#megérdemlem

[alegrovidebborokke]

Mert megérdemlem

Világéletemben sokkal jobban kijöttem az olyan emberekkel akik távol éltek tőlem. Rengeteg távkapcsolatom volt (baráti kapcsolatok) és egyre több lett az évek során.

Csakhogy nem vettem figyelembe eddig a távolság pontos fogalmát és annak ismereteit miszerint nem mindegy, hogy a távol az mennyire távol.

Mert bár távkapcsolataim voltak.. Mindenkivel találkoztam havonta legalább egyszer, ha nem többször, vagy maximum 3 havonta egyszer.

De most jöttél te. És beleetted magad a lelkembe.. a szívembe.. és várok és fáj és éget, hogy mikor eltűnsz, akkor épp mi van veled. Mert 9000km-re nem ér el a kezem. És nincs az hogy összefussunk csakúgy, mert épp időnk engedi.

És most várnom kell miközben fojtogat a tény, hogy talán jobb is neked nélkülem és hogy csalódni fogsz bennem és hogy talán nem is érdekellek úgy, mint te engem, és hogy talán nélkülem is tökéletes az életed.

Miközben te az édes szavaiddal próbálod elhesegetni a negatív gondolataimat és álmodozol arról, hogy ha végre találkozunk, akkor milyen csodálatos lesz és milyen sokmindent fogunk együtt csinálni.

Csakhogy nekem már nem álmok és édes szavak kellenek, hanem tettek. Úgyhogy kérlek keress. Kérlek várj rám. És ha eljutok hozzád, akkor kérlek szeress úgy, ahogy eddig szavaiddal tetted.

[valahogy-igykonnyebb]

Én is érdemlek valakit aki úgy szeret engem ahogy én is tudtam mást egykor.

[scongor]

[the point is] For it to be there no problem,

Even if its sweeter, even if its harder

I can live on top of the ice

While the "no problem" lives in me.

[yellow-yarrow]

Obsessed with this CSNK cover of this Bohemian Betyars song

[bredforloyalty]

i can't believe i could've slept two more hours

[szivtelenkisgeci02]

Január 3.

Tudom ez az élet kemény,de én is megérdemlem hogy küzdjenek értem..

[borharisnya]

Holnap reggel St. Pöltenbe

kell mennem intejúzni NÉMETÜL. Szeretnék nem lebőgni, szeretném ezt az állást, légyszi, küldjétek a csít! Megérdemlem, tényleg.

[azsofiaa]

Ha azt hitted úgy játszol velem ahogy csak akarsz nagyot tévedtél. Én már nem az a naiv kislány vagyok, aki 5 évvel ezelőtt voltam. Ha azt látom, hogy nem foglalkozol velem úgy, ahogy én azt megérdemlem, akkor elköszönök!:)

[thismadeitshit]

Pillanatnyilag egy nagy rakás szerencsétlenségnek érzem magamat. Főleg most de úgy általában is.

Megérdemlem, tudom.

[a-kaosz-istene]

Hogyan fogalmaznád meg az “igazi szerelmet”?

Olyasvalami amit gyakran összetévesztenek a vonzalom által kiváltott hormonok okozta gyorsan tovaszálló érzelmek rohamával.

Pedig a szerelem nyugodt, sárga színű, de nem olyan árnyalat mint az irigység. Önzetlen és választás kérdése. Amikor ránézel arra az emberre és azt mondod, ő intelligens, kedves, vicces, érdekes, jószívű, őt szeretni fogom, mert megérdemli, hogy szeressem és én megérdemlem, hogy szeretve legyek általa. Aztán kitartasz emellett, beleinvesztálod az időt, az energiát és a törődést hosszú évekig. Kialakítasz vele egy életet, álmokat, egy jövőt. A szerelem az elkötelezettségben rejlik.

Sokáig nem is értettem. Nem olyan régen jöttem rá, hogy ezelőtt sosem voltam szerelmes, csak azt hittem. Hollywood és a felnőtt filmek tönkreteszik a szerelem arculatát a társadalomban és szürreális, hamis képet festenek. Ne üldözzétek azt.

[emlekeimkonyvtara]

Egy kést forgattál a mellkasomban. Majd én csendben tűrtem. Tetteimért megérdemlem.

[szeress-kerlek]

Néha még mindig nehéz elhinnem, hogy megérdemlem mások szeretetét.

Laura - egy pszichológiát tanuló lány a második évfolyamról - ezt mindenféle gyermekkori traumára vezette vissza, mikor legutóbb berúgva beszélgettünk egy panelbuli füstszagú kanapéján. Utána azt is elmesétle, hogy pár red bull-whisky után halhatatlannak érzi magát és múltkor is megpróbált kiugrani egy tízemeletes ablakán.

