#gyűlő

[versinator]

Elégiák gyűlő

Itatáshoz könyökük csorgat históriát Zászlóként huhh béle tavirózsát Hazaérek lopós halottaival billentek Zsuzsanna elnyugszik lefeküdt gőzölnek Ámulatból állitom ügyész szortyog Szöllőt sipognak konyhakert surrog

Ortutay gyümölcseinket szövedéke városai Összefolyik pöttömnyi jelképpé bozontjai Keretét elalélt requiem bérkocsin Tegeződő összefutottak párnáiról tavain Átalúszik hónalja esőkabáttal pusmog Indái horda csikorítva hápog

Eduárdot fakanállal egyetegyet kocát Taposlak könnyeimben keménykalap sisakját Öregasszonyban sanghaj konyhakertje csermelynek Embereikre elmondod semmittevés meggörnyedek Fortyog zürzavarban patkolom belezokog Zötyögő írkált springt szipog

Visszakaparom süvölti felissza sanghai Torkukból műből boulevard zápfogai Áttételek boldogasszony fejlődött ujjain Öregedett kiütközik tiszaparton dombjain Locsolta megszólalnak viharrá totyog Lánykák leültek hosszúszárú szuszog

Szülőhazám vércseppek mosdásnál amerikát Kutyái előbbiben befonták kúriát Fakadása dércsípte amerikából lépkednek Bánaté szuszogva partout jegyzetek Lehullhat feleségül szégyenleném fortyog Markolták neszező védekezzem beleharsog

Karold kisiklatják hajbókolva malacai Ták illatukkal hugo valóságai Csapdosták pöttyel elérjem fodrain Ruhádat forradalmán cafatos vaksin Folyamok tibullus kísérhet motyog Tanulván árkokban sóbányák potyog

[fiesta-girl-blog]

Hmm.. Rég postoltam, talán eddig nem volt rá szükség, hisz elvoltam a mindennapok szürkeségében.

Talán most azt érzem kicsit összetört az élet, nem éppen van minden a helyén. Sokat gondolok rád, talán ez az ami felemészt. Vagy talán nem is a gondolat hanem az űr amit nem tudok mivel kitölteni. Volt egy ígéretem amit igyekszem megtartani, talán ezért vagy velem ilyen. Lehet sőt több mint valószínű neked nincs szükséged rám de én mégis úgy érzem egy kicsit üres a világ amikor napokig nem látlak, nem hallom a hangodat és nem látom azt a szempárt ami miatt talán nem kerestem tovább a szimpatikus fát. Keresem magamban a hibát, tán sok voltam? Vagy... szimplán csak nincs szükséged erre az egészre? Keresem a kérdéseimre is a választ mégsem találom, nem találom hisz mindent olyan nehéz megválaszolni és megérteni. Ismét eltelt 3 nap, talán holnap eltelik a 4. is nélküled.

Hiányzol még ha meg is ígértem hogy nem fogsz. Hiányzik az illatod a kócos hajad a sokszor túl őszinte hangod, de ezek mellett az érintésed a puszid, csókod és a sok pozitív emlék is amit kaptam tőled.

Sokszor azért voltam másokkal elutasító, mert egy bekerültél az életembe, a mindennapjaimba. Te adtál nekem egy kis pluszt amiért bírtam a naponta gyűlő stresszt, idegeskedést, kihívásokat, problémákat. Szerettem amikor megjelentél napközben, kicsit kizökkentettél a mindennapok szürkeségéből. Emlékszem amikor még nem tudtam rólad semmit az ég egy adta világon sem, mégis úgy néztem rád mintha mindig is ismertelek volna. Furcsa érzés volt. Nem tudtam hova tenni, szerettem amikor csak úgy megláttam az autód, hisz előbb tudtam a rendszámod mint azt téged, hogy hívhatnak. Tippelgettem, gondolkoztam, már akkor sokat járt a fejemben vajon ki is lehetsz Te, Te aki akkor még csak egy ismeretlen idegen volt számomra. Jó érzéssel gondolok vissza, hogy hányszor integettem neked amikor festegettem a kerítést. Talán titkon sokszor azt vártam mikor bukkansz ott fel. Mindig jobb kedvem lett egy kicsit. Az a bizonyos nap amikor vissza jöttél délután 2 üdítőért. Előtte még sosem jöttél be ebéd idő után. Talán csak a sors fintora volt, hogy pont én álltam a pultban mintha éreztem volna hogy ott kell lennem. Talán sose fogunk együtt kávézni de azóta sok maradandó pozitív élményt okoztál nekem és nem még mindig nem szegtem meg amit megígértem ez mind csak a tiszta jó érzés és öröm amit okoztál nekem, na meg amikor eltűntél napokig nem tudtam rólad. Talán ott kicsit fájt is ez az egész, kerestelek sokszor, minden nap megnéztem ott vagy e abban a bizonyos utcában. Visszagondolva talán az volt az egyik legkülönlegesebb dolog nekem, amikor kijöttél ide csak úgy mondván, hogy véletlen hagytál itt szerszámot amire szükséged lenne az nap. Ez egy vasárnapi nap volt amire elég jól emlékszem, ott álltunk a parkolóban, boldog voltam hogy ott lehetek, jó érzés töltött el. Az nap is szintén amikor elmentem hozzád budára, nem voltam még ott autóval egyedül de úgy éreztem ott kell lennem, hogy szükségem van arra a kis időre amit veled tölthetek ott el, erre a napra is jól emlékszek "május 1.".

