#cserhalmi

[iwannapushthebutton]

A nagy generáció (1986)

dir.: András Ferenc

dop.: Ragályi Elemér

[thenotsobad-thebad-andtheugly]

The Wind is Whistling Under Their Feet (1976)

[theoscarsproject]

Mephisto (1981). In early-1930s Germany, a passionate stage actor finds himself before a dilemma: renounce his apolitical stance and comply with the Reich's doctrine, or face oblivion. But, Faustian bargains never end well. What is the price of success?

This one really didn't quite work for me, in no small part because it felt like it applied retrospective opinions on a story that felt very much of its moment. It created this disconnect between what the character was doing as he submerged himself in his art and I don't know - - it rang a little inauthentically to me. Great performances though, particularly from the lead. 6.5/10.

[randomrichards]

SON OF THE WHITE MARE:

Warrior brothers

Search for kidnapped princesses

A dreamlike fable

[keresztyandras]

Ha erre adtam a fejem, hát hadd szóljon

Interjú Cserhalmi Györggyel fidelio.hu Dögkeselyű, 80 huszár, Mephisto, Az ötödik pecsét, Amerikai anzix. A sort vagy kétszáz további címmel folytathatnánk, és akkor még mindig csak a filmeknél tartanánk. Cserhalmi György nélkül nehéz volna elképzelni a 20. század második felének magyar színház- és filmművészetét. Augusztusban egyik rendezése, a Tizenhét hattyúk című Esterházy-regényből készült…

[fovarosiblog]

A videón az 1982-ben Cserhalmi György főszereplésével forgatott Dögkeselyű című film intrója látható. Érdekes végignézni, hogy mekkorát változtott azóta a város. A Szabadság-szobor előtt ott áll Iván - még nem vitték ki a Szoborparkba. (Na ja, még Szoborpark sem volt, Osztapenkó is az eredeti helyén osztotta ketté az utat.) A Vörösmarty téren még szép számmal láthatók autók, még nincs teljesen kitiltva az autóforgalom. És még áll a "csodás" páternoszteres kultúrpalota a narancsos ablakos homlokzattal - helyén áll ma a Vörösmarty1 irodaház. Mögötte a József nádor tér - már akkor is ott volt a Pénzügyminisztérium? Még nincs ott a Kempinski, azt majd csak 1992-ben, 10 év múlva adják át. Még a tervezésekor az volt a kérés, hogy a szomszédos épületre ne nézzen szobaablak - ott volt ugyanis a szocialista rendőrség egyik központja. Az épület helyén még autók parkolnak.

Aztán 56 másodperc után átugrunk a Nagykörútra. A New York palota hányattatott sorsú épületét mára szépen felújították, a Boscolo nyitott benne elegáns, csodaszép szállodát. És ezzel ki is érünk a Blaha Lujza térre. Állt még a Sajtóház, most az Europeum nevű szabvány irodaház-szálloda-üzletsor-mélygarázs épületegyüttese áll a helyén.

1:15-nél visszaugrunk, jön a Nyugati mindig szép épülete, és vele szemben épül a Skála Metró - két év múlva át is adják majd. Aztán elhúzunk szépen a Nagykörút házai felett.

1:24-nél kiugrunk a Dunapartra az Erzsébet-hídhoz, oda, ahol még az ELTÉ-é volt a Piaristák tömbje. Az Erzsébet híd akkor is elegáns volt. A budai hídfőnél már kiépült a csomópont, ami ma is így néz ki. A Budai Vár is túl van már a fontosabb átalakításokon, megkapta új kupoláját, ami ma is látható. Ott egy picit látszik is a helikopter árnyéka a falon, nyilván onnan filmezték a várost. A Sándor-palota még elég sötét színű, még nincs felújítva.

[ruddentropptabornok]

Cserhalmi György rövid, de velős levélben reagált Vidnyánszky Attila legutóbbi kijelentéseire:

“Kedves Attila! Én úgy tudom, hogy a front Herszonnál húzódik. Biztos, hogy ott vagy? Üdv: Cserhalmi Gyuri” https://444.hu/2022/11/23/cserhalmi-gyorgy-rovid-de-velos-levelben-reagalt-vidnyanszky-attila-legutobbi-kijelenteseire

[littlefalls]

Alföldi megint lesz filmben!! <3

[hobbygilda]

HENRIK, BÉLA és JÁNOS (Havas Henrik írása, FB)

MÁRCIUS IDUSA

Tegnap - majdnem azt írtam, hogy színházban voltam, de úgy helyes, hogy az Újpesti Rendezvénytérben - megnéztem Pintér Béla Marshal Fifty-Six c. darabját, pontosabban elmentem megnézni Gálvölgyi Jánost.

