#lelki ok

[hobbiagysebesz]

az van, hogy beleneztem az x faktorba a heten. egeszen elkepeszto elmeny volt. nagyon durvan kepessegtelen emberek jottek el a valogatora, ahol majka es gaspar laci egy szerencsetlen primitiv part juttatott tovabb viccbol. mindenki lathatta es hallhatta, hogy nem tudnak enekelni, ok meg annyira vakon vannak (meg gondolom a kornyezetuk se sokat segit ebben), hogy ezt nem veszik eszre. majka es gaspar laci a gatlastalan szorakoztatas neveben elszorakozott veluk, mint macska az egerrel, vegtelenul undorito, minosithetetlen es erkolcstelen volt az egesz. miutan a csavo elmekegett egy zambo jimmy szamot ugy, hogy a szoveggel is gondjai voltak, mondtak neki, hogy ha az asszony tovabbjut, akkor o is. toth andi probalt a realitas talajan maradni, de tul sokat nem tudott elerni ezzel, valkusz milan pedig nyilvanvaloan azt se tudta, hol van, kb mintha valami tripben lett volna es flesselgetett volna a lelki szemei elott elhalado szines lepkekre, gecire nem ertem, mi a bal heremet keresett ott. de meg mindig sokkal kevesbe volt ellenszenves, mint a nyilvanvaloan pszichopata majka es a kegyetlen szorakozasban melto partnere, laci. elmennek ezek a szaros picsaba megbaszni a kurva anyjukat salakos fasszal. csak ennyit szerettem volna elmondani

[csacskamacskamocska]

Cserélhető

Egyszer egy barátom azt mondta, hogy ő olyan átlagos, hogy bárkihez illene, bárkinek megfelelő párja lenne. Meglepő gondolat volt, mert én nem barátkozom átlagos emberekkel (oks ez egy másik téma, hogy a barátaimat mind kivételesnek érzem. A tehetségüket, erősségüket, pozitívumaikat felnagyítom, a gyengeségeiket nevetséges nüanszoknak látom. Nekem ők nem csupán valami kedves emberek akikkel el lehet lötyögni, hanem kivételes kincsek. Érdekesek, különlegesek, izgalmasak és büszkeséggel, de minimum örömmel tölt el, hogy barátok vagyunk) Naszóval ezt a barátomat is különlegesnek találtam és nem értettem, hogy saját magát miért így határozza meg. Azt sem értettem, hogy miért agyal azon, hogy kihez illene és kihez nem, mikor éppen nem keres párt, legalábbis azt mondta. De a gondolatai hátterét nem mesélte el. Talán titokban megint egy nála középszerűbb lányba volt szerelmes. Tegnap egy sorozatban hangzott el a mondat, amit ki is posztoltam, hogy az a valóság, ami nem pótolható. Aki átlagos és mindenkihez/bárkihez illik az semmilyen. Mindenben átlagosan teljesít, nincs vele baj, nem gerjeszt konfliktust, megbízhatóan teszi a dolgát, se a megjelenése se a viselkedése nem rí ki a nagy tömegből, udvarias és pontosan tudja mikor mit kell mondania, tennie és azt is, hogy az átlagember adott pillanatokban mit szokott érezni és ez milyen cselekvésre ösztönzi. De nem érzi. Azt hiszem, azok érzik magukat cserélhetőnek mások életében, akik a saját életükben könnyen cserélnek szereplőket. Magas fokú reziliencia jellemzi őket. A reziliencia a pszichológiában lényegében azt a tulajdonságot vagy helyesebben képességet jelöli, hogy az ember gyorsan vissza tudja nyerni eredeti, jó állapotát testi-lelki szenvedés, illetve nehéz élethelyzetek átélése után. Ez a fajta rugalmasság nagy érték, csak az a bökkenő, hogy leginkább azokra jellemző, akik nem élnek meg komoly érzelmi mélységeket. Na, talán ez a gondolat amit kerestem. Hogy olyan félelmetes módon vagyunk képesek éveket vagy akár évtizedeket lehúzni egy érzelmileg felszínes, de amúgy nincs semmi baj kapcsolatban. A kapcsolat biztonságos felszínén evickélve. Biztosan kell bátorság hozzá, hogy az emberek olyan dolgokról beszéljenek egymással aminek kiszámíthatatlanok a következményei. Lehet, hogy nem vagyunk szebbek, okosabbak mint az átlag. És vannak hibáink kívül és belül. De a kapcsolatoknak mélységet kell adni. Érzésekkel. Kommunikációval arról, hogy kik vagyunk mi magunk, kik vagyunk egymásnak és mit akarunk magunkkal kezdeni az időben ami adatott. Én emlékszem milyen az, amikor a másik ember ebben nem partner és kiderül, hogy leszarja a személyes terveimet, elképzeléseimet. Nem támogat mert nem érdekli. Nem támogatja, mert az én életem, jövőm neki nem érték. Lehetséges, hogy csak én vagyok úgy azokkal akiket szeretek, hogy ugyanazt érzem amit a gyerekeimnél, hogy mindent megtennék érte, hogy elérjék a céljukat. Szeretném látni az örömüket, a boldogságukat, hogy megvalósították amit elgondoltak. Nekem mindegy, hogy az mekkora dolog vagy, hogy kézzel fogható vagy éppen nem. Ami pótolható az felszínes, az semmilyen, az „nem valós” abban az értelemben, hogy nincs mélysége, nincs inspiráló, változást hozó ereje. De békéje azért lehet. Előlegezzük meg neki ezt a jóindulatot, akkor is, ha nekem ez kevés.

[barataimnakcsaktoma]

Megmondom őszintén, nem vagyok valami nagy “klíma-szorongó”. Ezzel együtt persze tájékozódom folyamatosan, és igyekszem a legfenntarthatóbb módon élni az életem. A szemetelést sosem tűrtem (többször szemetet is szedtem), illetve a pazarlás rosszaságára is hamar rájöttem.