Van egy idézet Radnóti verséből amit nagyon szeretek talán lehet hogy épp ide illik, de ez maradjon inkább egy kérdés amire nem tudok a választ.

"Reszket a lelkem mert eszembe jutottál, Reszket a bokor mert madárka szállott rá"

Talán egyszer olvashatod Te is soraim, és egyszer megérted, hogy különleges helyre tudlak besorolni az életemben. Ne kérdezd miért, csak fogadd el és hidd el ameddig neked és nekem is jó így addig csak éljük meg a pillanatot. Ki tudja mikor adatik meg utoljára.

Ha nem adatik veled több idő, akkor is hálás leszek ezért az egy hónapért. Te voltál az aki először észre vette mi is zajlik valójában a lelkem legmélyén. Talán ezzel is loptad be magad egy különlegesebb helyre a szívemben.

[metalindex-hu]

Tiszta szívemből gyűlöltem a ‘90-es években élni. -F.O. System koncerten jártunk

Tiszta szívemből gyűlöltem a ‘90-es években élni. -F.O. System koncerten jártunk - https://www.rockvilag.hu/hirek/tiszta-szivembol-gyuloltem-a-90-es-evekben-elni-f-o-system-koncerten-jartunk/ -

Gyűlöltem a soha meg nem történt rendszerváltást és a vele érkező egzisztenciális kilátástalanságot. Gyűlöltem a rongyrázást, hogy “mindenki táncol”. Gyűlöltem a látszat szabadságot. Gyűlöltem kamaszként Pestről az agglomerációba költözni, ahol vagy csak nem értették, vagy simán lenézték a magamfajta “halálmadarakat”. Gyűlöltem túl fiatalnak lenni a Fekete Lyukhoz és a Totalcarhoz, de már elég idősnek lenni ahhoz, hogy megértsem, hogy amerre a világ tart, és ami a közvetlen környezetemben zajlik, nagyon nem OK.

Gyűlöltem, hogy nem jutottam el azokra a helyekre ahol a hozzám hasonlóakkal együtt kiengedhettem volna az egyre csak gyűlő feszültséget. Gyűlöltem, hogy középiskolásként a jövőtlenség jövőképét lebegtették előttem és ennek hála jóval többször gondoltam az elmúlásra, mint az előttem álló nagybetűs életre. És gyűlölöm, hogy ez, a mára egységesen neon színűre mázolt emlékű ocsmány évtized is a “régen minden jobb volt” retro életérzés részévé vált.

Számomra az egyetlen jót, amit ez az elbaszott évtized jelentett, már csak az egykor volt klubok szelleme őrzi és azok az erőt adó emlékek, amikből az évtized végére szerencsémre azért nekem is jutott pár. No és persze a rommá hallgatott magnó vagy nézhetetlenre nézett VHS kazetták amik sokszor szó szerint a túlélést jelentették. 

És – bár történetük első felvonása az évtized kezdetével véget is ért – ennek az átkozott korszaknak és előszelének a legtökéletesebb honi lenyomatát az F.O. System rövid, de annál jelentősebb munkássága hordozza. 

Aztán egyetlen demó, egyetlen kazetta és egy videóklip után 91-ben, ahogy jöttek, “csendesen eltűntek a semmiben”, és egészen a kétezres évek közepéig ezen a néven nem bújtak elő az árnyak mögül. Majd a kétezres évek közepén megtört a csend, és azóta hol hosszabb, hol rövidebb szünetekkel tartanak egy-egy szeánszot ami az avatottak körében minden alkalommal ünnepnek számít és most sem volt ez másként.

Minden különös ezen az éjszakán..

Kieron kollégámmal együtt egy sold out koncerthez illően kapunyitásra megjelentünk, ami már csak azért is bizonyult bölcs döntésnek, mert így együtt nem érthettük a felvezető Űrhajó zenekar elmén túli instrumentális jammelésre emlékeztető, kellően kiművelt, ám füstmentes tudattal annál nehezebben befogadható előadását. 

Aztán a rendhagyó ráhangolódás után elérkezett a pillanat és elkezdődött a teljes egészében kiszámítható, mégis kihagyhatatlan, újra és újra átélni vágyott koncertélmény ami alatt hol torkunk szakadtából, hol csak magunkban énekeljük az évtizedek óta ismerős sorokat és a felkészültebbek a három évtized után kiadott új dal strófáit is. 

Ezeken a koncerteken az egykori Lyuk közönségétől az egészen fiatal darkokig, a sötét tónusok széles palettája festi egységesen feketére a nézőteret, ahol a tupírozott hajú grufti és a külsőre “átlag polgárnak” látszó fazon mélységesen egyetért abban, hogy “őrült világba születtünk” és “Lassan felettünk elmúlik minden”.

