#elfogadja

[conqu3er]

Olyan gerinctelen szolga nemzet a magyar, hogy a kormány seggbe baszhatja az anyjukat és ezt nem csak elviselik, hanem meg is köszönik

[sztivan]

és most beszéljünk arról, hogy mennyi ember bassza tönkre a gerincét fiatalon, és hogy ezt mennyire elfogadjuk, pedig ez NEM NORMÁLIS

ugye én is itt vagyok ebben a körben, ötödik hónapja csinálok egy elég zúzós rehabilitációt, és egyrészt úgy indult a dolog, hogy amikor elmondtam az orvosoknak, hogy amúgy heti 10-15 órákat sportolok, mind azzal jött, hogy az mindegy, nem az tett tönkre, ugye ülőmunkát csinálok?

amikor elmentem arra a kezelésre, ami eddig elég hatásosan működik, azt hittem, hogy nyugdíjasok között fogok egyetlen fiatalként ott álldogálni az időpontkérésnél, ehhez képest a sorban előttem két olyan férfi volt, aki nálam maximum tíz évvel lehetett idősebb

és aztán ilyen dolgokról beszélgetve derült ki, hogy hány olyan ismerősöm van, akinek szintén fáj a háta-dereka, márhogy napi szinten, de nem tesz semmit sem ellene, sem miatta, mert elfogadja természetesnek. én kénytelen voltam eljutni orvoshoz, mert két reggel is elvitt a hátam arra a szintre, hogy nem tudtam felkelni, de emberek tömegével beletörődnek abba, hogy ez így van rendben

de nincs! heti negyven óra ülőmunka rossz, és tönkreteszi a gerincet, sutyiban népbetegséget csinálunk ebből. lépjünk már rá a fékre, nagyon nem jó ez így

[zeroz2ro]

"Március 1-jén nagyszabású bérletreform lép életbe a magyarországi tömegközlekedésben: minden bérletet megszüntetnek, ami nem vármegye- vagy országbérlet – jelentette be Lázár János kedden Debrecenben. Emellett bevezetik a megyei és országos napijegyeket, előbbi Vármegye24 néven 999 forintba, utóbbi Magyarország24 néven 4999 forintba fog kerülni, és egy napig korlátlan használatot biztosít a vásárlónak. Budapest és a kormány közötti vitáról azt mondta, hogy tesz egy újabb ajánlatot: az állami szolgáltatók elfogadják a BKK-bérletet, ha Budapest elfogadja a vármegye- és országbérletet a budapesti járatokon." Na erre kíváncsi leszek. A Pest megyei bérlettel lehetne Budapesten BELÜL is utazni a BKV-val. Ami ugyanannyiba kerül mint a BKV bérlet. De a BKV bérlet csak Budapest közigazgatási határán belül érvényes. Akkor ennek semmi értelme, mert a Pest megyei bérlet Pest megyében + Budapesten belül is érvényes lenne, vagyis ugyanannyi pénzért többet kapsz.

[konyvekkozt]

egy szociális munkás rengeteg dolgot intéz. csak példaként, a tegnapi napom alapján: adatlapot tölt ki, életútról beszélget, alkoholproblémákat tárgyal, segélyről tájékoztat, rózsaszín álmokat hallgat meg, konfliktust kezel, pénzbeosztásról beszélget, pakol, bátorít, eltűnt demens lakó miatt telefonálgat, mindent adminisztrál (és még ezer dolgot intéz)

de mindezek mellett egy szociális munkás játszik is, pontosabban játszhat

tegnap egy lakóval sakkoztam. nem azért, mert rengeteg időm volt, hanem mert a közös játék, az egyéni figyelem ideje teret kínált arra, hogy máshogy kapcsolódjon, máshogy érezze magát biztonságban, s így beszélni tudjon magáról. nekem pedig arra, hogy más dolgokra reflektáljak és máshogy adjak támogató és pozitív visszajelzéseket

szerencsés vagyok, hogy a sok minden nehézségben egy ügyfél elfogadja a játékra hívást és hogy alternatívan határozhatom meg a szociális munka eszköztárát

[csacskamacskamocska]

Elutasítva 2. rész

Tegnap majdnem megcsókoltam valakit. Úgy mentem fel a lakásba, hogy szinte kóvályogtam mert minden igyekezetem ellenére, hogy minél távolabb tartsam magam, egy pár perc alatt annyira rászívódtam érzelmileg arra a pasira, hogy jéééézusom. A hangja, az arca, a szája...

