#marék víz

[katacha]

Sokan kérdeztétek privátban (tényleg már 4-5 követő, szóval többen, mint a wannabe influenszereket a hajápolási rutinjukról), hogy csinálom a pizzát. A héten olasz napok voltak a lidlben, ilyenkor szoktam venni jó ár-értékű bivalymozzarellát, prosciuttot, ricottát (ez nem volt most, de véletlen joghurtgyártás közben ricotta lett a tejből).

Annyival picit bonyolultabb a helyzet, hogy Jamie Oliver pizzatészta receptjét elküldjem, pár dologgal kiegészítettem, amiket Jamie szemérmesen elhallgat:

Recept a klasszikus Jamie Oliver recept 3 pizzára: 500 gramm liszt, 350 gramm langyos víz, 3-4 gramm szárított élesztő, 5 gramm só. Liszt lehet BL55 vagy nullás liszt, most nullásat használtam, de legutóbb finomliszt volt, nem ezen múlik.

Kelesztés: hűtőben 2-3 napot kelesztem, érdemes egy jó nagy légmentesen zárható tálban, különben kimászik és önálló életre kel.

Szobahőmérséklet: szerintem fontos, hogy minden összetevő szobahőmérsékletű legyen, a tésztát az utolsó 4 órában a konyhapulton kelesztem a tálban. Minden legyen előkészítve/lereszelve/felvágva, mert csak kapkodás lesz a vége.

Formázás: hajtok párat a tésztán, majd 3 ugyanakkora gombócot formázok és belisztezem alul-felül, fél órát így is kelesztem.

Feltét: jelenleg 2 íz van a menün, paradicsom-mozzarella-prosciutto crudo és ricotta-mortadella-pisztácia.

Paradicsomszószt passataból főzök, kicsit felturbózom sóval, borssal, fokhagymával, balzsamecettel. Ez rengeteg, a maradék a következő napokon kiváló paradicsomos tésztának, le is lehet fagyasztani.

Ami még nagyon fontos és nagy változást hozott a korábbi elázott nedves pizzák után, hogy a mozzarellát előre felszelem és papírtörlőn 1-2 órát szárítom.

Szóval 4-5 evőkanál paradicsomszósz, 1 bivalymozzarella, kb 50 gramm reszelt kemény sajt (parmezán/grana padano/pecorino, ízlés kérdése).

A ricottás pizzához mascarponet-pici tejszínt-krémsajtot keverek össze, kenhető állagú legyen, ezzel vékonyan megkenem a pizzát, teszek rá mozzarellát és reszelt kemény sajtot.

Sütés: maxon menjen a sütő, nálunk 300 fokot tud, 5 perc után vadul nézem, általában kell még neki 2-3 perc.

Mindkét pizzánál a sonkát, ricottát és a kis marék feldarabolt pisztáciát sütés után teszem rá.

[tesztkonyha]

Vegán brassói

Hozzávalók (2 fő):

500 g krumpli

olaj

2 marék szójakocka

4 - 5 ek szójaszósz

200 ml forró víz

1 csipet majoranna 

4 - 5 gerezd fokhagyma

só, bors

½ ek keményítő

100 ml víz

1 csipet pirospaprika

1 csokor friss petrezselyem

Elkészítés:

A szójakockákat összekeverjük a szójaszósszal, a forró vízzel, hozzáadjuk a borsot, a majorannát és 1 gerezd zúzott fokhagymát, és hagyjuk állni 10-15 percig. 

A krumplit megpucoljok, felkockázzuk, kevés olajjal, sóval, borssal, pirospaprikával összekeverjük és előmelegített sütőbe toljuk, amíg meg nem pirul. 

Kinyomkodjuk a szójakockákat (a levét félretesszük!), és egy kevés olajon elkezdjük pirítani.

Ha már jól lepirult, hozzányomunk még 3-4 gerezd fokhagymát, megszórjuk pirospaprikával, beleöntjük a vízzel kikevert keményítőt és a szójaszószos pác egy részét, hogy az egésznek legyen szaftja. Ha szükségesnek látjuk, hozzáönthetünk még a szaftból, akár az egészet is.

Belerakjuk a pirított krumplit és a petrezselymet, összeforgatjuk, és kész.

eredeti: https://streetkitchen.hu/green-kitchen/vegan/vegan-brassoi/

[csacskamacskamocska]

Álmomban

Volt egy srác. Orrszarvú feje volt és nem akarta, hogy az ágyában aludjak, barátságból se, keressek másik ágyat – mondta, pedig azt hittem, ha nincs szerelem, akkor mindenki normális és barátságos és fogalmam se volt, hogy akkor hol töltsem az éjszakát. Az orszarvúfejú egy régi ismerősöm volt amúgy, akivel soha nem volt semmi, még érdeklődés se, csak valami futó munkakapcsolat, szóval ő tényleg a semleges pasit szimbolizálta. Mondjuk, az orrszarvúfej az tényleg nagyon fura volt az embertesten. Nem akartam könyörögni, inkább elmentem, hogy majd hajnalig sétálok, de aztán valahogy betévedtem egy üres t��rök kávéházba ahol mindenütt virágkoszorúk voltak. Unalmamban leszedtem egy növény kis zöld bogyóit és beledobtam egy fazékba és felforrt a víz. Zubogott. A morzsányi kis zöld izé felforralt egy fazék vizet. És szaladtam, hogy valakinek elújságoljam a hírt, hogy egy marék zöld bogyó lehet, hogy felforral egy medencényi vizet is, és győzködtem az embereket, hogy nem csak felforralja a vizet, de folttisztító is! És mutattam a ruhámat, hogy nincs rajta folt. persze néztek rám, hogy: he? Aztán legyintettek, hülye ez. ( :DDD) Volt még valami kibaszott nagy bogár is vagy húsz centis sáska-futrinka keverék. Na azt is csak én láttam mert meglapult mindig az árnyékban és nem tudtam senkinek megmutatni mert nem tudták mit kell nézni. Hár nagyon hülye álom volt, nagyon, de olyan erősen megmaradt az élmény amikor összemorzsolom az ujjaim kzött a kis bogyót, hullik bele a fazékba és egyszercsak, baszki, ez forr, és abba se hagyja, úristen! Álmomban a csoda olyan evidens volt, logikus és valóságos. De legalább nem bőgtem, nem fájt semmi és csak picit féltem.

[e-lujza]

Most ide panaszkodok

Mert kurvára senki nem kérdezi meg hogy vagyok. De tényleg. Hogy a faszba van az, hogy vannak olyan ismerőseim, akik rám írnak és kontextus nélkül leírják napjukat. Mielőtt megkérdezném. De vissza nem kérdeznek baszki, szóval nem vagyok benne biztos, hogy nekem nincs meg ez a Must Needed Skill vagy egyszerűen csak mások ilyenek, hogy engem valami szemetesnek használnak (mint én most a tumblr-t, mert nincs időm ezt szépen megfogalmazni egy blogbejegyzésben, más meg nem kérdezi meg hogy vagyok)??? Én vagyok az egyetlen, akinek ha nem tesznek fel egy kérdést, arra nem válaszol????? És ismerem fél éve, előtte kétszer láttam életemben, egyszer mikor bemutatták és egyszer, mikor belehányt valaki hűtőjébe. Nem is beszélünk. Nem is hiszem, hogy szerelmes. Egyszerűen kiszagolta, hogy hülye vagyok és jobb kedvemben kérdezek az indokolatlan faszságairól. De ma nem.

Kibaszott fáradt vagyok. Kibaszottul elfáradtam már abban, hogy egyik pillanatról a másikra nem vagyok jól. Sziasztok, Eliza vagyok, 13 éve Mániás Depresszióval élek, személyiségzavarral fűszerezve, tavaly óta pedig veszélyeztetett fajnak számítok, jelentsen ez akármit is, valószínüleg a suicid tentamen utáni állapottal kapcsolatban áll. Ebből végül nem tudom mennyi igaz, hiszen a két hét pszichiátriai bohóckodásból annyi maradt meg, hogy kegyetlenül ki akarok jutni, szóval ha őszintén játszom, akár el is kezdhetem a 6 lábas gödröt ásni hátul. Szóval annyit vallottam be, amennyit muszáj, a zéró szemrebbenős hazugságaimból az öndiagnózis azt mondja, hogy lehetek akár egy okos pszichopata is. Vagy egy okos pszichopata énem. Megfogadtam; csak orvosnak hazudok. Abból is csak a pszicho- kezdetüeknek.

Tehát így élek én. Fejest ugorva a mánia magasságaiból a depresszió vaksötét hullámaiba. Az elöző két hét a felhők közt telt, ma és tegnap viszont megküzdök azért, hogy egyáltalán a hullámmedence létrájába megkapaszkodhassak. Amúgy megvagyok. Mivel 22 éve néha egy akkora picsával kell élnem, mint én vagyok, megvannak a magam B és C tervei az őrületből kifelé. Amíg keresztül nem húzzák a terveim.

Ma elbasztam valamit melóban. Nem nagy dolgot, hogy érthető legyen, inkább csak valamit, amitől két perccel tovább tart a másik meló. Egy munkatársnőm van, aki az én korom kétszerese, de van egy stílusa. És ha rossz napja van, meg nekem is rossz napom van, akkor nekem kell engednem. Én vagyok, aki félreteszi a rossz napját, mert neki sokkaldesokkal rosszabb baszdmeg. Rendben. Ő mindent kikér magának, aztán ha valami nem úgy történik, ahogy kéne, vágja a pofákat. A nap 10. órájában már fájtak azok a pofák. Főleg, hogy nem éreztem megérdemeltnek. Mert négy napnyi anyagból ne haragudj, hogy nem emlékszem melyikről ugatsz a dokkoló végéből, amikor LÁTOD IS, HOGY NEM AZZAL FOGLALKOZOM, 10 PERC MÚLVA MEG A KURVAANYÁMAT HOGY NEM EMLÉKSZEM RÁ. Szóval megmondtam neki, hogy én is kibaszottul szeretnék megannyi dologra így reagálni, de kurvára elegem van abból, hogy ha Neked szar napod van, akkor senki másnak nem lehet.

Szóváltás. Én emelt hanggal. Érzem, hogy megint olyan vagyok, mint egy fazék forró víz, aminek a fedőjét fennhagyták. Tudom mit kell tenni. "Oké, én most elmegyek inkább előre cigizni és megnyugodni" Mondom valami békét erőltetve a hangomba és elindulok. Mint egy kibaszott, idióta kölyök, nevetve trillázik utánam "hisztiiiiis". Ha van valami, amire harapok, az ez a szó. Legszivesebben pofánöntöttem volna. Nem vagyok hisztis, kurvára szeretnék az lenni, de én addig nyelek, amíg egyszer ilyen nem leszek. És én próbálkozom, ha van Isten az a tanum rá, de elég volt.

