#meghallgattam

[hidegsarki]

Entombed: Left Hand Path (1990)

[lacikaszep]

az új bmth album mid

[ajtostolahazba]

1 perc hiperventillálás következik.

Első fcking napom 2 hét szabi után. Konkrétan húztam a belemet, hogy utolerjem magam. Előzmény sztori, hogy a szabim előtt 4x mondta el az új góré, hogy "nem fogunk zavarni ", ehhez képest a hazautazás előtt 2 nappal rám írt egy faszsággal, hogy neki ez most eletbevágó és küldjem el a vevő telefonszámát. Kb.5perc kurvaanyázás után ( semmi heló vagy köszönés), átküldtem. Ma megjelent 4-kor, hogy "na mesélj milyen volt?,- majd nyilván lenyomta a "nagyon kell a sok megrendelés, mert nagyon rosszak a számok" dumát ( jelképesen kihajolva a 40 millás merciből) Faarccal meghallgattam, mindez zárás előtt 7 perccel, majd rákérdeztem, hogy ha megígéri, hogy nem hív, és én 1000km-el arrébb vagyok, akkor kérhetem-e, hogy ezt többet ne. Aszongya: ez egy vállalkozás, itt nem vonhatod ki magad, és csak egy telefonszámot kértem. De mondom szerinted miért mentem egyedül? Miért nem vittem gyereket, unokám, pasit, munkát...? Szerinted én hogyan töltődhetek fel, ha rakétaként lő ki a vérnyomásom, csak mert nem hagytok pihenni? -hát ez van, mondta.

Jóvan bazmeg, fogd meg a söröm! Ez egy vállalkozás, de a tiéd. Én alkalmazott vagyok, fix bérért, jutalék a holdba, mert minden bejövő lóvét kivesztek, én csak a jogosan nekem járó szabadságomat vettem ki, szóval a "ne zavarjanak" funkciót beélesítettem, oszt rohaggyatok meg!

A kurvaanyátokat!

Köszönöm, hogy elmondhattam! Ugyanitt: komolyan elgondolkodtam, hogy élesitem a CV-met oszt elhúzok a gcibe, csak ne lennék egy vén szar! :(

[gyuricaur]

Csak 1 kávéra ültem be reggel a csömöri kocsmába, de ezalatt meghallgattam, hogy az egyik faszinak ma reggel szóltak a gyárban, hogy nem hosszabbítanak szerződést, de ezt a napot ugye még ledolgozza? Nem dolgozza, hanem eljött a Felváriba, ott iszik hátul, de már alakul az új meló.

[mtahooligans]

Úgynevezett tények

nem szeretem, amikor azon derpegünk, hogy másoknak mit kéne máshogy csinálni, de ez most ilyen lesz. nem igazán szokott érdekelni, ha valakinek olyan a véleménye, ami szerintem hülyeség. sőt néha kifejezetten érdekel, szerdán pl meghallgattam Medgyessyt a Dellában. én kicsit értetlenkedem, hogy mekkora divatja van a fact-checker cikkeknek, erről kb azt gondolom, amit Pap Szilárd mondott múlt pénteken a Vétóban. én a magam részéről (és akkor most jön a megmondás) lényegesen fontosabbnak tartanám, hogy a nagy, hagyományos szerkesztőségek alkalmazzanak szerkesztőket a tényszerű faszságok kiszűrésére, utólagos átírására (a vélemények faszsága az maradjon nyugodtan). szerintem meg lehet mondani, hogy magyar szempontból mi az a 3-4 politikai ügy, ami annyira fontos, hogy valamilyen szintig minden újságírónak tisztában kéne lennie alapdolgokkal ezekkel kapcsolatban: infláció, EU-s pénzek, tanárcsicskáztatás(?), KGB-s agresszió Ukrajnában. ehhez képest az elmúlt 24 órában:

az általam amúgy színvonalban a legjobbnak tartott szabadeurópában tegnap délelőtt óta az van, hogy "Jó hír ugyanakkor, hogy az infláció havi alapon 0,3 százalékos csökkenést mutat." de amúgy a KSH szerint (meg az összes többi internetes oldalon) havi szinten 0,3 százalékos volt az infláció, tehát ennyit nőttek az árak egy hónap alatt (és ez emelkedés a múlt havihoz képest, mert áprilisról májusra még tényleg csökkentek az árak).