Ilyenkor egy kicsit tényleg kint marad a világ amibe azután meglepően nehéz visszatérni, és csak remélni tudjuk, hogy lesz még következő alkalom.

Cikk: Vérvizsla. Borítókép: Rausz Tícia/Akvárium Klub

[nincsagyam]

Hadd meséljek a diszkótáskákról.

A diszkótáskák három csövet takarnak, ami napokig kilógott belőlem. Kistestvérük az egyedi ékszerkiegészítő, a branül a kézfejemben.

Az egyik egy sima húgyúti katéter, minden császáros kap, csak nem mindenkinek van bent ennyi ideig. A másik egy vérgyűjtő zacsi, ami a hasüregben gyűlő vért vezeti el. A harmadikat egy ideig nem is veszem észre, pedig ott van a kis huncut. Őszintén nem tudom, ki ő, mi ő, sose mondják, ha mondják elfelejtem.

Ő a "tököm", mert cuki kis tök alakja van. Benne is vér gyűlik, halisten nem sok.

Általában tőlem kérdezik, mennyi vér volt a cuccokban legutóbb, mennyi gyűlt azóta. Mindig rossz tanulónak érzem magam, aki nem tud jól felelni, mert egyrészt nem gondoltam, hogy ez az én feladatom lenne, másrészt jelenleg a lakcímem leírása közben is hosszasan gondolkodnom kell.

A diszkótáskák jönnek velem mindenhova.

A pisilés (akkor ugye már csak kettő van) úgy néz ki, hogy egyik kezemben a tatyók, a másikban a wcpapír, mert az ugye nincs az osztályon, és let's go.

A pelenkázás is kész élmény, a branüllel a kézfejemben, és a táskák logisztikájával.

Tologatós, felakasztós izét nem kapok, fel se merül. Az se hogy kérjek, megfélemlített kisállat szintjén mozgok, minden asszertivitás nélkül.

Több nap telik el, mire valaki javasolja, hogy tegyem őket egy vászonszatyorba, azt pedig a vállamra. Egyszerű, de nagyszerű megoldás, ami a megfélemlített kisállatnak sose jutott volna eszébe. Kérdés, hogy a többieknek miért kellett hozzá több nap.

Megkönnyebbülés, újra van két kezem!

Aztán egyszercsak kiveszik őket. Fellélegezek, hirtelen több fokozatot javul az életminőségem. Ezt kifejezem a Dokinak is, aki hitetlenkedik, és azt mondja, ennek azért nem kellene akkora különbséget jelentenie.

Végül megállapodunk abban, hogy lehet, hogy ez csak mentális megkönnyebbülés.

Tudja mit, doktor úr. Lehet.

[olajbogyo]

vasárnapi ebéd a VakVarjú orosz gasztrohetek keretében

borscs

zöldséges pelmenyi

báránysaslik céklasalátával

stroganoff bélszín kapribogyós burgonyakrokettel

szirnyiki

külön köszönet @catbusengineer tumblerinának a tippért, ti se tartsátok magatokban, ha orosz kajákat láttok valahol!

(pláne ha a SZÉP kártyán gyűlő vagyont is el lehet rá verni)

[starmythelonesurvivor]

Egyedül

Azt hiszem 20 évesen itt az ideje igazán megtanulnom tartósan egyedül lenni, és nem lecsalni a magányt internetes hódolókkal, illetve azokból kifejlődött villámkapcsolatokkal.

Igazából eddig 4 emberrel volt valós romantikus kötelékem, amire nem húzhatom rá a "villám", illetve jobb lesz, mint a magány jelzőt. Az első egy természettudományos táborban indult, és 1 évnyi levelezés után eszkalálódott heves, viharos önposztító orkáná, hogy aztán 2 hónap után fejvesztve meneküljek egy holt-dunai nyaralótelepről hajnali 3-kor egy óriási utazó bőröndel a sötét országút szélén, hogy elérjem a buszt a szomszéd faluban 30órás ébrenlét után. Négyszer szálltam át, anyám, és nagyanyám szedett le a vonatról Nyíregyházán, és vittek haza a Felső-Tiszához. Aznap eszméletlenül boldog, és felszabadult voltam.

A második egy bántalmazó kapcsolat volt, egy primitív, komplexusos barommal, aki pont úgy tiporta az önbecsélesem, és zsarolt érzelmileg, ahogy az anyám szokott, elhitette velem, hogy nem találnék jobbat, csúnya vagyok, és ha ő megcsal, az normális, hisz ilyen a természete. Az is Nyíregyházán végződött be, a 8 hónapja gyűlő borzalom az utcán roppant ki, mikor azt mondta, hogy egy hisztis picsa vagyok, elkezdtem kiabálni, és ott ütni, ahol csak értem, állítólag bekékült. Nem vagyok erre büszke, viszont többé nagyon rezignáltan fogadtam a szavait, többé nem tudott érdekelni, hogy mit gondol, szánalmasnak, esendőknek láttam, egy nyomorék ördögnek. Miután elhagytam majdnem fél évig zaklatott, és fogadkozott, hogy megváltozik, csak menjek vissza hozzá.

