#függőségek

[kiforditom-szetszedem]

Aktuális tumblitéma, illik komolyan venni, mert embereknek fontos, úgy is viszonyulok a témához. Szóval itt vannak azok, akik nem alkoholisták.

Ne értsetek félre, nem tartom őket rossz embereknek. Nem tehetnek róla. Ahogy azok sem, akik azok. Nem is kevésbé intelligensek, mint mi, alkoholisták, mert a függőségnek semmi köze az intelligenciához. Ahogy az erkölcsköz sem.

Kémiai reakciókról van szó, többmilliárd éves folyamatok, egyikőtök sem élt akkor, amikor ez első ilyen megtörtént, ezt elég könnyű ellenőrizni, mindenki kezdődátuma ott van a személyijén.

Mindenkinek meg van az a kémiai reakciója, ami működőképessé, ellenállóbbá, eredményesebbé teszi, az vesse rá az első követ, aki pusztán gondolataival irányítani tudja a C⁶H¹²O⁶+O² reakcióját, milliszekundumra lebontva. (Szándékosan egyszerű reakciót választottam, hogy aki próbálkozni akar, de még kezdő, nyugodtan próbálhassa szárnyait. Igen, ilyen körültekintő vagyok, ez ritkaság manapság, értékeljétek. Virágok az öltözőbe).

Másik dolog: ne gondoljátok, hogy a valóság fekete-fehér, vagyis vannak az alkoholisták és akik nem azok. A helyzet az, hogy az emberi elme működése eredményeképp mindenkinek van valamiféle függősége, ami életének saját maga általi megtapasztalását elviselhetőbbé, ragyogóbbá teszi. Ne értsetek félre, ezzel nem szeretném csökkenteni, relativizálni az alkoholizmus káros hatásait: azok igenis reálisak, foglalkozni kell velük, hogy az abszolút minumumot elérjük, ami az, hogy másokra ne legyen káros.

Ahogy viszamegyünk az időben, úgy csökkennek a függőségek, volt, amikor az sem volt gond, ha egy tízéves gyerek cigizett. Én pl nagyon haragudtam apámra, hogy dohányzik. Úgy fogalmaztam meg, hogy biztos tudja, hogy káros, tudja, hogy mi is szívjuk a házban azt a füstöt, tehát nem szeret minket. Kemény következtetés volt és sportszerűtlen. Szeretett minket.

Van, aki nem cigizik, nem iszik, de a napi kick abból jön, hogy kinyilváníthatja vélt felsőbbrendűségét az alkohol- és nikotinfüggőkkel szemben, s ez neki lelki békét ad, de ha olyan emberek közé kerül, akik nem isznak és nem cigiznek, de mégis kötekedhetnékje van, egyből látszik, hogy az alapprobléma az, hogy neki csak egy szelep kell, ahol kiengedheti a gőzt s faszábbnak képzelheti magát.

Van ilyen. Mind csináljuk. Az egyedüli különbség az, hogy van, aki figyeli, s ismeri a saját játszmáit, s van aki nem meri figyelni, s ismerni, mert úgy gondolja, hogy ő ezen felül áll.

Elnondom röviden: ami fizikai folyamat, kémiai reakció, az lezajlik, ha akarod, ha nem. Ha nem hiszed, próbáld puszta gondolatoddal megállítani a gravitációt. Ami meg a saját hozzaállásod, reakciód, habár az előbbiek közvetlen eredménye, de ha ítéletmentesen figyeled, megfigyelésed eredménye bekerül az egyenletbe és ha nem is azonnal, mint a mesékben, de biztosan abba az irányba változtat, ami kevésvé káros önmagadra és másokra.

[tartsdmegazaprot]

