#kiég

[whyyareallnamestaken]

az ember egy idő után kiég, ha mindig ugyanazok a gondok támadnak a kapcsolatában, és az események monoton módon ismétlik egymást

[kiforditom-szetszedem]

Tegnapi haladás: volt a tegnapelőtti kettő és fél lekapart fal, amiből kettőt én csináltam, felet meg ő, úgy, hogy ebből egyet az ő "cigiszünetei" alatt, folytatva a munkáját, ez akkor összvissz 4 óra munka volt, amiben nekem még marás, vésés, fúrás, falazás is volt, neki meg pia, cigi. Délelőtt felhívtam, hogy villanyszerelés lesz a mai menü, abban nem tud segíteni, megszoktam, hogy ha ezt mondom, akkor instant kihátrál mindenki, hogy ő aztán MINDENT megcsinál, de áramhoz NEM nyúl, szóval ez olyan megúszós főleg, ha igaz is. Majd szólok, ha tud segíteni. Már volt benne pár atmoszféra, mert nem esett le neki, hogy ki lett rúgva. Majd szólsz. Igen, majd szólok. Nem fogok. Nekiálltam, s két óra alatt kivégeztem a szoba hátralévő másfél falát, ezek ajtó-ablaknyílás nélküli, full falak voltak. Mondtam magamnak, hogy ebéd csak akkor, amikor ez a szakasz megvan. A felénél már ettem volna. A második fele hamarabb ment, mert már éhes voltam.

Lehet hajtani a rabszolgát, de csak ha a végén megjutalmazod, mert ha nem, kiég.

Az organikus építészet híve vagyok, ami itt úgy nyilvánult meg, hogy az előzetes tervek organikusan változtak és adaptálódtak a kialakult helyzethez. Ki kell alakítani 2x2 dugaljt, meg kell találni, hol megy a delej a szomszéd szobába, ja, nincsen ott kötődoboz, sebaj, vések, létesítek egyet, lépésenként kialakul az egész, a fontos, hogy az alapelvek legyenek meg. Még felrajzolom az egyetlen full falra, ami a szomszéd felé néz, 185 centi magastól kezdődően a tervezett ablakot meg az áthidaló helyét, utána jöhet a jutalomfalat:

A konyhapult splashboardja, amit a pult anyagából öntöttem ki három napja, s tegnapelőtt bontottam a zsalut, rendesen megkötött, csiszolhattam, majd a buborékos, meg hiányos részeket glettelhettem.

Ma az lesz a jutalomfalat, hogy ezt ismét lecsiszolom, s impregnálom, miután egy nagyobb lélegzetvételnyi áthuzalozást megejtek, ami önmagában kb 8 órai meló lesz.

[matekonkol]

Kécza András: Ott torony volt (2022)

Technikailag: felháborítóan ócskán néz ki és pocsékul is hangzik. Érdektelen várositévés beszélő fejek sorjáznak egymás után, néha kiég a kép, néha a kameraman újrakomponálását benne hagyja a vágó, és Víg motyogását az istennek sem feliratoznák egy percre sem (és a Filmión nincs felirat hallássérülteknek sem, ki tudja miért). Ha egy film technikailag élvezhetetlen, akkor nehéz a többi részét értékelni.

Tartalmilag (rendezőileg/riporterileg): nem értem, miért gondoljuk, hogy egy ember portréjának megfestéséhez elegendő, ha az alany fogja az ecsetet. A kérdező pedig nem csak nincs jelen, de látszólag nem is konfrontáló, kutakodó, kritikus. Az izgalmas Partizán-életútinterjúk korában egy ilyet gurítani és dokumentumfilmnek nevezni erősen túlzás, de minimum anakronisztikus. Legalább az (alkotó)társakat kérdezhették volna, ahogy a Bereményi-imázsfilmben relatíve megpróbálták.

És például a különböző szerhasználatok, vagy a Mocskos idők doksi alapján (amiről itt írtam pár kéretlen szót) elég para "Dönci" (gitáros és barát) problematizálása elég nagy lépés lett volna azért, hogy legyen jelentősége ennek a filmnek. (Vagy amúgy: hogy amíg ő a Sátántangón dolgozott és megözvegyült, ki foglalkozott a sok gyerekével. Arról valahogy nincs szó, hogy milyen apa lett, pedig érdekes lenne.)