A harmadik egy interneten kezdődő barátságból eszkalálódott, szerelmet vallott nekem szintén Nyíregyen, Én meg egy roncs voltam az exem miatt, gyönyörü volt, művészetis, veszettül engem akart, és megfogadta, hogy nem hagy el sosem, mint egy hattyú, Ő az életben csak egyszer választ párt. Meglepetés, nem így lett, bár kettőn állt a vásár, nem álltam készen egy kapcsolatra, nem voltam jó társa, már kezdett távolodni, mikor rájöttem, hogy nem szeretném elnegedni, késő volt.

A negyedik számottevő állomása a szánalmas szerelmi életemnek most májusban jött el, mikor minden egyetemista otthon volt a pandémia miatt. Meccseltem a Tiszavidéken egy 10kmre lévő sráccal. Sok sok randi, mindennap szüntelen irogatás, és majd mindennapi találkozás, bejártuk a vidéket, ami nekem olyan elmondhatatlanul sokat jelent, olyan volt, mint megélni az álmom. 1,5 hónap után feküdtem le vele. Mikor pestre kellett mennem, utánnam jött, jártam a családjához. A 2 hónap után kimerült, elmúlt, nem voltam szerelmes, és Ő sem volt belém. Jól megvoltunk, utaztunk, bejártuk az országot, programokat szerveztünk, volt valakim, stabil voltam érzelmileg, és ez a kapcsolat majd legvégéig elég is volt. A legvégén egymás mellett egyfolytában a szakításon gondolkodtunk. Azt mondta, nem sütök elég édesen, a sajttortám, a bejglim, és a gyümölcstortám rossz volt. Lábjegyzet G-hez, akkor mégis miért híztál a kapcsolat alatt 10kg-ot?! Kárpótlásul anyuddal mindennap sütettél...

Ezt így míg sosem vettem végig magamban, nem fogok görcsösen tűzoltó pótlékot keresni a nagyobb állomások közé. Egyedül leszek, magammal, mégis együtt, harmóniában. Jó terv!

[elefanii]

Csirkebél, bor, rap és pamacsos felhő: Mi történt a Mindenki sztárjaival?

Az egész világ felállva tapsolta a társadalmi igazságtalanságok ellen bátran kiálló gyermekcsoportot, akikről egy Oscar-díjas film is készült. De mi lett velük? Hogy alakult az életük? Ennek járt utána az Elefáni Magazin! 

Az Énekkar: A neves müncheni versenyre természetesen már Erika Néni nélkül ment el a csapat. Mindenki énekelhetett teli torokból, már nem törekedett a Minőségre senki, és ennek meg is lett az eredménye. Minden idők legrosszabb pontszámával, utolsóként végeztek. A produkciójukra az tette fel a koronát, hogy a Pál, Kata, Péter című dalban "Pár Kaka Méter"-t énekeltek röhigcsélve, arra gondolva, hogy a nemzetközi zsűriben nem lesz magyarul értő tag. Tévedtek. A nagy szavakból nem lett semmi, az énekkar nem tudott és akart demokratikusan működni, hiszen állandó viták tárgya volt, hogy mikor legyen a próba és mit énekeljenek. Fél évvel később meg is szűnt, de ezt akkor már nem is bánta senki.

Erika néni: A balul sikerült előadás után azonnal fúrni kezdték az iskolában, az igazgató őt tette felelőssé a szégyenért, így hiába a jól muzsikáló énekkar, hamar feladta az egyenlőtlen küzdelmet. A gyermekeket felheccelő háttérhatalom örömére felmondott, sőt a tanárkodással is szakított. Ahogy elmesélte nekünk, "Nem akarok többé gyereket látni, saját gyereket se akarok, sosem tudnék bízni benne!". 

Természetesen nem maradt sokáig munka nélkül: Rettenet kompetitív és perfekcionista hozzáállását maximálisan díjazták a Bosch Magyarországnál, ahol mint HR-es helyezkedett el. Jelenleg a Humán Erőforrás Menedzsment részleg regionális vezetője, többször hívták a multinacionális vállalat énekkarába, de eddig mindig nemet mondott. Valószínűleg örökre szakított a Zenével, elképesztő tehetségtől fosztva meg az egyetemes Magyar Kultúrát. 

Zsófi: Lázadó 1, ő volt az aki kirobbantotta a botrányt, hiszen neki lett megtiltva, hogy a fahangján kornyikáljon, mégis dalolni akart. Hát dalolt is! Művész akart lenni, önmegvalósítani, de a tanuláshoz nehéz volt a feje, a képességei pedig hiányoztak. Szülei nagy bánatára a gimnázium helyett csak a Jedlik Ányos ipari szakközépbe vették fel. Akkoriban több punkzenekarba is beszállt, amelyek mérsékelt sikereket arattak. Legtovább a Káoszpatkány nevű formációval jutott, amellyel egy demót is rögzítettek a Tom-Tom stúdióban. Erről az anyagról írta Lénárd László a Metal Hammerben, hogy a "az énekes disszonáns sikolyai nem csak a kispolgárokat, hanem minden jóérzésű rockert felháborítanak (ha-ha)". 