Fogtam a cuccom és bejelentettem, holnap nem jövök. Remélem holnap is ennyire fogsz mosolyogni és röhögni, amikor itt fogsz látástól-mikulásig szopni a bezárós boltokkal. Mert kibaszott mód értelmes magastalpú papucssaru lófaszban jönni pakolni, szóval az élő lapokat neked két és félszer annyi idő lesz szétrakni, mint nekem sportcipőben, arról nem beszélve, hogy én rendszereztem a polcokat, szóval az a 2,5 valójában 3x annyi idő, mert keresgetheted mit-hova tegyél. Meg a napi anyaggal. Meg a 10 kilós kötegekkel. Ja, meg amúgy megtanulhattok Fáma futárlistát feltölteni, mert én saját magammal baszok ki három hete, hogy homeofficet játszok ingyen és H-K-Sz-Cs-P arra várok a laptop előtt, hogy elküldjétek a szájbatekert papírokat délután három és este nyolc között, csak azért, mert ti lusták vagytok megtanulni valamit, amit egy vak, síket, néma, félkezű marék szárított lepke is megtudna tanulni, de egyszerűbb a két irodistának egymásra mutogatni hogy EZÉRT KAPJA A FIZETÉST. Én meg itt vagyok harmadiknak, de aki facebookra képes feltölteni egy képet, az igazán feltudna a Fáma oldalára is. Szóval jó szerdát, én itthon maradok festeni, meg takarítani, meg pihenni és olvasni, lesz egy kibaszott szabad délutánom, amikor nem a laptop és a programom közt ugrálok otthon, ti meg azt csináltok amit akartok.:)

Amúgy ja, köszi, megvagyok, és te?

[magyarversek]

József Attila: Szeretők lázadása

SZERETŐK LÁZADÁSA

Eljön az az éjjel, melynek

minden csillaga szívig ég el.

Föllázadt szeretők szaladnak

lobogó hajakkal, zenékkel.

Nótázva hozza mind a partig

görnyesztő piros drágaságát.

Megtárul morogva a tenger

s kincseiket mind bedobálják.

- Győztél, eljöttünk szerelemmel,

ízedet visszahoztuk néked,

nosza fogadd bilincseinket,

kötözd be fájó szívverésed.

Nosza fogadd hát koronánkat,

a harangot, sapkánkon a csörgőt,

egy zacskó lisztünk s egy marék

elbúsult, ragaszkodó szöllőt.

Fogadd most-tépett ágainkat,

vedd jólcsinált szerszámainkat.

Fogadd seprőnket, tányérunkat,

de ágyunk helyett, nesze, magunkat.

S füstölgő, parazsas homlokkal 

fiúk és lányok leguggolnak,

fölöttük reszketve ereszkednek

pártalanul nagy, teli holdak.

S a víz a sok vad ajándéktól

kijön értük, elönti őket,

hanem hiába zúg, zúgása

erősbíti az éneklőket.

A lányok dalát: Tenger vagyunk,

keserű só vagytok ti bennünk, -

a fiúk dalát: Partok vagyunk,

keserű tenger vagytok bennünk. -

S a víz habzó, kibomlott kontyán

ragyogó holtakat ringat csengve

és háborogván emlékezik

az elcsöndesült szerelemre.

[lacikonyha3]

Kesudiós csirke curry

https://streetkitchen.hu/brutalis-fogasok/kesudios-currys-csirke/

Hozzávalók

4 személyre

300 g kesudió 600 ml zsíros kókusztej 600 g csirkemell 4 g nagyobb fokhagyma 1 ujjnyi friss gyömbér 2 db zöld chilipaprika 2 db érett paradicsom 1 közepes fej vöröshagyma 1 púpozott tk jó fajta indiai curry-fűszerkeverék

A rizshez 200 ml jázmin rizs 300 ml hideg víz 1 marék mazsola 7 - 8 szem aszalt sárgabarack 1 rúd fahéj 4 - 5 szem szegfűszeg 1 db csillagánizs só, bors

A rizst egy lábosba tesszük, és többször átöblítjük a csap alatt, majd hozzáöntünk másfélszeres mennyiségű hideg vizet. Beleszórjuk a mazsolát, az aszalt barackot, beledobáljuk az egész fűszereket, és sózzuk, borsozzuk. Közepes lángon felforraljuk, majd amikor a víz már eltűnt, akkor lefedve pár percig kis lángon főzzük. A tűzről levéve újabb pár percig pihentetjük a fedő alatt és hagyjuk pergősre párolódni.

A curryhez a kesudiót egy száraz serpenyőben alaposan lepirítjuk, a felét félretesszük, a másik felét a kókusztej felével teljesen krémesre turmixoljuk. A csirkét kockákra vágjuk, sózzuk, borsozzuk, majd egy tűzforróra hevített serpenyőbe löttyintünk két evőkanál étolajat, és a húst gyorsan körbepirítjuk. Nem sütjük meg teljesen, majd félretesszük. A fokhagymát, a gyömbért, a vöröshagymát, a héjától megfosztott paradicsomot és a zöld chilit aprítógépben gyorsan összezúzzuk (vagy akár az összes hozzávalót le is reszelhetjük egy reszelő legfinomabb oldalán, igen, még a paradicsomot is) és újabb 1 evőkanál olajjal együtt a serpenyőbe dobjuk.

Az egész keveréket jól lepirítjuk, hozzáadjuk a curry-fűszerkeveréket, az elősütött csirkemellet, a kókuszos kesudiópürét, a többi kókusztejet és az egész kesudiót is.

15 percig együtt rotyogtatjuk az egészet, ha szükséges egy kevés vizet öntünk hozzá, hogy ne legyen túl sűrű a mártás.

AHOGY ÉN CSINÁLTAM

Hát isteni! Szerelem! 

A mennyiségeket érdemes tartani én kevesebb kesudióval csináltam és ez érződött.

A kesudió+kókusztej mixelésnél nem lett tökéletes és apró darabkák maradtak benne. Ezt talán érdemes lenne vhogy (?) megszüntetni.

Paradicsom helyett egy fél konzerv paradicsom ment bele. 

A csirkét az első körben azért be kell sózni és érdemes kicsit jobban megpirítani.

[kurokonokepzelet]

Szia egy Hanamiya Makoto 15.-öst szeretnék kérni.Nagyon szeretem az oldalt,csak így tovább!! :)

// Köszönjük szépen!! :)

Hanamiya Makoto#15. „Csinálhatunk összeillő kagylónyakláncot.”

Hanamiya soha nem értette, az emberek miért szeretikannyira a tengerpartot. A víz koszos, mindenféle élőlények úszkálnak el a lábamellett, ha nagyon nagy szerencséje van még valami kő vagy kagyló meg isvághatja a talpát. Valamiért a barátnője mégis ragaszkodott hozzá, hogy menjenekle a partra legalább egy délutánra.

„Ennyibe még nem halok bele.” gondolta, és akkor még így isgondolta. Az meg sem fordult a fejében, hogy sokkal fenyegetőbb veszélyleselkedik rá, mint némi vízi élőlény és koszos víz.

Megérkezve annyira volt hajlandó, hogy fürdőgatyában leüljönegy sziklára, és onnan figyelje, ahogy játszol a vízben. Akármennyire is voltnagyon izgalmas, valahogy nem érezted helyesnek, hogy csak te szórakozol, mégakkor sem, ha Hanamiyát gyakorlatilag lehetetlen volt rávenni arra, hogy jól érezzemagát a tengerparton – vagy bárhol máshol, ahol általában a normális párok jólszokták érezni magukat.

Elmerengve kavargattad a vizet a kezeddel, és figyelted azígy keletkező kis hullámokat, amikor eszedbe jutott a tökéletes ötlet. Gyorsanösszeszedtél annyi különböző színű és formájú kagylót a vízből, amennyi csakelfért a markodban, és boldogan odafutottál Hanamiyához.

A fiú nem kicsit nézett rád furán, amikor leszórtál elé egymarék kagylót.

- Ez meg minek?

- Csinálhatunk összeillő kagylónyakláncot – közölted lelkesen.

Hanamiya először nem tudta, hogy most csak viccelsz, vagykomolyan gondolod ezt a nonszensz kijelentést, de miután látta, hogy elkezded egymásmellé rakosgatni az összeillő kagylókat, az arca először a teljes undor, majd aborzongás kifejezését vette magára. Ha csak belegondolt abba, hogyrákényszeríted valami ennyire nevetséges cucc viselésére, és az összescsapattársa rajta fog nevetni, kirázta a hideg. Van egy bizonyos karaktere,amit meg kell tartania, és ebbe határozottan nem fér bele a cuki pároskagylónyaklánc, vagy bármi ehhez hasonló nyálas baromság.

- Kizárt – jelentette ki határozottan, a szokásos fintorralaz arcán.

- De cuki lesz! – biztosítottad egy mosolyt elharapva,ahogy érezted a terved megvalósulásának jeleit.

- Nem akarok semmi cukit!

- Pedig szerintem ez teljesen a te színed – tartottál azarca mellé egy rózsaszín kagylót, ami a végső szálnak bizonyult.

- Jól van, ahogy akarod. Ne mondd, hogy nemfigyelmeztettelek…

Hanamiya felkapott,átdobott a válla fölött, leugrott a szikláról, és egy határozott mozdulattalbeledobott a vízbe. Azt remélte, hogy ezzel felbosszant, és végre kap egy kisbékét és nyugalmat, de pontosan ezt akartad; valami reakciót, és felettébbboldog voltál, amikor végre elérted, hogy játsszon veled a tengerben. Ennéltöbbet nem is kérhetnél tőle, ezért egy laza kézmozdulattal és néhány jó helyreirányzott mondattal hatalmas vízi csatát indítottál el, ami egészen napnyugtáigeltartott.

[istenhoztanightvaleben]

18. rész – Az Utazó

[Az epizódot itt lehet meghallgatni/letölteni, a “Direct download:” feliratú linken. ]

Az optimista szerint a pohár félig tele van. A pesszimista szerint a pohár félig üres. Csupán az igazság keresője töpreng el azon, mit keres ott a pohár? Mitől csupa víz a padló? Miért borít el minden felületet a házunkban? Ki vagy mi műveli ezt velünk?

Isten hozta Night Vale-ben!

Hallgatók, egy új utazó érkezett Night Vale-be. Ez nem szokatlan esemény, tekintve városunk tökéletes fekvését itt a hegyormok közt, de ez az Utazó nem tévesztendő össze azokkal a másik utazókkal – tudják, melyikekre gondolok.

