#kulcs

[exphrases]

The Kulcs Investigation so far: A summary.

[zenkucko]

A kulcsi keszonok a Budapesten 1946-ban átadott Kossuth híd építése során használt beton süllyesztőszekrények (a pillérek alapozásához használták)

A híd bontásakor 1960-ban szükségtelenné váltak, így leúsztatták azokat a Dunán és Kulcs közelében használták fel a partvédőmű megépítéséhez. A híd vasszerkezetéből Kimlén és Feketeerdőn építettek hidat, illetve a szegedi Dóm téren a szabadtéri játékok nézőtere is ebből készült. Helyét az egykori pesti és budai hídfőnél emlékkő jelöli.

A második világháború befejeztével Budapesten nem maradt ép híd, pótlásukat visszaépítésükig kishajó-közlekedéssel és pontonhidak építésével próbálták megoldani, melyek azonban a folyó téli jégzajlása miatt nem tudták folyamatosan biztosítani a kapcsolatot. Az első állandó híd a Kossuth Lajosról elnevezett híd volt, mely 1946. augusztus 20-áig, a Szabadság híd megnyitásáig egyben az egyetlen is volt.

A híd helyének kiválasztásakor egyértelmű volt, hogy az állandó hidak közül leghamarabb a Ferenc József hídon tudják visszaállítani a forgalmat. Ezért a Margit híd és a Lánchíd között kerestek megfelelő területet. A Batthyányi tér–Báthory utca és a Pálffy tér (Bem tér)–Klotild utca (Stollár utca) közötti nyomvonalak között a kb. 100 méterrel rövidebb hossz döntött az előbbi javára.

A pillérek építése 1945. május 16-án indult, a hidat a gyalogos forgalom számára 1946. január 15-én, az autóforgalomnak január 18-án nyitották meg. A rekordgyorsaságú, mindössze nyolc hónapig tartó építkezés az újrakezdés szimbólumává tette a hidat.

A híd teherbírása korlátozott volt; egy idő után már nagyobb autóbuszok nem is hajthattak fel rá, végül már csak a gyalogosforgalom volt engedélyezett.

A hidat 10 éves élettartamra tervezték, ennek megfelelően elhasználódása miatt 1956-ban, mikor már nélkülözhetővé vált, forgalmon kívül helyezték, majd 1960-ban lebontották. A medertisztítási munkák 1963-ra fejeződtek be. A keszonoknak új felhasználást találtak, Kulcsnál partvédművekbe építették be őket. Helyét az egykori pesti és budai hídfőnél emlékkő jelöli.

[visszahatonevmas]

Neo: most meg merre mész?

Kulcskészítő: új úton. Mindig új úton.

[100truedaily]

day 518

[dioskailacs]

arról miért nem beszél senki hogy mióta egészségesen étkezem ÁLLANDÓAN FINGOK de ilyen pusztulatosan büdöseket. nem merek borsót venni geci mert az egész lakás kénköves pokolbugyor lesz tőle pedig az új recepttel ez az egyik új kedvenc kajám DE MINEK.

[ventricide]

the best part about VIY is that the discord server doesn't exist, peace and love in the vanish verse 🙏💖

[turoce]

somehow i missed that Baldwin made key familiars during Night of the Nocturn and 5 months later i am slamming my fist down in anger while thinking about giving my Skyghost fandragon a familiar

[bdpst24]

Hálás vagyok a könyvelőmnek! – címmel kampányt indít a Kulcs-Soft 

Hálás vagyok a könyvelőmnek! – címmel kampányt indít a Kulcs-Soft

November 10-e a számviteli szakemberek, egyben a könyvelők nemzetközi világnapja A Kulcs-Soft hazai vállalkozókat kért fel, hogy osszák meg a közvéleménnyel, miért hálásak idén a könyvelőjüknek.   A kis- és középvállalati ügyviteli rendszerek egyik legjelentősebb hazai szolgáltatójának a könyvelők, a bérszámfejtők és a vállalati ügyvitellel, adminisztrációval foglalkozó munkatársak az elsődleges…

[ciganyolga]

motivációim

A majdnem szcientológusságomról eszembe jutott a majdnem keresztény időszakom, amit két dolog triggerelt: 1) a Jézuska nyilvánvalóan tehetősebb, mint a hozzánk bejáratos Télapó 2) nagyon be akartam illeszkedni a somogybabodiak közé, és meg voltam győződve arról, hogy a vallásosság a kulcs. (Egyszer az apám megmondta a betlehemezőknek, hogy nagyon kedves ez az előadás, de pénzt nem fognak kapni érte, és amúgy Isten meg nincs is, hát, ez nem segített mondjuk.)

