat, lévén, hogy nincs pasim. :)

[konnyeknelkul]

Néha olyan dolgokon cseszem fel az agyam feleslegesen, és olyan dolgokon akadok ki, olyan apróságokon, és jelentéktelennek tűnő dolgokon, amin más simán átsiklik, és 5 perc múlva el is felejti... Én nem ilyen vagyok. És még saját magam is elismerem, hogy nagyon szánalmas vagyok! És annyira utálom magam ezért, annyira utálom, hogy ilyen vagyok, de mégsem tudok tenni ellene...pedig tudom, hogy vannak ennél nagyobb problémáim is az életben, mégis elég egy apróság, és teljesen magam alá kerülök. Amennyire csak lehet. És mindegy miről van szó, mindennel kapcsolatban így érzek, ami kicsit is jelentett nekem bármit is....

Nem érzem azt, hogy a sok szenvedés megerősített volna lelkileg, sőt azt érzem szükségem van valakire, aki időnként felszed a padlóról, mikor teljesen magam alá kerülök, és olyat tennék, amit nem kellene....

[pajjorimre]

Néhány apróság kell műszakira.

[szeress-kerlek]

Van egy viszonylag korai emlékem arról, hogy a papával szotyit ettünk. Körülbelül 6 éves voltam, ültünk az ágyon és néztük a meccset. Sosem érdekelt a foci, se a kézilabda, a jégkorongot sem szerettem, de a papa kedvéért megnéztem őket mindig. Szóval ott ültünk az ágyon, ő narrálta nekem meccset, én pedig csodálattal néztem ahogy bontotta a szotyit.

Azt is megmutatta hogy kell; a hüvelykujjainak körmeit jól belefúrta a héjba és kettérántotta. Ahogy a burok szétnyílt a kis füstös mag beleesett a tenyerébe. Én is próbálgattam, de a papa nem értette, hogy az én körmeim még friss, puha gyermek körmöcskék voltak. Mindenesetre mindig két szotyit pucolt egyszerre, egyet nekem és egyet magának. Minden gólnál nagyokat tapsolt, majd rámkacagott és még vadabbul bontotta a magokat. Valamiért ez a kis apróság teljesen lenyűgözött és a szinapszisaim egészen idáig tárolták a képet.

Nem tudom, hogy miért jutott eszembe. Ma rossz napom volt, mostanában nem vagyok túl jól, lehet az agyam csak egy kis menedékként idézte fel ezt az emléket.

Bárcsak beleragadtam volna a pillanatba, mint valami időhurok, aminek sosincs vége.

[hobbygilda]

Nem kell a Havast se, a stílusát se szeretni, de ez a mai posztja érdekös!

GULYÁS MÁRTON! TESSÉK AZ ALAPMŰVEKET ELOLVASNI!

KÉRJE KÖLCSÖN SANYITÓL A MIHANCSIK ZSÓFIT, Ő MAJD SEGÍT ÉS LESZ, AKI OLVAS!

Rövidnek kell lennem, mert az Ágnes azt mondja, hogy ha hosszút írok, azt nem olvassák el. A töpörtyűs sztorim, az ritka kivétel.

Szóval: ma délelőtt végre kihúzták a Havasné fogát, hazajöttünk, megebédeltem, aztán megkérdeztem magamtól, hogy nem kellene-e végignéznem Gulyás Márton interjúját Kőszeg Ferenccel a Partizánon, hiszen boldog-boldogtalan azzal foglalkozik? Végignéztem a rövidített, nagyjából 1 óra 40 perces változatot, és két megjegyzésem van.