A szekta kritikája és a Tarr-filmekről mesélő második fele a filmnek egész érdekes volt, de összességében nem értem, hogy ez miért készülhetett el ilyen színvonalon.

https://linktr.ee/matekonkol

[arga-jacint]

Kollektivista sztoicizmus - rövid szösszenet a szűretlen gondolataimról

Közvetlen baráti körömben nem titok, hogy erősen szimpatizálok az anarchizmus bizonyos formáival, kifejezetten az ökoanarchizmussal és az anarchoszindikalizmussal. Ezek eredendően kollektivista ideológiák, melyek kifejezetten a külvilágra, a közösségre, annak megváltoztatására és formálásra koncentrálnak.

Mindemellett magam sztoicistának vallom. Bár a sztoicista gyakorlaton van mit dolgoznom még. Ez sokak számára egy önellentmondásos álláspontnak tűnhet, hisz a sztoicizmus eredendően az ember belső világával, az egyes szám első személlyel, az ÉNnel foglalkozik. Röviden individualista.

Ennek az állítólagos önellentmondásnak ad egy extra löketet a tény, hogy Manosphere-es, konzervatív hangok, mint Andrew Tate vagy Jordan Peterson a napjaink a leghíresebb képviselői a filozófiának.

Én viszont azt állítom, hogy a vélt önellentmondás pusztán a sztoicizmus félreértéséből származik. A kollektivista baloldali álláspont nem csak, hogy kompatibilis a sztoicizmussal, de a mindennapi gyakorlata egyenesen hasznos is baloldali aktivisták számára.

A köztudatban a sztoicizmus úgy él, mint ez a "férfias" kőarcú életvitel, ahol nem mutatsz soha érzelmet, és mindent elnyomsz. Ez véleményem szerint hamis. A valódi magja a sztoicizmusnak, ha egy mondatban össze kéne foglalni: Csak azzal törődsz, amit képes vagy befolyásolni.

Vagy talán még pontosabban: Ha valamit meg tudsz változtatni, azért nem kell aggódnod érte, ha valamit nem tudsz megváltoztatni, azért nem kell aggódni érte. Persze, ezt könnyebb mondani, mint végrehajtani, de ezért is egy gyakorlat, egy életstílus a sztoicizmus, nem csak egy gondolatmenet. A sztoicizmus olyasmi, amit gyakorolsz, és idővel jobb leszel benne.

A sztoicizmust szeretettel használják az apolitikus hozzáállás védelmére, lévén, hogy elég lenne a hozzáállásodat megváltoztatni a világ bajairól, ahelyett, hogy csak szenvedsz miatta. De ez egy felszínes, és félreértett meglátás.

A valóságban a sztoicizmusnak lényegi része a sztoikus kötelességtudat. Egy cél, amiért harcolsz, egy cél, amire születtél, ha kicsit túlzóan akarok fogalmazni. Ez egy nagyon fontos eleme az egésznek, hogy épp ezért van lelki békéd és nyugodtságod. Nem a semmiből termeted meg, hanem sztoikus kötelességedért való napi tevékenységedbe merülsz, büszkén arra, hogy ilyet teszel, nem hagyva, hogy a következmények határozzák meg az érzelmedet. A tudat, hogy megtetted, amit tudtál, nyugtat.

Amint mondtam, a sztoicizmus alapja, hogy azzal törődsz, amit tudsz befolyásolni. És, bár kollektív cselekvésen keresztül, de a téged körbevevő társadalomra is képes vagy hatással lenni. Emellett, ha alkalmazzuk a sztoikus kötelességtudat filozófiáját, könnyedén mondhatom, mindenféle logikai önellentmondás nélkül, hogy az én kötelességem egy szabadabb és biztonságosabb társadalomért való tevékenykedés. Bada bim, bada bum, anarhcosztoicizmus.

Szeretnék visszatérni a negyedik bekezdésemre. Azt állítottam, hogy a sztoicizmus hasznos a baloldali mozgalom számára. Lehet, már az előző bekezdésekből, vagy a sztoicizmus alap ismeretéből egyértelmű, de azért elmondom, miért látom így.

Egyszerű: egy sztoikus aktivista sokkal lassabban ég ki. Egy aktivista, aki szívét lelkét beleönti az egészbe, és aztán több évnyi munka után azt látja, hogy szinte semmi változás nem történt, vagy netán tőle független tényezők miatt romlott is a helyzet, érthető módon érzelmileg összeomlik és kiég. Ennek eredményéül abbahagyja az aktivizmust.

