#elej

[skyotters]

RAC Art Fight - volume 1

[csacskamacskamocska]

Olasz ingatlanos fejlemény

Talán a vége eleje.

Találtam egy másik szerelmet, ami semmiben sam hasonlít a korábbi elképzeléseimhez, de megmozdította a lekem mélyén élő remetét. Ott kezdődik, hogy mindig azt gondoltam, hogy ha házam lenne, magas kőfallal venném körbe a kertet. Itt van. Tégla fal van mindkét oldalon és az egész egy apró zárt kert köré épült. Lehet, hogy valamikor lesz egy tengerre néző lakásom vagy házam, de most arra nincs pénzem. Viszont egy órányira a tengertől lehetne egy teljesen saját zugom, kerttel. Egy órányira Milánótól és egy órányira Genovától. (amúgy autópályán kevesebb mint egy óra) Az mondjuk beszarás, hogy szinte minden faluban van egy strand. Hát, ebben is van. Tényleg olyan ez mint a szerelem, baszki, hogy mondhatsz bármit, hogy ilyet szeretnél meg olyat, ez legyen, az legyen, de valójában egyszercsak beleszeretsz valami teljesen másfajta emberbe. mert a terveid valami korábbi helyzetben voltak validak, a szerelem meg a valódi vágyaidat érinti meg. (amúgy ez kurva szomorú dolog, ha jobban belegondolok) Van egy FB oldal Olasz Ingatlanok - olaszországi ingatlanvásárlás, asszisztencia

Őket kerestem meg, mert ők vállalják, hogy odamennek és megnézik a kiválasztott ingatlant. Levideózzák az összes szart amit csak találnak, megnéznek mindent, megkérdezik a kétséges dolgokat. 150 euro. tekintve, hogy egy kétnapos út két embernek nem jönne ki 150 ezer alatt (és ha már kiruccannék naná, hogy nem két napra mert elmennék tengerezni vagy valami, szóval inkább 250), ez a 60 ezer forint megéri. merthogy komolyak a szándékaim. És bizony, lehet, hogy kidobott pénz lesz. Ha viszont megveszem, akkor még rengeteg sok pénzt fogok erre a kis rémségre költeni, amibe beleszerettem. Valójában a kert egyik sarkába szerettem bele. Ez a valóság.

Ha minden igaz, szombaton lesz a megszemlélés.

Közben, éjszaka olyan szépen összeállt a fejemben. Jövő nyár már lehetne ott. Mondjuk 3 hónap. Az alatt azért már rendbe lehet csapni a kertet, ha rákészült az ember egy rakás javítást, festést meg lehet csinálni. Annyi pénzt nem keresek, hogy havonta eltapsoljak 70-80 ezret az utazásra. Ezt is körül kell járni, hogy van-e olcsóbb megoldás. És most van az, hogy nem szabad ennyire beleálmodnom magam, mert kurvanagy csalódás lehet, és akkor neház lesz a padlóról feltápászkodni. Logan azt mondta, hogy az a lényeg, hogy el tudom-e képzelni magam abban a dologban amit kinéztem magamnak. Sajna, én egy bolond művésznek látom magam, hiába szerettem volna elegáns úrinő lenni. Félő, hogy kagylókkal a hajamban, és csilingelő érmékkel a szoknyám szélén végzem.

Ja, fémkeresőzni fogok a kiszáradt Pó medrében. Bringával meg rollerrel megyek közértbe, kerámiaképeket adok el Luccában, a kertben csillogó lámpafűzérel lesznek, és süteményeket sütök a vendégeimnek. Éjjel csend lesz, és látni fogom a csillagokat. Ez a terv. Juhéj!!!!

[willcodehtmlforfood]

Voltunk van Gogh immersive experience a nagy városba

Bementünk nappal, mire kijöttünk, besötétedett....

[ket-veglet-kozt]

Én neked egy nyitott könyv voltam és vagyok is.

Minden titkom és minden múltbeli dolgomról tudsz, de te ...