azt írja a napi háborús tudósításában a telex, hogy " Az orosz vezetés politikailag elfogadhatatlannak tartja Bahmut feladását, hiszen szimbolikus jelentőséggel bír, mivel a háború kitörése óta ezt a várost sikerült elfoglalniuk." ez ugye hülyeség, és hát az eredeti angol jelentés így hangzott

szóval hogy az utolsó 12 hónapban, hiszen az első pár napban/hétben nagyon sok várost elfoglaltak, csak ugye már a háború 17. hónapjában vagyunk.

[retisonic]

21. Daughter- Stereo Mind Game

Azért jó, hogy magyar vagyok, mert amikor meghallom, hogy folk zene, akkor egyből ronda, bajszos, csizmás táncosok ugranak be, ha meg olvasom, hogy folk zenekar, akkor meg valami olyan bénaság, mint a MUZSIKÁS együttes vagy Szalóki FIDESZ Ágnes, ha meg olyat látok, hogy folkkal kevert könnyűzene, akkor meg a NOX! Persze angolszász nyelvterületen sem olyan jó a helyzet ilyen téren, mert ott meg ott van a Mumford & Sons, hogy csak a legismertebb, béna, folknak nevezett zenekart említsem, de na. ÉRTI, AKI ÉRTI!

Egy ilyen bevezető után nyilván mindenkinek egyértelmű, hogy a Daughter ilyen folk hatásokban bővelkedő angolszász (londoni) zenekar, amit úgy szoktak címkézni, hogy indie-folk. Hál istennek ez a folk egy elég tág fogalom. Annyira tág, hogy amikor az ember meghallgatja ezt a lemezt, akkor eszébe sem jut. Mondjuk nekem a korábbi dolgaikról sem feltétlenül az volt az első gondolatom, hogy hoppá, de fincsi kis folk zene ez! Azt persze hozzá kell tennem, hogy elég fake Daughter rajongó vagyok. Jó tíz éve párszor meghallgattam az első lemezüket, és azóta kb semmi kapcsolatom nem volt velük. Most is csak egy szokásos péntek hajnali új zene hallgatáskor keveredett véletlenül elém az első kislemez a közelgő lemezről. Ez a dal annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, hogy akkor most várom a lemezt! Addig még jött két kislemez, és azok sem vették el a lelkedésem, sőt! Emlékszem, megjelenés napján reggel 9-re már kétszer végighallgattam a lemezt, és aznap még legalább egyszer lement. Nem hiába az jött ki a Spotify Wrappeden, hogy Hipnotizőr vagyok vagy mi, aki annyira koncentrált, hogy végighallgat egy lemezt! Mondjuk ez elég szomorú, hogy ide jutottunk, hogy ez egy külön, csodabogár, boomer kategória lett. Remélem van egy kategória a dalról-dalra ugrálóknak, azokat is megbélyegezve, mondjuk, hogy figyelemhiányosok! A Last fm szerint ezt a lemezt kb 12-szer hallgattam, és mivel megvettem lemezen, akkor ehhez hozzá lehet adni még vagy 10 hallgatást. Az legalább húsz meghallgatás, és ez még csak a 21. helyezett a listán! Mi lesz még itt, te jó isten! Na de vissza oda, hogy miért szeretem ezt a lemezt. A válasz nagyon egyszerű. Egyrészt eléggé karmolom az énekesnő/dalszerző Elena Tonra hangját. Nem az a típus, akire a Metal Hammerben azt mondanák, hogy ha odaadnák neki a telefonkönyvet, akkor azt is tökéletesen elénekelné, de nekem pont kurva jó. Amiért még szeretem a lemezt, hogy hangulatban tök sok helyen emlékeztetnek a dalok a hibátlan Slowdive visszatérő lemezre 2017-ből. Nem vagyok ilyen hangzás buzi, általában nem zavar, ha valami nem szól tökéletesen, de ezen az albumon érezni, hogy így kb minden másodperc tökéletesre van csiszolva, és ezért jár a taps. Ezt a lemezt nyugodt szívvel ajánlom Hipnotizőröknek, mert eléggé egyben van az egész, nincsenek unalmas részek. És persze ajánlom Figyelemhiányosoknak, mert vannak rajta csúcspontok. Mutatom!