1. Ez a Gulyás Márton pont olyan aprólékosan felkészült és totálisan tehetségtelen, mint a Sanyika. Ha hozzám járt volna az egyetemre, akkor tudhatná, hogy nem árt, ha fejben tartja azt a hírszerkesztői örök igazságot, miszerint mindig abból kell kiindulni, hogy az olvasó, illetve a néző először találkozik egy témával, ezért nem árt, ha legalább az elején összefoglaljuk, hogy mégis miről van szó. Ebből következően, mondjuk egy mai egyetemistának semmit nem mond -sajnos- a Szabad Kezdeményezések Hálózata, vagy az, hogy miképpen készült, és kiknek a közreműködésével a Beszélő, ki az a Magyar Bálint, aki létrehozta, majd tönkretette az SZDSZ-t, nem is folytatom. Szinte követhetetlen volt az első egy óra.

2. Ahogy elnéztem délután az internetet, ma Magyarországon a legfontosabb kérdés az, hogy Kőszeg Ferenc, a Helsinki Bizottság alapítója, támogatja-e a pedofíliát vagy nem. Nekem csak egy nagyon halk kérdésem van: se Kőszeg Ferenc, se a szorgalmas Gulyás Márton nem olvasta Thomas Manntól a Halál Velencében című könyvet, és hogy a jóisten faszába nem hozták szóba Nabokov Lolitáját? Hogy a picsába van az, hogy amikor azon polemizál két ember, hogy idős férfinek joga van-e erotikus kapcsolathoz egy fiatal lánnyal, és meg bírják állni, hogy ezt a két alapművet nem hozzák szóba?

Thomas Mann – most hagyjuk, hogy voltak-e homoszexuális hajlamai vagy nem – arról ír, hogy egy idősödő írót hogyan csábít el egy velencei szállodában a családjával ott nyaraló, lengyel fiúcska.

A Lolita nagyjából ugyanerről szól, azzal a különbséggel, hogy a csábító ebben az esetben egy fruska.

Végül: Gulyás Márton körülbelül olyan szinten van, mint annak idején a társam, Forró Tamás vagy ami a legrosszabb, Hajdú Péter, akik képesek voltak az összes, felírt kérdést feltenni, és gondosan ügyeltek arra, hogy egyetlen, kollégák által kiválasztott bejátszás se maradjon ki.

Na, azt azért nem állom meg, hogy ne írjam le, még Ágnes is egyetért velem abban, hogy Kőszeg Ferenc nem egy vén, demens, hülye. Mielőtt még vérszemet kapna valamelyik idióta a Fidesz környékén, csak ismételni tudom Kőszeg Ferencet: a pedofília tűrhetetlenül büntetendő, és nem állom meg, hogy ne ismételjem meg: hogy a büdös francba lehetett több, mint húsz percig beszélgetni egy ilyen kényes témáról anélkül, hogy szóba kerülne a Halál Velencében vagy a Lolita? Már elnézést, de azért ez a műsor mégse a Hír TV-ben ment le! (Ágnes: ,,A Kőszeg még a legelején megemlítette Babitstól a Halálfiai című regényt, de azt meg Gulyás nem olvasta.” Mentségére: én se.)

Majdnem elfelejtettem, miután végigszenvedtem a Gulyás Márton interjúját, lejöttem a kertbe, a diófa alá. Elkezdtem olvasni a húgomtól kapott, Az igazi (Márai Sándor) című könyvet, mire megjelent Havasné a tálcával. Libazsíros kenyér zöldhagymával, külön, kis tálkában a só! Hát állítsa valaki azt, hogy nem fejlődőképes az emberiség! Egyébként a sörért nekem kellett bemenni, de ez már tényleg apróság. (Az Ágnes megint riheg-röhög, vannak kedvenc hozzászólásai, de ezekre én fittyet hányok.)