Olyan dühös tudok lenni, amikor ilyen igénytelenul és osszefuggestelenul, vagy legalábbis egyes logikai lépcsőket kihagyva jelenik meg egy beszélgetés, raadasul nem is egy rétegemberrel, akinek a szavairol alig találni egy kis hatterinfot. Gabor konzekvensen és nemileg repetitiven de szinte minden megjelenésében, interjúban, előadásban elmondja a Downtown Eastside-ot, az anyja bujtatas miatti kolcsonadasat (tehát nem elszakították effektíve, hanem ő döntött egy pillanatban így, nyomás alatt, de ez is helytelenül van irva lejjebb), Weiss Somat, stb, ezeket tényleg két kattintással, vagy ha olvasni nincs idő, egy reggeli készítés közben hogy messzebb ne menjek a Friderikusznak adott utolsó interjúból meg lehetne hallgatni!!! tehát amikor a kevés idejéből nem a Sárosi Péterhez megy a világ legjobb beszélgetéseit tartani, hanem a Telex-nek ül le, akkor tiszteljetek már meg annyival baszki, hogy hozzaolvastok, kohéziót alakitotok ki a kibaszott mondanivalója között/fölött, mert egy ot annyira nem ismerőnek pont az o traumájat megmagyarázó bekezdés lett a legbargyubb, minden magyarázat vagy ok-okozati összefüggés hiányzik belőle basszamki, holott essszencialisan ahhoz lehetne a legeslegkonnyebben kapcsolódni, ahol kifejti, hogy a vele történtekre miként reakcio az, amit o csinált, ahogy o érezte magát!!!

[hicapacity]

Krízisben a mentális egészség - egyre több a szorongó, a rossz önértékelésű, az érzelmeit kifejezni nem tudó fiatal.

A járvány alatt a távoktatás, az elszigeteltség ezt a helyzetet tovább súlyosbította.

Az iskolákban több száz gyerekre jut egy iskolapszichológus.

De lassan már tanárt is lasszóval kell keríteni, és azzal reklámozzák az iskolaőri hivatást, hogy kinek van kedve végzettség nélkül gyereket bántani.

Gyermekpszichiátert leakasztani kábé olyan nehéz, mint lottón nyerni.

Közben az iskolából kiszorították a szexedukációt és a drogprevenciót.

Szedi az áldozatait a cyberbullying. Függőségek. Depresszió. Nemi betegségek.

Fiatalok menekülnek az öngyilkosságba, mert úgy érzik, nincs segítség.

És akkor a magyar állam jó érzékkel azonosította az ellenséget: "több bejelentés" érkezett a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatósághoz (NMHH) a „Jurassic World: Krétakori tábor” című netflixes mese egyik jelenete miatt, amiben "lány karakterek csókolóznak". És a Hatóság, amolyan Don Quijote-ként, teljes vértezetben, megindította a támadást a magyar gyerekek védelmében.

Ez az, ez veszélyezteti a gyerekek lelki egészségét, hogy látják, ahogy két ember szereti egymást! Nem ám az, hogy nem kapnak védelmet a bántalmazóktól, hogy roskadoznak az iskolában az elhibázott oktatáspolitika miatt rájuk rakott tehertől és stressztől, hogy a mentális egészségük a béka segge alatt, hogy nem fordulhatnak senkihez a magányukban: nem. Ez mind semmi. A lényeg, hogy ne lássák, ahogy két lány csókolózik.

És akkor itt még nincs vége, tessék figyelni: mivel a Netflix Hollandiában bejegyzett társaság, ezért a Hatóság "felvette a kapcsolatot a holland hatósággal is."

Aztamindenit. El tudom képzelni, ahogy a holland Hatóság megkapja a magyar Hatóság levelét. És sírva röhögve mutogatják egymásnak a holland szakemberek, hogy nem hiszem el, hogy ilyen a 21. században van, Európa közepén.

Ezzé lettünk mi, sírva röhögés tárgyává, szégyenfolttá Európa térképén.

[angelofghetto]

kalandom az alkohollal

Ha már függőségek... Nagyapám mesélte, hogy a fronton képesek voltak egyetlen szál cigiért odaadni a teljes napi élelmiszer fejadagjukat, mert a többiekhez hasonlóan ő is úgy volt vele, hogy étel nélkül még valahogy meg tud lenni, de cigaretta nélkül nem. Akkor kezdtem megérteni, mennyire égető dolog a függőség.

Gyermekeim apja mára egy élő roncs, neki a cigi mellett az alkohol lett a mérge. Próbált mindkettőre “rászoktatni”, de talán genetikai jackpot, hogy az én testem a szerhasználatot valahogy nem kéri. Ezért mertem belevágni pár éve egy fura kísérletbe, hogy megtudjam, hogy is van ez a belesodródás vs döntés dologgal.

A durva szeszek nekem túl sokkolóak, a vörösbortól megfájdul a fejem, a fehértől meg gyomorégésem lesz, szóval maradt a sör, mint kísérleti anyag. Kiválasztottam egy viszonylag jobb minőségű, semleges ízű (nem keserű, nem savanyú) fajtát, hogy egyáltalán képes legyek elfogyasztani, 5% alkoholtartalommal.