Kedvenc számok: Be Your Own Way, Party, Swim Back, Future Lover

[valamiegyedikene]

Lehet, hogy ma égve maradt a lámpa miközben aludtam.

Egyébként ma sok reklám zavarta a zenehallgatásom. Megint többször is meghallgattam felvételeket az alaposság kedvéért.

[sronti]

Meghallgattam a Grapevine című podcastet az amerikai iskolákban zajló iskolai könyves őrületről (nagyon jó), és megint megdöbbentem azon, hogy felnőtt emberek milyen komolyan veszik ezt, miközben ha vizsgálnák az átlag tizenévesek információforrásait, egész biztos, hogy a könyvek nem lennének benne a top háromban.

Persze, ettől még káros, amit a helyi kereszténynácik csinálnak, de a célből és az eszközből is látszik, mennyire nem a gyerekekről szól ez az egész.

Remélem a vége az lesz, hogy a tanárok és a könyvtárosok könyvek helyett végre linkeket és videókat osztanak meg az érdeklődő diákokkal a mostani elavult módszerek helyett.

[hidegsarki]

Autopsy: Severed Survival (1989)

[dendre]

The Charlatans: Plastic Machinery (2017)

Teljesen véletlenül meghallgattam az eddigi utolsó, általam még nem hallott Charlatans-lemezt és jó. Meglepett, mennyire. Komfortos.

Meg kicsit a teljes életművet is végigpörgettem, és az Up To Our Hips a kedvencem továbbra is. Meg persze az első.

[hicapacity]

Ma egy kelet-magyarországi városban filmeztünk. Beszélgettem egy velem nagyjából egykorú pasival, aki a függőségéből épül fel. Meghallgattam az élettörténetét.

Elég mélyről érkezett: egy cigánytelepen nőtt fel.

"Rettegésben telt a gyermekkorom," mondta.

Az apja börtönviselt alkoholista volt, aki úgy gondolta, hogy a gyerekei is börtönben fogják végezni. Ezért fel kell őket készítenie a "valóságra". Így hát azt játszotta, hogy részegen felsorakoztatta a gyerekeit, és addig verte őket, amíg elájultak. Így akarta őket "tréningezni", hogy majd amikor a börtönben verik őket, bírják az ütéseket.

Nos, a tréning sikerült. Mármint sikerült a börtönre felkészíteni őket - csak éppen az életre nem.

És sikerült egy életre traumatizálnia a gyerekét. Aki már 14 évesen olyan súlyos pszichés és viselkedési zavarokkal küzdött, hogy bekerült a fiatalkorúak börtönébe.

A srác gyakorlatilag a börtönben nőtt fel. Oda szocializálódott. Első felnőtt évtizede börtönben telt. És itt, a börtönben vált gyógyszer (rivotril) függővé. Amivel a börtönorvosok szabadkezűen bántak: hiszen komoly pszichoszociális támogatást nem tudtak nyújtani, és tisztában voltak vele, hogy a körülmények embertelenek. Így hát kezelték a tüneteket: hogy a fogva tartottak jobban kezelhetőek, menedzselhetőek legyenek.