Pintér Bélára – hülye előítélet – nem vagyok kíváncsi, mert jó pár évvel ezelőtt, a kocsiban a Klubrádióra kapcsoltam – akkor még lehetett –, belehallgattam egy beszélgetésbe, valaki irdatlan nagy faszságokat adott elő valamilyen történelmi eseményről, talán ’56-ról. A témára már nem emlékszem, csak arra, hogy idegesítően félművelt, de magabiztos ember beszélt sületlenségeket. Aztán kiderült, hogy Pintér Bélát hallottam, a rendezőt. Pontosan tudom, hogy nagyon népszerű, az előadásaira a jegyeket elkapkodják, nekem is csak a Gálvölgyi Dorka közbenjárásával sikerült a fatert megnézni. Már kb. két hete tudtam, hogy mit látok, de az interneten nem néztem utána, a cím nekem alig mondott valamit, Marshal Fifty-Six. Na jó, az ’56-ot még értettem, de Marshalt annyira nem (tegnap óta se).

Elöljáróban annyit, hogy kivétel nélkül remek színészeket láttam, meg egy zseniális zongoristát, és azért az elég nagy kibaszás, hogy több, mint egy órát kell várni Gálvölgyire. A Jánost persze nyíltszíni taps fogadta. Nem azért, mert barátok vagyunk, de számomra ő az igazi színész, aki mindent el tud játszani. Ő Ladislav Fuks regényadaptációjában az álszent szörnyeteg, de ha kell, lehet Ottó is a Bánk bánban, vagy a Macskákban Gastrofar George. Tegnap éppen Dózsa Lászlóvá lényegült át, mit mondjak, óriási volt. Schmidt Marika kevésnek tűnt.

Már említettem, hogy csupa remek színész játszott a Pintér által rendezett és írt, nyilván világosított és hangosított darabban, de azért azt meg kell említeni, hogy Rezes Judit, nekem – aki alig jár színházba mert a Havasné lusta felöltözni – ő igazi felfedezés volt.

Ami a darabot illeti, nekem Szabó István filmje, a Mephisto jutott eszembe, az a rész, amikor Hamburgban, a későbbi Porosz Állami Színház intendánsa, Hendrik Höfgen (Brandauer) kommunista kollégájával, Hans Miklassal (Cserhalmi) Hamburgi Művészszínház néven ,,forradalmi színházat” szerveznek. Hát, Isten bocsássa meg nekem, hallgattam Pintér Béla szövegét, barátkoztam a látvánnyal, élveztem az énekesek és a zongorista összhangját és azon gondolkodtam, hogy nekem ez úgy két órában nem csak sok, de unalmas is. Értem, tudom, hogy ez a legmagasabb művészet, legalábbis Rákay Philip Petőfijéhez, a Puskás meg a Baradlay féle produkciókhoz képest (nem beszélve a pozsonyi csatás animációról), meg úgy egyáltalán a fideszes őrülethez, de azért mégis!

A végén két megjegyzés: tegnap a színházban feltűnt, hogy – március 15-én - egyetlen ember mellén láttam kokárdát. Én induláskor majdnem kitűztem, de a Hír Tv-ben láttam Nacsa Lőrincet és elment a kedvem.

Aztán otthon újabb csapás: az interneten olvastam, hogy Kossuth-díjat kapott L. Simon László avantgard költő és Vitézy László, akit én személy szerint kedvelek, de ő az, aki valahogy mindig feltalálja magát.

Még egy jó hír: az Újpesti Rendezvénytér előtt kényelmesen lehet parkolni.

Privát üzenet Gálvölgyi lányának: Dorka, kösz az ingyenjegyet, de a pótszékről kurvára nem lehet látni, hogy a színpadon éppen ki haldoklik a földön! Apádat puszilom.