Eleinte csak egy fél üveggel bírtam egyszerre meginni, mert beszédültem tőle, de úgy egy hét után márt ment az egész. Az ízét lassan megszoktam (korábban mindig azt mondtam, csak akkor innék sört, ha olyan szomjas lennék, hogy a virág alól már kiittam a vizet).

Talán két hónap telt el így, hogy meló után szépen lelazultam otthon, és szisszent a tető. Éreztem, ahogy lassan rutinná válik. Aztán valahogy elvesztette az erejét, mert már kettőtől lettem olyan laza és nyugis, mint korábban egytől. Aha - gondoltam - ez a tolerancia fázis. Nem tudtam, hogy a gyerekeim közben kifigyelték, hogy változik a háztartási szemét összetétele, és kissé aggódni kezdenek: anya mostanában iszik. Értem a félelmet, amit alkesz fater gyerekeiként átélhettek, de senki nem hozta szóba a dolgot.

Az esték stresszmentesen teltek, vacsi mellé, tévé elé söröcske, aztán könnyen elaludtam, és gondoltam, talán nincs is értelme az egésznek, szóval ennyi elég volt. Igen ám, csak már beépült a napi rutinba. Majd leteszem, csak még nem pont most. Nem mesélem végig az egészet, újabb hónapok jöttek, és persze ha nem volt meg a napi adag, rendesen hiányzott. És akkor jött a varázsmondat, amivel saját magamat nyugtatgattam: - Akkor teszem le, amikor akarom, csak még nem akarom.

Hoppá. Ez volt a vészcsengő. Úristen, hányszor, de hányszor hallottam én ezt korábban különféle emberek szájából, általában egyre ingerültebb hangon. Oké, itt a vége. Átalakítottam a napi rutint, a táplálkozást, és néhány “na jó, csak ma kivételesen” epizód után már eszembe sem jutott.

Van, aki szerint az alkoholizmusból nem lehet kigyógyulni, mert aki absztinens, az is alkoholista, csak negatív értelemben (értsd: az élete az alkoholhoz fűződő viszonya körül forog). Mások szerint az a gyógyult alkesz, aki ha nagy néha megiszik egy pohár akármit, utána azt tudja mondani magának, köszi, ennyi, és ez elég volt.

Jó, nyilván az én kísérletem nagyon messze volt az alkoholizmustól, épp csak rányitottam az ajtót a szörnyetegre, de nem hagytam neki, hogy behipnotizáljon.

Alkalmanként elkortyolok egy pohár forralt bort téli estén a pokrócba kucorodva valami sorozat mellé, vagy valahol barátokkal egy egzotikus koktélt, esetleg családi grillezéseknél fröccsöt vagy ilyesmi, (vagy ha tényleg minden kötél szakad, és Izébácsi tukmálja a házipáleszét, hogy addig nem éltünk, amíg azt meg nem kóstoltuk, na jó, beledugom a nyelvem), de amúgy egy bögre forró csoki, valami üdítő, tejturmix vagy teaféle is tök oké,vagy mentesvíz. Nincs sóvárgás.  Semmiféle szesz nem alapeleme az életemnek, és ez így megnyugtatóan rendben is van.

Viszont innentől kezdve nem érdekelnek a mentségek, a kifogások, a mellébeszélések, mert igenis van egy döntési pont (vagy hát nyilván szakasz), ahol még simán ki lehet szállni. Tehát az alkoholizmus igenis döntés kérdése.

[onsieluenkeli]

Lassan sikerül elbúcsúznom az 🕯 Évától, és ez lesz az utolsó írásom, ami most inkább a tesójához szól majd... 

Hélo - Most elárulom mi a titka a szuper szülőségnek

(Nagyon könnyű, szerintem menni fog nekik!)

Az a lényege, hogy ❕mindig az a cél lebegjen a szemetek előtt, hogy a gyerekek a világ legjobb t.e.s.t.v.é.r.e.i. legyenek!