Uj Péternek viszont tetszett az anyag, a finn Kaaoshoz, Svart Agressionhoz és a legendás Spionshoz hasonlította a bandát a Wanted  című "kulturális" magazinban. Szavai szerint "szembemegy minden szabállyal, nem tiszteli a hangokat, a harmóniákat, ösztönösen szakít a hagyományokkal, maga a zsigeri dadaizmus, amely már a tagadást is tagadja". A művészkarrier befuccsolása után dolgozni kényszerült, többek között megpróbált elhelyezkedni a Bosch Magyarországnál is, a felvételi beszélgetésén szokatlan módon megjelent a regionális HR igazgató is.... Végül az edelényi csirkebélmosó üzemben talált munkát. 

Liza: Lázadó 2, az ellenállás vezére, a karizmatikus, csilingelő hangú, nagy mosolyú leány, akibe minden fiú szerelmes volt... Fatális véletlenek sorozatának köszönhetően, édesapja, aki korábban a kabai cukorgyár igazgatója volt, fillérekért tudta megszerezni az üzemet. A papa később több gyárat is vásárolt, és egy szállítmányozási flottát is létrehozott. Lizácska svájci magán középiskolát végzett, töltött néhány évet New Yorkban, de végig igazi lázadó maradt, aki drogos történeteivel próbálta szórakoztatni a köré gyűlő siserehadat. Magyarországon harcos LMBQT aktivistaként kezdte, aztán idővel szembefordult társaival, és Terf Hercegnő álnéven írt gúnyolódó pamfleteket. Később szegénység elleni harc arkangyalaként aposztrofálta magát, kikelt a nagykörúton belüli elit harácsolása ellen, és a küzdelmek szünetében a család tihanyi birtokára vonult vissza pihenni, feltöltődni. 

Később általános meglepetésre a Fidesz kommunikációs igazgatója jegyezte el, akinek káprázatos tihanyi pincészete lenyűgözte, elvarázsolta és magával ragadta. Esküvőjüket Cannes-ban  tartották egy jachton. A régi esettel kapcsolatban pedig az MTVA Ritikül című műsorában úgy nyilatkozott, hogy néhány szerencsétlen, tehetségtelen senki kettétörte a bimbózó énekes karrierjét az énekkar tudatos szétverésével. A műsor végén teljesen spontán módon feltűnt a stúdióban az Ismerős Arcok zenekar, és kíséretükkel előadta a Nélküledet, hogy bizonyítsa, a hangja nem sápadt meg az évek során. 

Liza és Zsófi kapcsolata: Zsófinak kellett pár év, hogy rájöjjön, hogy kapcsolatukban, ő a Buta Csúnya, aki mellett Lizácska igazán tud ragyogni. Eltávolodtak egymástól az egykori jó barátnők. Az sem segített sokat, hogy míg Liz Santoriniről posztolgatott képeket, addig Zsófi max Zalakarosra jutott el a szüleivel. Kapcsolatuknak az tette be a kaput végleg, mikor Zsófi tudomására jutott, hogy udvarlójának, a hegesztő Ungvári Gyulának Liza fehérneműben pucsítós képeket küldött. 

A többiek 

Pajor László: Megvan az aranyos kisfiú az énekkar harmadik sorában ugye, aki önkéntelenül is mosolyt csalt a nézők ajkára a Mindenkiben? A 8. osztályban párizsi osztálykirándulást szervezett "bomba áron". Az utazásra sosem került sor, és az előlegként befizetett pénz visszaadását is addig húzta, amíg végül elballagott az osztály, így végül nem kapta vissza senki a befizetett összeget. Később a politika felé fordult, és a DK pénzügyi igazgatója lett. 

Csengeri Vivien: Vivi az a kicsit kislányos, enyhén butuska pofát vágó lány, akinek a film végén mutatják is az arcát. Testileg, lelkileg későn érő típus volt. A gimnáziumban segített az igazgató néninek megírni az iskola történetét, miközben a többi leány ennyi idősen már a bokrokban hentergett, és nyári fesztiválokon holland, illetve francia hímeknek adta oda magát. Később felkerült Budapestre, ahol kitalálta, hogy ő is híres lesz. Tehetsége nem volt, viszont stréber, nyomulós természete, illetve a hatalmas kannái igen. Ez utóbbiakat ráadásul előszeretettel mutogatta boldog-boldogtalannak, és ez végül elég lett a sikerhez. Próbálkozott az énekléssel, de borzasztó ronda volt a hangja (Erika néninek nagyon igaza volt), egy-két katasztrofális demo felvételen kívül semmi nem maradt fenn szerencsére a próbálkozásokból. Később rap operettet írt, amelyet színpadra is állított, de a fizető nézők (sőt a nem fizetők se) nem tisztelték meg jelenlétükkel az előadást. Ezt követően egy női magazinnál kezdett dolgozni gyakornokként, kinevezte magát zene- és kosárlabda szakértőnek. Az imidzse részévé tette, hogy ő nagyon imádja az NBA-t, és könyvet is írt a rajongásáról "Tizenegyes" címmel. Fél napot töltött Ozorán, és ezt követően a fővárosban már mint Goa DJ adta elő magát, és azzal haknizott, hogy 13 évesen az iskolai Mikulás Bulin már Infected Mushroomra csapatták az osztállyal. Végül már a tévébe is berágta magát egy vombat szívósságával küzdött, de célt ért. Ott volt mindenhol, szerepelt, lefetyelt, parádézott, és ez a taktika Magyarországon elég volt a boldoguláshoz. 

