#generáció

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

A mi generációnk velejéig elbaszott. A családi kapcsolatok, a barátságok széthullanak. A szerelmek kihűlnek. Az emberi értékek semmit sem érnek. A mi generációnkban ha az anyukád/nagymamád arra kér hogy menj el vele a boltba és segíts neki, akkor vonakodsz mert nincs hozzá kedved és nehogy már meglássanak az osztálytársaid/barátaid a családtagjaiddal mert az mennyire ciki már, inkább bent punnyadsz a szobádban és chatelsz velük. Pedig ez maximum 1 órát venne el az életedből. Ha az édesapád arra kér hogy menj ki az udvarra vele fát vágni, a baltát sem tudod megfogni. Ha egy családi ebéd van és anyukád szól hogy gyere enni, te még kérsz 5 percet hogy tovább játszhass a gamer haverjaiddal ahelyett hogy egyből mennél, mert egy ranked fontosabb náluk és annál hogy minőségi időt tölts velük, bele sem gondolva abba hogy az az 5 perc már 40 perce is 5 perc volt. Étkezés közben amikor nyitnak feléd, megkérdezik hogy hogy vagy 2 mondatban letudod hogy mi a helyzet, alig várod hogy visszamehess játszani, telefonozni a szobádba. Ők ezt előtted esetleg letudják azzal "kamaszkor" de azt sosem fogod látni hogy ez nekik mennyire fáj, nem fogják mutatni pedig így van. A telefon/pc fontosabb. És ez így megy folyamatosan, tönkre téve ezzel a kapcsolatot a szüleiddel. Prioritás nulla. De talán a mi generációnknak ez nem is számít már. Ha egy rokonoddal találkozol kint a városban és esetleg elbeszélgetne veled egy kis időre, te imádkozol hogy nehogy meglásson egy ismerős mert az is milyen ultragáz már, pláne ha a rokonod megpuszil vagy megölel mások előtt. A legjobb barátnőddel akit évek óta ismersz egyszer csak megromlik a barátság, azt veszed észre hogy nem keres, és amikor kiderül hogy miért annyi rá a válasz hogy mindegy, de ha mégis elmondja vagy épp mástól tudod meg akkor kiderül, hogy vagy egy pitiáner veszekedésetek miatt, vagy egy fiú miatt van az egész dolog. A legegyszerűbb megoldás helyett pedig hogy megbeszéljétek, ő mást választ és inkább te is megsértődsz hogy milyen szemét és kibékülés helyett szépen csendben eltűntök egymás életéből. Ennyit ér sokaknál egy barátság. Ha a fiúnál és a lánynál megvan a kölcsönös vonzalom várnak, inkább egyikük sem lép mert a büszkeség nagyobb úr, nehogy beégjenek már ahelyett hogy kockáztatnának és mernének lépni. A mi generációnkban a párkapcsolatok zöménél szintén aligha van jelen a kommunikáció. Ahelyett hogy leülnek a párok megbeszélni a dolgokat inkább szőnyeg alá seprik a problémát. A fiú/lány úgy beszél/viselkedik a párjával mint egy kutyával, az alapvető érzelmi kifejezések és tettek, a szeretet, az őszinteség, a kommunikatív hozzáállás, a bizalom már luxusnak számítanak, és utána csodálkozik az illető hogy nincs meg a kémia. A megcsalás úgy megy egymás között mintha teljesen hétköznapi lenne. A buszon ha egy idős ember le akar ülni, akkor nem te adod át a helyed neki mint fiatal, hiszen 7-8 órát suliban ültél és nagyon fáradt vagy nehogy már álljál, inkább feláll a terhes hölgy mert senki más nem tenné meg helyette, és ha egy terhes hölgy akarna leülni, akkor is szintén az idős áll fel inkább. Ha a mi generációnk az egészséges értékrend fogalmával tisztában van, akkor az már nagy dolognak számít. A 3 éves gyerekek jobban kezelik a telefont mint a szüleik, ha anya és apa Iphone 14 Pro-t és Adidast vesz, akkor az nem jó mert a 15-ös Iphone és 80 ezer forintos (vagy több) Jordan kell hiszen Bálintnak/Barbinak már olyan van az osztályban. A mi generációnkban az hogy hány követőd van Instagrammon és mennyit streakelsz a haverjaiddal fontosabb, minthogy az élettel kapcsolatos dolgokat megtanuld. A szomorú az hogy vannak kivételek akiknek jár a tisztelet, de sajnos azoknak a száma egyre inkább elenyésző.