[ultramegatroutman]

Mint szakmabéli hogy tetszik a Kincsvadászok? Ok bulvár de ez alap :)

Szakmailag rendben van, ráadásul nem kamu, már olyan szempontból, hogy a vevők ott a kamerák előtt látják először a tárgyat (mondjuk nem kérdeztem rá, de a két becsüs szerintem nem, ők rá tudnak készülni), ebből is adódik, hogy benéznek dolgokat (18. századi díszruhából 19. század végi balkáni viselet lesz), de ez egy ilyen szakma, nem érthetünk mindenhez, viszont attól még vásárolunk. Vannak ilyen érthetetlen dolgok, hogy Fertőszögi pl. mit akar egy kopott, javított herendi körmösvázával, meg szórakoztatóak, mint amikor a dobosgyerek beszopta a Titanic-relikviákat négy kilóért, dehát mindannyian veszünk időnként faszságokat. Nekem egyébként kicsit unalmas, valahogy izgalmasabb tárgyakra számítottam, nem tudom lesz-e ebből második évad, de amúgy kíváncsi lennék civil véleményekre, mert a környezetemben csak páran nézik.

(Amúgy apróság, de kurva idegesítő, hogy minden nemesfém(nek látszó) tárgyat összereszelnek, meg savaznak, de ez biztos ilyen sóelem.)

[whyyareallnamestaken]

és azon gondolkodom, mikor vesztettem el ennyire az irányitást a saját életem felett

[meg-megbanom-ezt]

Elég gyakran vannak motivációs problémáim

a karrieremben (vagy "karrieremben", ha rossz napom van) és a magánéletemben is, mármint hogy úgy érzem, nincs sok értelme a küzdésnek, mert az erőbefektetés és a siker közötti korreláció nagyon alacsony. DE, még ha apróság is, most baromira jólesett, hogy - mint kiderült - az egyik kolléganő, akivel újra együtt dolgozom, azóta is az én megoldásomat, az én R szkriptemet használja egy bizonyos problémára, amit én már el is felejtettem, hogy egyszer megcsináltam neki. Úgyhogy most újra elküldte nekem a saját művemet, mert kelleni fog nekem is (én meg már nem találom). :'D

[ueresuveg]

Még gyerekként keveredtem a főváros tizedik kerületébe, ami minden fejlődésben lévő személyiségre komoly hatást gyakorolna, és bár nem laktam itt folyamatosan, azért elég mély benyomást tett rám, és (téves ember)ismereteim zömét is innen szereztem. Ezelőtt én csak álmodozó cigányokkal találkoztam, igazi romantikus cigányokkal, akik elfogadtatásukat, sőt egzisztenciájukat, megbecsülésüket is olyan dolgokhoz kötötték, mint tisztesség, őszinteség, munka, vagy a tanulás, és hát „mit ad Isten” egy diploma. Engem is tanárnak szánt anyám (állítólag mert iskola után mindig előadtam az aznapi tananyagot), amíg apám nevelése nem gyakorolt rám nagyobb hatást, mint anyámé. Mivel ezek a romantikus cigányok már rájöttek, hogyan is ránthatnának egyet felfelé népük sorsán, olyan életutat választottak a gyerkőcöknek, amivel később segíthetnek eme hányatott sorsú nép jövőbeli sorsán. A cigány elitek innen kétfelé haladnak tovább. Az egyik fele korrumpálódott (őket nem nagyon kell bemutatni), a másik fele meg úgy gondolja, hogy a cigányságot csak saját magától kell megvédeni, ezért ők, a saját cigány létük védelmét abban látják biztosítva, hogy aktívan nem avatkoznak kissebségi kérdésekbe (őket viszont be kéne). Persze tisztelet a kivételnek, de nem is ez a lényeg.

Szóval, amikor Kőbányára kikerültünk egy dolog egyből feltűnt. Itt mindenkinek van utánfutója. A tizenegy lakásos sorházban mi voltunk az egyetlen család, aki nem büszkélkedhetett ezzel az igen praktikus eszközzel. Ami viszont meglepett, hogy összesen csak két embernek volt autója. Abból az egyiknek ráadásul egy Zsukja, amire ritkán kötnek utánfutót. Akkor minek az a sok utánfutó? Erre hamar rájöttem, hiszen talicskával nehéz lett volna a megszűnt, vagy éppen megszűnő gyárakból a dög nehéz gépsorokat, vagy a használt téglát elhordani. De egy utánfutóval! Dőlt is a lé, aminek egyenes ági következménye lett, hogy előbb-utóbb egy kétütemű is került az utánfutó elé.