Egy sztoikus viszont bár szintúgy teljes erejét bedobja, de csak a kötelességének napi teljesítésére koncentrál, megelégedve azzal, hogy ami tőle telt, azt beletette. Így nem fogja a lassú, gyakran láthatatlan eredménye a tetteinek lehúzni őt.

Most jönne a rész, ahol összefűzöm valahogy egy szép konklúzióra a felvetett szálakat, de hajnali egy elmúlt, és tényleg csak valahova ki akartam ömleszteni a zuhany gondolataim. Peace!

[verystrangergalaxy]

Szabad lettem.. felszabadított a reménytelenség, már nem hiszek a szerelemben mindegyik egyszer úgy is kiég.

Minden este meghalok de aztán reggel újra éledek, pedig titkon reménykedem hogy én már fel nem érbredek.

Az élet filozófiàm az hogy bármikor meghalhatok.. S traumàm az hogy nem haltam meg, de magam elől mégsem tudott megmenteni senki hisz olyan vagyok mint egy kicsesszett méreg.

De nem csak magamra vagyok ártalmas.. sokszor belém kortyoltak már, de lassan ölök mérgem mindenkit megvár.

Régen féltem hogy magányos leszek emiatt de rájöttem jobb nekem egyedül, 4 hónap és mindenki àlarca le kerül.

Ugye A..? Te tettél ilyenné engem, utánad már mást közel engedni magamhoz nincs merszem.

Így hát inkább mindenkit csak bántok, míg te jól érzed magad te kibasszott álnok.

[turbiea]

9 hazai gyártású Star Wars-bóvli, amitől kiég az agyad

[kavekkozt]

Befrissített a Tumblr és eltűnt a dark mode?! Mármint még mindig dark a beállításoknàl / ahol a posztot írom, de a dash fehér és kiég tőle a szemem?

[perfectsadpain]

Tudod mire vágyom?

Egy hétfői reggelen nem iskolába menni. Hanem felülni a buszra és menni valahová. Tök mindegy hová. Csak el innen, el a monoton napoktól, hetektől, hónapoktól, el az életemből. De tényleg veled nem volt még ilyen? Hogy bele untál? Én komolyan középiskolás létemre már kivagyok égve. És a szüleid, látod rajtuk is nem? Azt sem tudják mikor voltak utoljára boldogok. Dolgozz, hisz akkor lehetsz valaki. Tanulj, viselkedj, és ha szarnál az egészre? Nem lennél normális és mindenki lenézne. Szerintem nem az az élet amit ránk erőltetnek. Nem akarok pusztán azért boldogtalanul meghalni, mert a szüleim is ezt tették. És ne mond hogy ez csak a hormonok által vezérelt szeszély, és majd “rájövök” én is. Mert akkor te is olyan leszel mint mindenki más, monoton és kiégett. Ott állsz majd te is egy hokedlin a szobádban egy hülye kötelet szorongatva. Élj!!

[edesmintaso]

Kitörik az ablak, kiég a ház, felszedjük a maradék parkettát. Lehet, neked egy senki, csak a maradék vagyok, de legalább valamit magam után hagyok. Csak élni, nem elégni akarok, és teljes erővel ordíthatok.

AWS - Újrajátszanám

[miinka]

More thicc toilet selfies pls

főigazgatói klotyót elég nehéz megugrani de asszem sikerült 

[nubesetanimus]

Amikor majd kiég

az égő a szobámban, akkor majd hirdetést kell feladnom, hogy jöjjön valami magas pali új égőt tenni bele, mert még a létráról sem érem el a plafonról logó csillárt.

[lama-mama]

Félmeztelen, vagy meztelenül főző vagy kötényben lévő pasasokat látok a támblörömön. KÉREM VISSZA A MACSKÁKAT!!!  

[pajjorimre]

Dr Hossó Andrea,

a globális pénzügyi elitet leleplező, Londonban élő magyar közgazdász. Kiég az agyad.

[otthonzulles]

“Még az előbbi „éltanuló”, Rajna-vidék-Pfalzban is úgy látják, hogy...“

muszáj ezt, baszki? kiég ettől a retinám. Deutschlandot se nevezzük Német-vidéknek vagy Németföldnek :(

jó gondolom ez a magyar nyelvű elfogadott elnevezés de akkor is rettenetes

[nyeznajka]

Ma történtek dolgok.