Úgy hírlik, ennek az Utazónak idegen arca és csinos, mégis szörnyűséges szakálla van. Beszámolók szerint ezüst váll-lapos, aranypaszományos egyenruhát visel, melynek gombjai olyan fémötvözetből készültek, amit a mi korlátozott színfelfogásunkkal lehetetlen leírni. Az egész nagyon hasonlít a Desert Bluffs-i Kaktuszok rezesbandájának az Incidens előtti egyenruhájára, de az Utazóén nincsenek égésnyomok és nem borítja vér.

„Nem mondhatnám, hogy túlzottan megbízok ebben a betolakodóban, és tettei nem is adnak rá okot, hogy megbízzak benne.” – írja az Útmutató betolakodókhoz, mely a Sheriff Titkosrendőrségének gondozásában jelent meg. A kézikönyv szerint nem ajánlatos beszélnünk az Utazóval, viszont nem árt óvóhelyet ásnunk a kertünkbe. Akinek pedig nincs kertje, az változzon saját maga átvitt értelemben vett óvóhellyé, ébersége és pozitív világszemlélete által.

Ki a megmondhatója, miféle szándékkal érkezhetett az Utazó? Egy nagy, drága furgont vezet, késő éjszaka áskál a sivatagban, nem tartja kellő tiszteletben a Tiltott Területeket, és máris feleségül vette Night Vale harmadik leggyönyörűbb nőjét, Cactus June-t. Meggyőzte, hogy jöjjön le a kaktuszáról, és feleségül vette. Épp most nézem az esküvői fotót az újságban. Most pedig iszom valamit. [szürcsöl] Most pedig enchiladát eszem, [csámcsogva] amit az imént hozott nekem valaki.

Pamela Winchell polgármesterasszony ma rendkívüli sajtótájékoztatót hívott össze, a negyediket ezen a héten. Miután összegyűlt a szokásos közönség (azok kivételével, akiket a korábbi sajtótájékoztatókon letartóztattak), enyhe vibrálásba kezdett, majd öt teljes percig bámult a Napba. Miután lerótta ezeket a szokásos udvariassági köröket, felolvasta közleményét, mely így szólt:

„A kerítések a barlangokban. Egy szív, ami azért dobog, amit nem kaphat meg. Egy szív, amit nincs, ami megdobogtasson. A kerítések a barlangokban. Forróság alulról és felülről, köztük mégis minden hideg. A kerítések a barlangokban. A kerítések a barlangokban.”

Majd zöld füstfelhő kíséretében köddé vált.

Ezután számos kérdés hangzott el, de mivel már senki nem állt a pódiumon, nem válaszolták meg őket. Jó részük amúgy is költői kérdés volt. A kérdések után sor került néhány letartóztatásra, és a kiválasztott újságírókat elvezették oda, ahova az újságírók kerülnek, amikor örökre nyomuk vész.

Mindent összevetve viszonylag eseménytelen sajtótájékoztató volt.

Társadalmi célú hirdetés következik:

A Night Vale-i Pszichológusok Szövetségének ajánlása szerint naponta legalább 30 percre el kellene hinnünk, amit látunk. Az NVPSZ egy tanulmányra hivatkozva azt közölte, dolgozó állampolgáraink legalább 60%-a a csökönyösség, üres szórakozás és szürreális képzelgések saját maguk teremtette buborékjában tengeti napjait. Valódi, saját felfogásukon kívül eső dolgokkal szembesülvén (melyet a pszichológusok „való életnek” neveznek), a legtöbb tesztalany lehunyta a szemét, és úgy tett, mintha egy pók lenne a földön, vagy valami.

A tanulmány azonban arra is figyelmeztet, hogy hinni a szemünknek bizonyos veszélyekkel járhat. Például kopogószellemek, robotok és a párás levegő is előidézhetnek bizonyos optikai illúziókat, melyekkel olyan kellemetlen tettekre csábíthatják Önt, mint például a szerencsejáték, vagy nem ehető dolgok fogyasztása, csak hogy az Ön kárán mulassanak.

De az NVPSZ biztosított minket arról, hogy hinni a szemünknek (akár csak napi néhány percre is) az élet leghatékonyabb módja. Ezzel megkímélhetjük elménket az önbecsapás és szkepticizmus által ráhelyezett érzelmi megterheléstől.

Az NVPSZ közleménye még azt is írja: „Jól nézel ki abban az ingben, és nyugodtan hordhatnál szűkebb ruhákat. Az emberek kíváncsiak, hogy nézel ki igazából!” Azt is szeretnék, ha megérintené a hátukat. „Nem kell megmasszírozni. Csak tedd a kezed… oda. Istenem, annyira hiányzol!” – zárják közleményüket.

Most érkezett: az Utazót és feleségét, Cactus Judy-t az imént a Ralphsban látták vásárolni. Fejét csóválta öltözékünk láttán, és gúnyosan kacagott telefonjainkon és mérlegeinken. „Nekünk sokkal jobb van akkor, ahonnan én jövök.” – mondta az Utazó egy beszámoló szerint, aminek úgy döntöttem, hinni fogok. – „Bizony, azt mondtam, akkor és nem azt, hogy ott!” – tette hozzá. Aztán kacsintott.

Eközben a Sheriff Titkosrendőrségének érdeklődését igencsak felkeltette Jerry Tacofalodájának hirtelen újranyitása az Ouroboros Road sarkán. Bizonyára emlékeznek rá, hogy Jerry Tacofalodáját tavaly nyáron Jerryvel együtt borostyánba zárták. Most meg minden olyan, mintha Jerry sosem követett volna el természet ellenes kihágást az enchiladáival.

Az Utazót is látták Jerry Tacofalodájának közelében. Ha én az Önök helyében lennék (márpedig nem hiszem, hogy vagyok), nagyon óvatos lennék Jerrynek azzal a Titkos Étlapjával. Az Elátkozott Étlapról pedig végképp ne rendeljenek semmit!

Most pedig néhány helyreigazítás következik.

Egy korábbi tudósításunkban itt a Night Vale-i Közösségi Rádión említést tettünk arról a sokak által osztott meggyőződésről, hogy „hegyek” léteznek. Mi csak gúnyolódtunk ezen az elképzelésen, és többször is elharsogtuk: „Mindenütt lapos, ameddig a szem ellát! Mindenütt lapos, ameddig a szem ellát!”

Listákat vezettünk barátainkról, akikről tudtuk, hogy hisznek a hegyekben, majd a listákat elküldtük a Városi Tanácsnak, és javasoltuk, részesítsék mindnyájukat határozatlan idejű elzárásban. Dühünket egy „Hegyhívő” feliratú bábun töltöttük ki, melyet összevertünk, majd állomásunk vérkő-körében elégettünk. Sőt, egy egész napot szenteltünk annak, hogy állomásunk összes dolgozóját összecsődítettük, és együtt sikoltottuk a mikrofonba: „Még hogy hegyek?! Inkább semmik!”

Korábban említett barátaink egyike (akit szerencsére még nem fogott el a Tanács) nemrég kocsival elvitt minket egy hegyhez. Megnéztük a hegyet, még meg is érintettük, és egészen biztosan valódi volt. Ezek után kénytelenek vagyunk elismerni, hogy legalább egy hegy mégiscsak van ezen a világon, és elnézést kérünk, amiért eddig olyan vehemensen állítottuk az ellenkezőjét.

Azért arról még mindig nem vagyok teljesen meggyőzve, hogy egynél több hegy is létezik. Lehet, hogy azt az egyet is a hegyvédők építették, csak hogy legyen mivel alátámasztaniuk eltorzult világképüket. Korántsem biztos, Hallgatók, koránt sem… de lehetséges.

Helyreigazításainkat hallották.

Friss híreink vannak. Bejelentést kaptunk, mely szerint az Utazót most látták, amint a kocsija platójáról egy csapat kíváncsi embernek szónokolt.

„A jövőből utaztam ide. Megmentettem Night Vale-t a pusztulástól, és ismét meg fogom menteni!” – mondta állítólag az Utazó az összegyűlteknek. – „Ti erről mit sem tudtok, mivel az események folyamával együtt változtak meg az emlékeitek is. Most, hogy megváltoztattam a múltat, nem tudok többé visszatérni a saját időmbe. Itt maradok hát. Utat mutatok nektek. Remélem, ízleni fog az enchiladám.”

A Sheriff Titkosrendőrsége azt nyilatkozta, nem emelhetnek vádat az Utazó ellen, mivel Night Vale-ben nemrég legalizálták az időutazást.

Vajon hogy értette az Utazó, mikor azt mondta, megmentette városunkat? Hogyan fogja újra megmenteni? Mindig megbíztunk a Csuklyás Alakok tudhatatlan céljaiban. Szabad-e hátat fordítanunk annak, amit az ő bölcsességüknek gondolunk, hogy a holnap eme új prófétáját kövessük helyette?

Most pedig egy fizetett hirdetés következik, melyet a Yelp.com szponzorált.

[dúdolás és fütyülés]

A Yelp.com által szponzorált fizetett hirdetésünket hallották.

Vessünk egy pillantást a Közösségi Kalendáriumra!

·         Csütörtökön este 8 órakor a Dark Owl Lemezboltban Curtis Mayfield olvas fel új könyvéből, melynek címe Hol vagyok? Nem látok, nem érzek, nem tudom, ki vagyok, vagy mióta vagyok itt. – Emlékiratok.

·         Péntek délután a Tudományos Gyermekmúzeumba ingyenes lesz a belépés. Vigyék el iskola után a gyerekeket „Békák – Valóság vagy Legenda?” című, legújabb kiállításukra! Felállítottak egy új interaktív tanulószobát is, ahol az ifjú tudósok szabadon játszhatnak olyan tudományos eszközökkel, mint oldószer, körömlakklemosó, ablaktisztító és egy fél vödörnyi habarcs.

·         A szombatot egybeolvasztották a vasárnappal, hogy létrehozzák a szupernapot!

·         A hétfő nem árthat Önöknek… de azért nem árt beszerezni néhány gumikesztyűt.

·         Kedden pedig darázsmentes környezetben vacsorázhatnak az Olive Gardenben.

További hírek hamarosan, de előbb lássuk az időjárást:

Hölgyeim és Uraim és mindazok, akik nem sorolhatóak be egyértelműen egyik kategóriába sem, vegyes érzelmekkel vagyok köteles beszámolni róla, hogy az Utazó hirtelen eltűnt. A fényképe eltűnt az újság címlapjáról. A kocsijának nyoma veszett. Néhányan, akik korábban beszámoltak róla, hogy látták, visszahívtak minket, hogy közöljék, bizonyára tévedtek, és nem láttak soha semmit; és hogy azt se tudják, hogyan kell kinyitni a szemüket.

Talán ismét belevetette magát az idő sodrába, vagy egy alternatív dimenzióba került, melyet azon változtatások hoztak létre, amiket ő maga eszközölt világunkon.