Ez annyira az újdonság erejével hatott, hogy család porontyai szinte kiköltöztek az autóba, és amikor az nem volt használatban a papa által, akkor ők „játszottak” vele. A zöldséges zsukkos cigányok mellett megjelentek a zsigulis cigányok is. Az egyetlen látványos különbséget a két társaság között csak az jelentette, hogy amíg a zöldségesek tudták, hogy családjuk megélhetését biztosítja az autó, addig a zsigások e fölött az apróság felett olykor hajlamosak voltak elsiklani. Had játsszon a gyerek, és ha már elmúlt tíz-tizenkét éves, akkor akár egy-két körre is elmehet, úgyis meg kell tanulni vezetni valamikor, nem? A végeredmény természetesen az lett, hogy az autót rendszeresen kellett javítani, és mivel a belső égésű motorok megkívánnak némi szakértelmet ezért a kőbányai szerviz biznisz sosem látott magasságokba emelkedett, és ugyanezekben a magasságokban lenne még talán ma is, ha mi, cigányok nem gondolkodó lények lennénk.

Egyértelmű, hogy ezután minden apa autószerelőnek szánta a fiát, vagy jobb híján akár a lányát is (ez alól egyedül anyám volt kivétel, ő még mindig diplomás álmokat dédelgetett, meg persze apám, aki a jövőbeli megélhetésünk biztos zálogát a Budapesti Közlekedési Vállalatban látta, értsd, ha ott dolgozol, akkor mindig lesz hiteled). Nem merném állítani, hogy ez okozta nem sokkal később a munkaerőpiac túltelítettségét az autószerelő szakmában - ha volt egyáltalán ilyen -, de tény hogy Kőbányán megismert kortársaim zöme jelenleg is praktizáló, vagy munkanélküli autódoktor, autóvillamossági műszerész, vagy fényező.

Be kell valljam én is buta voltam és naiv, mert egy ideig azt hittem, hogy elszalasztottam a könnyű meggazdagodás lehetőségét. Aztán, hogy ez nem így lett, azt egy gyerekkori barátom villámgyorsan bebizonyította azzal, hogy szervizt nyittatott az apjával egy igen jó nevű környéken. Akkor azt mondta, hogy végre kiszabadult a közegből, és jövőjét is biztosítva látja. Végre nincsenek „kannibál cigányok” (ahogy ezt mifelénk szokás mondani)! Mikor megkérdeztem tőle, hogy szerinte a helyi elit mennyire lesz vevő egy cigány autószerelő szervizére, csak azt mondta, hogy egy jó szakemberre mindig szükség van, és ahol több pénz van, ott az autóra is többet szánnak. És valóban többet szántak. Viszont BMW-ket, meg Merciket ritkán javítanak egy csavarhúzóval, meg egy kalapáccsal, úgyhogy nagyobb befektetést kívánt a dolog. Befektettek. Nem tudom pontosan, hogy mi lett a vége ennek a siker sztorinak, de talán 15 éve találkoztunk utoljára, és nem tűnt felhőtlenül boldognak. Boldogtalanságának oka, hogy elég ügyfele ugyan van, de mindenki új autóval furikázik, és ezek ráadásul még vigyáznak is az autójukra, úgyhogy kerék-, gumi-, és olajcserén kívül mást nem nagyon csinál, pedig nem az a nagy biznisz. Szinte minden éjjel egy klasszikus tengelykapcsoló cseréről, meg ilyesmikről álmodik (nem csak a pénz miatt, hanem a szakmai kihívás miatt is), de mivel ő „úri nevelést” kapott, nem vetemedne arra, hogy hazudjon az ügyfélnek. Pedig emlékszik még rá mikor az egész pereputty havonta vitte a kocsiját szervizbe, mondjuk a leégett hengerfejpakolás miatt. De ezek a magyarok!