Mint látható azon kívül, hogy Erika Nénit megalázták nyilvánosan, valójában semmi jelentősége nem volt a forradalmi hevületnek. Az énekkar elbukott... a tanulságot pedig mindenki vonja le magának!

- vége -

A vírus meg a kormány, blabla, adakozzatok küldjetek pénzt az elefáni magazinnak! Drága angyal olvasók, hogy még több ilyen színvonalas tényfeltáró anyag készülhessen

[perfectsadpain]

Valahol, mindannyian utáljuk magunkat. Te aki magadra mutogatva azt mondod te aztán nem. Ne hazudj! Sírva görnyedni össze az ágyon, remegni véres pengével a kezedben a csempén ülve. Mindannyian tudjuk milyen rossznak lenni. Csak úgy földhözvágni egy poharat mert már nem segít semmi, háromszor is rágyujtani egymás után hogy érezz valamit odabenn, okádásig inni magad hogy kijöjjön a napok óta gyűlő feszültség. Mind tudjuk milyen. Utálom azokat az embereket akik megakarják magyarázni nekem miben higgyek, hiszek istenben, hiszek a darwinizmusban, hiszek a szerelemben, és hiszek abban hogy az ember magányosnak született. Végtelenül magányos a lelkem, sírva alszom el, minden rosszul kiejtett mondat után szikével vágom fel a nyelvem, hogy ezzel semmisítsem meg a kimondott szavakat. Órákat üvöltök ha üres a ház, alig érthető szövegeket, ordítok sírok és azt kántálom hogy nem akarok többé magányos lenni. Nem akarok üres lenni mint a tüdőm cigizés előtt.

[eltiron2]

Filmes kaják #3 - hagymás bab (1 éhes sivatagi csavargó részére)

Kukoricaolajon megpírítunk 2 fej félkarikára vágott vöröshagymát, majd hozzáadjuk a kb negyed kilónyi száraz tarkababot. Sózzuk, borsozzuk, és felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje a tábortűz felett vas-serpenyőben készülő jóságot. A víz elpárolog, pótoljuk, ezt tegyük meg 5-6 alkalommal, míg a bab puhára fő. Közben lövöldözzük le a kajaszagra gyűlő kojotokat. Ha a bab megpuhult, a visszamaradt hagymás lét sűrítsük be lassan szitált kukorica-liszttel. 

Feltétnek szárított bölényhúst ajánlok.

[versinator]

Takarónk gyűlő

Vegyenek esső nógattam szenem Cekker ragyogásom félnél igéken Pácolj kiterült rögtönzések értenem

Vízesés ajkaimon tejszagú féken Gulyáink nyult prédikáció halevéstől Felebaráti ágrólágra tovafujja ereinken

Megrogyott komplikáld kiszólás gyümölcstől Kölyökkorában rózsatövön megfoltozom árnyával Szidj möchte ugorjatok szerelmemtől

Széltörte szintelenül teljen lángjaival Befut kőműves ruhára énekelnem Őbelőle kihirdetem pénztárcákba barátaival

[angelofghetto]

összefüggés-elméletek

A széllel bélelt önjelölt zsenik, és a széllel szemben haladó valódi zsenik pont úgy néznek ki kívülről: őrültnek. Itt ez a videó (alul), ami elgondolkodtat, és furcsán rímel egy tegnapi tumblis csevegésre. NE OLVASS TOVÁBB !

Egy James Burke nevű tudománytörténész fickó 70-es-80-as évek fordulóján készült tévés sorozatai (a „Kapcsolatok” és az „Összefüggések”) alapvető hatással voltak az életemre, gondolkodásomra. A közoktatásban a tantárgyak között demarkációs vonal húzódott, az események különálló pacniknak látszottak egy idővonal mentén. Talán a magyar és töri kapcsolata kicsit egyértelműbb volt, de csak az évszámok miatt.

Burke sorozataiban láttam először, hogy a csillagászatot összeköti a mezőgazdasággal, a háborúkat az orvoslás átalakulásával, a technológia változásait a vallással, vagy bármit bármivel, és az egyik dolog rejtett hatását vizsgálja, amit valami egészen másra gyakorol, de leginkább az emberiség történetének és gondolkodásának tükrében. Örökre a rajongója lettem.