Te egy olyan könyv vagy, amit középen nyitottam ki és már nem lapozhatok vissza... de ha a közepétől kezdek egy sztorit, nem mindent fogok érteni.. és ki tudja, hogy tudni akarom-e a végét, ha az elejét sem láttam?

[pidzson]

[sztivan]

drága kicsi fiam szeptember óta volt arra rápörögve, hogy mennyire várja, hogy a születésnapján essen a hó, mert az télen van, amikor havazni szokott

mi pedig ugyanígy szeptember közepe óta próbáltuk hűteni a lelkesedését, hogy persze, télen van az is, de azért december 7-e annyira a tél eleje, hogy akkor nem biztos, hogy még lesz hó, de ha így lenne, semmi baj, mert később talán lesz, és egyébként is, attól még lehet nagyon szép a szülinapja,

és akkor eljön a nap,

és hajnalban kinézek az ablakon,

ÉS IGEN! IGEN BASSZAMEG! IGEN!! IGEN! IGEN!

[ornamental-commie-faggot]

Koncertek, amikre mindenképpen el akartam menni, de nem mentem el mégsem, mert nem vettem észre, hogy történni fognak:

Sisters of Mercy, Sophie Ellis Bextor, Fever Ray, Tori Amos, Depeche Mode.

És még csak év eleje van! Még nagyon sok koncertről lemaradhatok idén!

[menyhei]

Csak a szokásos nyünnyögés, elkeseredett fanyalgás, szó szerint ugyanazok az unásig ismételgetett libsi-haladár toposzok, ugyanaz a tehetségtelen, eszdéeszes gőg, mint oly sok éve már. Az csak véletlen, hogy ez a PostaBankon hízott díszpéldány vénségére pont úgy néz ki, mint egy romok alól előásott Kern András.

Fontos a hosszú memória. Én éltem azokban a Magyarországokban a rendszerváltás után, ahol bárki volt kormányon, Geszti Péter kapta a hátszelet, elismerést, jött szembe, repült feletted, ha akartad, ha nem.

Az első 20 év, haverek mindenhol, államtól félállamon keresztül a provinciális soft powerbe betonozott médiagecikig mindenki haver. Aztán jött 2010, azóta csak simán jól él, mert a NER-es pénz sem büdös, de Péter már nem nélkülözhetetlen, sem ő, sem a letűnt korszak hasonszőrű szakértői. Amikor Geszti óriás volt, a 90-es évek eleje-közepe, akkor Magyarország egy roncs volt. Ahhoz képes a mai Svájc, a mai egy sci-fi. Ha ma 1995-be utaznál, nyugati turista lennél, és elszörnyednél.

Péter ma szörnyed el.

Azt is merészeli nyilatkozni ez a takonygerincű eszdéeszes görény, hogy: "A NER pedig nem méricskél: a tehetségnél fontosabbá vált a törzsi hovatartozás." Mondja ez, aki pusztítóan tehetségtelen dalszövegíróként országos hírnevet és tanácsadói / ügynökségi karriert kapott ajándékba. Az egész életét törzsi logikában élte le, onnan kapta a megbízásokat, a kritikát, a hátbaveregetést, mindent. A bankszámláján egyetlen fillér sincs, amit nem a bolsi / külkeres / néphadsereges kapcsolatrendszer folyományaként kapott.

[remelemmostmaraholdonlaksz]

Happy cake day június eleje

Megúszósan egy pohárkrém lett végül a tejmentes opció, vaj helyett teszteltem a sokat reklámozott skip the cow rama-t

(köszi szépen még1x a recepteket, felvettem mindet a todo listára!)