Aki ismert a világháborúban (vagy a büdös komcsik első évtizedeiben) élt embereket, pl. nagyszülőket, azok általában az étellel pazarlást sem nagyon szeretik. Nyilván a “nincsből” fakad minden falat megbecsülése. Nem kell hozzá kivételes logika, hogy rájöjjünk.

Az étellel nem pazarlásra már sokan sok mindennel próbálkoztak (pl. éttermekben kisebb tányérok, különböző mobil app-ok, amiken keresztül éttermeknél a zárás közeli órákban olcsóbban lehet főtt ételhez jutni, stb-stb.), de amit ezen a képen látok az szerintem nagyon jó és vélhetően/remélhetően hasznos is.

Mert az érzelmekre hat.

Nem kell mohónak lenni. Szedj keveset, az is elég, hidd el!

A kövér/túlsúlyos ember beteg. Bármit is mond a “body positivity”!

Illetve - ha kicsit elmélkedünk rajta, rájöhetünk - minden vallás alaptételei népi megfigyeléseken (lelki és gyakorlati síkon is) alapulnak. Ilyen a bibliai 7 főbűn is. Ezek között, hétből kettő(!) is ide kapcsolódik: kapzsiság, falánkság.

Szóval szerintem ésszel, és jó szívvel cselekedjünk! 🙏

(Tipp: ha van otthon ételmaradékod, add az utcán egy hajléktalannak, mielőtt megromlana.)

[martingrosz]

Barátság...

Ez az egész dolog ami megtörtént, az annak köszönhetö hogy én 2015 nyarán kilátogattam az usába. Itt készültem az elöttem állo szezonra, a csapattársaim nélkül, és csak annyit tudtam, hogy a nyáron érkeztek új játékosok és edzö. Szeptember 7-én indultam el haza és 9-en hajnal 2 kor léptem be a lakás ajtaján, majd miután végeztem a sulival máris rohantam át a város másik végébe, hogy végre csatlakozzak a csapathoz. Mint mindig edzés kezdette elött egy órával megérkeztem, és elfoglaltam a helyem az öltözöben, aztán 17:32 kor belépett valaki az öltöbe, ekkor még nem sejtettem hogy ez a valaki az én testvérem lesz, úgy voltam vele, elsö edzés na majd most jol megszivatom. De aztán edzés után mikor ott ültünk egymás mellett, huztuk le a büdös zoknit a lábainkról, össze néztünk elmosolyodtunk lecsapiztunk és éreztem, itt valami elkezdödött! Aztán teltek a hetek, egyre jobban kinyiltunk a másik irányába, és kiderült hogy mindkettönk barátnöje Györben éli minden napjait, szóval ez a közös vonal mégközelebb hozott minkent. Aztán egyik alkalommal edzés után zuhanyzunk, és jött a kérdés töle, hogy mi a fene van velem.? A válaszom az volt hogy minden okes nincs semmi baj. Természetesen nem volt hülye, és levágta hogy nem mondok igazat, és megkérdezte még vagy tizszer egymás után, elzártam a vizet és csak annyit mondtam neki hogy nem okes a kapcsolatom, nem szoltunk egymáshoz csak felöltöztünk es kocsiba ültünk. Nem hagyta hogy én szarul érezzem magam egy lány miatt, na és innen tudtam hogy ez nem csak barátság, ez mar testvériség. 2018 nyarán Ö felhagyott a focival, én pedig az usába tettem át a székhelyem, de a barátság nem mult el annak ellenére sem, hogy én 8.500 kmre vagyok es minusz 6 órával hozzá képest. Söt, mikor már Ö is érezte hogy valami nem stimmel az életével, amit én is észre vettem, akkor amit Ö adott nekem ott hogy nem hagyta hogy darabokra essek, ezt én ugyan úgy vissza adtam neki és tisztán emlékszem a napra amikor elsirta magát a telefonba, (és ez nem gyávaság ha egy férfi sir), akkor éreztem hogy neki hiába van ott mellette több barátja, neki én tudok csak segiteni, neki rám van szüksége hiszen egy lelki sémán sétálunk hosszú évek óta, és tudunk egymás titkairól, szóval a világ végéröl is ott álltam lelkileg mellette ahogy a mai napig ez tart is, és ami mégdurvább hogy van hogy honapokig nem tudjuk a másikat utolérni munka edzés idöeltolodás miatt, de hogy akármikor beszélünk mindig ugyan ott folytatjuk mintha 2 percce beszéltünk volna utoljára. Én úgy gondolom hogy ez egy igaz barátság!

[padgany]

A napokban hallgattam egy podcastot, amiben a férfiak esetében a ,,nőhöz jutás’’, a nők esetében a ,,férjhez jutás’’ volt a téma. Szerencsére szó volt arról is, hogy a címet azon általános igazság alapján adták, hogy míg a férfiakat inkább a zsigeri, mélyen beléjük kódolt szaporodási vágy hajtja, addig a nők jelentős többségénél a biztonság, a családalapítás és az érzelmi tényezők érvényesülnek, amikor párt keresnek. Leegyszerűsítve, míg a férfiak többsége zsigerileg csak a magjait szeretné szórni a világba, addig a nők többsége olyan társat keres, akivel megállapodhat.

Én - mindenféle hazudozás, vagy egy különleges és egyedi állatfajnak való beállítás nélkül - olyan hímneműnek gondolom magam, akinek valóban nagyon fontos a szexualitás, viszont egyáltalán nem vágyom a változatosságot mindig különböző, vagy rendszeresen más nők személyében. Valamiért nálam is az érzések/érzelmek, a mentális, valamint a lelki és intellektuális összhang érvényesül és ezt az összhangot is keresem. Millió olyan nő létezik, akire ha ránézek, akarva akaratlanul az jut eszembe, hogy ,,fú de megdugnám’’, de ha megszólalnának és kiderülne, hogy nagyon nagyon nem vagyunk egy hullámhosszon, akkor lehetne bármennyire világbajnok feneke, akkor sem tudnám és nem is akarnám magamévá tenni.