NEM, NEEEEM! Azért szörnyű ez egész és azért kell küzdenem a jelenléte ellen, mert ő nem akar engem. Képtelen hozzámérni vagy megölelni, nincs benne semmi vágy arra, hogy velem legyen, hogy közelebb legyünk egymáshoz érzelmileg és fizikailag. Nem kérdez semmit, sosem hív el sehova azért, hogy velem töltsön időt és beszélgessünk. Nem akar tudni rólam semmit. Ha mesélek meghallgat, de nem tud és nem is akar kapcsolódni. Úgy tűnik, csak élvezi akarja, hogy animálom a társasági életének egy részét. Én pedig ezt bántalmazásnak élem meg. Nagyon nehéz eldönteni, hogy bántalmazás-e. Nem ugyanazt a nyelvet beszéljük. Én próbálom megtanulni az övét, ő nem próbálja megtanulni az enyémet. Úgy gondolja, hogy értékeljem azt, hogy elfogadja, hogy nem beszélem jól az övét. Kb így élem meg a kapcsolatunkat. Annak idején a pszichológus világosított fel, hogy a bántalmazás mennyiféle tud lenni a fizikai agresszión kívül. Az érzelmi elhanyagolás (amikor az érzéseidet figyelmen kívül hagyják, a problémáidat bagatelizálják, amikor nincs jogod az érzéseidhez és nem veszik figyelembe őket.) A csenddel verés (amikor úgy utasítanak el, hogy kizárnak, nem szólnak hozzád, nem néznek rád, ha te próbálkozol, akkor csak érzelemmentes tényszerű, tulajdonképpen elutasító reakciót kapsz) A fizikai magárahagyás (gyereknél amikor konkrétan egyedül hagyják, miközben nem tud még gondoskodni magáról és azt érzi, hogy kiszolgáltatott és veszélyben van az élete. Felnőttnél a megterhelő munkákban magára hagyás és a fizikai/szexuális elutasítás vagy éheztetés) A megalázás A kritizálás (nem az amikor beszélgettek a problémákról, hanem a "te ilyen vagy, te olyan vagy") Az ellenállás is az elutasítás és a bántalmazás egyik formája. Amit mondasz, az nem úgy van. Nincs róla beszélgetés, csak nem úgy van, hülyeség vagy csak egyszerűen rosszul gondolod. Azzal nincs baj, ha valaki máshogy gondol valamit, de amikor megérzed, hogy csak azért állt ellen az adott dolognak, mert TE mondtad, az hirtelen leértékeli a kapcsolatot és benne téged. Nincs hitelem? Nem elfogadott és megbecsült az értékítéletem? Bántalmazás az is, ha az ötleteidet szisztematikusan tényszerű darabokra szedik és magyarázkodásra késztetnek. Fenyegetés. Akár azzal, hogy majd mi lesz, akár azzal, hogy majd mi nem lesz.

De most térjünk vissza a fizikai elutasításra. Engem rettenetesen megvisel. Mert másokkal szemben nem látom ezt. De mintha undorodna tőlem, olyan érzés. És ezt szar megélni. Kurva szar. És futni kéne, menekülni ez elől, mert nem tudom legyőzni az érzést. Valahogy el kéne érni, hogy ne legyen fontos. Sokszor eszembe jut Csernus, Feldmár, hogy én vagyok az, aki változtathat, aki továbbléphet egy másik férfihoz, aki teljesen szereti. Én vagyok a kulcs, nem ő, és hogy vele mi lesz, azzal nekem nem kell foglalkoznom, nem az én dolgom, nekem arra kell figyelnem, hogy a saját boldogságomat megtaláljam. És nem kell cserbenhagyásként megélnem, és szeretnem se kell őt, mert csak egy idegen, és nem tartozom semmivel, ahogy, ha egyszercsak neki lenne egy barátnője nekem semmilyen jogom nem lenne még ahhoz sem, hogy rosszul érezzem magam tőle, mert akkor nem vagyok jó barát és nem szeretek helyesen.

És én felépítem szépen a távolságtartást és a máshogygondolkodást, szépen, ésszel megmagyarázom, hogy mi a valóság és hogyan is vannak a dolgok, de akkor egy kedves mondat "azon a hangján" elég ahhoz, hogy elsöpörje az ellenállásom a saját érzelmeimmel szemben, és erre nincs magyarázat, semmi ésszerű megoldás.

Nem gondolom, hogy ez mindig így lesz. Csak nem tudom hogyan lehetne máshogyan.

[petrany]

Sziasztok, magyarok! Hallottuk, hogy sok szavazó elpártolt tőlünk egy időre az elmúlt hónapok sajnálatos eseményei, vagyis Gyurcsány Ferenc ármánykodása miatt. Semmi gond, megértjük. Viszont kész már az új tervezet, amivel mindent, de tényleg mindent el tudunk lopni úgy, hogy aztán azt mondjuk, a törvény betartásával történt az egész. Hiszen úgy fog, ezért hozunk a lopást legitimmé varázsló szabályokat. Ti pedig erre sem léptek semmit, csak nézitek, hogy az új főnökötök Mészáros Lőrinc, vagy valamelyik fiatalabb kiadása. Mindegy, nem? Ez is gyengén fizet, az is, te meg ránk szavazol majd újra, tudjuk ezt jól.

[dedibelyegei]

Előre is szorrika, de ez egy hosszabb poszt lesz mivel személyes élményem és érintettségem kapcsolódik a bélyeg tartalmához. Lesznek a végén képek is!