Mi történik ezzel a világgal? Mikor lett a mi generációnk ennyire érzelem, prioritás-és kapcsolatszegény? Mikor vált ennyire rosszá majd természetessé ez az egész?

[nemvoltamelegjoneki]

A rendes fiúkat tönkreteszik a toxic lányok.

A rendes lányokat pedig tönkreteszik azok a fiúk, akiket a toxic lányok tettek tönkre.

Ha mindenki tönkretesz mindenkit, mi lesz így velünk?

[dalszoveg-planet]

Kíváncsi vagyok, hogy az előző generáció jobb volt-e Kíváncsi vagyok, hogy a következő a pokolba kerül-e

gnash - Pajamas

[nagyoncringe]

Termékeny munka és harc helyett, amely egy tökéletesebb életformát hivatott megteremteni, ezek az emberek leülnek a pamlagra, és így szólnak: "Beszéljünk arról, mi lesz kétszáz év múlva." Csak álmodoznak a jövőről, s ez a passzív álmodozás az emberiség ragyogó, derűs, boldog jövőjéről az egyetlen fénysugár létük félhomályában.

Valóban ilyen volna a mai nemzedék? Valóban ilyen fénytelen, ilyen reménytelen, ilyen holt a mai élet? Minek akkor egyáltalában kiszabadulni a börtönből? Nem mindegy: itt tengetetem-e életemet, vagy odakünn? Ha kilépek a fegyház kapuján, egy kis börtönből egy nagy börtönbe jutok. Miért lépjek akkor ki ezen a kapun? Mi célja annak, hogy a szürke bizonyosságot a szürke bizonytalanságra cseréljem fel?

Vera Figner gondolatai a börtönből történő szabadulása előtt

[monotic-error]

“Mostani generáció áldozata vagy, nagy szívű és empatikus személyiség vagy. Kár, hogy az ilyen embereket veszik semmibe.”- mondta egy barát, miközben a szemembe nézett.

Eljön a mi időnk is.

[lelkemdarabjai]

Néhány gondolat megmozditott, hogy hova azt nem tudom, de valamerre igen mert néha könnyebb. Válaszokat a transzgenerácios problémák feltárása után fogok kapni ezt már tudom.

[csaklegyazenyeem]

Jó szív rossz & generáció.

[jovagyokmagamhoz]

Szeresd önmagad a szüleid, nagyszüleid helyett is!

A szüleink, pláne a nagyszüleink idejében nagyon nem volt téma önmagunk szeretete. Nagyon nem volt fontos számukra a saját lelküket ápolni, ilyen “önző” dolgok helyett mások boldogsága volt számukra az első.

Meglátogattam a nagymamámat, és a beszélgetésünk során arra  kértem, soroljon fel három olyan dolgot, amit szeret magában. Először csak nézett rám nagy szemekkel, egy percig törte a fejét, hiszen ő még ilyenen soha nem gondolkozott el. Végül mindössze egy dolgott tudott mondani: nagyon jó szíve van. Ezzel maximálisan egyet is értettem, ám ez az egyetlen állítás is csak a mások iránti odaadásról, törődésről szól. 

Kép forrása: https://unsplash.com/

Szívbemarkoló érzés volt 27 évesen a 72 éves mamámat arról győzködni, hogy nincs fontosabb az önmaga szereteténél, ennek még az unokái iránt érzett szeretetnél is fontosabbnak kellene lennie. Nem kell folyton a gyerekei apró problémái miatt aggódni, nem kell minden rokoni látogatásra kötelességből (ő ezt jószívűségnek mondta) igent mondania, meghúzhatja a saját határait. Furcsán nézett rám, miközben ezeket a szavakat hallotta, és végül azt mondta:

- Nagyon nagy kincs az, hogy te már ennyi idősen így tudod látni a világot, én egész életemben el voltam nyomva.

Ezekben a pillanatokban döbbentem rá, hogy nekem a nagymamám helyett is kell szeretni önmagamat, és nekem kell lenni annak, aki megtöri ezt a generációs “átkot”, aki végre nem csak másokat szeret feltétel nélkül, hanem, aki meri ezt az érzést saját maga felé is táplálni.

Így talán majd az én gyermekeim már tudni fognak három, sőt annál sokkal több dolgot is felsorolni, ha majd az ő unokáik felteszik nekik a kérdést: Te mit szeretsz magadban?