De ezt el is mondták, hogy nyilván vannak kivételek, de az alapigazság ez és ez is marad. Ezek a nemi szerepek/jellemvonások már az ősidőkben kialakultak és nem tagadhatjuk őket, akkor sem, ha már 2022-ben járunk.

Beszéltek egy nagyon érdekes dologról, miszerint olyan személyt fogunk vonzónak találni, aki ‘’jobb nálunk’’. Idézőjelbe tettem, mert itt a külsőségekről van szó. A saját, itt-ott hibás génjeinket szeretnénk a belső, mély, ősi ösztöneink által kijavítani (a tudatosan el nem képzelt közös utódaink által).

Lényeg a lényeg, végső soron mi is a világ állatias teremtményei vagyunk ösztönökkel, a különbség a többi állathoz képest többek között az értelmi színvonal, az ok-okozati összefüggések magasabb szintű felismerése és az ősidők óta kialakult együttélésünk írott és íratlan szabályai. Végülis ezek miatt nem esünk már egymásnak az utcán, de az ősi ösztönök ugyan úgy bennünk vannak, csak annyira mélyen, hogy nem tudnak előtörni, simán el tudjuk és el is kell őket nyomnunk.

Sok más dologról is szó volt, többek között arról, hogy az esetek kilencven százalékában a nő választ, a férfinak pedig jut, ami marad és, hogy ez miért és mikor alakulhatott ki, és ez mennyire torzítja az önértékelést, vagy akár a személyiséget.

És akkor egy ehhez kapcsolódó társkeresős eset:

A napokban matcheltem a társkeresőn egy szép, huszonöt éves lánnyal. Talán a belső ösztön, a génjeim zsigeri feljavítása céljából nyomtam a tetszik gombra/húztam jobbra. Persze ráírtam és hamar kiderült, hogy az ő esetében is az érvényesült, hogy míg ő válogathat, addig az én szerepem az ő meghódítása lett volna. Megjegyeztem, hogy nagyon csinos a képeken, megkérdeztem tőle, hogy telik a napja és mióta van fent az oldalon. Válaszként azonnal egy kritikát kaptam, miszerint lehetnék kreatívabb. Végső soron igaza volt, ez egy sablonos nyitás, így csak annyit tudtam rá reagálni, hogy engem valóban érdekelnének a feltett kérdéseimre a válaszai, de üsse kő, ha van kedve, adjon tippeket.

Bemásolt a netről négy faviccet és megjegyezte, hogy valahogyan így kellene. Talán az, hogy instant lenullázta az önérzetemet/pislákoló férfiasságomat, továbbá mert egyáltalán nem voltam favicces kedvemben, ráhagytam és nem válaszoltam, csak annyit, hogy éppen vendéget várok és kiléptem. Másfél órával később ez az üzenet várt: ,,Na akkor szia’’. További jó ismerkedést és jó szerencsét kívántam neki, amire válaszul azt kaptam, hogy köszöni, valaki más már felkeltette az érdeklődését és amúgy is kb. harmincan írogatnak neki egyidőben. Megírtam neki, hogy jobb is így, rettenetes mód nem vagyunk egy hullámhosszon, ő nem rám kíváncsi és én sem őt keresem. Ezen a ponton kezdte el kritizálni a leíró szövegemet. Kifejezte, mennyire nem szimpatikus neki a hozzáállásom. Szerinte ez ,,semmibe élés’’, hogy nem egyéjszakás kalandot és nem is feleséget keresek, csak valakit, akivel jól tudom magam érezni. Ez nem volt neki elég, megírta, hogy egy barátnője mondta neki, hogy ,,adjon nekem egy esélyt’’, aki szerint jó fej vagyok, de most kiderült, hogy nem is vagyok az (LOL). Megkértem hát, hogy legközelebb ne hagyja magát rávenni olyan dologra, amihez nincs kedve és tájékoztattam, hogy én nem akartam soha sem tőle esélyt. Megírtam neki azt is, hogy nem vagyok favicces kedvembe, hogy jólesett volna, ha a kritikák helyett, vagy legalább azok után válaszol a kérdéseimre, amikből akár kibontakozhatott volna egy faviccek cserélgetésénél mélyebb beszélgetés, továbbá azt, hogy ahelyett, hogy nekem írogat, ismerkedhetne azzal, akit érdekesnek is tart és akinek a kérdéseire válaszol is, esetleg ő is fel tesz neki párat.

Tiszta volt, hogy hidegen hagy, csak mosolyogni tudtam magamban, amikor kritizált vagy beszólt. Nem érdekelt, kiderült, hogy egy kontroll freak valaki, akinek annyira bassza az önérzetét, ha nem állnak be a sorba a talpát nyalni, hogy ennek hatására tipikusan elkezd személyeskedni. Írogatott és írogatott, én pedig rányomtam a kishercegnő letiltásának gombjára. Négy éve még lehet, hogy beálltam volna a sorba, de most eszembe sem jutott. ,,Na’’, hozzá még egy bottal se nyúlnék.

[melankolia72]

5 perc merengés

Az igaz szerelem valami olyasmi ami szinte szavakba sem önthető.

Mindig is szerettem ,hogy kivételként említenek minket. Úgy gondolnak ránk , hogy a mi szerelmünk igazi. Viszont nem tudtam elmagyarázni miért más a miénk. Nem csak a kitartás és a kommunikáció miatt hiszen mások is mindent bele adtak végül mégis elhagyták egymást.

Ahogy telik az idő egyre tisztább ez a fejemben. Nem a külsőd miatt szerettem beléd hiába is az fogott meg. Nem az tart melletted. Még csak nem is a humorod pedig azt is imádom!

