#befejeztem

[konnyeknelkul]

Nem értem mit keresek még mindig ebben az életben. Nem értem miért kell élnem....Minden nap ugyanaz a körforgás. Semmi nem oldódik meg. Ha egyszer mégis, akkor rettegek, hogy hogyan. Az életem semerre nem halad. Én pedig tönkre megyek már ebbe. Úgy érzem nem nekem való az élet. Úgy érzem nem illek ebbe a világba.....

[banatostenger]

Már kezdem elengedni ami fáj….bele untam ebbe.

[ket-veglet-kozt]

1:22

Na én itt és most fejeztem be...

Elegem van

[fagcrisis]

mit varrsz megkérdezhetem...

hát amit most művelek azt nem nevezném varrásnak kifejezetten (az egyik oldalra rámásoltam a mintát és most a másikon fekszem) de amúgy a tesómnak varrok hakamát ami ilyen. szamuráj nadrág sztem a legmegfelelőbb kifejezés

[zoeeozzoeeoz]

Prognózis - Hajsza közben

Ez is nagy kedvenc!

[azsofiaa]

Befejeztem azt hogy megengedem hogy beleszóljanak mások az életembe… Ha el akarom cseszni hadd csesszem el, ennyi…

[ujrakezdesnelkuled]

Ennyit még nem harcoltam senki figyelméért. De azt hiszem a háborút befejeztem és én lettem a vesztes. Most még talán megsem érzed, de majd ha magányosan nézel magad elé eszedbe fog jutni, hogy volt egy személy aki mindent megtett volna érted. Sajnálom én nagyon akartam talán az volt a baj hogy túlságosan is.

[orokkeazleszel]

Befejeztem a próbálkozást ott, ahol nem érzem magam fontosnak, jelen esetben nálad. Nem erőlködöm, nem könyörgök. Megértettem, hogy nincs helyem az életedben. Elsétálok végleg.

[oldmacykerenew]

Így az anonos üzeneten gondolkoztam egy picit, mert persze, hogy gondol rá az ember…

Szóval hihetetlen, hogy mennyire durván “gonoszak” az emberek. Gyógymasszőrként végeztem, ahogy befejeztem a sulit, azonnal el is indítottam a kis vállalkozásom… elterjedt a hírem, voltak sokan, akik másik masszőrtől jöttek hozzám át, mert “Te jobb vagy Melinda, ezt hallottuk”. Aztán egyik vendégem elvitte a névjegyem és kirakta a házuk lépcsőházába… Természetesen aprópa tépkedve találta másnap, és kiderült, hogy van ott egy masszőr, aki megtudta, hogy tőle is jöttek hozzám emberek és ezen berágott.. ne legyen nekem “reklám”. Hozzátenném, hogy soha, senki vendégét nem csábítottam át magamhoz, sőt! Szabad a piac… de ő csúnyán is beszélt rólam másoknak, amivel csak azt érte el, hogy rosszindulatúnak tartották. Családi és egyéb okok miatt, befejeztem a masszírozást…

Elvégeztem sok pénzért a fotós képzést, amit már előtte is űztem hobbiként - aztán elkezdtem hivatásként. Hát persze, hogy ott is lett egy “irigy pics@“ , aki szó szerint megfenyegetett engem, hogy “ majd meglátod, hogy Te itt nem maradsz meg, nem veszed el a vevőkörünk…” mosolyogva mondtam neki, és őszintén, hogy qvára nem akarom elvenni a vevőkörét, én nem a helyi családokat meg ovikat akarom “kiszolgálni…”, hanem főleg pestieket. Így is csináltam. Plusz több százezer forintért elvégeztem workshopokat, hogy olyat tanuljak, amit még nagyon kevesen csinálnak a fotós szakmában itthon… Nyugi, nem vettem el a kenyerét neki sem :) Annyi ember van az országban, hogy marhára megfértünk egymás mellett.