Úgy szeressétek, tanítsátok, segítsétek, neveljétek őket -> Ahogyan majd ők is egymást! Easy. Álljanak ki egymás mellett, segítsék a másikat, védjék, öleljék, szeressék, emeljék fel, legyenek csibészek, de egymás mellett, és nem pedig ellen! Csapatként gondolkozzatok, MINDIG! Ami a különbözőségek miatt tudja majd kiválóan kiegészíteni egymást! A gyerekek ne egymással versenyezzenek, hanem egymásÉRT! Szóval legyen lego asztaluk ahol egyszerre játszhatnak majd! Meg kiskonyhájuk, és persze egy a játék fodrász szlalon se hiányozhat onnan majd! És a nyáron, egy Yoloo nagy pocsolya... 😏

A másik az a figyelemre való képesség. (Az Éva krvajó volt ebben, mindig hamarabb kiszúrta azt, amikor a csajok játszmáztak).

Egy nagyobb családban nagyon nehéz a figyelmet rendesen elosztani. Sokszor az élet körülöttük már csak parancsolgatásba csúszhat át. – Ülj!  – Feküdj! – Öltözz! Ez eléggé durva, és nem valami egészséges kommunikáció senkinek sem. Szóval nem szabad elfelejteni, hogy a gyerekekre igenis figyelni kell majd... Unokatesóméknál hatékony módszer az lett, hogy rendszeresen tartanak 1/1 napokat a gyerekekkel. Van hogy bevásárolni mennek, vagy fodrászhoz, moziba, játszóházba, és ilyenkor 1 szülő csak 1 gyereket visz magával. Szóval van, hogy csak 1-re figyelnek, vele beszélgetnek, őt akarják érteni, és neki segítenek.

A türelem. Szerintem ez az egyik legnehezebb feladat, baromi sokat kell mentálisan edződni hozzá.

A legtöbb 3 gyerekes családban idővel a kiabálás és üvöltözés lesz az úr az házban. Olyanok lesznek mintha mindenki süket lenne náluk mint az ágyú. Ez is rohadtul stresszes tud lenni. Pedig higgyétek el, minél kevesebb az üvöltözés, annál félelmetesebb, hiszen nincsenek hozzászokva a gyerekek. A kiabálást érdemesebb a legvégsőbb esetekre tartogatni. A suttogás, a nyugodt és halk beszéd, pedig sok esetben rákényszeríti a gyerekeket arra hogy figyeljenek.

Legyetek kedvesek – önmagatokhoz is!

3 gyerekes családokban minden kedves gesztus, dicséret, ötlet, segítés aranyat ér. Unokatesómék rendszeresen igénybe veszik a takarító szolgálatot is, és negyed évente mozdulnak ki pihenni egy-egy hosszabb hétvégékre. Van hogy az Anya töltődik egyedül, máskor pedig az Apa. Mindegy hogy hol, hogyan... De az a lényeg, hogy tudjatok, merjetek, akarjatok majd pihenni is! Azokat a szüneteket pedig igenis megérdemlik a szülők! (Nagyon motiváló tud lenni a barátnőkkel való hétvégi kiruccanások tervezgetése, túra, wellness, múzeumok...)

// Függőségek - A nagyobb családokban jobban megszokták engedni sajnos a képernyő időt is. (A mobilozást, vagy a tabletezést). Csak ezzel az a baj, hogy pokoli függőséget okozhat a gyerekeknél 8 éves korukra. Inkább a mesékre szoktassátok őket, ott legalább van perc mutató, és tudjátok mikor ér véget egy-egy rajzfilm! Minőségit játszatok nekik mint például a Paddington Maci, vagy a Disney, vagy a LooneyTunes, és a Pixar! 10 éves korukra pedig kaphatnak majd egy táskamobilt görgőkön és fax nyomtatót mellé... 👈😄//

Szóval, legyetek SZUPEREK, és figyelmesek, meg türelmesek, és kedvesek, önmagatokhoz is! 😏

És ha nem is sikerül minden tökéletesen, hiszen emberek ők is. Mi már most nagyon büszkék vagyunk rájuk!

Ha pedig Réka nem tud egy vitát elrendezni, nyugodtan szavaztassa majd meg, mint egy demokráciában! Nem kell aggódnia, hiszen most már 🧹🧹🧹 nőuralom van náluk... ツ

És tudjátok még mi lesz majd még az izgi? Amikor a gyerekek pizsama party-t rendeznek... és többen lesznek... sokkalta többen... Már nem csak születésnapi zsúrok vannak, hanem (6 éves kor felett), minden egyes hétvégén program. Ottalvós bulik, kerti pary-k, Sziget, és Ozora...

Szerintem menni fog nekik... bírni fogják! 💯 Több nevetés lesz... az biztos.

.