Az ok amiért nem tudnék nélküled élni roppant egyszerű a maga bonyulultságában. Soha senkiben nem bíztam ennyire. Még a családomban sem. A bizalom és a tisztelet az ami ennyire hozzád köt. A tudat,hogy mindegy mi történik. Legyen akármilyen rossz ez a nap,este össze bújva fogunk aludni. Ez a tudat mindig megnyugtat. Ha nincs erőm ki takarítani nem kell félnem a reakciódtól ,bármikor szivesen segítesz nekem. Nem kell félnem ,hogy nem értékeled az erőfeszítéseket amiket érted teszek.

Soha senkiben nem bíztam igazán. Senkivel nem éreztem magam igazán biztonságban. Ez melletted változott meg.

Ha valaki azt kérdezi , hogy nem untam meg egy ilyen hosszú kapcsolatot,igazából a kérdést sem tudom értelmezni. Hiszen,hogyan tudnám megunni? Megvan mindenem. A lelki társam melett kelek és fekszem minden nap. Ha bulizni akarok ő bulizik velem. Ha inni akarok ő iszik velem. Ha beszélgetni szeretnék,pletykálni vagy akár panaszkodni ő 100%osan figyel és aktivan részt vesz. Mindig megdicsér és nem hagyja ,hogy ki aludjon a szenvedély. Hogyan unható meg valami amit folyton épitünk?

Nem vagyunk tökéltesek, sem ��n sem ő. Sokat hibázunk. Valahogy az még sem opció ,hogy egymás nélkül éljünk. Azt hiszem ez az igaz szerelem. Amikor tényleg képtelen vagy a másik nélkül élni. Hiszen ő az otthonod.

[aggresszio]

Miért van az, hogy amikor kimondom magamban, hogy minden ok és jól érzem magam, őt percen belül valami szétbassza a lelki világom...?

[depressio-quenn]

Mennyire kell szeretni ahhoz valakit h a sajat szíved törd ossze? Mármint most abba vagyok h a srác akibe szerelmed vagyok és másfél évig vele voltam együtt éltünk meg minden és oke szakitottam mert nem működtek a dolgok tönkre tettük egymást de attolmeg szeretem és szakitas utan egy hónapra talál mást és mindennel jobban szereti és hozzam jár át hogy segítsek neki mert ki csinálja a nő lelkileg majd szakitanak és én beszelgetek a csajjal h segítsek nekik kibekulni és mindezt miért? Mert szeretem és az ő boldogsága az első és a lelki békéje meg akkor is ha ezt más adja meg neki és én bele pusztulok

[awesometreasure]

2023.november.10. pentek

az a legjobb abban, hogy ide kionthetem a lelkemet, es senki sem fogja elolvasni! azt vettem eszre, hogy akkor tudnak dolgok elrontodni, ha elmondom a tobbieknek. valami akkor a rendbol kiesik es a rend es balansz meg egyensuly felborul es valahogy az emberek velemenye megrontja mindazt, amit fontosnak tartok. csak akkor jo elmondani masoknak az almaidat, ha mar elerted oket, kulonben vagy valami underlying irigyseg vagy a negativ 'nem bizok benned vagy tamogatlak' energia elferditi minden vagyad hozzad vezeto utjat. de most megis mindent ki fogok magambol onteni! amikor unatkozok, akkor szoktam magamnak crushokat keresni, mint pl munkaban. nehanyszor egy kozepkoru szokitett not, neha pedig egy adhd-snak bediagnosztikalhato sracot, akinek ugyanolyan zenei izlese van mint nekem. sokszor viszont nem is szamitok arra, hogy majd megkedvelem oket es hala a jo egnek mar nem vagyok olyan szorongos crushokkal kapcsolatban, tehat nem veszem oket komolyan. neha jobb, ha valaki csak egy crush marad, es ugysem fogok semmi fontosrol lemaradni az eletemben. az is eszembe jutott, hogy 500 nap nyarban a kiscsajszi is azt mondta, hogy csak mert ugyanolyan zenei izlesetek van nem jelenti azt, hogy lelki tarsak is. csak azert, mert 2019-ben mindketten oda voltunk kanye west, lorde es brockhampton-ert nem jottunk ossze, sot nem lett belole semmi komolyabb. ugyanakkor jol meg tudja a kozos erdeklodesi kor fuszerezni a kapcsolatot. csak lehet, hogy egy ido utan unalmas lesz. vagy nem tudom. valahogy itt eszakon belebotlok jo csajokba, akikkel egyaltalan nem tudnek versenybe szallni. szuperek, menok, hihetetlenul viccesek es szepek, es sportosak. ok ugy erzem megkaphatnanak barkit, akit akarnak. en meg csak egy bevandorlo vagyok, aki ha nem nagy varosban van, xenofobia miatt be vansorolva egy bizonyos kategoriaba. kivancsi lennek arra, hogy mit gondolnak. ev elejen olyan magasrol le SE szartam, hogy mi a f'szt gondoltak rolam az emberek. most meg itt ridegek az eszaki hulyesegben es materialitasban, aminek igazan senki anyja sem tud feneket keriteni. olyan dolgok erdekelnek, hogy vajon mit gondolnak rolam olyan emberek, akik meg csak most jottek ki frissen a kozepsulibol. igazabol csak nem ertem, hogy valakivel, akinek elvileg van baratnoje van, hogyan tudsz egyutt nevetni? az nem megcsalas? ki az, aki azt hitte, hogy nem tudnak nehanyan parhuzamos kapcsolatot valamint viszonyt teremteni a munkahelyen minden egyeb mellett? eleted nagyreszet ebben a szarfeszekben toltod es igazan csak eltavolodsz a parodtol. kell valaki, aki ugyanugy ha nem jobban stimulalja erzelmeidet es felebreszt benned egy vagyat, hogy utodokat hozzal a vilagba.