Légy jó magadhoz, Albi

[idonttalkwithpplhere]

Néha elgondolkozom, hogy vajon meddig lehet még ezt húzni? Milyen lesz a jövő, amikor ennyire el van baszva minden? Egyáltalán lesz e?

[bdpst24]

Kutyával kevésbé magányos az Y generáció

Kutyával kevésbé magányos az Y generáció

A karácsony közeledtével sokakban felerősödik a magány érzése. Az Y generáció (azaz a 25-35 éves korosztály) szingli tagjai számára azonban általában kevésbé okoz gondot az egyedüllét, és pozitívabban tekintenek az életükre is, ha a mindennapjaikat egy kutyával osztják meg – derült ki az ELTE TTK munkatársai által végzett felmérésből, mely a Cofidis Kutyaszemmel program támogatásával valósult…

[nemvoltamelegjoneki]

Undorító ez a generáció...

[keresztyandras]

Soha nem tér vissza

Kovács Tamás >”Olyan generáció vagyunk, amely soha nem tér vissza…. Egy nemzedék, amely gyalog ment az iskolába és gyalog jött vissza. Egy olyan generáció, amely egyedül tanult. .Egy olyan generáció, amelyik nem mobiltelefonokkal járt iskolába. Egy olyan generáció, amelyiknek jegyeit a naplóba írták, egy olyan generáció, amely egyedül végezte el a házi feladatait, nem járt mindenféle különórára,…

[seo-hungary]

#seohungary #seo #keresőoptimalizálás

[sztivan]

Igazán gyönyörű, ahogy a fidesz-csicska influenszereknél kitört a hiszti, hogy Azahriah beállt tüntetésre hívni, annyira félnek attól, hogy a Z generáció rájön, hogy van szavazati joga

A totális leolvadás akkor jönne valószínűleg, ha Szoboszlai bemondaná, hogy szerinte gyerekeket megerőszakolni morálisan nem a legelfogadhatóbb dolog, azt a hisztériát látni akarom

[angelofghetto]

Mire?

A minap megkaptam a pofámba a legidősebb gyerekemtől, hogy milyen felelőtlenek voltunk az apjával, hogy a nagy büdös semmire szültük őket annak idején.

Hogyan is magyarázhatnám el egy individualista világrendbe belenőtt fiatal felnőttnek, hogy akkoriban mindenki a büdös nagy semmire szült, és nem is volt kérdés hogy szüljön-e (átlagban kettőt). Hogy nem kerestünk albit 18 évesen, mert egyrészt nem volt, másrészt csak az amcsi filmekben láttunk olyat, hogy egy nagykorúvá vált tini egyből meg is pattan otthonról, kivéve ha koleszos volt egy másik városban. Lakást pedig igényelhetett ugyan, de szólóban alig volt rá esélye hogy kap, házasként átlagban 15 évet kellett várnia rá. Ha bevállalt pár gyereket (ezek közben meg is születtek), kicsit előrébb kerülhetett a sorban. Mondjuk egy családnak törvény szerint csak egy ingatlana lehetett, ezért váltak sokan névleg, mert úgy lehetett kettő. Ahhoz hogy valaki legálisan a fővárosba költözhessen vidékről, legalább 5 évig kellett ingáznia a budapesti munkahelyére. Akkoriban nem toltak lakást, kocsit a gyerek segge alá. Ha szerencséje volt, akadt egy idős nagyszülő vagy dédi, akihez beköltözhetett a belső szobába vagy egy nagyobb konyhába és némi ellátás fejében megörökölhette a lakás bérleti jogát, mert akkoriban a lakások 90%-a tanácsi volt, öröklakása jóformán csak főorvosoknak, híres embereknek és párt-fejeseknek volt.

Egyébként meg ki mondta, hogy egy gyereknek MINDENT meg kell adni? Abból csak azt tanulja meg, hogy pénzt úgy keresünk, hogy megbökjük a szülőt. Nagyapám, aki a háború előtt szőlőbirtokos és borász volt, úgy nevelte a fiait még a régi világban, hogy alulról kell kezdeni, akármilyen jómódú is a család: udvarsepregetéssel, trógerolással, fullajtárkodással, és kétkezi munkával. Különben fogalma sem lehet azoknak az embereknek az életéről, akiknek a munkájából él, és így jobban meg fogja becsülni őket, azok is jobban tisztelik majd őt.

Mutasson ma nekem valaki egy második generációs vállalkozó csemetét, akiben ez megvan.

[idonttalkwithpplhere]

Becsüld meg azt, ha valaki ok nélkül kedves vagy segítőkész veled, mert manapság ez ritka.