1.Zöldcitromos-ananászos-kókuszos desszert

Karamellizált ananászkompót

Kókusz morzsa

Zöldcitromkrém

Kókuszropogós

Díszítés: kókuszcsipsz&friss ananászkockák

2. Citromos-mákos fehércsokoládés szelet

Mákos vajas piskóta

Citromos fehércsokoládé-mousse

Lemon curd

+kókuszropogós és kókuszcsipsz

[csacskamacskamocska]

Az éjszakák szarabbak

Nem a valóság, hanem az elszabadult elme okozza a problémákat meg a fájdalmakat. Ezt éjjel megélem. Nappal tudom kontrollálni meg nappal van mihez/kihez nyúlni. Tegnap megint vagy másfél órát beszélgettem főnökhaverral. Mesélt a saját terápiájáról, abból sokat tanultam. Jókat mondott nekem, jókat mondtam neki.

Amúgy is nehezen tartom pórázon a depressziómat és szinte rettegéssel tölt el a pillanat amikor óvatlanul ott állok, és egyszercsak értelmetlennek látok mindent. Mindent és bármit. A terveimet, a másokhoz kapcsolódó jó vagy rossz érzelmeimet. A befolyásolhatatlan jövőt. Értelmetlennek látom az egész életet, minek is csinálni bármit vagy küzdeni bármiért. Ezek a pillanatok félelmetesek és igyekszem elkerülni. De az elkerülés nem lehet az, hogy kompenzálok és túltolom a célokat és a terveket, hogy ne érezzem a dolgok értelmetlenségét, és emberek sem lehetnek célok. Se gyerek, se szerelem, se semmilyen rajtam kívül levő dologba nem helyezhetem ki az élet értelmét. Pedig az sokat könnyít ám.

Alkotó ember nincs olyan, aki felszínes. Soha nem is volt. Sikeres ember van, még korszakos, meghatározó is, mert a világ igénye összetett.

Terápia hozadék: Meséli főnökhaver, hogy a pszichodrámán olyan kérdéssel kell menni, aminek az az eleje: HOGYAN.... És meséli, hogy még nem tudott kérdést megfogalmazni az őt leginkább foglalkoztató dologról, a nőről akivel nincs együtt, de kitölti minden gondolatát. Mindenféle szirszar dologgal foglalkoznak, ami jó meg hasznos, de vége lesz a terápiának úgy, hogy nem tudja egy kérdésben megfogni a problémáját. Ezen gondolkodtam, hogy mit kérdeznék. Mármint milyen kérdést tennék fel, amire a pszichodrámán "választ" kapok. Ezek nem válaszok, nyilván, talán paradigmaváltás. Érdekes amikor szerepcserében válaszolgatnak. Felteszed a kérdést valakinek, akit megszemélyesít egy résztvevő, aztán helyet cseréltek és válaszolsz magadnak, aztán ugyanazt megkérdezed magadtól.

Arról is beszéltünk, hogy aki a problémáit alkohollal vagy narkóval gyógyítja, annak milyen mélységesen értelmetlen hülyeségnek tűnhet ez a meló, amit beleteszünk abba, hogy ne csak túléljük a traumáinkat, hanem megértsük magunkat és megoldjuk, hogy többet lehetőleg ne kerüljük hasonló szarba, hanem még idejében lássuk a saját és más szar működését. Még az előtt, hogy belekerülnénk az örvénybe. Tanulni jó kommunikációs megoldásokat, az már hab a tortán. De ez most nem annak az ideje. Ki kell heverni valamit, amit mi magunk csináltunk. Melós, és az ember szánalmasnak érzi magát. Hiszen úgy tűnik, másoknak ez csípőből megy. Az ember egója még a saját gyógyítását is szabotálja annak érdekében, hogy ne látszódjon szánalmas hülyének.

Megyek, felrakom az új függönyöket. Csipesz, csipesz, csipesz, az ilyen monoton dolgok tök jók.

[oldmacykerenew]

Hihetetlen!!!