…

Aztán most elértem ide is :D hogy hihetetlen módon egy nyavalyás, szaros horgolás miatt esz a fene valakit 🤣

Tényleg nem tudom mit mondjak :D Qva sokan vagyunk ezen a világon, sajnos magyarokból is vannak bőven… mit kell azon stresszelni, hogy ÉN XY kisfaszom itt a kis lószarban mit horgolgat magának? Idáig süllyedt tényleg a szint az országban, hogy ahelyett, hogy “segítenénk” a másiknak, megpróbálunk alávágni? :D A vicc az, hogy én az összes esetnél segítettem a “konkurenciának”. Sokakat elküldtem ahhoz a masszőrhöz, aki rólam csúnyán beszélt.. és igen, a fotós csajhoz is küldtem családot, mert nekem nem volt szabad időpontom… Plusz! Tanítottam más fotóst retusálni azzal a módszerrel, ahogy én csináltam… (Ők mai napig fotóznak :)) Nem lettem irigy, nem bántom őket, tiszta szívből örülök, hogy megy nekik! :) Bármit csinálnék, segíteném a másikat, aki még az elején van…

Erre jössz b+ és ahelyett, hogy NÉVVEL írnál, hogy “figyu, látom még vannak hibáid, szívesen elmondom, hogyan tudnád korrigálni…” helyette NÉVTELENÜL írsz baromságokat.

Ez kettőnk között a különbség… Én nem tennék ilyet… lehet ezért nem megy most az üzleted ezen a HATALMAS PIACON 😅 mert ennyire rosszindulatú vagy és sugárzik rólad a keserűség. Megbántottál először? Picit meg. Mert egy idióta vagyok, aki mindent magára vesz… de átgondoltam, és rájöttem, hogy mennyivel jobb vagyok annál, minthogy sértésnek vegyem a soraid… Nem tudom mi történt veled, miért szar a kedved, miért esik rosszul más “sikere” … de szurkolok, hogy jobban legyél :) Őszintén! ❤️

Hosszú lett, de ha 1 emberhez eljut, akinek picit változtatok az ilyen stílusú dolgain, már jobbá teszem kicsikét a magyar hozzáállást… Mert kb. itthon látom ezt a mérhetetlen irigységet csak.

[konnyeknelkul]

Túlságosan is fontos volt, és tönkre tett teljesen....

[amiketmegaterapeutamnaksem]

Végül 82000 Ft-ot fizettem a "családi" ebédért.

A poén az, hogy mikor jöttünk kifelé az étteremből, ahol én álltam a cehhet teljes egészében, "kiscsaládom" áradozott, hogy mennyire sokkal jobb volt ez így, mint a vapianoban. Vazze. Úgy viselkedtek, mint akiket gyermekkorukban az asztal körül kergettek ha nem steaket kértek medium wellre sütve vacsorára.

A tartozásukat adnák meg mihamarabb, nem feltételeket támasztani felém, hogy hol hajlandók velem ebédelni, ha én fizetek....

Kaptam tőlük 6-uktól a születésnapomra 1 könyvet és 2 tábla csokoládét, meg egy 82000 Ft-os számlát.

Tulajdonképpen én vagyok a hülye. Itt és most befejeztem a szponzorálásukat, boldogulnak nélkülem is, a saját lábukon.

Dühöngök.

[n4n3x]

A jehovások már a spejzban, ajtóban szomszéd lakásban vannak

Szóval az van hogy először megjelent mindenki postaládájában a közel a vég szórólap. Ez ment is a kukába… Aztán jöttek téríteni is.. - Na akkor a lépcsőházsor csoportjában ingerülten meg is kérdeztem hogy oszt ezeket a kreténeket melyik agyhalott engedte be? Aztán a komment szekcióban mazsolázva kiderült hogy a többi lépcsőházba is bejutottak, és mindenki tagadta a beengedésüket..

A probléma utána 2 napra elhalt, aztán hétfőn a mellettem lévő lakásból elkezdődött a szent mise podcast ami streamelve lett a lépcsőházba, amit videóra vettem, és átküldtem a közös képviselőnek (3. lépcsőházban lakik) szakvéleményezni, mire ő átjött, és mondta hogy nála a szembe szomszéd ilyen, ugyanis kiderült hogy lépcsőházanként beköltözött 1-1 lakásba 2-2 db jehova tanúja.

Mondtam neki hogy van AWS CD-m, meg 3 utas hifim, meg szünetmentes tápom (tiszta szinuszos) csapassak-e vissza egy kis temetetlen halottat?

Azt mondta igen, mire a szembe lakásból is kinyílt az ajtó, hogy ő Rammsteint fog csapatni nekik ha én befejeztem.