Reggel koránra mentem a hivatalba a motort átíratni. Amikor a parkolóban megálltam, lányos zavaromban a sztendert nem toltam ki, kormányzárra kapcsoltam, és így szépen a bal oldalára lefektettem a gépet. Mondjuk baja végül nem lett, de azért elég ciki volt, bár talán éppen senki nem látta.

Aztán megpróbáltam leszerelni a rendszámot, mert hogy majd úgyis újat kapok, de csavarhúzó ugyan volt a motor szerszámkészletében, de kulcs viszont nem, illetve csak egy bazi nagy darab. Természetesen előző nap gondoltam amúgy rá, hogy egyrészt kesztyűt viszek magammal a szereléshez, persze nem vittem, meg hogy kipróbálom, hogy mi kell a rendszámtábla leszereléshez, de nem néztem meg, csak annak örültem, hogy a motorban az ülés alatt van csavarhúzó.

Aztán nem is kellett volna leszedni a rendszámtáblát, mert nem kötelező cserélni, és így ugyan nem RV, hanem bajor, WER, de legalább ingyé van. Viszont a biztosítótól kapott biztosítási kód bizony autóhoz való volt, nem motorhoz, ahogy kértem tőlük. De a csaj rendes volt, aszonta hogy kérjek megfelelő kódot, és akkor ha még ma visszamegyek, akkor elintézik.

Kaptam megfelelő kódot, munka után irány vissza a hivatalba. Útközben kiég a motorban a lámpa. De ugye itten éjjel-nappal mennie kell a lámpának, nem is lehet ki- vagy bekapcsolni, az alapból világít. De a motor, hogy jelezze, hogy baj van, eleinte csak villogtatott egy visszajelző lámpát, de kisvártatva egyszerűen elvette a teljes műszerfalról a kijelzést. Nem csak a LED-es vezérlőtől, hanem a mutatós sebességmérőtől is. A fordulatszámmérő az ment egyedül.

A hivatalban sikeresen átírták a nevemre, és csak 20 euró volt. Na jó, megyek lámpát venni. Egy benzinkúton vettem is, hatért, de az autóba való volt, majd kétszer akkora, mint ebbe a motorba való. Vajon miért kell más méret a motorhoz? Egyébként nem mindegyikbe, de a nyavalyás BMW-hez igen. Úgy kell nekem, miért nem vettem inkább egy rizskályhát (miszerint japán motor). Akkor irány a Bauhaus. Ahol szintén csak autóba való lámpa volt. Végül eszembe jutott, hogy a Polo motorosboltba kellene menni. Ott volt is. Ugyan nem H4-es, hanem H7-es. 19-ért.

Kicseréltem. Világít. Majd úgy 50 méter múlva ez is kiégett.

Vajon túláram van, vagy ez a H7-es nem teljesen megfelelő? Attól tartok, hogy inkább a túláram az. Hogy bassza meg, most vihetem szervizbe. Azért előbb még guglizok egy kicsit.

Ennyit a holnapi és hétvégi motorozásról.

Picsába.

[fovarosiblog]

“Befejezte első negyedévi pályafutását a budapesti metró, hozzávetőlegesen 25 millió utas vette igénybe e három hónap alatt. (...)

Egy új közlekedési eszköz első hónapjainak története, a 25 millió utas jócskán szolgál érdekességgel, epizódokkal. Kezdjük mindjárt a mozgólépcsővel, amely - s ez várható volt - okozott is néhány galibát. Negyedév alatt 136 alkalommal kellett megállítani az utasok bukdácsolása miatt. (...)

Nincs béke a peronzár, azaz a fotocellás "jegyellenőr" körül sem. Talán azért, mert kérlelhetetlenül behajtja az egy forintot, mereven elutasít mindenféle bliccelési szándékot és még oda sem lehet mondogatni neki. Némely utas úgy áll bosszút rajta, hogy 70 kg testsúlyával faltörő kosként rohan neki, s a tartozékok nyomban elgörbülnek. Mások "kísérleteznek", addig forognak a berendezés mellett, amíg a relé kiég, a gép használhatatlan lesz. Ismét mások bal kezükkel a szomszédos perselybe hullajtják a forintot, s méltatlankodnak, amiért a rács makacsul elzárja előlük az utat: következik a feszegetés, döngetés. Akadnak szülők, akik gyermekeikkel egyszerre kívánnak átjutni a peronzáron, elfeledve, hogy a gép nem ismer korhatárt, csak forintost.”