Április eleje óta, végre ideértek a kertészek😀😀😀😅 Nem tudom, hogy merről jöttek, de hosszú út volt. 😂 tudom, legalább örüljek, hogy jöttek😅

Pontosan is érkeztek! 7-re! :D szomszédok örömére, megy a láncfűrész… 😅

[alphaman99]

English Literature  ·

Marilou Elejer Pillos - Orpilla  ·

- RABINDRANATH TAGORE - was a Bengali poet, writer, playwright, composer, philosopher,

social reformer and painter. He reshaped Bengali Literature and music as well as Indian art with Contextual Modernism in the late 19th and early 20th century. [ 1861 - 1941 ]

[stickalittle]

hülyeségeket beszélek

Egy ellenzéki nem lehet időszaki lap felelős szerkesztője, kiadója, főszerkesztője…

Egy ellenzéki nem lehet színház igazgatója, művészeti titkára, dramaturgja, ugyanígy a filmet előállító, forgalomba hozó vagy előadó vállalatok igazgatója, az igazgatási tennivalókat ellátó művészi ügyvezetője…

Nincs ebben semmi meglepő, ugye? Ez történik ma Magyarorsz��gon.

De az ellenzékit helyettesítsd be zsidóra, és megkapod a második zsidótörvény egyes rendelkezéseit 1939-ből. Aminek hatására számos újság megszűnt vagy gazdát cserélt, a közhivatalokból, az értelmiségi pályákról és a művészi élet területeiről kidobták a zsidókat, nem lehetett gyárigazgató, nem lehetett hivatali munkás, nem lehetett színházigazgató, később még színész sem zsidó. De még a dohányárusítási vagy a gyógyszertári engedélyek megvonását is eredményezte, és a honvédségből is menesztették a zsidókat. Ha a zsidót behelyettesíted ellenzékivel, a törvény ezen hatásai is ismerősek lehetnek. Ám ma még annyival csúfosabb a helyzet, hogy akkor egy népcsoportot bélyegeztek meg, akikre rábizonyították, hogy akár csak a nagyszülője is köthető volt a zsidósághoz, ma pedig már a saját népcsoportot is megbélyegzik, bárkit, akire rámutat a hatalom, hogy azt az embert el kell lehetetleníteni.

Fideszes bro, ha neked nincs bajod azzal, hogy az ellenzéki érzelműeket kiszorítjátok a sajtóból, tisztségviselői pozícióból, a színházból, a könyvkiadásból, a tudományból, a kultúrából... mindenhonnan, sőt ennek még örülsz is, akkor te egy ugyanolyan ember vagy, akinek nem volt baja a zsidók kiirtásával sem.

Mondhatod, hogy hülyeségeket beszélek, szó sincs itt arról, hogy ti az ellenzékiek kiirtását terveznétek, nem megy senkiért a fekete autó, szabadon írhatja mindenki a véleményét (névtelenül!) az interneten. Szóval nem állja meg a helyét a párhuzam.

Csakhogy akkor te a két folyamat rossz időpontjait hasonlítod össze. Te már a történelem ismeretében a folyamat végeredményével érvelsz, amikor én még a folyamat elejéről beszélek. És az bizony ugyanaz mindkét esetben.

Ezekkel az intézkedésekkel kezdődött, és az lett a vége, amit te is ismersz. De az eleje mindkettőnek ugyanaz. És ha nem szólalsz fel már a kezdete ellen, akkor ugyanaz lesz a vége is.

Legyinthetsz rá, hogy ugyan már, biztosan nem lesz ugyanaz, de ezt mi alapján mondod? Hol látod rá a garanciát, hogy ma az ellenőrizhetetlen, gátlástalan, korlátlan hatalom megálljt parancsol majd önmagának? Hol van neked a vörös vonal, amit nem lehet átlépni, hol húzod meg, hogy ha azt átlépik, az bizony már ugyanoda fog vezetni?