Vagy talán hirtelen körülvették a Csuklyás Alakok, olyan hangon szólva hozzá, melyet csak az Utazó hallhatott. Talán körbe fogták, őt pedig elfogta a pánik, ahogy egyre szorosabbra vonták körülötte a kört, amíg az elborzadt szemtanúk már semmi mást nem láttak, csak a Csuklyás Alakokat.

És talán a Csuklyás Alakok ugyanolyan hirtelen el is tűntek, az Utazó után pedig nem maradt más, csak egy marék leírhatatlan gomb az egyenruhájáról, szanaszét szórva a lyuk körül a Ralphs mögötti üres telken.

Akármi is történt, én csak annyit mondhatok: „Ég veled, Utazó!”

Ezen kívül Jerry Tacofalodája mostantól mindörökké a Csuklyás Alakok igazgatása alatt áll. Az étterem közelében a növények máris sorvadásnak indultak, az állatok és rovarok pedig elkerülik a helyet. Az éttermet átépítették, így most egy kilenc méter magas, fekete monolitra hasonlít, melyen nincs látható bejárat. Ha bármilyen változás történne a menü vagy az árak tekintetében, Önök tudják meg elsőnek!

És végül örömünkre szolgál, hogy a mai adást a Night Vale-i Kórház jó híreivel zárhatjuk. Közösségünk számos új taggal bővült.

Tak Wallaby neje, Herschel egy felnőtt férfi kézfejének adott életet, melyet Meghannek neveztek el.

A Fekete Herceg egy sima felületű, elképesztő sűrűségű fémlabdacsot hozott világra. Ez három korábbi, hasonlóan különös tulajdonságokkal rendelkező labdacshoz fog csatlakozni, melyeket jelenleg a Sheriff Titkosrendőrségének titkos rendőrségi péncéltermében őriznek egy széfben.

A gyönyörű özvegy, Cactus Jane (akinek a férjére már egyáltalán nem emlékszünk) pedig örömmel hozott világra egy kisfiút, akit Bajnoknak nevezett el. A szülésnél egy behatárolhatatlan, mégis fenyegető kormányügynökség számos ügynöke is jelen volt. Úgy hírlik, Bajnoknak idegen arca és csinos, mégis rettenetes szakálla van.

Nos, Hallgatók, eltelt egy újabb nap, egy újabb éjszaka, egy újabb darabka idő ezen a darabka földön. Az asztalomnál ülök, lábamat régi, kopott szőnyegen nyugtatom, de a fejemben mindenütt vagyok, kivéve itt. Odafent vagyok, odafent az égen, onnan nézek le a mi kis Night Vale-ünkre. Látom a fények sorait és görbéit, és a helyeket, ahol nincsenek fények, mert le vannak kapcsolva… vagy hiányoznak… vagy láthatatlanok.

Utakat látok, rajtuk autókat, az autókban pedig emberek ülnek. És az emberek autóik kényelmében és fényében szelik át a sötétséget, és én mindezt látom odafentről. Látom, hol fordul a város lassan sivatagba; az utolsó otthonok fényeit, melyek olyanok, akár egy tábortűz kósza szikrái, kivetve a Bozótos és a Homokpuszta teljes sötétjébe.

Látom, hogyan keringenek polgáraink egymás körül. Ezeket az egyszerű Night Vale-ieket, akik egyszerű életüket élik ezen a páratlan, rendkívüli helyen, melyet otthonunknak nevezünk. 

Még feljebb emelkedve a felső atmoszféra hideg, ritkás levegőjébe, látom magam alatt a kondenzcsíkok és chemtrailek krix-kraxait, rég továbbállt repülőgépek szignóját; civilizációnk lábnyomait az éjszakai égen.

És ha felnézek, csak a csillagokat és az űrt látom, bár kicsit közelebbről mint azelőtt. Bár még mindig elérhetetlenül távol. 

Van valami sürgetően fontos mondanivalóm Önöknek, de csak később fogom elmondani. Vagy egyáltalán nem mondom el. Legalábbis biztosan nem most. Most csak nézelődöm, saját képzeletem távlatából tekintek le erre a nyüzsgő kisvárosra, melyet úgy lefoglal a saját létezése.

És most ez a puszta létezés is elég.

Maradjanak velünk ennek az adásnak a szó szerinti ismétlésére, mely észrevehetetlenül, mégis nyugtalanítóan másnak fog tűnni… bár sosem fogja tudni megmagyarázni, mitől.

Jó éjt, Night Vale! Jó éjszakát!

A nap közmondása: Igyekezzenek a „talpazat” szót minél több módon becsempészni hétköznapi beszélgetéseikbe!

[receptajanlo]

Diófalevél szörp, karamellizált cukorral, ha valami finomságra vágysz!

Egy finom és különleges szörpöt készítettünk, ez a recept nagyon egyszerű, érdemes kipróbálni! hozzávalók 1 kg cukor 3 marék apritott dió levél másfél liter víz. Elkészítés Az 1 kg cukrot picit karamellizáltam, hozzá adtam 3 marék apritott dió levelet, és … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

The post Diófalevél szörp, karamellizált cukorral, ha valami finomságra vágysz! appeared first on Egyszerű Gyors Receptek.

Tovább https://ift.tt/2ZKWsXa

[tesztkonyha]

Fűszeres vörös lencse naan kenyérrel

Hozzávalók:

A lencséhez:

35 dkg vörös lencse

1 nagy fej vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

hüvelykujjnyi friss gyömbér reszelve

1 tk. barna mustármag

3-4 curry levél morzsolva

1 kk. őrölt koriander

1 kk. kurkuma

1 tk. curry fűszerkeverék

1 dl paradicsompüré

3 dl kókusztej

~7 dl víz

só

2 ek. folyékony kókuszzsír

két marék petrezselyemlevél lecsipkedve, levélnyél nélkül

A naan kenyérhez:

25 dkg sima liszt

1 dkg friss élesztő

1 dl natúr joghurt

~50 ml langyos víz<

1 tk. cukor 

1 tk. sütőpor

2-3 ek. folyékony kókuszzsír 

só

A tálaláshoz:

3 dl natúr joghurt

2 tk. citromlé

só 

Elkészítés:

A kenyérhez az élesztőt langyos vízben kevés cukorral és liszttel felfuttatjuk. A lisztet tálba mérjük és a többi hozzávalóval együtt néhány perc alatt ruganyos tésztává gyúrjuk. Letakarva 30 percet pihentetjük.

A lencséhez a kókuszzsírt magas falú serpenyőben felhevítjük. Beleszórjuk a fűszereket és kevergetve átpirítjuk. Rátesszük a finomra vágott vöröshagymát, pirítjuk, míg aranybarna lesz, majd hozzáadjuk a lencsét, a reszelt fokhagymát.

Átforgatjuk, felöntjük kókusztejjel, 3 dl vízzel, belekeverjük a paradicsompürét és sóval ízesítjük. Közepes lángon, néha megkeverve és a vizet pótolva ~20 perc alatt készre főzzük az ételt.

Levesszük a tűzről és a még forró lencsébe forgatjuk a petrezselymet. A joghurtot kikeverjük a citromlével, csipet sóval.

A kenyértésztát 8 egyenlő részre osztjuk. Ezekből cipót formálunk, majd lisztezett felületen mindegyiket ~20 cm átmérőjű kerek lepénnyé nyújtjuk. Forró serpenyőben, kevés kókuszzsíron néhány pillanat alatt mindkét oldalukat készre sütjük

A lencsét frissen sült naan kenyérrel és joghurttal tálaljuk.

eredeti: https://konyhaninnenkertentul.blogspot.com/2016/01/fuszeres-voros-lencse-naan-kenyerrel.html

[petercicamolnar]

Miért utálom a magyarokat?

Scenario 1.

Mondtam neki hogy felteszem a fülesem mert hallottam már magyar hangokat, de nem akarok még hazaérni. “hazaérni” Az elmúlt években ennek igazából semmi relevanciája nincs már. Csak egy ország ahol aktuálisan éppen élek s van kulcsom egy lakáshoz.

-Ennyire utálod a magyarokat?

Kérdezte állvakargatós smileyval. Tudtam hogy nem érti igazán mire gondolok, nekem meg nem volt kedvem magyarázkodni így 2 mondatban finomítottam és tereltem. Nem is lovagolt tovább ezen, pedig már akkor is tudtam volna mesélni...

Kurva Doha. Pecséteim miatt nem kockáztattam hogy elhagyjam a repteret, így kénytelen voltam bő 12 órát a reptéren baszódva várni az esti gépet “haza”. Mindegy, legalább minden szegletét bejártam és megtaláltam a legnyugisabb sarkokat és üres smoking room-okat. Változatos helyeken sikeresen aludtam is 1-1 órát. Estefelé a maradék 2-3 órában a duty free szarok beszerzése után a D terminálba orientálódtam. Szerencsére a kaputól nem messze volt food court benne egy pöpec bárral. Szuper, volt boruk így nagy bajom nem lehetett. Kértem csirke snacket is ha már étterem, meg nehogy az legyen már hogy csak iszok. Pedig de, szépen leszedáltam magam hogy ne legyen probléma a gépen pláne szerettem volna mihamarabb bealudni. Tányérjuk nem volt már, mert fekete pala lapon hozták a csirkéimet. Ezt sose fogom tudni feldolgozni hogy miért kell ezt erőltetni... Mindegy, otthagytam egy vietnámi minimálbérnek megfelelő összeget, cserébe már nem nagyon érdekelt semmi sem.

Éjfél. Elvegyültem a kapunál, próbáltam felmérni kikkel leszek összezárva a következő szűk 6 órában. Nagyapát messziről ki lehetett szúrni, hiszen türelmetlenül várta a boardingot a kapunál a kicsi onokával. Ha délben látom őket valahol máshol, akkor is elárulta volna nagyapát a csúnya pulóvere, de ha ez nem, akkor a túraszandi-barnazokni betonbiztos kombója kérdés nélkül. Ők ott álltak rendíthetetlenül pormaszkban. Pormaszkban bazmeg. Ja, koronavírus mizéria, oké. De pormaszkban bazmeg? Lehet a szomszéd Sanyi aki maszekban fényez és csak ez vót otthon. Ápolónő menyecske meg nincs a családban aki hozott volna a munkából.

Boarding. Yesss. Végre buszon, először az első zóna, azaz a hátul ülő utasok. Jobbra tőlem nagyapáék az onokával szigorúan pormaszkban. Balra egy fiatal pár ül, a csajszi forgatja a beszállót amin látom hogy egy sorban ülünk csak ők a másik oldalon. Fasza, titeket elfogadtalak volna, mindegy, amúgy is lutri ez, de csak reméltem hogy nem kapok így pormaszkos nyugdíjasokat magam mellé. Szóval ezért is igyekszem mindig kínosan dugdosni a beszállómat és az útlevelem...