Amikor szabadult, egy teljesen ismeretlen - és idegen világ várt rá. Aminek a szabályait nem ismerte és értette. Tele volt dühvel, meg nem értettséggel és magánnyal.

Eljárt bulizni, de többnyire ott is magányos volt - gyógyszerkábulatban. Itt kapott rá a katira (mefedron). Ami egy új világot nyitott meg: a hatása alatt kevésbé érezte magát elszigeteltnek. Beszélgetett, szociálissá vált. Még néhány haverja is lett.

A kati-fogyasztás azonban hamarosan kikerült a kontrollja alól. Elkezdte intravénásan tolni, és amikor az élete krízishez került, eljutott a saját mélypontjára. Amikor már minden napja arról szólt, hogy eszméletlenre drogozta magát.

A kristályt már rég letette. Elindult a felépülés útján.

Amit viszont jóval nehezebb letenni: az a düh. A stressz. A szorongás.

Mit kezdesz józanul ezekkel? Amikor már nem tudod őket belefojtani a bódulatba?

Miközben a történetét hallgattam, eltöprengtem: milyen könnyen el- és megítélünk embereket anélkül, hogy fogalmunk lenne róla, min mentek keresztül. Mennyire nem értjük, hogy az a rendszer, aminek elvileg a biztonság őrzése és az igazság szolgáltatása lenne a feladata - valójában hogyan termeli újra a kirekesztést és az erőszakot generációról generációra.

Nem tudtam kárhoztatni ezt a srácot - megértettem a dühét. Együttéreztem vele.

Megértettem, miért dühös arra a világra, amitől alig kapott többet, mint kirekesztést, erőszakot és gyűlöletet.

Hogy dühös azokra, akik megkapták mindazt, amit ő nem. És ráadásul még meg is vetik őt.

Hogy dühös az apjára, aki részegen verte.

És főleg dühös magára. Arra a kisfiúra, aki akkor volt, amikor ott állt az apja előtt, kiszolgáltatva, rettegve tűrve, hogy ájultra verjék.

Mert az ember ennek az egész igazságtalan világnak is könnyebben megbocsát, mint saját magának. A benne élő kisfiúnak/kislánynak.

És mégis küzd. Harcol a sárkánnyal. Megtöri a transzgenerációs traumák láncolatát, és ő már nem adja tovább a bántást a saját gyerekének. Büszkén meséli, hogy ő már egy pofont sem adott a gyereknek soha.

Ami nem sikerül ezernyi új börtönnel sem - az sikerülhet egy csipetnyi támogatással, szeretettel, együttérzéssel, kedvességgel. Emberek megnyílnak. Kivirágoznak. Élni kezdenek. Megszabadulnak a múlt börtönéből.

"Nem szabad azt kívánnunk, hogy eltűnjenek a problémáink, csak kegyelemért, hogy átformáljuk őket," írta Simone Weil.

[eltiron2]

Gen X értetlenkedés

Miután kb mindenki egy hónapja ezen lovagol, meghallgattam (jó:belehallgattam) pár Azahriah számot.

Őőőőőőőőő...

Úgy kb 15 éve egy miskolci fiú Copy Con művésznéven megcsinálta tök ugyanezt, csak többet káromkodott, jobbak voltak a szövegei és kevésbé profik a videói. Most akkor ő megelőzte a korát? :D

Azért mint afféle botcsinálta popzene-expert, érdeklődve nézem, hogy miből lett a cserebogár :D

[retisonic]

24. The Mountain Goats- Jenny From Thebes

Azon gondolkoztam ma, hogy állandóan puffogok azon, hogy Sajó Dávid bármiről ír kritikát, sosem bírja ki, hogy ne írjon benne magáról, aztán közben meg én is ezt csinálom. Mentségemre szóljon, hogy én ezt nem az ország egyik legnagyobb hírportálján csinálom, hanem egy sokkal menőbb helyen, a retisonic tumblren! Na akkor jöjjön egy kis klasszikus sajózás!