Nagy influenszereink voltak a témában a szomszéd Bizderiék, akihez a Jézus hozta a menő LEGO-kal és Barbie-kat, ezért követendő példa volt számunkra a működésük, including katolikusság. Rendszeresen folytattunk velük vallási eszmecseréket, meg hát ott volt a taxisofőrös közös vallási élményünk, ugye. A Mi atyánkat meg az esti imádkozást is megtanították nekünk.

A mi családunkban ezeket nem volt kitől felszedni, mert mindenki ateista kommunista neveltetést kapott, egyedül a Dédi úszott az árral szemben, és próbált minket téríteni, de hát a Bizderiéknél jóval kevesebb befolyással bírt. Eleve kendős fogatlan néni volt, és elég félelmetes. De nem attól, hogy le volt operálva mindkét melle, a csonkaság gyerekként borzalmasan érdekes, szóval ezt elintéztük azzal, hogy egyszer meglestük az Öcsivel öltözködés közben. A gond inkább azzal volt, hogy öt-hat évesen nem találtunk vele közös témát. Két dologról volt hajlandó beszélni: 1 - járunk-e templomba, szoktunk-e imádkozni és miért nem 2 - ő már meg akar halni. Ez utóbbi gyerek fejjel felfoghatatlan, én amikor megtudtam, hogy van ilyen, hogy halál, és én is meg fogok halni, kiborultam, és elég sokat sírtam. El se tudtam képzelni, hogy miért mond valaki olyat, hogy ő már várja, hogy meghaljon, de a Dédi várta, vagyis akkor mégse lehet olyan kurvajó vallásosnak lenni, nem?

Még azért nagyobb koromban az Edinával, aki felvilágosult református volt, párszor suli után ellátogattam a refkó tiszteletesékhez, mert a Kati néninek, a Tiszi feleségének nagyon szép hosszú haja volt, és tudott gitározni, meg mindig volt pogácsa. És állítólag egyszer valaki látta, hogy a Kati néni meg a Tiszi szenvedélyesen smárolnak, és az Edinával ez is nagyon tetszett nekünk, és kicsit reméltük, hogy majd mi is rajtakapjuk őket.

Aztán gimis koromban már nemhogy nem akartam trú babodi lenni, de minden erőmmel igyekeztem elhatárolódni, hiszen akkor már menő kaposvári akartam lenni, úgyhogy a keresztény törekvéseimet is elhanyagoltam. Hacsak nem számoljuk a sokkal későbbi mama mit fog szólni, ha nem lesz típusú kényszer egyházi esküvőmet, de az felbomlott, szóval olyan, mint ha nem is lett volna. Amit Isten egyszer öszeköt, azt a Budai Központi Kerületi Bíróság öt perc alatt választja szét, szóval lehet, hogy van Isten, de ha valakit magadhoz akarsz láncolni, akkor inkább a CSOK-ot nézegessétek.

[berryicet]

i have not been keeping up with the kulcs investigation whatsoever

[kavekkozt]

Óriási fun volt a mai nap is: beragadt a kulcs a Müllraum zárjába.

Na mármost ilyen mágikus kulcsunk van: kapu, Müllraum, Kinderwagenraum, Waschküche, Fahrradraum, postaláda, pince, ÉS A LAKÁST is az nyitja. (Kb az összes épületet nyitják ezek a környéken.)

Mindez 17:00-kor, tehát hosszú hétvége előtt a munkaidő lejárta után természetesen.

Mindenesetre felhívtam a vészhelyzeti számot a Hausverwaltungnál, akik egy órán át gondolkodtak azon, hogy ez vészhelyzet-e. Nekünk volt másik kulcsunk szerencsére, úgyhogy a lakásba be tudtunk menni, a szeméttárolót lehetett nyitogatni, tehát alapvetően nem volt az, de...

Aztán szerencsére úgy döntöttek, hogy az! Úgyhogy kicsit 8 után jött a lakatos, akkor már nagyon izgultam, hogy csak ráfúj WD40-nel és kijön, de SZERENCSÉRE szét kellett szedni az egészet és jó sokáig szerelte!