Tehát az volt a baja, hogy kevés a cigány?

[istenes-bibic-mihaly]

film/regényötlet

a sorozatgyilkosokról, megoldatlan gyilkossági ügyekről, pszichopata bűnözőkről készített népszerű dokumentumfilmek aranykorában nem nehéz belebotlani egy régi, nem kifejezetten felkapott történetbe. a főhős munkába menet, a 4-6-oson épp egy amerikai tinédzserről olvas, aki tizenpár éve lemészárolta az egész családját, aztán mindenki meglepetésére nyom nélkül eltűnt. egyesek szerint meghalt a gyilkosság után, mások arra gyanakodnak, hogy új személyazonosságot szerzett. a főhős megnézi a google találatok képeit, és egy fura anyajegy/már átvarratott tetkó/egyéb apróság minden kétséget kizár: a gyilkos most álnéven budapesten él, és a főhős épp készül összeházasodni vele

[pszeudoertelmisegi]

Keleti pályaudvar 1941-1944 között

(digitálisan felújított és feltehetőleg színezett)

Nyilván az apróságokra fókuszálok ilyenkor. Pár apróság bosszant viszont ezen a pár másodperces felvételen.

A Nemzeti Újság címlapján az a hír, hogy "Warsaw bombed five times".

A Nemzeti Újság egy 1919 szeptemberétől megjelenő keresztény, jobboldali lap volt. A második világháború kitörése után ilyen volt a lapnál a hangulat:

Az angol feliratot nem igazán értem a felvételen, nyilván végig nyálaztam ADT-n a címlapokat. (Szerintem a csávómnak lesz igaza. Szerinte az eredeti felvételen nem lehetett jól kivenni a főhírt és az, aki digitálisan felújította odaimprozott valami szöveget.)

2. A Színházi Élet egy nagyon népszerű lap volt a két háború között, azonban 1938-ban megszűnt.

Itt jóindulatúan feltételezem, hogy a megmaradt számokat továbbra is árusították, a jobb oldalon lévő szám pl. az 1938. évi 26. szám lehet.

3. Ez pont nem bosszant, de örülök, hogy megtaláltam az eredeti plakátot.

A Patria pótkávét 1942-ben és 1943-ben kezdik el jobban reklámozni az újságok, de még az 1950-es évek elején is létezik.

4. Ez a plakát nem stimmel így időben valahogy, mivel ez Faragó Géza Nakiri c. plakátja, ami elvileg 1910-ben készült. (De lehet, hogy korábban, mivel 1904-1905 magasságában pörgött a Nakiri c. operett a Fővárosi Orfeumban. Néhol azt látom, hogy ez a "Nakiri" nevű mulató plakátja, de hát erre a helyre semmilyen utalást nem találok. 1940 és 1944 között csak a rádióműsorokban bukkan fel, hogy adták a "Nakiri lakodalma" c. darab nyitányát.)

5. Ez az irredenta plakát, csak azért idegesít, mert tuti a legalapabb törikönyvben láttam, ahogy ilyen félmeztelen kucsmás férfiak szétszakítják az országot, de valahogy sehogy se találom neten.

6. Gyaníthatóan az áll a feliraton, hogy "Csonkaország nem ország, egész Magyarország menyország.", az "egész Magyarország menyország" olvasható, de ami előtte van, az olyan mintha sokkal rövidebb lenne, mint a csonkaország. (Ez mondjuk adódhat a perspektívából is, de azért bosszant.)

Mindenesetre csodálatos dolgokra képes a technika, de jó lett volna, ha emellé feltöltik az eredeti felvételt, mert ezektől az apróságoktól megbolondulok.