Szóval ez egy 1995-ös svéd bélyeg, mely egy kéttagú sorozat tagja ami Tycho Brahének állít emléket. Ki is volt ő? Egy dán csillagász, korának egyik legjelentősebbje Európában. Hogyhogy mégis egy svéd bélyegsorozat állít emléket neki? Minden kiderül majd! Előbb azonban nézzük kicsit magát a bélyeget. A négyzet alakú bélyeg a svéd bélyegekre jellemzően, nem minden oldalán perforált, csak a két szélén. A bélyeg a Brahe által épített híres hat méter átmérőjú kvadráns egyikét ábrázolja, melyekről később még lesz szó. Van ám egy párja is, ami zöld, öt koronás, és egész Urani(en)borg sematikus rajzát ábrázolja, nyugi arról is lesz szó, de most még 'szeretnék misztikus maradni.'

Mindkét bélyegből 5,5-5,5 millió készült, de az enyém, a 6 koronás kicsit értékesebb, 2-300 forintért mennek, a postatiszták 500-600ért inkább. Zöld társa már 100 forinttól beszerezhető.

No nézzük akkor az öreg Tychót! Ahogy az elején írtam Dániában született, 1546-ban, egy nemesi családba, így hát lényegében mindig megtehette amit csak akart, jómódúságuk végett. Először jogásznak íratkozott be a koppenhágai egyetemre (14 évesen!), de egy részleges napfogyatkozás hamar a csillagászat felé fordította. Másfél évig ezt tanulja, majd Lipcsébe távozik ahol a jogot folytatja, de közben minden pénzét és idejét csillagászati eszközökre és írásokra költi, és éjszaka gondosan megfigyel.

Eleinte horoszkópokban utazik, megjósolja I.Szulejmán halálát, a probléma, hogy ekkor a szultán már hetek óta halott, amit egyébként Tycho nem tudott. Ennek ellenére egyik kedves unokatestvére nem rest rommá oltani, és nyilvánosan gúnyolni ezért minden adandó alkalommal, melyet Tycho nem tűr soká, és rokonát párbajra hívja, olyan igazira! Parsberg (a kuzin), az összecsapás során, jelentős darabot vág le hősünk orrából. A szégyen palástolására, hátralevő életében műorrot visel, melyet ezüst, arany és réz különleges ötvözetéből alkotnak meg, és teljesen élethű hatást kelt.

Német egyetemeken tanulja ki teljesen a csillagászatot végül, és Augsburgban is állítja fel első óriási hatméteres műszerét (HIHI), egy kvadránst. 1570-ben aztán visszatér Dániába édesapja betegsége miatt, az év végén pedig a helsinborgi várból kezdi meg észleléseit (ez ma már Svédország, nem keverendő az Øresund szemközti oldalán fekvő Helsingørrel, melynek várában a Hamlet játszódik). 1572-ben innen figyel meg egy fellángoló szupernovát, melyről publikációt ír, ez teszi híressé és ismertté. Innen komolyan beindul a karrier, II. Frigyes dán király meghívja a Koppenhágai Egyetemre, mitöbb 1575-ben nekiajándékozza a Dánia és Svédország közt az Øresundon fekvő Hven (1658 óta svéd terület, Ven néven) szigetét. Itt építi fel a kor legmodernebb csillagvizsgálóit, Uraniborgot és Stjerneborgot. A távcsövek előtti csillagászat legpontosabb mérései innen származnak, többek közt a bélyegen látható óriási kvadránsokkal. Minden mérőeszközből négyet tartottak, és minden mérést párhuzamosan négy csillagász végzett (a négy égtájról), így a mérési hibákat a korábbiak töredékeire sikerült csökkenteni. Csak néhány kisebb-nagyobb felfedezése: másodperc pontossággal kiszámította a csillagászati év hosszát, felfedezta a Hold pályájának egyenetlenségeit, bebizonyította hogy az üstökösök nem légköri jelenségek.

Világképe átmeneti volt, ugyan elfogadta hogy a bolygók a Nap körül keringenek, a Földet azonban nem tekintette bolygónak, hanem az univerzum stabil középpontjának, mivel nem tudta másképp magyarázni, hogy miért esik minden tárgy a Föld középpontja felé. 1588-ban nagy támogatója, Frigyes király halálra issza magát egy több napos buliban (tényleg!), utódja IV. Keresztély, fokozatosan csökkentette költségvetési támogatását. 1597-re anyagilag teljesen ellehetetlenül őmaga és a sziget is, ezért elfogadja II.Rudolf német-római császár meghívását, aki engedélyezte neki, hogy egy Prágától északkeletre fekvő kastélyban csillagvizsgálót rendezzen be. Az átalakítás és az eszközök odaszállítása Dániából azonban több évig húzódik, szóval nagy felfedezések itt már nem születnek, viszont itt fogadja asszisztensének magát Johannes Keplert, egyűttműködésük azonban nem zökkenőmentes, és nem is túl hosszú mivel Tycho meghal 1601-ben. Egy ilyen ember persze meghalni sem tud csak úgy simán: október 13-án megbetegedett, és tíz napig haldoklott és félrebeszélt, zavarodott állapotban volt. 24-én azonban hirtelen kitisztult az elméje, és minden kutatását, és adatát Keplerre ruházza, illetve megbízza futó munkái befejezésével. Így tehát utolsó napján megannyi nézeteltérésük ellenére Tycho elismerte, hogy az általa ismert legjobb matematikus maga Kepler volt, aki hagyatéka alapján alkotta meg a bolygómozgás három törvényét és lett világhírű csillagász. És hát azt a bajuszt tessék nézni:

És akkor most jön a kis personal addition: én jártam Ven szigetén, életem egyik legszebb helye volt ahol megfordultam. Ahogy fentebb írtam jó pár 100 éve már svéd terület, az Øresund közepén, 4,5 kilométerre a svéd, 8-ra a dán partoktól. Közigazgatásilag Landskrona városához tartozik, innen megy a komp is, kb. szűk félóra alatt teszi meg a 7 kilométert. A Brahe sztori után jó 60 évvel az első északi háború végén, a roskildei béke juttatta Svédországnak a földdarabot. 1716-ban a nagy északi háború részeként, a szigetet orosz csapatok szállták meg, akik lerombolták Brahe csillagvizsgálójának maradványait :(

A szigeten, mikor én jártam ott 2021-ben 356-an laktak, akik négy település közt, és néhány kisebb farmjellegű házcsoport között oszlanak meg. A legnagyobb falu Tuna, a sziget közepén, itt él az emberek kétharmada, ezenkívül a sziget eltérő odalain a partokon található Bäckvicken, ahol a kompállomás, így a szárazfölddel való kapcsolat található, Norreborg, és Kyrkbacken. A szigeten jár egy cuki zöld busz mint tömegközlekedés körben a települések közt a főbb utakon, a lakosoknak autóik is van egy pár, de nem minden út járható kocsival. A kompkikötővel szembeni domb tetején van egy GIGANTIKUS bringakölcsönző a látogatóknak, vannak tandemek, bringával a legjobb bejárni a szigetet, vagy ha van egy egész nap, akár gyalog is lehet. Gyönyörű a természet, van egy 13. századi templom ahol szoktak esküvőzni, és a tengerre néz, illetve persze van egy Tycho Brahe múzeum is. A két komp mely összeköti a szigetet a parttal az Uranienborg és Stjerneborg nevet viseli, de feljebb a Helsingborgot és Helsingørt összekötő kicsit nagyobb kompok egyikét is magáról Tycho Brahéről nevezték el. Last fun fact, a sziget szakóca alakú:

És akkor néhány saját kép meg videó:

Az egy nyúl bizony.

[algebraicvarietyshow]

meg egyszer: aki elmegy "vitazni" ezekre a forumokra (tusvanyos, mccfeszt, tranzit stb), az elfogadja, hogy magyarorszagon csak a kormany altal megszabott keretek kozott, kozegben lehet "szabad vitat" tartani a kozeleti ugyekrol. erre nincs mentseg, meg akkor se ha a nem propagandamedia ujsagiroit is beengedik, es nyilvan plane nincs, ha meg ennyit se adnak meg. es pulai andras barmilyen szepen szembeszallhatott tucker carlson ideologiajaval, egy baratsagos backstage foto azt is teljesen lenullazza. az egyetlen kovetkezetes valasz az ilyen megkeresesek eleve elutasitasa, es maximum a partpolitikusok tehetnek kivetelt, de nekik is erdemes merlegelni hogy van-e barmi, amit nyerni lehet ilyen reszvetellel

[drakvuf]

Kőgazdag fiatalok 12: Columbo kutyája

Metta ma Schmuck Andorral randizik.

A lány már hallott a férfiről, de nem tud olvasni direkt nem olvasott el róla semmit a sajtóban, hogy ne befolyásolja a randin. Elsőre az tetszik meg neki benne, hogy magas és kék szeme van.

Egyből tegeződnek, mert a lány szerint nem a magázódáson múlik a tisztelet.

Metta mesél magáról. Közli, hogy neki nagyon fontos a pontosság. Schmuck megjegyzi, hogy azért sikerült elkésnie a randiról. A lány azt mondja neki, hogy ha ez ennyire zavarja vegyen neki egy órát. A politikus szerint max illemórát kellene vennie neki.

Olyan férfit keressetek, aki így néz rátok.

A következő fun fact Mettáról, hogy rendmániás. Rendnek és tisztaságnak kell lennie, hogy aludni tudjon. Kár volt kirúgnia Lizát, a bejárónőt. Schmuck már közös takarító bizniszt vizionál. Feljön a gyerek téma is. Az OG nézők tudhatják, hogy erről már a Nagy Őben is volt szó és Metta teljesen elzárkózik a gyerkőcöktől.

A politikus szerint, majd kinövi. Metta elmeséli, hogy a bulikákban nem szokott az emberek között táncolni, csak a VIPben csapatja. A férfi megkérdezi, hogy miért gyűlöli a népet? Most megfogta a lányt, nem is tud mit mondani csak hetyetyézik. Schmuck igazi partiállat, ő mindig a tömegben van. Szerinte, aki nem szereti az embereket az magát se szereti.

Ezután arról faggatja a lányt, milyen faszik jönnek be neki. Mettát a külső nem érdekli, csak az hogy mennyire okos és mennyi pénze van.

Szerinte azért fontos a pénz, mert a férfinek kellemetlen, ha a nő többet keres. Itt megjegyezném, hogy ez nem minden férfire igaz, én például élném, ha eltartana valaki.

A politikusnak egyszerű filozófiája van a párkapcsolatokra: vagy igaza van vagy boldog akar lenni.