Busz megáll, emberek rohannak a gépre mielőtt elfogyna az utolsó hely is. Utolsó harmadban araszolok én is gép hátulja felé. Nagyapáék elöl ülnek a 9. sorban, láthatóan nem fogta át a tudatuk az egyes zónába hívás lényegét. Amivel persze semmi baj, így biztosan eljutnak ülve Pestre. Pormaszkban. Előttem egy fiatal pár araszol, nyilván valamely előttem lévő sorban ülnek Murphy alapján. Így is volt, a srác behúzódott félig az ülésekhez de meglepte a hirtelen és váratlan boarding eseménye és sajnos a buszon se volt idő megkeresni a tabletet/powerbankot/alvósmacit/faszomtugyamit így ezt most kell elkövetni. Közben asszony kint ragadt a folyosón. Ráutalva hogy én és másik 27 ember haladna tovább hátra, próbáltam előre haladni. Sajnos asszony nem értette szándékomat ezért nem húzódott be egy másik sorba. Nyilván kísérletem hamar kudarcba fulladt de legalább asszony mondta hogy “Excuse me”. Jóvan bazmeg, exkuzálva vagy -gondoltam magamban- legyen így akkor, ráadásul sokba volt a bor, átugrani meg nem akarlak. De 27 másik ember szívesen szorult össze mert jófej vagyok és hátraléptem mert te meg az excuseme. Még csak nem is fintorogtam, nem forgattam a szemem, nem vágtam pofákat, amúgy is már szépen le voltam lassulva, lehet nem is ment volna. Apa megtalálta az alvósmacit, asszony is végre bepréselte magát nagynehezen apa mellé, haladás tovább a sorom felé. Bármennyire is volt már kötetlen a hangulatom, két apró lépés után mégis valami megütötte a fülem...

-...paraszt...

Hangzott el asszony szájából félhangon. Well. Alapvetően higgadt és türelmes vagyok plusz a bor hatását is szerettem volna minél jobban megőrizni. Így nem vázoltam fel asszonynak hogy a világ nem így működik s talán többet kellene járkálni benne hogy jobban megértse. Már ha képes befogadni persze. Mert az hogy eljövünk Sajóbábonyból nászútra a nagy víz mellé Valentin nap előtt még nem jelent semmit. Kurvára semmit. De azt sem vázoltam fel hogy megértem a frusztráltságát a dagadtsága miatt, nyilván született pár vicces tengerparti homokra vetett bálnás kép. S azt is megértem hogy eme testi adottsága miatt nem fértünk el egymás mellett végül a folyosón. S ezért nem szuszakolta be magát feleslegesen egy üres sorba. Ezzel nincs semmi baj, senki sem tökéletes, én főleg nem. De paraszt az biztosan nem vagyok. Ezt meghagyom a Norbinak.

Nézd, jól esett hogy azt gondoltad nem vagyok magyar s nem fogom érteni amit mondasz. Komolyan, a lelkem simogattad, ez tényleg engem igazolt, ráadásul így is érzem. Főleg ha találkozok olyanokkal mint te. Nagyszerűen leplezem magyarságomat az olyanok miatt mint te. Pontosabban jól titkolom a magyar útlevelemet mivel olyanoknak is van mint te.

Tudom hogy nem érted amit itt próbálok neked felvázolni, nem is várom el. Te már elfelejtetted mert neked ez a normális. Nekem nem mint látod. Érted, értetek jött aputád a babakék szuzuki SUV-val, de ha már aputa így elhagyta Sajóbábony belterületét, akkor hazafelé a reptérről megállunk az OBIba pétisóért mert itt a tavasz, tyúkólat is renoválni kell, így egy marék 60-as szög is a kosárba kerül. A lényeg úgyis a dohai tengerparti homokban készült valentinos szerelmes bálna kép ami mehet a fészre. Az már megvan. Hashtagözön, peregjen a lájk, legyenek irigyek a lányok az ablaktörlő soron a bosban. Mert mivel már ott álltál a homokban, akkor mindent láttál és a world is yours. Most már elég lesz következő nyáron leugrani görögbe meg horvátba.  #hashtag

Hát ezért.

Leültem végül, nyugodt maradtam mert tudtam hogy van még bor a gépen és nemsokára kérhetek is a lányoktól. Ennek tudtam örülni. Meg a fiatal párnak a buszról akikkel nem csak hogy egy sorban ültem hanem mellém kerültek. Igen, pár pohár és már nem is tudod hogy milyen sorrendben vannak a betűk az ABCben... Ehh...

[pureandgood-recipes]

Egyszerű gyökérzöldes árpa-beluga "paella”

Lehetne lucskos risotto is, a lényeg, hogy valami krémeset kell elképzelj, nem egy száraz zöldséges rizst. Ráadásul nem is rizst használunk, hanem árpát, ami - kevesen tudják - jóval meghaladja a quinoa vagy más divatos köretfélék beltartalmi értékét. Ez a gabonafajta tartalmazza a legtöbb ásványi anyagot, és kiváló gyógyétek fogyorkúrában vagy általánosságban kapha túlsúlyban. Ezt kiegészítve a lencsével, teljes értékű, aminosavakban is dús ételt kapsz.

Hozzávalók 2 főre

70 g fekete (beluga) lencse előzetesen min. 3-6 órára beáztatva

80 g gersli (árpagyöngy) előzetesen min. 3-6 órára beáztatva

1 teniszlabda nagyságú zellergyökér

1 fehérrépa

1 nagyobb cukkini

1 hagyma vagy 1 marék pirított hagyma a kész étel tetejére

2 gerezd fokhagyma

szezámolaj / ghí

1 ek zataar fűszerkeverék

1 kis csésze tahini

római kömény, só, bors, sáfrányos szeklice

petrezselyem- vagy korianderlevél

Elkészítés:

1 ek forró ghín vagy szezámolajon pattogtasd meg a római köményt, majd gyorsan dobd hozzá az apróra vágott fokhagymát és hagymát. Kevés sóval pirítsd egy kicsit, míg üvegessé nem válik a hagyma.

Aztán mehet rá a vékony pálcikákra szelt zellergyökér, petrezselyemgyökér. Párold 1-2 ek vízzel, sózd, borsozd, dobj rá egy csipet szeklicét. 

Ha már átgőzölted a gyökereket, dobd hozzá a szeletelt cukkinit is. Keverd össze, és adj nekik közösen még némi időt, mondjuk még 5 percet.

Most mehet az árpagyöngy és beluga lencse is, és annyi víz, hogy 1 ujjnyira ellepje az edény tartalmát. Fedd le, és hagyd még alacsony lángon 20-25 percig főni.

A végén keverd hozzá a zataart, és a zöldleveseket, majd fedd le még 1-2 percre már tűz nélkül. 

Tálalásnál szórd meg pirított hagymával, és tedd mellé a tahinit.

[aretsorozat]

46.4/4.

Kertai bekeményít, Erőss úr megfigyeli. Eduskának megsült a szalonnája.

Vilmos őrnagy helyszinel, interjú a Réti Híreknek

 TELEFONÁLGATNI? AZT TUDNAK.

 És Kertai úr nem tököl ám, ha úgy érzi, hogy valamiben igaza van, és eme igazság nevében valamit meg kell cselekednie. Ha már nagyon úgy érzi.  És ez a nagyon úgy érzés csak ritkán tör ám rá ripsz-ropsz, hűbelebalázs módjára, mondhatni, hirtelen felindulásból. Noha a hirtelen felindulás a legtöbbször enyhítő körülmény. És van is némi köze a nagyon úgy érzett igazsághoz.

De Kertainál nem. Most nem.

Ez az igazság a lassan felgyülemlő, gyülemlés közben pedig mintegy gátat képező tapasztalatok igazsága, amitől az érzelem növekszik, duzzad, és aztán gátat szakajt, hogy előbb halálosan fenyegető morajlásban, aztán recsegve és ordítva és duhogva törjön ki, pusztítva maga előtt mindent és mindenkit.

Hát ilyen igazság nevében cselekedett Kertai, miután hajnali negyedhatkor az irodájában kávéval kínálta, és öt percre leültette Erőss Jonatánt, hogy a NAV ellenőrt és a Rét koszorú musical szerzőjét a közeljövő várható eseményeiről tájékoztassa.

Erőss úr, aki félig-meddig még maga is panel lakos, először nem hitt a fülének, aztán azt gondolta, ez valami rossz vicc. Pont olyan rossz, mint amilyet Janka őnagysága találna ki úrinői rossz kedvében. Pedig nem vicc, és nem Janka találta ki, hanem csak jóváhagyta. Ne feledjük, eme lépcsőház megválasztott gondnoka és közös képviselője Janka, hiszen anno ő nyerte el a lakosok bizalmát.  Az más kérdés, hogy miután a bosszúvágyát kielégítette, előbb Kovács docenst, utóbb ismét Kertait alkalmazta e munkakörre maga helyett.

Na jó. Nincs tovább helye a titkolózásnak. Kertai, igazságának mély hitében és tudásában úgy döntött, túszul ejti a lépcsőház lakóit. No mármost ez igen egyszerűen hajtja végre. Reggel hat óra nulla percre zárat cserél a lépcsőház elülső és hátsó bejáratánál. Ideiglenesen, persze. Onnantól kezdve senki nem mehet ki az ő engedélye nélkül. Potosabban senki ki, és csak igen alapos indoklás után be.

De miért is?

És akkor itt jön a mély igazság, kérem szépen.

Hány hónapja kapta vissza Kertai Uhu a hivatalát?

Mióta kéri szép szóval? Könyörög? Rimánkodik? Esdekel?

Ezeknek?

A lakóknak?

Hogy már régen vége annak a világnak, amikor a lépcsőház a csáki szalmája.

Azt lehetett Kovács úr rövid, és dicstelen regnálása alatt, amikor a lépcsőház, a közös helyiségek úszhattak a mocsokban, amikor mindenki azt csinált, amit csak akart.

Meg lehet nézni.

Nyugodtan el lehet olvasni. Ismerkedni a szöveggel, ha valamelyik lakótárs esetleg még el se olvasta volna. A Társasház Működési Szabályzatát, amit minden közös képvisel/gondnokválasztásnál kézfeltartással újra és újra megerősítenek.

A lépcsőház takarítása a lakók feladata! Mégpedig az adott folyosórész és az ahhoz tartozó alsóbb emeleti lépcsősor. Hetente minimum egyszer, extrém bepiszkolódás esetén akár naponta többször, lakásonkénti és hetenkénti váltásokban. Tessék, ott van, kifüggesztve, a lift mellett balra, a hirdető falon.

Na mármost, ha felnőtt emberekkel lehet emberi szót érteni, hogy akkor szíveskedjenek, mégis mit várnak tőle? Mégis mivel tudná ezeket kényszeríteni, ha se szép szóval, se nehezményező beszólásokkal nem megy?