neha viszont azt gondolom, hogy aszexualis vagyok, mert nem igazan izgulok ra arra, amikor egy palira gondolok, hogy megcsokolom es a tobbi. olyan komplikalt es nem izgato. igazabol csak nagyon bele kell szeretnem abba a szemelybe. valahanyszor azt hittem, hogy valakibe beleszerettem inkabb vakvaganyra siklott a vonatom es kiderult hogy egy borzaszto illuzio volt. most mar ugy erzem erzelmi teren ilyen romantikus partnerekkel semmi sem fog megrenditeni. eleget tapasztaltam a viszonzatlan szerelembol. nem is biztos, hogy valaha szerettem igazan romantikusan valakit. es semmi sem fog mar meglepni. minden ugy tortenik, ahogyan annak tortennie kell. amikor pedig neha ide irok dolgokat, majd visszaolvasom a tobb erzelmet tartalmazo bekezdeseket, olyat cringelek, hogy milyen corny dolgokat birok irni, mint egy rossz szirupos telenovella foszereploje.

[aharagrosszut]

Nem tudom, hogy honnan ered, hogyan alakult ennek a “mindentkidobunk mindentvigyélel még a mélyhűtőből is” dezinformációnak a sorsa. Azt tudom, hogy nagyon fájdalmasan érintett, mikor szombat délben betoppant Csaba és Bandi, akiket kérdeztem, hogy ok értem, hogy a polcról pakoljak le, mert közötte fal van, de hogy a mélyhűtőből miért kell egy festéshez kipakolni? Erre mindketten azt mondták, hogy dehogyis, sőt csak a polcok tetejéről, hogy fel tudják rakni a védőfoliát, közötte se festenek. Csak addigra már szétpakoltam mindent és elbasztam egy teljeset abból a 4 napból, amit eddig a nyárból feltöltődéssel, lakókocsikázással Orsival, meg Másázással tölthettem volna, mielőtt újra haza kell mennem pelenkázni az apámat, guideolni demens anyámat a nap minden percében. Egyik kibaszást se kívánom senkinek. Persze bizonyára a saját önfejlődésünket segíti mindkettő. Én fájdalomcsillapításként megcsináltam ezt a kirakatblogot A (!) polcról. És főként elhatároztam, mert minden lelki és testi tünetem efelé terel már egy ideje, hogy nem fogom ezentúl reakció nélkül lenyelni senki alattomos bullyingját. Let’s Gott!

[zoeka07]

Ugy eltem eddig mintha csak te lennel a foldon de kezd kinyilni.a szemem ez nem igy van. De te ezt nem becsulted meg ahogy semmit sem. Az en lelkiismeretem boven tiszta mindent megtettem erted! Neked semmi nem volt eleg. Lehetetlen modon semmiztel ki. Mindent elvettel tolem nemhogy amitol egy no nonek erezheti magat de melletted mar embernek se erzem magam. Tudod ilyen erzes veled lenni. Legjobb erzes amikor elmesz es csak arra varsz utanad jojjon de nem jon. 2 eve csak azt hallgatom mennyire tonkre tettelek es az en hibam minden. Hogy vagy kepes valakit akit szeretsz ilyen szinten lelki nyomorekka tenni? Mert ezt az oromet is megadom ezt erted el. Engem letaszitottal teljesen oke de a sajat gyereked se nezed semmibe ilyeneket mindasz higy kiveszed belolem? Uristen..es nyilvan mindent arra fogsz hogy beteg vagy. En meg ezert nezzek el mindent. Mindegy mit teszel hulye zoeval barmit lehet ugyis megbocsajt kihasznalom hogy szeret mit szamit min megy keresztul a hulye ugyis egy nulla. Mindenki akinek volt egy kis eszed barat no narki m1 rajott milyen toxic vagy es ott hagyott. En maradtam egyedul mindig. Es megis engem bantasz.Neked a gyerek js csak egy vita eszkoz ezzel is csak nekem probalsz artani. Sosem szerettel vegre kimomdtad de azt hiszed nem tudtam? Csak azert voltam jo mert mindig melletted voltam es szerettelek. Az egyetlen embert talaltad aki erre kepes. En csak annyit akartam higy azeress. Leromboltal minden noiesseget bennem sose voltam eleg mas mindig jobnan tetszett masra vagytal ujra es ujra. Nem letezik ettol megalazobb. Es az embersegem az erzeseim? Szinten elvetted. Sose szerettel sose figyeltel ram nem adtal meg a vilagon semmit es ennek ellenere is teged akartalak. Ha meseltem mindig masra figyeltel egyszeruem nem erdekeltelek soha. Soha nem aggodtal ertem soha nem erdekelt oszinten mivan velem. A vilagon mindenert engem okolsz az miatt ami veled tortenik mindenert engem latsz hibasnak amin atmesz. 2 eve csak csendben turok es varom hogy jobb legyen de nem lesz soha. Es persze mjndig te vagy Az aldozata a te lelked kell patyolgatni. Mindig is semmibe vettel masok elott is ugy beszeltel velem mint egx kutyaval masoknak mindig csak azt meseled rolam mit erdekel a zoeka stb. Soha az eletben nem voltal mellettem. Sajnalom hogy sosem tudtal szeretni biztosan ennek is en vagyok az oka! Rengeteg srac a ket kezet tette volna ertem ossze nekem senki se kellett csak te neked meg barki csak nem en. Es en ezek ellemere is teljesitettem a vagyad meg gyereket is szulok neked bar ez tolem volt felelotlenseg! Elturtem azt is higy mjndig utottel vertel de terhesen is? Nem rolam szol a gyerekunkrol. Egyatalan fel se fogsz meg semmit az eletbol gyava vagy es menekulsz minden elol ami neked nem jo. 5 ev arrol szolt hogy probaltalak jo utra terelni de nem ment. Nem is feltetted a kapcsolatunk megmondtam ha megegyszer hazudsz gatya . Ugyanugy hazudtal. Semmi stabilitas a kapvsolatunkba az eletunkbe azt erzem barmikor borulhat minden. Keptelen vagyok mar ennyi fajdalommal elni. Most se jut eszed agaba se mivan velem de biztos megint kurvazoo vagy drogozol:) mert ezek mindig elorebb voltak mint en barmikor valaha is leszek. Folyton csak a faszsagod gyartod hetrol hetre derülnek ki evek ota a hatugsagaid mikor szamitott barmit is hogy ezzel bantasz? Mit varsz most is en fussak utanad? Egy betut nem vagy kepes irni kurvaknak persze eloszeretettel irsz de en ennyit se erdemlek. Ha annyira szeretnel nem engedtel volna ki semmi aron de megint kiderült kicsit se erdekellek. Elhiszem hogy nem vagy szerelmes belem de meg csak emberkent se szeretsz tisztelet stb ilyeneket fel se hozok ha ez mashogy lenne nem tudtad volna ezeket megtenni velem nem tudtad volna ennyiszer vegignezmi hogy szenvedek miattad. Belefafadtam ennyi ev utan hogy csak en tegyek ertünk. Sose beszelhettem veöed semmirol ha nekem valami fajt sose tudtad oszinten elmondani a dolgokat mert ugy kevesbe fajt volna nem szedett volna szet mi volt mi nem. Vilag eletbe meg lettem verve ha valami fajt en sose mondhattam el mi a baj. Jol megvertel aztan vossza tamadtal en