Neked vörös vonal volt, amikor a pártkatonák bekebelezték a trafikokat? Vörös vonal volt, amikor uralmuk alá hajtották a televíziózás és az írott sajtó nagy részét, sőt, a rádióadók egészét, vörös vonal volt, amikor kirúgtátok onnan az ellenzéki érzelműeket? Vörös vonal, hogy cenzúrázzátok a közmédiát, és csak a Párt propagandáját lehet ott leadni? Vörös vonal volt, amikor a politikai vezérkar haverjai bekebelezték a közműhálózatokat, stratégiailag fontos gyárakat, földeket? Vörös vonal volt, amikor csak pártkatona lehetett állami cégben minden egyes vezető, pártkatona lehetett színházigazgató, pártkatonákat állítottatok az oktatásban, a tudományban vezető pozícióba, pártkatonák döntik el, mi a kultúra, mi a művészet, pártkatonák kapnak támogatást és megfojtjátok azokat, akik nem szolgálják a Pártot? Vörös vonal volt, amikor hazugságokkal sározzátok be, lejárató kampányt szerveztek akár kisemberek ellen is, akik nyíltan felszólalnak a Párt ideológiája ellen? Vörös vonal, hogy pártkatonák figyelik az internetes felületeket, listázzák az ellenzéki érzelműeket, szólnak nekik, hogy jobb lesz csendben maradni, és ténylegesen kirúgják a munkahelyeikről, ha gond a politikai véleménye? Ez még mind a vörös vonalon innen van? Akkor hol húzzátok meg a vörös vonalatokat? Mert úgy látszik, ez a vörös vonal gumiból van, és mindig úgy tágul, hogy egyetlen pártintézkedés se kerüljön túl rajta.

És rossz hírem van, az eredeti vörös vonalatokat már régen átléptétek, amikor az még ott húzódott, amikor még nem szerettétek volna, hogy megismétlődjön a történelem, nem szerettétek volna, hogy visszatérjen az uram-bátyám rendszer, vagy hogy pártszimpátia alapján történjen az osztogatás, hogy elkezdődjön hazugságok terjesztése emberekről és az emberek megbélyegzése, a más érzelműek üldözése. Az a vörös vonal már hátrébb lopakodott. És ha azt nem vettétek észre, akkor azt sem fogjátok észre venni, amikor már egyre nagyobb szörnyűségek kerülnek a vörös vonalatok még tolerálható oldalára.

Persze, ha már most egyetértesz azzal, hogy az ellenzékieket nem csak ellehetetleníteni kell, hanem meg kell bélyegezni, kitakarítani az országból, netán üldözni és összefogdosni, akkor neked hiába írok bármit. Te már most ugyanaz vagy, akik a zsidókat is kiirtották, és még büszke is vagy rá, hogy ugyanolyan vagy.

De ha úgy gondolod, hogy nem kellene megismétlődnie a történelemnek, akkor nem azok mellé kell állnod, és azokat támogatnod, akik ismét szörnyű következmények felé viszik Magyarországot, hanem még most szót kell emelned ellenük, és hangoztatnod, hogy ez nincs így rendben.

[dendre]

James: Tomorrow (1997)

Nem lehet vitatkozni az ilyen dalokkal. Mániákus, elsöprő. Vagy a Sometimes.

Pontosan tudom, miért vékony jég a James. Mindig volt ellenérv. Túl Smiths (eleje). Túl stadion (Gold Mother-Seven). Túl áhitatos. Túl szájbarágó. Túl tenyérbemászó. És néha én is így érzem. Lehet, hogy nincs egyetlen igazán kiemelkedő lemezük sem. Bár a jobbik Gold Mother (91-es verzió), és a Laid azért eléggé rendben van. A Wah Wah is, a maga módján. De Tim Booth hangja tényleg maga az emberség, ha lehet ilyet elképzelni. És van olyan húsz daluk, amivel nem nagyon lehet vitatkozni.

[markoferko]

2022

Mozgalmas és stresszes, de összeségében nagyon fasza év volt, a helyenként elviselhetetlen mértékű aggódást leszámítva életem legjobbja, bocs mindenkitől, akinek nem adta ennyire ki. Hosszú, személyes szöveg utána

Januárban megjelent egy fasza írásom, az eddigi talán legjobb, a folytatásból könyv lesz, ha el nem basszuk Joshua haverommal (inverz fogpiszkáló). Utána elmentem Grúziába síelni és sítúrázni Andris barátommal, tökéletes volt.