Metta szerint nagyon izgalmas a férfi és szeretne vele újra találkozni.

Schmuck elmondja a lánynak, hogy ő nem vezet. Vagy a sofőre furikázza vagy bkv-zik. A lány meglepődik, amiért tömegközlekedik a férfi. A politikus rávágja, hogy ekkora tömeggel, mint ami neki van, csak tömegközlekedni lehet. A középkorú férfiak humorától mentsen meg a jó Isten.

Metta természetesen sosem szállna fel se buszra, se villamosra, se semmire, amin a plebs utazik.

Schmuck egy nagyon fontos dolgot előre közöl a lánnyal, ami lehet hatással lehet az esetleges kapcsolatukra. Ha Columbo megy a tv-ben, ő nézni fogja.

A lányt nem zavarja, bár ő sosem nézné (red flag), legalább addig lenne énideje.

Metta bedobja, hogy felkérték egy esküvői fotózásra, amire kéne vinnie egy faszit is és Andor jöhetne vele. A férfi lelkes, mert nagy tapasztalata van a házasságokban (már kettőn túl van) és elkezd a válásairól beszélni. Megbeszélik, hogy a második randi a fotózás, a harmadik a válóper.

Mivel jól megy eddig a randi, Schmuck javasolja, hogy folytassák egy jobb helyen, ahol élőzene is szól. Az ország legjobb bandája játszik itt.

Megy egy közös kép instára. Ez már gyakorlatilag egy kapcsolat.

Mindkét fél szerint nagyon jól sikerült a randi és biztos, hogy lesz folytatása.

Az álompár.

Filip és Kata megint ingatlanoznak. Tescos Ungár nem veszi meg a lakást, amit pár résszel ezelőtt megnéztek. Túlságosan vidéken volt a ház és neki kell még a nyüzsgés.

Filip macskája egy szépség.

A nő nem érti mi baja van, mert a belvárosban meg sok a csöves. Ide fele is kettőt kellett kikerülnie. Mindenesetre elfogadja a döntését és tovább keresgél a fiúnak.

Kata felhozza, hogy neki se sikerült még kecót találnia Los Angelesben, de már van pár jelölt. A nő elkezdi mutogatni az ingatlanok képeit.

A fiú érdeklődést színlel, de látványosan unatkozik

Miután Kata halálra untatta, Filip elviszi a Herceg párt, hogy kiválasszák az esküvői dekorációt. Csabi egészen érdekes filozófiával közelíti meg az esküvői előkészületeket: nem érdekli mi, hogy néz ki, a lényeg, hogy a legdrágább legyen.

Neki csak a külföldi esküvő jöhet szóba, mert itthon nem lehet normálisat rendezni. Miután az alapokat tisztázták, Filip elviszi őket gyűrűket választani.

Csabi nem elégedett a választékkal. A sajátjába még gyémántokat szeretne belerakatni, hogy exkluzívabb legyen. Továbbra sem érdekli, hogy néz ki csak minél drágább legyen.

Filipnek nagyon nem tetszik Csabi hozzáállása az esküvőhöz. Szerinte nincs benne alázat.

Letivel viszont jó együtt dolgozni, mert normálisabban áll az előkészületekhez. Neki fontos, hogy passzoljon a gyűrű az eljegyzési gyűrűjéhez. Sikerül is találni egyet, ami mindenkinek tetszik és még drága is. Ezután külön válnak a fiatalok ruhákat próbálni.

Letinek nem jön át az első ruha, amit mutatnak neki. Azt mondja olyan mintha függöny lenne. Próbálják meggyőzni, hogy ez most divatos, de a lányt nem tudják meggyőzni.

Több csillámot szeretne, hogy feltűnőbb legyen.

Van készleten csillogós is, de ebbe se szeretett bele a lány. Az eladónő arra jut, hogy terveztetni kellene a ruhát, ami már tetszik Letinek is.

Mindeközben Csabi a masszázsfotelben döglik.

Érkeznek Filipék. Közlik vele a jó hírt, hogy egyedi ruhát fognak készíttetni. Herceg megkérdezi, mennyibe fog ez kerülni, de Wishes Ungár inasba rakja, hogy eddig a pénz nem számított...

Hogy fitogtassa az erejét, Csabi a legdrágább öltönyt kéri az eladótól.

Letinek se tetszik, ahogy a vőlegénye hozzááll ehhez, de nagyon tetszik neki, amit az eladó rátukmált a srácra. Csabi megkérdezi Filipet, hogy jó-e a karja az öltönyben. Tescos Ungárnak fogy a türelme, de szerencséjére ezzel végeztek is.

Gyászos a hangulat PSG Oglinál. Egy barátjához, Amirhez tart, akinek nemrég meghalt a kutyája, Army.

Megemlékeznek a hűséges ebről. Mennyire szerette Army az új-zélandi bárány bordát!

Olivér barátja örül, hogy eljött támogatni ebben a nehéz időszakban. Szerinte a fiúnak jó szíve van és Amir barátainak is pozitív csalódás volt, amikor megismerték.

A férfi megkéri, hogy halottak napján is látogasson el, illetve minden pénteken is. Természetesen számíthat Oglira.