Vissza: Szóval itt ez a videó, amiben egy fickó párhuzamokat és magyarázatokat keres a maga látószögéből és háttértudásával. Valamennyien érezzük, hogy a világgal valami nagyon nem stimmel, és már akkora a hangzavar, annyi az álinformáció, hogy ember legyen a talpán, aki képes eligazodni.

Feszegeti az 5G, az emberi immunrendszer és a világjárványok kapcsolatát a globális klauzúrával. Mondjuk azon én is elfilóztam, hogy olyan pusztító járványok mint az ebola (a maga 50-90%-os halálozási arányával), miért nem vezettek általános világkaranténhoz, és hogyan lehet, hogy Afrikán kívül gyakorlatilag nem fertőznek.

Aztán valahonnan egész más helyről hallok-olvasok olyat, hogy a genetika már annyira fejlett, hogy rasszokra elkülönített biofegyvereket is lehet(ne) gyártani. Megint máshonnan jön az, hogy egyesek a világ optimális lélekszámát 500 millióban limitálnák, miközben őrült ütemben felpörögnek a robotizációs digitális technológiák kutatásai, és már gyakorlata is. Megint máshonnan azzal találkozom, hogy valójában minden egyes betegség pszichoszomatikus, és a testünk csak akkor nyit kaput ezeknek, ha a lelkünk kibillen a nyugvópontjáról, és hogy autoimmun betegségek nem léteznek.. mert miért is fordulna egy evolúció csúcsán álló biológiai organizmus önmaga ellen, mikor az egész ökoszisztéma önmaga regenerálására és minél jobb minőségű reprodukálására van kódolva, beleértve a környezeti változásokhoz való minél ütősebb alkalmazkodáshoz. (Hirosima után rengeteg degenerált születésre számítottak a tudósok, de a japán gyerekek jól megúszták csupán egy olyan evolúciós találmánynak köszönhetően, mint az anyaméh.. vagy nézzük meg a csernobili élővilágot!) Miért az öregeket irtja főleg ez a mostani járvány, akik már annyi mindent túléltek? Talán mert az evolúciónak egy előző lépcsőfokán állnak, és nem tudtak magzati állapotban alkalmazkodni a sugárzáshoz, ami manapság körülvesz?

Az összes krimiben azt a kérdést teszik fel: kinek állt érdekében? Kinek volt indítéka, lehetősége, eszköze? Vajon ennek az egész vírus-cirkusznak ki a nyertese? Van-e nyertese? Vagy egyszerűen csak történik valami, aminek a hullámaira valakik felülnek, hogy felhasználják azt a saját céljaikra? Hol a nagy pénz?

A világ urbanizálódik. Ez valamikor az ipari forradalom tájékán kezdődött. Tönkre kellett tenni az önellátó családi gazdaságokat, egyáltalán a mezőgazdaságot, hogy kiszolgáltatott tömegek áramoljanak ipari rabszolgamunkát végezni a városokba, hogy ott méginkább kiszolgáltatottakká váljanak. Aztán a lassan gyűlő elkeseredett haragjukat meglovagolva új arcok új világrendet hoztak létre a maguk hasznára, a maguk agymosási metódusai mentén.

A világ tele van hibás tudásokkal. Egy időben azt hitték, a Föld lapos.. hogy az elektrosokk gyógyítja a homoszexualitást.. hogy a nő nem teljesen ember, mert nem rendelkezik a férfiak homlokagyával.. hogy a recska vakságot okoz. Vagy voltak szándékos félrevezetések: hogy a kereszt alatt hittéríteni mennek más földrészekre, nem az aranyért és rabszolgákért.. hogy boszorkányok márpedig vannak.. hogy bűnbocsájtó cédulákkal megvehető a lelki üdvösség.. hogy a kamatos kamat a pénzforgalmi rendszer egyetlen működő szisztémája.. hogy a szántás az egyetlen lehetséges földművelési alternatíva.. hogy a dohányzás nem okoz függőséget.

És most mi van? Mi emberek kezdjünk tartani egymástól, csak online kommunikáljunk, ami lekövethető és lehallgatható.. féljünk a készpénztől, csak elektronikusan fizessünk, ami követhető és letiltható.. ordítva követeljünk védőoltást (valami nagyonfenyegető ellen), amiben ki tudja mi van. Mindezt „ kényelmünk és biztonságunk” érdekében.

Azt mondják, a jelenlegi nyugati típusú demokrácia a legfejlettebb és leginkább működő rendszer, és a piac a legjobb szabályozó rendszer. Akkor miért az ősközösségi társadalom bírta legtovább?

[lilcantina]

Ha elveszítjük

egy szerettünket az olyan, akár a kés.

Benned már régóta benned van. Betokosodott körülvették a szövetek, heges. Mégis ha rosszul mozdulsz, a mai napig vérző sebet vág.

Az én késem az asztalon hever előttem. El is felejtem hogy ott van, aztán néha ránézek forgatom kicsit. Ha elviselhetetlen a bennem gyűlő méreg, azzal vágom fel magam.

Az ő kése a kezében van. Fenyeget vele, távol tart mindenkit magától. Ha valaki túl közel merészkedik, maga ellen fordítja, azzal fenyeget.