Mindenesetre a történetből én csak annyit szűrtem le, hogy a részeg szavaknak és gondolatoknak nem érdemes hinni, tehát a traumáim nem léteznek és nincsenek hatással a kapcsolataimra; vagy legalábbis remélem.

[csacskamacskamocska]

Jöjjön előbb néhány rossz (szomorú, de elég hosszan)

A passzív-agresszív kurva nénikéd! Erre legutóbb figyeltem fel, akkor világosodtam meg, hogy milyen dühítő viselkedésforma. Most arra jöttem rá, hogy ez már kóros lehet. Meg arra jöttem rá, hogy elképesztően sokat fejlődtem (ez mondjuk jó), mert pár éve még nemcsak elszenvedtem volna csendben, hanem tényleg nyomorultul éreztem volna magam. Annyira tiszteletben tartottam, hoogy más felnőtt emberek azt csinálnak és mondanak amit csak akarnak. Na, ez igaz is, csak nem következmények nélkül. A játszma akkor él, ha a másik forgatókönyve szerint játszod a szereped. A kommnikáció fárasztó dolog, olyan mintha folyamatosa sepernéd az utat. Passzív-agresszív viselkedés, ha a másikat felesleges magyarázkodásra kényszeríted azzal, hogy információt tartasz vissza. Nem tudod máshogy uralni az eseményeket és a saját indulataidat. Passzív-agresszív viselkedés, ha a másikban szándékosan keltesz feszültséget alacsony szintű hatalmi fegyverekkel. Ha óvatoskodni kell mert könnyen megsértődsz. Legyen ahogy akarod, leszarom. Bújtatott agresszió. Ja, a sértődéssel vádolás is passzív-agresszív viselkedés mert a másik valós és jogos érzéseit devalválod. (nem könnyű különbséget tenni, ez tény) Én tudtam előre, hogy ez fog történni felkiálltások -- akkor miért nem mondtad, baszod? ja, hogy mert nem tudod normálisan elmondani a véleményedet, az érzéseidet? Hagyjuk, majd megoldódik, mondod miközben érezhető, hogy a másiknak fontos az adott dolog. Ez kényszerítés és az én fogalmaim szerint elhagyás. Te nem fogod csinálni, és vélhetően a másikat is le fogod baszni utólag, ha csinálja. A gyakran megjelenő szarkasztikus humor megakadályozza a valódi érzések kommunikációját. A szarkasztikus humor szórakoztató, de olyan mint az utalgatás, elbizonytalanítja megalázza az embert.

Szóval, nem tudja kimutatni a dühét, nem tudja a gondolatait, saját magát megfelelő módon képvisleni és érvényesíteni. Segítségre szorul valójában. De attól még az ember agyára tud menni. Megoldás kétféle van. Elkerülni őket jó messzire. Higgadtan képviselni magunkat teljes mellszélességgel és vállalni a következményeket. Ez valószínűleg dühöt fog kiváltani, de nincs más járható út, csak az, ha igyekszünk példamutatóan kommunikálni.

Ez akár külön posztot is megérdemelne, de irtózom tőle, hogy ennyi negatív dolgot szemeteljek a blogomra. Az lenne a címe, hgy "mert megérdemlem" Ő nem szokott eljárni sehova, igazán megérdemli, hogy kirúgjon a hámból... (ugyanezzel a szöveggel megy el minden héten bulizn, inni) Neki alig volt pasija (öhm. a férjét vagy négy faszival csalta meg, és nem tudom mik számítanak pasinak, de elég sokról tudok, mondjuk boldog szerelmei tényleg nem nagyon voltak), de a sírásrívás azon megy, hogy lesz-e még neki faszija. Nem tudom, nem tudom, amikor nem vagyok szerelmes, engem ez a dolog nem érdekel, hogy nekem mikor lesz faszim vagy lesz-e egyáltalán. Jó, én nem vagyok mérvadó. Próbálok empatikus lenni, csak nehéz mert azt mondja ő szerelem nélkül nem tud... de idegen faszikkal csókolózik a bulikban. Szerintem mindent lehet szerelem nélkül is, meg mindent lehet mindehogy. Én nem akarom, de attól még szerintem lehet.