Hát így. Elvégre testi fenyítést nem alkalmazhat.

Ki akar innen menni?

Semmi akadálya, ha tiszta a lépcsőháza.

De amíg egy porszemet is talál az Uhu-bagoly, addig itt nincs jövés-menés, gyüszmékelés, nincs kivétel, nincs protekció. Ha elkésel a munkából? A te hibád. Az iskolából? Ennek meg te ne örüljél annyira!

És Kertai úr nem tököl ám.

Hat óra nulla-nulla percre kicserélte a két bejáratnál a zárat, az alagsori irodából pedig felcipelt egy kisebb dohányzó asztalt, meg egy széket, és kényelmesen elhelyezkedett a fűbejárat üvegajtaja előtt.

- Szóval nem ül le mellém, Erőss úr?

- Köszi, de inkább már mennék.

- Hová?

- A dolgomra.

- De magának most itt kell szemlélődnie.

- Nekem nem.

- Janka nekem azt mondta.

- De hát mit szemléljek itt, Kertai úr?

- Anyagot gyűjt az új dalműhöz, úgy tudtam.

- Mi abban a dalmű, hogy magát fél órán belül üvöltözve ellökdösik onnan, és még fel is pofozzák, remélem.

- Á, én meg nem hiszem azt.

- Ha itt laknék, én megtenném.

- Akkor én magát feljelenteném.

- Én meg magát.

- Engem?

- Úgyis kihívják a rendőrséget.

- Csak rajta.

- Maga tényleg megőrült?

- Telefonálgatni? Azt is lehet. Ahelyett, hogy kiganéznák maguk után a

lépcsőházat.

                                                o

 BALSORS- JOBB SORS EGY-EGY: IKSZ

 Szóval egy rendes sátor azért csak kéne. Egy olyan kétszemélyes. Vagy inkább legyen négy. Aminek klassz, nagy nejlon ablakai is vannak, meg egy külön kis előszoba rész is, aminek az oldalát fel lehet hajtani, és akkor alatta a kempingasztal, és azt körbeülve lehet kajálni, vagy zsugázni, vagy csak úgy. Iszogatni! Sört, például.  De mindegy is, hogy milyen sátor kéne.

A helyzet az, hogy már régen vége a kívánságok varázslatos napjának. Eduska, ha jól emlékszik, utoljára azt a doboz gyufát kapta… a kitől is?  Azóta bármit szeretne, neki coki. Lehet, hogy az ismeretlen jótevője besértődött?

A Rigó úr, avagy Pöfék bácsi? Őt/őket se látta azóta, hogy megterítettek neki a tábortűzéhez, és még a gyújtóst is odakészítették hozzá. Csak a gyufát nem.

„Tisztelt Szülő! Fiúk folyó hó (de most tényleg már hányadika lehet már?) napján a Nagy Kerek Csodaerdő Csiling patak partján pimasz hangon követelőzni kezdett, mintha nem is egy elvesett kis pöcs lenne a rengeteg közepén, hanem Macsó Mihály, az élet császára. Ezért szíveskedjék az első adandó alkalommal…”

Mert ez a lombsátor elég király, amit kreált magának az éjszakára, de csak azért, mert tök kellemes volt az idő. Le se hűlt hajnalra, csak egy pici dér ülte meg a füvet a patak partján, két oldalt, de ennyi hűvöset a tábortüze simán távoltartott.

Viszont cserébe táplálni kellett a tüzet, és az éjszaka közepén kétszer is be kellett menni a fák közé száraz ágakért. Ez viszont alig volt félelmetes. Hogy nincsen rengeteg állat egy ekkora rengetegben? Bár lehet, hogy hemzsegnek, csak őt kerülték ki a füstszag miatt. Vagy mert kicsit távolabbról, láthatatlanul vigyáz(nak) rá a haverok.

Na mindegy, azért jó már, hogy reggel lett. Vajon itt, álomországban ugyanúgy múlik az idő, mint otthon Réten? Talán tíz perc se telt el azóta, hogy a klaviatúrán koppant a feje az álmosságtól. Talán Gitta anyu még haza se ért a boltból Kisgittával. Az apa meg a másnapi Tolf- bajnokságra edz a nyomi Béla bá’ mellett ezerrel. Nem mintha apunak lenne esélye. Ő lúzer ebben is.

Tehát anyu még nem is aggódik, hol lehet. Bár így lenne.

Viszont így, hogy valamiért vége a kívánság műsornak, másik tervet kell álmodnia, egy amolyan igazi túlélőset, amit néha egy-egy tévécsatornában lehet látni. Egy szem bicskával és egy bunkós bottal keresztül az Amazonason.

Egy marék sáskával a Szaharán keresztül. Úszónadrágban az Antarktisz jegén.

Az első, és ezt még egy lakótelepi, nyolcéves indián is tudja, a tűz megőrzése.

Jaja, vagy táplálni kell ezt itt, viszont akkor el se mozdulhat. Vagy valami szütyőben vinni a parazsat. De azt pontosan hogy? És milyen szütyőben?

És hogy nem hamvad el a parázs? Vagy nem visz parazsat, viszont akkor vagy szikrát kell pattintani, vagy száraz fába egy száraz ággal lyukat fúrni-dörzsölni, amíg az alsó rész füstölni nem kezd. Na mondjuk, ez a nudlizás baromira nem vonzó. Viszont tűz nélkül az ember nem ember, csak majom. Ez is világos.

Viszont reggeli előtt nem készül sehová. Kaja még bőven van, sonka, szalonna, kenyér, hagyma, paprika, paradicsom. Mi kell még? A kóla az elfogyott.

Sebaj. Először tehát jöhet a früstök, ahogy apa szokta volt régebben kurjantani, amikor még jókedve volt, de már nem kurjantja. Na és früstök közben lehet tűnődni, hogyan tovább.

Tényleg nem hiányzik ám ide, csak a Gyuri, meg esetleg a Zabi. Az nem lehet igaz, hogy seperc alatt ne tanulnának meg halászni, vadászni, bogarászni.

Aztán ha lakorr település közelébe érnek, úton állni. Idővel nőket rabolni.

És lakni egy…kell a fenének az a négyszemélyes sátor!

Barlangban!

Ez az!

Egy bazi nagy barlang kéne, előtte széles kiuróval, utána viszont a szakadék.

És a barlang előtti platóra csak egy keskeny ösvény vezet fel, amit könnyű védeni fenevadak, különös tekintettel ellenséges martalócokkal szemben.

Na és akkor annak a barlangnak lenne egy központi terme, tele barlang rajzokkal, meg kőbútorokkal, meg egy hatalmas központi tűzhellyel. És ebből a központi teremből nyílnának kisebb helyiségek, olyan szobányi nagyságúak, bennük kőágy, kőasztal, kő könyvespolc… az kell a francnak… De minden kényelmes ám és pihe-puha az állatbőröktől, a prémektől. Agyagkorsóban

kőbányai sör! Meg bor!

És akkor minden reggel találkoznak a vadászok a központi tűzhelynél, jól bereggeliznek, a csajok utána elmennek gyűjtögetni, ők meg rámennek arra az öreg mamutra, aki napok óta arra vár, hogy ők hárman le agyon lándzsázzák, mert már annyira öreg. Vagy legyen inkább medve? Oroszlán! Barlangi oroszlán!

Viszont ott nem esz net, a barlangban.

És az azért szívás.

De iskola se.

Úgyhogy balsor vs. jobb sors: egy –egy, vagyis iksz.

Egyelőre.

Közben Eduska egy jó vastag paraszt sokát szel le, irdal be és tűz rá a mogyorófa nyársára. És most pont tök jó a parázs is. Az isteni husi vígan serceg felette. Ez megint eszméletlen baromi finom lesz. Utána a jó kis víz…

Biztos lesz itt valahol erdei gyümölcs is. Som? Kökény. Szeder! Majd abból sajtolnak kólának valót, ha sikerül végre Gyurit áthívni valahogy. Meg a Zabit is. És akkor hármasban majd nekivágnak. Nyilván a patak mellett, lefele.

Mert tudva levő az is, hogy minden kis ér előbb-utóbb a tengerbe vezet.

Vagy nem. Viszont az is tudva levő, hogy lefelé sétálni még midig jobb, mint felfelé kapaszkodni valami meredeken. Vagy nem.

Na és akkor majd leérnek valahová. Vagy nem?

A francba!

Mégse jó tök egyedül, amikor fontos döntéseket kell meghozni.

Viszont a sonka már jó lesz.

Eduska otthagyja a tüzet, a sziklához ballag, letelepszik mellé, falatozni kezd.

Hát ez tényleg baromi finom, vöröshagymával!

Igen! Ilyen fal egy férfi reggelire! Nem műzlit, tejben, mama! Vagy vékonyka pirítós szeleteket nyomós sajttal. Olyan csak a panel bunkók esznek. De itt, az ősi rengeteg közepén, ahol olyan friss a levegő, hogy az ember tüdeje lüktet tőle, és ahol harsog az élet, a férfi ember hagymát zabál, és mint az almát, harapva!

De úgy ám, hogy megkönnyezze!

Na jó.

Akkor újabb komoly kísérlet.

Hátha megengesztelődtek odaát Rigó Pöfék uramék.

Eduska szorosra zárja a szemét, és nagyon azt kívánja, akarja, sóvárogja, hogy hipp-hopp, meg csiribá-csiribú, teremjen itt a Gyuri!

Szőrös töke van a légynek, ha nem hiszed, eridj, nézd meg, ec-pec- kimehetsz…

És csoda!

A közelben megreccsen egy ág!

Valaki jön az erdőből!

Gyuri!?

Eduska felpattan, indul a hang irányába.

És a tölgyek alól csakugyan előbukkan egy alak.

Ajaj, ő testesebb és magasabb is, mint… Hacsak meg nem nőtt azóta, de…

De ez nem a Gyuri.

Aki most döbbenten áll meg a tisztás szélén.

Eduska meg csalódottan tőle húszméternyire.

- Ne már, hogy azt a picsába! – nyög fel a jövevény, de egyre növekvő örömmel ám, dehogy is dühösen.

- Csókolom.

- Ne bazd meg már, hogy nézzünk oda!

Erre Eduska igazán nem tud mit válaszolni. Csak bámulja a jelenést, aki egyre ismerősebb a számára. Hiszen ismeri is. Sokszor látja a Réten, pláne a Tokaji borozó környékén, amikor…

- De már hogy az isten faszába?!

- A bácsinak nem a Hubának tetszik lenni?

- Te meg te vagy az Eduska?

- Az én vagyok.

- Beszarok rögtön.

És mint aki komolyan is gondolja, Aura Huba leguggol. De csak a lábai gyengültek el, más szükség most nem kínozza.

                                    O

  DE HOGY LESZ EBBŐL MUSICAL?