[szenvedellyel-szeretni1]

Szerelem. Az idegsebészek szerint az agy ugyanazon részeit aktiválja mint a függőségek. Azt érezzük, hogy bármit megtehetünk, bárkik lehetünk, bármit elérhetünk és ha belekóstolunk mégtöbbet akarunk... A szerelem olyan,hogyha jó akkor nagyon jó. De ha nem, akkor nagyon fáj. És ha nem találjuk az egyensúlyt a jó és a rossz között abba beleőrülünk.

S11e19

[gofri]

Telex: Az addikció nem választás, hanem válaszreakció az emberi szenvedésre - https://telex.hu/eletmod/2022/11/01/mate-gabor-fuggoseg-drog-alkohol-trauma-stressz-betegsegek

[otthonzulles]

hehe csak a címet olvastam el social media függőként... igen

[szkennelttucsok]

Procik

Tizenéve nagynehezen szereztem IDT Winchip-et. A héten végre lett  Kingston TurboChip is. Ha egyszer lesz egy Nx586-om, boldogan halok meg...

[lonelysoul235]

Függőségek.

[hicapacity]

Visszatérve még a múlt heti hollandiai konferenciára: ez az alábbi grafika nagyon sokat elmond arról, hogy micsoda nagy változások vannak a pszichedelikus szerek kutatása terén. Azt látjátok rajta, hogyan változott a témával kapcsolatban végzett kutatások száma az elmúlt 70 évben. Mint láthatjátok, az 50-es és a 60-as években volt egy első fellendülés, amikor a modern orvostudomány felfedezte magának az LSD-t és a pszilocibint (a varázsgomba hatóanyaga). Ígéretes kutatások zajlottak azzal kapcsolatban, hogy ezeket a szereket hogyan lehet alkalmazni a mentális zavarok és a függőségek kezelésében. Aztán jött Richard Nixon és a drogellenes háborúja 1968-ban: és a kutatásokat betiltották. A 90-es évektől azonban újrakezdődtek a kutatások, először Európában, majd Észak-Amerikában. És mivel ezek a kutatások rendkívül ígéretesek voltak, ezért a hatóságok nem tehettek mást, mint engedélyezték a további kutatásokat is. Az elmúlt két évtizedben pedig exponenciálisan nőtt a kutatások száma: ami azért is durva, mert még mindig irdatlan bonyolult bürokratikus folyamatot jelent ilyen anyagokat kutatni egy egyetemnek vagy cégnek. Miért ez a nagy érdeklődés - és vajon csak divathullámról van szó, vagy van mögötte valódi tudományos érték? Bizony néha nehéz különválasztani a hype-ot a valóságtól. De azt nyugodtan elmondhatjuk, hogy az érdeklődés több, mint divathullám. Arról van szó, hogy a pszichiátriai ellátások területén az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag semmilyen értékelhető tudományos áttörést nem sikerült elérni. A hagyományos pszichiátriai gyógyszerek működnek ugyan az érintettek egy részénél, de azon az áron, hogy hosszú távon gyógyszerektől függővé teszik őket. És a pszichoterápiás módszerek, gyógyszerek nélkül, szintén csak korlátozottan képesek eredményt elérni a páciensek egy jelentős részénél. És itt jönnek a képbe a pszichedelikumok. A hagyományos antidepresszánsokkal szemben nem kell őket rendszeresen szedni, csupán epizodikusan, pszichoterápiás ülések alkalmával. És ami érdekes, hogy még így is legalább annyira jól szerepeltek a klinikai vizsgálatokban, mint az antidepresszánsok: egy csomó embernél huzamos pozitív változással jártak, akik nem reagáltak jól más kezelésre. De nem csodaszerek: sok olyan ember is van, aki nem számolt be komoly javulásról a mentális egészségében a pszichedelikus terápiát követően. Ezt fontos figyelembe venni, és nem csak  csodálatos gyógyulós videókat nézni! Ahogy egyre nagyobb mintán végeznek majd kutatásokat, a kezdeti hype valószínűleg átadja a helyét egy reálisabb megközelítésnek. Fontos tudni, hogy minden egyes új gyógymódra jellemző, hogy eleinte nagyobbak vele szemben a várakozások, mint amennyire valóban eredményes lesz. Sokan azonban máris arról beszélnek, hogy a pszichedelikumok forradalmasíthatják a pszichiátriai ellátást számos területen. Nem csak a depreszió, de például a palliatív ellátás (a halálos betegek ellátása) vagy akár az addiktológia terén. És pont azért, mert egy innovatív új megközelítést nyújtanak a pszichoterápia és a gyógyszeres kezelés fúziójában, ami eltér az eddigiektől. Egy lökést adnak ahhoz, hogy valaki egy spirituális élmény során jelentést találjon az életében, és ezt a jelentést terápiás folyamattal integrálja. Arról jelenleg is viták zajlanak, hogy vajon a pszichedelikumok hatásaiból mennyit magyaráz maga az élmény, és mennyit magyarázhat valamiféle biológiai (neuroregeneratív) hatásmechanizmus, amit eddig még nem ismerünk jól. Mindenesetre érdemes odafigyelni erre a területre a jövőben is.