[csacskamacskamocska]

Fedősztori

Kérdezte a pszichológus, hogy „nagy az ellenállás a környezetében XY-al kapcsolatban?”. Hátőőő, nem, az a helyzet, hogy nem ismerik a történetet. Nagyon kevesen ismerik a történetet. Mindenki nagyon kedveli DEZSŐT (nevezzük Dezsőnek. Egyszer udvarolt nekem egy ilyen nevű csávó, akinek amúgy ez csak a beceneve volt és végül jól elvette a barátnőmet, akit eleinte ki nem állhatott). Szóval Dezsőt kedvelik. A barátnőim leszarnák Dezsőt, csak úgy érzik akadály abban, hogy boldog legyek. Mindenkinek a saját sztorija a fontos és a másik ember életét kurvára nem tudja objektíven nézni, mindig az aktuális hangulata és életeseményei befolyásolják, hogy mit reagál. Amit magának mond(ana) azt mondja a másiknak. A nem szakembert 80%-ban befolyásolja a saját élete, a szakembert meg csak20%-ban. Szerintem. Nade a fedősztorival kapcsolatban: azon gondolkodtam, hogy ha valaki amúgy egy rakás lelki kórsággal küzd, de talál valakit, aki miatt ezek a kórságok nem látványosak, kiegyenlítődnek, belesimulnak az elfogadható érdektelenségbe, akkor az az ember nyilván úgy fogja érezni, hogy ő kurvára rendben van, hiszen minden működik. Anyám például úgy oldotta meg a valósággal való szembesülést, hogy ki se tette a lábát otthonról. Számára a világ tökéletesen működött. A családban többnyire nem az kerül pszichológushoz, aki az oka a problémának, hanem az, akin a tünet kiütközik. (mundjuk, Dezső van annyira öntelt, hogy azt hiszi magáról, hogy ő az ok, pedig ő tűnet) Viszont az is igaz, hogy ha az ember gyógyul, a gyógyulása húzza maga után a családtagok gyógyulását/változását. Na, ez az érdekes, hogy valaki megküzd a démonokkal, és mindenkinek haszna van belőle a családban (a szűk környezetben), akkor is, ha az a mindenki addig azt mondta, hogy faszság az egész pszichológus, és kidobott pénz. Az ő szemükben a változás természetes, és "mindig is így mentek a dolgok", nem is érzékelik, mert nem az ő küzdelmük volt. Ha valaki vesz egy házat, amiben vizesednek a falak, szar az elektromos hálózat, stb, stb, de nagyon szép helyen van, akkor megteheti, hogy beköltözik, odatolja a kanapét a máló salétromfolt elé, nem használ egyszerre több fogyasztót, és megpróbál eléldegélni a szép kilátással a szar házban. Vagy kurva sok melóval nekiáll felújítani. És amihez nyúl, az húzza maga után a következő problémát. A szomszédok meg nézik, és baszogatják a zaj meg a kosz miatt. Ha azt mondja, oké szomszéd, gyere be, nézd meg, hogy szerinted, hogyan lehetne ezt jobban csinálni... vajon mit fog mondani a szomszéd? Amit válaszol az jellemzi őt, és a szomszédi viszonyt. Persze, az emberek nem hívják meg a szomszédot, hogy nézzen körül, még a barátaikat se nagyon amikor épp felújítják a házat, mert mindenki csak a kész, csilivili házat akarja mutogatni, mert a romok között bukdácsolva nehéz elviselni még a lesajnáló pillantásokat is. Na és a fedősztori megint: ha olyas valakit hívsz meg, akinek hobbija a felújítás, akkor akár örök életedben élhetsz romok között, senkinek sem fog feltűnni, mert a hobbista mindig élvezettel fog mesélni róla és a felújítás lesz az életed és teljesen rendbenlevőnek tűnik, amúgy se hívtok meg senkit. Az én házam lehet, hogy sosem lesz kész teljesen. A pszichológus ahhoz kell, hogy ne lássam se rosszabbnak, se jobbnak a házat, mint amilyen. Ne az legyen, hogy végül eléldegélek az egyik szobában (ahonnan szép a kilátás) és a többi rész meg már összedőlt. Persze, mindezt jó sok túlzással írtam, a drámai hatás kedvéért, meg mert kurvamagas az ingerküszöbe mindenkinek, én amúgy jól vagyok, a felújítás halad, és viszonylag kevés kosszal meg zajjal, a szomszéd nem jött át pedig az ő ablakiai más felé néznek, így sajnos nem látja ezt a szép panorámát ami megéri az egész baszkódás.