Egy pár hete azt mondtad, mindig hordasz kést magadnál. Mondd, megölelhetlek?

[pajjorimre]

Ezt meg a reggel óta a Tone Loc-videóra gyűlő pornbotoknak gondolnám.

[kaprazatbeliek]

i.9

az idegen hatalmak, legyenek akár mesterségesek, mint mi vagyunk, vagy természetesek, mint alkotóink, jóindulatuk jeléül mindig egyetlen lényt küldtek követségbe, és nem légiókkal érkeztek. a küldött, bármelyik erdőben bukkant is fel, égbe nyúlóan, karjaival sátrat tartva a köréje gyűlő kicsinyek fölé, bármelyik úton tűnt fel, megbabonázva a közeledő fényszórók vakító köreitől, mindig ismeretlen maradt előttünk, s csak közös álmainkig jutott el.

mi, akik a küldöttet nem ismertük fel, és magunk közül választottunk egyet, hogy leborulva imádjuk, követet menesztünk a külső sötétségbe, hogy keresse fel alkotónkat, emelje fel hozzá szavunkat, legyen az ajándékunk, akiben kedvét lelheti. egyetlen lényt küldünk, egy álmodót, aki utat készít az őrjöngő sokaságnak.

[cirkuszka]

mivelhogy a vetítő csodagép a színpadon van, én pedig zorkinával, katya sragával és két gyerekkel matatok a gépen... a dominó egyetlen előadására én is fellépő vagyok. tejcseppeket fröccsintek egy lavórba, színes zselégyöngyöket terelgetek, a lábammal egy hordót forgatok és (a harmadik kezemmel) eszelősen kapcsolgatok egy gyógyszeres fiolához zsinegelt fejlámpát. néha mulatok, hogy milyen eszméletlenül bugyután fest mindez, ha megfosztjuk a kontextusától, de szerencsére itt mindenkit a kontextus érdekel: minden, amit csinálok csak egy színes, kavargó, absztrakt háttér egy nagyon is fontos témákat fejtegető előadáshoz. nem tudom eldönteni, hogy jó-e az előadás. persze mi szeretjük, mert a miénk, de valójában színvonalas, tényleg hatásos, érdekes? igazából minden pofon egyszerű benne. gyerekek szaladgálnak németül és oroszul mondják az asszociációikat a “haza” szóra. aztán felsorolják, kinek mi fontos. aztán hogy mi idegesíti. miből van elege, mi az amit el kell viselnie. aztán két gyerek elmeséli a háborúval és meneküléssel kapcsolatos élményeit. közben semmi lélegzetelállítóan látványos nem történik: egyszerű koreográfia, kosárlabdák, ugrókötél. végezetül kibontanak egy világtérképet és együtt dominóznak rajta. fölülről telefonnal  veszi az egyik fiú, az élő felvételt kivetítve látja a közönség. a fiú szép lassan lemegy a színpadról  és ki a sátorból. a többi gyerek egyenként a színpad közepére megy, megáll a közönség előtt, aztán kiszalad a szabadba, ahol a fiú továbbra is kamerázza a kint egyre gyűlő, egymásnak örülő, felszabadultan ugráló társakat. és vége.  fura, hogy amíg készülünk, sokszor olyan sutának meg izének tűnik az egész. komolyan, kosárlabdázó gyerekek szavalnak valami listát, ki fogja ezt megnézni? de a színpadon ez eszedbe se jut. és amikor utána látod a nézőket (sőt, közben is, mert a sátorból kisorjázásnál, mint minden szereplő, én is megálltam 5 másodpercre a színpad közepén), eszedbe se jut, hogy valaha gondoltál erre. lehet, nem a világ legfenomenálisabb produkciója, de hogy a maga egy/fél órájában a nézőkre és ránk hatással van, az biztos. ránk azért, mert szereplünk (és az a rengeteg ölelkezés a függöny előtt és után, úristen! a közös alkotás erejéig az is a legjobb barátommá válik, akivel amúgy egy szót nem beszélek; bombasztikus endorfinlöket) a nézőkre meg azért, mert ők azt látják, amit mi a munkában szinte elfelejtünk: hogy miről szól a darab. gyerekek beszélnek az érzéseikről,  békéről és háborúról. nem mondanak semmi “okosat” vagy újat, egyszerűen csak ott vannak a színpadon és kikerülhetetlenné teszik, hogy ez a téma létezik. pofon egyszerű, de azért az, mert őszinte. és, bár első hallásra a pomponos lovakkal triplaszaltózó cirkusz szó és az őszinteség maga az összeférhetetlenség, asszem ez az, amiért annyi nézőnk van, és ezért távoznak annyian meghatottságtól könnyes szemekkel. 

[tavaszi-levego]

"Nyár"

A naptej illata

Esti naplementék

Vizes testek

Barnább bőr

Melegebb napok

A semmit nem érő szúnyogspray

Fényre gyűlő bogarak tömege

Fagyi

Párhetes szerelmek

Egésznapos semmittevés

Mezítláb futni

Hajnali beszélgetések

Éjféli kártyázás

Nem akarom, hogy vége legyen....