[nyuszimotor]

Coping mechanisms!

[onsieluenkeli]

🪖

Egyszer olvastam valahol, hogy amerikában az iskola pszichológusokra miért bólintott rá idővel az összes állami iskola.

Miután veterán katonák hazatértek Koreából, Vietnámból, Irakból, rengetegnél jelentkeztek nagyon súlyos PTSD tünetek, agresszivitás, családon belüli erőszak, súlyos addiktív függőségek. És amikor az orvosok alaposabban kivizsgálták őket, kiderült hogy a legtöbb már egészen fiatalon sérülté vált egy szintén elcseszett, a II. Világháborút is megjárt Veteránokkal teli családokban.

Igaz fizikálisan alkalmasak voltak a szolgálatra, túlélő reflexeik is jobban működtek, de ez még nem azt jelenti hogy könnyen irányítható, lojális, hatékony katonai erőkké válhattak. Egy részük a minimális szolgálat után már börtönökbe kötött ki. Voltak akik megzakkanva a saját társaik életét is kockáztatták, mások civileket bántalmaztak.

Később pedig sokuk hazatérve a társadalomba már nem, vagy csak nagyon nehezen tudtak visszatérni.

Szómiszó... alaposan a mélyére néztek az orvosok a problémáknak, plusz osztottak és szoroztak, és kiderült hogy még mindig olcsóbb egy iskolapszichológus, és már gyerekkorban a hatékony segítségek, mint azok a roncs veteránok, a gyenge hadsereg, és a velük együtt járó további problémák.

Az iskolai lövöldözések pedig még jobban megerősítették azt, hogy baromi szükség van szakemberekre.

.

[jovagyokmagamhoz]

Engedd el, ami már nem szolgál

Érdemes néha megvizsgálni a napi szokásainkat, vannak-e benne olyan tevékenységek, melyeket már reflexszerűen csinálunk, és ha jobban belegondolunk, sokkal inkább ártalmasak, mint hasznosak. Legyen szó túlzott telefonnyomkodásról, egészségtelen ételek, italok fogyasztásáról, ártalmas mintákról, kényszeres viselkedésről, bármiről, amivel kapcsolatban azt érezzük, valójában nem is szolgálja sem a jólétünk, sem a jóllétünk.

Őszintének kell lennünk magunkkal, legalább csak saját személyünknek merjük beismerni, hogy egyes függőségek mennyire elvesztegetik az időnket, felemésztik az energiánkat, melyek az önértékelésünkre is hatással vannak. Ahhoz, hogy mindezt el tudjuk engedni, a legfontosabb egy egyértelmű döntés meghozatala a függőség elengedéséről. (Nem vagyok szakember a függőségekkel kapcsolatban, így csak a szakember segítsége nélkül is könnyen elengedhető függőségekre gondolok.)

Ha érzelmileg készen állsz az elengedésre, végezd el ezt a rövid meditációt:

Menj, ülj le egy csendes helyre, ahol nem zavarnak meg. Csukd be a szemed, vegyél egy mély levegőt, majd fújd ki. Ismételd ezt meg még kétszer. Ha sikerült lenyugtatni az elmédet, gondolj arra, amit el szeretnél engedni. Képzeld el, ahogy ezek a függőségek valamilyen szimbólumként a combodon ülnek. Most láthatod vagy érezheted a függéseket, és azt is érezheted, hogyan fűződnek a gyomrod területéhez egy összekuszálódott köteléken, hálókon és gyökereken keresztül. Lélegezz tovább mélyen, képzel el, ahogy elszakadnak ezek a kötelek, hálók, gyökerek, és lásd, ahogy ezek a függőségek az égbe emelkednek és elporladnak. Miután megszűntek létezni ezek a függőségek létezni, képzeld el, ahogy smaragdzöld gyógyító fény tölti meg a tested, amely megnyugtat és elégedetté tesz. Érezd, ahogy a függőséged iránti sóvárgás egyre csak csökken. Ezután nyisd ki a szemed, és térj vissza fizikai létbe.