  A botrány reggel hat óra öt perccel el is kezdődött és félhét után két percen kulminált is.

Hat óra két perckor zúgni kezdett a lift, miután a meglehetős csendben hallatszott, hogy valahol a harmadik emelet környékén összecsukódik az ajtó, aztán elindul fölfelé. Ki tudja hol áll meg, kit hogyan talál meg, ahogy a nagy költő mondja? És amit Arany János mondott, az jól lett mondva…

Kilencedik. Ott megáll, aztán jön lefelé.

Rubin bácsi lép ki belőle a földszinten, kezében a kis piros bevásárló szatyorral.

Korán kezdi a napot. Hét és félnyolc között szokott ez vele megtörténni.

Szóval lép ki, egy kicsit megbámulja a levélszekrényeknél ácsorgó Erőss Jonatánt. Ez meg mit keres ott korán reggel? Csak nem ő vette át özv. Huszárné munkáját, a szóróanyagok kipostázását? Az nem valószínű. No de hát ez is csak még egy rejtély, ami biztosan nem rá tartozik. Tétován biccent a NAV ellenőr koszorús musical szerzőnek, aki hangosan köszön vissza. Van valami fura a hangjában. Erőltetett vidámság keveredik olyasmivel, hogy bocsi. Ezért Rubin bácsi még egyszer megnézi Erőss urat, és most jómaga is hangosan köszön.

- Jó reggelt!

- Hogy van mindig, Rubin bácsi?

- Köszönöm, hát hogy. Mikor hogy. De segíthetek?

- Nem, nem…tessék csak…

Rubin úr megint biccent, aztán indul a kijárat felé. És akkor muszáj neki másodszor is meghökkennie. Kertai tényleg nem viccel és nem tököl.

Ott ül az asztala mellett, pontosan az ajtó előtt. Hát ez meg mi?

Rubin úr megtorpan, aztán összeszedi a bátorságát, megközelíti a gondnok urat.

- Üdvözlöm?- szólítja meg.

- Na, az első madár.

- Hogyan?

- Mi?

- Parancsol?

- Hát mi járatban, öreg Rubin?

- Ki?

- Hát maga.

- Ki mehetnék, kérem?

- Mert hogy?

- Mennék a boltba.

- Mert?

- Vennék tejet meg pótkávét. Kiflit.

- No és a folyosó? Kész?

- A folyosó?

- Mert úgy egy órája még úszott a mocsokban.

- A mocsokban?

- Megnéztem.

- Megnézte?

- Vagy fel tetszettek fókázni hajnali négy óta?

- Négy óta?

- Lehet, kérem, visszafáradni.

- Nekem?

- Nem, hanem magának! Ha kész, szól. Ha nem maga van a lépcsőházban soron, felcsengeti a soros lakókat. Értve vagyok?

- Értve?

- Rubinkám, hiába kérdez maga mindent vissza, nem annyira hülye még maga, hogy ne értse, mi a téma.  Vagy már annyira hülye maga?

- De én tejet és pótkávét akarok venni, kérem!

- Tünés vissza takarítani!

És szörnyűség. Mert Rubin úr zsugorodik vagy öt centit, miközben fordul, és megszégyenülten a lifthez ballag. Már lépne be, amikor az ajtaja csukódik, hívják, indul. Rubin úr megrettenve fordul Erőss úrhoz.

-Ugye nem baj, ha megvárom a liftet?

- Dehogy, Rubin bácsi… - és Jonatán iszonyúan szégyelli magát. Nem Kertai helyett, hanem alanyi alapon. Mért is nem pofozza fel ezt a Kertait? És ezzel a lendülettel mért is nem söpri ki az életéből Janka nagyságot?

Másodiknak Tibor érkezett a lépcsőn lesietve, mert nem volt türelme a liftet megvárni. Az egyik kezében az autó slusszkulcsa, a másikban az aktatáska, benne a lap-toppal. Ő viszont minimum fél órás késésben van ahhoz képest, hogy félkilencre Baján kéne lennie üzleti tárgyaláson. Ezért neki meghökenni sincsen ideje azon, hogy miért toporog a kedvenc réti szerző a postaládák előtt.

Ráköszön a piros szatyros Rubin bácsira, lendületet vesz, és fennakad Kertain.

- Rossz a zár, gondnok úr? – próbálja értelmezni a szituációt.

- Nem rossz.

- Akkor, ha nem haragszik…- Tibor átnyúl Kertai válla fölött, megragadja a kilincset. Látszik rajta, ha nyílik a kapu, képes lesz átugrani az asztalt.

Csakhogy a kapu, mint tudjuk, nem nyílik.

- Sietünk, mérnök úr, sietünk?

- A hátsó kapu jó?

- Az se rossz.

- Akkor… mi van?

- Kérdezze Rubin urat!

- Mi történik itt, Rubin bácsi?

- Én nem értem ezt.

Kertai nagyon nem ezt a választ várta az öregtől. Kénytelen megint magyarázni.

- Hajnali négykor az önök folyosója se volt felmosva.

- Mi?

- A lépcsőházban pedig csikkek vannak.

- És?

- Az önök által bérelt alagsori helyiség pedig egyenesen egy dágvány, egy fertő, egy pöcegödör.

- Mi az istent vartyog maga?

- Én. tisztelt uram, nem vartyogok, hanem…

Közben leérkezik a lift. Vágási Jutka lép ki belőle először, mögötte egy új lakó, ki talán két hónapja bérel egy lakást az ötödiken.

-Köszönöm, Péntek úr- mosolyog Jutka az udvarias gesztusra. Elvégre az már régen nem magától értetődő, hogy az urak a hölgyeket maguk elé engedik.

Pláne, ha valaki száz kiló izom, brutálisra faragott arcvonásokkal a nullásgéppel fazonírozott hajzat alatt. És vele bizony négy ember az már tumultus.

Péntek úrnak hat óra huszonkilenc percre lett világos a szituáció. Hat óra harmincra Kertai úr kénytelen elviselni, hogy Péntek úr finoman odébb tessékeli a bejárattól, aminek következtében a gondnok, mink utána elbotlott a saját lábában, egészen Erőss úrig csúszik a fenekén. Aztán Péntek úr, szabadsága megfosztatásától felhorgadván felkapta az asztalt, és egy kalapácsvetésre hasonlatos forgó mozdulattal már be is törte a bejárati ajtó üvegét.

Kertai úr ekkor kilátásba helyezte, hogy hívja a rendőrséget. Pedig bölcsen tette volna, ha marad a fenekén és meg se szólal. De nem így tett, így kénytelen volt azt is konstatálni, hogy egy hatalmas, balkezes parasztlengő csattan az ábrázatán, aminek hatására ismét a kövezetre csücsült. Ám Rubin bácsi így hozzájutott a tejhez és a pórkávéhoz. Tibor viszont negyed órát késett Baján az üzleti megbeszélésről, és nem gondolta, hogy az iménti események hiteles beszámolójával lenne érdemes mentegetőznie.

De hogy lehetne ebből musical? – töprengett Erőss úr, miután maga is távozott a Csiki utca egyből, átbújván az asztal ütötte résen.

                                                O

 ELINDULUNK VALAMERRE, NEM?

 - A szag, kiskrapek.

- A szag?

- Akarom mondani, az illat.

- Ja, hogy a tábortüzemé?

- A sült sonkáé! Ehetek még?

- Egyél, amíg van…

- Kösz, baromi jól esik minden falat!

És Huba még egy vastag karéj kenyeret szel magának, hozzá szalonnát, sonkát.

A sütögetést mellőzi. Isteni kaja ez annak hidegen is, aki az utóbbi heteket-hónapokat a Pokolban töltötte. Előbb egy zsombékon sírdogálva, aztán a Takonylápon Bendő atyával, a Lápi Lidérccel a leviatán krokodil hátán.

Végül a két extra kaland Ádámcsutkán, aztán Évacsutkán…

- És te hogy is kerültél ide?- kérdezi tőle Eduska megint, pedig már elsőre is bevallotta: - Fingom sincs, mondom. És te?

- Nekem sincs, én is mondom.

- Én egyszer csak itt ébredtem az erdőben.

- Én is.

- Előtte meg egy Évacsutka nevű helyen pokoli bugyortam- Huba még mindig lesápad az utolsó emlékére, amikor is egy tündérarcú démon csókos ajakkal, ám tűhegyesre reszelt fogakkal a szájába veszi Huba farkát, egy kicsit megcsócsálja, aztán leharapja. Ő meg vonyít, aztán a sötétség. Pedig az a buli tök jól indult.

Mindig is elábrándozott azon, milyen lehet egy fergeteges csoport szex, avagy orgia aktív részese lenni, és nem csak nyálát csorgatva bámulni a nagynénje előtt súlyosan titkolt pornó csatornát. Ami persze egy időzített bomba volt a sok közül. Csak idő kérdése, hogy egy éjjel mikor kattint véletlenül oda a Vali néni.

Na persze, nem mindegy. Felnőtt csatorna. És? Van, aki nézi, van, aki csinálja.

És ott Évacsutkán csinálta! Hű, de borzalmatosan izgató volt! És de jót röhögött, amikor látta, hogy Teodóra avatárja mellől egyszer csak Bendő atyát is elragadják, és bevonják, lökdösik, tapogatják a forgatag kellős közepébe.

Csak az a tündérarcú bombázó a csókos ajkaival, meg a tűhegyes fogaival…

És akkor arra eszmél, hogy nagy szellőzködő csendesség van, és pitymallik, és valahol a közelben egy rigó dalol. Szóval itt, az erdőben, egy kies tisztáson.

És már napok óta bolyong, és bogyókon, gyökereken, gyanús küllemű gombákon él, amikor először nagyon távolian megérzi a szagot. Dehogy szagot: mondom, hogy illatot!

- És akkor te meg elszunyáltál otthon a gép mellett? – kérdezi Eduskát a Huba, miután lenyeli a falatot, és igazából azt fontolgatja, hogy megeszi az utolsó paradicsomot.  – Hell Combat játszási közben?

- Úgy.

- És te is itt ébredtél.

- Itt.

- A nem tudjuk hol rengetegben.

- Aha…

- Hallod? Szerintem ez a Sherwoodi erdő lesz.

- Mér mért?

- Mert az lesz.

- Mint a Robin Hoodban.

- Az lesz, kiskrapek.

- Ne hívj így!

- Hogy?

- De mért lenne ez a Sherwoodi?

- Mert arra is mutatott egy tábla.

- Hol?

- A Takonylápban.

-  Ja!És te onnan hogy is kerültél ide?

-  Hányszor mondjam még, hogy nem tudom?

- Sokszor.

- Nem tudom, nem tudom, nem tudom.

És akkor ettől Hubának el is megy az étvágya. Igaz, már felfalt kábé fél kiló sonkát, ugyanennyi szalonnát és egy egész kilós cipót. Viszont úgy dönt, ami még a kezében van, azt hősiesen letuszkolja.