Elkezd csöpögni az eső. A férfiak megállapítják, hogy az ég is siratja az ebet. Olivér szerint Army olyan volt, mint a testvére és pótolhatatlan. Amirt annyira megviselte a kutyájának elvesztése, hogy lehet vegetariánus lesz és nyitni akar egy menhelyet az emlékére.

Mielőtt a fiú hazamegy, mondanak egy imát Armyért.

Másnap Olivér cipővásárlásba fojtja bánatát. Az ország legpacekabb cipőboltjában természetesen. Megcsodálják a világ legkényelmesebb papucsát.

Odamegy hozzá egy random faszi, aki az első részben testőrnek jelentkezett hozzá. A srác tanácsot szeretne kérni tőle, hogy lehetne ő is híres, mint a fiú.

Ogli rutinosan lerázza, mert rendszeresen zaklatják emiatt a rajongói. Papaszítának viszont hatalmas szíve van és meggyőzi Olivért, hogy foglalkozzon vele egy kicsit.

A testőr szerint ha másra nem, arra valszeg jó lesz a srác, hogy a medencét kitakarítsa. A fiú bizonytalan, mert sokat dolgozik az országgyűlésben és nem biztos, hogy lesz rá ideje.

Végül belemegy és nem csak, hogy ad egy esélyt a srácnak, de vesz neki egy cipőt is.

Olivér Papaszítának is felajánl egy csukát, de a testőr szerint gondok lennének a mérettel.

A következő részben felbukkan pár régi ismerős.

[rosszulorzott]

hogy szabadulj meg a toxikus szülőtől

bonyolódj vele veszekedésbe

lehiggadva kérj bocsánatot

amikor elfogadja, mondd neki, hogy neked is jólesne hasonló gesztus

hallgasd a csöndet, a teljes végtelen csöndet

profit

[zeroz2ro]

"A megállapodás értelmében a Budapest-bérlet változatlanul érvényes marad a főváros egész területén a BKK mellett a MÁV, a Volán és a HÉV járatain is. A Pest megyére váltott havi bérletet, illetve a havi országbérletet 2024. március 1-től a BKK járatain is elfogadják." Havi 9500 forint spórolás, nem kell megvenni a BKV bérletet, elég lesz a Pest megyei bérlet.

[csacskamacskamocska]

Leírom az álmom meg a tanulságait

mert ez egy kibaszottul őszinte blog, ami nagyon igyekszik képmutatás mentes lenni, amibe beletartozik, hogy én sem tudom, én sem csinálok mindent jól, és én is csak mászkálok ebben a labirintusban, még akkor is, ha minderről egész jól tudok írni. Logannel álmodtam, már a második éjszakán, és ez felkavar, kicsit meg is visel, csapódok ide-oda a nem akarom és a megadás között, hogy basszameg, ha ez jutott, ilyen és ennyi, az sem véletlen. Több járna? Ki tudja milyen üzletet kötöttem valamikor, hiszen amúgy mindent megkaptam az életben valójában.

Az exemmel álmodtam. Soha azóta, amióta véget ért a kapcsolat. Uncsi leírni az álmot, nála voltam a lakásában, kicsit lenéző volt, kicsit kioktató, nem nagyon csak olyan bosszantóan, de amúgy adott enni valami fura ételt, mint a kétszersült, egy fagyis dobozból ettem. És a fura érzés, hogy lenéz engem (nemtom mire fel) addig tartott, amíg elindultam mosdót keresni és megláttam a lakása többi részét ami romos volt és végtelenül mocskos, mint az elhagyott házak. És csak néztem, hogy mi? MI? MI EZ ITT? És akkor ő mire fel játssza itt nekem a... nem is tudom mit, ... a beérkezett negyvenest... Logannel meg valami óvóhelyen voltunk. Valamit cinikuskodott, hogy piszok van a kezemen, ő érzi, valami ragacs. Mondtam neki, hogy jól van, érezd csak, leszarom, én látom, hogy tiszta. Azután a kezem csupa csillámló lila festék lett, mert valamin dolgoztam éppen és amikor valamit hülyéskedtünk, meglöktem a vállát, és láttam, hogy ott maradt az ujjam nyoma, kis csillámos lila foltok. Megijedtem és azon kezdtem el gondolkodni, hogy talán nem veszi észre. Talán úgy veszi le a pulóverét, hogy nem veszi észre és egyből berakja mosásba. De minek mosná ki a pulóverét egy hordás után? Ha meg észreveszi, nem is haragos lesz, csak dohog magában, de lehet, hogy szól is, irtó kínos meg rossz érzés, hogy magában dühöng rám. Szóval álmomban olyan intenzíven szorongtam, mint a picsa.