Amennyiben szükséges, végezd el többször a gyakorlatot.

A meditáció alapjául Doreen Virtue: Angyali üzenetek jóskártya (2018) útmutatójában a Kigyógyulni a függésekből laphoz tartozó leírás szolgált.

Légy jó magadhoz, Albi

[aurumeletmuhelyblog]

Miért jó, ha fegyelmezett vagy?

Rengeteg olyan dolog van az életben, amely befolyásolja hogyan hozunk döntéseket, és különböző dolgok, amelyek időnként felkeltik az érdeklődésünket. Az igazság azonban az, hogy az életben nem minden érdemli meg a figyelmünket. Vannak esetek, amikor el kell engedni néhány dolgot, és rá kell fókuszálni a figyelmünket arra, amire szükségünk van és ami valóban fontos.

Néha eszedbe jut, hogy milyen jó lenne elmenni sétálni. Hiába tudod, hogy ez egészséges és még jobban is érezned magad utána, túl lusta vagy felkelni, és inkább a TV nézést választod helyette. Lehet, hogy tudatában vagy annak, hogy módosítania kell étkezési szokásaidat, vagy abba kell hagyni a dohányzást; mégsem rendelkezel a belső erővel és hajlandósággal megváltoztatni ezeket a szokásokat. Ez ismerősnek tűnik? Hányszor gondoltad már: "bárcsak lenne akaraterőm és önfegyelmem"? Hányszor kezdtél el valamit csinálni, hogy rövid idő után abbahagyd?

Mindannyian tapasztaljuk ezeket a visszaeséseket. Mindannyiunknak vannak szokásai vagy függőségei, amelyeket szeretnénk legyőzni - dohányzás, zabálás, letargia, halogatás vagy az önérvényesítés hiánya. E szokások vagy függőségek leküzdéséhez akaraterővel és önfegyelemmel kell rendelkezni. Ez pedig gyakorlás kérdése.

Az igazi fegyelmezettség egy viselkedési minta; te vagy az, aki úgy dönt, hogy elvégzi azokat a dolgokat, amelyeket el kell végeznie, azok helyett, amelyeket szívesebben tennél. A fegyelem az a belső erő, amely arra késztet, hogy minden reggel fel kelj időben az ágyból, ahelyett, hogy délig aludnál. A fegyelem azt jelenti, hogy akaraterővel rendelkezünk az alapvető vágyaink felett.

A fegyelem valójában az önkontroll szinonimája. Ha fegyelmezett vagy, akkor megvan az erőd arra, hogy ellenállj vagy megküzdj a fizikai, szellemi vagy érzelmi nehézségekkel. Ez lehetővé teszi, hogy lemondj az azonnali elégedettségről, hogy valami jobbat érj el hosszútávon. A fegyelem a teljes és sikeres élet megélésének egyik sarok köve.

Rengeteg előnye van a fegyelmezett személyiségnek:

1.       Könnyebben el fogod érni a céljaid, mert megtanulod az energiád a megfelelő dolgokba fektetni.

2.       Jobban fog tisztelni a környezeted.

3.       Az önbecsülésed formálódik és erősödik, ahogy megtagadod magadtól a kisebb örömöket, a nagyobb célok érdekében.

4.       Hatással lehetsz másokra a hozzáállásod miatt, tudsz segíteni és tanácsot adni. A fegyelmezettség nem csak a tanulás vagy munka területén hasznos, hanem a kapcsolatok terén is.

5.       Az életed eredményesebb és kiegyensúlyozottabb lesz.

Fegyelmezettnek lenni nem könnyű, sok kicsi mindennapi lépésből áll. Ne hibáztasd magad, ha nem mindig sikerül, ha elcsúszol a dolgokkal, ez mindenkivel előfordul. Ez egy életen át tartó tanulási folyamat. Engedd el, és másnap kezdj neki újra, hozz olyan döntéseket, amik előre visznek, és amik hosszútávon hoznak majd gyümölcsöt.  

Az eredeti forrást ide kattintva éritek el. 

Fordította és szerkesztette: Zsindely Dorottya