Februárban Mauritiuson (50 celsius fok különbség a téli Grúziával, pár nap alatt!) voltunk a terhes csajommal (Island Babe 0. útja), volt ciklon, gyümölcsök, delfinek és a legszebb tenger, amit valaha láttam.

Márciusban Marseille, régóta szemeztünk a Le Corbusier tervezte, hotelként is üzemelő Unité d'Habitation-nal, meg is szálltunk ott. Kiderült, hogy tök fasza város, és remélem, hogy a csajom is elkezdte kicsit elengedni a franciafóbiáját, szeretnék újra vidéki Franciaországban utazni, meg Párizsban lenni megint. Nairobiba és Londonba is eljutottam pár napra (munka és esküvő).

Áprilisban és májusban semmi! Csak Balaton. Meg be kellett rendezni egy gyerekszobát. Meg befejezni munkákat a gyerek születése előtt. De semmi kaland és utazás. 

Június. Erről sokat nem fogok írni, gyerekemnek négy újraélesztés után ötödszörre sikerült, utána hetekig kórházban volt, az egész egy lidérces, egybefüggő, szürke massza az agyamban, menni kellett előre, és nem szétesni. Az eleje keményen indult, de a gyerekem a legjobb dolog a világon, egész nap lényegében mindketten itthon vagyunk vele, és kurva szórakoztató.

Júliusra és augusztusra annyira megörültünk a szabadulásnak és a jó híreknek (semmi maradandó sérülés), hogy végig Balaton meg a világ legkedvesebb esküvője, ahol én adtam össze a párt. Az összes barátaim ott voltak. Kővágóörs és Balatonszőlős a két bázis, baráti és családi indokok miatt. Remélem, idén is így lesz. Ez talán a kedvenc helyem a földön:

Szeptemberben elhúztam dolgozni Dél-Szudánba, új helyeken is jártam, régi haverokkal is találkoztam, végképp meguntam a riportírást, de a kutatást mindennél jobban imádom még mindig. A gyerekem hiányzott, a csajomat sajnáltam, amiért egyedül hagyom, át kell gondolni, hányszor és hogyan tudok lelépni, de ott lenni nagyon jó volt. Sok mindent megértettem újra dolgokból, amik csak engem érdekelnek.

Októberben elkészült a kunyhóm a Dunakanyarban, kívülről úgy néz ki végre, mint a cabinporn valami, amit elképzeltem, amikor belefogtam (bár a csajom szerint sárga). Jelenleg semmi energiám befejezni belül, de majd egyszer. Ja, meg voltunk Korfun majd két hetet, Island Babe 1.0 (felkészül 2.0 januárra).

Novemberben belekezdtünk a lakásfelújításba (egyáltalán nem tudok a pénzzel bánni, de valahogy életünk döntése volt, hogy 3% alatti kamaton felvettünk jó nagy hitelt, és nem adtunk el semmit, azóta esett a forint, és viszi az infláció a tartozásunk, kilenc év múlva szépen kifizetem az egészet egyben fillérpontosan. A trendek alapján egy Wartburg árát). Ja, meg lett egy gugum. Még haza kell hozni (februárban megyek arra legközelebb). Jelenleg így áll a lakás: xDDDDD

Decemberben leadtam egy rég cipelt szöveget, az első leírása egy fontos lázadó szervezetnek, a National Salvation Front-nak. Soroshajót váltottam, mostantól a Crisis Groupnak dolgozom főleg, de majd kialakul. Ez az első nem egyetemi munkaadóm, ellenben állásinterjúm még mindig nem volt életemben. Twitter-thread (micsoda ökör egy műfaj).  Messi világbajnok lett, annak örültem. Családi karácsony túl sok, el kell húzni jövőre a trópusokra már novemberben, és akkor megússza az ember. Év utolsó napjait Kőszegen töltöttük barátokkal.

[zeroz2ro]

"A Megafon idén már több mint háromszor annyit költöttek közösségi médiás reklámra, mint az összes parlamenti párt együttvéve." MEG LEHET NYUGODNI! Az ÁSZ szerint minden rendben van!