Nem is kellett több, mint a jóasszony tekertem 2-t a hifi gázrezsó tekerőjén jobbra, beraktam a CD-t, tűz.

Fél órán keresztül kiabált a Siklósi Örs hogy Valahol van Isten, de hogy itt nincs abban biztos.

Lekapcsoltam a zenét, a mise podcast abbamaradt, de rá egy 2 percre meghallottam hogy Till Lindemann nekikezdett Du hastot kántálni. Az is szólt kb fél órát majd abbamaradt.. - Ezzel én azt gondoltam hogy ez jelzés értékű volt a szent lelkeimnek hogy a ház nem kultiválja az efféle zajkeltést, valamint a mise maradjon a templomban, vagy legalábbis fülhallgatón keresztül a saját fejükbe menjen.. - Nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Kedd - Hazamentem, 1 óra szuszi, majd ír a közös képviselő hogy menjek, mert ott is elindult a hangos misepodcast. Nem is kellett több, vittem a hifi/szünetmentes/CD csomag triumvirátust, be is röffentettem, majd hangosan meghallgattuk Diószegi Kikit ahogy elmeséli hogy elege van sok gyökér arcból.. Nem tellik bele sok idő, kopogtatnak, közben végiggondoltam pár dolgot: 1.) közös képviselő pecója, annak nem nyomnak fel mert annál vagyok 2.) ha ránkkúrják a villanyórát, a 650-es UPS-t nem érdekli 3.) ha megtámad, akkor ott a nagykés kéztávolságon belül a késtartón a konyhabejárat szélén Közben a csoport chatbe látom hogy akcióba lendültek mindenhol, nekiálltak hitet téríteni, szóval abban a pillanatban a lépcsőház facebook csopijába kiírtam hogy akihez becsengetnek a jehovások mondja hogy rendszeres véradó+most kezd bele a pentagram rajzolásba. Ajtót nyitva némi vita alakult ki hogy a hangos mise vagy a Down for Whatever / AWS CD-e a jobb, valamint az egyik hölgyről kiderült hogy pályakezdő pedagógus és a minimál fizetésének egy jó részét leadja az egyháznak. Őt sikerült meggyőzni hogy a világvége az majd jön amikor jön, egyszerűbb ha teszi a dolgát a meglévő életbe, meg menjen el valami szórakozóhelyre barátkozni, mert kiderült hogy barátai se nagyon vannak. Ő felmérgelődve távozott a lépcsőházból, tisztelt exkollégája elküldött minket a pokol tüzére, majd becsapta maga után az ajtót.

Szerdán hazaértem, 1 óra szuszi, majd ~17:40 körül zongoraszó valamint ének podcast ment a folyosóra, miszerint csak 1 megváltó van, és el kell nyernünk kegyelmét, mert közeledik a vég, szóval én rutinosan benyomtam a hifin, és Diószegi Kikin keresztül hangosan jelezvén hogy bomlott elmék, gőgős hangon hirdetik a haragot, a szám végével elnémult a zongora/ének.

És akkor elérkeztünk a mai naphoz, ma elvileg becsomagolom a párom szülinapi ajándékát, magam is kíváncsian várom hogy munka után lesz-e podcast/stream/esetleg kopogtatás..

[boldognaklenni-01]

Felnőtt.

Van valami őrülten fura ebben a szóban. Ha ránézek és tovább lapozok valójában nincs sok jelentőssége. Azonban, ha elgondolkozok rajta egyszerűen csak nem értem.

Talán kapálózok ennek a szónak a mélyében. Földre esek, és a padlón figyelem a gyerek és tinédzser koromnak az apró porszemeit.

Mert én nem tudom mikor nőttem fel. Talán abban a pillanatban, mikor húsz évesen a csomagjaimat pakoltam be anya barátjának az autójába? Vagy talán mikor befejeztem a tanulmányaim? Amikor utoljára mentem ki a haverokkal megnézni a focimeccset? Vagy amikor a párommal töltött esték fontosabbá váltak a részegen, saját hányásomban fetrengő estéimtől? Vagy talán akkor mikor a gondjaim miatt éjszakánként forgolódtam és alig tudtam elaludni?