A Mountain Goatsot 2004-ben ismertette meg velem @mengisztu a Soulseek Igényes Zene Magyaroknak chat szobájában. Ezt a szobát én alapítottam egy sráccal, aki sajnos már nincs velünk, és elvileg egy nyílt, bárki számára elérhető szoba volt, de az esetek 99%-ban mindig ugyanaz 8-10 IRL haver volt ott. Nagy ritkán betévedt valaki, akit megtévesztett a szoba neve, aztán általában 10 perc múlva ki is lépett az elképesztő bullyingtól, amit kapott. Ami vicces, hogy volt egy-két ember, aki megragadt ott a zaklatások ellenére is, ezeket sosem értettem. Fun fact 1: a szoba a mai napig létezik, egy-két évente felnézek, de senki nincs ott.:( Na szóval itt ajánlotta mengisztu ezt a zenekart, méghozzá ezt a számot, ami azért mókás, mert ez egyáltalán nem mountain goats-os, viszont elérte, amit akart, felkeltette az érdeklődésem! Akkor már jópár éve működött a Goats, ami John Darnielle egyszemélyes lo-fi projektje volt. És amikor azt mondom, hogy lo-fi, akkor azt értsétek úgy, hogy LO-FI! A korai lemezekhez/kazettákhoz képest a magyar hálószoba-pop szcéna dolgai nagyzenekari mesterművek audiofil technikával felvéve! Ha mengisztu a korai dolgokkal próbálkozott volna, talán sosem szeretem meg a Mountain Goatsot, de szerencsére van egy csavar a sztoriban, mégpedig, hogy 2003-ra John Darnielle leszerződött egy viszonylag nagy kiadóhoz, kapott lóvét stúdióra, és még lettek zenésztársai is. Ez lett a Tallahassee c. lemez, ezen volt a szám, ami felkeltette az érdeklődésemet, és ez azóta is a kedvenc lemezem a Mountain Goatstól. Egy válásról szóló gyönyörű konceptalbum remekül idézhető szövegekkel, ami amúgy is Darnielle erőssége. Még egy kisebb sláger is lett róla, a No Children. Fun fact 2: egy-két éve ilyen trending dal lett a Tik-Tokon, még ilyen koreográfiát is csináltak hozzá a fiatalok! Na, és ezután a lemez után így nagyon megindult a szekér, Darnielle ilyen intézmény lett, kiadott három iszonyat jó lemezt három év alatt, de nem lassított, csak jött a többi lemez, én meg feladtam, nem bírtam a tempót. Mindig meghallgattam azért az aktuális lemezt egy ideig, és nem is tűntek rossznak, de mindig az volt bennem, hogy hé, még az előzőt sem dolgoztam fel, időt kérek! De nem volt idő, én meg elengedtem, és az utolsó egy-két lemezt már meg sem hallgattam.

Így jutunk el 2023 őszéhez, amikor egyik délelőtt a gyűlöletes levélszedéshez választottam volna valami zenét, és a Spotify feldobta ezt a lemezt, mint újdonság. Miért ne? Rossz biztos nem lesz, mert rossz Mountain Goats lemezt még nem hallottam. Meg olvastam, hogy gitározik meg vokálozik rajta Alicia Bognanno, akiről (SPOILER!!) még lesz szó a listában! És hát nem az, hogy nem volt rossz, hanem, hogy tök jó volt!! Bár a kezdetek óta sokat finomodott, gazdagodott a zenekar hangzása, de amennyi vonós meg fúvós ezen a lemezen van, engem is totál meglepett. Persze rengeteg vonós és fúvós sok zenében van van, szóval ez még nem lett volna le a lábamról, de itt tök ízlésesen elhelyezve a tök jó dalokban, amik pont addig tartanak, ameddig kell, szóval lehetőleg ne egy November Raint képzeljen el senki, hanem mint pl. a nyitószám. Azt hiszem, életem legjobb levélszedése volt, bár nem volt túl magasan a léc, de na. Szerintem már így elsőre tudtam dúdolgatni a dalokat, és tök jó kedvem lett a lemeztől, pedig a szövegek sokszor a szokásos nyomasztó témákról szólnak. Eleve a lemez címében szereplő Jenny egy ilyen visszatérő karakter a lemezeken, egy lecsúszott drogfüggő csaj Nyugat-Texasból. Most is tök sok kevésbé vidám dolgot csinál, még embert is öl. A legjobb, vagyis inkább a legváratlanabb pillanat az volt, amikor az utolsó számban megszólal a szoprán-szaxofon (legalábbis azt hiszem, hogy ez a szoprán-szaxofon), mintha valami régebbi Sting szám lenne, ami egyáltalán nem rossz dolog szvsz imho. Azóta sokszor meghallgattam ezt az albumot, és talán lehetne előrébb is a listán, de igazából nem tudom kit előzhetne be. Ez is jelzi, hogy innen már nem kispályás lemezek lesznek, hanem csupa igazi nagyágyú!!!