És ennek a kapcsolatnak a legnagyobb tragédiája, hogy olyan szintű szorongást épített bennem, ami folyamatosan felülírt mindent. Egyszer panaszkodtam erre, hogy ez így nem jó. A válasz az volt, hogy akkor ne csináljuk. Szóval két lehetőségem volt, vagy szorongva megtartom a kapcsolatot (az amúgy okos, vicces és vonzó faszival) vagy semmilyen kapcsolatban nem leszünk. Az, hogy ő bármit tegyen azért, hogy változtasson, az akkor meg sem fordult a fejében. Ha próbáltam változtatni, az elvárásként lett definiálva. Ha próbáltam elmondani, hogy bár én értem, hogy az ő rendszere szerint ezeknek a dolgoknak más értelme/jelentése van, de a nemzetközileg elfogadott értelmezése annak, ha mindig hazakísérsz valakit, vagy ha minden reblogodba beleírsz egy szmájlit egy nőnek, vagy nyíltan megvéded másoktól, vagy nem válaszolsz napokig vagy folyton hárítod a közös munkát/programot vagy szinte vigyázol, hogy ne érj hozzá valakihez – ezeknek egyértelmű jelentése van és nem én vagyok a hülye, ha először ezekre gondolok, és elég zavaros, ha valaki azt mondja, hogy ez nem az, ami, hanem neki más. Mekkora kibaszott nagy bizalom (vagy ostobaság) kell ahhoz, hogy elfogadja az ember, hogy neki mást jelent és nem arra gondolni, hogy hazudik? Néha arra gondolok, hogy ezt az egyetlen hazugságot azzal a csajjal kapcsolatban, ezt kéne egyszer kisimítani, és akkor eltűnnék, mint a Gyűrűk urában a szellemhadsereg... Teljesítettétek eskütöket, távozzatok... és a szellemsereg elködlik. Elködlenék én is a megnyugvásba.

És néha arra is gondolok, hogy ha ezt is elveszítem, mi marad akkor? Olyan kevés kötődésem van, olyan igényes is vagyok, meg gyáva is, konfliktuskerülő meg álmodozó, hol kemény, hol lágy, és közben folyton csinálok valamit, folyton építek, és olyan kevés ember illik ebbe bele. De közben, ahogy egyszer mondta is, bennünk nincs semmi közös. Ugyan az életünk összeszövődött valahogy, és már sosem tagadhatjuk le, végleg sosem felejthetjük el egymást, de nincs bennünk semmi közös... Akkor keresse csak azt, akivel van.

[progarden]

"Az emberiség egyik fele nem érti meg, amiben a másik fele örömét leli," írta Jane Austen, a Büszkeség és balítélet írónője.

Mert mi emberek annyira más dolgokban találunk örömet - és ami az egyik embernek örömforrás, az a másik embernek vagy kínszenvedés, vagy egyszerűen csak balgaság.

Gondoljunk csak a focirajongókra: nem egyszer voltam szemtanúja, hogy ismerőseim eufórikus és eksztatikus állapotba kerülnek egy meccs eseményeitől. Sőt, akár ölre is mennének egymással csak azért, mert másként értelmezik azt. És én minden alkalommal szenvtelen döbbentséggel figyeltem ezt. Számomra egy focimeccs nem tartogat különösebb izgalmakat.

El tudom képzelni, hogy ezeknek a focirajongó ismerőseimnek egy jelentős része unottan az óráját nézné, ha beülne egy olyan színdarabra vagy filmre, amit én lenyűgözőnek találok. Esetleg ha el kellene olvasnia egy olyan cikket, könyvet, ami engem egészen felvillanyoz.

Vagy ott a szexualitás: vannak, akik oda vannak a vékony, fiatal szépségekért, mások megőrülnek az érettebb vagy testesebb emberekért. Vannak, akiket izgat az alá-fölé rendeltség a szexben, és vannak, akik ettől undorodnak.

Ezeket a különbségeket a társadalom úgy-ahogy elfogadja. Személy szerint persze vannak preferenciáink. De nem akarjuk kollektíven előírni, hogy ki miben találjon szexuális örömet - esetleg azt, hogy meccs-nézéssel vagy színházba-járással töltse el a szabadidejét.

Többnyire elfogadjuk, hogy ezek a különbségek természetesek: hogy különböző dolgokban találunk örömet. Legalábbis azokat nem akarjuk tiltani. Amíg felnőtt emberek tájékozott beleegyezésével történnek, másik/harmadik félnek okozott ártalom nélkül. A különbözőségek nélkül nem léteznének identitások sem. De vannak kivételek.

Ha például kémiai tudatmódosító szerekre terelődik a szó, akkor ez a tolerancia azonnal eltűnik. Emberek hirtelen mintha egy egészen más morális univerzumba helyeznék el saját magukat pusztán azért, mert az egyik szer fogyasztását preferálják a másikkal szemben. A borivó erkölcsi magas lóról, szigorúan elítélő tekintettel néz le a fűszívóra. "Drogos" - gügyögi megvetően, és rátartian felszegi az orrát.

Tudományra hivatkozik és jellemre. Közben persze el sem gondolkodik azon, hogy ezen (elő)ítéletét valójában egyik sem támasztja alá. Nem gondolkodik el azon, hogy véleményének valójában semmi köze ahhoz, hogy az egyik szer hatásaiban a másik szer hatásaihoz képest milyen tudományosan igazolható különbségek vannak. Vagy hogy az egyik szer használójának a jellemében milyen valós különbségek vannak a másikéhoz képest.