[tibberg]

tinédzser mindent elszór

A gyerek reggel telefonált, hogy otthon felejtette a tesi cuccát. Az a szerencséje, hogy reggelenként együtt szoktak suliba poroszkálni gyalogosan a haverjával, aki csak kis kitérőre lakik tőlünk, így miután gyorsan befejeztem a reggelimet, felpattantam a biciklire, és elvittem neki a táskáját. Az iskolánál össze is futottunk. De úgy tűnik, ez a rosszabb reggelek közül való, mert a suli előtt mutatja a gyerek a telefonját, hogy az iskolai kulcsa az valahol kint van a város szélén, fent a hegyoldalban, ahova mi max túrázni megyünk. Eddig kétszer szórta el a kulcsát, kapott rá egy airtag-et, hogy könnyebben meglelje, meg legalább tudjuk, hogy hol keressük, itthon vagy a suliban. De mit keres a város másik felében az a nyomorult kulcs? Még mindig bizonytalan vagyok, hogy hasznos dolog-e egy airtag, privacy meg minden, de azt hiszem ha ez az ügy befejeződik, az én véleményem is ki fog alakulni.

[hotelmental]

Egészen hihetetlen, hogy mennyi embernél futunk bele abba, hogy nem tud bejutni a lakásba.

Minden infót (kódok, hol a kulcs, hol a lakás) napokkal előtte elküldünk egy üzenetben.

Nem olvassák el. Az ilyen emberek mit várnak az élettől? Valaki mindig megoldja helyettük? Nem megy az értő olvasás?

A legutóbbi szerencsétlen éjjel 2-kor érkezett és írt üzenetet, hogy nem tud bejutni.

Nem bejutni nem tudsz, hanem olvasni 🙄

[otthonzulles]

megérte a lockpickinglawyer-nézés

Van a házunkban egy id. Júlia, a ház lüke öregasszonya; velem - illetve a főbérlőmmel - leszedették a másodikról a(z amúgysem használt) digi tányért, mert "attól fáj a feje", üldözi a gyerekeket, kutyasétáltatókat, ilyen. Ifjabb Júlia (másik lakásban) meg a frigid házmester-asszony, aki szintén egyedül él és magáénak érzi a teljes lépcsőházat. Szóval nem szeretjük őket.

Lépek be ma a házba, idősebb ajtaja előtt toporog ő és szemközti Rózsika, egyébként haragban vannak 😄

"Na végre itt egy férfiember majd ő segíteni fog", delegálta rám Rózsika akkor még nem is tudtam, mit...

Id. Júlia nem jut be a lakásába, nem megy bele egy kulcs a belső ajtajába - mondom zizis, az eredeti (fal belső él) bejárati ajtóra ő rakatott külső, kifelé nyíló ajtót is. Átnyújtja a kulcsot, hmmm ez tényleg szorul. Telóval belevilágítottam a nyílásba, az első pin talán mintha abnormálisan magasan állna - vagy csontszáraz idős zár, eddig kopott-fáradt, most lett sok.

Volt szerszám, Rózsikánál volt egy helyes rövid, hegyes pengéjű konyhakés, azzal baszkurálta id. J. a zárat (?!?!?!), mert - motyogja - valaki biztos tönkre akarta tenni az ő zárát -- a belső ajtaján! Mhmmm. Mással se foglalkozunk. Na mindegy a helyes kis konyhakéssel benyúltam a kulcsnyílásba és hmmm mozog az a pin kicsit megpiszkáltam. Rugózottan mozog. Elő a kulcs, kicsit erőltettem-jigglingeztem (megfelelő magyar igét várom a szerkesztőségbe) és egyenként be tudtam játszani a kulcsot a zárba, de minden öööö kulcstaréj (ridge) gecire akadt. Valódi satisfaction volt mikor benyomtam tövig és elfordult a kulcs a zárban, első próbára. Mondtam az öreglánynak hogy nézesse meg v. cseréltesse ki a zárat ne használja addig - két ajtaján van vagy öt zár és otthagytam :)

Ha jó szomszédom lenne akkor hozok egy kis zsírt a zárjaiba de ott rohadjon meg 😄

Na ilyenek vannak!

[kalomistabence]

Eldobható testek

Sokáig ültünk az asztalnál, a beszélgetés mindig visszakanyarodott oda, hogy folytassuk-e tovább, függetlenül attól, mit árul el a morális érzékünkről, függetlenül attól, mibe kerülhet ez nekünk végül, éreztük, hogy eljött az idő, és azt diktálja a józan ész, hogy a részecskéket engedjük vissza az áramlásba. Nem mintha sejthetnénk, mi születhet abból, amit egymásból hagytunk.

A reggel úgy kezdődik, mint egy elfelejtett szokás, a kávé kihűl, a fény végigcsorog a konyhakövön, valaki álmosan kinéz az ablakon, abban próbál értelmet találni, ahogy az autók egymás után elindulnak, és egy madár elhullajt egy tollat a parkolóban.