Kedvenc számok: Clean Slate, Only One Way, Murder at the 18th St. Garage, Great Pirates

[valamiegyedikene]

Ma lehet, hogy kifelejtettem a reggeli gyógyszerem.

Meghallgattam néhány techno és alteres számot, aztán visszafeküdtem aludni.

[csacskamacskamocska]

Határvonal

Meghallgattam egy sztorit, vagyis inkább egy állapotot. A pasi ezt gondolta, azt gondolta, és ezt csinálta és azt csinálta és kurva anyát, és édesaranyos, és miért nem csinálja ezt meg azt. Néztem ki a fejemből és képtelen voltam magamból kicsikarni bármennyi empátiát. Figyi, ez a történet két hetes. A pasi nem gondol semmit. Nem taktikázik és nem gondolkozik. Azt teszi ami elötte van. És bármilyen fájdalmas, félretesz, ha más dolga van és bármilyen fájdalmas, eszébe se jutsz. (jó, nem így mondtam, hanem körberaktam nagyon sok puha párnát amire rá lehet esni) Nem két hét mert már négy hónappal ezelőtti is ránézett a pasas. Oké. Kell neked valaki, aki négy hónap alatt nem jut el oda, hogy nyiltan közeledjen, hanem neked itt kell agyalni, hogy ez mi? Kegyetlen voltam. :( Miközben tudtam, hogy én is jártam már ebben az utcában, sőt, bolyongtam benne, sőt, koldusként kéregettem az utcasarkon. De mindenki, akit ismerek, fejlődik. Egészségesebb vagy legalább valami módon előrevivőbb kapcsolatai vannak, és képes saját magát visszamenőleg is látni, értékelni. Csak ő nem. Ha van egy valamiféle kapcsolat, párkapcsolat, barátság, család, és abban van valami megoldhatatlannak tűnő dolog, amire rápörög az ember – tudom mekkora teher az ismerősöknek. Nincs másról szó, csak arról, hogy XY már megint mit csinált. Erre én, erre ő. Egy traumánál ez teljesen normális, egy friss ismeretségnél ezen a szinten teljesen nem normális. Légy picit türelmes. Mintha nem számítana, mert valójában nem számít – mondtam. – Majd kiforrja magát a dolog. Ha gyáva pöcs, akkor megint egy kapcsolat amit a te hiányod meg akarásod hajt. Igen, igen! – válaszolta – Akkor az jó, ha ráírok, hogy ez meg az? Mert mások mondták, hogy kezdeményezzek meg adjak le pozitív jelzéseket. Persze. Azt is lehet. Jóéjszakát.