Huszonhárom. Ennyi éves lettem idén, de még mindig elsírom magam amikor cuki cicás videókat nézek. Vagy amikor boldog születésnapot énekelnek nekem.

Felnőttnek lenni egészen pontosan nem tudom mit jelent. Nem tartozom a tinédzserekhez, viszont úgy igazán a felnőtteknek sem.

Az biztos, hogy ha őrült dolgot készülök elkövetni, kétszer, nem is, háromszor átgondolom. Megfontolttá váltam.

Viszont a cuki cicás zoknit ugyanúgy felveszem és mikor hazajövök édesanyám még mindig azt mondja: “ülj le gyerek, majd én megcsinálom”.

Néhány dolog azonban biztos; már sokkal inkább az érdekel, hogy belül mi történik. Már nem az a legnagyobb gondom, hogy nincs mit felvennem a buliba. Vagy, hogy a kiszemeltem nem ír vissza nekem. Már nem a harcot, sokkal inkább a békét keresem. Már nem azzal hívom fel anyát, hogy jöjjön értem a buliba, hanem hogy van egy új mosógép és egyszerűen nem értem,hogy melyik lyukba mit kell tenni.

Sok apró dolog elgondolkoztatott.

Hogy hiányzik-e? Igen. Hiányoznak azok az idők, mikor nem kellett a problémákkal foglalkoznom. Azokkal az igaziakkal. Mikor valaki mindent megoldott helyettem, vagy az, hogy önfeledt és szabad voltam. Hogy 6 napig sátorban aludtam egy fesztiválon, vagy hogy a legjobb barátnőmmel majd hogy minden este együtt aludtunk.

Természetesen minden hiányzik az akkori életemből, de őszintén el kell fogadni, hogy ennyi volt. Az évek telnek és ha nem is akarsz, de felnősz. Pontosan ezért kell minden pillanatot a szívedbe zárni. Biztosan lesz második felvonás meg harmadik. Mindig új fejezetek az életben. De azt amit akkor és ott átéltél, azok az érzések nem lesznek már ugyanolyanok.

Mert hát igen, felnőttél.

-Anna S.

[starmythelonesurvivor]

Nem veszem észre, hogyha flörtölnek velem. Amíg cserélték a gumikat a kocsikon, én játszottam, meg futkorásztam az ónémet juhászkutya keverékkel az udvarban, és odajött egy késő harmincas fickó. Megszólított, beszélgettünk, aztán megkérdezte hány éves vagyok, én meg úgy ráztam le, elértettem. Mondtam nem tudom, csak most ismertem meg a kutyát, nem tűnik annyira idősnek. Vette a lapot, és elment. Nemrég leszólított egy west endes perverz is. Egész jó dumája volt, kínomban meg adtam a számom, de még arra se vettem a fáradtságot, elmentsem az övét. Legalább úgy, hogy “ne vedd fel”. Be is égtem, mert nem tudtam, felvettem. Nem mentem vele kávézni, olyan csúnya volt szegény. Nem is bánnám, hogy nem egy általános ideál, de legyen már úgy satnya, hogy nekem tetszen. Undorodtam a szemöldökétől, a mai napig megborzongok a gondolatatára. Ma befejeztem az első saját varrású ruhámat, olyan jó lett, még színházba is elmehetek benne. Vannak rajta hímzett zsebek.

[newlifeprojects]

.

.

.

.

.

nagyonnagyon regen nem voltam mar ilyen buszke magamra, mint most, hogy ezt befejeztem, kituztem, es vegig orommel csinaltam, hogy nem adtam fel, es hogy tovabbra is tetszik, es hogy tudom, hogy millio kis hurokbol milyen csoda all vegul ossze. es azt is, hogy ahogy halad az ember, ugy lesz egyre kevesbe latvanyos a fejlodes, mert lelassulnak a sorok, hogy a hibakat el kell tudni nezni, mert van, amikor mar nem lehet, nem erdemes visszamenni javitani, de a maga tokeletlensegeben lesz igy is igazan egyedi, es minden millimetereben ott vagyok en, akinek az ujjain atszaladt a fonal.

[bennemmegelazemleked]

Befejeztem azt hogy megengedem hogy beleszóljanak mások az életembe… Ha el akarom cseszni hadd csesszem el, ennyi…