Eduska pedig megunja a lakótelep részegesét bámulni. Feláll, elsétál a patak mellett úgy tíz métert, ott meglát egy rugdalni alkalmas, kerek követ.

Belsővel elpasszolja, utána ballag.  Huba figyeli, mit csinál.  Aztán már nem figyeli. Még teleissza magát a friss vízzel, aztán a hátára heveredik, a fejét a kezein nyugtatja. Tulajdonképpen tudna aludni. Ha ez a hülyegyerek nem rugdalná azt a kurva követ. Tulajdonképpen rugdalhatja is, mert így is tudna aludni. Na ja, régen nem érezte ennyire jól magát. Jézuskám, hogy miken ment keresztül! És… igen, a farka is megvan. Úgy tűnik, azt int egyfajta bónuszt, a további játékokhoz visszakapta. De vajon a Hell Combatban van még?  Vagy ez egy másik játék már? Másik valóság? Esetleg a Föld? A valódi Föld?

És akkor ez itt tényleg a valódi Sherwoodi erdő?

Á, az kizárt. Már biztos nincs is olyan. Kivágták. Város épült a helyére.

Nottingham, persze! Az a színész, na, aki játszotta a Robin Hoodot, aki abban a vízi világban is, csak ott úszóhártya nőtt már a lábujjai között, na, hogy is híják, na…

Egy árnyék áll meg a feje felett.

A kiskrapek néz le rá.

- Alszol?

- Mi van?

- Akkor most mi lesz?

- Mikor mi lesz?

- Mihez kezdünk?

- Már úgy érted, ha kiszunyáltam magam?

- Úgy.

- Mit tudom én? Elindulunk valamerre, nem?

                                       O

 Vilmos őrnagy áll kissé feszélyezetten Operatőr Barna János kamerája előtt.

Noha a Gazdag Kábelnek nyilatkoznia már rég nem szokatlan, olyan még nem volt, hogy Julcsi lenne a riportere. Aztán egy picit zavarban van azért is, hogy mért pont őt küldték ide a kapitányságról, egy ilyen piti ügyet kivizsgálni.

Elvégre csak annyi történt, hogy egy ideges lakó (joggal) pofán kapta Kertai Uhut, és betört a bejárati ajtó üvegét. Ez így maximum könnyű testi sértés és rongálás, viszonylag csekély anyagi kár okozásával. Úgyhogy szakmai megítélése szerint itt még e helyszínelés is az idő pocsékolása. Péntek úr elismerte a tettét és vállalja a felelősséget. Mi kell még?

-Szóval nem értem, mitől lenne hír ez, Julcsikám- teszi is szóvá a főszerkesztő asszony előtt, a forgatáshoz készülődve. – Hacsak attól nem, hogy a te lépcsőházadban történt.

- Na és te mióta lettél hírszakértő?

- Igazad van.

- Mint mindig, nem?- mosolyog fanyar- kacéran Julcsi az őrnagyra.

- Aha. Mint mindig. Viszont most nyilatkozhatnám azt, hogy a nyomozás jelenlegi állására való tekintettel nem áll módomban nyilatkozni.

- De te nem teszel ilyet.

- Megint igazad van.

- Örülök, hogy belátod…- még egy ugyanolyan mosoly Vilmosnak, aztán Julcsi az operatőrhöz fordul. – Ha kész vagy, készíts egy vágóképet a betört ajtóról, meg az asztalról.

-Rendben- morog Operatőt János. Kurva jó kép lesz. Egy kisasztal, kitört lábbal a padlón és egy furnérlappal befoltozott bejárati ajtó. Ez a képsor tutira bejárja majd a világsajtót, a CNN külön negyed órát szán majd az esetnek. De ezeket a csaknem szellemes megjegyzéseket természetesen megtartja magának. Julcsi kedélye mostanában eléggé labilis. Sose lehet tudni nála, mikor múlik el nála a humora. Még az a kevés is, ami van neki, ha az ő rovására megy a ciki.

Kertai Uhu jelenik meg az alagsorból. Vilmos újra megcsodálja az arcát.

Simán látszanak a képén Péntek úr enyhén szétterpesztett ujjai, négy már bekékült hurka. Jó nagy pofont suhintott a gondnoknak. De még bőven nyolc napon belül gyógyulót.

- Akkor lejön, őrnagy úr?

- Egy pillanat, Kertai úr.

- Na és, Julcsi kérem, én nem nyilatkozhatok?

- Dehogy nem. Megyünk le magához mindjárt az őrnagy úrral együtt.

- Már feltéve ha akarok nyilatkozni.

- Nem kötelező.

- Azt hiszi, nem látom magán, hogy egyetért?

- Én? Mivel is?

- Az engem ért bűnügyi inzultussal.

- Már hogy értenék egyet?

- Ahogy ezt kérdezte, abból is kihallom ám. Meg látom. A fülem cseng,

hölgyem, nem vakultam meg. De vetetek ám látleletet. Nem ússzák meg maguk.

- Gondnok úr, ha nem bánja, az őrnagy úrral forgatok.

- Rendben. És aztán takarít is végre?

- Én?

- A maguk folyosó szakasza a legdzsuvásabb! A maga drágalátos Benji fia

egy Szodomát csinál az alagsoromból! És ezt is le fogom ám nyilatkoznia maga silány kis tévéjének, hé!

-Kertai úr, azt ígérte a hölgynek, hogy hagyja forgatni.

Kertai úgy méri végig az őrnagyot, mint egy kupac szart.

-Na…jól van akkor. – És ezzel visszavonul az alagsorba.

Az őrnagy és Julcsi összenéznek.

- Nem könnyű pasas…

- Jobban pofán kellett volna vágni- ért egyet Vilmos.

- Ezt már vettem ám- szól Operatőr János.

- Mit, hogy jobban pofán kellett volna vágni?

- Ezt is.

- De azt majd kivágja a Mónika.

- Oké. Szóval mi a kérdés, Julcsika?

- Előtte még arról mesélj, mi van Szép Juhásznéval!

- Ajaj.

- Tényleg igazat mond Aura Vali néni?

- Erről tényleg nem beszélhetek.

- Mert?

- Gondolj bele!

- Gondolok.  És?

- Mi lesz velünk, ha számítógépes játékok tényleg hús-vér embereket szippantanak be magukba?

- Virtuális Armageddon…- válaszol Operatőr János a főszerkesztő asszony helyett. És fogalma sincs, mennyire igaza van. A másik kettőnek se, mivel alig hallják meg, egymásra figyelnek.

- Kizárt, hogy Benjamint egy percig is hagyom a Hell Combattal játszani.

- Ezt, látod, nagyon jól teszed.

- És nem lehet egyszerűen betiltani?

- Be lehetne, de kéne bizonyíték.

- Vali néni nem az?

- Jól ismered őt, nem?

- Tehát semmit se tesztek?

- Mi nem. De egy egész falka hivatásos hacker dúlja a poklot.

- És?

- Semmi.

- Akkor hová tűnnek el az emberek?

Kertai csoszog fel ismét, megáll az utolsó lépcsőfokon.

- Hallom ám, hogy nem az én ügyemről fecsegnek!

- Ejnye, Kertai úr…

- De én nem érek ám rá egész nap!

- Mindjárt megyünk le.

- A tévének nem nyilatkozok. Mármint magának, hölgyem, úgy döntöttem.

- Ezt sajnálattal hallom.

- Maga ellen meg panaszt teszek, „nyomozó” úr, hogy le se szarja a tényállásomat, inkább udvarolgat az ex. barátnőjének.

- Azt megteheti.

- Meg is teszem!

- De várjon egy kicsit.

- Mire?

- Előtte civilből még én is pofán vágnám magát.

- Azt próbálja meg.

- Rendben.

- Ugye? Amikor engem kellett letartóztatni? Meghurcolni? Egy elbitangolt, ócska talicska miatt a legsúlyosabb büntetéssel fenyegetni. Az ment magának.

Akkor nem ácsorgott, fecsegett, nem lopta más idejét. Nekem látleletet kell vetetnem! Új öveget rendelnem! És jelentenem Janka őnagyságának, mik történnek itt!

[amsterdamdanceevent2017]

Hot Dog leves

Hozzávalók: 6 db friss paradicsom, 2 közepes vöröshagyma, 0,5 kg sárgarépa, 0,5 kg zellerszár, 2 konzerv egész paradicsom, 250 ml tejszín, 2 gerezd fokhagyma, marék friss bazsalikom, 1 nagy zöld alma, 2 teáskanál vaj, zöldfűszer-kocka, 1,5-2 liter víz, virsli, hot-dog-kifli, ketchup, mustár, hagyma-chips Elkészítés: A vajon pirítsd meg az aprított hagymát. Add hozzá a feldarabolt zellert és a sárgarépát! Addig párold, amíg a zöldségek elkezdenek levet ereszteni. Szeleteld fel az almát, és add hozzá a zöldségekhez! Tépkedd bele a bazsalikomot és a fokhagymát. Add hozzá a felkockázott paradicsomot és a konzervparadicsomot is, majd öntsd fel az egészet kb 1,5 liter vízzel! Adj hozzá 2 zöldségfűszer-kockát, és hagyd a levest 30 percig főni! Ha minden megpuhult, a levest vedd le a tűzről, fogd a botmixert és dolgozd krémesre a levest! Add hozzá a tejszínt, sózd, borsozd és tedd vissza pár percre főni! Tálald hagymachipsszel, ketchuppal, kevés mustárral és hot-doggal!

[nescafehu]

Diós-csokis-kávés kuglóf

Ez az ellenállhatatlan diós-csokis-kávés kuglóf egyetlen összejövetelről sem hiányozhat, nektek is ki kell próbálnotok!

Hozzávalók (12 szelethez):

2 tk. NESCAFÉ Classic

200 g puha vaj + a formához

4 tojás

200 g nádcukor

250 g liszt + a formához

½ tk. sütőpor

1 csipet só

1 csipet fahéj

1 csipet szerecsendió

50 g felaprított étcsokoládé + a díszítéshez

4-5 ek. víz

1 marék felaprított dió + a díszítéshez

50 g felaprított tejcsokoládé

kávészemek a díszítéshez

1 tk. NESCAFÉ Classic

2 ek. víz

100 g porcukor

[gyorinokedli]

Amúgy ezt a kis Pottert és Hedviget Dávid barátom születésnapjára csináltam sólisztgyurmából :)

Kellett hozzá nekem 1,3 deci liter víz,egy evőkanál olaj,egy marék só,meg annyi liszt hogy me folyjon (így kell ezt leírni?!)

Aztán a hőfokot 50-100-150-200fokokra hevítettem félóránként

Végül megfestettem őket akrilfestékkel