Kívülről könnyű okasnak lenni, de nem csak a kívülállóságról van itt szó, hanem arról, hogy van olyan „játék” amiben nem szeretnék társ lenni. Emlékszem rá, amikor áltsuliban a lányok, akik közkedveltek voltak magukkal rángattak a randijukra. A srác elhívta őket, hogy majd ott VÁLASZT köztük . Egy srác aki nekem nem hogy nem tetszett, de kifejezetten kínos figurának tartottam. Annyira gyerek voltam, fel se fogtam, hogy ez az egész mekkora faszság. Kérleltek, hogy menjek velük, mert félnek. 12-13 évesek voltunk. Kicsit vicces is volt a dolog mert visonga mondták, jajj, ott van, jajj meglátott, most biztos azt gondolja..., dehát azt mondta..., én meg hagytam magam rángatni, mert azt hittem, hogy akkor jó barát vagyok. Aztán megtörtént életem egyik legkínosabb helyzete, hogy a fiú rám nézett és megkérdezte, hogy „te mi a faszt keresel itt?” és a két lány nézett, hogy tényleg... és már nem emlékeztek rá, hogy könyörögtek, hogy menjek velük. Szóval, én ezekból a visongó jajj mit gondol, jajj, megláttott, jajj úgy nézett rám dolgokból, már szeretnék kimaradni.

[emlekeimkonyvtara]

Elvesztettem őt, már nem kötődik hozzám annyira, már nincs szüksége rám az alváshoz sem. Már nem hiányzom neki annyira. Ez, ez a 2 hónapos csoda amit adott felbecsülhetetlen érték volt. Már akkor tudtam hogy nem fogom soha látni, mikor bele kezdtünk ebbe. 286 kilométer, lehetetlen. Bíztam benne, reménykedtem hogy ő lesz életem nője és boldoggá tesz sanyarú életem végéig, de nem lehet. Nekem ez nem jár. Furcsa is lett volna ha járna. Itt vagyok, 19 évesen és még egy boldog kapcsolatom nem volt, erre jött ő és mesebeli boldogságot hozna az életembe de messze van. És eljátszom a bunkót, a flegmát hogy ne nekem kelljen le írnom neki majd azt hogy:”viszlát”. Nem szeretnék elbúcsúzni, de csak idő vesztegetés vagyok neki. Egy ártatlan lábtörlő amibe törli a mocskot amit másik rádobáltak. Meghallgattam minden gondját, segítettem a lelki nyugalmát, aztán mehetek. Mennem kell. Nem maradhatok. Más más szerepet töltünk be egymás életében, és ezt te nem látod. Én egy megálló vagyok, te pedig az otthonom. Nekem csak 2 hónap járt, ennyi idő alatt virágzott el szerelmünk, de miattad tanultam meg azt, vagy inkább észrevettem azt, hogy a száraz virágszirmok is gyönyörűek. Szép emlékeim vannak rólad, rólunk. Az éjszakák amiken csak szeretkeztünk, azok amelyen sírtunk, vagy akár azok amiket végig nevettünk. Színes voltam melletted, most pedig szürke. Elszürkültem a félelemtől, most meg már így szürkén nem is tetszem. Nem írhatok neked, bele szakad a szívem a gondolatba is, hogy el kell hagyjalak téged. De élned kell, most kezdődik az életed. Most leszel igazán ember. Nem tudok elbúcsúzni, örök szégyen foltom marad.. túl fontos vagy nekem ahhoz hogy elbúcsúzzak, már így is könnyek potyognak mackómra amin fekszem. De még mennyi..mindegyikben ott vagy. Az összes könnycsepp egy szép emlékünk. Gyönyörű vagy, édesméz. Ha ezt olvasod hidd el hogy az vagy, most is! Mindig is! Ne foglalkozz a külvilággal. Magaddal foglalkozz. Csak magaddal, legyél önző! Mert te vagy maga a példa a tökéletességre. Az egyetlen tökéletes nő, akivel találkoztam, te vagy. Semmi hiba nincs benned. Készen állnék most is feleségül venni téged. De nem lehet, tovább kell állnod és ez így helyes. Én voltam a híd ami átsegített téged, és ez így volt szép.

Köszönök mindent Lili! Te vagy nekem az igazi! ❤️‍🩹