[miniatureballoonstranger]

A megértés

- Most van az időpontod?- Igen!

- Mikor foglaltad le?

- Még hat hete.

- Ok, elfelejtettem, de semmi gond. Leveszem a kabátot és jövök, addig tedd magad le a kényelmes székre.

- Rendben, de azért mond el kérlek, hogy mire számítsak!

- Nyugalomra, odafigyelésre, törődésre, és legfőképpen lelki megújulásra.

- Amiket felsoroltál az nem fog menni ennyi idő alatt nekem...

- Dehogynem, majd adom az ütemet, figyeled, amit mondok, és minden jobb lesz.

- Rendben.

- Mindjárt jövök, csak készítek egy kávét magamnak. Mit is mondtál, mennyi időd van?

- Hát, kábé egy órám. Ennyi idő alatt tudsz valamit csinálni velem?

- Hogyne tudnék, sokat is. El sem fogod hinni, hogy mennyi mindent tudok egy beülés alatt.

- Az jó lesz. Lajos már mondta, hogy jöjjek el, mert meg kell újulnom. Lelkileg megtisztulnom, kicsit kiengedni a gőzt. Egész nap csak gyűlik bennem a feszültség. Itt úgy érzem, hogy magam lehetek. Elmondhatom, ami bánt és csak megértést kapok, nem ítélkezik senki felettem. Jössz már?

- Igen, tadaaammmm... már itt is vagyok. Én is leülök. Elválaszt minket egy támla, de ez ne zavarjon. Kicsit majd közelebb hajolok.

- Ok, tehát, mit mondjak?

- Mindent, ami bánt téged. Mindenről mesélj, ami nem úgy sült el, ahogy szeretted volna. Meséld el, hogy mi volt a munkahelyeden, a faiddal, a férjeddel. Mit érzel, amióta kiment a legjobb barátnőd Svédországba, hogyan jössz ki az anyósoddal...

- Ez nekem annyira megnyugtató, hogy ezeket tudod már rólam. Nos... A munkahelyem szar. Szar volt már akkor is, amikor legutóbb beszéltünk, és azóta sem lett jobb a helyzet. A főnököm egy idegbeteg állat. Mindenkivel csak üvöltözik. Ha valaki valamit elront, akkor gyakorlatilag lehülyézi. A múltkor is elütöttem egy számot az árurendelési Excelben, persze rögtön kiszúrta, és akkora botrányt csinált belőle, hogy a szomszéd szobából átjött a kolléganő az üvöltözésre.

- Nem lehet, hogy valami baja van neki is. Lehet, hogy még nem találta meg az útját, és kétségek között vergődik. Lehet, hogy neked kellene megértőbbnek lenned. Te már megtaláltad az ösvényt a megvilágosodás felé.

- Nem tudom, lehet, hogy nekem kell türelmesebbnek lennem, de nem tudok. Amikor elkezd üvöltözni, bennem is felmegy a pumpa. Egy darabig hallgatok, majd kitör belőlem is a gonosz, pedig ezt utálom. Pont az Excel-táblás ordítozásnál odaszúrtam neki, hogy ennyire szar főnököm soha nem volt még. Azt hittem, hogy ott helyben kirúg, de nem. Képzelheted, a balhé után napokig egy frászban voltam, hogy mi lesz velem.

- Látod, már elő is jött az egyik jó tulajdonsága. Nem bosszúálló. Ezt kell nézni. Ha ebből indulsz ki, akkor már jó úton vagy, hogy megértsd a mozgatórugóit, azért...

-De nem tudom, és nem is akarom megérteni. Utálom az ilyen arrogáns, pökhendi pöcsöket. Az nem hibázik, aki nem dolgozik, ő sem tökéletes.

- Tudom, hogy nem az, de azért látni kell az emberi oldalát is, mit miért tesz. A hajad viszont nagyon szép, amikor beültél, már akkor is láttam, hogy szép fényes. Látszik, hogy ápolod.

- Igen, minden hajmosásnál teszek rá kondicionálót. Attól ennyire szép. Na, jó, a főnököt hagyjuk. Viszont a gyerektől a falra mászom. Kamaszodik, és egyre hülyébb. Nem beszél, hiába kérdezem, hogy mi volt a suliban, csak vonogatja a vállát. A múltkor már annyira felhúzott, hogy belenéztem a mobiljába. Elment a vécére, addig kitúrtam, hogy miket chatel a többiekkel és milyen üzeneteket küld. Képzeld, kiderült, hogy van egy csaj, aki tetszik neki. De szerintem nem mer kezdeményezni. Azt hiszem, hogy az osztálytársa. Nem értem, hogy miért nem hívja randira. Egyetlen üzenetben sem kérdezte meg a lányt, hogy akar-e találkozni. Végül a hölgyike írt rá. Megkérdezte a kis rámenős luvnya a fiamtól Messengeren, hogy elmennének-e moziba. És mit gondolsz, mit válaszolt az én hülye gyerekem? Na, nem fogod kitalálni. Azt írta vissza, hogy „adom”...

- És ez miért baj. Válaszolt a lánynak, vagy nem?

- De mi a tök az az „adom”? Ezt, hogy érti, mit ad? Pénzt, szót, kenyeret? Ez már megint milyen kamaszos baromság, hogy „adom”?

- Szerintem nem vagy tisztában a szó jelentésével. Ez náluk azt jelenti, hogy rendben. Ez a legújabb szleng.

- Ja, hogy ez a legújabb... Ok, akkor már értem. De, hogy te mennyire képben vagy, ez a nem semmi. Pedig az ember nem is gondolná rólad. Egész nap kuksolsz egy lukban, néha jönnek hozzád emberek. Beszélgetsz velük, ők kiöntik a lelküket, te meghallgatod.