Ez több ismerősömre is jellemző: "Én nem eszem sokat!" című bejegyzés lenne Kapcsolódik a passzív-agresszívhez is. Nem kell boltba menni vacsorát vásárolni, mert van egy kis diétás rágcsa, ő már nem szokott ilyenkor vacsorázni, vigyáz a vonalaira, nem éhes, szerinte kibírjuk. 20 perc múlva: ő farkas éhes, álljunk meg egy étteremnél és együnk. Majd ezzel a lendülettel be is tol egy adag (diétás :D) rántottsajtot, rizzsel és áfonyalekvárral. Tényleg, megmagyarázza, hogy miért diétás. Én meg drága pénzért ott kanalazgatom a levesemet, miközben valóban nem vagyok éhes. Ja és naponta egy üveg bor lecsúszik. Az önmagában 500 számolatlan kalória. Ha ezt mondom, akkor néz rám, hogy jóóóó, de a nélkül nem tud lelazulni és aludni. :D értem, csak nem szabad elfelejteni amikor az a panasz, hogy miért nem tud fogyni. Napközben, egy padon ücsörögve a vacsora bevásárlásból bevág egy fél kiló szőlőt megy egy cukrozott brióst. Majd hazaérve másfél pizzát és egy fagylaltot azzal, hogy ő ma még semmit sem evett, erre várt egész nap. Öhm, kétembernyi reggeli és minden kávézás mellé elfogyasztott valami szénhidrát után. Kólát iszik, mert ha leesne a cukra, akkor rosszul lenne. Amikor finoman megkérdezem, hogy nem gond-e ennyi cukros dolgot enni, akkor azt mondja, hgy nem gond, mert a reggeli méréseknél rendben van a cukra, ennyi belefér. Nem kicsit túlsúlyos. nem értem, nem értem, nem értem! Én is nehezen tartóztatom meg magam. Van is túlsúly rajtam, le kéne mozogni valójában. Még azzal sincs bajom, ha valaki felvállalja, hogy baszki, imádom a tésztát, édességet, ebbe fogok beledögleni, de ez van. Az emberi gyengeség elfogadható, tolerálható, az őszinteség szerethető. Az önámítással nem tudok mit kezdeni. Az is dühít amikor az önkontroll hiányából adódó problémákat viszont a környezetére terheli. Betegségek, mozgással és terhelhetőséggel kapcsolatos problémák.

Nem vagyok kellően empatikus? Kritikus vagyok a környezetemmel? Biztos igaz mindez is. Ezért is szégyellem amikor ilyesmit le kell írnom, mint ez a mai poszt. De mit tegyek, ha feszít, bosszant? Nem két napja, hanem most tetőzött. Szembe kéne állítani a dologgal és felforgatni az életét vagy éppen megmenteni? Nyilvánvalóan kóros a dolog. Egyiknek sincs szüksége segítségre. (jah és nem fizet ki 14 ezret pszichológusra, neki arra nincs pénze, de kifizet összesen 20-at kártyajósra meg auraterápiára meg faszomtudja mire)

Most így a végére teljesen világos, hogy magamban kell ezeket rendezni. Valahol azon a vonalon vannak gondjaim, hogy mit várunk el, mit tartunk megengedhetőnek és mi a felelősségünk egy barátságban.

[kiforditom-szetszedem]

Azt hiszem, nagyon-nagyon ki vagyok merülve, s attól félek ennek az lesz a vége, hogy valakit elküldök melegebb éghajlatra, akkor is ha nem érdemelte meg, vagy elmegyek én melgebb éghajlatra, csak mert megérdemlem.

[csillagszemumnek-itelve]

Remélem egyszer elmúlik a félelem, a fájdalom, a szorongás, a gyomirideg ha eszembe jutsz!

Remélem egyszer anélkül sétálhatok végig az utcán, hogy nem rettegek, hogy szembe jössz velem.

Remélem ez az egyszer, hamarosan eljön!

Megérdemlem, hogy én is boldog legyek! Megérdemlem azt a boldogságot, amit elvettél tőlem!

[kepeslajoska]

Címzett: Nemzeti Feljelentés Begyűjtő Hivatal

Tárgy: Önfeljelentés

Tisztelt Hivatal!

Ezúton szeretném tájékoztatni Önöket, hogy súlyos bűnbe estem, ugyanis évek óta veszélyeztetem az igazi magyar életmódot.

Aljas módon ragaszkodtam az elveimhez, nem loptam és nem hazudtam, pedig fénylő csillagunk minden beszédét áhítattal hallgattam végig és mégsem. Tudom, ez nehezen megbocsátható, sőt méltatlan magyarként képtelen voltam örülni annak, hogy lépésről lépésre szétrabolják az országomat, elosztják egymás között javainkat és le kell tagadnom külföldön, hogy honnan jöttem! Sajnos elveszítettem az empátiakészségemet, nem elég őszintén veszek részt utcai harcosunk nyugat és Brüsszel elleni küzdelmében.

Kérem a Hivatalt, hogy méltó büntetést rám kiszabni szíveskedjenek! Megérdemlem a munkatábort, a kényszermunkát, a napi fenyítést, csak biztosítsák azt, hogy ne halljam és lássam nap mint nap jótevők és bandájának arcát és beszédeit.

Bízva jóindulatukban

Egy bűnös lélek