Ellenben a véleménye gyakorlatilag egy kényelmes és eklektikus konstruktum. Egy tákolmány, amit a média szenzációhajhász cikkeiből, hollywood-i filmekből, különféle fél- és félre-informált véleményvezérek unalomig szajkózott közhelyeiből szerzett felszínes benyomások táplálnak. És a gond az, hogy gyakran a médiában nyilatkozó szakemberek is ugyanazon közhelyeket szajkózzák - mert tudják, hogy ezt várják el tőlük. És ezzel lehetnek népszerűek.

És gond az is, hogy ez az erkölcsi magasabbrendűség, ez a megbélyegző attitűd olyan elnyomó politikáknak és gyakorlatoknak ágyaz meg, amelyek a társadalom margójára taszítják azokat az embereket, akiket beleraknak a "deviáns" skatulyába.

Sokan mondják, hogy a drogpolitika egy marginális ügy. Vannak jóval fontosabb ügyek. Lehet, hogy így van, bár nehéz a társadalmi ügyeket - emberi tragédiákat - rangsorolni és kvantifikálni.

Azt viszont határozottan gondolom, hogy egy társadalom - egy állam - fejlettségének egyik legfontosabb tesztje, hogy miként bánik azokkal a polgáraival, akiket a lakosság többsége deviánsnak bélyegez.

Civilizáltságunk egyik lakmusz-tesztje ez. Mert könnyű szabadságról szónokolni akkor, amikor egy kulturálisan, világnézetileg, értékrendszer és életmód tekintetében homogén, konformista tömeggel állunk szemben. De a szabadság igazi próbája mindig az, hogyan viszonyulunk azokhoz, akik másként élnek - akik másban találják meg az örömet.

https://drogriporter.hu/tamogass/

kép: Lesley Oldaker

[nelkulednem69blog]

Ő megérti min megyek keresztül.. s elfogadja. Neked viszont nem mondhatom el, mert ha megértenéd, elfogadnád…

[dedibelyegei]

Újra átnyergelünk a Tengerentúlra, vagy hát inkább átrepülünk, mert egy légiposta bélyeg kerül terítékre. Ezt a négytagú airmail sorozatot két évig nyomták, 1959-60-ban, a képen látható darab pedig a legkisebb tagja. Érdekes, hogy a sorozat neve hivatalosan New Daily Stamps, de amúgy meg a szabadsággal kapcsolatos jelentős amerikai jelképek láthatók rajtuk, úgymint ezen a 10 centesen a híres Liberty Bell, a sárga 15 centes két változatán (csak a fogazat különbözik) a Szabadság szobor, illetve a piros 25 centesen maga Lincoln a hármas jelmondattal. A bélyegekből több tízmilliót nyomtak, ebből a 10 centesből, konkrétan 40 milliót, így bár régi, de nem érnek nagyon sokat, egy ilyen használt kb. 100 forintot, egy posztatiszta pedig 3-400 forintot.

Írnék azért pár szót erről a harangról is, hiszen ez nem egy akármilyen harang! Az amerikai függetlenség egyik legjelentősebb jelképe, melyet Londonból rendeltek meg 1752-ben. Már egy évvel előtte megépítették a tornyát Pennsylvania State House területén - ma a Szabadság Csarnokaként ismert az épület - ahol a 945 kilós harang 1753-ban foglalja el helyét. Egy idézet van belevésve a Leviták könyvéből angolul: 'Proclaim LIBERTY throughout all the land unto all the inhabitants thereof.' (25:10). A harang első megszólaltatásakor megrepedt, aztán ez a repedés terjedt még, további két megszólaltatáskor. Eredetileg akkor szólaltatták meg, amikor a törvényhozókat összehívták határozathozatalra, illetve nagyobb városi események kezdésekor. A Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetésekor, 1776 július 8-án az akkori Egyesült Államok összes harangját megszólaltatták egyszerre, így ezt is, de a jellegzetes nagy repedés ami látható rajta nem ekkor keletkezett, hanem valamikor a XIX.század elején, erről különböző mendemondák szólnak, hogy kinek a hatására.

A harang 1847-ben lett országszerte híres és vált jelképpé, amikor is elkezdett terjedni egy történet, hogy egy idő harangozó megszólaltatta 1776 július 4-én, amikor megtudta, hogy kongresszus megszavazta a függetlenséget. Azóta persze kiderült, és kutatók megerősítették, hogy a harang (legalább is ezügyben) nem szólalhatott meg aznap, mivel semmilyen bejelentés nem történt a Nyilatkozat elfogadásáról aznap semmilyen városban, az információ a falak között maradt. Ennek ellenére a nép a mai napig akkor és azóta is elfogadja ezt a történetet, és persze kétkedők is vannak a mai napig, a lényeg, hogy a harang tulajdonképpen egy légből kapott sztori mentén lett az ország egyik fontos jelképe. Ez olyannyira így volt, hogy 1885-től Philadelphia városa elkezdte különböző alkalmakra, különböző városoknak kölcsönadni: utazóharang lett belőle! Ahogy az lenni szokott ebből persze probléma lett, egyrészt a repedés a sok ide-oda pakolástól elkezdett aggasztóan nőni, másrészt a gátlástalanabb lakosok elkezdtek törni belőle apró darabokat szuvenírnek. Ezért aztán 1915 óta, a harang nem hagyta már el helyét, és nem adják oda senkinek (nagyon helyes)!