- Igen, mert a munkám része. Látod, téged is meghallgatlak. És már az egyik mozaikkocka a helyére is került az életedben. Tudod, hogy mi az az „adom”, és remélem, hogy a főnöködnek is előbb-utóbb meglátod a jó oldalát.

- Mondjuk az nehéz lesz. De, ha már a főnök szóba került. Az anyósom, az legalább annyira arrogáns, mint ez az állat. A múltkor felhív, hogy mit vegyen a gyereknek szülinapjára. Mondom neki, hogy semmit, mert mindene megvan. Erre erősködik nekem, hogy de ő venni akar, mondjak valamit. Ok, mondom, akkor vegyél neki művészeti könyvet. De nem kell új, menjél be egy antikváriumba, és onnan vásárolj egyet. Na, erre mit csinált?

- Mit? Figyelj, egy kicsit közelebb megyek hozzád, mert meg akarom nézni a hajszínedet.

- Gyere... Szóval azt csinálta, hogy bement a legelső Libribe és megvette a legdrágább művészeti albumot. Majdnem egy húszasba került. Azt hittem, hogy agyvérzést kapok, amikor megláttam. Azt nem értem, hogy akkor mi a francnak kérdezi meg, hogy mit vegyen. Vegyen akkor, amit akar. De ezzel most úgy feltolta a lécet, hogy nem tudom ezután, mi lesz elég értékes ajándék a gyereknek. Eddig ötezerért kapott valamit, most akkor már egy húszasért kell majd vásárolni neki?

- Nem akarsz kicsit elnézőbb lenni vele? Jót akart, szereti az unokáját, meg akarta lepni valami maradandóval. Szerintem semmilyen lécet nem tolt fel, egyszerűen örömöt akart szerezni.

- Lajos is ezt mondta. A drága Lajos. Egyszerűen imádom, attól a perctől kezdve, hogy elvitt az első randin egy oltári jót vacsorázni. Mindig tud rám hatni. Meglátja bennem a jót. A múltkor át akart cseszni az egyik eladó. Képzeld el, többet számított fel a rohadék a kenyérért, mint amennyibe az valójába került. Majd felrobbantam a boltban, éreztem, hogy vörösödni kezd a fejem, és nyitom a számat, hogy valami gonoszat mondjak. Erre Lajos odalép, és azt mondja, hogy „Kedves hölgyem, szerintem rosszul számolt, ez nem a Tigris Cipó, hanem a Rusztikus Zabos. Az egy kicsit olcsóbb.” És képzeld el, a pénztáros kiütötte az összeget és beírta a jót. Olyan büszke voltam Lajosra, hogy el nem tudom mondani. Utána még meg is dicsért engem, hogy nem engedtem az indulataimnak, és nem bántottam meg szegény pénztárost. Azt mondta, amit te, hogy én már látom a fényes ösvényt, amin haladni kell.

- Na, látod, hogy megy ez. Neki is sikerült meglátni a másikban az embert, neked is menni fog...

- Most miről beszélsz? Egész végig azt mondtam, hogy látom már az embert a másikban. Jó a főnököm a kivétel, de az anyósomnak, a gyerekemnek és Lajosomnak is látom már a mozgatórugóit. Sőt, már meg is értem őket. Egyedül Annát nem tudom még hova tenni az életemben.

- Miért, nem ment ki Svédországba végül?

- De, dehogy nem, de a kiutazás előtt nem sokat beszélt velem. Azt mondta, hogy nincs ideje. Aztán megláttam az elutazása napján, amint a másik barátnőnkkel ül egy cukrászdában. Nagyon dühös lettem, hogy mellőz.

- Lehet, hogy a barátnőtöknek szüksége volt rá. Lehet, hogy bajban volt, és segítséget kért Annától.

- Lehet, de akkor is szemétség volt tőle. Bár a múltkor chateltünk, és azt mondta, hogy jól van kint. Megvolt kint az esküvője, megjegyzem arra sem hívott meg, és nagyon szép helyen laknak Stockholmban. A férjének van egy loft lakása, oda költözött ő is. Azt is írta, hogy látja mindennap a svéd miniszterelnököt. A házuk előtt bicajozik el, és ha Anna kint van a ház kertjében, akkor köszön neki. Képzeld, nem kell dolgoznia sem, annyira sokat keres a pasi, hogy Anna otthon van és neveli a növényeit. Gyakorlatilag 55 évesen nyugdíjba ment a mázlista. Várj, mutatok egy képet Annáról, előkeresem a mobilomból. Jaj, de jó, hogy szóba került, látod, ilyen hajat szeretnék. Ha le tudnád így vágni, azt megköszönném.

- Persze, meglesz. Anna nagyon szép, és jó is ez a haj. Szerintem neked, is jól fog állni. Még maradt 45 percünk.  

[szenvedellyel-szeretni1]

-csak tudni akartam jól vagy e.

-azt mondtam neki majd talál valaki mást, de lehet hogy magam sem hiszem?

-talán

-igen de mi van ha...

- lelki társak... Ezt a baromságot nem hiheted el. Nem csak egyetlen lelki társunk van, az hülye rendszer lenne. Figyelj ok nem olyan társat érdemelnek aki csak árt neki. Te is jobbat érdemelsz. És mindenkinek több lelki társa is lehet és egy ilyen lány... Tömegek kígyóznának az ajtaja előtt

-te is beállnál a sorba?

-igen. Én már beálltam

S7e16

[sorozat-idezetek]

The Bold Type 

[egysorosok]

#lelki #szintek #barangolàs #fejlôdès #lépcsőfok #ok #kortàrsköltèszet #egysorosok https://www.instagram.com/p/BhrhB5bDAdE/?utm_source=ig_tumblr_share&igshid=1n1r1qrcwv2qe