A testek, ha elengedik őket, szétterülnek a padlón, mint az árnyék, vagy mint az ujjlenyomat a zuhanyfal üvegén, amit senki sem hajlandó lemosni. Nem látjuk, mi lesz a törmelékeinkből, nem tudjuk, hol épülhetünk fel újra, egy másik országban, egy idegen szemetesében, egy germofób koszos tenyerében, egy reggeli pánikrohamban, ahol az érzelmek képtelenek szavakká rendeződni, csak lebegnek, mint por a fényben.

Az élet tovább lüktet, mint egy gyógyulni nem akaró seb a bőrön, alattomosan bomlik szét, ahogy falon terjed a repedés, ha eső után beázik a tető. A hullámok emléke lassan rétegekké ülepszik bennünk. A testek halkan visszaszivárognak a rendszerbe, mint a lecsapódó pára a csempéken.

Amikor a folyamat befejeződik, csak egyetlen név marad a tenyerünkben, amit egész életünkben újra és újra próbálunk kiejteni, de mindig elcsuklik szavunk, mint a kulcs, ami sosem illik egészen a zárba.

A hiány, amiben élünk, úgy simul ránk, mint kabát bélésében a szakadás. Talán ma este a részecskéink végre elengedik egymást, szétgurulnak, mint a gyöngyök egy széttépett nyakláncról, összekeverednek a porral, és ha elég csend lesz, meghalljuk, honnan kezdhetjük újra: egy közös forrásból, ahol a távolság már nem elszigetel, csak emlékeztet, hogy túléltük egymást.

[csacskamacskamocska]

Úgy szeretünk, ahogy nekünk lenne jó. Úgy büntetünk, ahogy nekünk fájna.

Ez egy érdekes dolog volt, ami most szembejött. Azt mondja, hogy mindenki azzal büntet, ami neki hiány. Hogy az emberek mérgező tulajdonságai mögött megjelenik a szeretetnyelvük. Bár a szeretetnyelv felosztást újabban már nem fogadja el a pszichológia (olvastam, de még szakcikkben nem jött szembe), de most fogadjuk el, hogy mindenkinek van egy dolog amivel elsődlegesen kifejezi a szeretetét.

Minőségi idő Ajándékok Szívesség/segítség Dicsérő szavak/elismerés Fizikai kontaktus/gyengédség Ha akár tudjuk is, hogy a másiknak nem arra van szüksége amit mi adni szoktunk, akkor is leginkább, legkényelmesebben, önmagunk számára legkifejezőbben abban nyilvánul meg a szeretetünk, ami nekünk az elsődleges és amit mi szívesen kapnánk. És pont ez lesz az amit megvonunk a másiktól, amikor büntetni akarjuk (szándékosan vagy ösztönösen, ez most mindegy) Ide betehetném a részletet a Mi kis falunkból... Csaj: Nem emlékszel? Egy hónapig nem szóltam hozzád büntetésből! Pasi: Az büntetés volt? Azt hittem (a valamilyen) ajándék része!

De hülye viccet félre, azért érdekes az egész, mert úgy tűnik, hogy ahogy büntetjük a másik embert (bár ezt önmagában is szörnyű leírni), de az leginkább arról beszél, hogy mi mit szeretnénk kapni, nekünk mi a szeretetnyelvünk, a legfőbb sóvárgásunk.

Mekkora kommunikációs káosz ez! Mekkora! És amit mérgező tulajdonságként él meg a környezetünk, a mögött pont az van, amire mi vágyunk. Aki mondjuk nem vállalja fel, hogy segítségre van szüksége, annak a fő szeretetnyelve a szívességek. Ha valaki elszigetelődik, akkor leginkább a minőségi idő a szeretetnyelve. Aki kitér, elkerüli a másikat, és így bünteti, akkor a fő szeretetnyelve az érintés. Aki gyakran impulzív vásárol, az ő szeretetnyelve valószínűleg az ajándékok. Aki csenddel büntet, annak az elismerő szavak a szeretetnyelve.

Ez csak egy aprócska kulcs. Pl: Haragszom, majd jól nem szólok hozzád! Hiszen annyira fáj, amikor nem szólsz hozzám. De néha nem kulcs, szóval nem kell mindent szétpszichologizálni. Néha a mögött amit teszünk nincs semmi, csak érdektelenség, szeretetlenség, a bármiféle közösségvállalás elutasítása. De gondold át a legutóbbi haragodat vagy büntetésedet valaki felé. Benne volt-e az, amiről ez a poszt szól?

Érdekes még a "mérgező" szó megjelenése. Erről is kéne írni, hogy mi is az, mitől válik valami mérgezővé. Miért nem csak egy rossz tulajdonság? Mitől mérgező valaki? lehet-e valaki csak nekünk mérgező? Lehetünk mi is mérgezők? Egy valakinek? Mindenkinek? -- erről majd legközelebb.