[iwannapushthebutton]

Magyar Dezső: Agitátorok (1969)

írta: Bódy Gábor, Magyar Dezső

fényképezte: Koltai Lajos

[deepartnature]

Damnation - Béla Tarr (1988)

“Damnation (Hungarian: Kárhozat) is a 1988 black-and-white Hungarian film directed by Béla Tarr. The screenplay was co-written by Tarr and his frequent collaborator, László Krasznahorkai. The movie has been compared to the works of Andrei Tarkovsky and Michelangelo Antonioni. Damnation tells the story of Karrer (Miklós B. Székely), a depressed man in love with a married torch singer (Vali Kerekes) from a local bar, the Titanik. The singer breaks off their affair, because she dreams of becoming famous. Karrer is offered smuggling work by Willarsky (Gyula Pauer), a local bartender. Karrer offers the job to the singer's husband, Sebestyén (György Cserhalmi). This gets him out of the way, but things do not go as Karrer plans. Betrayals follow. Karrer despairs. ...”

Wikipedia

NY Times - Welcome to His World: Bela Tarr’s First Meteorological Event

SLANT - Béla Tarr’s Mid-Career Masterwork Damnation on Arbelos Films Blu-ray

YouTube: DAMNATION - Official Trailer

2012 January: The Man from London, 2012 January: The Turin Horse

[bdpst24]

Kiemelkedő színészgárdával forgatt le Hartung Attila új filmje, A pokol élővilága 

Kiemelkedő színészgárdával forgatt le Hartung Attila új filmje, A pokol élővilága

A FOMO alkotócsapata és Hartung Attila rendező leforgatta második nagyjátékfilmjét, A pokol élővilágát a ráckeresztúri Pázmándy-Brauch kastélyban. A film egy hazugságokkal és elhallgatásokkal teli családi vacsorát dolgoz fel, az események középpontjában megjelenő család tagjait Cserhalmi György, Alföldi Róbert, Mészöly Anna, Tenki Réka, Nagy Márk, Hay Anna és Lengyel Tamás alakítja.  Henrik…

[keresztyandras]

Cserhalmi György: Ne taníts, szabadíts!

litera.hu A ’68-as bevonulásban összegződött minden, ami azt a rendszert jellemezte. Vállalhatatlan volt egy huszonéves ember számára. Hogy lehet szembeköpni a cseh huszonéveseket? Nem egy revolúciós, hanem egy evolúciós időszak kezdődött. – Beszélgetés Cserhalmi Györggyel a tanításról, a szerepekhez keresett, értelmezői kulcsokról és Latinovits Zoltánról. Korábban utaltál arra, hogy közel tíz…

[byneddiedingo]

Damnation (Béla Tarr, 1988)

Cast: Miklós Székely B.,  Vali Kerekes, Gyula Pauer, György Cserhalmi, Hédi Temessy. Screenplay: László Krasznahorkai, Béla Tarr. Cinematography: Gábor Medvigy. Art direction: Gyula Pauer. Film editing: Ágnes Hranitzky. Music: Mihály Vig. 

Damnation is all about lateral movement. It opens with a long, silent sequence in which we watch carts suspended from cables travel back and forth across a bleak, damp industrial landscape. Gradually the camera pulls back to reveal the window we're watching through, and then the man sitting there looking through the window, until finally the back of his head fills the screen. This is Karrer, who is carrying on a love affair with a married woman who sings in a bar ominously called the Titanik. What story there is concerns Karrer's attempt to get the woman's husband in trouble by involving him in a smuggling mission. But mostly the film is about the back-and-forth of the two partners in the affair. And Tarr's camera continues its slow, itchy travels back and forth, moving slowly across each scene as we await what it might reveal next. Karrer gets advice from a bartender and he gets lectures from the woman who runs the cloakroom in the Titanik. But there's not much action, apart from a scene in which people are dancing, and one in which Karrer, traveling across the rain-drenched lanscape, comes across a dog, who barks and growls at him, whereupon Karrer gets down on all fours and growls and barks back.  Otherwise, there's only the slow lateral movement of the camera, accentuated often by the steady downpour of rain. You know from this description whether you want to watch Damnation, but I have to say I found it oddly compelling. 

[honeygleam]

the transformation of two lovers johnny corncob (1973) dir. marcell jankovics

[dare-g]

Johnny Corncob (1973)